Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

4 " B^AiWfÄüTÄirowsiins Csütörtök, 1961. szeptember T FELVÉTELIN — Adják a tételt, vagy húzni kell? — Húzni? Vajon én mit húzok? — Nehezeket kérdez a tanárnő? — És aki a minisztériumból jött, az is kérdez? Ilyen és ehhez hasonló rövid — és hozzátehetjük; izgatott — kérdése­ket, párbeszédet lehet hallani a Ki­lián Gimnázium emeleti folyosóján. Az egyik ajtó előtt legalább 15—20 ember várja, hogy rákerüljön a sor, hogy beléphessen a terembe, ahol most éppen matematikából „szóbeliz- nek”. Nyílik az ajtó és kilép az egyik fiatalember, aki már „túlesett” ezen az akadályon. — Sikeriilt? — Ügy érzem, hogy olyan köze­pesre. Habár meg voltam lepődve. — „Lámpaláz”? — Igen. Hiába akartam nyugodt maradni, egyszerűen nem ment. De remélem mégis, hogy sikerült. Nem is mernék hazamenni, ha nem így lenne. Aki még ilyen melegében beszélt a felvételi vizsgáról: Borbély István, a kazincbarcikai 112-es Iparitanuló In­tézet oktatója. Mert felvételi vizs­gára várakoznak itt a folyosón. A leendő diákok bizony már mindahá­nyan kinőttek valamelyest ebből a korból. A legtöbben már családosok, meglett férfiak, vagy asszonyok, akik el akarják végezni a Közlekedési és Építőipari Technikum valamely tago­zatát. A technikum mintegy tíz éves múlttal rendelkezik. Igaz, a kezdeti években nem sokan látogatták, ké­sőbb azonban egyre inkább teret hó­dított. Körülbelül 5—6 évvel ezelőtt az esti tagozat mellé már levelező tagozatot is szerveztek. Az intézetnek most már mélyépítő, magasépítő ta­gozata is van, ebben az évben pedig az autóközlekedési tagozattal bőví­tik. összesen mintegy 300 ember ta­nul itt. Oktatóik gimnáziumi tanárok és rátermett mérnökök, akik nagy­szerűen beleilleszkednek a pedagógus szerepébe is. Mindezt Palumby Gyula, a technikum igazgatója mondja el. — Sok a jelentkező? — Nagyon sok. Most már eljutot­tunk oda, hogy bizonyos munkakö­rökben dolgozó emberek nem tölthe­tik be helyüket megfelelő iskolai végzettség nélkül. Ebben az évben 120-an jelentkeztek ide. Sajnos, nem Megalakult az Északmagyarországi Vízgazdálkodási Keretterv Bizottság A kormány a vízzel való gazdál­kodásnak a természeti feltételekkel, valamint a szocialista társadalom anyagi és kulturális fejlődésével összhangban álló tervszerű fejlesz­tése érdekében vízgazdálkodási ke­retterv készítését rendelte el. A víz­gazdálkodási keretterv több, úgy­nevezett területi vízgazdálkodási ke­rettervből és egy országos vízgazdál­kodási kerettervből áll majd. A terü­leti tervek elkészítéséhez az országot tizenhárom vízgazdálkodási egységre bontották. Köztük egyik az úgyneve­zett Északmagyarországi Vízgazdál­kodási Egység, amely Borsod—Abauj —Zemplén megyét és Nagymiskolcöt teljesen, továbbá Heves megye egy részét foglalja magában. A területi vízgazdálkodási kerettervek elkészí­tése az illetékes vízügyi igazgatósá­gok feladata. A vízgazdálkodási keretterveket a lehető legszélesebb társadalmi ala­pokra szándékoznak felépíteni. En­nek érdekében a pártbizottságok, a tanácsok, intézetek és egyesületek képviselőiből területi vízgazdálkodási keretterv bizottságokat szerveznek. Az Északmagyarországi Vízügyi Igaz­gatóság augusztus 24-re hívta össze Borsod—Abauj—Zemplén és Heves megye, valamint Miskolc város fel­sorolt szerveinek vezetőit. A meg­jelenteknek ismertették a vízgazdál­kodási keretterv jelentőségét, a ter­vezést lebonyolító szervezeteket, a vízgazdálkodási egységeket, a víz­gazdálkodási keretterv felépítését és tematikáját. Majd Észak-Magyar- ország egységes vízgazdálkodási ada­tait feltüntető vízkészlet, vízfelhasz­nálás, vízmérleg-táblák alapján mu­tattak rá a jelenlegi és a távlati víz­gazdálkodási helyzetre, az így mu­tatkozó feladatokra. Á jólsikerült bizottsági alakuló ülésen négy vízgazdálkodási szak- bizottságot: mezőgazdasági, ipari, kommunális és egészségügyi, végül árvédelmi és vízrendezési szakbizott­ságot alakítottak. tuäunk csak 40-et felvenni, hiszen a mi kereteink is kötöttek. — Mikor kezdődik a tanítás? — Nálunk szeptember 15-én. Ad­digra végzünk a felvételi vizsgákkal, és kiválogatjuk a legrátermettebb tanulókat. Benn, a vizsgáztató teremben pedig egyre inkább fogynak a tételek. Egy­re több ember esik át a próbán. Ki magabiztosan, ki elszántan, ki pedig bizonytalankodva lép a fekete tábla elé, hogy elkészítse feladatát. Az asztalnál Hlatky Károly, a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium okta­tási osztályának vezetője figyeli a felvételizőket, akik most bármeny­nyire felnőttek is, rövid időre, amíg a tábla előtt állnak, újra diákokká változtak. És bizony, ha elakad a kréta, ijedten néznek a vizsgáztatóra, az egyik, kiváló, gyorsan, biztosan ítélő matematikusra. Rndics Erzsé­betre, hogy vajon mit jegyez be a nevük mellé. De ezt is idejében megtudja min­denki. (pt) Növényi eredetű vérpótló Égéskor, vérvesztéskor, egyes vese­betegségekben nagy gond az elvesz­tett fehérje pótlása. Ez eddig csak emberi vérből készült kivonatokkal sikerült. Most Depp és Snamenskaja lenin- grádi tudósok növényi eredetű — általuk Aminorastinnak nevezett — fehérjekivonatot készítettek, ötven­három betegüknek adtak ilyen fehér­jekivonatot — sikerrel. Az eddigi kí­sérleti eredmények alapján ez az olcsón előállítható növényi fehérje alkalmasnak bizonyult az emberi vér­fehérjék pótlására. Mi van az új tankönyvekben? (Foto: Orosz Mihály» Megérkeztek Miskolcra a prágai jégművészek 280 ezer forint értékű társadalmi munka A szerencsi járásban az idén több mint 6 millió forintot irányoztak elő a községek fejlesztésére és szépíté­sére. A lakosság is több mint 260 ezer forint értékű társadalmi mun­ka elvégzését vállalta. A községfej­lesztési alap felhasználásával és a dolgozók társadalmi összefogásával már számos új létesítményt adtak át a járásban. így — többek között — elkészültek az elmúlt években megkezdett tar- cali, mádi és erdöbényei művelődési otthonok. Tokaj-Hegy alja korszerű, új művelődési otthonainak építésére összesen 4 millió 300 ezer forintot költöttek. A lakosság Tarcalban 120 ezer. Mádon pedig 70 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával gyorsítot­ta meg az új otthonok átadását. Az idén ugyancsak a községfcjlesztési alap felhasználásával és a dolgozók több mint 1 millió forintos hozzá­járulásával Taktakenézen, Prügyön és Sóstófalván cserélték fel a petró­leumlámpát villanyégőkkel. Ezzel a járás községeinek villamosítása befe­jeződött. A községfejlesztési alapból Tisza- Iúcon szabadtéri színpaddal, tekepá­lyával, gyermekjátszótérrel felszerelt népkertet létesítettek, amit az idén adtak át a dolgozóknak. Ugyancsak ebben a községben a lakosság társa­dalmi összefogásával bárom törpe- vízműt építettek és több mint 3 ezer méter hosszú vízvezetéket fektettek le. A szerencsi járásban eddig a la­kosság 280 ezer forint értékű társa­dalmi munkával segítette a községek fejlesztését és szépítését. Ezen a nyáron immár harmadszor emelkedik sátorváros a miskolci Béke téren. Érdekesség, hogy mind- háromszor külföldi együttesnek nyúj­tott fellépési lehetőséget. Először a Prága Cirkuszt, majd a Braziliana Együttest láthattuk, most pedig a nagyhírű Prágai Jégrevű vendégsze­repei a jégszínházzá alakított sátor­óriásban. Már az elmúlt hét végén megérkez­tek a Népstadion, illetve a Magyar Jégrevű műszaki dolgozói, hozzá­kezdtek az építési munkákhoz és a hét végén már az ég felé feszült a „sápitól”, a sátorkupola, javában folytak a műszaki munkálatok, ké­szült a jégszínpad. Kedden, szeptem­ber 5-én estefelé megérkezett az öt­vennégy tagú művészegyüttes is. Első útjuk a Béke térre vezetett, ahol a friss jégen próbát tartottak, szerdán egész napon át próbáltak és ma is több órás próbát tartanak, hogy pén­teken este, amikor bemutatkozó díszelőadásukat tartják, simán, zök­kenő nélkül pereghessen a műsor. Érdekessége ennek a bemutatónak, hogy egyben «magyarországi ősbemu­tató is lesz a miskolci péntek esti szereplés. A Prágai Jégrevű vendégszerep­lése iránt igen nagy az érdeklődés éá bizonyára érdeklődést kelt a közön­ség soraiban, az is, hogy — a plaká­ton hirdetett művészeken felül — ad együttessel jött Suhankova is, a vi-* iághírű Suhankova—Dolezal kettős másik tagja. (Dolezal eredetileg is szerepelt a programban.) így a mis­kolci közönségnek módja lesz a sok) nagyszerűnek ígérkező szám között* neves csehszlovákiai és Európa-baj-j nokok mellett, az olimpiai bajnok* kétszeres Európa-bajnok és többszö­rös világbajnok Suhankova—Dolezal páros produkcióit is élvezni. A mű-j sor egyébként, mint arról előre érte-* sültünk, vidám, látványos „utazás’’ keretében Csehszlovákia szépségeit* népének felszabadult, vidám életét kívánja bemutatni — sok-sok tánc-* cal, vidámsággal. A csehszlovák jégművészek ven­dégszereplésével egyidőben a Magyal* Jégrevű Csehszlovákiában vendég-: szerepel. A napokban utazott el á magyar együttes, hogy több cseh­szlovák városban adjon számot a magyar jégművészet fejlettségéről* majd egy hónap múltén Lengyel- ország több városában vendégsze­repei. fbrrrt A vasárnapi KRESZ-verseny eredményei Kedden, az esti órákban tartották meg a vasárnap lezajlott KRESZ- verseny értékelését. A rendőrség és a Magyar Honvédelmi Sportszövet­m. — Nem, csak sokáig éltem ottan én — mondja kedves törtséggel a lány. Tamás elneveti magát. — Ne add már a nagyot, kedves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyu­godtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel—magyar barátság is, nem? Újabb dörgés. Mély, összefüggő so­rozatok rengetik a levegőt. Azután a beálló, csak még halálosabbnak tű­nő csendben átmuzsikál a szomszéd­ból a rádiócska hangja, cémavékony gyerekhangok éneklik: — Békesség földön az embernek... Egy lányt megütnek Kopogás. Az ajtóban harminc év körüli, jól­öltözött férfi áll, széles mozdulatok­kal hajlik meg Bessy előtt, még meg is lengeti a kalapját, mint valami spanyol grand, s mosolyogva fog ke­zet a két férfivel. Aztán ledobja ma­gát a díványra és elgondolkozva hin- táztatja magát a rúgókon. — Mi újság, Jenő? — fordul fe­léje a házigazda. — Semmi — mondja az új ven­dég —, Pestet körülzárták az oro­szok. Itt nálatok semmi? Zsugátok van. gyerekek? Olyan csend van a szobában, mint­ha bevágott volna egy gránát. Aztán Tamás meghökkenésén fe­lülkerekedik a humor. — Nem vagy te egy kicsit hazu­dós. Jenő? Radocsay-Schwartz Jenő, a min­denütt bennfentes Radocsay, moso­lyog. — Pajtikám, most jöttem Winckel- manntól, egy tétel árut vittem neki, a rádiósai úgy szaladgálnak, mint a bolond. Az orosz tankok elvágták az összes utat nyugat felé. Hát ez van. De Radocsay-Schwartznak nem szokás hinni. Radocsay-Schwartz, akinek szép kettős nevéből csak a Schwartz igaz és a Radocsayt némi iratgyártási machinációkkal szerezte, mindenütt benfentes, mindenkinek szállít és mindent szállít. Mindig te­le van pénzzel. Most is azért érdekli a ..zsuga”. Hanem a társaság elgon­dolkodik a híren. És kint szólnak az ágyúk. De ez a karácsohyeste, úgy látszik, a váratlan vendégek karácsonya. Az ajtót most feltépik és katona­ruhában, hadnagyi csillaggal a paro­liján, revolvertáskával és halálsá- padtan berobban rajta egy magas, hullámoshajú, szemmelláthatóan ré­szeg férfi. — Vége, komám, vége. Nem tud­tam átjutni. Adjatok valamit inni, de hamar. Hamar, az istenit. Konyakos üveg dugójával vesződik Bessy, az újonnan jött kikapja a ke­zéből az üveget, nyakát eltöri az asz- tál peremén és mohón, nagy kor­tyokban iszik. Kissé már tántorog, úgy mondja: — Na, édes öregeim, jóéiszakát mindannyiunknak. Itt döglünk, értitek? S már csattan mögötte az ajtó. — Hát ez ki volt? — töri meg a csendet Péter. — Ez, kérlek, báró Petneházy Lexi. Ha ez mondja a körülzárást, elhiszem. Ez nem mesél a levegőbe. Az élete kész regény ... — Mi lesz most, Tomy? — vibrál a levegőben a lány hangja. — Mi? Ugyan drágám, hát mit vártál egyebet? Engem nem lepett meg — gyújt nyugodtan cigarettára Tamás. Kívülről széles hullámokban öm­lik az ágyúdörgés. Bessy a sarokban áll, a légó-papírokkal födött, elfüg­gönyözött ablak előtt. A vállai ide­gesen meg-megrándulnak. — Me­gyek — kel föl Péter. Nem tartóz­tatják. Gépiesen kíván mégegyszer boldog ünnepeket az ajtóban, észre sem véve, milyen bizarr a kívánság. A folyosón, a lépcsőn anyák, gye­rekek sietnek, kis bőrönddel, taka­rókkal az óvóhely felé. Péter fekszik az ágyon. Nyitott szemmel, álmatlanuL Hát lehet aludni itt? Az ágyúdörgés, a távoli morajlá­sok, a közeledő és ismét távolodó zaj nyitvatartja a szemét. Csattanás. De most nem a messzi égbolt alól — hanem egészen közel­ről. Ugylátszik, a szomszéd szobába érkeztek meg a vendégek. Valaki ordít. Rondán, részeg, bő­gő hangon, akár valami hótt-részeg lump, akit a felesége a régi viccla­pok karikatúráin sodrófával fogad. Valahogy ilyen hang ez, mély, bőgő, aztán hirtelen mégis felrikoltó hang. — Miattad maradtunk le! Régen Bécsben lennénk, te hülye cafat! De neked az apádhoz kellett mászkál­nod, hogy így nem látod többet, úgy nem látod többet! Hát aztán, nem láttad volna! így se látod, mert megöllek, az úristenedet! Kié ez a hang? Sohase hallotta — így vélné az egyik percben. A má­sikban már úgy tűnik: nagyon is is­merős. Most ismét csend a vékony fal túl­só oldaláról. Aztán a férfihang újra elcsukló, lészeg bizonytalansággal: — Hazamenni, hülye! Mit keresel te otthon? Azt hiszed, az anyád visszafogad az egyszoba-konyhába? És nem is akartál visszamenni az­előtt! Persze ... akkor még volt mi­ért ... Én csináltam belőled valakit... Lányhang, síró, keserű, de csupa indulat lányhang. — Valakit? Mit csináltál belőlem? Mit adtál? Krajcáros statisztából pengős statisztát? Mi lettem? Óriási rang! Hölgyeim és uraim, figyelem, következik báró Petneházy Alex el­sőszámú szeretője! Péter felpillant az akaratlan hall­gatózás sötét, süket csendjében. Hát persze! Ezért volt olyan ismerős ez a falon túlról jött hang. Ugyanez a hang mondta egy órával ezelőtt Ta­más szobájában: „Jóéjszakát mind­annyiunknak. Itt döglünk, értitek...” Petneházy... ö beszél odaát, a falon túl megint. — Miért? Hát mi lehettél volna, drágám? Nem mondanád meg? Ta­karítónő a rákospalotai pályaudva­ron! Vagy esetleg fűtőné, a papád fűtőjének a nagyságos neje. — Az apámat hagyd, te! A körme alatt a piszok többet ér, mint az egész mocskos életed! Nagyon vékonyak a falak a Hun­gáriában. Péter az áthallatszó halk csattanásból világosan következteti a jelenet befejezését; a báró pofon­ütötte a lányt. Az most sír. Vagy nem is sír? Csend van a 215-ösben. S a távol­ból valószínűtlen, magas hangon aknák vijjognak... (Folytatjuk.) ség rendezésében lebonyolított ver-* seny szép eredménnyel zárult. Aj négy kategóriában összesen 106 in­duló volt, 34 személygépkocsi, 49 te­hergépkocsi, 11 autóbusz és 12 mcé torkerókpár. A versenybizottság döntése alap­ján a következők szerint értékeltek) a megtett időhöz 1—1 hibapontért 3 —2 percet, 1 KRESZ-kérdés nemtu­dásáért 5 percet, két KRESZ-kérdéá nemtudásáért 10 percet adtait. Azt* aki egy kérdésre sem tudott válaszol­ni, vagy aki az 1. számú ellenőrző ponton nem jelentkezett, a verseny­ből kizárták. A 12 pályabíró jelentése, az össz»- sítés alapján a következő eredmé­nyek születtek: . Személygépkocsi: 1. 19 rajtszám: Soltész Endrs (Miskolci Rádió) 31 perc (hibapont nélkül). 2. 13 rsz.: Jakő Ferenc (magán) 3t perc, (1 hp.). Autóbusz: 1. 25 rsz.: Bencze József (Miskol­ci Közi. V.) 38 p. 2. 21 rsz.: Szemersziki Mihályi (MKV) 40 p. Tehergépkocsi: 1. 57. rsz.: Karaba Tibor (BM) i<? perc. 2. 42 rsz.: Mádi István (Borsod na. Áll. Építőip. V.) 47 p. Motorkerékpár: 1. 5 rsz.: Udvari József (Perecee) 38 p. 2. 9 rsz.: Dancsó Béla (Miskolc) 44 p. A versenyt hét résztvevő teljesí­tette hibapont nélkül: a 17, 19, 89 rajtszámú személygépkocsi, a 25 rsz. autóbusz, a 48 és 66-os rajtszámú te­hergépkocsi és az 5. rajtszámú rmy torkerékpár. Ezek közül azonbaii csak hái^nan értek el helyezést mert a többi ideje lényegesen gyengébb volt. A BM. Közlekedésrendészeti Alosz­tálya az első és a második helyezet­teket díjazza, akik szeptember 9-éri reggel 8 órakor a Városi Kapitányság épületében, (Rudas László u. 10.) ve­hetik át az értékes jutalomtárgyakat „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye

Next

/
Thumbnails
Contents