Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

4

RSZAKMAGYAROnSZAQ

Csütörtök. 1961. szeptember 14.

Az őszi-téli népművelési munka elé

Fal vauikban és üzemeinkben szorgos munka folyik. Harc a mindennapi kenyér-ért, a szebb, jobb életért. Ez a mi programunk. A szebb, a jobb élet azonban nemcsak azt jelenti, hogy mindig jobban és jobban élünk, mint korábban, elegáns a ruházatunk, kulturális viszonyok az uralkodók a lakáskultúránkban, hanem az „éhe a szépnek, éhe a jónak” igénye is valósággá vált. Évről-évre olyan lehetőségek állnak a művelődés, a kultúrált szórakozás, a társasági élet adta örömök igénylői rendelkezésére, amikről valóban csalt álmodhatott a kétkezi munkás, a kérges tenyerű paraszt. A művelődési lehetőségek felhasználása nyomán tisztultabbak a fejek, szélesebb a látókör, a tudomány és a művészet magaslatainak elérése sem lehetetlenség. Mindezekben benne van az évről-évre folytatott népművelési tevékenységünk hatása is, amelynek formái, eszközei népszerűek dolgozóink körében.

Visszatekintve az elmúlt év kulturális nevelőmunkájára, megállapíthatjuk, hogy mind a párt- és állami, mind a társadalmi és tömegszervezetek népművelési tevékenységében fokozottabban érvényesült a céltudatosság, a tervszerűség és az együttműködésre való törekvés. Ma már az a törekvés válik uralkodóvá, hogy a lakosság minden rétegét bevonjuk munkánk hatókörébe, sőt a dolgozókat nemcsak passzív élvezővé, hanem aktív alkotóvá tegyük.

Ezek a körülmények nagyban elősegítették, hogy

a kulturális nevelőmunka

eszközeivel a művelődök körét bővítsük, mind a rendszeres ismeretterjesztésbe, mind a könyvtárak olvasói körébe az eddigieknél több munkást és parasztot vonjunk be.

Különösen jelentős a tudományos ismeretterjesztés hatásfokának növekedése. Bevezettünk olyan formákat is, amelyek vonzók, szórakoztatva- nevelők voltak, (szellemi fejtörők, író-olvasó találkozók, barátsági estek stb.), amelyek útján újabb rétegeket nyertünk meg. A művelődési autók a tanyák népét, nagyüzemeink a bejáró munkásokat, üzemi, szakszervezeti, művelődési otthonaink a munkásszállók dolgozóit vonták be a közművelődés hatókörébe.

A könyvtárakban növekszik a mai problémákhoz közelebb álló haladó irodalom, olvasótábora; fokozódik az érdeklődés a mai tárgyú könyvek és az élő írók iránt. Hasonlóképpen elmondhatjuk ezt a filmekről, színdarabokról. a képzőművészetekről is. A művészeti ágak közül az elmúlt évben különösen az énekkari mozgalom fejlődött. Ebben része volt annak a helyes törekvésnek, hogy a műkedvelő mozgalmon belül a zenei kultúrára összpontosítottuk erőinket. Tovább bővült a művelődési otthonos könyvtárhálózat. Szélesedett a tömegkulturális munka társadalmi aktívahálózata.

Az állami költségvetésből, de főként a szakszervezetek anyagi erőforrásaiból és a saját bevételekből növekedett a tömegkulturális munka gazdasági alapja. Az anyagi crőlftd a főfeladatokra összpontosítva, több helyen már közös megegyezés alapján használják fel. Ennek eredményei a lakosság áldozatkészségéből épült művelődési otthonok, amelyek az áldozatkészség mellett a dolgozók művelődés iránti vágyának is bizonyítókai.

A vázolt, s néhány kiragadott példával illusztrált fejlődés ellenére, még mindig igen szűk a rendszeresen művelődök köre. Ezzel függ ösz- sze az is, hogy az eredmények ellenére a közművelődés eszmei tartalma, színvonala és hatásossága még rendkívüli mértékben elmarad az igények és a szükségletek mögött. A megoldás útját egyfelől a népművelési vezetők önművelésének rendszeressé tételében, másfelől a gazdasági és tömegszervezeti vezetés hatékonyabb segítésében találhatjuk meg.

Nem vált még általánossá az a módszer, hogy egyes népművelési ágakat egy-egy nevelési cél érdekében együttesen (komplex módon) alkalmazzuk. Sajnos, még mindmáig találkozunk öncélú tervező munkával. A népművelés egészében az eszmei színvonal hatékonysága és a módszertani munka nem tartott eléggé lépést a mennyiségi fejlődéssel.

Az elmúlt év tapasztalatainak felhasználásával készült el

a megye 1961—62. évi közművelődési programja

E program célszerűsége, változatossága, de egyben sokrétűsége és differenciáltsága alkalmas koncepció ahhoz, hogy megragadva dolgozóink művelődési igényét, e lehetőségek tárházát ajánljuk fel számukra.

Aki ismeri a Horthy-korszak iskoláztatási lehetőségeit, azok számára a dolgozók esti iskolái mondanak talán a legtöbbet. Ez az óriási lehetőség is azt bizonyítja, hogy a nép állama, a kommunista párt milyen szervezetten törekszik a művelt emberfők sokaságának kialakítására.

A művelődési esték falvainkban és üzemeinkben sokkal több élményt, gazdag ismeretszerzési lehetőségeket fognak jelenteni, mint az elmúlt években. A korszerű ismeretanyag közlése mellett, dolgozóink igényét a művészi szép, a művészi élmény iránti vágy maximális szolgálatával akarjuk kielégíteni. Ebben szerepet kapnak a falvak és üzemek előadóművészei, a filmek, a bemutatások, s egyéb gazdag szemléltetési alkalmak. Mindig több és több könyvet kívánunk biztosítani számukra, olyan könyveket, amelyek választ adnak szakmai problémáikra, élményekkel (tudományos, földrajzi, irodalmi, művészeti) gazdagítják tudásukat, kielégítik romantikus vágyaikat, szilárdítják emberi eszményeiket, Meggyőződésünk, hogy dolgozóink a köz céljait szolgáló könyvtárak állományát könyvgyűjtői akcióink útján is támogatni fogják.

Műkedvelőink programja is gazdag. változatos. Bővíteni akarjuk szereplési, fellépési lehetőségeiket, segíteni művészi színvonaluk emelését. Ebből a célból újból megrendezzük a Borsodi Kulturális Heteket.

E cikk keretei nem teszik lehetővé munkaprogramunknak még vázlatos felsorolását sem. A gazdag program végrehajtása

népművelőinktől helytállást kíván,

sokuknál egy sor szemléletbeli gátló tényező leküzdését. Egy-egy népművelési rendezvény sikere, hatásának megnyilvánulása az emberek gondolkodásában, magatartásában — örömmel tölti el népművelőinket. Bízzunk abban, hogy még többen állanak sorompóba, mint eddig, mert sok múlik a szocializmus építése szempontjából azon, hogy milyen gyorsan tudunk előrehaladni — különösen falvainkban — a tudatformálás terén. Jó munkánk elősegítheti ezt, rossz munkánk gátjává válhat a 'szocializmus építésének. A falusi ember túl van ugyan az űj útra térés kezdeti nehézségein, de még mindig sok problémával küzd. Igényli a segítséget. Meg szeretne szabadulni a múlt visszahúzó erőitől: a babonaságtól, az önző egyéni érdekeinek előtérbe való helyezésétől, az idealista, vallásos nézetektől stb..

A népművelők csak akkor tudnak segíteni a dolgozóknak ebben, ha önmaguk is megszabadulnak egy sor még visszahúzó szemlélettől. Sokan úgy gondolják, hogy pl. falun az új viszonyok automatikusan meghozzák a dolgozó parasztok gondolkodási módjának, szemléletének megváltozását is. Kétségtelen, hatnak az új termelési viszonyok. Azonban a fenti elvet vallók is csakhamar rájönnek arra, hogy tervszerű, szisztematikus, célratörő, bátor népművelési munkát kell végezni annak érdekében, hogy az emberek szocialista módon éljenek, gondolkozzanak, kialakuljon tudatukban a szocialista morál, magatartás, széleslátókörű, művelt emberekké váljanak. Előre fel szeretnénk hívni népművelőink figyelmét, hogy ne féljenek az új módszerektől.

A népművelők maguk is látják, s gyakran panaszkodnak arról, hogy a rendszeres művelődési alkalmakat alig 50—60 dolgozó látogatja, tehát a lakosság 15—20 százaléka. Nagyon sokan kimaradnak tehat. a nyújtott lehetőségekből. Ha ennek okát vizsgáljuk, nem a dolgozókban, hanem a népművelést szervezőkben kell a hibát keresni. Be kell látni, hogy a régi metódus: az ismeretterjesztő előadások innen-omnan, egy-két színdarab bemutatása és előadása, könyvkölcsönzés „pénztáros” módra, kommentár nélküli filmelőadások nem vonzanak már, így a kifejtett erőfeszítések hiábavalók.

Ha tehát munkánk hatásfokát sokkal több emberre ki akarjuk terjeszteni. más módszerekhez nyúljunk.

Művelődési otthonaink a városok, falvak társadalmi, művelődési életének központjai. Legalább is így kellene lenni. Ehhez az szükséges, hogy sokkal többször tartsanak nyitva a művelődési otthonok, s nyújtsanak minél több kötetlen szórakozási, tanulási lehetőségeket. Tréfás fejtörők, találkozások neves és munkában kitűnt emberekkel, művészi élményeket nyújtó rendezvények stb. emelik a látogatók számát. Ha ezt látják dolgozóink, úgy gondolkoznak, ide érdemes eljönni. Reméljük, helyi népművelési vezetőink megértik az elmondottak fontosságát, s mindent megtesznek, hogy az ősszel és a télen különösen élénk kulturális tevékenységet biztosítsanak.

Szebeni Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályának h. vezetője

IX.

Egy lány a Dunaparton

Hull a hó és csend van. Pihen a front. Az ablakban álló Pétert elfogja valami féktelen vágy, hogy meg- liengergőzzók ebben a sima, fehér paplanban, hogy egy kissé kisfiú legyen megint, aki bokáig jár a hóban ... az se baj, ha megszidják. . .

Duna part... Tépett, sebzett Duna- part. de szép. S most is szép. A Hangii kioszk előtt álló ágyú körül egyetlen ember sincs. Csend van.

Lesétál a lejárón a partra, nyugalmas, békés léptekkel, még zsebre is dugja a kezeit. Ilyen csendes órában az ember még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet, hogy talán lesznek még szép téli napok bujkálás nélkül,..

S aztán megáll és némán és iszonyattal mered a rakpart peremére.

Gomolyag, véres, gyűrött emberha- lom fekszik a hóban. A lassan szállongó pelvhek befödik a testeket. Cipő nélkül, némelyik harisnya nélkül, fekszenek a hóban, hátracsuklott fejjel, csapzott hajjal.

Talán negyvenen is vannak.

Egy őszhajú öregember a legszélső. Szemöldökén, pilláin már vastagon ül a hókristályok szemfedője. Furcsán elnyaklött karja mutatja

csak. hogy halott — egyébként azt lehetne hinni, alszik. És a rémület meggörcsösödött pózaiban hevernek ott öregasszonyok és süldő kislányok, egy kisfiú féirecsűszott diáksapkában.

És a halottak gyűrű iében most felül az egyik és merev, hisztérikusan tágra nyitott, szemmel Péterre néz.

Egy élő, akit ottfelejtett a „testvérek” hanyagsága.

Ül és nézi Pétert.

Nem lehet elmondani kötetben sem, mi villan át ebben a tizedmá- sodpercben Soós Péter tartalékos hadnagy lelkén. De ő sem ér rá elemezgetni. mit lenne szabod most tennie a „hungarista állam” farkastörvényei szerint és mit a maga szíve szerint — már oda is ugrott, ölébe kapta a vékony, szinte gyermeknyl leánytestet és a következő percben már a Mária Valéria utcai bejáraton, a személyzeti kapun nyit befelé — talán ott kevésbé botlik össze olyannal, aki nem kívánatos szemtanú.

S közben agyában pereg a filmszalag. Kockái régen összeálltak már — csak most bocsajt rájuk fényt a felismerés. A sortüzek. Azok a rövid, pergő sorozatok, amelyekről ő azt hitte, szerves részei a harcnak ... Hát Így harcolnak ... Kislányok ellen, nagymamák ellen, diáksapkás gyerekek ellen

Gyerünk Béla bácsihoz)

És az alagsori lépcső fordulójánál elébe tűnik — Müller testvér szeszmámorból lassan ocsúdó arca.

— Szervusz, testvér — köszön rá ismerős bizalmassággal. — Hát ez ki?

Péter száján váratlan magabiztossággal ugrik ki az első, eszébe ötlő mondat.

— Egy ismerősöm. Kenyérért ment itt a környéken és egy eltévedt golyó ...

— Nem láttam én ezt a kislányt tegnapelőtt a Városház utca 14-ben? — morfondírozik maga elé Müller testvér. — Mondja, ki ez a lány? — De a férfi hidegen, nyugodtan néz vele szembe, s azt. mondja: — Bocsánat, de én sietek, emberéletről van szó.

Azzal már ott is hagyta Müllert, aki elgondolkodva néz utánuk.

Homoródy doktor, a szálloda kis társaságának egyik legmagányosabb embere, meglepetten kapja fel a fejét, amikor bekopognak az ajtaján. Nála nem igen kopognak: beteg a szállodában nincs sok, ő se nagyon híreszteli, hogy orvos, mert a honvédorvosi állományból „lépett le”, annak jobb, ha csendben marad. Nagyon magányos ember a doktor és nagyon keserű. És most Homoródy doktor meghökkenten lép egyet hátra, amikor a szobába az ajtón át beBorsodba és Miskolcra jön az Állami Budapest Táncegyüttes

se. Tíz évvel ezelőtt mint a SZOT együttese alakult és hatodik éve mint állami tánc- együttes reprezentálja a magyar népi kultúrát e külföld előtt. Többek között Svédországban, Hollandiában,

Franciaországban. Finnországban, az

NDK-ban, az NSZK- ban, Olaszországban, a Szovjetunióban,

Csehszlovákiában, Bulgáriában, Egyiptomban, Libanonban és egy sor más országban szerepelt igen nagy sikerrel. Az egymást kővető utolsó három év alatt háromszor nyerte el az együttes a szicíliai Agrigentóban megrendezett hagyományos nemzetközi folklor- fesztivál első diját.

Az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, Molnár István érdemes művész a

replését az Állami Budapest Táncegyüttes, majd másnap, 17-én Putnokon, lS-án Ede- lényben, 19-én Borsod- nádasdon, 20-án Kuri- tyánban, 22-én Sajókazán, 23-án Kazincbarcikán, 24-én Izsófal- ván, 25-én, hétfőn Misegyüttest nem szükséges ismét részletesen bemutatnunk Borsod megye közönségének. Néhány évvel ezelőtt több alkalommal is szerepelt nálunk. Az együttes az Állami Népi Együttes mellett hazánk másik hivatásos, reprezentatív együttemagyar tánckultúra új útjait keresi és az együttes igényes műsorában Liszt, Bartók és Kodály koreografált műveivel és találkozunk.

Nagy érdeklődéssel várjuk a világhírű együttes vendégszereplését.

A Borsodi Szemle 1961. évi 4. száma

A Borsodi Szemle, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezete, a miskolci városi tanács és a Borsod megyei tanács folyóirata ez évi 4. száma a napokban hagyta el a nyomdát. A folyóirat ismét gazdag, választékos tartalommal mutatja be Borsod megye sokrétű jelenét, gazdag anyagokat szolgáltat múltunk jobb megismeréséhez, szép- irodalmi részében pedig a megyeben élő költők munkájából nyújt ízelítőt.

A tudományos rész élén a „Napjaink kérdései” című rovatot találjuk. Ebben a rovatban olvasható Hegyi Imre értékes tanulmánya a falusi értelmiség helyzetéről és feladatairól, valamint Laczkó István értekezése az őszi mezőgazdasági munkák jobb megszervezésének új lehetőségeiről és módszereiről. Ebben a rovatban kapott helyet Szinetár Györgynek „25 éves az olasz neorea- lizmus” című cikke is.

A ,.Múltunk megismeréséhez” című rovatban olvashatjuk H. Szabó Béla fényképekkel gazdagon illusztrált írását Miskolc néhány ritkaság- számba menő műkincséről és kultúrtörténeti értékéről. A Miskolci (polgári) Forradalmi Törvénj’szék történetéből Gyimesi Sándor közöl értékes adatokat. Marjalaki Kiss Lajos két írásával is szerepel ebben a rovatban; az egyikben A Halotti Beszéd keletkezési helyéről értekezik, a másikban néhány adatot ad közre Felsőzsolca történetének jobb megismeréséhez. Nyiry István geográfiai

nyomakodik Péter, karján a feketehajú lánnyal.

A lény most, hogy Péter gyengéden a rekamióra fekteti, szólal meg először:

— Mit csinálnak velem, kérem? Ne öljenek meg! Ne öljenek meg!

Péter szemét elfutja a könny. S már fordul is Homoródyhoz.

— Doktor, rettenetes... itt találtam ezt a lányt a parton ... éjszaka lőtték le őket... segítenie kell...

— No. rendben van. mit magyaráz annyit? — mondja nyersen a doktor. És már jódozza is a seb környékét. kötöz, magától értetődő buzgalommal.

És közben morog.

— Ne öljenek meg ... A kutyaisje- nit, hát azt hiszik már. hogy mindenki gyilkos ebben a megveszett országban? Hogy nincs itt emberség, csak sortűz, meg sárgacsillag, meg szögesdrót? Persze, hogy vannak itt emberek ... Csak gyámoltalanok.

— No, maga mit néz? — morran most megint Péterre. — Persze, hogy gyámoltalanok vagyunk. Mi is, minket is beleértve. Nem kellett volna már régen a pokolba zavarni ezt a pár. gyilkost? De mit csináltam én’ Megszöktem és dokkolok és néha még azt hisfém. hogy hős vagyok. A fene. aki megette az ilyen hősiességet. Ezeket a disznókat ütni kellene, csak nincs, aki üsse. No. adja ide hamar azt a gézt. Nem azt, a másikat.

(Folytatjuk.)

munkásságát Beluszky Pál méltatja, Deák Gábor pedig a borsodi pedagógusoknak a századeleji reformmozgalmakban való részvételéről ír. Sasvdri Lászlónak az elkallódott tokaji görögökről és rácokról írt cikke olvasható még ebben a rovatban.

Nagy érdeklődésre tarthat számot két tanulmány: Pelláthy Bélának a szemsérülésekről írt részletes tanulmánya, valamint Borbély Sándor— Kuhnyár László—Erdős Imre írása Az ügyész, a bíró és az ügyvéd szerepe az igazságszolgáltatásban címmel. Folytatódik ebben a számban is Ráday Ödönnek az útijegyzete a magyar békaembereknek a Csendesóceánnál tett útjáról. Ezt a folytatást is több érdekes fénykép illusztrálja. Az 50 éves mezőkövesdi gimnáziumról Dala József, a 10 éves diósgyőri Kilián és ugyancsak 10 éves ózdi József Attila Gimnáziumról pedig Peja Győző emlékezik meg.

A diósgyőrvasgyári olvasók és az öntevékeny művészeti munka után érdeklődő széles tömegek bizonyára érdeklődéssel olvassák a „Művészeti életünk” című rovatban Benedek Miklósnak öntevékeny művészeti életünk büszkesége: a Diósgyörvas- gyári Művészeti Együttes című cikkét, amelyben > több fényképpel illusztráltan a közeljövőben 10 éves jubileumát ünneplő együttest mutatja be, ismertetve annak fejlődését, eredményeit.

Tudományos életünk egyes megnyilvánulásairól szóló beszámolók, gazdag könyv'- és folyóiratszemle egészíti ki a tudományos rész anyagát.

A Széphalom c. irodalmi rovatban Juhász József Kongatás a tavaszba és A kéményseprő című versét olvashatjuk; ugyancsak verssel jelentkezik Hartai István (Szerelmes vers, Apróhirdetés, Te vagy a jelenem), Borsodi Gyula (Egy emberről, aki nem sír. Esti meditáció). Bihari Sándor (Napjaink vándora, Pacsirta a bérházak felett), és ugyancsak ebben a számban olvashatjuk Akácz Istvánnak Városi szerelem című nagyarányú költeményét. A borsodi prózaírók közül ebben a folyóirat- számban sajnos eggj-el sem találkozunk. A két közölt novella szerzője nem borsodi. A Rózsák című novella írója, Túrt Lajos győri, a Boldizsár szívügye című mű szerzője, Vladimir Kalytcuk Kassán él, a szlovákiai irodalmi élet ismert alakja, a kassai írócsoport vezetője, a Kassán megjelenő V y chodoslovenské Noviny című lap munkatársa, akinek több írását már az Északmagyarországban is közöltük. A két prózai írás jelentősen emeli a Széphalom rovat olvasmányosságát és művészi értékét. Befejezésül a Széphalom Irodalmi szemle részében Simándi Pál tollából olvashatunk részleteket Madách világnézete című nagyobb méretű tanulmányából, valamint Margócsy József értékelését Lőrincze Lajosnak Édes anyanyelvűnk című kötetéről.

A Borsodi Szemle 1961. évi 4. száma is a megye kulturális életének fejlődéséről, eleven lüktetéséről ed ismét számot, s ezt örömmel regisztráljuk.

„GRAND HOTEL HUNGÁRIA"

Holla Ödön és Baktai Ferenc riportregénye

kolcon. 26-án, kedden Alberttelepen, 27-én pedig Sajóbábonyban vendégszerepei.

Úgy véljük, az Állami Budapest TáncRégen látott kedves vendégek jönnek a megyénkbe a napokban. 16-án, szombaton Özdon kezdi meg Borsod megyei vendégsze