Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-02 / 207. szám
4 RSZAKMÄGYARORSZÄG Szombat, I96Í. szeptember 1 Az első csengetés... Pénteken elhangzott az általános- és középiskolákban az első csengetés. Évnyitó ünnepségre szólította a tanulókat és a nevelőket. Az iskolák felé vezető utcákon ünneplőbe öltözött fiatalok siettek. Megváltozott az utca képe. Mindenfelé matrózblúzos lányok, úttörő-ruhás kisdiákok csoportját láttuk. Az alábbiakban néhány képet kívánunk felvillantani a diákok és nevelők számára annyira jelentős nap eseményeiből. jón hozzánk.. .** — hangzik a- emelvényről az egyik tanárnő szava. És benne van ez is; vigyázunk rátok, segítünk benneteket. Aki most kezdi Pityu elsőéves. Most kezdi járni az általános iskolát. Ezért nem lehet csodálkozni, ha állandóan apu közelségében marad, és innen, a biztonságos helyről nézi a Szabó Lájos utcai általános iskola udvarán gyülekező, leendő pajtásait. Igaz, úgy félíüllel odahallgat a mellette magyarázó harmadikos „nagydiák” beszédére, aki azt bizonygatja a többieknek, hogy az ő cselezését az ötödikesek sem tudják hárítani, de azért mégsem avatkozik a vitába. Sokan állnak már előtte elsősök, virágcsokorral,, anyukát, vagy apukát kereső szemmel. Igaz, a sor nem egészen szabályos még, de igyekeznek úgy állni, ahogy a tanító néni kéri. A szőkehajú, vidárnszemű Pityura azonban nem lehet mondani mégsem, hogy íélénk. A nevét is meg tudja mondani. így: — Dargai Pityu. Nem Pityuka, csak Pityu. Hiszen már iskolás. Hamarosan ő is kék nyakkendőt köt majd, később pedig pirosat és úttörőszijat a derekára, amin olyan szép csat csörög. — Nem félsz az iskolától? — Nem! — Biztos? — Biztos. Szeretek majd idejárni. — És mi akarsz lenni? — Tanár! Az már más. Akkor valóban nem szabad félni az iskolától. Az utolsó év küszöbén Közel másfélezer kisiskolás Miskolc egyik legnagyobb általános Iskolája a Malinovszkij utcai általános iskola. Péntek reggel 9-kor közel másfélezer kisfiú és kislány sorakozott fel az iskola tágas udvarán, a szokatlanul erős szeptemberi verőfényben, hogy meghallgassa Zachariás Béla igazgató évnyitó beszédét, a szükséges éveleji tudnivalókat. Szőke, barna fejek, fehér úttö- rőblúaok, színes ruhák tarka sokasága tette az iskolaudvar képét virágos mezőhöz hasonlóvá. Igen nagy mértékben megnőtt ennek az iskolának a tanulólétszáma. A közelében épült új lakótelepek csak növelték a létszámot és nehezítik az iskola oktató-nevelő munkáját. Ebben az évben is hat párhuzamos osztályt kellett szervezni az első évfolyamon. így volt tavaly is. Ennek ellenére az iskola eredményed kimagaslóan szépek, jó nevelő munkáról tanúskodnak. A csaknem másfélezer kisdiák bizakodva kezdi az új évet az iskolában. kultúrműsor is őket köszöntötte volna. Az elsősöket, akiket bizonyára minden általános iskolából ezzel engedtek el: Tanuljatok szorgalmasan, ne hozzatok szégyent ránk! „Aki nem tud valamit, bizalommal fordulkls elsősök érdeklődve nézelődnek a szokatlan* számukra sok újat jelentő környezetben. „Szeressétek az iskolát!" A Kilián Gimnázium felé siető cutóbussMkat, ráérős villamosokat is megtöltötte új színével szeptember elseje. A gimnázium zászlókkal díszített udvarán egyre többen gyűltek össze. Fegyelmezett rendben sorakoztak az osztályok, majd elfoglalta helyét a tanári kar is. Ünnepeltek a gimnázium nevelői és tanulói. Ünnepelték a munka kezdetét, a s°k örömmel, izgalommal teli új tanév kezdetét. A felsőévesek magabiztosan, önérzetesen, az elsőévesek egy kicsit feszélyezelten, de mégis büszkén hallgatták Peja Győző igazgató szavait: „Szeressétek az iskolát! Aki az iskolát szereti, az a hazáját szereti.” Ez az ünnep az egész diákság ünnepe. Mégis, mintha az elsőéveseknek több jutott volna az ünneplésből. Talán azért, hogy már az első napon bátorítsák, biztassák őket. A felsőévesek virágot vittek nekik. A lányok is, fiúk is. Egy szál őszirózsát nyújtottak ét a hosszúnadrágos, nyakkendős kisdiákoknak pajtáskodó mosoly s egy kézszorítás kíséretében. Ve mintha a Szózatot is nekik szavalták volna és mintha a rövid A miskolci Herman Ottó Leánygimnázium utolsóéves tanulói közül szólítottuk meg Bócsy Ida IV. C. osztályos tanulót. Milyen gondolatokkal lép be az iskolába utolsó középiskolát évének megnyitásakor? — Még frissek a nyár emlékei — mondja. — Két hetet töltöttem Pi- liscsabán a KISZ ifjúsági munkatáborban, 10 napig a Balatonnál üdültem az iskolával. Őszintén szólva, szokatlan volt ma reggel felvenni a matrózblúzt. Valami elfogódottságot érzek: érettségi előtt állok, utoljára jövök tanévnyitásra középiskolásként. ügy érzem, a gyerekkornak visszavonhatatlanul vége. — További tervei? — Jövőre egyetemre szeretnék menni, történelem-földrajz szakra -r- ez a vágyam. Ezeket a tárgyakat még szorgalmasabban fogom az utolsó évben tanulni. Eddig is ötösöm volt mindig ebből a két tárgyból. Egyébként általános négyes tanuló voltam tavaly. — És ha az egyetemi felvétel esetA tojás Elhúzták a delet. Ilyenkor minden egészséges ember a hasára POtv íol. A mi három autósunkat azonban Alsószenden érte a déli hflrangszói ahol se vendéglő, se ismerős, aki meginvitálhatta volna őket egy tér nyer bablevesre. Sebaj! Eszünk rántottát! — bökött a homlokára egyikőjük, s hogy a másik kettő ki ne nevesse frissen sült ötletéért, az id közepén kapirgáló tyúkokra mutatott: ahol tyúk van, ott tojásnak is lenni kell, szalonna akad az elemózsiás tarisznyában, serpenyőt, tűzhelyet meg csak találnak hozzá. Az ötlettulajdonos felcsapott anyagbeszerzőnek. Az első megkérdezett már eladta aznapi tojástermését a földművesszövetkezetnek. Egy nine felfigyelt a dologra. Van neki. mi az a tíz darab, meg szánja is az éhezőket ... Azzal jól megmerte képzelete mérlegén az autót, a fiatalemberek öltözékét, a Nap állását, aztán hozzácsapta még azt a tényt, hogy « földmüvesszövetkezet boltja zárva, és közölte a kalkulációs művelet végeredményét: — Egynegyven a tojás — s tekintetével megfenyegette a körüláUÓ asszonynépet, nehogy elszólja magát valamelyik, hogy a földművesszövetkezet kevesebbért veszi. „Köszönjük a hozzánkvaló szívességét, de egye meg a tojásait, váljék egészségére, úgyis ráfér, elég rossz bőrben van, mi meg csak kibírjuk már estig" — gondolta a fiatalember, és sarkonforduu. Már szálltak volna be a kocsiba, amikor egy kislány állt az anyagbeszerző elé: — Itt van a tojás, bácsi, egghuszávál, ennyiért veszi a szövetkezei is... G. M. Két hónappal a határidő előtt öt üzemi épületet adnak át szerelésre a Berentei Vegyiművekben A Berentei Vegyiművek építkezésén a nyári hónapokban meggyorsult a munka. A 31-es Építőipari Vállalat dolgozói arra törekedtek, hogy ahol lehetséges, a határidőket lerövidítsék. Ennek érdekében több helyen kéfcműszakos termelést szerveztek és a nagyfokú gépesítésen kívül számos kisfebb újítással gyorsították meg a munka ütemét. Céljuk, hogy az új gyár harminc hónap alatt felépüljön, és 1962 decemberében megkezdhessék benne a próbaüzemelést. Az elmúlt hónapokban a beruházók kéréssel fordultak az építőkhöz. Kérték, hogy a klóralkáli-elektrolízis üzem öt épületét: a 74 méter hosszú és 34 méter széles cellatermet, a több létesítményből álló sóoldót, a villamosenergia fogadóállomást, a transzformátorházat és a sósavüzemet a határidő előtt két hónappal, december 31-re hozzák Szerelésrekész állapotba. A dolgozók ezt vállalták és a munkák zömét elvégezve az épületeken, már jelentős előnyre tettek szert. Amennyiben a különböző lakatosvállalatok a megrendelt nyílászárókat a közeli hetikben leszállítják, úgy az öt épületben december 31-én megkezdhetik a gépi berendezések szerelését. Jó ütemben folyik a PVC-gyár építése is. A polimer, a monomer és az acetilén üzemek vázát a Német Szövetségi Köztársaságban vásárolt különleges vasszerkezetből állították össze. A 15—25 méter magas épületek építéséhez mintegy 300 tonna súlyú vasszerkezetet használtak fel. Négyen • IV. C-ből a Herman Ottő Lcányglmnizium kapujában. A polimer üzem 5 méter magad szintjén jelenleg a födémeket helyezik el. Az épület két hosszabb főfalát pedig a tökéletesebb világítás érdekében a Német Demokratikus Köztársaságból beszerzett, úgynevezett kopulit-üvegből építik fel. A különleges üvegből eddig 11 vagon érkezett a gyárba. A 15 méter magas acetilén üzemben már a földszinti gépalapokat készítik, míg a monoméf üzemben megkezdték a tetőpanelek elhelyezését. A dolgozók versenyt kezdeményeztek, hogy ezeket az épületeket is határidő előtt átadhassák a szerelőknek. Külföldi utazás — társadalmi munka árából A Lucskai Cementgyár dolgozóinak meghívására 5 napos csehszlovákiai útra indul hétfőn a Hejőcsabai Cementgyár 40 KISZ-fiatalja. As ezer kilométeres autóbusztúra költségeinek egy részét a KISZ-szervezet fedezi. A cementgyári fiatalok ugyanis évek óta igen sokat dolgoznak társadalmi munkában, s ennek értékével szervezetüket gazdagítják. Legutóbb például a motorraktár átrendezéséért, a cementcsiga kiszereléséért, d tenisz-, és a röplabdapálya elkészítéséért kaptak jelentősebb összeget A gyár fiataljai s a KlSZ-szerve- zet ajándékokat — zászlókat, albumokat — vásároltak a testvérvállalat fiataljainak ajándékozás céljából. Mura Péter — a miskolci filharmonikusok új vezetője Ma délelőtt szokásos próbáját tartja a miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekar, azonban ez a próba eltér a szokásostól. A próba kezdetekor ugyanis rövid, párperces hivaGERGELY MIHÁLY: XVIII. A SÁTÁN Az agitátorokat kikísértem, s magam visszatértem az első házba. Panni a konyhaasztalra borulva zokogott. Lépteimre fölnézett. Bemaszatolódott, puffadt arca, a gyűlölettől kimeredt halszeme csúffá, állatiassá tették. — Miért írtad alá? Miért? ... Most aztán vége mindennek! Mindennek vége! — Vége!... Hála Istennek! — sóhajtottam igen-igen megkönnyebbülten, s bementem a szobába. Behúztam magam után az ajtót, ne halljam Panni sírását. Kis ideig egyedül iszogattam. Határtalan nyugalom költözött a szívembe, esztendők óta elkerült ez az áldott jó érzés. Most élveztem a bennem daloló békesség ízeit. Szemem lassú kószálásra indult a szobában, megállapodott az ágyon, a pokolkatlanon, amiben majd tíz esztendeig emésztődtem, égtem, a másik ágyon, amiben évek óta nem feküdt asszony, amióta Panni hátra költözött. Hogy gyűlöltem minden darabját ennek a szobának, ennek az elátkozott háznak, életem második börtönének! Hogy ez a gyűlölet felfakadt, már (éltőn vigyázva az új érzelemre, váltamra akasztottam a tarisznyát,, s kivezettem az istállóból Táltost. Pokrócot terítettem a hátára, felpattantam rá, és kilovagoltam a Vargahegyre. A Táltost, a fiamnak szánt gyönyörű lovat kicsaptam legelni, magam meg letelepedtem a présház elé. Gyönge cirógatással , sütött a Nap, míg sugarai odahullotigk, kellemes volt elüldögélni. A pincesor élénk volt, itt is, ott is nyitva az ajtó. Mulattak, danolásztak a komák, pogány vemyákolással bőgték bele a szép őszbe örömüket, bánatukat. Nem kívántam hozzájuk csatlakozni. Néztem a tájat, a megszámlálhatatlan darabba szétszabdalt határ óriási tarkamintás szőnyegét, a nyolcezerholdas határt, aminek tavasztól merőben más lesz az arculata, mint eddig volt. Lám, micsoda nagy változások, megújulások várnak a tudatlan, élettelen földre is, hál akkor hogyne váma újjászületés, mássáformálódás magára az érző, gondolkodó, vergődve kereső emberre? Panni kétségbeesett, átkozódó szavai ötlöttek eszembe.. Igen, mindennek vége. Mindennek, ami volt. Hogy mi következik ezután, nem tudom még, csak azt tudom szent bizonysággal, amiért véget kellett érnie. Mert ha ez nem jön, akkor énrám a pusztulás, a megsemmisülés várt volna. Csak azt tudóm, hogy ami volt, ami az én életemben volt, az rossz volt. Ami jön, bármilyen lesz is, új, ismeretlen lesz, nem a régi, megszokott, nem a vérünkbe, ízeinkbe ivódott régi lesz, tudom, meg kell majd vele barátkozni, okosan és türelmesen megalkudni, de csak jobb lehet az eddig voltnál. Zengett a hegy a részeg nótázástól, rikoltozástól. Másképpen kell élnünk ezután. Szebben, emberhez méltóbban. Igazak módján. De hogyan kell csinálni azt az újat, szebbet? Ez is megfogalmazódott bennem, az elöltem álló egyetlen lehetőség. Alkonyodott, felszedelődzködtem. A pinceházat, a pincét is aprólékosan megnéztem, mint *a szobámat, mintha tőle is búcsúznék. Búcsúztam is, mert éreztem, többé nem iszogatok én benne így, mert az én utam másfelé ágazik ettől a naptól. Lassan ereszkedtünk alá a nem magas hegyről, ráérősen, kocogtunk. Meg-megsimogattam a pompás állatot, az hátra-hátrahajtva a fejét, igyekezett elérni a kezemet, hogy a háláját elmondhassa. Néha halkan beszéltein hozzá. — Ne félj, Táltos, megkeressük a kisgazdádat! Elmegyünk hozzájuk!... Fogsz neki örülni? ... Emlékszel még Bálintkára? ... Azóta megnőtt, nagyfiú lett, de megismerheted, hiszen a feje, arca^ninthacsak az enyém lenne! ... Besötétedett, mire hazaértem. Bekötöttem a lovat, a bort odaadtam az öregnek. — Igyék, Pista bácsi!... Mulasson maga is! Nem mentem be a házba, hanem kifordultam a kapun. Letértem az alvég felé. Mentem Virág Rózához. A kutya csaholt, de a hangomat már ismerte, hisz meg-megszólítot- tam, vetegettem neki jó falatokat. — Híres te!... No, hallgass már! — Nem törleszkedett hízelegve, mint Cigány, de abbahagyta az ugatást, s kissé lemaradva kísért. Ahogy közeledtem a világos konyhaajtóhoz, úgy lassultak a lépteim. Bátortalanul kopogtam. — Tessék! — jött bentről az engedély. Virág Róza hangja. De nem tudtam mindjárt engedelmeskedni, álltam elnehezült testtel, felindultan, félelemmel és reménységgel telítve. — Tessék! — hallottam Ismét. Istenem, ugyanaz a csengésű hang, mint kilenc esztendővel ezelőtt! Talán sejti is, ki kér bebocsátást? ... Talán vár, mint akkor? ... Lehetséges, hogy még szeret? Végre erőt vettem magamon. ___ (Folytatjuk.) t alos aktusra kerül sor: Sulyok Tamás lcarnagy, aki éveken át volt a zenekar vezetője — más, fontos zenei vezető beosztásba történt áthelyezése folytán — búcsúzik a zenekartól, az Országos Filharmónia igazgatóságának képviselője pedig bemutatja a zenekar új vezetőjét) Mura Péter karmestert. Mura Pétert valójában aligha kell „bemutatni’’ a zenekarnak és Miskolc közönségének. Hosszú éveken át volt a zenekar vezetője, a színház zeneigazgatója, az 1957-ben megszüntetett miskolci opera vezetője. 1957-től a baráti Lengyelországban, a Sziléziai Állami Opera karmestereként működött. most közel öt év után újra átveszi a miskolci filharmónikus zenekar vezetését. Sulyok Tamás éveken át eredményesen vezette a zenekart. Irányítása alatt a zenekar nagy fejlődést ért eh és ha ma arról beszélhetünk, hogy Miskolcon igen megnőtt az érdeklődés a komoly zene iránt, akkor nem feledkezhetünk meg a filharmónikus zenekar jó zenei nevelő munkájáról) művészi fejlődéséről és Sulyok Tamás ennek érdekében végzett jő munkájáról. Köszöntjük a zenekar élén Mura Pétert, akinek működésétől nagyon sokat remélünk és várunk. Mura Péter személyében jó, alkalmas vezetőt kap a zenekar és hisszük; korábbi lelkesedése, tehetsége, tettvágya, a hosszú lengyelországi működés tapasztalataival párosultam, gyümölcsözően fog hatni a zenekar további tevékenységére. •---------ooo--------K ÖZLEMÉNY Értesítjük olvasóinkat, hogy a lot* tó tárgynyeremény sorsolás Borsod megyei és miskolci vonatkozású eredményeit lapunk vasárnapi számában 1 közöljük. leg nem sikerül? — Dolgozni megyek és egy év múlva újra próbálkozom. (benedek—priska)
