Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
Tasárnap, 1981. szeptember 3. BSRAKMAtíYARORSEAQ O Hogy elegendő fakarmány legyen . ... aszályos időjárás egyik AZ /oei i<(jI0S következménye, hogy nem termett elegendő szemesés szálastakarmány. Előzetes számítások szerint megyénkben kukoricából például csupán 40—50 százalékos hozamra számíthatunk. S az első kaszálást kivéve aránylag gyenge termést hoztak a pillangósok és a rétek is. A tavalyi őszi esős időjárás következtében nem vetettünk megfelelő mennyiségű árpát, így az itt várható többtermés sem jelentős. Az a tény tehát, hogy megyei viszonylatban több ezer vagonnal kevesebb szálastakarmányt, silót és szemestakarmányt takarítottak be közös gazdaságaink a tervezettnél, arra kényszerít bennünket, hogy minden lehetőséget megragadjunk az aszály okozta kiesés pótlására. A szálas- és abraktakarmány hiány enyhítésére a legtöbb termelőszövetkezetben már megtettek a szükséges intézkedéseket. Bár a hiány teljes pótlása csak kevés közös gazdaságban sikerül teljes egészében. Azonban a meglévő és megszerezhető takarmány helyes adagolásával, porciózásával elérhetjük, hogy nem szenved kál't, nem csökken termelőszövetkezeteink jelentősen megnövekedett állatállománya. Nem éri érzékeny kiesés népgazdaságunkat. A takarmányhiány csökkentése. az időjárás okozta kár kiküszöbölése természetesen nem könnyű dolog. Mégis, számos lehetőség áll a termelőszövetkezetek rendelkezésere. Az egyik és legfontosabb teendő természetesen az, hogy minden veszteség nélkül kerüljön kazalba, vagy silóba a megtermett szálastakarmány, silókukorica és az, olyan kukoricatáblák termése is, amelyeken nem érdemes bevárni az érést, mert a zöld állapotban besilózott szár a zsenge csövekkel egyetemben kiváló minőségű takarmányt ad. Megyénk több közös gazdasága természetesen már a nyár derekán gondoskodott arról, hogy elegendő takarmány állion rendelkezésére. A cso- baji Szőke Tisza Termelőszövetkezet tagságú példádl a korai burgonya helyére azonnal rövid tenyészidejű kukoricát vetett — és ez a kései kukorica szebb, bővebb termést ígér. mint a rendes időben vetett szokvány. Jónéhány közös gazdaságban gondoskodtak musodvetésröl a korán learatott árpatáblák helyén. Ahol azonban e lehetőséget elmulasztották, ma már nem lehet változtatni a helyzeten. Tehát csak azt lehet megragadni, ami van. A meglévőre viszont mindenütt vigyázni kell. A mezőesáti járás közös gazdaságaiban több száz holdról takarítanak be maglucernát, maglóherét, a visz- szamaradt szárat, pelyvát takarmányként hasznosítják. A megyénkben learatandó több ezer holdnyi maglóhere és maglucerna szalmája, pelyvája is lényeges mennyiségű takarmányt ad. A szálastakarmánv pótlásának másik módja: a kukoricatáblákon törés után visszamaradt szár besilózása. Az idejében betakarított kukorica- szár jó kezelés mellett hasznos, értékes takarmány. S különösen értékes akkor, ha jobbról nem áll módunkban gondoskodni. Termelőszövetkezeteink összes kukoricavetése ez évben meghaladta az 54 000 holdat. A kukorieaszórat fel kell használni a szarvasmarhaállomány átte- leltetésére. S a kukoricaszár tápértéke, íze jelentősen növelhető cukorrépa levelével, melasszal, illetve répaszelettel. Egy robbantásra 120 ezer tonna kő Hazunknak alig van olyan vidéke, ahol ne végeznének nagyarányú útépítéseket. Ehhez a munkához igen sok jómlnőségű kő szükséges. A zúzott kő egy részét a Zemplén-hogy- ségben lévő tállyai kőbányából termelik ki. Az elmúlt években teljesen gépesített bányaüzemből a tervek szerint az idén 800 ezer tonna követ szállítanak el. A megnövekedett igények kielégítésére az idén újabb gépeket állítottak munkába és a kőbányában új technológiai eljárást honosítottak meg. Eszerint tömegtermelésre alkalmas nagykamrás aknákat alakítanak Ma országszerte ünnepélyes keretek között tartják meg bányászaink a XI. Bányásznapot. Ebből az alkalomból számos bányászt tüntetnek ki jó munkájáért. A Borsodi Szénbányászati Tröszthöz tartozó bányaüzemek dolgozói között ezen a napon több mint 400 kitüntetést osztanak ki. Az „Üzem kiváló dolgozója" oklevelet összesen 29.3 bányász nyerte el. Részükre közel 180 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki. Az „Üzem kiváló dolgozója" jelvényt 184 bányász ki. Így például az úgynevezett Kopaszhegyen, 015 méter magasságban alig egy hónapja kezdték meg a korszerű ikerakna kihajtását. Szerda reggelre az akna építését befejezték és a kialakított 125 méter hosszú folyosóban 91 mázsa paxittöltényt helyeztek el. A bánya eddigi legnagyobb külszíni robbantását csütörtök délután végezték el. A nagymennyiségű lőszerrel egyszerre 120 ezer tonna követ robbantottak ki a Kopaszhegy oldalából. A lerobbantott követ ezután kotrógépekkel rakják majd dömperekbe, amelyek az osztá- lyozóba szállítják. kapja meg, a közel 250 ezer forintos pénzjutalommal együtt. Ugyanakkor 49 bányász részesül „Bányászati munkazászló" kitüntetésben, a velejáró egy havi keresetnek megfelelő pénzjutalommal. „Bányászati munkazászlót" kap többek között Holbusz István, a Miskolci Bányaüzemek csapatvezető vájára, Pál István, a Sajóvölgyí Bányaüzem dolgozója. íd. Burkus István, az ormosi II-es akna dolgozója, valamint Kincsem János, alberttelepi vájár. Természetesen megvan a módja annak is, hogy téli legelőt biztosítsunk. Az ősz elején elvetett repce, borsó — különösen ha megfelelő időjárás segíti majd növekedését — kiváló téli legelői, téli zöldtakarmányt ad. Értékes állatállományunk áttelcl- tetésének egyik lehetősége olyan őszi takarmánykeverékek vetése, amelyek április elején, közepén már jó minőségű és mennyiségű termést biztosítanak. A korán elvetett szö- szösbükköny, a borsós keverék és más takarmánykeverékek, ha jól előkészített talajba kerülnek, már a koratavasszal jó kaszálást biztosítanak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy megyénkben — mert takarmánykész- letünk is így kívánja — nem lesz késlekedés a takarmánykeverékek vetésénél, A mezőesáti járás termelő- szövetkezetei és más északi fekvésű járások — például az encsi járás — közös gazdaságai is megkezdték az árpa mellett az őszi takarmánykeverékek vetését. A feladat nem könnyű, azonban meg lehet, s meg kell oldani. Az erő. a lehetőség megvan hozzá. ha termelőszövetkezeteink a hozzáértő szakemberektől, a gépállomásoktól, a tanácsoktól, a terményfor- fialmi vállalattól megkapják a szükséges segítséget. Éppen ezért az Illetékes járási szerveké szakemberek, a kommunisták egyik igen fontos tennivalója jelenleg: gondoskodni arról, hogy közös gazdaságaink megkapják a szükséges gépeket, vetőmagot a takarmány betakarításához, a silózáshoz és az őszi takarmánygabona. illetve takarmánykeverék vetéséhez. Barcsa Sándor 426 borsodi bányász kap kitüntetést a XI. Bányásznapon Jártamban—keltemben Röplapokat szórnak a miskolci utcán. Elég gyakran látjuk, amint egy- egy száguldó autóból kinyúlik egy' kar, kidob az autó-csapta szélbe egy marék papírt, s az emberek úgy tódulnak a papír után. mintha ki tudja, milyen fontos közlemény lenne rajta. Nemrégiben is kidobtak az utcára néhány maréknyi színes lapocskát. A szemfüles utcaseprő néni éppen ott- tartózkodott. Egy pillanat alatt összeseperte az egészet és mielőtt bárki elolvashatta volna, sűrű szitkozódások közben, belapátolta a kerékre szerelt bádogtartályba. Ekkor indult el az alábbi gondolatsor. A röplapot: megrendelő vállalatnak, vagy intézménynek szüksége volt a propagandára, azért nyomatta a röplapot, tehát igaza van. A nyomda kinyomta, mert az a hivatása, neki is igaza van. A Hirdető bekapcsolódott a röplap terjesztésébe, mert neki meg ez a hivatása, tehát neki Is igaza van. A járókelő el akarta olvasni a cédulát, mert azért dobálták — neki is igaza van. Az utcaseprő mintaszerűen eltisztogatta az utcáról, anélkül, hogy a röplap a hivatását betölthette volna, mert az utcán nem lehet papírhulladék és így neki is igaza van. A felsoroltak mindezt drága forintokért csinálták, nem tehetnek róla. hogy a röplap nem teljesíthette feladatát, valójában igazuk van. Az eset figyelemreméltó és elgondolkoztató, bár mindenkinek igaza van. Nekem is. * A nyári női szandál sarka elromlott. Ügy is mondhatnám: a természetes használódás folytán meghibásodott. A gazdája, mint ilyenkor szokás. elzarándokolt vele a lakásához legközelebb eső cioészszövetkezeti javítóműhelybe, a Széchenyi utca végére Megfelelő szakemberek megforgatták a szandált, szakszerűen hümmögtek egy sort. maid közölték, hogy talán három hét múlva kész lesz a mlntegv húsz percnyi munka. Ugyanezt tették később a szerencsétlen szandállal a Kazinczy utcai fiókban is és ott is három hetet jósoltak a felgyógyulására. Elmagyarázták az okot is mindkét helyen: A szandál sarkénak javításához fasarok és néhány négyzetcenti méternyi bőr is szükséges. (Ugyan mek- kor bőrdarab kell egy modern szandál sarkúhoz!?) A cipészszövetkezeti fiókok nem rendelkeznek raktárral, össze kell gyűjteniök jócskán az ilyen jellegű megrendeléseket, majd be kell nyújtaniok anyagigénylésüket a központjukhoz, ott eladminisztrálgat- nak vele egy kicsit, aztán kiutalják a fasarkot és a pár négyzetcentimé- ternyi bőrdarabkát', amit egy szakmunkás végül néhány perc alatt rádolgoz a szandál sarkára. Ha közben elmúlik a nyal', magára vessen a megrendelő: miért nem vilié be nyári szandálját márciusban?! * Tapolcán jártam a csónakázó tó környékén. Szép napsütés volt, néhány fényképfelvételt készítettem. Lefényképeztem néhány 13—14 éves fiút is, amint szorgalmasan mártogat- ták a vízbe az evezőlapátokat. Büszkén kihúzták magukat, amikor a lencse rájuk irányult. — Bácsi, mikor lesz kész a kép? — kérdezte egyikük a kattanás után. — A jövő héten. Egy kicsit összedugtak a fejüket, tanakodtak. —■ Hová lehet érte elmenni? — kérdezte az előbbi. — A szerkesztőségbe. Tudjátok hol van? ... — A mindenségit! — kiáltott fel egy másik. — Erről nem volt szó! Még csak az kell, hogy belekerüljünk az újságba ... Mit szólnak majd otthon? ... S gyors csapásokkal eleveztek. Pedig még vakáció volt, aranyszabadság. Nem követtem volna el indiszkréciót, ha netán közlöm a képüket. De van férfiszolidaritás is: nem teszem. * Majdnem eső után köpönyeg, amiről most szó lesz, de talán még nem késő. És ha az idén már elkéstem, jövőre is lesz nyár és akkor is zsúfolt lesz a tapolcai autóbusz. Az autóbuszokon az ülökalauz- rendszer általában helyesnek bizonyult még akkor is. ha egyes forgalmasabb megállóknál, ahol nagyobb az utasáramlás, pár percnyi torlódást is okoz a kocsi hátsó végében. Helyes a tapolcai buszon is. de tovább lehetne javítani a felszállások meggyorsítását, Az autóbuszok viszonylag gyors egymásutánban követik egymást. különösebb panasz nélkül bonyolítják le a nagy forgalmat, azonban a tapolcai karámban eltöltött sorakozási párpercek után mindenki szeretne gyorsan feljutni a buszra és lehetőleg jó helyet biztosítani magának. Igenám, de az ülőkalauznál megtorpan a roham, a lépcsőnél nagy a tolakodás, miegymás. Mi lenne. ha a forgalmasabb villamosmegállók példájára, nagyobb forgalmú időszakokban a tapolcai végállomáson is előre árusítanák az autóbusz- jegyet? A karémbeli várakozás perceiből bőven jutna rá idő, gyorsabb lenne a felszállás, elégedettebbek lennének az utasok, jobb hangulatban térne haza mindenki, az diakalauz csak az útközben felszállók jegyeit adná ki, a végállomáson felszállókét ellenőrizhetné az úgyis ott álló és a felszállást lrányftó ellenőr. Mindig béke, boldogság honoJna a 2-esen. B. M. Nem arra voltam kíváncsi, hogyan dolgozik Molnár János lyukóbanyai vájár. Azt kutattam, miként él otthon, a családjával és három gyermekével. Ezért mentem a lakására, a Kl- lián-lakótelep mögötti csinos kis házba. Ügy gondoltam, az otthon melegében őszintébb a szó, s egy órácskára kívül re- keszthetjük az aknát, a frontot, egyszóval a munkát, és minden ügyes-bajos dolgot, ami vele jár. Tévedtem. Már az ötödik mondat után a bányában kalandoztunk. a munkáról beszéltünk, ami nagyon is összefügg az otthonnal, a család létével, a frissen épiiit kétszobás házzal, a kerttel, a modern vonalú bútorral, a fürdőszobával, amely kiszorította a lavórt, ami már csak arra alkalmas, hogy moslékot keverjen benne a hízónak, ami karácsonykor vagy újév után illatos tepertőt „ad" a három gyereknek. Hanem az őszinteséggel semmi hiba nem volt. — Hogy miért lettem bányász? — Tenyerével végigdörzsöl borostás álián, az asztalra könyököl, s fekete szemével kinéz a nyitott konyhaajtón. mintha a távolban, a pcrecesi dombokon túl fürkészne valamit. — Mondjam azt, hogv szükség volt rám? Mert kellett a szén? Vagy öntudatos voltam? Nem. Magam sem tudom. Azelőtt kőbányában dolgoztam, s gondoltam. ha már úgyis nehéz munkát kell végeznem, ugyanazt megtehetem a föld mélyén több pénzért. Később aztán, amikor már megszoktam és megismertem a bányát, azt mondtam: egy egész életre jó lesz ez nekem. Tanultam és vájár lettem. Az utóbbi szavakat hallva, az asszony is felveszi a beszéd fonalát. — A fiút. a fiamat azért csak nem adom bányásznak... A fiú. a középső gyerek, a másik kettő lány. A kisebbik épp beröppen a konyhába. Ölében egy öklömnyi cicát dögönyöz. Tekintete akár az anyjáé. Nézem az asszonyt és próbálok a gondolataiba látni. — Nincs megelégedve az életével? — Azt én nem mondom — mentegetőzik. — Semmi bajunk, házat építettünk, bútort vásároltunk, ruhánk is van, meg egy kis pénzünk a takarékban. — Mennyi? Hallgat. Ez titok. Márpedig, ha egy asszony nem árulja el, hogy mennyi a megtakarított pénze, akkor biztosan nem fér el a zsebkendője csücskében. — Hát akkor, ml a baj? — Az uram. Mindig fáradtan, szótlanul tér haza A férfi mérgesen legyint. Ugyan, asszonyi beszéd! Hát persze, elfárad az ember, az igaz, elővájáson dolgozik a brigádjával. nehéz a munkahely, de... — Szóval úgy van az, elvtárs, hogy némelyikünk nemcsak azért a havi négyezerért töri magát. Az előbb nem tudtam magának megmagyarázni, hogy miért lettem bányász. De ma szégyellném, ha az utolsók között emlegetnék a brigádomat. Ne értsen félre, nem szokásom a mézes beszéd. Az embert elkapja a munka heve. s amikor érzi. hogy az izzadt bőr alatt feszül az izom, kíváncsi iá, mennyit bír még. Ült már maga motoron, ugye? No, hajt az ember hatvannal, hetvennel, s gyorsábban. egyre gyorsabban szeretne hajtani, mert elragadja valami Izgalom, s fűti, ösztökéli belülről. Hát így vagyunk mi a munkával. — Csak maga van így. vagy a többiek is? — A brigádomról beszélek. — Az asszony bólint. Latom « szeméből, nem ismeretlenek előtte a brigád tagjai, s nem U>---------------------------------- ----------------------------------M olnár János és családja 1»---------------------------- ----------------------------r) i degen téma itthon a családi fészekben a brigád és mindaz a gond és öröm, ami a közösséget útján kíséri. Itt van mindjárt a legfájóbb beszédtéma. A férfi mondja, az asszony meg csak bólogat rá. — Ez év első napjától versenyben vagyunk az egyik szo- molnoki brigáddal — itt van ez a bánya, közel a cseh— magyar határhoz. Megegyeztünk, hogy minden negyedévben tudatjuk a verseny állását. Az első negyedév légén meg is történt, de azóta hallgatnak a mi műszakiaink. Hogy miért, ezt ők tudják. Mindenesetre, az Ilyesmi lohasztja a munkatempót. Nem azt mondom: a kedvünket, hanem azt a belső izgalmat értem, tudja — egy kicsit virtusnak is nevezhetnénk, hogy: van-e andungja a kollégának, bele tud-e hajtani a százasba. Meg aztán, az első negyedévben előttünk jártak valamelyest a csehszlovák bányászok, mármost honnan tudjuk mi, hogy befogtuk-e őket? Vagy adjuk fel a versenyt? Nem olyanok a fiúk! Az asszony most. aki hallani se akar róla, hogy bányász legyen a fiából, büszkén jegyzi meg: — ő nevelte, mindet ő nevelte csillésből vájárrá A férfi legyint, de látni rajta, jól esik az elismerő szó. Időközben előkerülnek a kitüntetések, hogy valamiként ne- hoey kérkedésnek vegyem a hallottakat. Nézem valameny- nyit. majd a tulajdonosukat, aki egy-két ivazsatói dicsérettel kezdte, majd a bányászati miniszter, őt követően a nehézipari miniszter felezte ki elismerését, aztán érdemes, végül többszörös kiváló bányász lett, megkapta a „Munka Érdemrend -et. S ahogy nézem ezt a nem is idős, mindössze harminchat éves vájárt, arra gondolok, hogy mégis igaza van az asszonynak: ennyi elismerést nem osztogatnak ingyen, azért bizony gyakran el is kell fáradni. De a munka jutalma, az általános elismerésen kívül itt gyülemlik a kedves kis kertes házban, ott ragyog a pufók kislány piros arcán, amint gondtalanul játszik a cicával, ott duz.zad a serdülő fiú izmaiban, akit az anyja más pályára szánt, és a legnagyobb gyerek, a 14 éves fruska ambíciójában, aki az anyjával együtt azt hiszi, hogy összedől a világ, mert annak ellenére, hogy jó tanuló, a „létszám beteli" megindokolással nem vették fel a Közgazdasági Technikumba, pedig ő erre vágyott. ..ezért tanult”. — Hiszen, ha volna valami jó „keresztapa” — sóhajt Mol- nárné. Így mondja, de én egy cseppet sem bánom, sőt „ugratom^ is. de közben arra gondolok: hála ennek a sóhajtozó és örökké panasz.kodó világunknak: annyira megnőtt a kultúrszdnij, hogy hiába építjük iömegével a tantermeket, és hiába képezzük a tanárok sokaságát, mégis, kevés van belőlük. Nem baj az. ha a munkás és paraszt — a sző jobbik értelmében — mindenáron „úriembert” akar faragni a gyerekéből. De mi lesz, ha mindenki idegenkedik a fizikai munkától? — Majd a gépek, majd azok végzik ... — Nem. A munkáskézre mindig szükség lesz — szögezi la a bölcs apa, a családfő határozottságával. Cigarettára gyújt,' fújja a füstöl. — No, és mi van a keresztapával? Írjam meg, hátha akad jelentkező. Az asszony tüzet. fog. — Írjál — Ha megmondja, mennyi van a takarékban — evőd ók tovább. És ő elérti a viccet. — Hát... a lánynak egy bútorra való. No lám! Pedig még nem is eladó. Nem kell siettetni az életet. Ha az idén nem. jövőre bizonyára felveszik. Legfeljebb egy évvel tovább lehet gyűjteni a staiirungra valót. És ha akkor sem? Mindeneseire, nem a „keresztapán” múlik... Latom, Molnárné még mindig bizonytalan. És mondanám, hogy a férjéből se „keresztapa” faragott jólkereső családapát, — de nem mondom. Elköszönök. Hanem azt már nem állom meg. hogy le ne írjam, amit gondoltam: — Csuda jő dolog az, hogy egv munkáscsaládban az a legfőbb gond. a „kétségbeejtő probléma”, hogy a gyerek miként nőhetne túl a szülein. A többi: a ház a kényelmesen be re élezett lakás, a fürdőszoba és a takarékbetétkönyv „csak amolyRi» természetes velejárója ennek az életnek, az jár — igaz. néha elfárad egv kicsit az ember”. Ctala L-aazJd
