Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-05 / 209. szám
4 BSTARMAGYÄRORSiÄO Kedd, 1961. szeptember 5. Zenekarról, karmesterről A hír A miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekar szombati próbáján mint azt előre jeleztük — megtörtént a vezető-változás: Sulyok Tamás karnagy elköszönt, az Országos Filharmónia igazgatósága nevében pedig Hazslinszky Tibor üzemigazgato hivatalosan is bejelentette a zenekar tagjainak, hogy a vezetéssel Mura Péter karnagyot bízták meg. Elnang- zolt néhány búcsúszó a távozó Sulyok Tamáshoz, majd Mura Péter a karmesteri pulthoz lépett és megkezdődött a munka — új vezetővel, újult erővel, újabb sikerekért. Dióhéjban ennyi történt és ha ennél az eseménynél most mégis hosz- szabban elidőzünk, azt azért tesszük, mert a miskolci filharmonikus zenekart Miskolc és Borsod megye zenekultúrája egyik legalapvetőbb bázisának tekintjük, amely művészi súlyánál fogva több gondolatot érdemel egy szűkreszabott híradásnál és Maró Péter karnagy visszatérte a zenekarhoz ugyancsak gondolatokat ébresztő esemény. E két tényező együttesen nagy kihatással lehet — és hisszük: lesz is! — Miskolc és Borsod megye zenekultúrájának további fejlődésére. Néhány hozzáfűzött gondolat Az elmúlt évad vége felé, mintegy négy-öt hónappal ezelőtt, foglalkoztunk a zenekar problémáival — elsősorban abban a vonatkozásban, hogy mennyire mondható ez az együttes a nagyközönséghez közelállónak, menynyire vallják magukénak Miskolc es Borsod dolgozói. Sajnos, az akkor megállapított tények nem a legkedvezőbb képet nyújtották a vidéki közönség vonatkozásában. Ebben azóta lényeges változás nem történt. Ez az cvad lesz hivatott közelebb vinni a szimfonikus zenét és a zenekart a legszélesebb tömegekhez. A miskolci Filharmónia koncertbérleti sorozatában hét alkalommal szerepel ez az együttes, őket hallhatjuk az egyetemi évnyitó koncerten is. A miskolci szereplések száma tehát jelentősen megnövekedett. Ezeken kívül ifjúsági és üzemi koncertsorozatoknak keit szolgálni a komoly zene terjesztését, megkedveltetósét, valamint a nagy- közönség és a zenekar egymáshoz közelebb hozását. A zenekar vezetőségének és a Filharmóniának megvannak a jó elképzelései, azonban szélesebb körű társadalmi segítség is feltétlenül szükséges a zenei nevelés említett feladatának érdemi megoldásához. Vidéki viszonylatban még nagyobb segítségre van szükség. Csak dicsérni lehet a zenekarnak a szándékát: elvinni a komoly zenét a borsodi városok, községek, ipartelepek dolgozóinak, de a zenei nevelés csali akkor érheti el célját, ha van kiknek koncerteket tartani. Nem akarjuk az elmúlt évad szomorú tapasztalatait és meghökkentő példáit ismét felemlegetni, de Borsod megye sok helyi társadalmi és gazdasági vezetőjének meg kell értenie, hogy a komoly zenei hangversenyek tartása nem öncélú dolog, nem kereseti lehetőség az Országos Filharmóniának (jelentős ráfizetéssel zajlanak le ezek a koncertek az állami szubvenció terhére), hanem kultúrpolitikai feladat, amit támogatni kell — sokszor személyes jó példával is. Az elmúlt évadbeli, különösen évadvégi, viszonylagosan kevés koncert-foglalkoztatottság módot nyújtott a zenekarnak a jobb felkészülésre. Már jóelőre megkezdték az 1961—62-es évad koncertdarabjainak próbáit és most, az évad elején már alapos felkészülésről adnak számot a próbák. Az évi műsorplakátot, vagy a műsorfüzetet böngészve láthatjuk, hogy a műsor igényes, nagy felkészülést kívánó és biztosak lehetünk benne, hogy a zenekar derekasan áll majd helyt, sok emlékezetes művészi élménnyel, felejthetetlen koncerttel ajándékozza meg a komoly zene kedvelőit. A zenekar művészi fejlődéséhez jó alapul szolgált az elmúlt időszakban és ugyancsak jó alapul szolgál a továbbiakban, hogy jelentősen csökkent a fluktuáció, nagyjából kiková- csolúdik a törzsgárda, amelyre építeni lehet és amely alapul szolgálhat majdan a zenekar — hisszük, rövid időn belül bekövetkező — függd le- nítéséhez. Jelenleg ugyanis kilenc helyen dolgoznak a zenekar tagjai (színházi zenekar, zeneoktatásl intézmények. miskolci és vidéki iskolák, diósgyőri üzemek), ami a próbákat, a felkészülést, de a szerepléseket, a hangversenyeket is nehezíti. A nagyszerű művészi felkészültségű, szervezésben és vezetésben is gyakorlott, energikus új vezető. Mura Péter személye és rátermettsége biztosíték arra. hogy a zenekar a most kezdődött évadban tovább fejlődjék művészi színvonalban, erősödjék munka- fegyelemben, végleg kialakuljon a fiiggetlenitésre alkalmas együttes, amelyre e nagyvárosnak feltétlenül szüksége van cs amelynek megteremtése, illetve teremtésének megsegítése kultúrforradalmunk követelte állami és társadalmi feladat. Így válik majd a zenekar végleg zenekultúránk egyik legfontosabb bázisává a megyében és Miskolcon egyaránt. (És talán nem közömbös ez a kérdés az újraszervezendő opera szempontjából sem.) — Az új koncerlévad kezdetén nem szükségtelen ezeket ismételten átgondolni. Rövid beszélgetés A próba után beszélgettünk Mura Péterrel. Régen volt, idestova öt esztendeje, hogy utoljára miskolci zenei vezetői minőségben üdvözölhettük. Az elmúlt évekről beszélgettünk. — Ismeretes, hogy amióta Miskolcról eltávoztam, a baráti Lengyel- országban működtem — mondja. — A varsói operában voltam egy évig, a további időt pedig a Sziléziai Állami Operában töltöttem. Lengyel- országban igen nagy az opera-kultusz. Nyolc operaház működik állandó előadásokkal. A Sziléziai Állami Opera Felső-Szilézia Bytom nevű városában, Kattowice-től pár kilométerre székel. Ez az opera látja el a hatalmas bányavidék közönségének opera-igényeit a székhelyén, továbbá Kattowice-ben, valamint a környék városaiban rendszeresen tartott előadásokkal. Lengyelországi tartózkodásom alatt több száz operaelőadást, ezen belül tizenkilenc különböző operát vezényeltem. Legutóbbi produkcióm Rimszkij-Korzakov Arany- kakas-a volt. Többször vezényeltem a híres lengyel nemzeti operát. Mo- niusko Halka című alkotását. Ezenkívül tanára voltam a Kattowicei Zeneművészeti Főiskolának operatanszakon. Sok fiatal tehetséggel ismerkedtem meg a főiskolán, akiket aztán összekapcsoltam az operával és lassan kiépítettem egy rendkívül erős és gyümölcsöző kapcsolatot az opera és a főiskola között. A főiskolások a diplomájukat is az operában való szerepléssel szerzik meg. A komoly zenén, illetve az operán túl, nagyon jó volt a kapcsolatom a közelmúltban Magyarországon is járt Slask népi együttessel. Rendszeresen együtt dolgoztam velük és itteni szereplésük előtt én tanítottam be az együttes tagjainak a magyar ének- és zeneszámokat. — Mik az első benyomásai Miskolcon a hosszú távoliét után? — Szívesen, örömmel jöttem ide. Haza jöttem! Ürömmel látom a város nagyarányú fejlődését, szépülését. Egészen új. előttem ismeretlen utcasorok, települések gyönyörködtetnek. A zenekar fejlődése is igen kellemes meglepetés. Örömmel látom. hogy a most kezdődött évadban milyen neves dirigensek fogjál: vezényelni az együttest: Carlo Zecchi és mások. Külön örömömre szolgál, hogy a varsói működésemből jól ismert kollégámmal. Jan Krencz, varsói karmesterrel itthon is talólkozhatom majd. Azt hiszem, bizakodva nézhetünk a koncertévad elé. Egy hírt. egy ahhoz kapcsolódó gondolatsort és egy beszélgetést írtunk meg a fentiekben. Befejezésül Mura Péter utolsó mondatát ismételjük: bizakodva nézhetünk a koncertévad elé. Benedek Miklós A 21-es nyomában Mozaikok a vasárnapi KRESZ-versenyről A késón kelé szeptemberi nap már ott talalta a miskolci Béke téren a ragyogó tisztara sikált személy, teher és társasgépkocsikat. Az ünneplőbe öltözött gépkocsivezetők idegesen járkállak az egymásután sorakozó gépkocsik mellett. Előzetes szemlének is beillett ez a setálgatás. Többen önbizalmuk erősítésére kérdéseket kértek volánismerőseiktől, kipróbálták, hogyan vizsgázhatnak a KRESZ bonyolult tudományából. Egy — bizonyára első versenyző — lámpalázának enyhítésére komáját kérte meg, hogy mint utas. néha súgjon majd a KRESZ-ból, a „pá-, lyán”. A rendező szervek — a Borsod megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti főosztálya és a Magyar Autó Klub — azonban indulás előtt közölte, hogy utast senki nem vihet magával. Többen helyesléssel, mások'kárörvendő mosollyal, néhányan pedig csöndes duzzogással nyugtázták a bejelentést. Ml egy versenyen kívüli gépkocsival futottuk be a Béke tértől a Mexikó-völgyig húzódó versenypályát. „Ráragadunk1* egy gépkocsira Elindultunk a 21-es rajtszámot viselő GA 44—87 rendszámú kocsi után. Mellettem a volánnál Bodolai rendőr tiszthelyettes elvtárs, a KRESZ kiváló ismerője' értékelési szándék nélkül, csupán a sajtó számára kommentálta az előttünk haladó városi autóbusz vezetőjének működését. Az indulás után pár pillanattal a GA 49—05 számú, utasokkal zsúfolt autóbuszt mellőzte a 21-es. A féktá volságot betartva, mellőzés! szándékát jelezve jutott túl a forgalom- adta akadályon. A Fazekas utcából a Dózsa György utcára térve. ,,kocsink”, (a 21-es) szabályosan, lassítva. haladási szándékát jelezve, meggyőződve az út ..tisztaságáról”, óvatosan fordult. Ugyanez ismétlődött meg a Szabó Lajos utcánál is. Az utca végén az egyik reggeli sétáját végző emberben a rejtett ..megfigyelőt” ismertük fel. Láthatóan elégedett volt az előttünk haladó 21-es föútra való térésével. A LÁEV kisvasúinál kettős forgalmi akadály mutatkozott. A veszteglő villamos és a menetrendszerű autóbusz. Mindkettőt elengedte, majd tovább hajtott a Gvőri-kapu felé. A magasfeszültségű villamos távvezeték közvetlen szomszédságú ban útjavítást jelző tábla intette lassításra a gépkocsivezetőt. Szabályosan, a 15 km- es sebességet betartva haladt el az útjavítás mellett. Véges-végig, a vasgyári Lenín- térig véleményünk szerint minden szabálytalanság nélkül haladt a 21-es . autóbusz. h R ESZ* rí ssga A Lenin téren több asztalnál folytak a vizsgáztatások. Minden gépkocsivezető húzott egy-két kérdésből álló tételt. A 21-es rajtszámú gépkocsi vezetője hibátlanul, pontveszteség nélkül jutott tovább a rögtönzött vizsgán. A rendőrtiszt elvtársak elmondották, hogy a legtöbb versenyre jelentkezett jó ismerője a K.RESZ- nek, bizonyára közúti forgalomban is példásan közlekednek. Vannak persze olyanok is, akik nem készültek fel megfelelően, így pontveszteséggel indulnak tovább a pályán. Itt van például a 46-os rajtszámot viselő, a Miskolci Közúti Vállalat tehergépkocsija. A gépkocsivezető már az első állomáson a KRESZ-vizsgánál hibapontot szerzett. Node induljunk tovább a 21-es nyomában. A Hámor Étteremnél egy aránylag könnyűnek látszó feladatot kell a gépkocsiknak megoldaniok. Hátramenetben kell az előre kijelölt helyre beállniok. A pontozó bírák lelkesedéssel nyugtázzák a 21-es rajtszámú autóbusz vezetőjének teljesítményét. Ajtónyitás nélkül, csupán tükörből oly pontosan állt be a kijelölt sávba, hogy talán matematikailag sem lehetett volna jobban a középpontot kiszámítani. Akik e feladatot sikeresen megoldják 1 jó pontot kapnak. A 21-esnek azonnal 2 jó pontot írnak be, mert a legjobbakat is túlszárnyalta a hátrafelé menetben. A 21-est útjára engedik, megy tovább a cél felé. Mi időzünk egy kicsit a Hámor Étterem melletti akadálynál. Előző ismerősünk, a 46-os beálláshoz készülődik. A gépkocsivezető ideges, jobbra-balra kapkod, kinyitja az ajtót. figyelmesen szemléli a beállást jelző csíkokat, azonban legnagyobb erőfeszitésel ellenére »em sikerül megfelelően beállnia. A pontozó bírák felvilágosítják, ha egy garázsba így áll be, biztosan kárt okoz valamelyik gépkocsiban. Dél felé jár az óra mutatója. Lassan befejeződik a KRESZ-verseny. Mindenki kíváncsi, hogyan zárul a vasárnapi KRESZ-verseny, de erre csak lapunk későbbi számaiban adhatunk választ, mivel az értékelés előreláthatólag több napot vesz igénybe. Annyit azonban már előzőleg elárulhatunk, nagyon hasznos volt a verseny, fegyelmezetten, szabályosan közlekedtek a személj', teher és táv- sasgépkocsik. Jó lenne, ha mindennap ezt látnánk tőlük ... Pásztory Alajos Változások az aggteleki cseppköbarEangban Az aggteléki-jósvafői cseppkőbarlangban évröl-évre kedves meglepetés várja a vendegeket. A barlang Új vendég a 216-osban Budapest felelt kék az ég. Alany sugarakban fürdik a part. A belváros kis utcái fölött szikráznak a téli napsugarak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítanak; azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét játszik. Kemény, unos-untig ismert szavak pattognak a hangszóróból: „Légiriadó elmúlt. Légiriadó elmúlt. Budapest, Veszprém, Győr.” A férfit, aki az utcán, a simogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg. nem zavarja se a Krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harmadik csoport igyekszik, aktatáskával, kis csomaggal, nagy csomaggal. Két legény-forma suhanc közösen cipel egy bőröndöt. A vén koffer oldala szinte reped, úgy megtömtek a nagy bizsu-boltban. A saroknál, amikor fordulnak, katlan egyet a zár, lebillen a bőrönd fedele, borul belőle a járdára a sok cigarettatárca, könyvjelző, dohányzókészlet. Még egy ragyogó koktél-shaker is, amilyennel a bárokban keveri a mixer a jóféle leveket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, o* a plakát néz vele szembe. „Mindazok a honvédek és ■nrkötelesek. akik nem jelentkeznek alakulatuknál. . felkoncoltainak ...” Aláírás; Nidosi, városparancsnok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. „Felkoncoltalak 1” Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter tartalékos hadnagynak, aki két hete „elszakadt alakulatától”, nincs oka, hogy mosolyogjon, akáimilj’en ostoba is a plakátszöveg. Otthon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a házmester-légóparancsnok csendes célzásai ..életerős fiatal emberekről, akik- ki tudja miért, itthon üldögélnek” — egyre közelebb járnak a veszélyesség határaihoz. Kohanek fia géppisztollyal szaladgál. És Soós Péter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat találni? Nem jó katonaszökevénynek lenni 1944 decemberében. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Kalandra. Csendesebb kis tervezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert diófái vették körül addig, amíg a kollégiumba nem került... Aztán a tervezőasztalok csendje ... Aztán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnökmódra, tervezőintézetben... Amfg el nem jön a parancs: reggel hatkor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt; „Felkoncoltainak .. Egy kéz nehezedik a vállára. Megfordul. ideges, kapkodó fordulással. (Hányán fordulnak ilyen idegesen most minden hangos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van. öregem? Csücskös Bocskay-sapka alól hideg, nj'ugodt szürke szem nézett rá. Tiszti bőrkabát, rangjelzéssel. Gvikbőr bil- gericsizma — nincs belőle talán két pár se az országban. — Főhadnagyi csillagok. És tábornoki magabiztosság. — Tamás! — fut át az öröm Soós Péteren. Valóban örül: az osztálytárs, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalanságának sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalauzolja is. főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsórga, szép Opel- Kapitän áll a járda mellett. Péter eddig észre sem vette. —■ No, szállj be, megiszunk valahol egy konj’akot. Péter áll a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüvegre. A szélvédőn fehér papírlap, a közepén sasos-horogkeresztes pecsét. Német nj'íltparancs. De arfán legyint erre is, mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Negresco vörösbársony, plüss székein. — Te mi az istennek vagy ilyen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek német-passzusos kocsija. — Ez a mondat nagyon keserűen csendül. És kissé vád is. Tamás szeme előbb összeszűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hát ez a bajod, te hülye? Hány ilyen nyíltparancsot akarsz? Magam csinálom ... Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen, ez már mintha mégis a régi Tamás lenne. A jóbarát. Az Opel- Kapiüin nélküli, okos, művelt, fölé- nj’es és ugyanakkor a magabiztosságon túl is kalandvágyó Tamás. Neki már el lehet mondani, mi a baj. A „lelépésl”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, fiú. Pénzed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek ... Mennyi kell? Százpengősök. Kötegnvi, csak úgy, zsebből. A kis mérnök még mindig értetlen. — Honnan van ennj'i pénzed, Tomi? — Élni tudni kell, öregem — zárkózik el udvariasan a részletes válasz elől. És már rendelkezik is! Hazamész a csomagodért és bejössz a Hungáriába. A portásnak megmondod. én kéretem, adjon szobát. Meg. nyugtatlak, jó szobát káosz. Ha beköltöztél, a többit elintézzük, iratokat. meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter megáll a Grand Hotel Hungária marván yoszlopos halijában. Az egyenruhás portás be- idegzett pillantással méri fel. Nagyon kicsi az a koffer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram... — Romhányi főhadnagy űr... — kezd rá Péter: — Ja. már tudom... kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csörren is a tábláról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk.) vezetői az TBUSZ-szal együttesen igen nagy gondot fordítanak arra. hogy a cseppkövek birodalmában a legszebb részeket ismerjék meg és maradandó emlékkel térjenek haza a látogatók. Ennek érdekében a barlangi tárák útvonalait, ahol lehetséges, bővítik, korszerűsítik. Az elmúlt évben például a barlang aggteleki oldalán egy új ágat tártak fel és új kijáratot építettek. Ezzel a barlangban egy kilométer hosszú körjáratot alakítottak ki. így a látogatók a túra útvonalán mindig más-más részekben gyönyörködhetnek. Az idén — az őszi és téli hónapokban — a barlang jósvafői oldalán végeznek nagyobb arányú korszerűsítéseket. A tervek szerint a Vöröstónál új kijáratot nyitnak. Az új kijárattól pedig a Tengerszem Szállói barlangbeiáratig mintegy 4 millió forintos költséggel különböző higanyreflektorokat, nátriumgőz izzókat, es rejtett fénycsöveket szerelnek fel. .4 korszerű világítással festői kép alakul majd ki a cseppkőtermekben. Az új két kilométer hosszai körjáratú túra utat tavasszal adják át a közönségnek. A Világhírű aggteleki-jósvaj ói cseppköbarlangot évente több mint százezren keresik fel. Az idegenforgalom növelése érdekében az elmúlt években 44 millió forintos beruházással megkezdték a Sajószentpétert Aggtelekkel összekötő országút rendezését. Az utat pormentes aszfalttal hurkolták be és az eddig JósrafóiJ készült el. Ugyanakkor az idén meg' kezdték a Jósvafőtől Aggtelekre vini S kilométeres útszakasz kiszélesítéséi és átépítését. A munkák jó ütemben folynak és az új útszakasz előreláthatólag az év végére készül el. „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye
