Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

Kedtí, 1961. szeptember 5. ESZAKMAGYARORSZAG Színfoltok a bányásznapról Még korán van — gondoltam ma­gamban, amikor megérkeztünk va­sárnap reggel Alberttelepre. Csende­sebb, összehasonlíthatatlanul csende­sebb volt a telep, mint bármely más napon, beleértve a hétköznapokat is. Talán éppen csendességével ünne­pelt a telep. A házsorok mögött, a parkban azonban már megkezdődött az „élet”. A felállított étel- és italsátrak kör­nyékén már tolongó sokaság. A lacipecsenye-sütő mellett ősz­hajú, nagybajszú, jóltáplált bácsi áll. Pirospozsgás arcán mosoly vibrált, ahogy beszélgetett a pecsenye-sütő- veL — De nagy szeletet ám — biztatta, mutatva, hogy mekkorát vágjon a szépdarab sertéscombból. Aztán, amíg a hús sercegve sült a serpenyőben, beszélgetésbe elegye­dett velünk. Kiderült, hogy Oberszt Tamásnak hívják, nyugdíjas bányász, itt dolgozott 1958-ig Alberttelepen, az I-es aknán. Huszonhét évet töltött a bányában. És most? — Kapok 1970 forint nyugdíjat ha­vonta. Házat építek, itt, Alberton. Huszonkét éve tervezgettem már. Ideje, hogy megvalósuljon — neve­tett fel, megsodorva bajuszának he­gyes, kunkori végét. — Most is azért jöttem át tulajdonképpen Szuhakál- lóból, mivel még ott lakunk, hogy körülnézzek az építkezésen. Ügy volt, hogy csinálok is még ma valamit. Dehát, mondja meg, nem kész vétek volna-e azzal tölteni ezt az ünnepet? Azért, mert nyugdíjas vagyok, még mindig magaménak is érzem ezt a napot. A bányászok napját... »Apuhám 1 Kapunk kettőt ?.. Jóízű nevetés csattant fel a hátam mögött. Fordultam mindjárt, hátha sikerül „lopni” valamit a derültség­ből. Bányászok beszélgettek egy cso­portban. Alacsony, vékony emberke — Juhász András vitte a szót: •— Hazamegyek, igencsak kedvesen ugrik az asszony a nyakamba. Alig várja, hogy letegyem a lámpát, meg a kobakot, máris ott dorombol, hogy „Apukám! Kapunk kettőt?...” Bó­lintok, hogy ühüm. De csak nem ha­gyott békét, kisidő múlva megint kezdi: „Apukám! Lesz talán három is? ...” Mondom, hogy talán. Megint ugrik a nyakamba, aztán két puszi között tesz egy „könnyelmű” ígére­tet: „Ha háromezren felül kapsz, a Szedik a cukorrépát Újításokkal is gyorsítják a diósgyőri martinkemence építését A Lenin Kohászati Művek martin­üzemében júniusban fogtak hozzá a legrégibb, csaknem ötven éves, el avult olvasztóberendezés, a VIII-as számú martinkemence átépítéséhez. Tervezők és építők kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a réginél jóval nagyobb teljesítményű, kilencven tonna befogadóképességű olvasztó, amely egyúttal a diósgyőri martin­üzem legkorszerűbb kemencéje lesz, mielőbb üzemelhessen, s ezáltal mi­nél több acél jusson a feldolgozó üze­mek növekvő szükségletének kielé­---------oO°--------­Egysz erű ötlettel több mint 350 000 forint anyagmegtakarítás A DIMÁVAG kerékpárüzeméből eddig a selejtes kerékpár abroncso­kat hulladékvasként beolvasztották, így jelentős mennyiségű és tetemes értékű anyag használódott el jóval értéken alul. Hernádi Ferenc, Kuttor József és Mitró Ferenc a minőségileg nem megfelelő abroncsanyagok hasz­nosítására azt javasolták, hogy azo­kat darabolják szét, s abból a gyár kovácsüzemében cement- és ércőrlő golyókat sajtoljanak, ezáltal lénye­gesen csökkenthetik az erre a célra használt értékes hengerelt anyagok felhasználását. A javaslatot elfogad­ták és bevezették. így az olcsóbb, de a célnak mindenben megfelelő, ko­rábban hulladéknak számított anyag hasznosítása révén egy évben több mint 350 ezer forintot takarítanak meg. gítésére. Az építésben résztvevő dol­gozók maguk is értékes javaslatok­kal, újításokkal igyekeznek mielőbb megvalósítani a fontos feladatot. Az alapozási munkákat végző Borsodi Mélyépítő Vállalat egy munkacso­portja például a kemence öntőgöd­rének betonozásánál alkalmazott igen hasznos eljárást A betonozást ugyanis nem a szokásos módon, a helyszínen végezték el, hanem az ön­tőgödör betontestét előre gyártották, s a 125 tonna súlyú betonelemet — két öntődaru segítségével — egyszer­re emelték be, illetve helyezték a helyére. így ez a munka 10—12 nap helyett másfél napig tartott csupán. Modla Géza martinüzemi gépész- technikus javaslatára a régi kemen­ce felső vasszerkezeti részének fel- használásával is 3—4 napi időnyere­séghez jutottak, A dolgozók szorgalmas munkája nyomán az új kemence építése már a befejező szakaszba lépett. Jelenleg a kemence felső részének vasszerke­zetét szerelik, s hamarosan hozzálát­nak ennek a résznek a tűzállófala­zásához is. így előreláthatólag szep­tember első felében már üzembehe­lyezhetik a korszerű olvasztóberende­zést, amelyet jól bevált háromüstos csapolással üzemeltetnek majd. ügy számítják, hogy az új kemencében — a réginél — mintegy 25 százalékkal, naponta 50—70 tonnával olvasztanak majd több acélt. így az új olvasztó jelentős segítséget nyújt majd a hen­gerművek, feldolgozó üzemek jobb acélellátásához. Megkezdték a diósgyőri l-es kohó átépítését Hétfőn megkezdték a Lenin Kohá­szati Művek I-es számú kohójának átépítését. A hatvanöt napra üteme­zett átépítés nagyarányú munkájá­ban tizenhárom üzem és vállalat több mint négyszáz dolgozója vesz részt. Az átépítés során az olvasz­tót új páncélzattal látják cl. A leve­gőellátás javítására a fuvókák szá­mát az eddigi tízről tizenkettőre nö­velik. A kohó bélelésére nagyobb hő- állóságú, úgynevezett timfölddús tég­lát használnak, hogy a tűzállófala­zat tartósságát növeljék. A légheví- tők fűtésére is líjfajtájú, nagyobb kalóriát juttató gázégőket szerelnek fel. Az átépítés költségeire több mint harmincmillió forintot irányoztak elő. A korszerűsítés után sokkal biz­tonságosabb lesz a kohó üzemelteté­se és lehetőség nyílik arra is, hogy az olvasztó az eddiginél jelentősen több nyersvasat termeljen. garadnai Petőfi Tsz-bcn megkezdték a cukorrépa szedést. forgatják ki a földből. I A répát gépek A «zergíUmjis asszonyok koron&szák a cukorrépát. a foglalkozási megbetegedések elleni küzdelemben. így például a 20 mun­kavédelmi filmet mintegy 200 eset­ben vetítették a vállalatoknál. Az intézkedések ellenére sem mondhat­juk, hogy teljesen kielégítő az agitá- ciós munka. A vezetők és munkások munkavédelmi szakismeretei s a fel­világosítás még sok vonatkozásban hiányos. Azért vállalataink többsé­génél megszerveztük a munkavé­delmi őrséget, amelyek működéséről jó tapasztalatok vannak. A mező- gazdaság szocialista átszervezése után munkaterületünk kiterjed a tsz-ek munkavédelmi felkészültségének el­lenőrzésére is. Az üzemi szakszervezeti munkás­ellátási bizottságok mind aktívabban foglalkoznak a dolgozók ellátási gondjaival. Javult a dolgozók üzemi étkeztetése. A Megyei Üzemi Ven­déglátó Vállalat 27 400 dolgozót ét­keztet, 7 konyhával átállt az önki- szói gálási rendszerre. Jakó elvtárs az üdülésről szólva el­mondotta. hogy ez év második, har­madik és negyedik negyedévében 9044 felnőtt dolgozót és 1570 gyerme­ket részesítettek, illetve részesítenek szervezett üdültetésben. Növekedtek a művelődési lehetőségek, növeke­dett a kultúrigény. A tömegkultúrá­ban. a munka tartalmában és színvo­nalában sikerült némi előrehaladást elérni. Űzetni könyvtárainkban növek­szik a mai élethez közelálló irodalmi olvasótábor, fokozódik az érdeklődés a mai tárgyú filmek és színdarabok iránt. A művészi ágak közül az ének­és zenekari mozgalom fejlődött a legjobban. Kulturális életünk lehet­ne még színesebb, gazdagabb mód­szerekben. formákban. Az üzemi és hivatali kulturális munka szakszer­vezeti irányítása sokat javult. A szo­cialista kultúrforradalom sikeres végrehajtása úgy lehetséges me­gyénkben — mondotta az előadó —, ha a művelődés ügyét a szakszerve­zeti munka szerves részévé és a mun­kásosztály ügyévé tesszük. Jakó elvtárs befejezésül hangsú­lyozta; megyénk szakszervezeti moz­galma egészségesen fejlődött, a szak- szervezeti aktivisták százai, ezrei többségükben becsületesen végzik munkájukat, melyért dicséret illeti őket A beszámoló SÄÄ! a jelenlegi helyzetben legfontosabb tennivalókat. Dozsnyák János elvtárs elmondotta, a termelésüket gátolja, hogy a vállalatok, intézmények — amelyeknek kiváló raktározási lehe­tőségeik is vannak — nem nagyon törekszenek a szén elszállítására. Szóvátétte, hogy nagy a lakásgond, s ennek ellenére Perecesen mintegy két hónapja felépített 20 öröklakás­nak ma sincs gazdája, mert az OTP késlekedve állapítja meg az árakat. Stricz János elvtárs, a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára arról beszélt, hogy a munkavédelemben lényeges változás következett be. Vannak helyek, mint néldául Ózdon, ahol nagyon jól fog­lalkoznak az egészség- és balesetvé­delemmel. ahol a műszaki vezetők szívügyüknek tekintik a balesetelhá­rítást. Jó eredmények mutatkoznak a DIMÁVAG-ban is. Van olyan üzem, mint a Lenin Kohászati Művek, ahol a felső Vezetés igyekszik csökkenteni a baleseteket, azonban nem követe­lik meg kellő eréllyel ugyanezt a többi műszaki vezetőtől, A baleset- védelem csak akkor válhat eredmé­nyessé, ha ezt közös üggyé tesszük, ha a műszaki vezetők is minden üzemben felelősséget éreznek a dol­gozók sorsáért. A tanácskozáson felszólalt Papp Károly elvtárs, az MSZMP megyei titkára is. Papp Károly elvtárs el­mondotta, hogy a szakszervezetben dolgozó élvtársak legfontosabb ten­nivalója a termelés, a termelékeny­ség további emelése. Ez az életszín­vonal emelésének az alapja. Kimondotta, hogy a műszaki vezetők helyenként nem biztosítják a több­termelés feltételeit, pedig Ígéretet tettek a munkafeltételek biztosításá­ra — mint például bányában az üres­ellátásra —, de sok helyen ez az Ígé­ret csak Ígéret maradt. Javasolta, a plénum hívja fel az illetékes műsza­ki vezetők figyelmét, hogy fokozot­tabban igyekezzenek biztosítani a termelés növeléséhez szükséges mű­szaki feltételeket. Papp elvtárs be­szélt arról, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetben előtérbe kerül a szakszervezetek politikai nevelő, fel- világosító munkája. Hangsúlyozta to­vábbá a takarékosság fontosságát, és arra hívta fel a figyelmet: dolgoz­zunk szorgalmasan, örüljünk annak, ami szép és jó. szórakozzunk, de a saját pénzünkön és csökkentsük a reprezentációs vacsorákat, díszebéde­ket. A vállalatok az erre szolgáló pénzt is fordítsák a dolgozók jutal­mazására. Jó példának említette a Tiszapalkonyai Erőművet, ahol el­hagyták az élüzemünnepségen szoká­sos díszebédeket, s ebből az összeg­ből hetven dolgozóval többet tudtak megjutalmazni. Befejezésül arra kér­te a szakszervezeti vezetőket, hogy segítsék a pártalapszervezetek veze­tőinek újjáválasztását. A Szakszervezetek a beszámoló és a vita alapján hatá­rozatban rögzítette le a további ten­nivalókat, amelyeknek sikeres vég­rehajtása nyilvánvalóan nagy ered­ményeket hoz. Fejlődik az abaújszántói járás Az abaújszántói járás területén öt év alatt hat művelődési otthon nyi­totta meg kapuit, amelyekben film­vetítéseket, ismeretterjesztő előadá­sokat, műsoros estéket rendeznek. A kulturális forradalmat a könyvtá­rak mellett segítette a televízió meg­jelenése. Ma már 23 községben — több kicsiny hegyi faluban — van televíziós vevőkészülék, amelynek műsorát esténként tömegesen tekin­tik meg azok is, akik eddig még szín­házi előadást sem láttak. Az ellenforradalom óta hat iskola épült a járásban és négy községbe vezették be a villanyt. Ma már a já­rás területén csak négy olyan köz­ség van, ahol petróleumlámpával vi­lágítanak. A járás dolgozóinak élel- színvonalemelkedését bizonyítja, hogy öt év alatt saját erőből és OTP- kölcsönből 591 ház épült fel, több mint 300 dolgozónak van motorke­rékpárja, 22-nek pedig gépkocsija. A múltban — különösen a hegyi fal­vakban — még a kerékpár is ritka volt. A járás székhelyén, Abaúj- szántón 10 káddal fürdőt építettek. Egy színpompás népművészet feltámasztó!' között Á csodálat, egy hír­neves népművészet iránti őszinte érzés ra­gadott meg, amint be­léptem az újjávará­zsolt mezőkövesdi Ma­tyóházba. Igazán lekö­ti az embert a sok lát­nivaló, a hímzések ->■ kasága, a rózsásarcú matyóbabák, a pirossal cifrázott kanapé, a szí­nek élő, eleven tarka­sága. A harmatos, friss mező illatát, pompáját kelti ez az eleven zson- gású Matyóház. Ám ezen a szombati napon megoszlott az érdeklő­dés a sok csecsebecse, s ügyeskezű alkotóik között. Tízéves fennál­lását. jubileumát ün­nepelte a matyó művé­szek háziipari szövet­kezete. S ha az arcok­ról ünnepéli'esség. de­rű fired, akkor ezt a dicsőséggel, alkotó munkával eltelt, idő­szaknak lehet tulajdo­nítani. fi z érdem. naov. Egy félin elf eleitett. már inkább csak az őrénél^ által tisztelt és ápolt népi művészetet keltették életre, s en­nek a művészetnek az alkotásai ma már vi- lán°zerte ismertek. Kőró Józsefnét, a szövetkezet egyhangú­lag, újból megválasz­tott elnökét hallga­tom. Kissé maga elé réved és visszafelé per­geti az emlékezés ma­tyórokkáját. S hogy ő beszél a múltról, az igazán érthető; alapító tag volt. ö írta első­nek alá a belépési nyi­latkozatot. s ezzel ma­ga mellé állított még 25 asszonyt, s később százakat. Jelenleg a 200 állandó dolgozón kívül ezer bedolgozó­juk is van. Nevek, emlékek tör­nek át a távolságon ezen a napon. Kisjan- kó Bori néni neve, aki­nek kezében, emléke­zetében élt leginkább az ősi matyóművészet. Hímzésre. színezésre, összeállításokra és sok minden apró fogásra ő tanította a szövetkezet tagjait. Az 1955-ben el­halt idős asszony örök­ségét átvették a fiata­lok, s most igyekeznek nyomdokain haladni, utánozni kezének ügyességét. Áz ünnep­lők színes sokaságában itt időzik a volt helirí- ipari miniszter, a fe­hérhajú. nyugdíjas Sza­bó János. Még csepe­redőben volt a matyó­szövetkezet. de ő meg­látta e művészet jövő­jét és támogatást nyúj­tott. így kapták meg az eovkorj szállodát is. melyet most 200 ezer forintból felváltottak. A jubileumi vauhoz illően előkerültek a menyecske a. legény matuóruhák. Az ünne­pi köznuűlésen már az elnnknőt is ebben le­hetett látni. Idősebb nénikék fekete ruhá­ban, a hagyományok­hoz híven. A tíz esztendő mér­legén világhírnév! A Szovjetunió rendszere­sen vásárolja a szövet­kezet termékeit, de ugua.nf.gy a legkülön­bözőbb nyugati álla­mok. is. Londonban. Párizsban és New Yorkban is lehet ma­tyóterítőkkel találkoz­ni, az ottani ágyaknak, is ékessége a matyóba­ba. A havonta egymil­lió forint értékben gyártott termék nagy része külországokba kerül. A hárommillió forintos szövetkezet neoncsöves munkahe­lyein egymás után ke­rülnek ki az asszonyok, lányok keze alól a kü­lönböző népművészeti hímzések, blúzok, aján- dékteritök, kövesdi matyóbabák (s újabban szentistvániak is, mert itt is alakult egy rész­leg). És ki tudná mind felsorolni? A gazdag tartalmú kiállításon látottak, s a matyó művészek lelke­sedése még sok továb­bi újat igér. Amikor kezdték a munkát, be­kopogtattak a legöre­gebb parasztházakbn is és megvásárolták a ré­gi matyó művészet em­lékeit. Eddig több mint ezer ilyen emléket gyűjtöttek össze. A ter­vek szerint igyekeznek majd feltárni mindazo­kat a művészi értéke­ket. melyeket ma még a piciny parasztházak tulipános ládái rejte­nek. Sok lelkes fiatal dolgozik ma a Matyó­házban, s nagyon büsz­kék arra. hogy itt ta­nulhatnak. Azt mond­ják, igen szépen öltöz­nek, tisztán járnak, A nagymamák, az ükma- mák örökét tárják fel fáradhatatlanul, kezük mozdulatai nyomán él és * virágzik, jut még nagyobb hírnévhez it matyó népművészet. — garami — többi a tiéd!” Most aztán képzeljéte! a bosszúságát. Négyezerhatszáz fo rintot kaptam hűségjutalomként. Be lefájdult a feje, ahogy megtudta.. Akik csak délután ünnepeltek Már jól dél felé járt az idő, ami kor Sajókazára érkeztünk. Itt is a: ünneplők tarka sokasága fogadott Mégis, az egyik sörsátor előtt, a sü tétszürke és kék ünneplők közű munkaruhás, bányászlámpás embe rek tűntek elő. Sietve hörpintettél fel korsójuk tartalmát. — Hát ti? — állt meg mellettük egy ünneplős férfi. — Most megyünk átöltözni — bó­lintottak oda egy „Jószerencsét”. — Siktában voltunk, Szeles I-es és Il-es aknán szereltük a szivattyút, meg a kaparót... Az öt bányász, Molnár János, Groszman Dezső, Sziráczki János, Molnár Gyula és Mérten Gyula már indult is haza. — Aztán siessetek! — kiáltott még utánuk az ünneplős. — Ne félj, mi délután úgyis beho­zunk. Nem lesz panasz — kacsintott vissza egyikőjük nevetve... A tizenhatodik kitüntetés Ormoson, a művelődési ház eme­letén, a társalgóban szép számmal jöttek össze. Bányászok, mérnökök, művezetők. Közöttük foglalt helyet Almássi István Kossuth-díjas vájár is, feleségével. Próbáltam számlál- gatni bányász-uniformisán a kitün­tetések tömegét. — Most kaptam a tizenhatodikat — mutat a zubbonyának másik olda­lára Almássi elvtárs. — Bányászati Munkazászló. ... (radványi) ____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents