Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
2 BSZAKMAGTARORSZÄO Vasárnap, 1961. szeptember 17. Bizonytalanság és kulisszák mögötti harcok Bonnban a választások küszöbén Egy nappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt — írta szombaton reggel a Welt — a politikusok között egyetértés mutatkozik abban, hogy ez alkalommal a ' választások kimenetelét még az utolsó órákban sem lehet megjósolni. Ennek a széleskörű bizonytalanságnak az okát politikai’ megfigyelők abban látják, hogy a válsághangulat — amelyet éppen a bonni vezetők szítottak fel az NDK kormányának berlini intézkedései miatt — bumerángnak bizonyult. A kancellár tekintélye csorbát szenvedett, mert először kardcsörtető nyilatkozatokban , ellenrendszabályokat követelt, majd visszavonulót kellett fújnia. Adenauer persze később maga is rájött arra, hogy taktikát kell változtatnia és utóbbi beszédeiben és nyilatkozataiban már mérsékeltebb hangot ütött meg, a tárgyalások és a leszerelés szükségességét hangoztatta, természetesen anélkül, hogy bármiféle konkrét javaslattal, vagy elképzeléssel állt volna elő. A kancellár erre a „béke offenzí- vájára”, amellyel a nyugatnémet lakosság riadalmát igyekezett eloszlatni, azzal tette fel a koronát, hogy pénteki sajtóértekezletén a Hrus- csovval való személyes találkozó lehetőségéről beszélt, azt remélve, hogy ennek már a puszta megcsil- logtatásával növelheti pártja választási esélyeit. . A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői — élükön Willy Brandttal — a berlini eseményeket követően a soviniszta-nacionalista érzelmeket próbálták meglovagolni. Az utóbbi napokban azonban ők is bizonyos mértékben taktikát változtattak és azt hangoztatták: a berlini események is megmutatták, hogy Adenauer politikája csődbe jutott, új vezetésre, fiatal erőkre van szükség stb. E támadások mögül azonban hiányzik az igazi meggyőződés hitele. A szociáldemokrata vezetők külpolitikai programjukban ugyanis teljesen csatlakoztak Adenauer vonalához és egész eddigi választási propagandájukat arra építették fel, hogy Willy Brandt Adenauer politikáját folytatja majd, csak jobban fogja csinálni, mint a kancellár. Ilyen körülmények között nem csodálatos, hogy a nyugatnémet választók nagy része egészen az utolsó pillanatokig ingadozik, kire is adja szavazatát. Kommunista jelölteket nem engedtek indulni a választásokon. Az Adenauer politikájával szemben igazi alternatívát ajánló, a semlegesség gondolatát hirdető Német Békeunió ellen pedig összpontosított rágalmazó és terrorhadjárat folyt. Ez a nemrég alakult kis párt szerény anyagi eszközeinél fogva, egyébként sem vehette fel kellőképpen a küzdelmet a két nagy párttal szemben, amelyek közel százmillió márkát költöttek választási propagandára és plakátjaikkal, röplapjaikkal úgyszólván elborították a nyugatnémet városok utcáit. „Kancellár-alkony“ közeleg? Az a lehetőség, hogy a CDU esetleg koalíciós kormányzásra kényszerül, riadalmat keltett a Keresztény- demokrata Unió vezető köreiben, amelyek elsősorban Adenauert okolták, hogy „taktikai hibákat” követett el. Ezzel kapcsolatban nagy feltűnést keltett, hogy Bucerius kereszténydemokrata képviselő hetilapja, a hamburgi Die Zeit „Kancellár-alkony” című vezércikkében legutóbb nyiltan ezt írta: Nem feltétlenül bizonyos, hogy az új parlament ismét Adenauert választja majd meg kancellárnak; a CDU-képviselők egy csoportja Erhard, vagy Gerstenmaier jelölése" mellett foglal majd állást. Különösen megsokasodtak a találgatások azóta, hogy Strauss hadügyminiszter, aki egyben a CSU-nak, a CDU bajorországi testvérpártjának elnöke, többször hangoztatta; „Adenauer utóda Erhard lesz a kancellári székben”. Strauss pénteken Münchenben egyenesen kijelentette: — Személy szerint egyetértek a CSU és a CDU többségének azzal a véleményével, hogy Erhard szövetségi kancellár lesz. A kérdés csupán az, hogy mikor. Adenauer azonban egyelőre makacsul szembeszegül minden ilyen kísérlettel. Bonnban azt várták, hogy előre beharangozott pénteki sajtóértekezletén bejelenti majd a nyilvánosság előtt: ha visszavonul a politikától, Erhard lesz az utóda. Nagy meglepetésre azonban, elmaradt ez a bejelentés, sőt, Adenauer makacsul kitért az újságírók erre Mit tárgyaltak meg a nyugati külügyminiszterek ? Washington (MTI) A nyugati külügyminiszterek szombati ülésén három kérdéscsoportot tárgyaltak meg. Az egyik kérdéscsoport; Rusk amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter jövőheti találkozója New Yorkban. Ezzel kapcsolatban az az álláspont alakult ki, hogy ezt a megbeszélést csupán „próbatárgyalásnak” és nem érdemi tárgyalásnak minősítik. •A második kérdéscsoport keretében számos olyan tervről tanácskoztak a nyugati külügyminiszterek, amelyeket az elmúlt esztendőkben vagy a Szovjetunió, vagy Nagv-Brí tannia vetett fel. Ezek közé tartózik az atommentes övezet létesítésé Kö- zép-Európában, azután az amerikai és a szovjet csapatok esetleges kölcsönös visszavonása bizonyos területeken, továbbá egész Berlinnek szabad várossá nyilvánítása. Felvetődött olyan gondolat is, hogy • Berlinbe helyezzék az ENSZ egyes szervezeteit! Mindezek a tervek természetesen csak akkor vehetők komolyan, ha azokat a Szovjetunióval is megtárgyalják. A harmadik kérdéscsoport keretében azokról az „ellenintézkedésekről” tárgyaltak, amelyekét akkor kellene meghozni, ha valamiféle „fenyegető lépésre” kerülne sor a Szovjetunió, vagy a Német Demokratikus Köztársaság részéről.- 0O0------—• - —- A szovjet ENSZ-kiilriötfség elindult Rew Yorkba Moszkva (TASZSZ) Szombaton Andrej Gromiko külügyminiszter vezetésével Moszkvából New.Yorkba indult az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség. Egyidejűleg New Yorkba repült Ukrajna és Belorusz- szia ENSZ-küldöttsége, L. Palamar- esuk és K. Kiszeljov külügyminiszterek vezetésével. (MTI) Jólértesült körök tájékoztatása szerint Lord Home bejelentette, hogy ő Is külön akar tárgyalni Gro- mikoval a jövő héten. vonatkozó kérdései elől. Arra hivatkozott, hogy az alkotmány szerint a köztársasági elnök jogköréhez tartozik, hogy a parlamentnek javaslatot tegyen a kancellár személyéről. Koalíciós kombinációk Politikai körökben feltűnést keltett a Welt szombati vezércikke is. A befolyásos napilap, amely eddig szilárdan támogatta Adenauert, most „A nagy ébredés” című vezércikkében azt fejtegeti, hogy augusztus 13-án „végétért egy korszak”, s most rendkívül kemény idők és nagy megpróbáltatások következnek, olyan idők, amikor „erős és kemény vezetésre van szükség”. Ma azonban mindenki gondolkodóba esik afelől — folytatja a lap —, hogy vajon el lehet-e várni ilyen erős vezetést egy olyan férfitől, aki négy év múlva betölti 90. esztendejét? A Welt ezután azt hangoztatja, hogy függetlenül a választások kimenetelétől „nagy koalícióra” van szükség, vagyis olyan kormányra, amelyben a CDU mellett az SPD is részt vesz. — Amire 1949-ben, 1953-ban és 1957-ben még nem volt szükségünk, az most döntő problémává vált — írja, a Welt.'—1 Arra van szükségünk, Hogy egységes nép álljon elszánt ve- zétés mögött. Ehhez pedig nem elegendő, ha egy párt tartja kezében a vezetést, még ha abszolút többséggel rendelkezik is. Az ilyen és másfajta koalíciós kombinációk mögött természetesen az a terv húzódik meg; hogy biztosítani lehessen az eddigi politika folytatását, még abban az esetben is, ha e politika csődjét mindén leplező kísérlet- ellenére is felismerték a választók jelentős tömegei. * A szavazás vasárnap este hat órakor ér véget. Ekkor lezárják az urnákat és megkezdődik a szavazatok összeszámlálása. Az első részlctered- mények vasárnap a késő esti órákban várhatók. Az ideiglenes végeredmény hétfőn hajnalban lesz ismeretes. A pontos végeredményt csak október elején teszik közzé. A választások előtt a régi parlament feloszlásakor így oszlottak meg a mandátumok az egyes pártok között: CDU 281, SPD 168, FDP 43, pár- tonkívüli 4 (az időközben feloszlatott tonkívüli 4 (az időközben feloszlott Német Párt képviselői), Német BéA bonni parlamentben ezenkívül 22 nyugat-berlini képviselő is helyet foglal — holott ismeretes, hogy a nagyhatalmak között kötött és ma is érvényben lévő megállapodások értelmében Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz. A nyugat-berlini képviselőknek nincs szavazati joguk. Versinyin marsall cikke a szovjet légierőről Moszkva (TASZSZ). A Krasznaja Zvezda közli Versi- nyin szovjet légügyi főmarsall cikkét. Az amerikai sajtó — mutat rá Versinyin — amely mértéktelenül reklámozza az amerikai légierőt, ugyanakkor igyekszik azt az illúziót kelteni, mintha a szovjet légierő fegyveres erőinek csökkentése folytán, elvesztette volna egykori ütőerejét. Ezt ők azzal a céllal hangoztatják, hogy az agresszív tömbökbe tömörült szövetségeseiket kissé fellelkesítsék. Az amerikai vezető körök azonban — hangsúlyozza Versinyin — mélységesen tévednek. A háború utáni években mi nem ültünk karbatett kézzel — jelenti ki a főmarsall. — A szovjet fegyveres erők, amelyeknek szerves része a légierő, műszakilag, kiképzésben és felkészültségben a mai modern katonai követelmények magaslatára emelkedtek. Vonatkozik ez a légierőre is. Az utóbbi időben a légierőt a párt és a kormány határozatára mennyiségileg csökkentettük, de minőségileg a korábbinál sokkal magasabb színvonalra emeltük. A dugaty- tyús repülőgépeket már régen felváltották a lökhajtásos harci gépek, amelyek a korszerű háború feltételei között hatékonyan teljesíthetnek bármilyen stratégiai, operatív és taktikai feladatot. A repülőgépeken az ágyúk és gépfegyverek helyét rakéták vették át. Ez olyan erő, amely- íyel — mi ezt tanácsoljuk — ne legyen dolguk rosszakaróinknak. Népünk legyen bizonyos afelől — folytatja Versinyin —, hogy ha kell, a légierő a rakéta-egységekkel vállvetve kész bármely pillanatban eljuttatni a termonukleáris fegyvereket az agresszor barlangjába, kész rácsapni az újdonsült „Bonapartétok forró fejére. Versinyin végezetül rámutat, hogy az idei légihadgyakorlatok tanúsága szex'int, a szovjet légierők összehangolt, pontosan működő katonai organizmus. (MTI) Elisabethmlleken folytatódnak a harcok Elisabeth vilié (MTI). Elisabethvilléből továbbra is harcokat jelentenek a hírügynökségek. Az AFP tudósítójának helyzetjelentése szerint az ENSZ-csapatok öt megerősített állást tartanak a városban, illetőleg környékén. Ezek legjelentősebbike a város középpontjában levő főposta, amelynek három előretolt őrhelye is van. Itt indiai ENSZ-katonák tartják magukat a sűrűn ismétlődő támadásokkal szemben. ENSZ-katonaság kezén van továbbá az elisabethvillei repülőtér, valamint egy fontos vasúti-közúti kereszteződés, amelynek lezárásával az ENSZ-csapatok ellenőrzik az Észak- Rhodésiába vezető főútvonalat. Jól megerősített állása az ENSZ- csapatoknak az a katonai tábor, amelyben ideiglenesen helyet kapott az ENSZ-nek a város központjából kivont képviselete. Ez az állandó tartózkodási helye az ENSZ katangai megbízottjának, valamint Raja tábornoknak, a katangai ENSZ-csapatok parancsnokának. Ezenkívül ENSZ-csapatok állásnak alakítottak ki egy közúti hidat és alagútat, itt védelmezik a több mint négyezer baluba menekültnek otthont nyújtó táborukat A tudósítás szerint a katangai fővárosban pénteken a késő esti órákig volt hallható az ágyúk tüze. Több heves robbanást tűz követett, így az egyik vasúti raktár leégett. Bár a villanyáram- és vízszolgáltatást helyreállították, a vasúti- és repülőösszeköttetés a várossal még mindig szünetel. A lakosság visszahúzódott otthonaiba. Megfigyelők szerint az élelmiszerkészletek fogyóban vannak, az utánpótlás problémája pedig megoldhatatlannak látszik. Az AP helyzetjelentése szerint Elisabethvillet pénteken a délutáni órákban égő raktárak tüzének füstje borította. Harcokat jelentettek a baluba menekültek táborából is. Conor O’Brien, az ENSZ katangai megbízottja pénteken sajtóértekezletet tartott. Elismerte, hogy az Elisa- bethvilletől mintegy 120 kilométerre fekvő Jadotvilleben harcoló ír ENSZ-csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezenkívül — mint mondotta — az elisabethvillei harcokban az ENSZ-csapatok 7 halottat és 26 sebesültet vesztettek. O’Brien a Csombe-csapatok veszteségét ugyanakkor 200 halottra és 500 sebesültre becsülte. Az ENSZ-megbízott bejelentette még, hogy etiópiai ENSZ-katonák útban vannak Elisabethville felé. A saj tóértekezlettel egyidejűleg Csőmbe szóvivője egy titkos rádióadón azt állította, hogy a Jadotvilleben harcoló ENSZ-katonák közül 50 elesett, 100 pedig fogságba került. A szóvivő hangoztatta, ha az ENSZ- parancsnokság — a rendkívüli állapottal összefüggésben tett intézkedései értelmében — statáriumot alkalmazna a katangaiakkal szemben, minden kivégzést 10 ENSZ- hadi fogoly kivégzésével torolnak meg. (MTI) ví* .t- ___ hogy e kérdés K ét oko IS VOTI, felvetődött bennem. Több mint 40 évi távoliét után nemrégiben itthon járt egy idősebb asszony, aki a közelmúltban több hónapot töltött az Egyesült Államokban. Rendkívül érdekes dolgo- xkat: mondott el áz Amerikában töltött időről. Többek között elmondta, .hogy -mitől; félnek Amerikában az egyszerű emberek milliói, az Egyesült Államok polgárainak túlnyomó többsége. Három dologtól is félnek Amerikában az emberek. Hogy félelmük indökolt-e? — kerestem rá azóta is a választ. A hallottak után szinte kapóra jött számomra nemrégiben az „Amerika egy francia szemével” című film. .Lássuk Amerikát, az amerikai életformát, vagy legalábbis valamit Amerikából, amit a francia filmoperatőr be tud mutatni. Jól-- jpn egy ilyen film a közgazda- sági és politikai ismeretek kiegészítéséhez. Érdekes film. volt. Alkalmas, hogy a magunkfajta kíváncsi európai, a „bolsevizmussal mélyen fertőzött ember” valóságos képet alkosson a „meseországról”, az egykori „korlátlan lehetőségek hazájáról”... Szóval ez a;film volt. a második indító óka a címben jelzett kíváncsiságomnak. — ——------------------ A z Amerikában járt ismerősünk érdékésen összegezte benyomásait: — Lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy az egyszerű amerikai emberek, á viszonylagos 'jólét ellenére is, örökké nyugtalanok. Nyugtalanok és idegileg megviselt emberek. Nyomasztóan, sőt fárasztóan hat rájuk az a rohanó, gépies élet, a „puszta pénz-viszony”, a reklámtenger, az üres csillogás, a vad hajsza az életért, a vagyonért, amelynek gyarapításáért mindenre képesnek kell lenni. Az amerikai élet — ez néhány hónap múlva élesen ötlik az európai etnber szemébe — egy sajátos „Marx-tanul- mány”. A Tőke gondolatai életreMitől fél az átlagamerikai ? kelve! Tipikus árutermelő, modern polgári társadalom, ahol minden áruvá válik a szó legmarxistább értelmében. Gyakran a szerelem, a becsület is és minden ... Maga az ember is... Ez az érem egyik oldala. Az említett film, amely nem mutatott be ugyan „mindent” Amerikából, meggyőzött engem — bizonyára másokat is — az életnek arról a vad rohanásáról, a számunkra idegen „nyüzsgésről”, — amire a tengerentúl azt mondják: élet, „szabad világ” ... Nos, ezt az életet természetesen odaát megszokják. Emberöltők óta beleszületnek, így nőnek fel és — egyelőre — csak a legjobbak álmodnak Amerikában egy tisztább, emberibb, a mi szívünkhöz és eszünkhöz közelálló társadalmi berendezkedésről. Különösen három dologtól félnek az egyszerű emberek — mondotta ismerősünk: — a depressziótól, a háborútól és a kommunizmustól. Igen, a gazdasági hanyatlástól, a háborútól és a kommunizmustól. S hogy félelmük indokolt-e? — Vegyük sorra őket. Gazdasági hanyatlás, depresszió, válság. Nem is önmagában ettől, hanem következményeitől félnek. Igen, mert tudott dolog, hogy az amerikai — és általában a tőkés — gazdaság milyen szeszélyes hullámzást mutat. Fellendülés, depresszió, válság — kilábolás, fellendülés, depresszió, válság ... Ciklikus módon vissza-vissza- zuhan a termelés, s a gazdasági pangás idején bezárják a gyárakat, üzemeket, százezrek és milliók kerülnek bizonytalan időre az utcára, kenyér és remény nélkül... Közismert, hogy még „normális” viszonyok között is állandóan munkanélküliség van az Egyesült Államokban, amely pedig vezető nagyhatalom a Nyugaton. 1948-ban 2 millió 300 ezer munka- nélkülit tartott nyilván a hivatalos statisztika, 1949-ben 3 millió 700 ezret. Kisebb-nagyobb hullámzással 1958-ra 4 millió 700 ezerre emelkedett a munkanélküliek száma, tavaly pedig kereken 4 és félmillió volt. Pedig tavaly már fokozódott a fegyvergyártás, újabb háborús konjunktúra kezdődött... A kommunista és munkáspártok 1960 novemberi moszkvai értekezlete rámutatott: „A kapitalista világrend- szert áthatja a hanyatlás és bomlás mélyreható folyamata ... Fokozódik a tőkés gazdaság ingatagsága... A kapitalizmus rothadása a legnagyobb erővel a mai imperializmus vezető országában, az Egyesült Államokban nyilvánul meg. Az Egyesült Államok szemmelláthatóan képtelen a meglévő termelőerők kihasználására .., az Amerikai Egyesült Államok a különösen nagyfokú, krónikus munka- nélküliség országa lett." — Jogos, indokolt tehát a félelem odaát a depressziótól. A háborútól talán még Indokoltabb. Az imperializmus „jóvoltából” rendkívül kiéleződött a nemzetközi helyzet. A háborús veszély reális tény. Ha elgondoljuk, hogy Amerikában úgyszólván csak filmről és könyvekből ismerik a modern háború borzalmait — de valószínű, hogy ismerik — még akkor is elképzelhető odaát a félelem. Azonkívül az amerikaiak többsége korszerű polgári műveltséggel rendelkezik, van fogalma a termonukleáris fegyverek hatásáról és a „százmillió tonna trotillal egyenlő robbanóerejű atom- és hidrogénbombáról” is ... —, ami, ha háborút robbantanának ki az imperialisták, ezúttal Amerikát sem kerülné el. Kár, hogy a lelkiismeretlen burzsoá propaganda tompítja még az átlagamerikai polgárok éleslátását, s emiatt sokan nem látják odaát, hogy éppen az Egyesült Államok monopolista körei, militarists i és elnökük sodorta őket a háborús félelem nyugtalan állapotába. Ami a kommunizmustól való félelmüket illeti — ez is érthető. Sehol annyi rágalmat nem szórtak a kommunizmus nagy eszméire, sehol nem üldözik annyira tűzzel-vassal a kommunizmust, mint éppen az Egyesült Államokban. (Talán Hitler örökösei, Adenauerék Nyugat-Németországa „versenyképes” ebben az USA-val.) A monopóliumok urainak jogos félelmével fertőzi meg a rádió, a televízió, a sajtó, az egész nyugati propagandagépezet és dekadens Irodalom az átlagamerikai polgárokat Rémképeket rajzolnak a bolseviz- musról, amely pedig valójában minden félelemtől megszabadítaná az egyszerű amerikai* embereket is. Emlékszem, a felszabadulás előtt a magyar és a német fasizmus mennyi mocskot, rágalmat, hazugságot szórt nálunk is a bolsevizmusra! Tizenhat év távlatából az embereknek legalább kilenctized része vallja ma nálunk belső meggyőződésből és tapasztalatból, hogy nem élne még egyszer a kapitalizmus viszonyai között! Id5 kérdése csupán, ide fgv Amerikában is. Különösen, ha az átlagamerikai milliók is megismerik a kommunizmus magasztos eszméit — s az eszmék előtt nem lehet vasfüggönyt emelni! —, amit az SZKP új programtervezete tömören így fogalmaz meg: A kommunizmus békét, munkát, jólétet és biztonságot — félelem nélküli életet teremt az egész emberiség számára.' Csépányi L»}ö»
