Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
CSZAKNAGTAROMEM Tasftmsp, Ml Bwptwnbw IT. ROSTOCK - KAPU A VILÁG FELE fTudósitónktöi!) A világhírű török utazó, EtoKa Cselebi 1663-ban a Balatonnál tartózkodott. Ekkoriban a kővetkezőket írta naplójába: „40—50 hajó jött-ment a tavon, és kereskedőket, látogatókat szállított egyik vártöl a másikig.” A tőrök „kolléga” példájára ez- alkalommal jómagam is hajókról szeretnék szólni. Azok a hajók, amelyekre én gondolok, mindenesetre nagyobbak és nem a Balatonon, a magyar tengeren, hanem a mi tengerünkön közlekednek. A Keleti-tengeren, ahol többek között nagyon érdemes meglátogatni Rostockot. A Német Demokratikus Köztársaságnak korábban sokmillió márkát, devizát kellett kifizetnie szállításokért, más országbeli kikötők igénybevételéért. A párt ekkor azzal a javaslattal élt, hogy építsenek Rostockban egy nagy kikötőt, amelyik elősegíti az NDK kereskedelmi forgalmának lebonyolítását. 1957. október 26-án kezdődött a nagyarányú építkezés, amelyben úgyszólván egész köztársaságunk résztvett. Némelyek pénzbeli hozzájárulással, mások munkával, szabadságidejük feláldozásával. Az NDK dolgozói nagy lendülettel építették a rostocki kikötővárost és nyitottak vele kaput a világ felé. Az építés megkezdése után négy esztendővel nagyarányú nemzetközi forgalom képe fogadja a látogatót. Hajók érkeznek Kubából. Más hajókon India, a távoli Burma, Anglia és a szocialista országok zászlóit lengeti a szél. Hazánk minden polgára büszke a szocialista építőmunka nagyszerű alkotására, Rostockra, erre az ifjú városra, mely az utolsó esztendőben mind jobban és jobban nyújtózott, terjeszkedett, épült, gazdagodott. Falai között nagyszerű emberek nőttek, fejlődtek, mint a mindössze 30 esztendős főpolgármester, Rudi Fleck elvtárs. A város számos üzeme erősiti hazánk népgazdaságát. Dolgozóink örömmel járnak a dieselmotor üzembe és más gyárakba. Hajókat építenek, amelyek a világ minden tengerén megtalálhatók. A rostocki kikötő és a rostocki hajók a világ minden tája felé a Német Demokratikus Köztársaság polgárainak, dolgozóinak rendíthetetlen békeakaratáról visznek hirt. Erich-Peter Trog Egy tízezer tonnás hajó. Rostockban készült. Huszonöt hasonló hajója van az NDK-nak. Rostocki sugárút. Az új lakóházak hagyományos szültek. észak-német stílusban ké«átewiií;. Ez év februárjában Rostockba érkezett az elsfl Indiai hajó, az „Aby Amber”. Miskolcon a Napsugár cukrászda előtt mindig Iáhatunk kisebb-nagyobb csoportosulást. A fagylaltra várnak az emberek, vagy a villamosra, vagy éppen csak ráérősen beszélgetnek, nézelődnek. Az egyik délután hat fiút láttam ott. Körbenálltak, cigarettáztak és vidáman társalogtak. 18—20 évesek lehettek. — Szóval megérte fiúik! Én mondom nelctek... — egy zömök, göndörhajú fiú magyarázott. Villamosra vártam, s figyeltem őket. — Jó is, akinek ennyi idejük van ácsorogni. Minden haszon nélkül... — jegyezte meg egy harcsabajúszos ember melletem. A fiúk éppen összenevettek. — Ma reggeltől mást sem csinálok, csak mesélek, de még mintha semmit sem mondtam volna el... •— folytatta a kis zömök. — Hiába, két hét a Krim-félszigeten!... Mondom nektek, csudaszép élmény... Csörömpölve fékezett a villamos. Elsőnek egy sötét fejkendős, sokszoknyás nénike kászálódott le az egyikről. Mindkét karján, mindkét kezében jókora csomagok. Tétován nézett szét, aztán egyenesen a fiúkhoz tipegett: — Fiaim, nem tudják hői van a Felszabadítók útja? — Hogyne tudnánk! A Népkert J*- lé. — A kalauz is ezt mondta. De hol a Népkert? A fiúk egy pillanatra összenéztek. — Ezen az utcán tetszik menni mutatta hüvelykujjával az utat valamelyik. Aztán valamivel halkabban hozzátette: — De ennyi csomaggal?... Az öregasszony mentegetőzve tárta szét a kezét: — Ajándékok ... Unokám született. Eddig sohesem tudtak az utazásra rávenni a fiamék, most meg eljöttem magamtól. Második meglepetésnek™ A csomagjait maga mellé rakta amint beszélni kezdett. Amikor pedig befejezte mon dókáját, hirtelen riadtan nézett körül: — Jóságos ég. Hol a csomagom?... A fiúk felnevettek. Már csak négyen. A kis zömök meg karonkapta az anyókát: — Amott viszik la! — és a Szemere utca felé igyekvő két társára mutatott. — De siessünk mama, mert még megöregszik az a kisunoka!... Mellettem a harcsabajúszos ember szemei kerekre nyíltak. A fiú meg még visszaintett a többieknek: — Majd holnap folytatjuk a „chtm- osit”. A gyárban!... R. A. Filmjegyset: Puskák és galambok Magyar film. Üj filmmel gyarapodott ifjúsági filmtárunk. Ha nem is olyan alkotással, ami elbír minden kritikát, — hol is találhatnánk ilyet? — de mindvégig izgalmas, jó értelemben vett romantikával teli filmmel. Ha viszonyítunk — ami természetes — a Tatay Sándor regényéből készült művet az ifjúsági filmek sorában kétségkívül a legjobbak közé kell helyezni. Érdekesebb, lebilincse- lőbb, mint az eddigi ifjúsági filmek. Keleti Márton rendezőnek, ha nem is teljes egészében, de többé-kevésbé sikerült azt a kettősséget is feloldani, ami az ilyen jellegű műveknél elkerülhetetlen: a felnőttek világának és a gyermekek világának vonalvezetése, helyes összekapcsolása. A gyermekek világában hihetően, színesen kapcsolódnak egybe az események, melyek nagyon szorosan függnek ösz- sze a felnőttek világában történtekkel. A gyermekek ugyan a maguk gondolatvilágának megfelelően élnek, játszanak, ezt a gondolatvilágot, ezt a játékot azonban a felnőttek világa szabja meg. Az a világ, az a terrorisztikus légkör, ami a Tanács- köztársaság bukása után nehezedett az emberekre. Itt, az ellenforradalom idején játszódik a cselekmény. Itt bonyolódik az öt jóbarát sorsa egészen addig, amig saját világukból át nem csapnak, „bele nem szólnak” a felnőttek sorsába. Gazdagodik a Diósgyőri Kohászati Múzeum Kiszely Gyula, a Magyar Kohászati Történeti Bizottság titkára és Zéród Aladár, a Lenin Kohászati Művek dokumentációs osztályának vezetője nemrégiben hosszasan tanulmányozták a Kassai Technikai Múzeum vezetőinek, munkatársainak baráti segítségével a Kassa környékén lévő nagy múltra visszatekintő vashámorok történetét, Hégi kép —új kép — Milyen volt akkor az iskola? A nyugdíjas pedagógusnő, Daragó Gizella rövid szünetet tart. Csak annyit, amennyi ahhoz szükséges, hogy ebből a barátságos kis szobából gondolatban visz- szapergesse az időt az „akkorig”. Jónéhány évtizeddel kell „visszamenni”, mert 1919 februárjában került ide Szomolyára pedagógusként. — Osztott iskola volt? — Nem. Erről még szó sem lehetett. — Hány tanteremmel rendelkeztek? — Kettővel. Természetesen össze kellett vonni az osztályokat és délelőtt, délután tanítottunk. — Hányán? — Ketten. Az igazgató és én. Kopognak az ajtón és a néhány percre megidézett múlt visszaröppen. — Szőlőt hoztam, tanítónéni. Nagyon finom, tessék csak megkóstolni! — Mosolygós arcú, szőke nő siet az asztalhoz és leteszi a kosarat. S milyen most az iskola? Elek Gyula igazgató természetesen egészen más képet fest róla, mint amilyen- k az előbbi párbeszédből megismertük. — Osztott iskola? — Igen. Teljesen osztott — Hány tanterem van? — Hat Délután is tanítunk. ■— Hányán? — Kilencen, Az új képhez hozzátartozik még az is, hogy ebből a mintegy háromezer embert számláló faluból az utóbbi tíz év alatt körülbelül hatvan gyerek érettségizett és tizenöt fiatalember került az egyetemekre. Persze, így sincs még minden rendben. Hiányzik például egy matematika-fizika szakos nevelő. Évek óta hiányzik. Baj az is, hogy az első osztály 57-es létszámú. Ez egy osztályban sok. Több túlkoros gyerek is tanul az elsőben. Ez sem egészséges állapot. A politechnika azonban annál inkább. Az új tantárgy — ebben az évben kezdik — izgalomban tartja nemcsak a diákokat, hanem a szülőket is. A szülőket is, akik legalább olyan figyelemmel kisérik az előkészületeket, várják az eredményeket, mint a tanulók és a nevelők. A politechnikai oktatás mezőgazdasági jellegű. A termelőszövetkezet nyolcszáz négyszögölnyi területet ad az iskolának, ahol a diákok kedvük szerint gazdálkodhatnak. Az új tantárgyhoz 13 000 forint értékű felszerelést kaptak. Permetezőgépek, különféle szerszámok várják az ügyes kezeket. — Ki lesz a vezetőjük? — Sipos Izidor pedagógus, aki már természetesen felkészült erre. De én is szívesen foglalkozom majd velük politechnikán, mert nekem is nagy kedvem van hozzá. A régi kép az első volt. Befejeztük. Az új kép még nem végleges. Szépül, évről-évre szépül.. 1 Mák* ntm meczenzéfi munkáját. A meczenzéfi vashámorok — a régi feljegyzések szerint — már a tizenhatodik században működtek. A tizennyolc-tizenkilencedik században és a századforduló elején Meczen- zéf virágzó, sajátos vasiparáról volt szerte nevezetes. Az ottani kis mű- heíyekben készített földmegmunkáló eszközök, ásók, kapák, lapátok jó minőségük révén keresett áruk voltak. Ezeket az eszközöket a hegyi patakok vizével — malomkerékhez hasonló meghajtással — működtetett kalapácsokkal kovácsolták s a vais- anyag izzítását, hevítését faszénnel, kézi tömlöfújtatóval oldották meg. A kézműves vasiparosságnak ez « formája még ma is feltalálható Me- czenzéfen. Kiszely Gyula és Zórád Aladár a meczenzéfi hámorokról, azok berendezéseiről fényképfelvételeket, méretrajzokat, hajdani és jelenlegi működésükről, történetükről — részben régi feljegyzések, részben idős dolgozók elbeszélése alapján — szalc- leírásolcat, feljegyzéseket készítettek, melyek hamarosan a Diósgyőri Központi Kohászaiti Múzeumot gazdagítják. A Kassai Technikai Múzeum vezetői egyébként megígérték, hogy egy meczenzéfi vashámort teljes egészé, ben, továbbá az azokban előállított termékek gyűjteményét, kollekcióivá a diósgyőri testvérmtézménynek ad* iák át. Tatay Sándor regényét mindenképpen helyes gondolat volt filmre vinni. Gazdag jellemfiguráival akár i felnőtteknél, akár a gyerekeknél — sokszínűséget biztosít, és sok jó alakításra nyújt lehetőséget. Igaz, hogj ezek a jellemfigurák — különösen i gyerekeknél — talán túlzottak is, ez azonban mégsem róhatjuk fél hibának. Mert igaz ugyan, hogy Boda Ferinek, az üldözött bányász fiának ön tudatossága, valamint Mátis Zolinak az úri fiúnak „osztályldegensége” a: első látásra nyilvánvaló, ez azonbar nem hat bántólag, nem hat zavarólag, hiszen a Puskák és gálámból mégis csak ifjúsági film, ahol a rendezőnek a jellemeket kötelessége íí élesebbé, a gyermekek előtt is érthe tővé tenni. Kétségtelen, hogy az ifji generáció részére jó példáui szolgál hatnak ezek a jellemek. A film ne velő szándéka világos, eszközei ért hetőek, tiszták. A hűség, egymás kői csönös segítése, az eszme megbecsü lése, az adott szó tartása, mind-mim olyan formában kap helyet a filmen ami a gyermekek világának teljesei megfelelő. Az öt gyermekszereplő Tóth Dász ló, Bucsi István, Kerényi Gábor Beke Zoltán, Kiss Antal igazán ked vesen, élményszerűen játszott. A „na gyök” közül elsősorban Benkő Gyűli nyújtott kiemelkedő alakítást, Kapusa tanár úr szerepében. fpt) Fiúk
