Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. október iS. As abaújszántói járás példája — Számoltunk az akadályokkal, a nehézségekkel — sorolják ma már nyugodtan a járási pártbizottságon. — Sejtettük, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Ezért elsősorban háromtagú bizottságot választottunk az erő- és munkagépek irányítására. S e bizottság megtette a magáét. Oda irányította a gépeket, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Ezzel párhuzamosan a járási tanács és a járási pártbizottság minden községbe, minden termelőszövetkezetbe megfelelő ismerettel, tudással rendelkező elvtársakat küldött segítségként. S a járási párt- és tanácsszervek négynaponként pontos jelentés alapján vitatták meg a munka menetét, a problémákat. Természetesen a dicséret, az elismerés elsősorban a termelőszövetkezetek tagságát, vezetőit és a gépállomások traktorosait illeti meg, akik éjjel-nappal, két műszakban dolgoztak, hogy mielőbb földbe kerüljön a mag, a jövő évi kenyér. kapcsán hívták meg Torinóba és Collegnóba, ahol Kossuth Lajos, a magyar szabadság- harc vezetője, községünk szülötte száműzetésének utolsó éveit töltötte. Mit mondjak? Szavakban kifejezhetetlen érzéssel indultam útnak, hiszen a szülőfalu kegyeletét és üdvözletét vittem magamban annak a küldöttségnek tagjaként, amely Kossuth Lajos collegnói Az abaújszántói pé(^ bizonyítja, hogy nincs olyan akadály, amelyet megfelelő összefogással, akarattal ne lehetne leküzdeni. S a szántóiak sikerei, erőfeszítései annál inkább értékesek, mert az odaadó munka nem csökkent a vetés befejezése után. Felkészültek arra is, hogy az őszi mélyszántásnál ugyanolyan sikerrel dolgozzanak, mint a vetésnél. S ma minden erőgép a legfontosabb területen, a legfontosabb munkán dolgozik, a holnapi nagyobb termésért, nagyobb sikerekért. Barcsa Sándor A vezetőség újjáválasztó taggyűlések hírei A monoki polgármester Coll egnoban mellszobrának leleplezésére (a szobor a Magyar Népköztársaság ajándéka, Kovács Ferenc szobrászművész alkotása) Ná- dasdy Kálmánnak, az Operaház igazgatójának vezetésével Olaszországba utazott. A küldöttség egyes tagjai gépkocsival, én repülőgéppel érkeztem. Hazámat és szűkebb hazámat, Kossuth Lajos szülőfaluját, a Collegnó testvérvárosává fogadott Monokot képviseltem. Én, Fazekas István! Múltunkra, jelenünkre és jövőnkre gondoltam, amikor Torinóban leereszkedett velünk a repülőgép... A városnézések, üzemlátogatások, a múzeum- és tárlatlátogatások a szokásos „protokoll” szerint zajlott le. Monok polgármesterét sokan vették körül. Érdeklődtek a „turini remete” falujáról, a monoki parasztok életéről, ajándékokat és véleményeket cseréltek. Fazekas István ebben az olasz- országi „élménybeszámolóban” különösen sokat emlegeti a torinói polgármestert, akit közelebbi kapcsolatok emléke js fűz Kossuth Lajoshoz. Annak idején a nagyapja bujtatta el Monok szülöttét, amikor az osztrákok kérték kiadatását. Akkoriban beszámoltak az újságok arról, hogy mi történt a jubileumi ünnepségeken Torinóban és Coliegnóban. A házon, amelyben Kossuth Lajos meghalt, emléktáblát helyeztek el, Coliegnóban mellszobrot lepleztek le; az olaszok szeretettel és ajándékokkal vették körül a magyar küldöttség tagjait, a collegnói polgármester jövőre Monokra látogat «1, Monok és Collegnó testvérvárosok lettek egymással. De van ennek a látogatásnak egy olyan „story”-ja is, amelyről még nem írtak az újságok és amelyet nem hallottunk a rádióban. Bizonyos mértékig Fazekas István „magánügyei” közé tartozik. Egyik napon a fogadás után azt mondja a collegnói polgár- mester: — Most kikocsizunk egy olasz grófhoz, aki nekem régi ismerősöm. A gróf tudta, hogy ki vagyok. A polgármestertől és bizonyára az újságokból is értesült már arrói, hogy Coliegnóban tartózkodik Monok polgármestere, engem tehát rangomnak kijáró meghajlásokkal és udvarias előzékenységgel fogadott. A társalgás során egyszer megkérdezte: — Magyarországon vannak-e még grófok? — Elköltöztek... — feleltem. — Én ismertem néhány magyar grófot. Voltam például vadászni egyszer Monokon, gróf Széchenyi György birtokán ... Valami belém csapott. Néztem, néztem ezt a grófot, a polgármester barátját, s eszembe jutott az arca: hiszen neki hajtottam én a vadat... Gondolhatják, mi játszódott 1c bennem?! Most a gróf előkelő vendége vagyok, akinek tiszteletére fogadást adott! Mint Monok polgármesterét fogadott engem... Kint jártunk a parkban. Az érzések és az indulatok kavarogtak bennem. És akkor megkértem az olasz grófot: engedné meg, hogy emlékül egy nádvesszőt vágjak a park bokrairól. Örömmel és csodálkozva járult hozzá. Talán máig is csodálkozik. Mert... csak én tudom és most már velem együtt önök is, hogy ebben az Olaszországból hozott emlékben a történelem van ... Annabányán október 20-án tartották a pártalapszervezet vezetőség újjáválasztó taggyűlését. A taggyűlésen a vezetőség beszámolója elemezte a két év munkáját, a pártszervezet szervezeti életét, oktatási tevékenységét, tömegszervezetekkel való kapcsolatát, valamint az alapszervezet termelést segítő, ellenőrző tevékenységét. Külön, részletesen foglalkozott a termelékenység növelésének, a minőség javításának kérdésével. Helyesen, személy szerint dicsérte a jó mun- I kát végző párttagokat, bírálta azokat, akik nem tettek eleget pártmegbízatásuknak. A beszámoló az elmúlt két év értékelésén kívül megjelölte a jövendő feladatokat is. A Papírgyár pártalapszerve- zetének vezetőség újjáválasztó taggyűlésén a vezetőség beszámolója kellően értékelte a gazdasági és politikai munkát, a termelés pártirányítását, a párthatározatok végrehajtását. Foglalkozott a termelés, a termelékenység helyzetével és a munkafegyelemmel. Kitért a pártépítés feladataira, a KISZ és a szakszervezet tevékenységére. Konkréten értékelte a pártvezetőség munkáját és rámutatott a hibákra, megjelölte a feladatokat és a hibák kijavításának útját. A taggyűlés alapos, jó határozatot hozott. Bükkzsércen október 25-én jól előkészített vezetőségválasztó taggyűlést tartottak. Beszámolójában a vezetőség részletesen elemezte kétéves munkáját. Egy hiánya volt a beszámolónak, hogy keveset foglalkozott termelőszövetkezetük problémáival. Pedig lett volna miről beszélni, mert a község termelőszövetkezete gyengén gazdálkodik, sok hiba mutatkozik a munkafegyelemnél, a társadalmi tulajdon védelménél. A beszámoló utáni vitában a felszólalók a világnézeti nevelés problémáival foglalkoztak. * Taktaharkányban is megválasztotta új vezetőségét mind a község, mind a termelőszövetkezet pártszervezete. A községi pártszervezet taggyűlésén a beszámoló kevésbé tükrözte a két év munkáját. Ez annak következménye, hogy azt nem kollektiven készítette el a vezetőség. A felszólalók méltatták a Szovjetunió Kommunista Pártja. XXII. kongresszusának jelentőségét. A szocialista mezőgazdaság problémáival is többen foglalkoztak. A termelőszövetkezet pártszervezetében tartott vezetőség újjáválasztó taggyűlés azt mutatta, hogy a tsz-ben folyó politití munka még jóval gyengéd mint a szép gazdasági éré' ményeik után elvárhatnánk Igen eredményes műnk végzett az alsóberecki Üj £* Termelőszövetkezet parts z* vezetőnek vezetőség újjá'« iasztó taggyűlése. A parivá tőség beszámolója jól érték*' a pártszervezet munkáját, s® mély szerint is méltatta párttagok egy részének lcv: kenységét. Bírálta a vezetőd munkáját is, ez azonban mf- lehetősen általános volt. felszólalók elsősorban a ve2* tőség munkáját bírálták, mondották, hogy az nem rn>! den kérdésben volt követkeí les, esetenként nézetették is tapasztaltak a vezetőség k zött. A hozzászólók bírálták1 fegyelmezetlen párttagokat, taggyűlés megállapította, MÍ Alsóbereckiben jól gazdáik dik az Új Erű Termelőszöv* kezet. Eredményeik jobbak1 szomszédos tsz-einél. Burí nyából például 100 mázsát Q karítotlak be holdanként, kl koncából pedig 13 mázsát, * jól sikerült a többi növényi leség is. A tsz-ben 36 Ft k‘ rül osztanak egy munkáéi? Bégre, ezenkívül 400 000 Ft"f fordítottak ez évben saját e* bői beruházásokra. A szendrői tcrmelőszövetk zet pártszervezetében októl* 25-én került sorra a vezető^ újjáválasztó taggyűlés, arnc‘ jól sikerült. A legfontosa^ tapasztalat az volt, hogy i szendrői tsz pártszervez* egységes, párttagjaik példán'1 tatóan végzik mind gazdaság mind pártmunkájukat. A & számoló megfelelt a követ* menyeknek. Több szó esett taggyűlésen az utánpótlás b1, tosításáról — ugyanis a *\ létszámához viszonyítva, ke'1 a párttag —, valamint a g», dálkodás megjavításáról, termelőszövetkezet év el* számszerű gyarapodásával né járt együtt a munkafegyeW* megszilárdulása. Ez a kör* mény változatlanul nagy W adatokat ró a kommunistáké ÓNQDVÁR! MIKLÓS XXV. TV ézle az előtte ülő lányt, ” Rosét. Emlékezetébe idézte Elza arcát, azokat a vonásokat, amelyeket első találkozásuk alkalmával látott rajta. Most egyformán gyűlölte mind a kettőt. Gyűlölve szerette Elzát, s megtapogatta a zsebében az arany nyakláncot. Most össze tudta volna tépni, s darabokban kidobálni az ablakon. Szerette volna a fejét a falhoz verni, és káromkodni) sírni, a haját tépni, összeszorított ököllel mindent szétzúzni, a berendezést darabokra törni. De mindez csak egy pillanatig tartott, mindössze addig, amíg az utolsó szavak után Rose konyakot töltött a pohárba. „Hát mi más módja lehetett volna? Elza segíteni akart rajtam. Miért? Talán ... talán mert, hogy ő is szeretett”. Még mindig reszketett a hangja, amikor megkérdezte: S hol van? — Kicsoda? — Elzái Rose színészkedve elmélázott, mint akinek már egészen más gondolatok járnak a fejében. — Most odaát, Magyarországon. .. , Kopogtak az ajtón. Rose bebocsátotta Kömért. Az ezredes nem volt meglepve, hogy nem a társalgóban találta őket. Rövid, titkos pillantást váltott Roseval, az orvos nem látta ezt: ők ketten viszont mindent megértettek belőle... Rose boldog volt, hogy végre bejött az ezredes. Tudta, hogy addig a másik szobában figyelte és magnetofonszalagra rögzítette minden mondatulcat, s éppen olyan sors vár őrá is, mint Elzára szegényre, ha nem a megbeszéltek szerint viselkedik. .. Az ezredes az úton szóról-szóra kidolgozta szerepét, azt a gyalázatos színjátékot, amelyet az imént alakított, s most kíváncsian tekintett Körnerre; vajon meg van- e eiegeáve vele? Kőmer jókedvűen dörzsölte a kezeit — Nos, hogy haladunk a leckével? — A kezdő lépéseknél — felelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmutattam azokat... — Látom ki is öltözött, mintha az operaházban tartana előadást... Rose elpirult. Elértette a célzást. Jól tudta, hogy az ezredes megjegyzése a bécsi Holdfény-bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez a ruha volt rajta. — Hát akkor Szabó urat ma estére fel is menthetjük a további tanulás alól — mondta Kömer az orvos felé fordulva — Gyarmathy százados lent várja egy pohár italra. Horváth eltávozott. Boldog volt, hogy elhagyhatta a szobát. Hármasával ugrotta át lefelé a lépcsőfokokat. Gyarmathy az asztalra borulva részegen aludt, Költö- getni kezdte. — Menj a pokolba’ — mordult rá. — A fene egyen meg? Magára hagyta. Felrohant a szobájába és hanyattvetette magát a kereveten. Most választ kapott a legizgatóbb kérdésre: Elza tehát Magyarországon van, ezért nem találkozhattál«- az elmúlt hónapok során. Belül megbocsátott neki és ismét szerelemre lobbant. Ügy érezte, hogy a végzet most már végleg eljegyezte őket. s egymáshoz tartozásuk attól függ. hogy mielőbb teljesítse a számára kijelölt feladatot. Ezen az éjszakon ábrándozva aludt el, s álmában Elzával sétált a Margitszigeten. Mindenki nyugodt volt a villában. Gyarmathy megkapta Körnertől a „fejpénzt” és önkívüli állapotban reggelig támasztotta az asztalt. Az ezredes is elégülten hajtotta párnára a fejét. Rose megivott egy pohár pálinkát és egy rántással (ahogy a strep tease bárban szokta) lefejtette magáról a ruhát. Az ablakokban kialudtak a fények, elcsendesedett a München környéki „szanatórium”, csak az amerikai lobogó csattogott haragosan odakint az áprilisi szélben. X. Ä remete halála Elérkezett az indulás napja. Horváth doktort Mr. Rogger ; A dolog úgy esett, hogy már nem nagyon volt mit csinálni 'a szőlőben. Leesett az első hó, jó keményre megfagyott a föld, csak kínlódás lett volna akármilyen mezei munka. Az alkalmi napszámosok: a szőlőimunkások és a más foglalkozású vagyontalan emberek otthon raboskodtak: botot farigcsáltak, szerszámot javítgattak, de azt is csak unaloműzésből. Kétszer sem kérette hát magát Fazekas István, amikor szóltak neki, hogy valami olasz gróf érkezett a monoki birtokra, akinek vadászni támadt kedve — hát elment oda hajtónak. Nomármost! A hazai grófokkal is úgy Volt a szegény ember, hogy megnézte magának, ha tehette, jó alaposan: hogy fest az a másik ember, akit gróf úrnak kell titulálni, mert rengeteg pénze, földje, erdeje és szőlője volt. Hát még ha tálján az illető! Ennek az olasz grófnak különösen sok nézője akadt, bár nem látszott rajta semmi különös, csak, hogy oiasz, de pz akkoriban nagy érdekességnek számított a hóval betakart Monokon... Néhányszor még előfordult, hogy vadászni jöttek más grófok, ezeknek is hajtotta a vadat Fazekas István, aztán ezek js elmentek és egyszer csak... nem jöttek vissza többet! [ Gondolom, az olvasót nem lepi meg nagyon, ha én is leiírom, hogy a grófi kastélyból ■ iskolát csináltak Monokon, s [múzeummá rendezték be a ■nemzet nagy fiának szülőhá- [zát, amellyel átellenben, a i gondozott Ris park közepén ott áll tavaly leleplezett, gyönyö- irű ércszobra. Monok grófjának, Széchenyi Györgynek bir- itokán termelőszövetkezeti parasztok gazdálkodnak és a köz- [ségi tanácson, vagyis a mono- 'ki „polgármesteri” székben az ■a Fazekas István ül, aki haj- !dan a tálján gróf puskacsöve |elé hajtotta a vadat és akit a [minap felkerestünk, hogy [olaszországi élményeit meghallgassuk és — ime: — mindenkinek elmondjuk. — Az olasz állam megterem- [tésének 100. évfordulója alkal- * mából rendezett ünnepségek Az abaújszántói •'termelőszövetkezetei teljesítették vetéstervüket. A 27 termelő- szövetkezet tagsága a gépállomások segítségével eddig több mint 7500 holdnyi területen vetette el az őszi kalászosokat. S ezzel túlteljesítették a közös gazdaságok tervezetét. Igazán elismerésre méltó teljesítmény ez még akkor is, ha az egyéniek és az alacsonyabb típusú társulások: termelőszövetkezeti csoportok és termelési társulások ma még több száz holdnyi őszi vetéssel adósai a népgazdaságnak. Elismerésre^ méltó teljesítmény elsősorban « azért, mert ez év őszén kétszer,) háromszor annyi munkát, oly-« kor határtalan erőfeszítést igé-J nyelt egy-egy holdnyi talaj« megmunkálása, mint máskor.] Azonban a termelőszövetkezeti« tagság, a közös gazdaságok ve-] zetői, a szakemberek, a kom-« munisták s a járás vezetői, ve-] zető szakemberei éjt nappallá« téve dolgoztak, szervezték, irá-] nyitották a munkát. S bár még, van tennivaló a járás össz-ve-] téstervét illetően, ma, október, utolsó napjaiban igazuk biztos] tudatában állapítják meg: , — Van még tennivaló, azon-] ban november 1-re elvetjük,, amit terveztünk. Elvetjük a] kenyérgabonát, a takarmány-, keveréket, ezenkívül végzünk] az őszi betakarítási munkála-, tokkal is, néhány hold cukor-] répát kivéve. , — Magunk sem hittük volna] — mondja Lázár elvtárs, a járási tanács elnöke —, bár a] járási pártbizottsággal, s a községek vezetőivel, a termelőszövetkezetek és a gépállomás vezetőivel egyetemben megtet-] tűk, ami megtehető. Hiszen, magunk voltunk szemtanúi,] hogy egy-egy holdnyi szántás! után már semmit sem ért az] ckevas, sőt az erőgépek is fel-! mondták a szolgálatot. Azon-« ban, ahol erre szükség volt,« azonnal intézkedtünk, átcso-1 portosítottuk a gépeket, mert« tudtuk, hogy az egyik legfon-1 tosabb feladat most: megala-3 pozni a jövő évi kenyérszük-1 ségletet. Elvetni, amit tervez-3 tünk. S nyugodtan mondhat-1 juk, sikerült! 3 Igen, sikerült. S ezzel azl abaújszántói járás termelőszö-j vetkezetei, megyénk északii fekvésű községei bebizonyított« fák az egész megye, az egész J ország előtt, hogy akarattal,« megfelelő szervezéssel, odaadól munkával minden akadályt« le lehet küzdeni. Le, mert al járás egy-egy termelőszövetke-« zetében olyan talajviszonyokat^ teremtett az aszályos, esőden* ősz, hogy háromszor-négy szeri munkálták meg a vetőszán lás 3 ezer holdjait a gyűrűshenge-1 rek, hogy megfelelő legyen a< vetőmagágy. S még ilyen mun-j ka mellett is hamarabb végez-* tek a vetéssel, mint megyénk* más termelőszövetkezetei, más* járásai. i OOOOOOOQOOOOOOQOOOQOOO I < hívatta. Ott volt Körner is. j Amikor Rogger rezádenciájá-< ba belépett, mind a ketten fel- J álltak, barátságosan üdvözöl-« ték. 1 — Isten hozta, Mr. Szabói ] Hellyel kínálták az íróasztal' előtt. Kissé gyámoltalanul ült| le a székre, tekintetét kíván-1 cSian szegezte főnökeire. Kör-] ner közben a bárszekrényhezi lépett: italt és poharakat sze-| dett elő. i — Jó hírünk van h maga* számára... nagyon jó hír! —< mondta Mr. Rogger és fel-* emelte az egyik poharat — de< előbb öblítsük le a torkunkat* Erős vodka volt, az orvos-« nak könnybe lábadt tőle a sze-* me. s tiltakozva tolta vissza« Körner ezredes kezét, amikor* újra tele akarta tölteni poha-í rát. < — Köszönöm, nem kérek« többet. « Csodálkozva néztek rá. { — Csak nincs valami baja?« — Dehogy — mondta Hor-* váth, aki most meg akartat őrizni józanságát — csak ...« elszoktam az ilyen erős italtól.* Különben nem tesz jót a fe-< jemnek. < — Nagyon helyes, nagyon« helyes! — mondta Mr. Rogger* — ön orvos, tudja, hogy mit{ szabad és mit nem. Ez nagyon* jó dolog, én is megfogadom a« tanácsát, de most beszéljünk a* munkáról. | (Folytait juk.) Edelény község pártszeri* zetének vezetőség újjáválas*1 taggyűlésén különösen jó V* a beszámoló abból a szempo«11 ból, hogy bátran bírált és <* csért. Több mint 20 párttá nevét említette meg, akik né1 mindig tettek eleget parim*' bízatásuknak. Külön-kül* g elemezték a vezetőség tagj* 0nak munkáját. A beszámol* Ónak csupán az volt a hibái* Ohogy nem volt eléggé előr omutató. o g Hatvanezer forintos o költségmegtakarítás o Aszalón § Aszalón is a lakosság jav»* latai alapján hajtják végre gközségfejleszlési terveket hitt Oszú évek óta. Ennek eredni* gnye, hogy az új létesítmény* Okét a lakosság magáénak V gkinti, vigyáz rájuk, megbeeS* Öli és szívesen vesz részt újai' Oközségf e jl esztési k czd einen)'* gzések megvalósításában. O Legutóbb a községi tani* 8 °végrehajtó bizottsága azt hat* rozta él, hogy egy 800 méter* QÚtszakaszt felújít. A költség* Qfélmillió forintot tennének t 0amit részben a költségvetó u felújításból, részben pedi ^község fejlesztésből fedeznénk '-Amikor a munkát elkezdte C,az utca lakói egyemberké* Ohatározták cl, hogy társadat)* omunltával maguk is hozzál Oriünak az út javításához. Vállalták. hogv a szükséges ala( Okavicsot kihordják, s ez?1 ^mintegy 60 ezer forintos köt Osi'gmeglak árit ást érnek el. E Qaz összeget más léti'sítménye lOrendbehozására fordíthatja tanács.
