Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

Vasárnap, 1961. szeptember 11. fiRZAKMAGYARORSZÄG 3 Koval Pál elvlárs a határőröknél Kovái Pál elvtárs, a miskolci váro­si pártbizottság első titkára csütörtö­kön az ózdi járásban volt országgyű­lési képviselői látogatáson. Susa és Hangony községben felkereste a ha­tárőröket, akikkel szívélyes eszme­cserét folytatott az időszerű nemzet­közi kérdésekről, munkájukról és feladataikról.---------oOo--------­Közgyűlést tartottak a Mis oici Kárpitos Kisz-ben A Miskolci Kárpitos Ktsz dolgo­zói, vezetői, közgyűlést tartottak. Kluger László elvtárs, a szövetkezet elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy ez év nyolc hónapjában, mint­egy 5 millió forint értékű munkát végeztek el, új ülőbútorokat gyártot­tak, illetve javításokat végeztek. Ez év első felében igen jó eredménnyel dolgozlak, tervüket 103 százalékban túlteljesítették. Július és augusztus hónapban némi visszaesés mutatko­zik, aminek egyik okozója, hogy 110 Voltról 220 Voltra tértek át, s így valamennyi villanymotorukat át kel­lett tekercselni. Az eredményesebb munka, a ter­melékenység növelése érdekében át­szervezést végeznek. Az eddigi kettő helyett, például három kárpitos bri­gádot szerveznek. Most, hogy leözeleg a nagy ülőbútorvásárlási szezon, gaz­dag választékkal, új bútortípusok egész sorával várják a vevőket. Szocialista brigádvezetdk értekezlete a Lenin Kohászati Művekben Az újdiósgyőri Bartók Béla Műve­lődési Házban a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádvezetői ér­tekezletet tartottak. Solti András, a szakszervezeti bizottság titkára üd­vözölte az összejövetel több mint négyszáz résztvevőjét, köztük a gyár mozgalmi, társadalmi, műszaki és gazdasági vezetőit, méltatta az érte­kezlet jelentőségét, majd Nemeskéri János, a nagyüzemi pártbizottság tit­kára mondott beszámolót. Visszapil­lantást vetett a szocialista brigádver­seny múltjára, eddigi eredményeire. Megállapította, hogy a mozgalom egyre népszerűbb lesz a dolgozók körében, biztatóan erősödik, terebé­lyesedik. A gyárban az idén újabb 42 munkacsapat csatlakozott a vetél­kedőkhöz s velük együtt ma már 552 munkabrigád, mintegy 4600 tagja versenyez a megtisztelő címért. A to­vábbiakban rámutatott az új ver­senyfajtának a szocializmus építésé­ben és meggyorsításában betöltött és betöltendő fontos szerepére, em­bernevelő hatására. Hangsúlyozta a politikai felvilágosító munka, vala­mint a tanulás fontosságát, a ver­senyben résztvevők kölcsönös támo­gatásának szükségességét és jelen­tőségét. Végül a gyár előtt álló leg­fontosabb feladatok megvalósítására, az abban való tevékeny közreműkö­désre hívta fel a résztvevők figyel­mét. Az előadást felszólalások követték. Aranykalász ... egy hété annak, hogy Mindössze Barcsa Sándor kollé­gám lapunk hasábjain három miért­re adott válaszok sorozatában állí­totta elénk a mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet helyzetet, eredményeit. S ha most az olvaso ismét ennek a közösségnek nevével találkozik, joggal veti fel a kérdést, miért favorizálják annyira? Tálán az újsággal is valamiféle szerződést kö­tött a tsz, nemcsak az Állatforgalmi Vállalattal?! Alkalmasint kibérelt magának néhány vasárnapi hasábot, mint valamilyen „karámot,” _ ahova rendszeresen „beterelik” a dicsőítés és ajnározás csillogó szavait?! No, persze nincs ez így, bár úgy tű­nik, nem is járnánk rosszul, ha ilyes­féle egyességre lépnénk a mezőke­resztesi Aranykalász Tsz-el. Róla ír­ván, mindig „friss, jó árut” szállít­hatnánk olvasóinknak. Szóval úgy esett, hogy jó sorsunk megint arra vetett bennünket, és a jószomszédnak, akárhányszor is ta­lálkozunk vele, mindig megemeli az ember a kalapját, sőt többször is be­tér hozzá egy kis tereferére. , Köszöntem is szerettük volna a termelőszövetkezet vezetőit és dolgo­zóit, akiknek jó hírét szerte a megyé­ben szétröpítik a mindenfelől érke­ző küldöttségek, — gratulálni nekik, hogy a termelőszövetkezetek nagy nyári versenyében megszerezték a megyei pártbizottság zászlaját. Szer­dán jártunk arrafelé, és pénteken es­te tartották meg az ünnepi közgyű­lést, amelyen a megyei pártbizottság megbízásából Csege Géza elvtárs nyújtotta át az elsőséget hirdető és elismerő zászlót. Ünnepi készülődésre, ®zz^‘ együtt járó ünnepi hangulatra számí­tottunk, de ennék nyomát se talál­tuk. (Pedig néhanapján ott is ünnepi semmitevés áhítatával találkozik az ember, ahol igazán nincs mit ünne­pelni.) Azt hiszem, itt mindjárt „el lehet kapni” az Aranykalász sikereinek titkát. Ez pedig: a mezőgazdasági termelésben olyannyira fontos idő állandó és alapos kihasználása, a hétköznapok tisztelete, a kitűnő idő­beosztás, a szervezettség és fegye­lem. Ha ez mind együtt van, a szak­tudás és hozzáértés számára biztosít­va van az egészséges atmoszféra. Az esti órákban az irodán együtt láttuk a brigádvezetőket, akik na­gyon figyelmesen, körültekintően, alapos vitában kikristályosítva be­szélték meg a másnapi programot, a munkacsapatokig, az emberekig le­bontott tennivalókat. — így van ez mindig, újságolta már korábban Pintér Ferenc főköny­velő. Kiss Bertalan elnök tévollété- ben 6 volt szíves tájékoztatni mind­azokról a nagyszerű eredményekről, amelyek a szép zászlót „összehozták”. A főkönyvelő számokkal dolgozik, így érthető, hogy a termelőszövetke­zet többesztondős előrehaladását számokkal világította meg. Kivétele­den szeretem a számokat. Főleg, ha A Dankó Pista utcában Kímélet csak annyi volt, hogy a két nemet elkülönítették. Férfiakat, nőket bezártak két helyiségbe, s me­zítelenül, szégyenkezve nézték az ab­lakon át, mint kerülnek be ruháik a gőzölgő kazán torkába. Majd a nullásgépek kezdtek csattogni, s földre hullottak a göndör fürtök, s velük együtt sok-sok könny__ Ez v olt a cigánysors, valamikor Hídvég- ardón. A faji gyűlölködés, na, meg az öntespedés akasztotta nyakukba a másik sorsot. Ha a korai télben fel­sírtak a hízók a parasztportákon, kéregetve sorra járták az udvaro­kat. S ami nem jöhetett jószerével, annak lába kelt. Betűt nem ismertek, s ha a lánynak tetszett a legény, összeálltak, ha úgy tetszett, szét­mentek. Ügy éltek, mint a vadró­zsák. Régen volt. S ha most visszafordulunk egy ki­csit a tegnaphoz, próbáljuk az emlé­keket felidézni, valami fájdalmas minden épkézláb ember dolgozik, az OTP kölcsönt adott. Hízót még min­den télen vágtak, tehenük is van, s éppen most adtak el nemrégen egyet. Mire megy a pénz? Ez már télre kell, mert van két gyerek, télikabá- tot kell venni, meg itt van az iskolá­zás is. Csemerék is úgy éltek vala­mikor, mint a többi cigányok. Jár­tak egyik községből a másikba. Itt azonban véglegesen gyökeret eresz­tettek. Száva Ádárnék a Dankó Pista utca 7. szám alatt laknak. A házuk ugyanolyan, mint Csemeréké, a férj már évek óta Ormosbányán dolgo­zik. A lakás itt is rendes. A család nagy, 7 gyerek van. Az 1500—1600 forintos fizetésből mégis több min­denre futja. Villannyal világítanak, a konyhában rádió szól. Nagy a csa­lád, sok pénzre van szükség, de a fiatalasszony takarékos, rendesen fi­zetik a havi 160 forintos OTP tör­lesztést S tudják azt is, hogy a té­len disznót vágnak. Aprójószágot, de A képen a Dankó Pista utca házai láthatók. nagyobbat is, valamennyi porián le­het látni. Azt mondják, nincsen olyan va­sárnap, hogy ne főznének húst az ardói cigányok, no persze, gyakran hétköznap is. A faluban ők vásárol­ják a legtöbb baromfit. Csak frisset egészségeset. A közeli moziban gyak­ran látni őket s nem húzódozik mel­lőlük senki, mert a ruhájuk rendes, tiszta, a fiataloké meg divatos. Biz­tos megélhetése van valamennyi cigánycsaládnak, mert nem félnek a munkától, s ez átalakította őket Egyrészük a közeli állami gazdaság­ban, másrészük Ormosbányán dol­gozik. Napközben csak asszonyokat, gyerekeket vagy legfeljebb öregeket lehet otthon találni. a jól végzett munka tudatából faka­dó jogos büszkeség csendül bennük. Ahogy ez Pintér elvtárs tájékoztató­jából is kihallatszott És még valami: ezeknek a számok­nak tükrében, amelyeket a tájékoz­tatót követő látogatások, közvetlen élmények, a valóságról szerzett be­nyomások olyannyira hitelesítettek, szóval ezeknek a számoknak összes­ségében kibontakozott, kirajzolódott a nagyüzemi gazdálkodás ereje, elő­nyei és hadd mondjam így: szépsége. Idézzünk hát ?-',hany . tétéit a főkönyvi lapok­ról! 1200 holdon termesztettek kalá­szosokat. Ezeknek 80 százalékát kom­bájnnal aratták és csépelték el. A ter­vezett tíz vagon helyett 14 vagon ke­nyérgabonát, — búzaföldadóval, cséplőrésszel együtt összesen 36 va­gonnal — adtak át az államnak. Az idén 100 holdon, jövőre 323 holdon termesztik a Bezosztáját, a nagyho­zamú szovjet búzafajtát A tsz-nek 400 szarvasmarhája van, ebből 105 fejőstehén. Ezidén is tart­ják a 12,2 literes istállóátlagot. Már 165 hízott marhát adtak át. 700 da­rab sértésükből 120 anyakoca, 400 hízott, 105 tenyészkocát már rendel­kezésre bocsátottak. Juhállományuk 3900 darabból áH. Az új szaporulat­tal év végéig kétezer anyajuhuk lesz. Különösen pompás eredmények­kel dicsekedhetnek a baromfi tenyész­tésben. Az idén 22 ezer darabot ne­veltek fel, mindössze hat százalékos elhullással. 250 ezer darab tojást ad­tak át eddig, ebből 140 ezret kelte­tésre, 110 ezret fogyasztásra. Kiterjedt, nagy állattenyésztésük­höz és továbbfejlesztéséhez istál­lókra, szálláshelyekre van szükségük. Ez évben negyven férőhelyes sertés- fiaztatót, 350 férőhelyes süldőszállást építettek, 700 férőhelyes juhhodályt alakítottak át, 50 férőhelyes lóistál­lót és ugyanilyen befogadóképessé­gű tehénistállót is építettek. Hozzá kell még fűzni: saját brigádjaikkal, n maguk erejéből. Jövő évi terveik között szerepel egy 300 férőhelyes süldőszállás megteremtése. Bár a múltkor már jeleztük, hogy a tervezett 46 forintos munkaegy­ség-értékre jó reményekkel lehet számítani. Most ismét felvetettük ezt a kérdést. Pintér elvtárs óvatosko­dott: 40 forint körül lesz — úgy­mond. (Főkönyvelők szívesen hasz­nálják az ilyen finom fenntartást: : „körülbelül”.) Mindenesetre: 40 fo- . rintot említett, s ezzel már van mit büszkélkedni, lesz mit a tejbe is ap­rítani. 1 i Akivel csak találkozik az ember az Aranykalász Tsz-ben, — mosolyog, derűs, kiegyensúlyozott’ ió szívvel és csillogó tekintettel szól a tervekről, a holnapról, a további alőrehaladás nagyszerű távlatairól. £ Igen, a szorgos munka, a magas- ? :okú szervezettség eredményeként 6 iránnyá váltak a kalászok az Arany- t kalászban. I r Sárközi Andor e Csemer Antal nyugdíjasnak mír nincsenek gondjai öreg napjaira. ták. Havonta rendszeresen hozza a postás az 530 forintot Ha ez nem is sok pénz, de feleségével, a két lányá­val meg tudnak élni, mert a nagyob­bik lány az állami gazdaságban dol­gozik, aztán a tsz-től is vállalnak ka­pálást s ha a földművesszövetkezeti boltban akad egy kis alkalmi munka, Antal bácsira mindig gondolnak, néhány forint itt is megakad. A köz­ségtől vásárolt egy kisebb épületet Átalakították, csak még a simító va­kolás hiányzik. Na, de erre is sor ke­rül. Talán éppen a disznó árából, mert van egy anyakocájuk, s négy süldőnek való. Kettőt majd eladnak, a másik kettőt meg meghizlalják. Tavaly is 180 kilós disznót vágtak. Csemer Antal régen sem félt a munkától, dolgozott tehetősebb gaz­dáknál, ebből azonban nem sokra futotta. Kapott egy évben 12 mázsa búzát, kenyeret. — Ez volt a járan­dóság. így élnek, s telnek napjaik az ar­dói cigányembereknek. Az évek, a munka megváltoztatta gondolkozásu­kat, életcéljaikat. Gondjaik, örömeik olyanok, mint minden emberé. A szép, új házak mellett van még putri is, hevenyészett, összetákolt kis hajlék. Ezekben azonban többnyire öregek laknak, s ahol dolgoznak a gyerekek, ott már megvannak a ter­vek is arra, hogy kicserélik. A szé­pen kiépülő Dankó Pista meg a Cinka Panna utca lakóinak életmód­ja igen vonzó, törekvésre, igyekvés- re sarkall sokakat. Megvallom, kellemes csalódás volt ez a hídvégardói látogatás. Egy nép emelkedik itt föl az ember szemelát- tára. Egy nép, melyet annyira sem­mibe vettek, akiket a megvetés, a gúny kisért, akiknek nem volt oltal- mazójuk. Természetesen itt sem ment máról holnapra az átalakulás, de voltak emberek, akik szívükön viselték a cigányok sorsát, nemcsak szavakban, de cselekedetekben is tettek értük. Megtanították őket dol­gozni, s a munka szeretetére, hogy örülni tudjanak mindannak, ami ebből származik. A tanács fáradha­tatlan. Gyakran eljönnek a három utcába beszélgetni a cigányokkal. Beszélnek a világ dolgáról, s ha le­het, segítenek minden apróságban. A falu is egyre megértőbb. Van, aki már beköltözik. Két család már a községben vásárolt házat. Ugyanezt már mások is tervezik. Nem vadró­zsái ezek az emberek már az élet­nek. A fiatalok törvényes házas­ságot kötnek. A napokban érdekes esemény zajlott le a tanácsházán. Az 1692-ben született Berki Ferenc, az 55 éves Makó Ro­záliával lépett tör­vényes házasság­ra. Húsz évig él­tek együtt, most már ezt az együtt­élést törvényesen is megpecsételték. S ahogy előrejut­nak, úgy omlik le minden válaszfal. Farkas élvtárs ter­mészetesen . újsá­golja, hogy az ő kislánya is cigány lány mellett ül az iskolában. Ez itt már természetes, De az is, hogy a kis nebulók jól ta­nulnak. Tavaly csak egyetlen egy­nek kellett osz- tálytismételnie. Az iskolából senki se marad ki. Hídvégardón megváltozott életű emberek utcáiban jártam. Jó volt köztük lenni, az életek, sorsok jobb- raxordulását látni. Garami EraS érzés ül ezeknek a cigányoknak a: arcára. Szemükből ezt olvasom: — Ne bántsál, kíváncsi idegen ezért mi megszenvedtünk, elég, h; mi tudjuk. De felderülnek, moso lyuk szinte átölel, ha a mostan hogylétükről, hát még ha terveikről kérdezem őket. Az elmúlt tizenegy- néhány esztendő az 6 életükben égj századnak számít. Történelmi forgó­szél támadt itt, mely messze űzte < maradiságot, a sötétséget Járva * Dankó Pista, a Malom, a Cinka Pan­na utcákat, ahol az ardói cigányod élnek, lépten-nyomon tapasztalom t történelem kezének formáló, alakító munkáját. Farkas Jánost, a tanács vb. titkárát megvallom kezdetber egy kissé hitetlenkedve hallgattam amikor róluk beszélt. Most már ér­tem tartózkodó mosolyát amikoi mondta, hogy itt nincsen péró, több­nyire rendes házban laknak az em­berek, a lopás, a munkakerülés s múlté. Itt az ő utcájukban lehet ezt igazán érteni. Igen, ezek az ut­cák rendes közigazgatási területek. A házak falán ott a számtábla, ahogy azt máshol is megszoktuk. Ügyes, formás kis típusházak. A te­tőn ott a villanydúc. A kis telkeken gyümölcs érik, csirke kapirgál, síró malac követelődzik. Hogyan lett mindez, hogyan ju­tottak idáig? Az állam tett velük ki­vételt? Nem! A kis házak lakói ad­ják meg a választ. Csemer Balázsék- hoz kopogtatunk be először. A fiatal- asszony a konyhában tevékenykedik. A váratlan látogatás meglepi, de csakhamar feltalálja magát, 6 a szobába tessékel bennünket Ahogy látja, megakadt tekintetünk a fénye­zett új szekrényen, toalett-tükrön, a szépen vetett ágyon, felereszkedik. — Most csináltatjuk a szobabútort. Csak úgy, apránként, ahogy az uram fizetéséből futja. — Hol dolgozik a férje? — Az állami gazdaságban ... már nyolc éve. A fizetésből futotta a bútorra, meg ibból az illetményföldből, amit a ’azdaságtól kaptak. Ebből építették i házat is, aminek terveit az akkori anácstitkár dolgozta ki. A terv negtetszett sok embernek, és mivel ;bben a községben a 187 cigányból Csemer Antaf, a 64 éves nyugdí­jas háza előtt üldögél, cigarettázva, öreg napjait már nem nyugtalanítja a bizonytalanság. A község szolgála­tában volt hosszú éveken át, mint mezőőr, majd pásztor, és nyugdíjaz-

Next

/
Thumbnails
Contents