Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

Tasárnap, 1961. szeptember 3.

ESZAKMAGYARORSZAG

7

Megkezdődött a suli

ÖT FULL

Foto: Ágotha

252525252525252SH525252SH525H525H525252S252S25E525H52525252SH525HSH5H52

Miért van zárva a múzeum?

Mielőtt leszakad a mennyezet... — Az elektronikus eljárás Rejtett fénycsövek a kiállítási termekben

A nyár talán nem is a múzeumlátogatások ideje. De bizonyos szempontból mégis az. Az a sok turista, aki nyáron Miskolcra látogatott, bizonyára a múzeumot is szerette volna látni. A múzeum régi épületén azonban tábla hirdette: zárva.

Miért van zárva a múzeum? A legilletékesebb, Komáromy József múzeumigazgató válaszolt erre a kérdésünkre.

— Mint ismeretes, az épületet 1793-ban emelték. Az emeleti kiállítási termek mennyezete az idők folyamán megrongálódott, s tavasszal egy műszaki vizsgálat megállapította, hogy bármikor leszakadhat. Ezért került sor az épület rendbehozatalára, amely egész nyáron folyt.

Nemcsak a mennyezetet javítják a renoválás keretében. Egyben műemléki helyreállítást is végeznek, ami azt jelenti, hogy egynéhány későbbi javítás helyébe ismét eredeti, az

Vélni Tóth szótlanságát. Meg is kérdezte:

— Mi bajod, Károly? Mi ütött beléd? — De Tóth nem válaszolt. Csak bámult a semmibe.

— Ejnye no, az ördög bújt beléd, vagy mi az istencsudája lelt? — firtatta tovább Oravecz.

— Még kérded? Te falubolondító! — vágta oda hirtelen Tóth Oravecz szemébe. — Amikor idekértem magam, te is azt mondtad, hogy enyém a két ló, a szekér is, én viseljem gondját, és ... vagy nem? És most meg megloptok. Igen, megloptok, vedd tudomásul te is!... és mindenki!

— D'ehát, mi bajod van, Károly? — emelte magasabb tónusra a hangját Oravecz. — Ki bántott téged, ki lopott meg, ki bolondított? És mi van veled? Nyögd ki már végre!

— Mi bajom? Nézd meg, itt van ... a szekerem . .. vagy úgy teszel, mintha nem tudnál semmit! A kerék, a bal hátsó ... kicseréltétek . .. vagy nem? — tört ki indulatosan Tóth.

— Ezért fúvódtál fel? — simítja a Pörös szavak élét Oravecz... — A te kocsid, a te kereked ... Igen. Kicseréltük tegnap, míg Miskolcon jártál. Kicseréltük, mert szükség volt rá és nem volt más kerék. Te nagyon jól tudod, hogy minden fogat. hord. A te búzádat is. Károly! — nyomta meg a hangsúlyt a személyes névmáson.

Tóth csak hallgatott, de szeretett volna Oravecznek minden szavába közbevágni. A brigádvezető azonban nem hagyott időt a közbeszólásra. Szinte egy szuszra el akart mondani mindent, ami most már a bögyében volt.

— Bakk Feri szekerének délelőtt megroppant egy kereke. Nem akartuk. hogy a fogat egész nap álljon. Ezért cseréltük ki — sorolja Oravecz Tóthnak. — Vagy jobb lett volna, ha

1793-as épület tartozéka kerül. Kicserélik például a folyosók töredezett keramitlapjait, amelyeket a mil- leneum idejében készítettek. Újraépítik a cserépkályhákat, megjavítják az emeleti feljáró teljesen elkopott falépcsőit, azaz kőlépcsővel cserélik fel. A múzeum fűtését biztosító valamennyi elektromos berendezést is rendbehozzák, a padozatot parketta helyettesíti.

— Ezeken a javításokon kívül sor kerül-e a múzeum bizonyos mértékű bővítésére is?

— A bővítés szinte életszükséglet számunkra — mondotta az igazgatc — bár összes problémáinkat csak egy új múzeum tudja majd megoldani. A gyűjtés állandóan folyik, az anyag így is nagy, s még folyton növekedik. A raktározási állapotok rendkívül rosszak. Mintegy 90 ezer tárgy van összesen intézetünkben, s ennek egy tekintélyes részét penészefizesse ezt a két fillért. Nos, mondhatná mégis valaki, hogy kis dolgok ezek, nem érdemes rá ennyi időt vesztegetni. De, aki számol, rájön, hogy ez a szemlélet sok kárt okoz az egyénnek és a népgazdaságnak egyaránt.

Kis dolgokból lesznek a nagyok, s: ki a fillért nem becsüli, az a pengőt nem érdemli — tartja ezt még a régi, a pengős világból származó közmondás. Igaz is ez nagyon, mert aki könnyedén félrerúgja az öt fillért, vagy nevetséges bohócot csinálva magából, sapkájára varrja a lyukas kétfillérest, vagy éppen bedobálja a hattyús tóba az enyészetnek, az más dolgokban is könnyelmű és hanyag.

S az az ember szerintem nem becsüli meg a kétforintost sem. nem tud jól gazdálkodni a ..piroshasúval” sem. Ismerek ilyeneket. Akiknek hónap elején dínom-dánom, húszadika táján szánom-bánom. Bezzeg, de jó volna akkor egy zsákkal a nem sokra becsült ötfilléresekből!...

De így van ez az élet más területén is. A napokban egy termelőszövetkezeti építkezésen jártam. A tagság pénzéből, saját, erőből ötven férőhelyes istállót építenek. Féligmeddig kész a fal, a kőművesek akkor rakták be az ajtófélfa közötti réseket. Ide, meg az ablakhoz is, mindenüvé fél- tégla, sőt negyedtégla kell. Százával hevert a földön ilyen törmelék, rajta jártak a szekerek, töltötték vele a ka- 1 vicsos gödröt. De a kőművesek szemrebbenés nélkül törték ketté a szépen csengő, jól kiégetett erős téglákat. mikből, ha csak majd húsz fog hiányozni a végén, nem lehet tető i alá hozni a régen várt istállót. Ugyanitt láttam, hogy a nádat is, meszet is úgy pazarolják, mintha az ’ égi mannaként, ingyen hullna az ölükbe. Pedig mindebben a tagság ! pénze van, önmaguknak okoznak ! kárt vele. Nem akarom ezt a gondo- i’ latot eltúlozni, de bátran kijelenthe- t tem: ezekből a könnyedén elherdált • féltéglákból legalább még egy ötven férőhelyes istállót lehetne építeni a ’ megye területén! S hány ilyen istái- . lót lehetne építeni az ország terüle- tén! S az emberben — ha ilyet lát | — önkéntelenül is felvetődik a másik gondolat: hogyan vigyáznak

. itt a közös vagyoniba, milyen becse ? van a szerszámoknak, értékes gépek- 1 nek. Azt hiszem, nem lenne haszon- T tálán dolog statisztikát készíteni

1 egy termelőszövetkezetben arról, •’ hogy a felelőtlenség, nemtörődömség.- hány ezer forintot vesz ki egy esztendőben az emberek zsebéből.

t *

2 EZ UTÁN A KITÉRŐ után pedig kanyarodjunk vissza eredeti témánkI hoz, az ötfilléreshez. Azon túl, hogy _] erkölcstelen a viszonylag kis névértékű pénzt így lebecsülni, azon túl, hogy az az ötfilléres a Magyar Nép- . köztársaság váltópénze, s hogy ezernyi példa igazolja: szükség van, nem tudnánk nélküle boldogulni, szégyell- ’ heti magát az olyan pénztárosnő, aki- ..lezsugorizza” egy másik embertár- sát, mert kéri a jogosan visszajáró pénzt, mert nála — még ha ilyen

: kényszerítő körülmény döbbentette is rá — becsülete van az öt filléres- nek. Igaza volt a levélírónak és ezt t bizonyítandó ezért ragadtunk tollat.

Onodvári Miklós

f

i

Hosszú sor kígyózik Hajdúszoboszlón a

pi iór",fürdő gombaalakú csemegeboltja előtt. Váltás van, $ ilyenkor a kétheti üdülésről hazatérő vendégek lehörpintenek még egn feketét, cukorkát. csokoládét vásárolnak. hogy kedveskedje- net- -z otthoniaknak.

Idős varasztember tinea velünk egvütt a sorban. s mfg a pulthoz érünk, van idő a beszélpo + Asrp,

Ragyogóit a szeme, amikor a keze alatt lepfi tmii fi <tzii cy filcről -ffiwulo $yfirű bfknk- rfi 7 hnszfiit Pirnev kértük forgolódott aratáskor is amikor e.av ka- mavZ-hika szavofinnl,

csak von paikossfia^fif.

a* oldalába böJ-xt+. \7fi- ninhnsítr\+*n n r* fig

nssXerryncsOl+a vfihfinn

hordn őfi f jUrmv» fififin mrorntn pv fim in t n me- nilt>i kfirhfiyhan 7\Jfiglrnf- rov, Ay oninvrvT/- syprlnl

Vl tír vis^yamahpfo^* velvet fty fiM/itolshny' fin nr fjyi mnvd+n ' Mr

Altion mfin mvvhfihn

lAnr\* Unpsi

magának egy beutalót

Ajándék az üdülőből

Szoboszlóra. a MEDOSZ- üdülöbe. jó lesz majd a gyógyító viz a frissen hegedt sebre.” Ügyes fiatal ember az elnökük. mert mint mondta, nemsokára a kezébe is nuomta a. szoboszlói beutalót. így aztán két kellemes hetet töltött az egyes számú MFDOSZ- iidylöben. Kitűnő érkezés mindennan fürdő a belső gyógymedencében és níl\enfis - ezzel telt el e két hét. No. de már clio iv5ría, hogy hazamehessen.

Mire id elütött a beszélgetésben. odakerültünk a vükhöz.

— Szerencsit kérek, tizenegy táblával — mnvd+n 0 2 öron. A fe- hérfityulás clárusitónfí felnézett a dombmagas- sőonyi cukrok, cseme- pék. illatos nnanászdinnuék mönjjl fis minibe heluoshüpni akarná. kx-K*abős hangon megszólalt;

tett. „Tízszer tizennyolc, az száznyolcvan, meg tizennyolc. százkilencvennyolc ...” számolta fogai között az elárusitó- nő. s visszaadott a két piros százasból két forintot.

Az év földim pedig mutatóujja bögyén ló- bfilvo a maslis ajándékot. kilépett a sokada- lomból, és ahonnan az imént a megjegyzést hallotta, odaballagott a sor végére.

— Jól mondia, édes fír sfim — fordvU barátságosan a türelmetlen emberhez —, odahaza is mcn-fisórolhntnám a

földművesszövetkezet- ben Hiszen van ott is csokoládé ládaszámra, üe úgy igazi az ajándék, ha innen viszem. Mint ahnny a torisznnnban téléit száraz kenyér is lobban esik az apróságoknak az otthoni púkénál. mert madár látta, a mezőn. XJgy ^ ennek a csokoládénak is jobban fognak örülni az nnnkák, mert nagyapa hozt~ na üdülőből. S»*- boszlóről...

(hefi

I

megvárnak, míg hazajössz az SZTK- ból?

— Bíró Andris szekere is itthon volt, miért nem vittétek az övét? — porolt tovább vélt igaza mellett Tóth.

— Mert az ő fogatával én mentem el hordani, hogy az se álljon tétlenül a legnagyobb dologidőben ... A tiedet azért nem fogtuk be, annak azért csak a kerekét cseréltük ki. mert ismerünk téged. Károly. Ne érts félre, mindenki tudja, hogy jól végzed a dolgod a közösben is, de néha még olyan szemellenzős vagy. Képes vagy végigsértődni, ha valaki hozzá mer nyúlni ahhoz, amivel te dolgozol. Végeredményben ki vette el a fe szekered kerekét, ki lopott meg téged? ... És máskülönben is, kinek hordtunk azzal a „kerékkel”. Károly? Neked éppúgy, mint a többieknek ... Hát nem mindegy annak a keréknek, ha ugyanazért a célért a te szekered tengelyén forogd-e, vagy a Bakk Ferién? De te felfuvalkodsz, akár egy béka. Ügv gondolkozol még, mint mikor magadra voltál hagyatva: az „egyém” — az „öné” ... Van ennek értelme. Károly? Hát nem veszed észre, hogy itt a közösben értelmetlen, ostoba szavak ezek? A gond is, a munkánk gyümölcse is közös. A miénk. Károly, akárcsak a föld, a jószág, a szekér... a kerekével együtt...

Tóth közéi) nagyokat nyelt. Egy " kicsit restellte is

magát, mert jöttek közben a többiek is, akik már messziről látták, hogy Tóthot valamiért „mosdatja” a brigádvezető. Megjött a sánta kovács is, a tsz kovácsa, szép, új, frissen bevasalt kereket görgetve maga előtt.

A Bakk Feri szekerének új kerekét...

Csépányi Lajos

déstől kell féltenünk. Néhány helyiségünk ugyanis már teljesen átnedvesedett. Most egy helyiséget nyertünk azáltal, hogy az egyik ilyen — már használhatóvá vált — termet, a legújabb módszerekkel nedvesseg- mentessé teszik. Ezt az elektroosmo- tikus eljárást először a nagytétényi kastélymúzeumban alkalmazták, ott bevált. Miskolcon alkalmazzák másodszor. Nem költséges módszer, és csaknem száz százalékos eredménynyel jár.

Ennyi az a bővítés, amely valóban életszükséglet, hiszen az ötéves tervben többek között három új tudományos munkatárs beállítása szerepel a Miskolci Herman Ottó Múzeumba.

Az emeleten a kiállítási termek is új köntösbe öltöznek. Nemcsak a mennyezet megjavítása szerepel a programba, hanem elkezdték már a készülődést a jövő évre tervezett új. nagyszabású kiállításra is. A Miskolc 6Város történetét és a Borsod megyei ■ népművészet bemutatását magában ♦ foglaló kiállítás mind az öt kiállítási Itermet megtölti majd. A tervezők ▼ rejtett fénycső-világítással biztosítják a jó látásviszonyokat. i Igaz, zárva van a múzeum — de Imeg is lesz az eredménye a most Tfolyó munkáknak! H. E.

! EGY ASSZONY levelet küldött [szerkesztőségünknek. Az egyik bolt .egyik eladónőjére neheztelt. Azt írja, ‘hogy öt fillér miatt megszégyenítet- [ték, nevetséges helyzetbe hozták any- ►nyi ember előtt. Tudniillik, hogy kér- [te a visszajáró aprópénzt. Igaz. hogy ►csak öt fillérről volt szó, deltát az is [pénz! Tíz darab ötfilléres az már egy

► villamos szakaszjegy ára. S ennek az ►asszonynak, aki különben hetven

► forintnál többet hagyott ott a boltiban, éppen ez az öt fillér hiányzott Rabból, hogy ne gyalog tegye meg a

E

csomagokkal hazafelé az utat.

Most sem amiatt panaszkodott, Jhogy végülis gyalogolt, hanem, £hogy elbántak vele. „Ugyan! Mit sír ► azért a nyomorult öt fillérért? — ►biggyesztette el a száját gúnyosan a ► pénztárosnő — itt van tíz fillér, le- ígyen boldog vele ... zsugori ...” Az ► asszony, amikor ezeket a szavakat ► hallotta, elsápadt, azt hitte, rászakad ►a mennyezet. Nem vette el a tíz fiiéiért, ott hogyta a kassza tányérján, ♦szótlanul kifordult a boltból és el- ♦eredt a könnye. Aztán elindult gya- ♦ log haza a Tanácsház térről a Se- Xlyemrétre. Az emberek a járdán ♦gyakran utána fordultak, találgatták, ▼miért sír?

▼ Este tollat fogott és megírta az Xesetet a szerkesztőségnek. Itt már ▼ megjött a hangja, odamondogat a Xpénztárosnőnek, ezt nem is tennék ♦ ki a kirakatba ... A levelet nem kö- ♦zöljük. Azonban körülnéztünk a sé- ♦ relmezett boltban. Állandóan nagy a ♦ forgalom. Meglehet hát, hogy a tu- Jmultusban a pénztárosnő nem akar! ♦vesződni az ötfilléres keresgélésével é Az is lehet, hogy nem volt ötfillé- ♦ rcse. Ilyesmi előfordul, s ha levél- ♦ írónknak véletlenül lapult volna még Jegy forint a pénztárcájában és nem ♦ kellett volna a villamosjegy miatt a: löt fillért visszakérnie, nem emeli ♦ volna kifogást ez ellen. De a történél ♦ mégis elgondolkodtató. Mert... va ♦ lahogy úgy állunk a dologgal, hogj ♦nincs sok becsülete az öt fillérnek 5 még kevésbé annak a lyukas kétfil ♦ léresnek. Az ember, ha az utcán lát ♦ ja, vagy a villamos padlóján, nem ♦ igen hajol le érte. Mennyi ilyer ♦fénylő aprópénzt láthatunk példáu ^Tapolcán, a hattyús medencében ♦ Vagy máshol is. De azt.még nem lát Jtam. hogy valaki egyforintost, piám ♦ ezüst kétforintost dobált volna i ♦ vízbe. Mihelyst erről van szó. rögtör ♦ számolni kezd az ember: egy adai ♦ fagylalt, vagy nyolc darab Kossuti Jcigaretta ára. Még vissza is iár nég> ♦ fillér... Pedig számoljunk csak ♦ ugyanez az egyforintos, vagy kétfo ♦ rintos ötfilléresekből és kétfilléresek ♦ bői is összerakható. Ugyanolyan áru ♦ kapunk érte, ugyanúgy elvisz a villa ♦ mos. De nem visz el. ha a jegy árá Jból éopen az az öt fillér, vagy aká ♦ két fillér hiányzik. Mert a kalauznc ♦ amikor elszámoltatják, nem mond ♦ hatja az ellenőrnek: „ugyan, kérem ♦ mit vacakol azzal a koszos öt fillér Jrel...” Arról is tudok, hogy egyil ♦vállalatunk főkönyvelője három éjjel ♦ három nap dolgozott a félévi mérlei ♦felett. Már majd beleőszült. S mind ♦ezt — két. fillér miatt! Mert a mér ♦ legben az aktíváknak és a passzívák Jnak összhangban kell lenniök. C ♦sem mondhatta a revizoroknak ♦ hogy ne kukacoskodjanak. még az Tsem tehette meg, hogy a zsebéből ki♦

\ Hétre ma várom ♦ a Nemzetinél... ♦

3 Régi idők pesti slágerét jelzi a ♦ ? cim. De Miskolcon új, mindössze ♦ }j két hetes. %

íj Apáink és nagyapáink a légy- ♦ Ottókat még az avasi kilátónál | n vagy a népkerti árnyas fák alatt ♦ íj tartották. A ma fiataljai kényei- X íi mesebbek. s jobban vonzódnak az ♦ ^ újhoz, a mához s a jövőhöz. Két \ JÍ héttel ezelőtt láttam először egy *

1 ifjú párt andalogni a Nemzeti ^

Á Színház mellett épült gyönyörű ♦ In ház árkádjai alatt. A miskolciak | 3j szeme felcsillant, s a fiatalabbak < n megjegyezték: jó ötlet, 4

Másnap már többen voltak. Fia- $ í] tál fiúk s kislányok, percenként * í nézve órájukat, várták türelmetle- 4 0 nül szívük választottját. {

}j Tegnapelőtt délután megszámol- J -g tam. Pontosan tizenöten sétáltak * fQ édes semmittevésben, kedves vára- j íü kozásban. S jöttek a sétapartnerek, i [tj s elindultak az utcákon szerelme- 4 K sen csacsogva nagy a mozi vala- < melyik páholyába. ,

rü Hovatovább: ha így megy. már , Dj kicsiny lesz az árkádosított terület, * Dj mert oly sokan beszélik meg a 1 H randevút hétre, a Nemzetinél. fü De mint egy hírből meghallot- < [}í tam: a városi tanács is gondolt az < (n ifjú szerelmesekre, s a melegszívű , g] idősebbekre — parkot létesítenek J nj az új lakások térségében. J

Dl Szeretnénk, akarom írni szeret- J “j nék a mai miskolci fiatalok, ha ] n] így alakítanák át a régi slágert: 1 Dl Hétre ma várom a Nemzetinél J Dj Az árkádok jobb oldalán ... '

ß] (P- a-) 1

2 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

— Talán tizenegy szeletet tetszik, bácsikám...

— Nem szeletet kérek é* lelkem, hanem tizenegy táblával. Ennyi unokám van odahaza, mindegyiknek egu-egy táhin csokoládét viszek ajándékba.

A boltosnő kissé el- restellte magát, s hogy

2Y7 Vnrái } cr>l nfirtlPS

mozduld lókkal szedegette a nnlcról a csokoládét. Ott azonban csak

ifijein n f n

ki* rdktnrh nly]i$finhfi>l kellett pótolnia. Tpü

f fitt l'i *$70 . $ min prl hov^^Ha fi c a hifiviryfi fit f fi hl fit fi hi rnT/na. bec.sorvs - ~\Jfn c

inHp iviT/il*: f?7rplm pflrr*‘f;T mpcrsrólalt a sor r>é- orrfil— Dr» i/ipsnv JjfilfiX'nrt’fc

plm.pnti (i 7->vsr. . _ A syp. rrnreit is morj

lnhniptf imfn/r víddi? T'«_

tatfilYl C nőm fpj

pytnsJrn T>prtnii*)'1e/yf

Az öreg éppen fize-