Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

Csütörtök, 1961. szeptember 14. GSZAKMAGYARORSZAG n Tömöri változások Halmajon is megkezdték a vetést A halmaji Aranykalász Termelő- szövetkezet tagjairól elmondható, hogy máris úgy dolgoznak, mintha évek óta közösen gazdálkodnának, pedig még egy esztendő sincs a há­tuk mögött. Eddig közel négyszáz holdnyi vetőszántással rendelkeznek, s szeptember 11-én a három növény- termesztési brigád egymással ver­sengve látott az őszi kalászosok ve­téséhez, egyetlen nap alatt mintegy harminc holdat vetett el a harminc­hat fogat. A jó magágy biztosításához ki- hordták az istállótrágyát, az egész faluból eltűnt a trágya ezen a nyá­ron. Az aszály okozta terméskiesés el­lensúlyozására a tervezettnél na­gyobb területen hagyták meg a ló­herét, lucernát, s a magfogás elég jól sikerült, mert kétmázsás holdan­kénti átlaggal fejezték be a magló- here-lucerna cséplését. A tsz vezető sége intézkedéseket tett az aszálykár további enyhítésére. Terven felül 4,5 ezer csibét nevelnek fel, ugyan­akkor jó takarmányozással nagyobb tej hozamot biztosítanak tehenésze­tükben. Gondok nehezítik a még eredmé­nyesebb talajmunkát. A drága pén­zen vásárolt erőgéphez nem kapták meg a szükséges munkagépeket, csu­pán pótkocsit és fűkaszálót. Az ille­tékes kereskedelmi szervek ezelőtt vagy három hónappal sürgették a tsz-t, küldje gyorsan a fedezetiga­zolást az ekére — a fedezetigazolás el is ment a kívánt gyorsasággal, de az eke még mindig nincs sehol. Pe­dig három hónap alatt már lassan is ideérhetett volna. <(?. m.) Külföldi és hazai borok összehasonlítása Az elmúlt évi nemzetközi borver­senyen bemutatott italokból szállít­mány érkezett Sátoraljaújhelyre, a Tokaj-Hegyaljal Állami Pincegazda­ság igazgatóságához. A gazdaság dolgozói már régebben tartottak egy értekezletet ennek a borversenynek az eredményeiről, ta­pasztalatairól — kedden délelőtt azonban gyakorlatilag is összeha­sonlíthatták a külföldi és a hazai borokat. A vállalat mintegy 25 szak­embere, az érettség, a kezelés — szí­nezés, tisztaság —, szempontjából és a palackozás, címkézés, tehát a külső kivitel szempontjából is megvizsgál­ta a szállítmányt. A szakemberek megállapították, hogy a szovjet, román, csehszlovák, albán, osztrák, jugoszláv, cyprusi stb. borok mellett sem ízben, sem kivitelben nem maradtak el a ma­gyar, közelebbről a tokaj-hegyaljai — például a tokaji, a tolcsvai, a tar- cali, a mádi, az olaszliszkai, a tállyai, az erdőbényei stb. — borok sem. A Tokaj-Hegyaljal Állami Pince­gazdaság szakemberei számára ez volt az első alkalom, amikor ilyen sok ország csemege és száraz, fehér és vörös borát hasonlíthatták össze a hazai szőlőtermékekkel. S a ta­pasztalatok segítségével még jobbá, kivitelben is szebbé tehetik az eddig is világhíres magyar borokat. 1947-ben volt majdnem ehhez hason­ló nyarunk. Mi akkor 18 holdon gaz­dálkodtunk, s mit gondol, mennyi búzánk termett? Ne is törje a fejét, megmondom: kereken nyolc mázsa, hat holdról! Abban az esztendőben nem ismertük a búzakenyeret, de még az árpakenyérből se volt elég. Mégis kihúztuk valahogy. Most se' dicsekedhetünk, alacsonyak voltak a termésátlagaink. Mit csináljunk, kit hibáztassunk érte? Senkit, s ha mégis valakiket, azok csak a tomoriak lehetnek, hiszen nem a szomszéd községbeliek gaz­dálkodtak a tömöri határban ... azt már Tomoron is tudják, hogy csak azután várhatnak jövedelmet, amit megtermeltek. — Itt már a népben hiba nem vol na, dolgozott mindenki, ahogy csak bírt, a felsőbb szervek azonban töb­bet és jobban is segíthetnének, Az aszály okozta veszteséget apró- magtermesztéssel igyekeznek enyhí teni, 88 holdon termesztettek apró- magot. A gépállomással megálla­podtak, hogy szeptember 1-én kez­dik az aprómag cséplését — szeptem­ber 11-én jött meg a gép. A silókom­bájn két hete időz a tömöri határ­ban, s mindössze hat holdat vágott le._ mindig baja van. öt héttel ez­előtt bevitték ez évben vásárolt UTOS-ukat a gépállomásra, 2 fogas­kereket kellett volna kicserélni, még mindig nincs készen. A rossz nyelvek szerint azért húzódott el ennyire a traktor javítása, mert amíg a tsz gépe áll, addig legalább a gép­állomás traktora kereshet a tsz-ben Ez utóbbi bizony súlyos vád a gép­állomásiakkal szemben, hiszen azért vannak ők, hogy ne gáncsolják, ha­nem segítsék a termelőszövetkezetek munkáját. Az említett esetből persze nem szabad általánosítani a gépállomás munkájára, hiszen olykor a rossz al­katrészellátás miatt a gépállomás sa­ját gépei még többet is állnak. Az esőtlen, száraz nyár okozta gon­dok se akadályozhatták meg a tömö­ri termelőszövetkezeti tagok fejlődé­sét.. Megértették, hogy a húzódozós- sal, kicsinyes meggondolásaikkal csak még jobban elodázzák közös gazdaságuk megerősödését, a tessék- lássék munkának elsősorban ők lát­ják kárát. S hogy jobban megfogták a munka végét, az eredmény sem maradt él. Tavaly, az esőzések ellené­re is, kedvezőbb időjárás közepette, mindössze 19 forintot ért náluk egy munkaegység — megvan a remény, hogy ebben az esztendőben néhány forinttal többet osszanak. A jövő esztendei bőségesebb aratásnak ez őszön kell megvetni alapjait, jobb talajmunikával, s azzal, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon szárí­tatlanul a tömöri határban. most a to­moriak, s hogy iparkodásuka* valóban siker koronázza, segítse őket a gépállo­más is — jobban, mint eddig. Gulyás Mihály Erre törekednek Az amerikai atomrobbantási kisérlelek színhelye Az Associated Press amerikai híríi^yn ökség készítette ezt a fényképfelvételt a nevadai amerikai kísérleti telepről, ahol a föld alatt végzik az atombomba robbantásokat. A kép alsó részén, az előtérben látható állványzattól balra van annak az alagútnak a bejárata, amely a robbantás színhelyéhez vezet. 2300 szakmunkást képeznek az ötéves terv végére a Borsod megyei állami gazdaságok A Borsod megyei állami gazdasá­gokban eddig több mint 10 szakmun­kásképző tanfolyamon csaknem 500 dolgozó szerzett szakképesítést. A legnagyobb sikert a Tarcaii Állami Gazdaságban rendezett szőlészeti szakmunkásképző érte el, ahol je­lenleg is 100 fiatal tanul, akik jövő év tavaszán kapnak bizonyítványt. A korszerű gazdálkodás követel­ményeinek elsajátítására az állami gazdaságokban az elkövetkező három év alatt 1000 idős dolgozóból és 1300 mezőgazdasági tanulóból képeznék szakmunkásokat. Az ötéves terv vé­gére az állattenyésztésben, a növény- termesztésben és a gazdálkodás más ágaiban összesen 2300 jól képzett szakmunkás segíti majd a termésho­zamok növelését. Az idén mintegy 300 állami gazda­sági dolgozóval és csaknem 200 szer­ződtetett tanulóval kezdik meg en­nek a tervnek végrehajtását. Szak­munkásképző tanfolyam első évét nyitják meg ősszel többek között 30, szőlőművelést tanuló fiatallal Tar- calon. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban pedig komlótermesztő­ket, állattenyésztőket, valamint nö­vényvédő szakmunkásokat képeznek ki. A szakmunkásképzésre szerződte­tett mezőgazdasági tanulók közül sokan már a politechnikai oktatáson ismerkedtek meg a korszerű gazdál­kodás alapjaival. i ******1 ’ IV. A festői Tiszamente A látogató mindenre kiváncsi. Mi is körbejártuk a gigantikus építke­zést, így fedeztük fel a Tiszaparton a festői tájat, amelyben órákig is el­gyönyörködhet az ember. Mert való­ban gyönyörű itt a Tiszamente: a karcsú vashíd alatt a végtelenbe lát a szem, jobbra a négykéményes erő­mű, balra a parti füzesek, a parton a csónakház és távolabb a horizon­ton betonállvány erdő magaslik. Festő ecsetjére való képek s minden bi­zonnyal el is jönnek majd ide a mű­vészek, ha hírét veszik, hogyan ala­kul, változik, szépül itt a vidék. Mert nem egyszerűen csak szép tájak vannak itt, hanem olyan tájak, ame­lyek élnek, mozognak, óráról-órára változnak, mert mindenütt ott az ember és az alkotás. A legfeltűnőbb mégis az, hogy meglepően gyorsan halad az építke­zés. Nem nehéz megfejteni, mi ennek az oka. Csak pár lépést tesz az em­ber az épülő Tiszavidéki Vegyikom­binát betonoszlopai között és lát­hatja: itt valami új dolog történik. A legkorszerűbb építkezés Ügy emlékszem, Kovács Lajos fő­építésvezető, a 31-es Építőipari Vál­lalat egyik műszaki vezetője mon­dotta: — Az építőipar fokozatosan át­alakul szerelőiparrá. Palkonyán igen meggyorsult ez az átalakulás. Valóban. A technika csodája; le­nyűgöző méretű betonelemek szövik keresztül-kasul az épülő csarnoko­kat. Az országban itt kezdték meg először a korszerű építkezést, a tel­jesen gépesített „falrakást” — ez a titka a gyors haladásnak. A vegyi­kombinát üzemeit utófeszített ele­mekből szerelték össze, s most rátér­nek a még korszerűbb építkezésre, amely a világon a legfejlettebb mód­szer: előfeszített elemekből állítják össze az üzemeket. Megvalósul tehát hazánkban is a gyors, korszerű épít­kezés. A jövő építőanyaga A korszerű építkezéshez nemcsak beton és gömbvas, hanem olcsó és könnyű anyag is kell. Palkonyán már ez is megtalálható, perlit néven tört be az építőiparba. Csillogó, szemcsés anyag ez, amelyből egy egész hegy­vonulat található a Zempléni-hegy­ségben. Könnyű és olcsó. Egy perlit- gerenda könnyen fennmarad a víz tetején és nem szívja magába a vi­zet. A palkonyai építkezésen már bátran alkalmazzák s ez jó példa a többi vállalatnak is. Mert vannak, akik idegenkednek tőle. Palkonyán a műit évben 1200 köb­méter perli tét használtak fel, ebben az évben eddig 950 köbmétert és még kb. 1500 köbmétert építenek be az év végéig. Tetőtéri hőszigetelésre és az oldalfalelemeknél szintén hő­szigetelésre használják. S minden bi­zonnyal eljön az az idő is, amikor majd egész falrészeket perlitből ké­szítenek. Különös emberek Evek óta itt élnek, jöttek a Dunán­túlról, a Tiszántúlról, a fővárosból s még Szeged környékéről is. Kubiko­sok, szerelők, mérnökök, fiatalok és öregek. Ott hagyták á családot, a kényelmesen berendezett otthont, le­mondtak a megszokottról és vállal­ták az idegent, az ismeretlent és ezzel együtt a sok nehézséget is. Mégis, amikor beszélget velük az ember, csodálkozik, mert ezek az emberek úgy mozognak itt az egykori lapá­lyon, mintha évtizedek óta itt élné­nek. S ennek egy „titka” van: büsz­kék, hogy ők építik az új várost, az új gyárakat, üzemeket. Hidasi Antal, a 31-es Építőipari Vállalat egyik, Budapestről ideköltö­zött munkatársa azt mondja: — A pesti ember nehezen ragad meg itt véglegesen. De évekig, ha kell, hosszú esztendőkig szívesen itt maradok én is, mert kifejezhetetlen jó érzés tudni, hogy részese az em­ber ennek a nagyjövőjű szép építke­zésnek ... A kőművesek, építők egy része szeretne itt maradni véglegesen, a családdal együtt. Ennek azonban most még „akadálya” van. Új város — új gondok Ilyen is van. De ez is természe­tes. Ahogy nőnek az új város falai, úgy sokasodnak a gondok. Mert gyor­sabban épülnek az üzemek, mint a lakóházak a városban. Ez pedig la­káshiányt teremt. Jönnek a szakmun­kások az új üzemekbe, de csak a szállásokon kapnak lakást. Persze ez az állapot sem tart soká, hiszen előbb-utóbb minden palkonyai szak­munkás beköltözik a kényelmes, bérházi lakásokba. A várost építő kőművesekkel azon­ban más a helyzet, valahogyan mos­tohagyerekként kezelik őket. <3k leg­alábbis így érzik, s valljuk meg őszintén, érzésük nem csal. Tizenkét család sorsa Tizenkét család lakik az egyik bér­házban, gyerekekkel, asszonnyal jöt­tek Palkonyára. Akkor megkapták a lakást a bérházban, egy egész szek­ciót utaltak ki számukra. Azóta hosszú idő telt el, s most a napok­ban megkapták a felmondást a Ne­hézipari Minisztérium TVK Igazga­tóságától. Értesítik őket, hogy szep­tember 30-ig költözzenek ki a lakás­ból, mert ők nem üzemi dolgozók. Nem üzemi dolgozók, igaz. De hová költözzenek? A tanács pillanat­nyilag nem rendelkezik lakással, 12 család nem költözhet az egyébként is zsúfolt legényszállásokra. Most aztán nem tudják, mit tegyenek. Azt sem tudják, kitől várhatnak segítséget. Azt azonban tudják: a tények isme­rete nélkül fogalmazta meg valaki a felmondólevelet a minisztériumban. A tizenkét család a helyi vezetők segítségében bízik, s minden bizony­nyal lesz aki segítsen, hiszen olyan emberekről van szó, akik az első pil­lanattól kezdve építik az új Tisza- palkonyát. Új város az újvárosban Az újváros északi részén épül az új városrész, amelyet az építők új városnak neveznek. Ezt azzal indo­kolják. hogy ez a városrész lesz a legszebb, legkorszerűbb. Ez máris látható, pedig még csak a piros tég­lafalakat rakják a kőművesek. Száz- negyvenhárom lakás épül itt, öt épü­let előtt húzódik majd a 180 méte­res hatalmas üzletház, amelyet ön- kiszolgáló rendszerűvé képeznek ki. Itt lesz a város legszebb lakónegye­de és legszebb üzletháza. Azt mond­ják a műszaki vezetők: az országban még sehol sincs olyan korszerű üz­let, mint amilyen ez lesz rövidesen. Mert az épületek az üzletházzal együtt pár hét múlva már tető alá kerülnek és tavasszal valamennyit átadják. Kaszás András főművezető azzal is joggal dicsekedhet, hogy a fiata­lok építik ezt az egész városrész*. Méghozzá egészen fiatalok, kőmű­vestanulók, de máris úgy dolgoznak, mint a segédek. Mert jók a mesterek, oktatók, nagy gyakorlattal nevelik őket a szakma ezer fogására. Azt mondhatjuk tehát erről az építke­zésről: új város épül az új városDan, amelyet fiatalok építenek a fiatalok­nak. Mert azért az az igazság, hogy az új város lakóinak közel 70 száza­léka fiatal, és egyre több lesz itt a fiatal. Az országban a legkorszerűbb... így sorolta Kaszás főművezető; —_ Megkezdtük a mentőállomás építését, ez lesz az ország legkorsze­rűbb mentőállomása. Megkezdtük az új, nagy óvoda építését, ez lesz az ország egyik legkorszerűbb óvodája és rövidesen megkezdjük a hatalmas kenyérgyár építését, amely 4 millió forintba kerül. Az országban csak négy ilyen kenyérgyár van, mint amilyen ez lesz. Az egész környéket, a szomszédos településeket Is ellátja majd kenyérrel. S ha lenne időnk, hetekig is eltar­tana, amíg mindent lejegyeznénk, mert az új városban ma már pezsgő az élet, s ha nincs is minden rendjén, s hiányzik még a szórakozási lehető­ség, a fejlődés itt is megteremtette és egyre jobban megteremti a dol­gos, sokszínű hétköznapokat. Az üzemekben pedig, ahol már meg­kezdődött a termelés, — a Műgyanta- és Lakkfestékgyárban, a Hőerőmű­ben már a munkapadok, gépek mel­lett alakul, változik, formálódik az új ember, aki az új gyárakkal együtt már részt vesz az ország végtelen véikerin gésében. Szegedi László 5 dolgát a vezetőség, de egy szalma­- szálat se mozdítottak arrébb a kö­- zösségért. Sok olyan tag akadt, aki- csak néhány munkaegységgel „dicse- i kedhetett”, tizenöt meg egyetlen- eggyel se, és még csak nem is rös­- telitek. Ma már mutatóban se akad olyan- termelőszövetkezeti tag Tomoron, • aki ne venné ki részét a közös mun- . kából, előbbre is vannak a tenniva- ; lókkal. És az elnök is „megtanult” : mosolyogni, bár elszomorító dolgok ■ ma is akadnak. Itt van megint az idő­• járás. Olyan esős időjárásra a legidősebb ember se emlékezett Tomoron, mint tavaly volt, most meg az aszályra mondják ugyanezt. — Jár az ember mindenfelé, fi­gyeli a határt. Mi azért elmondhat­juk, hogy valami csak lesz a kukori­cából, nem kell ráereszteni a csor­dát — mondja az elnök. — Sok a ki­esésünk az aszály miatt, de hát ezért senki se hibáztatható. Emlékszek, . > • , • • hosszan elnyúl«! A falu végén cukon.épa'riz. ma, bepermetezve mésszel, ha vala­ki netán elemelne belőle, észreve­gyék. Másnak talán nem tűnik fel a dolog — nincs is abban semmi kü­lönös. Engran mégis megállít, elgon­dolkoztat a kiásott, gondosan pira­missá csomózott cukorrépa, emlékez­tet a tavalyi őszre — a tomoriak el­ső közös őszére. Bajok voltak akkor... Nem ment a cukorrépaásás, pedig már, ha tisztára seperték a szelek az eget, reggelente dér ezüstözte a meg­fonnyadt répaleveleket, úgy össze­kapta a fagy a sarat, a szekeret is megbirta. Nemcsak az eső akadá­lyozta a munkát. Az emberek vitat­koztak, marakodtak, a munka meg maradt, november 20-ra került ki a répa a földből. Az elnök, Tamás Béla folyton pa­naszkodott. Szidta az időjárást, és hát a tagokról sem volt valami jó vé­leménnyel, pláne azokról, akik ugyan mondogatták, hogy rosszul végzi a Palkonyai hétköznapok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents