Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

Csütörtök, 1961. szeptember X ESZAKMAGYARORSZAG 3 Két fiatal tanárral és egy idősebb, Volt szakmunkással ültünk a 116-os számi! Kohász Iparitanuló-képző In­tézet igazgatói irodájában. Megszoktuk már, hogy szót ejt­sünk nevelési kérdésekről az élet bármely területén dolgozó emberek­kel, ha pedig tanárokkal, nevelőkkel, mesterekkel kerülünk össze, szinte nem is tudunk másról beszélgetni. Ez pedig azért van így, mert akár a sport, akár a játék, akár a munka kerül szóba, előbb vagy utóbb ide, a nevelési kérdéseikhez jutunk el azon egyszerű oknál fogva, mert minde­nütt lehet, sőt kell hatni a fiatalság­ra, egyszóval mindenütt lehet és kell — nevelni. Az általános és középiskolákban új feladatként jelentkezett a poli­technikai oktatás, de vajon milyen új feladatok jelentkeznek azokban a nevelőintézetekben, nevezetesen az iparitanuló-képző intézetekben, ahol a szakmai oktatás és képzés az elsőd­leges. A diósgyőri kohásztanuló-képző Tanulnak a diósgyőri dolgozók Diósgyőrött, főként a Lenin Kohá­szati Művek támogatásával, tavaly kezdte meg működését az üzemi dol­gozók általános iskolája. Már az el­ső év igen jó eredménnyel zárult. A beiratkozott hallgatók közül 531-en tettek vizsgát, 158-an pedig elvégez­ték az iskola nyolcadik osztályát. Az idei tanévben a tavalyinál kétszáz­nál is többen, hétszázötvenen irat­koztak be az iskola különböző osz­tályaiba. A lemorzsolódás elkerülé­sére a tavalyi jól bevált módszer szerint, délelőtt és délután is lesz ta­nítás, hogy a váltóműszakban dol­gozók is rászív ehessenek az oktatás­ban. A nevelői kart két új tanerővel erősítették az idén, miáltal további lehetőség nyílik az oktatás szakosí­tására. Minden tantárgyból meg­szervezték a gyengébbek korrepetá­lását, s ebbe a munkába az új tan­évben bevonják a jobb tanulókat is. Az üzemi iskola tanulóinak előme­netelét szemléltető eszközökkel és más módon is támogatják a gyár- részlegek, műhelyek vezetői, mozgal­mi szervei. Az iskola vezetősége énekkar és más öntevékeny művé­szeti csoport szervezését is elhatá­rozta. Úgy tervezik, hogy önálló mű­soros estek, rendezvények bevételei­ből maguk is értékesen járulhatnak majd hozzá a szükséges iskolaszerek, a tanítást elősegítő szemléltető esz­közök gyarapításához. Névadó ünnepség a mezőkövesdi Ifjúsági Házban A napokban kedves vendéget fo­gadott a mezőkövesdi járási KISZ- bizottság. Ezen a napon érkezett a Kláva édesanyja ismerteti lánya élet­történetét. matyófővárosba Kolomnából a máso­dik világháború idején, a Kövesd melletti Szomolyán hősi halált halt 18 éves Klavdija Trofimova Tarzi- m&nova szovjet katonalány édesany­ja. A hősi halottat a mezőkövesdi te­metőben hántolták el, és most Klávát választották a mezőkövesdi járás fia­taljai példás hőstettéért a kövesdi Ifjúsági Ház névadójául. A névadó ünnepségen jelen volt Kláva édes­anyja is. Elhozta a kolomnai Kom- szomol-szervezet emléktábláját és emlékszalagjait. Ugyanis a Komszo- mol-szervezet is Klávát választotta névadójának és tartja példaképének. Kláva édesanyja, Klavdija Ivanovna Tarzimanova több napot töltött Me­zőkövesden. Felkereste lánya sírját, megtekintette a matyó-föld neveze­tességeit. Beszélgetett Szomolyán azokkal, akiknél lánya utolsó nap­jait töltötte, a matyóasszonyok és fi­atalok mindenütt nagy szeretettel vették körül a kedves vendéget Zádory Károly Mezőkövesd A nyári mezőgazdasági verseny első szakaszának győztesei Egy óra értéke A Kemerovo területi Sztálinszl városban, a szibériai kohászati üzemeket szerelő trösztnél nagy­szerű mozgalmat indított útnak J. Logacsev komszomolista ifjúsági brigádja. A fiatalok vállalták, hogv a napi normát nem 7, hanem 6 óra alatt teljesítik. A fennmaradó egy óra alatt végzett termelőmun­kájuk — ajándék a párt XXII. kongresszusának. A fiatal szerelőmunkásoknak már sok követőjük van a városban. A lakásépítő tröszt egyik komszo­molista brigádja szintén felaján­lotta, hogy hat óra alatt teljesíti a normát, és ennek eredményekép­pen négy nappal a határidő előtt adott át egy lakóházat. A szibériai kohászati üzemeket szerelő tröszt első üzemegységében ma már mind a 43 brigád egy órá­val korábban fejezi be a napi ter­vet. Kiszámították, hogy e moz- galbm révén egy év alatt körülbe­lül 7,5 ezer tonna fémkonstrukció összeszerelését végezhetik el ter­ven felül. ♦ A megyei pártbizottság és a me­ggyei tanács illetékesei, mezőgazdasági •szakemberei a járási pártbizottságok J és járási tanácsok vezetőivel egyet- 2 értésben megállapították, mely álla- 2 mi gazdaság, termelőszövetkezet, | gépállomás és járás érte el a Ieg- Jjobb eredményt a cscngeri és tiszalö­♦ ki járások országos versenyfelhívása •alapján indult nyári verseny első •szakaszában. 2 Az alapos, teljesen reális értékelés t szerint a megyei pártbizottság ver- tsenyzászlaját kapják: a Taktaközl {Állami Gazdaság, a Mórái Gépállo- J más. az encsi járás és a mezőkeresz- *tesi Aranykalász Termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetek versenyében a második helyen a linkéi Uj Élet, harmadik helyen a bocsi Petőfi Ter­melőszövetkezet végzett. A győzelem nem volt könnyű, hi­szen ezen a nyáron különösen nehéz feladatokkal kellett megbirkózniuk, nemcsak a győzteseknek, hanem minden termelőszövetkezetnek, gép­állomásnak. állami gazdaságnak. A verseny következő szakasza sem könnyű, hiszen időben kell elvetni az őszieket, sőt beszámít a verseny­be az ősziek betakarítása is. A ver­senyben első helyezettek természete­sen minden elismerést, dicséretet megérdemelnek. A bányamester Közel 23 esztendővel ezelőtt borult először feje fölé a bánya sötét boltja. Ak­kor szállítómunkás 'Olt; — most Borsod megye legmodernebb, legkorszerűbb aknájának a bányamcstere. A szuhakállól II-cs aknában irányítja a mónkat Kőhalmi István elvtárs. Most is ott találkoztunk vele, hol munkaidejének nagy részét tölti — a föld melyén. Megállt néhány pillanatig a csillére tá­maszkodva, hogy kissé „kifújja” magát —, s utána irány a 2-es számú vasas front. fFoto: Paul ovit*) Ä Borsod megyei Építőipari Válla­latnak — az új üzemrészek, szociá­lis és kulturális létesítményeken kí­vül — az idén 1321 lakást kell felépí­teni. A műszaki és fizikai dolgozók arra törekedtek, hogy az új ottho­nokat az eddiginél olcsóbban, gyor­sabban és szebb kivitelben készítsék el. Ennek szolgálatába új technoló­giákat vezettek be és szélesebb kör­ben alkalmazzák a jól bevált mű­anyagokat így — többek között —, a Diósgyőrben épülő 10 emeletes to­ronyháznál egy újítással a födémek súlyát — az eredeti tervvel szem­ben — négyzetméterenként 150 ki­logrammal csökkentették. így nem­csak az építkezés ütemét gyorsítot­ták meg, de mintegy 50 vagon építő­anyagot is megtakarítottak. A Szé­chenyi utcában az új hazai alap­anyagból készült tartós műanyagfes­tékkel színezték egy hat és egy há­romemeletes ház külső homlokzatát. Számos helyen hasznosították a Hu- nagorcell műanyag habszigetelőt és a vékony mozaikparkettát. Emellett Diósgyőrött a korszerű technológia felhasználásával jelenleg 800 lakást építenek habosított kohósalakból ké­szült középblokkokból. A borsodi építők az új technológi­áikat, újításokat és műanyagokat hasznosítva, a megye területén eddig 500 lakást adtak át. Szeptemberben pedig újabb 480 lakásba költözhet­nek be a családok. Az új otthonok többsége — számszerint 416 — Mis­kolcon épült fel. A diósgyőri Kilián- lakótelep déli részén például ebben a hónapban készül el az első 270, középblokkból összeszerelt új otthon. Az építkezésen jelenleg ezer munkás dolgozik. A jó szervezés eredménye, hogy az átadásra kerülő hat lakó­tömbből hármat nem egész öt hónap alatt szereltek össze. Ezeken az épít­kezéseken a kőművesek mellett ki­váló teljesítményeket értek el a szakiparosok is. A 11 tagú KISZ-sze relöbrigád például az egyik 60 laká­sos épületben másfél hőnap helyett két és fél hét alatt végezte el a köz­pontifűtés szerelését. Az új blokk­házak lakásaiban műanyagborítású, beépített konyhabútorokat helyeztek el. A lakásátadásokat a hónap má­sodik felében kezdik meg. Csaknem négyezer kiváló dolgozó az Ózdi Kohászati Üzemekben Az Özdi Kohászati Üzemekben a kiváló dolgozó cím elnyeréséért fo­lyó munkaverseny igen jelentős mi­nőségi javulást mutat az idén. A korábbi években ugyanis csak né­hány százalékát tette ki azoknak a száma, akik a kitüntetés megszerzé­sére megállapított feltételeknek egy éven át eleget tettek és ezzel jelvé- nyes kitüntetésben, s a véle járó két­heti keresetnek megfelelő pénzjuta­lomban részesültek. Az idén kitün­tetett 407 dolgozó közül 255, hat hó­napi teljesítmény alapján lett a cim tulajdonosa, 152 pedig — az összes kitüntetettnek csaknem negyven szá­zaléka — a versenyfeltételek egy éven át való teljesítéséért érdeme­sült a kiváló dolgozó jelvény viselé­sére. Az ideiekkel együtt a gyárban a mozgalom beindulása óta eltelt négy év alatt csaknem négyezren szerezték meg már a kiváló dolgozó címet, illetve jelvényt. Az élet tanította őket A novajidrányi épftőbrigád tagjai egy évvel ezelőtt még csak amatőr kőművesek és ácsok voltak egy jó­kezű radványi ács mellett, akit a tsz fogadott fel. Nem értettek akkor ők még ehhez a szakmához, legfel­jebb otthon reparálgatták a ház kö­rül az ólat, vagy egyebet. Vigyáznia kellett aztán minden mozdulatára az ácsmesternek, mert öt élénk, szom­jas szempár kísérte figyelemmel. A csapolás. az illesztés, a tervrajzban való eligazodás, a kőműveskedés alapelemeit úgy szívták magukba, öröm volt nézni. S amikor már si­került nekik valami, hosszan elnéz­ték, gyönyörködtek benne, s hatá­roztak: építők lesznek. Spróka Ferencet, a szálas, rokon­szenves fiatalembert küldték rövi- debb tanfolyamra. Jó volt a fejtá­gító. A kiszemelt brigádvezető az előadások után érezte csak igazán elemében magát, amikor a tapasz­talt „szakik” a rajz labirintusos út­vesztőiben tanították eligazodni. Most már derűsen gondolnak vissza a kezdetre és erre sok okuk van. Ha körülnéz valaki a Vörös Csillag Tsz majorjában, itt is, ott is új épü­leteket lát. Itt egy száz férőhelyes hizlalda, arrébb az 500-as juhhodály, még odébb a nagy gondossággal el­készített hídmérleg, máshol a tejház, baromfi istállók, kutak és sorolhat­nánk tovább. A brigád „felcseperedett”. Leve­tették a gyerekcipőt. Hogy mit taka­rítottak meg munkájukkal a terme­lőszövetkezetnek, azt nehéz lenne összeszámolni, de hírük már messze jutott, a járás is felfigyelt munká­jukra. A parasztember tanulékony, s ez a tanulékonyság különösen jel­lemző rájuk. A brigád egyik tagja, Király Lajos fejezi ki ezt leghíveb­ben: — Az élet tanít minket... Igen, az élet és az az őszinte vágy, hogy a termelőszövetkezet minél gyorsabban megerősödjön. Mert nagy fába vágták a fejszét a novaj­idrányi Vörös Csillag Tsz tagjai — meg akarják előzni a járás legjobb közös gazdaságát, a szomszédos ga- radnai Petőfi Tsz-t. Egyszóval bol­dogulni akarnak, könnyebben, mint egyéni korukban. De mi fűti, mi: hajtja az építőbri­gád tagjait? Az említetteken kívül az is, hogy az új szakma mellett megtalálják a számításukat. Elég jól keresnek. De iparkodnak is becsü­lettel, nem kell senkit nógatni. Mindenki tudja a kötelességét Azért a mezei munkának se fordí­tottak teljesen hátat. A brigád csa­ládtagjai, de ők maguk is ott forgo­lódnak a határban, ha kell, ha eljön a kapálás, a betakarítás ideje, s a kasza sem esett ki a kezükből egész nyáron. A községben nevet szereztek, s ha meghorpad egy tető, kidől egy fal, kire gondolnának másra, mint a tsz építőbrigádjára? Most egy kicsit iz­gatottak. Sok dicséretet kaptak mái a községben a tsz vezetőitől, a járá­si tanácstól, s úgy látszik, az elisme­rés megtette a magáét. Most Alsó- mérára hivatalosak, mert nagyjából végeztek a tsz idei munkáival Kí­váncsian latolgatják, hogyan lesz, mint lesz Mérán, megnyerik-e az ottaniak bizalmát, tudnak-e ott is al­kotni ? Egy megállapodás szerint ideigle­nesen Alsómérára mennek, ott is el- kél a segítség. Ami eddig született a kezük nyomán, az kiállja a vizsgáló szemek kritikáját. A már több mint egyéves gyakorlat önbizalmat ad nekik, s az eddigiek azt sejtetik, hogy Alsómérán is elismerést sze­reznek. (garami) Szeptemberben 480 lakást adnak át a borsodi énitök kói. Belőlük tevődik ki az újtípusú intézet magja, az egészséges sejt, amely rövid idő múltán maga is munkál, ráhat, nevel, alakít, segíti a pedagógus törekvéseit. Nem kétséges, hogy az iparitanuló­képzéssel kapcsolatos feladatok lé­nyegesen megnőttek, s a felkészült­ség, amely tavaly még elégnek bizo­nyult, ebben az esztendőben már kevés lesz. Az intézetbe kerülő ser­dülő gyermek már az első napon az űrhajózásról érdeklődik, s a követel­mény e három szóban foglalható ösz- sze: újat, jót és jobbat! Az intézetek vezetői, tanárai, ne­velői és mesterei tisztában vannak ezzel és készülnek is a nagyobb fel­adatok megvalósítására. A 116-os Kohásztanuló-képző Intézetben min­denesetre ezt tapasztaltam. Borsodi Gyula igazgatója, Bujdos László néhány percre kikapcsolódott a beszélgetés­ből, mert megszólalt a telefon. Az Egri Pedagógiai Főiskolából hívták és aziránt érdeklődtek, tudnának-e fo­gadni egy üzemlátogatásra érkező, általános iskolai tanárjelöltekből ál­ló csoportot. Ez a kis kitérő ismét számos új kérdést vetett fel. Milyen legyen a jövő tanára, aki például a politechnikai oktatásban részesülő tanulókat a gyárakba, üzemekbe kí­séri? Kétségtelen, hogy a gyerekek sok kérdéssel fordulnak hozzá, illő, hogy értelmes válaszokat tudjon ad­ni, hiszen a zsengekorú gyermek előtt a tanár szava szent, de csak addig, amíg föl nem fedezi, hogy a tanár bácsi ebben vagy abban a kér­désben bizonytalan válaszokat ad. Az iparitanuló-intézetek tehát a ta­nárképzőkkel is kapcsolatba kerül­tek, s elsődleges feladatként kapták, hogy ne az elavult technikai és ter-j melési módszerekre tanítsák meg aj fiatalokat, hanem mindenkor a leg-j újabbakra. Ez pedig a rohamos fej-j lődés időszakában elképesztően ne-! héz dolog. Ugyanakkor itt az általá-! nos műveltség kibővítése jelentkezik« körülbelül olyan igénnyel, mint a kö-< zépiskolában a politechnikai okta-; tás és képzés szükségessége. ; A kohásztanuló-képző intézet, ahol; ezt a kis eszmecserét folytattuk,; szeptember nyolcadikén nyitja meg; a tanévet. Vas János igazgatóhelyet-J tes, aki hengerész szakmunkás volt,; ilyen gondolatokat pendített meg:! Szerencsés helyzetben . vagyunk.; Olyan üzemben mutathatjuk be ta-i nulóinknak a gyakorlati munkákat,! amelyikben igen mozgalmas az élet,! amelyik országosan is a legjobb! nagyipari üzemek sorába tartozik. Az! új tanműhelyben, melyet rövidesen! megnyitunk, megtanítjuk a kohász-, tanulókat a nagyolvasztóban, mar-! tinban, hengerdékben szükséges ja-! vítási és karbantartási munkákra is.! Ez igen fontos. A kohász szakmun-! kás szükség esetén maga is el tudja; végezni az egyes gépek, berendezések; javítását, s ezzel lényegesen lerövi-; díthető mindenfajta javítási idő. Nagy Zoltán néhány nappal ezelőtt került az intézethez. Egyetértettünk abban, hogy egy ilyen intézetben, ahol a munkában, a tanulásban és a tanulás után is együtt vannak a nö­vendékek, sokkal több eredményt le­het elérni, mint ott, ahonnan haza­járnak. Fiatalos lendülettel, komoly am­bícióval lát munkához Nagy Zoltán. „Makarenkó-intézetet” akar csinálni ebben az otthonban. Különösen az elsőéveseket akarja aktívan bekap­csolni a kollektív életbe, hiszen ők lesznek legtovább a kis városka la­A kohásztanuló-képzésről beszélgettünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents