Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-09 / 213. szám

Szombat. 1961. szeptember 9. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Szívvel, akarattal... (Egy propagandista portréjához) Bulgáriát ünnepeljük ♦ Foto: Agotba — Az ember hiába határozza el, feogy nosza, futok 5000 métert, nem igen sikerül, ha nem edz előtte hó­napokig, évekig — mondja Rudolf János és csak igazat adhatok neki. Rudolf János, a Lenin Kohászati Művekben dolgozik, kiváló propa­gandistája a pártnak, azaz még előbb titkára a nagyolvasztó egyesített pártvezetőségének, beosztása szerint pedig művezető a kohóknál. Ezúttal propagandista munkájáról beszélgetünk, s ennek kapcsán még arról, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó propagandistá­nak. Rudolf elvtárs, bár még fiatal ember — harmincnéhány éves, már közelebb a negyvenhez, mint a har­minchoz — már öreg propagandista. Tizenhárom éve csinálja — mint mondja —, így hát a legilletékeseb­bek közé tartozik e kérdésben. — Én amellett voltam, hogy a szi­lárdság, az erős hit a kommunista párt propagandistájának a legfonto­sabb tulajdonsága. Ö kiigazított s a felkészültséget helyezte előbbre. Erre mondta a példát az 5000 méte­res futásról. Fejtegetése teljesen meggyőző: nem hihetek abban, amit nem ismerek, nem adhatom tovább azt, amit nem tudok, tehát a jó pro­pagandista alapos ismerője a marxiz­mus—leninizmus tudományának. De... Hamar odalyukadtunk ki, hogy nem a sorrend a fontos. Mert például jó az alapos elméleti tudás, de a fel­ismert igazságok terjesztéséhez bá­torság is kell, rátermettség is. Az az ember nyilván nem lehet jó propa­gandista, aki a nehézségek láttán maga is megriad. Az sem, aki csak tessék-lássék mód végzi munkáját. VaUalja ugyan a szeminárium veze­tését — esetleg csak azért, mert hát valamilyen pártmunkát illik vállalni — s meg is tartják a foglalkozásokat, de ez egymagában nem elég. Rudolf elvtárs, meg a hozzá hasonlóak úgy vélekednek erről, hogy a propagan­dista felelős emberei világnézetének alakulásáért. Rudolf Jánosnak előnyös a hely­zete: immár 4 éve vezet szemináriu­mot ugyanannak a csoportnak. Kezd­ték az időszerű kérdésekkel, most a Politikai gazdaságtan első évét fejez­ték be. Ebben az esetben valóban azt Az acélműben mondhatjuk, hogy a szemináriumve­zető mint tenyerét ismeri az embe­reit. ö azt mondja: a jószemű kom­munista hamar észreveszi, hogy ki tanul a szemináriumokon szívből, és ki igyekszik csak színből. Az előb­biek ösztönösen is őszinte, lelkes hívei a marxizmusnak, a tanulás nagy élmény számukra, hisz saját ta­pasztalataikkal, érzéseikkel találkoz­nak a tanult anyagban. Csak az tud­ja, milyen nagy élmény egy beszéd­hez nem szokott munkás első szemi­náriumi felszólalása, aki már részese volt ilyennek. S a színből igyekvők? ök is tanulnak — magolnak. Nem lehet mindegyikükre azt mondani, hogy elveszett ember, ellenkezőleg. Az igazságnak az a természete, hogy előbb-utóbb elfogadják a kételke­dők is. Ebből viszont az következik, hogy addig és úgy kell tanítani a marxiz­must—leninizmust, amíg teljesen vi­lágos lesz az emberek számára. íme még egy fontos tulajdonsága a pro­pagandistának. Az alapos felkészült­ség, a szilárd hit mellett fontos, hogy ismerje a tanítás legjobb módszerét, értsen az emberek nyelvén. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy a párt propa­gandistái pedagógiai munkát végez­nek, tehát szükséges, hogy pedagó­giai érzékkel rendelkezzenek. Ha már szóba került a pedagó­gia ... Az iskolások is számon tart­ják tanítójuk és tanáraik emberi erényeit, gyengéit. Hát még a fel­nőttek! Ugyancsak megnézik, „mér­legre teszik” azt az embert, akit el­fogadnak tanítójuknak. Éppen ezért nem mindegy, hogy kit választanak ki propagandistának. A kommuniz­mus propagandistája feltétlen olyan ember legyen, akire felnéznek társai, aki példamutató munkájában és feddhetetlen magánéletében is. A Lenin Kohászati Művek nagy- olvasztó üzeménél tavaly a dolgozók­nak körülbelül 40 százaléka vett részt valamilyen pártoktatásban, az idén 50 százalék jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy 500—600 ember tanulja valamilyen formában a marxizmust —leninizmust. 500—600 ember világ­nézetének alakulásáért felelősek a nagyolvasztóban dolgozó propagan­disták, köztük Rudolf János. Emlí­tettem, hogy Rudolf elvtárs titkára a gyárrészleg egyesített pártvezető­ségének. Ez is éppen elég fontos és sok időt igénylő pártmunka. Mégis g minden évben vállal propagandistaO munkát is. Ez talán túlterhelést je­lent, mégis ez így van rendjén. A legtapasztaltabb párttagok a legjobb propagandisták, s a legtapasztaltabb kommunisták pedig általában veze­tők. Bár minden vezető olyan szíve­sen vállalná a propagandista mun­kát, mint Rudolf János. Hadd mondjam még el róla, hogy tulajdonképpen háromszoros propa­gandista. Ő vezeti a gyári előkészítő konferenciát is, a nagyolvasztóban pedig két szemináriuma van. Bizony ez nagy teher. Számára nem. így mondja: — Nem idő kell ehhez első­sorban, hanem szív és akarat. Hozzá­teszem: forradalmár szív és forra­dalmár akarat. Nagy Zoltán Bulgária régi ország. Földjén ke­resztezték egymást az ógörög és a trák kultúra, a rómaiak is itt hagy­ták évezredes váraikat és gyönyörű mozaikjaikat. Itt alakult meg az első szláv állam. Könyveket, épületeket, képzőművészeti alkotásokat, kerá­miát és kovácsolt ezüstöt — kultúrát és művészetet hagyott az utókorra. mint 1939-ben. 17 évvel ezelőtt Bul­gáriának nem volt saját gépipara. Ma már hajókat, mezőgazdasági gé­peket, élelmiszeripari gépeket és más gépipari termékeket állítanak elő. A felszabadulás után nagymérték­ben emelkedett Bulgária mezőgazda- sági termelése is. A Szovjetunió pél­dája nyomán Bulgária hozta létre el­Bolgár fiatalok szorgalmasan készülnek az egyetemi vizsgákra. Egy gazdagmúltú ország ünnepli ma újjászületésének 17. évforduló­ját. Kommunista pártja vezetésével a bolgár nép a második világháború alatt aktív harcot folytatott a német és a hazai fasizmus ellen. Kétszáz­ötvenezer antifasiszta harcos vett részt a harcokban, majd a fegyveres felkelésben. Az ország nagyságát te­kintve ez jelentős erőt képviselt. A belső fronton lekötötte a monarcho- fasiszta erőket, megakadályozta, hogy segítséget küldjenek a hitleristáknak a szovjet frontra. Az egyre lendüle­tesebb partizánharc 1944. szeptember elején fegyveres felkeléssé vált, majd a szovjet hadsereg segítségével szep­tember 9-én elsöpörte a fasizmust. A népi forradalom győzelme előtt Bulgária — népe szorgalma ellenére is — fejletlen agrárország volt. 1939- ben, amikor a kapitalista gazdaság elérte fejlődésének tetőfokát, az ipari és a mezőgazdasági termelés aránya 25:75 volt a mezőgazdaság javára. A felszabadulás óta eltelt 17 év alatt a népgazdaság szerkezete gyökeresen megváltozott. Az ipari termelés 1939- hez képest mintegy tizenkétszeresére növekedett, az ipari és a mezőgazda- sági termelés aránya pedig 69:31 lett az ipar javára, ugyanakkor a mező- gazdasági termelés is abszolút módón növekedett. Bulgária ipari fejlődésének illuszt­rálására elég megemlíteni, hogy míg 1939-ben Bulgária mindössze 266 millió kilowattóra villamosenergiát termelt, addig 1960-ban a villamos- energiatermelés elérte a 4660 millió kilowattórát, ami körülbelül 18-szo- ros emelkedést jelent. Az ország ma ugyanannyi villamosenergiát állít elő, mint Görögország és Törökország együttvéve, noha az utóbbiak lakos­sága négyszeresen meghaladja Bul­gária lakosságát. Nagymértékben fel­lendült az ásványkincsek kiaknázása. Ma már körülbelül tízszerannyi réz­ólom-, cink- és vasércet termelnek, sőnek a falusi termelőszövetkezete­ket. Jelenleg 946 termelőszövetkezet és 62 állatni gazdaság működik az országban. A fejlődésre jellemző, hogy az 1939-ben elhasznált 2670 tonna műtrágyával szemben 1959-ben 880 000 tonna műtrágyát termelt az ország a mezőgazdaság szükségle­teire. A terméshozam emelkedése tekintetében nagyjelentőségű, hogy a felszabadulás óta 21-szeresére emel­kedett az öntözött terület nagysága. Jelenleg 750 000 hektár földet öntöz­nek Bulgáriában. Az országban ren­geteg mesterséges tó van. Csak az el­múlt években több mint 2000 víz­tárolót építettek. A termelés növekedésével emelke­dett a nép jóléte is. Elég csak a nagymérvű lakásépítésre utalni: a felszabadulás óta a bolgár dolgozók egyharmadának jutott új lakás. Bul­gária gyors ütemben valósítja meg a kulturális forradalom célkitűzéseit is. A felszabadulást követően felszá­molták az írástudatlanságot Ma az ország a közép- és főiskolát végzet­tek tekintetében világviszonylatban is egyike az első országoknak. A bolgár nép minden év szeptem­ber 9-én ünnepli felszabadulása év­fordulóját, s egyben a békés építés­ben elért eredményeit. Az idén a harmadik ötéves terv három év alatti teljesítését ünnepük. Velük együtt ünnepelnek a szocialista tábor testvéri országai, köztük mi, magya­rok is. * • ÉRTESÍTÉS Értesítjük olvasóinkat, hogy a szerkesztőségi helyiségek átépítése miatt telefonszámaink megváltoz­nak. A szerkesztőség, átmenetileg, a következő számokon hívható: Titkár­ság: 15-512, belpolitikai és sportro­vat: 16-046, pártépítési, ipari és mc- ’őgazdasági rovatok: 16-349, kultu­rális rovat: 34-812. épülete, s a régiekhez újak csatla­koznak. A folyamatot a Művelődés- ügyi Minisztérium kezdte meg, egy korszerű általános iskola felépítésé­vel. Ezután a gyógyszertárakat újí­tották fel, most az új postát adták át rendeltetésének, nemsokára pedig sor kerül a szikszói művelődési ház felavatására is. Mindebből joggal vonta le azt a következtetést G. Nagy Ferenc, a járási pártbizottság osztályvezetője, hogy többek között ebből is látszik, szocialista építésünk Szikszón is konkrét valóság. A posta dolgozóinak a község nevében Fegy- verneki Gyula tanácselnök kívánt sikeres munkát. Révész István posta­vezető fogadta, hogy olyan jól dol­goznak majd, amilyen szép az új posta. A vendégek úgy mondták, hogy nagyobb postát lehet ugyan találni a megyében, de szebbet, korszerűbbet aligha. Szabó Béla, a miskolci posta- igazgatóság építési ellenőre mondta el, hogy az építkezés 750 ezer forint­ba került. Ehhez hozzászámíthatjuk a félautomata távbeszélő központ árát, 850 ezer forintot és a helyi há­lózat új kábelezésének értéltét, 800 ezer forintot. Tehát összesen közel ( 2 és félmillió forintos beruházással < gyarapodott Szikszó az új posta-J építkezés révén. Az építő vállalat, a< postai épületkarbantartó üzem jó< munkát végzett, ezért köszönet illeti. 4 Az új épületben nagyobb kedvvel! folytatja megnövekedett munkáját at posta 24 dolgozója. A megnöveke-1 dett munka azt jelenti, hogy a helyit feladatok mellett a korábbinál több.J összesen 40 község 21 postahivatalá­nak irányítása tartozik Szikszóhoz. (n. z.) A Lenin Kohászati Művek martinacélmÖvében serínyen folyik a munka. Ké­pűnkön az egyik szocialista munkabrigád fenékvédő anyagot adagol. Foto: Kardos Gyula Zsebéből előveszi fa­nyelű bicskáját, s foká­val bírja „szára” a ked­venc csemegét. Ha csen­gő hangot hallat, ott marad a száron, hogy a Nap bevégezze dolgát. Amikor azonban tom­pán kong, szinte elnyeli az ütést, zörej alig hai­tik, a dinnyés arcán megjelenik egy kis mo­soly, a gyümölcs jó, s következhet az étvágy. Morvái István dinnyés­től lesem el ezeket a mozdvlatokat. A mező­kövesdi Búzakalász Tsz földjén lehet találni, s néha odajön az ország­út mellé, ahol megállnak az autók, a fürdőbe igyekvők vásárolni. Az árusítás már olyan ak­tus, amikor a dinnyés elégedett. Nem tud sen­ki olyan ügyesen léket vágni, mint ő. S van is büszkeség az arcán, ami­kor felmutatja a vérpi­ros léket, illata csak úgy vonzza a méheket. No de még inkább az embereket. Harminckét esztende­je annak, hogy a szak­mával megismerkedett. Unta a summáséletet, s mint gazdálkodó akart gyökeret ereszteni. A ki­sebb gazdáktól felesbe d dinnyés vállalt dinnyeföldet. Ha sikerült az év, akasztott valami földecskét a cse­peredő gazdaságához. Sokszor azonban hiába nézegette az ég alját, a természet nem könyö­rült, s ez elvitte a diny- nyés örömét, vágyait. — Hajaj... — tekint maga elé elmélázva —, volt ám úgy is, hogy meg sem kóstolhattam, mert jött az eső, aztán a hirtelen napsütés, s a szár elfonnyadt. Vége, odalett egy egész eszten­dő termése, s mindaz a remény, amit erre épí­tett. Nem könnyű a diny- nyés mesterség. Régen nehezebb volt, de ma sem gyerekjáték- Állan­dó izgalom kíséri a mun­kát. a dinnye a palántá­tól az érésig igen sok ápolást kíván. Óvni kell a hidegtől, a gyomtól, eső után a peronoszpó- rától, s amikor a dinnye- föld körül levágják lá­báról a gabonát, betaka-' ritják a többi termést, akkor a nyálak is szíve­sen kvártélyoznak éjsza­kánként a környéken. A beste tolakodói a 20 holdas tábláról most is eloroztak egy vagonnyi dinnyét. Szóval éjszaka is talpon kell lenni, no­ha a kötelesség már az őr vállán nytigszik, — És a tsz-ben? — Eddig meg vagyok elégedve — adja sorát Morvái István. — Na­ponta teljesíteni tudom az egy-másfél munka­egységet. Igaz, meg kell érte dolgozni, dehit a pénzt nem osztogatják seholsem ingyen. Munka van bőviben. Jövőre már jobban kezdhetjük. A földet 30 centiméter mélyre megszántjuk, ta­vasszal jól megmunkál­juk, s megadunk neki. mindent, amit csak kelt A többi már csak az időjárástól függ. Igen, az időjárástól. Pista bácsi mégis más­ként tekinthet a jövőbe, mint amikor volt esz­tendő. hogy meg sem kóstolhatta munkájának gyümölcsét. A Búzaka­lászban sok munkát le­het találni. S ha úgy adódna a dolog, találna elfoglaltságot máshol is, mert a kertészekhez már régóta húz a szíve, a mákhoz is ért, szóval tudná magát hasznosí­tani. — Aztán szereti a dinnyét, Morvái bácsi? — Szeretem. Sokat nem eszem belőle, csak egy szeletet, kenyérrel-.. • A mezőkövesdi járás­ban közel 100 holdon tudnának jóminőségű dinnyét termelni, görö­göt és sárgát is. Nagy kár azonban, hogy a ter­melőszövetkezetek nem élhetnek ezzel a lehető­séggel, s nem köthetnek jelentősebb területre dinnyetermelési szerző­dést. Ami terem, antiak nagy részét a piacon kell eladni, s ez elég bi­zonytalan vállalkozás. Az üzletek többnyire az ország más vidékeiről szerzik be a szükséges árumennyiséget, így az­tán az is előfordul, hogy Borsodba többnyi­re más megyék külde­nek az ízletes csemegé­ből, s a termelőszövet­kezetek elesnek ettől o kedvező bevételi forrás­tól. A vásárlónak — akámnennyire is szereti a dinnyét — nem kö­zömbös az ár. Márpedig a. szállítás az lényegesen megdrágítja. — garami — r Uj postaház Szikszón Uj, szép középülettel gyarapodott Szikszó. Újjáépítették és kibővítet­ték a régi postaházat. Nem volna megyére szóló esemény, de mégis ... A régi épület ötven évig szolgálta a postát. Még tovább is szolgálhatta volna, csakhát közben megváltozott fa posta munkája, a régebbinél jóval több feladat hárult rá. Dr. Szabó Ele­mér, a miskolci postaigazgatóság he­lyettes igazgatója mondotta avató beszédében, hogy 1945-től 1949-ig na­gyobb mértékben emelkedett a posta forgalma, mint az azelőtti 50 évben. Csütörtökön, szeptember 7-én dél- tatán avatták fel az új postát Ott Volt a bensőséges ünnepségen Reiff f'rigyes, a postavezérigazgatóság szakosztályvezetője, a miskolci igaz­gatóság részéről dr. Fehér István igazgató, dr. Szabó Elemér helyettes igazgató, valamint Horváth Kálmán, a Postás Szakszervezet megyei bi- aottságának titkára és még többen a miskolci igazgatóság, s a helyi veze­tő szervek részéről. Dr. Szabó Elemér helyettes igaz­gató ünnepi beszéde után Révész István postafelügyelő, a szikszói hi­vatal vezetője vette át az új épüle­tet szocialista megőrzésre a posta dolgozói nevében. Révész elvtárs fá­radhatatlan munkát végzett a posta építéséért, e munkáját és huszonhá­rom éves jó szolgálatát kívánta el­ismerni a miskolci igazgatóság által adott pénzjutalom. A pártnak, a kormánynak, a posta- igazgatóságnak köszönték meg az új épületet a járás és a község vezetői. Dr. Tóth István, a járási tanács tit­kára arra mutatott rá, hogy fokozato­san megújhodik Szikszó minden köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents