Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

4 BSTARMAGYÄRORSiÄO Kedd, 1961. szeptember 5. Zenekarról, karmesterről A hír A miskolci Liszt Ferenc filharmo­nikus zenekar szombati próbáján mint azt előre jeleztük — megtörtént a vezető-változás: Sulyok Tamás karnagy elköszönt, az Országos Fil­harmónia igazgatósága nevében pe­dig Hazslinszky Tibor üzemigazgato hivatalosan is bejelentette a zenekar tagjainak, hogy a vezetéssel Mura Péter karnagyot bízták meg. Elnang- zolt néhány búcsúszó a távozó Su­lyok Tamáshoz, majd Mura Péter a karmesteri pulthoz lépett és megkez­dődött a munka — új vezetővel, újult erővel, újabb sikerekért. Dióhéjban ennyi történt és ha en­nél az eseménynél most mégis hosz- szabban elidőzünk, azt azért tesszük, mert a miskolci filharmonikus zene­kart Miskolc és Borsod megye zene­kultúrája egyik legalapvetőbb bázi­sának tekintjük, amely művészi sú­lyánál fogva több gondolatot érdemel egy szűkreszabott híradásnál és Maró Péter karnagy visszatérte a ze­nekarhoz ugyancsak gondolatokat éb­resztő esemény. E két tényező együt­tesen nagy kihatással lehet — és hisszük: lesz is! — Miskolc és Borsod megye zenekultúrájának további fej­lődésére. Néhány hozzáfűzött gondolat Az elmúlt évad vége felé, mintegy négy-öt hónappal ezelőtt, foglalkoz­tunk a zenekar problémáival — első­sorban abban a vonatkozásban, hogy mennyire mondható ez az együttes a nagyközönséghez közelállónak, meny­nyire vallják magukénak Miskolc es Borsod dolgozói. Sajnos, az akkor megállapított tények nem a legked­vezőbb képet nyújtották a vidéki kö­zönség vonatkozásában. Ebben azóta lényeges változás nem történt. Ez az cvad lesz hivatott közelebb vinni a szimfonikus zenét és a zenekart a legszélesebb tömegekhez. A miskolci Filharmónia koncertbérleti sorozatá­ban hét alkalommal szerepel ez az együttes, őket hallhatjuk az egyetemi évnyitó koncerten is. A miskolci szereplések száma tehát jelentősen megnövekedett. Ezeken kívül ifjúsági és üzemi koncertsorozatoknak keit szolgálni a komoly zene terjesztését, megkedveltetósét, valamint a nagy- közönség és a zenekar egymáshoz közelebb hozását. A zenekar vezető­ségének és a Filharmóniának meg­vannak a jó elképzelései, azonban szélesebb körű társadalmi segítség is feltétlenül szükséges a zenei nevelés említett feladatának érdemi megol­dásához. Vidéki viszonylatban még nagyobb segítségre van szükség. Csak dicsérni lehet a zenekarnak a szán­dékát: elvinni a komoly zenét a bor­sodi városok, községek, ipartelepek dolgozóinak, de a zenei nevelés csali akkor érheti el célját, ha van kik­nek koncerteket tartani. Nem akar­juk az elmúlt évad szomorú tapasz­talatait és meghökkentő példáit is­mét felemlegetni, de Borsod megye sok helyi társadalmi és gazdasági ve­zetőjének meg kell értenie, hogy a komoly zenei hangversenyek tartása nem öncélú dolog, nem kereseti lehe­tőség az Országos Filharmóniának (jelentős ráfizetéssel zajlanak le ezek a koncertek az állami szubvenció ter­hére), hanem kultúrpolitikai feladat, amit támogatni kell — sokszor sze­mélyes jó példával is. Az elmúlt évadbeli, különösen évadvégi, viszonylagosan kevés kon­cert-foglalkoztatottság módot nyúj­tott a zenekarnak a jobb felkészü­lésre. Már jóelőre megkezdték az 1961—62-es évad koncertdarabjainak próbáit és most, az évad elején már alapos felkészülésről adnak számot a próbák. Az évi műsorplakátot, vagy a műsorfüzetet böngészve láthatjuk, hogy a műsor igényes, nagy felké­szülést kívánó és biztosak lehetünk benne, hogy a zenekar derekasan áll majd helyt, sok emlékezetes művészi élménnyel, felejthetetlen koncerttel ajándékozza meg a komoly zene kedvelőit. A zenekar művészi fejlődéséhez jó alapul szolgált az elmúlt időszakban és ugyancsak jó alapul szolgál a to­vábbiakban, hogy jelentősen csök­kent a fluktuáció, nagyjából kiková- csolúdik a törzsgárda, amelyre épí­teni lehet és amely alapul szolgálhat majdan a zenekar — hisszük, rövid időn belül bekövetkező — függd le- nítéséhez. Jelenleg ugyanis kilenc he­lyen dolgoznak a zenekar tagjai (színházi zenekar, zeneoktatásl intéz­mények. miskolci és vidéki iskolák, diósgyőri üzemek), ami a próbákat, a felkészülést, de a szerepléseket, a hangversenyeket is nehezíti. A nagy­szerű művészi felkészültségű, szerve­zésben és vezetésben is gyakorlott, energikus új vezető. Mura Péter sze­mélye és rátermettsége biztosíték arra. hogy a zenekar a most kezdő­dött évadban tovább fejlődjék mű­vészi színvonalban, erősödjék munka- fegyelemben, végleg kialakuljon a fiiggetlenitésre alkalmas együttes, amelyre e nagyvárosnak feltétlenül szüksége van cs amelynek megterem­tése, illetve teremtésének megsegí­tése kultúrforradalmunk követelte állami és társadalmi feladat. Így vá­lik majd a zenekar végleg zenekul­túránk egyik legfontosabb bázisává a megyében és Miskolcon egyaránt. (És talán nem közömbös ez a kérdés az újraszervezendő opera szempont­jából sem.) — Az új koncerlévad kezdetén nem szükségtelen ezeket ismételten átgondolni. Rövid beszélgetés A próba után beszélgettünk Mura Péterrel. Régen volt, idestova öt esz­tendeje, hogy utoljára miskolci zenei vezetői minőségben üdvözölhettük. Az elmúlt évekről beszélgettünk. — Ismeretes, hogy amióta Miskolc­ról eltávoztam, a baráti Lengyel- országban működtem — mondja. — A varsói operában voltam egy évig, a további időt pedig a Sziléziai Ál­lami Operában töltöttem. Lengyel- országban igen nagy az opera-kul­tusz. Nyolc operaház működik ál­landó előadásokkal. A Sziléziai Álla­mi Opera Felső-Szilézia Bytom nevű városában, Kattowice-től pár kilomé­terre székel. Ez az opera látja el a hatalmas bányavidék közönségének opera-igényeit a székhelyén, továbbá Kattowice-ben, valamint a környék városaiban rendszeresen tartott elő­adásokkal. Lengyelországi tartózko­dásom alatt több száz operaelőadást, ezen belül tizenkilenc különböző ope­rát vezényeltem. Legutóbbi produk­cióm Rimszkij-Korzakov Arany- kakas-a volt. Többször vezényeltem a híres lengyel nemzeti operát. Mo- niusko Halka című alkotását. Ezen­kívül tanára voltam a Kattowicei Zeneművészeti Főiskolának opera­tanszakon. Sok fiatal tehetséggel ismerkedtem meg a főiskolán, akiket aztán összekapcsoltam az operával és lassan kiépítettem egy rendkívül erős és gyümölcsöző kapcsolatot az opera és a főiskola között. A főisko­lások a diplomájukat is az operában való szerepléssel szerzik meg. A ko­moly zenén, illetve az operán túl, nagyon jó volt a kapcsolatom a kö­zelmúltban Magyarországon is járt Slask népi együttessel. Rendszeresen együtt dolgoztam velük és itteni sze­replésük előtt én tanítottam be az együttes tagjainak a magyar ének- és zeneszámokat. — Mik az első benyomásai Miskol­con a hosszú távoliét után? — Szívesen, örömmel jöttem ide. Haza jöttem! Ürömmel látom a vá­ros nagyarányú fejlődését, szépülé­sét. Egészen új. előttem ismeretlen utcasorok, települések gyönyörköd­tetnek. A zenekar fejlődése is igen kellemes meglepetés. Örömmel lá­tom. hogy a most kezdődött évadban milyen neves dirigensek fogjál: vezé­nyelni az együttest: Carlo Zecchi és mások. Külön örömömre szolgál, hogy a varsói működésemből jól is­mert kollégámmal. Jan Krencz, varsói karmesterrel itthon is talólkozhatom majd. Azt hiszem, bizakodva nézhe­tünk a koncertévad elé. Egy hírt. egy ahhoz kapcsolódó gondolatsort és egy beszélgetést ír­tunk meg a fentiekben. Befejezésül Mura Péter utolsó mondatát ismétel­jük: bizakodva nézhetünk a koncert­évad elé. Benedek Miklós A 21-es nyomában Mozaikok a vasárnapi KRESZ-versenyről A késón kelé szeptemberi nap már ott talalta a miskolci Béke téren a ragyogó tisztara sikált személy, te­her és társasgépkocsikat. Az ünnep­lőbe öltözött gépkocsivezetők idege­sen járkállak az egymásután sorako­zó gépkocsik mellett. Előzetes szem­lének is beillett ez a setálgatás. Töb­ben önbizalmuk erősítésére kérdése­ket kértek volánismerőseiktől, kipró­bálták, hogyan vizsgázhatnak a KRESZ bonyolult tudományából. Egy — bizonyára első versenyző — lámpalázának enyhítésére komá­ját kérte meg, hogy mint utas. néha súgjon majd a KRESZ-ból, a „pá-, lyán”. A rendező szervek — a Bor­sod megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti főosztálya és a Magyar Autó Klub — azonban indu­lás előtt közölte, hogy utast senki nem vihet magával. Többen helyesléssel, mások'kárör­vendő mosollyal, néhányan pedig csöndes duzzogással nyugtázták a bejelentést. Ml egy versenyen kívüli gépkocsi­val futottuk be a Béke tértől a Mexikó-völgyig húzódó versenypá­lyát. „Ráragadunk1* egy gépkocsira Elindultunk a 21-es rajtszámot vi­selő GA 44—87 rendszámú kocsi után. Mellettem a volánnál Bodolai rendőr tiszthelyettes elvtárs, a KRESZ kiváló ismerője' értékelési szándék nélkül, csupán a sajtó szá­mára kommentálta az előttünk hala­dó városi autóbusz vezetőjének mű­ködését. Az indulás után pár pillanattal a GA 49—05 számú, utasokkal zsúfolt autóbuszt mellőzte a 21-es. A féktá volságot betartva, mellőzés! szándé­kát jelezve jutott túl a forgalom- adta akadályon. A Fazekas utcából a Dózsa György utcára térve. ,,ko­csink”, (a 21-es) szabályosan, lassít­va. haladási szándékát jelezve, meg­győződve az út ..tisztaságáról”, óva­tosan fordult. Ugyanez ismétlődött meg a Szabó Lajos utcánál is. Az utca végén az egyik reggeli sétáját végző emberben a rejtett ..megfigye­lőt” ismertük fel. Láthatóan elége­dett volt az előttünk haladó 21-es föútra való térésével. A LÁEV kis­vasúinál kettős forgalmi akadály mutatkozott. A veszteglő villamos és a menetrendszerű autóbusz. Mind­kettőt elengedte, majd tovább haj­tott a Gvőri-kapu felé. A magasfe­szültségű villamos távvezeték köz­vetlen szomszédságú ban útjavítást jelző tábla intette lassításra a gép­kocsivezetőt. Szabályosan, a 15 km- es sebességet betartva haladt el az útjavítás mellett. Véges-végig, a vasgyári Lenín- térig véleményünk szerint minden szabálytalanság nélkül haladt a 21-es . autóbusz. h R ESZ* rí ssga A Lenin téren több asztalnál foly­tak a vizsgáztatások. Minden gép­kocsivezető húzott egy-két kérdésből álló tételt. A 21-es rajtszámú gép­kocsi vezetője hibátlanul, pontvesz­teség nélkül jutott tovább a rögtön­zött vizsgán. A rendőrtiszt elvtársak elmondották, hogy a legtöbb verseny­re jelentkezett jó ismerője a K.RESZ- nek, bizonyára közúti forgalomban is példásan közlekednek. Vannak persze olyanok is, akik nem készültek fel megfelelően, így pontveszteséggel in­dulnak tovább a pályán. Itt van pél­dául a 46-os rajtszámot viselő, a Mis­kolci Közúti Vállalat tehergépko­csija. A gépkocsivezető már az első állomáson a KRESZ-vizsgánál hiba­pontot szerzett. Node induljunk tovább a 21-es nyomában. A Hámor Étteremnél egy aránylag könnyűnek látszó feladatot kell a gépkocsiknak megoldaniok. Hátramenetben kell az előre kije­lölt helyre beállniok. A pontozó bí­rák lelkesedéssel nyugtázzák a 21-es rajtszámú autóbusz vezetőjének tel­jesítményét. Ajtónyitás nélkül, csu­pán tükörből oly pontosan állt be a kijelölt sávba, hogy talán matemati­kailag sem lehetett volna jobban a középpontot kiszámítani. Akik e fel­adatot sikeresen megoldják 1 jó pon­tot kapnak. A 21-esnek azonnal 2 jó pontot írnak be, mert a legjobbakat is túlszárnyalta a hátrafelé menet­ben. A 21-est útjára engedik, megy tovább a cél felé. Mi időzünk egy kicsit a Hámor Ét­terem melletti akadálynál. Előző is­merősünk, a 46-os beálláshoz készü­lődik. A gépkocsivezető ideges, jobbra-balra kapkod, kinyitja az aj­tót. figyelmesen szemléli a beállást jelző csíkokat, azonban legnagyobb erőfeszitésel ellenére »em sikerül megfelelően beállnia. A pontozó bí­rák felvilágosítják, ha egy garázsba így áll be, biztosan kárt okoz vala­melyik gépkocsiban. Dél felé jár az óra mutatója. Las­san befejeződik a KRESZ-verseny. Mindenki kíváncsi, hogyan zárul a vasárnapi KRESZ-verseny, de erre csak lapunk későbbi számaiban ad­hatunk választ, mivel az értékelés előreláthatólag több napot vesz igénybe. Annyit azonban már előzőleg el­árulhatunk, nagyon hasznos volt a verseny, fegyelmezetten, szabályosan közlekedtek a személj', teher és táv- sasgépkocsik. Jó lenne, ha mindennap ezt látnánk tőlük ... Pásztory Alajos Változások az aggteleki cseppköbarEangban Az aggteléki-jósvafői cseppkőbar­langban évröl-évre kedves meglepe­tés várja a vendegeket. A barlang Új vendég a 216-osban Budapest felelt kék az ég. Alany sugarakban fürdik a part. A belvá­ros kis utcái fölött szikráznak a téli napsugarak. Valahol nyitva egy ab­lak, talán takarítanak; azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét játszik. Kemény, unos-untig ismert szavak pattognak a hangszóróból: „Légiria­dó elmúlt. Légiriadó elmúlt. Buda­pest, Veszprém, Győr.” A férfit, aki az utcán, a simogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg. nem zavarja se a Krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harmadik csoport igyekszik, aktatás­kával, kis csomaggal, nagy csomag­gal. Két legény-forma suhanc közö­sen cipel egy bőröndöt. A vén koffer oldala szinte reped, úgy megtömtek a nagy bizsu-boltban. A saroknál, amikor fordulnak, katlan egyet a zár, lebillen a bőrönd fedele, borul belőle a járdára a sok cigarettatár­ca, könyvjelző, dohányzókészlet. Még egy ragyogó koktél-shaker is, ami­lyennel a bárokban keveri a mixer a jóféle leveket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, o* a plakát néz ve­le szembe. „Mindazok a honvédek és ■nrkötelesek. akik nem jelentkeznek alakulatuknál. . felkoncoltainak ...” Aláírás; Nidosi, városparancsnok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. „Felkoncoltalak 1” Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter tartalékos had­nagynak, aki két hete „elszakadt ala­kulatától”, nincs oka, hogy moso­lyogjon, akáimilj’en ostoba is a pla­kátszöveg. Otthon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a házmester-légóparancsnok csendes célzásai ..életerős fiatal emberekről, akik- ki tudja miért, itthon üldögél­nek” — egyre közelebb járnak a ve­szélyesség határaihoz. Kohanek fia géppisztollyal szaladgál. És Soós Pé­ter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat találni? Nem jó katonaszökevénynek lenni 1944 decemberében. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Kaland­ra. Csendesebb kis tervezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert diófái vették körül addig, amíg a kollégiumba nem került... Aztán a tervezőaszta­lok csendje ... Aztán egyszerre a ka­tonáskodás, de az is csak úgy, mér­nökmódra, tervezőintézetben... Amfg el nem jön a parancs: reggel hatkor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt; „Fel­koncoltainak .. Egy kéz nehezedik a vállára. Meg­fordul. ideges, kapkodó fordulással. (Hányán fordulnak ilyen idegesen most minden hangos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van. öregem? Csücskös Bocskay-sapka alól hideg, nj'ugodt szürke szem nézett rá. Tiszti bőrkabát, rangjelzéssel. Gvikbőr bil- gericsizma — nincs belőle talán két pár se az országban. — Főhadnagyi csillagok. És tábornoki magabiztos­ság. — Tamás! — fut át az öröm Soós Péteren. Valóban örül: az osztály­társ, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalanságának sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalau­zolja is. főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsórga, szép Opel- Kapitän áll a járda mellett. Péter eddig észre sem vette. —■ No, szállj be, megiszunk valahol egy konj’akot. Péter áll a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüveg­re. A szélvédőn fehér papírlap, a kö­zepén sasos-horogkeresztes pecsét. Német nj'íltparancs. De arfán legyint erre is, mert min­den mindegynek látszik. Ülnek a Negresco vörösbársony, plüss székein. — Te mi az istennek vagy ilyen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek német-passzusos kocsi­ja. — Ez a mondat nagyon keserűen csendül. És kissé vád is. Tamás sze­me előbb összeszűkül, aztán elkere­kedik. Nevet. — Hát ez a bajod, te hülye? Hány ilyen nyíltparancsot akarsz? Magam csinálom ... Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen, ez már mintha mégis a régi Tamás lenne. A jóbarát. Az Opel- Kapiüin nélküli, okos, művelt, fölé- nj’es és ugyanakkor a magabiztossá­gon túl is kalandvágyó Tamás. Neki már el lehet mondani, mi a baj. A „lelépésl”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, fiú. Pén­zed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek ... Mennyi kell? Százpengősök. Kötegnvi, csak úgy, zsebből. A kis mérnök még mindig értetlen. — Honnan van ennj'i pén­zed, Tomi? — Élni tudni kell, öregem — zár­kózik el udvariasan a részletes vá­lasz elől. És már rendelkezik is! Hazamész a csomagodért és bejössz a Hungáriába. A portásnak megmon­dod. én kéretem, adjon szobát. Meg. nyugtatlak, jó szobát káosz. Ha be­költöztél, a többit elintézzük, irato­kat. meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kof­ferrel Soós Péter megáll a Grand Hotel Hungária marván yoszlopos halijában. Az egyenruhás portás be- idegzett pillantással méri fel. Na­gyon kicsi az a koffer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram... — Romhányi főhadnagy űr... — kezd rá Péter: — Ja. már tudom... kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csörren is a tábláról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk.) vezetői az TBUSZ-szal együttesen igen nagy gondot fordítanak arra. hogy a cseppkövek birodalmában a legszebb részeket ismerjék meg és maradandó emlékkel térjenek haza a látogatók. Ennek érdekében a bar­langi tárák útvonalait, ahol lehetsé­ges, bővítik, korszerűsítik. Az elmúlt évben például a barlang aggteleki oldalán egy új ágat tártak fel és új kijáratot építettek. Ezzel a barlang­ban egy kilométer hosszú körjáratot alakítottak ki. így a látogatók a túra útvonalán mindig más-más részek­ben gyönyörködhetnek. Az idén — az őszi és téli hónapok­ban — a barlang jósvafői oldalán végeznek nagyobb arányú korszerű­sítéseket. A tervek szerint a Vörös­tónál új kijáratot nyitnak. Az új ki­járattól pedig a Tengerszem Szállói barlangbeiáratig mintegy 4 millió forintos költséggel különböző higany­reflektorokat, nátriumgőz izzókat, es rejtett fénycsöveket szerelnek fel. .4 korszerű világítással festői kép ala­kul majd ki a cseppkőtermekben. Az új két kilométer hosszai körjáratú túra utat tavasszal adják át a közön­ségnek. A Világhírű aggteleki-jósvaj ói cseppköbarlangot évente több mint százezren keresik fel. Az idegenfor­galom növelése érdekében az elmúlt években 44 millió forintos beruhá­zással megkezdték a Sajószentpétert Aggtelekkel összekötő országút ren­dezését. Az utat pormentes aszfalttal hurkolták be és az eddig JósrafóiJ készült el. Ugyanakkor az idén meg' kezdték a Jósvafőtől Aggtelekre vini S kilométeres útszakasz kiszélesítéséi és átépítését. A munkák jó ütemben folynak és az új útszakasz előrelát­hatólag az év végére készül el. „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye

Next

/
Thumbnails
Contents