Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
Vuitnup, INI szeptember F7. ESTAICTWAOTAIWVRRTitG r SZÖLÖMUNKÁS A KIRAKAT AZ OKA! Csakis ő a bűnös abban, hogy életemben egyszer még én is verseit akartam írni! Egy éve történhetett. A miskolci Széchenyi utca egyik kirakatának deszka-keretéből jókora elkorhadt fadarab hullt elém a földre. Akkor sajnáltam meg a kirakatot. Akkor kezdtem írogatni hozzá ilyen boron- gós, fájdalmas sorokat: „Oh, te szegény, te beteg, korhadó kirakat! Ponnyadozó díszeid helyett mást ki rakat? (S ki rakhat? .. J Omlik a könny — zavaros esővíz — szemeden (az ablakszemeden), Nem fordul már feléd sétáló lány szeme (szeme nem!.. *) stb. Sajnos azonban nem bizonyultam elég „termékeny” költőnek. A következő versszakon csaknem egy évig törtem a fejem... A téma, az ,,ihletőforrás” továbbra is az „utcán hevert” — csak a megfelelő hangot és formát nem tudtam többé megtalálni. Pedig ugyancsak kísérleteztem: az egyik variációt elmondtam az üzletvezetőnek — sajnálkozva a vállát vonta —, a másikat a házmesÄ kirakat... temek — a „felsőbb illetékesekhez” irányított —, a harmadik variációval tehát a nagy házkezelőséghez fordultam. Itt is meghallgattak s kijelentették: behatóbb tanulmányozásra van szükség, várjak... Mielőtt azonban ők is és én is hozzákezdenénk ehhez a hosszú munkához, kérdik az eszmei mondanivalót: miért is foglalkozom ezzel az üggyel? — Kérem, én __ én szeretem a s zépet... — hebegtem — és ugyebár, gondolom néhány ezer embertársam is rendelkezik hasonló kellemetlen tulajdonsággal. Feltűnik kérem, feltűnik egy csúf kirakat. Mint gyöngyfogsoron . egy lyuk ... Megihletett ... Egy év után aztán úgy éreztem, megtaláltam a hangot: elég az érzelgősségből! Bátor, harcias, merész kiállás ... És gyorsan kiálltam — szokott figyelőhelyemre, a kirakattal szemközti villamosmegállóhoz. Lopva az üzlet felé sandítottam... És oh! íme! Rázkódva kacagnak a villamosok, j szélesen, melegen vigyorog az olva-1 dozó járda, táncolnak az üvegtáblá-1 kon a napsugarak!__ A kirakati m egváltozott! Csupa csillogás, han-l gulatos szín, ízléses reklámok! Lá-| nyok illegetik tükrében magukat. Hazarohantam ... Üj hang — újl forma — új vers! Talán mégis lehet] belőlem Csákénvagyoka Zseni!!! Cím: Megszépült a kirakat! Gyorsan az első sorokat: „Hurrá! Hurrá! Hurrá! Megcsinálták! a csatornát!] A becsorgó esővízvezetéket! S: cselekedni, megalkotni a szépet] Jobb későn, mint soha...” — Noha! — szólt ekkor egy váratlanul jött barátom: — Még jobb volna ha: a hibát ész-1 révévé mindenütt azonnal intézked-i nének! — ezt már nem verselve] mondta, mégis megkapott LETETTEM A TOLLAT. Elgondolkoztam. Csakőa Zseni — állapítottam meg irigykedve. R. A. MATYI A FEGYELMI ELŐTT Hogy röviden a lényegre térjek: Matyi két okból nevezetes a községben. Az egyik, hogy annakidején az árokba fordította az adóvégrehajtóit. Akkoriban Matyi az elöljáróság szolgálatában állt: minden héten kedden és pénteken három községbe fuvarozta a jegyzőt, vagy az adó- végrehajtót. A baj gyökere is innen származott. Tudniillik, hogy a jegyző szívesen és gyakran állt meg a kocsmák előtt, ahonnan egy-két kupicák elfogyasztása után távozott és amíg odabent a bíróval és más elöljárósági emberekkel a község dolgait intézték, addig Matyi nyugodtan ropogtathatta a zabot, a fejérehú- zott abrakostarisznyából. Evégből Matyi szerette a jegyzőt, de nem szerette viszont az adó- végrehajtót, aki egész- nap nyüstölte, hajtotta, űzte faluról-falura. Matyi bosszút esküdött magában a végrehajtó ellen, akit a következő héten a falu határában, az aratók szemeláttára, adófőkönyvestől, brics- kastól, mindenestől az árokba fordított. Volt nevetés és volt szégyen. Nagy szégyen. Matyi nem maradhatott tovább az elöljáróságnál, s hogy egyenesen nem a vágóhídra került (ámbár nagy kilátás volt rá), azt csak annak köszönhette, hogy Ag pénzért — mert amúgy küllemre, alakra és nemr- való tekintettel erős ló volt — megvásárolta a helybeli szikvizes, aki foglalkozásánál fogva amúgy is a kocsmákat járta mindig. Mindazonáltal Matyi sem maradt hálátlan. Most már hivatalból állt meg minden kocsmánál és hátranyerített halkan, hogy: megérkeztünk, megmentő gazdám, cserélje hi az üvegeket... Így ment ez hosszú éveken keresztül, Matyit heted-hét határban ismerték, s nyilvántartották, mig ötödfél esztendeje megint új beosztásba került. Ez pedig úgy esett, hogy a szikvizes belépett a helybeli Újvilág Tsz- be, s felszerelésével együtt magával vitte Matyit is. Igaz, a tsz vezetői hamarosan kimondták az addigra fé- ligmcddig megvakult, elöregedett Matyi felett a szentenciát, hogy kár bele a drága abrak és megint csak irány a vágóhíd — az érv, hogy Maty inak már praxisa van a szikvíz árusításában és akár bekötött szemmel, egyedül is elengedhetik — hatott, Matyi életét másodszor is megmentették. Becsületére legyen mondva, most sem maradt hálátlan. Most iá lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. A bakra, ezúttal új ember, a növénytermesztési bri- gadérog fia került. Este, amikor első útjáról hazatért, nem győzött hálálkodni, hogy Matyi milyen remek lő, nem kell biztatni, nem keU a gyeplővel kormányozni, mégis milyen ügyesen odafarol a kocsma ajtajához, E tekintetben tehát Matyi életében nem sok változás történt, s pályafutásáról most nem is esnék szó, ha a múlt héten nem viselkedik olyan botrányosan. Mert mi történt? Nem is merem leírni. Történt ugyanis, hogy valamelyik felvásárló vállalattól instruktor érkezett az Újvilág Tsz- be. sietett, a déli busz- szal jött és az esti járattal már indulni akart vissza. — Szeretném addig megnézni az állatállományt, meg az építkezéseket. — Szívesen -— felelte az elnök —, csakhogy nekcm rengeteg a dolgom. A kartárs ismerős nálunk. Az állatok a Varjú-dűlőben vannak. Ha oda kimenne, láthatná valamennyit. Ott van a brigádvezető is, aki tájékoztatással szolgálhat ... — Hogy jutok el oda? — Befognánk a csézá- ba. — Az jó lesz. S Matyi, meg a cséza, a rajta levő instruktorral a következő ötpercben elindult az udvarról. Mindjárt feltűnt neki, hogy nem, tapasztalja az ismerős gyeplőrántást, s hogy indításnál az ostor végigcsattant a tomporán, de mindezért kárpótolta, hogy a nehéz, vasalt szekér helyett a könnyű homok fugát akasztották a rúd végére. Ügetve vadult el, bár — mondom: belül emésztette a sárlés — és egy félmia- tyánknyi trapp után annak rendje s módja szerint megállt, ahol szokott, a kocsmánál... Már éppen hátra akarta szegni a fejét, hogy megkérdezze; „no, mi lesz?’’, amikor (jaj, hát ez még egy lónak is sok volt) az ostor ismét végigsuhintott a hátán, s megszólalt a bakon ülő ember, hogy: — Na, gyi! Ami ezután történt, alig három percet vett igénybe, s hát ime: belekerült az újságba .., Matyi nekirugaszkodott, véngsértve rántott egy hatalmasat a könnyű csézán, vágtázva szaladt végig a falun és a malom előtt olyan hirtelen fordult a sarkon, hogy a csézát instruktorostul az árokba fordította, mindenki szemeláttára. így került Matyi a fegyelmi bizottság elé. Kimondták felette az ítéletet; Matyi két hétig a fogatosoknál szolgál. Részt vesz a cukorrépa- szállításban. Azóta ott dolgozik. Én a határban találkoztam vele. Búslakodva sértődötten húzta a megrakott szekeret és egész úton panaszkodott: „Látja, kérem, nincs igazság. Engem büntetnek, pedig én csak a kölcsönt adtam visz- sza. Mert megismertem a hangjáról. Az a goromba ember az adó- végrehajtó volt.. .•» önodvárt MHkMa ♦ ♦ Feltűnik a Kazán-szoros. földi megállónk. Utána újabb két vámvizsgálat, de a második már magyar területen, Mohácson történik. Itt szálltak ki o hajóból a pécsi, mohácsi ét a környéken lalcó utasok. Újból magyar területen hajózunk. Ismerősként üdvözöljük Sztálin várost és a környező falvakat. Útközben találkoztunk a „Budapest” tengerjáró hajóval is, most tért vissza hosszabb külföldi útjáról. A magyar ipar remekeit — többek között Mindönki a fedélzetre! az Ikarusz autóbuszt — fürge kis motorosaink juttatják el Isztanbvttto, Alexandriába. A távolból idelátszanak már fővárosunk kéményei. Élményeinket nehéz leírni. Kár, hogy vége ennek a felejthetetlen útnak, de örülünk, mert ismét itthon vagyunk, szeretteink körében. Az üdülök között sok fiatal volt, néhány olyan ismeretség is szövődött, melyeknek az anyakönyi'vezetö előtt lesz folytatása. A kikötőben két nagy hajó is áll: a szovjet ,,Dunaj”, mely turistákat hozott, és testvér- hajónk, a ,.Felszabadulás” most érkezett tússzá bécsi útjáról, ugyancsak SZOT-beulaltakkal. Hajónk elhalad Ada-Kaleh sziget mellett. A Rákóczi-induló hangjai mellett széliünk partra, ahol a rokonát^ ismerősök ölelése és csókja várja a. „világjárókat”. Ezúton mégeggszer köszönetét kell mondanom társaim nevében is mindazon szerveknek, melyek utazásunkat elősegítették és külön a hajószemélyzet minden egges tagjának, hogy ezt a szép utat igyekeztek még szebbé, felejthetettem# tenni. (Vége.) Növi Sadra (Újvidék) érkezésünk előtt újabb két vámvizsgálaton estünk át. A városnak szépen berendezett képtára van, Itt gyűjtötték össze a novisádi terület festőinek műveit. Többen közülük a németalföldi festők növendékei voltak, ez érezhető is magaskultúrájú, művészi portréjukon. Fájó szívvel hagyjuk el ezt a csendes kis várost, ez az utolsó kül♦ 1 ♦ Szakmunkásképző ] i iskolát nyitottak | 4 A Tokaj-hegyaljai Állami Gazda-) Tság szőlöskertjeibe az elkövetkezői J 8—10 évben több mint ezer hold új. vszőlőt és ugyanannyi géppel művel-' $ hetö gyümölcsöst telepítenek. A' ^nagyüzemi szőlő- és gyümölcster-) Amcléshez jólfelkészült szakembe-) Trckrc lesz szükség. A szakmunkás . ▼ utánpótlásról és a törzsgárda ltiala-' vkításáról időben gondoskodtak a’ 4 vállalatnál. A gazdaság központja-) 4) ban 1359-ben három eves szalámin-) akáskepző iskolát nyitottak. A távoli i Jvidékeken lakó fiatalok részére az. ▼ iskola mellett kollégiumot is Iétesí-] f tettek. A jól felszerelt kollégiumban) ^évente 40—50 tanuló lakik. Az isko-) Alán jelenleg 92 fiatal dolgozó tanul.) 4 Ezek évente háromhónapos elméletié ▼és 9 hónapos gyakorlati oktatásban] ▼ részesülnek. Három év alatt elsajá-] $ tí( jak a szőlő- és gyümölcstermelő,) 4valamint a szaporítóanyag készítő) a szakmát. Ez cv novemberétől a^ ? szakmunkásképző iskola már há-. *rom osztállyal működik. így jövőre,’ fa gazdaságban először, 28 fiatal te-* * szí le a szakmunkás vizsgát. ( i A gazdaság hároméves szakmun-* Ykásképző iskolát szervezett az idő-' Isebb dolgozók részére is. Az iskolá-' Ynak 98 hallgatója van, akik 1902-' Then vizsgáznak. így Tokaj-Hegyalja' T világhírű szőlőskertjeiben — az' T állami gazdaság jó munkája nyo-) J mán — jövőre 126, szakmailag jól) ^felkészült, tanult dolgozó kezeli meg) ^ a kertészkedést. ) i ................n .............. (
