Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-02 / 207. szám
Szombat, 1961. szeptember S. eszákmagyarorséag S A cukorgyár munkára kész... A bányában X Szerencsi Cukorgyár városnyi nagyságú „udvarára” egymásután futnak be a cukorrépával teli vagonok. S mégsem eléggé gyors — egymásutánban. Legalábbis dr. Szemere Endre igazgató szerint érkezhetnének sűrűbben is a megrakott vagonok. Mert szeptember 4-én indul a gyár. S csak úgy indulhat, ha elegendő cukorrépa áll rendelkezésre a folyamatos termeléshez, öt-hatszáz vagonnyi cukorrépának kell tornyosulnia a gyár udvarán, s másfélszer— kétszerannyinak a különböző vasútállomásokon. így nem fordulhat elő, hogy anyaghiány miatt esetleg üresen járnak, vagy éppen leállnak a gépek. — Szó sem lehet róla — mondja Szemere elvtárs. — Ez sok pénzébe kerülne az államnak. S őszintén szólva igen nagy szégyent hozna ránk. Hiszen nem teljesíthetnénk, amit ígértünk, illetve nem válhatna valóra a mi elképzelésünk. — Pedig a tervek, az elképzelések igen komolyak a Szerencsi Cukorgyárban. Az is igaz viszont, hogy maga az alapos felkészülés már csaknem teljes biztosítékot ígér. 250 vagon cukor naponta A Szerencsi Cukorgyár két évvel ezelőtt 242 vagonos napi teljesítményével szerezte meg a Kiváló üzem kitüntetést és nyerte el a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. Nagy esemény, nagy öröm volt ez a gyár több mint másfélezer dolgozójának. Nos, a kimagasló teljesítményt az elmúlt kampányban 244 vagonra javították. — Az idei szezonban 250 vagonos napi teljesítményt terveztünk — sorolja az igazgató. — S úgy van vele az ember, hogy amit tervez, attól többet szeretne adni — fűzi' hozzá mosolyogva. Napi 250 vagon, nem kis mennyiség. S azt jelenti, hogy 133 nap alatt — ennyire tervezték a szezont — 53 000 vagqnnyi cukorral kívánják „édesíteni” az ország mindennapi életét. Huszonnyolcezer holdnyi répájuk van a három megyében (Borsodban, Szabolcsban és Hajdú megye egy részén). Ügy tervezték, január közepére befejezik a munkát. S ha ez sikerül, dicséretükre válik. Persze megteremtették a siker feltételeit is. Tizenkétmillió» beruházás A cukorgyár régi dolgozói — s nem kevés a régi dolgozó — már megszokták, hogy évről évre köny- nyebb a munka, évről évre jobbak a munkafeltételek. A régiéit valameny- nyien emlékeznek a tizenhat év előtti gyártási szezonokra. Amikor nemhogy munkaruhát nem adott a gyár, de még megmosdani se volt hol. Ma már minden üzemrészben külön fürdő várja a dolgozókat. Ezerkétszáz személyes modern étkezdét létesítettek. S emellett egészségesebb, könnyebb lett a munka. Biztonságosabb a termelés. Ez évben például tizenkétmillió forintot költöttek a gyár korszerűsítésére. Automatizálták a különböző munkafolyamatokat. Megkezdték az egész „szűrőállomás” átépítését. Ezután dobszűrők látják majd el az eddig legnehezebb fizikai munkát a mésziszapolásnál. Az eddigi három kazán mellé ez évben még egyet átalakítottak széntüzelésről olajtüzelésűre. — Aki tizenhat éve nem járt a gyárban, egy-egy üzemrészre rá se ismerne ■— mondja mosolyogva Szemere elvtárs, a cukorgyár „szerelmese”. — Teljesen eltűntek most már többek között a transzmissziós meghajtások, áttételek, a balesetek elsőszámú forrásai. S évről évre milliók és milliók befektetésével fiatalítjuk, modernizáljuk gyárunkat, amely két év múlva éppen negyedszázaddal lesz csupán fiatalabb a 100 esztendőnél. — Es a dolgozók? Akad-e olyan; aki legalább két negyedszázadot lehúzott a gyárban és nem is akar megválni tőle? — kérdezzük. — Persze, hogy akad — mondja Szemere elvtárs. — Hiszen az emberek szeretik az édességet... A ranyjelvénye» törzsgárdisták Kiderül, hogy tájékozottság hiányában néhány nappal ezelőtt szép ünnepségről maradt le az újságíró. — Nemrégen ünnepeltük a törzsgárdát — tájékoztatnak bennünket. — Arany, ezüst és bronz törzsgár- dista-jelvényeket osztottunk a gárda tagjainak. És persze más megbecsülést jelképező elismerést is. Szép ünnepség lehetett, valóban szép. Hiszen 40 olyan dolgozó kapott arany-jelvényt, akik több mint 30 éve dolgoznak az üzemben. Ötvenötén ezüst — 172-en pedig bronzjelvényt viselnek. Az előbbiek 15—20, az utóbbiak több mint tíz éve dolgoznak a gyárban, s nem válnának meg tőle semennyiért. Igen, ilyen előzmények után, ilyen törzsgárda mellett érthető, hogy a gyár vezetői és dolgozói bi zakodva tekintenek az idei, 133 napos gyártási szezon elé. Barcsa Sándor A Marxizmns-Lenínizmns Esti Egyetem közleménye Ezúton értesítjük az Esti Egyetem hallgatóit évfolyamaink első tanítási napjáról: II. évf. Miskolc: szept. 8-án 16.30- tól. II. évf. özd: szept. 11-én 15.30-tól. III. évf. Miskolc: szept. 6-án 16.30- tól. III. évf. özd: szept. 11-én 15.30-tól. Kérjük, hogy a tanítási napon pontosan és a jegyzeteléshez szükséges felszereléssel jelenjenek meg hallgatóink. Marxizmus—Leninizmus ..' v. Esti Egyetem Konyha Gyula főmérnök és KöhalnfS István bányamester a szuhak állói Et-es aknában rövid megbeszélést tart a Tyitov-brigád tagjaival. Tizenhat éves a Vietnami Demokratikus Köztársaság Viszlni Miklós és B. Balogb Péter, a brigád két dolgozója, az új helyére állítja be a kaparót. Foto: Paulovits Ágoston Megtérítik a jégverés okozta kárt a szalaszendí tsz-eknek Tanulság: érdemes volt biztosítanál Ti-ranhnt esztendővel ezelőtt, I izennat 4945 szeptember 2-án alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Néhány hónappal később a vietnami népnek ismét össze kellett fognia, háborúba kényszerítette a gyarmatosítók agresz- sziója. Kilenc évi hősies küzdelem után, 1954. május 7-én bekövetkezett az emlékezetes Dien Bien Phu-i győzelem, mely bebizonyította, hogy egy kicsiny, elmaradott nép is legyőzheti a támadó imperializmust, ha egységes. A vietnami nép kitartó harca eredményeként 1954. július 20-án aláírták a genfi egyezményt, és Indokínában beköszöntött a függetlenség elismerésén alapuló béke. A béke megkötése után Vietnamot ideiglenesen két zónára osztották: a nemzeti demokratikus forradalom útján felszabadított Észak megkezdte a szocializmusba való átmenet előkészítését, míg az ország déli része továbbra is az imperialisták és a feudális urak jármát nyögi. Észak-Vietnamban a béke megkötése után begyógyították a háborús sebeket, fellendült az ipari és a mezőgazdasági termelés. A kézműves ipar termelésének értéke 1960-ban az 1950. évi háromszorosára emelkedett, rendkívüli erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy lerakják a nehézipar különböző ágainak alapjait. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ma már különféle szerszám-, selyemszövő gépet, mezőgazdasági gépet és más nehézipari terméket állít elő. A könnyűipar ma már több mint 25 000 féle cikket gyárt és önállóan kielégíti a lakosság igényeinek 90 százalékát. A mezőgazdaság is radikális változásokon ment át. 1945 előtt az éhség általános „betegség” volt Vietnamban. Hét esztendővel a béke megkötése után a korábban képzeletet felülmúló dolgok valósággá váltak: a háború előtti kétmillió négyszázezer tonnás rizstermelés például több mint 5 millió tonnára emelkedett. A termelés növekedése elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesedésének az eredménye. Ez év első felében több mint 40 000 termelőszövetkezetet tartottak nyilván, amelyek Észak-Vietnam parasztságának 88 százalékát tömörítik. Kialakult a szövetkezeti munka űj formája is: a tanya- és a faluközösség. Jelenleg 130 falu- és 11 000 tanyaközösség működik Vietnamban. Áz évszázados gyarmati uralom megakasztotta a kulturális fejlődést is. A francia tőkéseknek egyik legjobb eszközük volt erre az ópium és az alkohol, melynek árusításával busás haszonra tettek szert. 1945- ben, a köztársaság kikiáltásakor az ország lakosságának több mint 90 százaléka írástudatlan volt. A felszabadulás előtt Vietnam 25 millió lakosára 120 000 kocsma, 1700 ópiumbarlang — és csak négy középiskola jutott. 1945 szeptemberében a kormány az égést országban elrendelte az általános és kötelező oktatást, valamint az esti iskolák létesítését, a munkások és a parasztok számáré. A Vietnami Demokratikus Köztársaság szilárd tagja a szocialista tábornak. A szocialista tábor országai segítséget nyújtanak a köztársasága nak a szocializmus építéséhez. Észak- Vietnammal ellentétben Dél-Vietnam népe még mindig félgyarmati sorban szenved, az imperializmussal szövetkezett hazai reakció uralma alatt. A vietnami népnek mind északon, mind délen az a leghőbb vágya, a legidőszerűbb harci feladata, hogy ragaszkodva a genfi egyezményhez, békésen egyesítsék az országot. Az utóbbi hónapokban az ország déli részében már-már általános felkeléshez vezetett a nép elégedetlensége, a Ngo Dienh Diem vezette diktatúra ellen. Az amerikai imperializmus viszont űjabb fegyverszállftmányokkal, segélyekkel próbálja menteni dél-vietnami pozícióit. Fennállásának nép testvéri szeretettel gondol a Vietnami Demokratikus Köztársaságra. Szívből kívánjuk, hogy mielőbb valóra váljon az ország egyesítése — és tovább gyarapodjanak a szocializmus vietnami erői. ■Tóth József, a II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke már hatvanhetedik életévét tapossa, de még olyan ítéletidőre nem emlékszik, mint amilyen augusztus 23-án volt Szalaszenden. Észak felől váratlanul sötét felhő nyomult a község felé. Az emberek szaladtak fedél alá. S ahogy jött a felhő, úgy el is ment. Senkisem gondolt arra, hogy a később „előkerült” kicsiny felhőcskéből lesz valami. S a „kis” felhőből dörgés, villámlás támadt és a következő percekben, egyetlen esőcsepp nélkül, diónyi nagyságú jég kezdett hullani a határra. — Mindenkinek torkában dobogott a szíve — sorolja visszaemlékezve az elnök. Mindjárt a dohányra, meg a kukoricára gondoltunk. Olyan jégdarabok hulltak, hogy némelyike megütötte a négy' dekát is. Mindenki sejtette, hogy komoly károkat okozott. S a látvány, ami a határban tárulkozott az emberek szeme elé, megerősítette a sejtést. A földek nagy részét teljesen jég borította. A dohány leveleit csonkig elverte, s a kukorica is nagy kárt szenvedett. A 8—10 perces ítéletidő az alábbi kárt okozta: a három és félholdas, lábon álló dohányosban 85—90 százalék, amit hivatalosan teljes kárnak tekintenek, 80 kh kukoricán 50, 40 hold köztesbabnál 30, lucemamagnál pedig 40 százalék. A jég jelentős pusztítást okozott a háztáji kukoricában, a vörösheremagban is. Mit volt mit tenni? Az elnök másnap vonatra tilt és Miskolcra utazott, az Állami Biztosítóhoz. A jég, a természet csapásai elle.n ha nem is tudnak védekezni a szalaszendiek, az óvatosságról ' mégsem feledkeztek meg. Még az év-elején általános biztosítást kötötték. Jól tudták, hogy a 832 holdas szántóval rendelkező közös gazdaságot felelőtlenség lenne be nem biztosítani. Az elnök bejelentése után csakhamar megjelentek az Állami Biztosító kárbecslői, Vámosi Mihály, Somos László, Kiss Gusztáv és Kazár Artur. Valamennyien mezőgazdasági mérnök képesítéssel rendelkeznek, s így alapos hozzáértéssel kezdtek munkához, a kár felméréséhez. Velük együtt ott volt a határban a tsz vezetősége is, s maguk is meggyőződhettek az alapos vizsgálatról. Kiderült: 70 ezer forint a kár. Amikor ezeket a szavakat feljegyeztem, éppen a termelőszövetkezetben időztek az Állami Biztosító alkalmazottai. A végleges számvetés is elkészült. A tsz vezetői elégedetten vették tudomásul, hogy a jégverés okozta kár a biztosítás által teljesen megtérül. Akadtak olyanok is, akik a véletlenre bízták a háztáji termését, mint Gál András, Ferenczi Sándor, ök, sajnos, nem részesülhetnek kártérítésben, de az eset intő példa lesz számukra, s most meg is fogadták, hogy jövőre dőbbrelátók lesznek. Kiss István tsz-tag így vélekedik: a biztosítási díjat sohasem szabad sajnálni. Én amióta gazdálkodom, sohasem feledkeztem meg erről; s így most engem sem ért különösebb meglepetés. Azt látom, hogy az Állami Biztosító lelkiismeretes munkát végzett, nálunk, s így a jégverés nem csorbítja majd évi jövedelmünket Ez évben már korábban is keletkezett kár. Májusban szintén - jégverés pusztított a szalaszendí határban, ekkor 11 ezer forintot kaptak. Az épületekben okozott viharkárért közel 4 ezret, fizettek ki nekik. A 70 ezer forintot a szalaszendí IX. Rákóczi Ferenc Tsz hamarosan megkapja. Azt a tanulságot vonták le, hogy továbbra is biztosítanak. A község másik termelőszövetkezete is jelentős kártérítésben részesül. Garami Erű® Ho Sí' Mlnli, a vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke a gyermekek között.
