Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
4 ESZ ARM AGY A KOKSZ/O Vasárnap, 1961. szeptember 3. Extrémitások gyűjteménye Az „Amerika egy francia szemével“ című film után cJlz úiúíu&k Hl A INI @ JA Csillagászati Hét Borsodban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati Szakosztálya szeptember 14—21-ig „Csillagászati Hetet” rendez Miskolcon és Borsodban. Mint ismeretes, az 1952 óta évente megrendezett csillagászati hetek célja, hoRy tovább szélesítsük a csillagászati előadások iránt érdeklődők táborát, újabb látogatókat, nyerjünk meg az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló előadássorozatai és távcsöves bemutatásai részére. A Csillagászati Hét alatt számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartanak a csillagvizsgálóban, az Értelmiségi Klubban és a különböző üzemekben. így pl. szeptember 14-én a diósgyőri csillagvizsgálóban Apostol Ince szakosztályelnök „Csillagászat és tudomány” címmel, Fábián Endre tanársegéd a szovjet űrhajózás eredményeiről tart előadást. Dr. Zétényi Elek főiskolai docens (Eger) a csillagászat legújabb eredményeiről számol be a miskolci Értelmiségi Klubban. Dr. Szabó Gyula, Elek Árpád, Suba István, Varga István és T^h Kálmán a Vosztok—2 útjáról, Gagarin és Tyitov űrhajózásáról és az űrrepülés biológiai problémáiról tart előadást. A Csillagászati Hét során a TIT Uránia Csillagvizsgálójában minden este távcsöves bemutatást tartanak. A miskolci rendezvényekkel egyidejűleg a járási székhelyeken és nagyobb ipari üzemekben is tartanak csillagászati és űrhajózási előadásokat. Egy perc telefonon — Tessék! Schenlcer Alfréd vagyok, a Miskolc városi Szövetkezeti Bizottság elnöke. — Hallottuk, hogy a Szövetkezeti Bizottság kulturcsoportja részt vett a pécsi fesztiválon. — Méghozzá nagy sikerrel, mert az országban' mintegy százötven szövetkezeti tánccsoport működik. Ebből kilencet láttak vendégül az elmúlt szombaton a kisipari szövetkezetek kultúrcsoportjainak fesztiválján. A Miskolc városi Szövetkezeti Bizottság témacsoportja szentistváni táncokat mutatott be. f— Milyen terveik vannak a jövőben? — Nem pihenünk meg habárainkon, tovább ápoljuk a megyei népi- iánc-hagyományokat, hogy gazdagabb repertoárral léphessünk az igen igényes borsodi közönség elé. — Üdvözöljük a Szövetkezeti Bizottság tánccsoportját. — Köszönöm! Tolmácsolom. tása, ahol a csábítás művészetére tanítják meglehetősen ízléstelen módon e „tudományág” vágyóit és leendő ápolóit. Ikrek kongresszusára is elkalauzolnak, majd egy megalla- píihatatian jellegű, végtelenül durva ..sportmérkőzés’’ tanúi lehetünk, és hogy a sportnál maradjunk, a borzalmakkal tarkított autós akadályugratás sem maradhat ki a látnivalóink közül. Extázisbán őrjöngő négereket láthatunk egy karneváli ünnepségen és fehéreket, akik ezt — legalábbis meztelenkedésben — utánozni szeretnék. Bűnöző fiatalokat láthatunk a rendőrségen, babonás néger istentiszteletet és Las Végas szerencseparkjának kísérletezőit, végül New York épületrengetegét és csillogó neonreklámjait. EZT LÁTTA egy francia Amerikában, aki csak „tanú” akart lenni és a sok-sok látnivalóból csak a bi- zarrt, az extrémet látta meg. Kicsit hamis ez a tanúskodás, mert anélkül, hogy. ítéletet akarna mondani az amerikai életről, látnia kellett volna valamit Amerika azon megnyilvánulásaiból, melyek a filmben ábrázolt szokatlan körön kívül esnek. így a film erkölcsi torzítást mutat, de nem ad teljes képet, — jóllehet, a filmben bemutatott megnyilvánulások hozzátartoznak Amerikához. Hiányzik viszont a filmből annak bemutatása, hogy a monopóliumok miként gyűrik uralmuk alá az egész országot, hiányzik annak ábrázolása, hogy az Amerikaelienes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság miként hálózza be az amerikai életet, hiányzik a faji megkülönböztetés, hiányzik a hírhedt Ku-Klux-Klan tevékenységének érzékeltetése és semmit nem mutat meg a film az átlagamerikaiak életéből, gondjaiból sem. A képek — látszólag ad hoc szerű — egymásutánja is inkább bizarrnak. mintsem szerencsésnek mondható. A film mellett szól — az esetleges jószándékon kívül — a gyönyörködtető képek sokasága. Az operatőr elsősorban a tájképek megkomponálá- sánál alkotott remeket. Nem azt kaptuk a filmtől, amit vártunk és várhattunk. Nem mutatja meg Amerikát, nem mutatja meg az amerikai embert, pusztán néhány meghökkentő képet ad, olyanokat, amelyek általában nem voltak előttünk eléggé ismertek, de ezzel sem az ábrázolt országra vonatkozó ismereteinket nem gyarapította, se nem szórakoztatott kielégítően. A rendező nem akart ítéletet mondani, mégis- ítéletet mondott: a rendkívül bonyolult életből csak a meghökkentőt látta és láttatta meg — és ez már bizonyosfokú állásfoglalás tükröződése, ítéletmondás. Benedek Miklós József Attila. Mivel ez a sor Adt Endre: Magyar jakobinus dala cimi verséből való, ez meglehetősen su- lyos tévedés. Mindkét nagy költőnket szeretem, verseiket gyakran olvasom — mos* pedig azon csodálkozom, hogy lehetett ezt a két nevet összecserélni? Mocsári Ferenc, Lenin Kohászati Müvei Válasz a baktakéki fiataloknak Olvastuk az Északmagyarország „Olvasók hangja” — rovatában megjelent kis cikket, amelyben arról van szó, hogy Baktakéken elromlott a hangos bemondó, illetve az sohasem sugároz zenét. A baktakéki fiataloknak erre a levelére az alábbiakban válaszolunk: Volt egy kis baj a hangosbemondónkkal, azaz a lemezjátszóval, amelyet kb. 2 hétig nem tudtunk üzemeltetni, mert eltörött egy alkatrésze, ei amelyet azóta megjavíttattunk most már tudjuk használni. Szól tehát már a zene Baktakéken Szeretnénk azonban még annyit hozzátenni a válaszunkhoz, hogy a fia talok bármikor bizalommal fordulhatnak a községi tanácshoz is, meri észrevételeiket, ha lehetséges, azonnal orvosoljuk. Molnár János, községi tanács, Bakiakéi Vasgyári úttörők jubileumi tábora Immár harmadszor volt hangos a bükki erdő a vasgyári fiúiskola úttörőinek vidám énekétől. Ezt a tábort a csapat az úttörőmozgalom fennállásának 15. évfordulójára rendezte. A tábort Putnok-Pálmaforrá- son állítottuk fel. Az első három nap kemény munkával telt el. De amikor az első vasárnap a szülők ellátogattak hozzánk, elcsodálkoztak valamennyien a tábor tökéletes felszerelésén és berendezésén. Programunkban játékok, fürdőzés, kirándulások, számháborúk, tábortüzek szerepeltek. Autóbusszal ellátogattunk Aggtelekre, majd Kele- mérbe, ahol Tompa Mihály lakóházát néztük meg. Az esti tábortüzeknél mindennap más őrs tartott műsort, s minden pajtás nagy gonddal készült ezekre a szereplésekre. Táborozásunkat a Lenin Kohászati Művek és a Nehézszerszámgépgyár dolgozói patronáltak. A jubileumi táborban töltött idő felejthetetlen marad mindannyiunk számára. A Tigris Örs tagjai Villany Sóstófalva« Sóstófalván is kigyulladt a villanú A fényünnepet az iskolában tartották meg. Az úttörők egyenruhában, versekkel, dalokkal, ügyes kis műsorral szórakoztatták a falu egybegyült dolgozóit, s ezzel köszöntötték ezt 0 régen várt napot. Az iskola fényárban úszott, amikor egy kis útlörőlánj szavalni kezdte: Köszöntjük a fényt! A villany meghozta a községnek 0 kényelmet, az esti szórakozás és művelődés új, nagy lehetőségeit. Csengő Győző, tg. tanító Társadalmi munka Putnokon A lakók Putnokon is szívükön vi- szerű Putnokon a „Tiszta udvar, ren* seiik községük szépítésének, csinosításának ügyét. Rendszeresen gondozzák, ápolják az utcák, terek parkjait. Legutóbb a lakosság a József Attila utca egyik oldalán járdaépítéshez kezdett. Ezt a feladatot is társadalmi munkában vállalták el a putnoki dolgozók. Ezzel egyidőben továbbra is népdes ház” mozgalom. Minden lakó azon igyekszik, hogy ne maradjon le ebben a versenyben, s minél ha* marabb tiszta, csinos portáját díszítsd a megtisztelő tábla. Természetes; hogy mindezzel az egész község esi* nosodik, szépül. Zubor Károly, Putnok Kazincbarcika fennállásának 10. évfordulója és a XI. Bányásznap ünnepi műsora Ma, vasárnap ünnepeljük Kazincbarcika város fennállásának 10. évfordulóját és a XI. Bányásznapot. A központi ünnepséget Kazincbar- cika-Üjvárosban rendezik meg. A város fennállásának 10. évfordulója és a bányásznap alkalmából ünnepi nagygyűlést tartanak a kerlszínházban. Az ünnepi nagygyűlés délelőtt 10 órakor kezdődik, előadója Nógrádi Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, megyénk országgyűlési képviselője. A nagygyűlés után, a délutáni órákban sport- és kultúrműsor várja az ünnepség részvevőit a város feletti kiserdőben. Este a Miskolci Nemzeti Színház művészei jutalomé előadással kedveskednek a bányászoknak s a város lakóinak. S hogy a táncolni vágyók is jól érezzék magukat, nyolc órától utcabál lesz Béke Étterem mellett lévő téren. d XIX. Az asztalnál ült a család, de ahogy meglátott. Virág Róza felszökött, két lépést tett felém. Sudáran nyújtózott előttem, és nekem a legszépségesebben. Már nem bimbó volt, nem is kinyílott rózsa, hanem szirmaival kitárulkozó virág, melynek elkezdődött a hervadása. Soványabb volt és sápadt, arcára fölvésve két irgalmatlan évtized szenvedése. Testéből Is kilopták az évek a fiatalság frissességét, feszességét, azért, hogy eiébem jött, a rá oly jellemző büszke tartást vette föl akaratlanul is. Tiltakozásul! védekezésül? védő pajzsul? — Jó estét, Róza! — préseltem ki szűkre záródott torkomon sokára. Fölvetett fejét ldssé alábbengedte, s nézett hosszan. Vajon milyennek lát? Vajon mit lát bennem? Kiolvassa-e, mi hozott hozzá? — Jó estét! Álltunk egymással szemben. Tudtam, nekem kell szólnom, én tartozom számadással, mindennel én tartozom. — • Eljöttem ... eljöttem hozzád, Virág Róza! — Visszajöttem hozzátok! Lágyan ívelt szemöldöke megrebbent, kicsi szája vékony vonallá lapuit. — Hozzám?... Hozzánk?... Hogyan?. — Jöttem, mert nem tudok nélküled élni!... Mert boldogtalan vagyok! — Te kerested, Czakó Bálint!... Emlékszel, mit mondtam, amikor elmentél? — Emlékszem! Minden szavadra emlékszem!... De sokszor eszembe jutott kilenc esztendő alatt! — És miért nem jöttél előbb, ha boldogtalan voltál, és ha tudtad, hogy nálam megtalálod? — Egyszer se hívtál!... Nem biztattál ... ! — Még mindig maradt benned hazugság?! ... Nem hívtalak, de tudtad, hogy visszavárlak!... — Vártál?... Akkor most itt vagyok! — Előbbre léptem, de ő hátrált. — Azt mondtam: azelőtt vártalak! És nem most!... Ha neked nehéz volt ez a kilenc év, mit szóljak én?!... Mit?!... — Felejtsünk el mindent, ami volt, Róza! Temessük el a múltat, és kezdjünk új életet! Tagadóan ingatta a fejét. — Azt hiszem, én már nem tudom ezt megtenni!... ElkéstglLMegrémültem. Térdre vetettem magam és átöleltem a lábát. — Ne mondj ilyet!... Szánj meg, Virág Róza!... Tudom, nagyot vétettem ellened... ellenetek!... De nem eresztett a Sátán!.,„ Nem tudtam szabadulni a karmaibólErősebb volt nálam ... Sírtam, ahogyan csak megérett férfiak sírhatnak. — Hiszem, hogy ma is szeretsz!... Megaláztalak, megbántottalak, bocsáss meg! ölelő karjaimmal, lábához tapadó arcommal éreztem, hogy reszketni kezd Virág Róza. Aztán lehajolt, és fölemelt magához. A karomba áléit. Átöleltük egymást, és sírtunk sokáig. A fiam és Piroska az asztaltól nézett bennünket megilletődötten, a felnőttek nem mindig értett cselekedeteinek szóló ámulattal, szemrehányással. Odamentem hozzájuk, magamhoz szorítottam Bálintot és Piroskát, csókolgattam őket. Kilencedik esztendős volt a fiam, nyurga, nagy- növósű, a vállamig ért. De számomra ma is az a kisfiú volt, akit régen sze- kereztettem a határban, a felejthetetlenül édes együttlét ügyesen ellopkodott óráiban. Megvacsoráztunk, Róza a gyerekeket lefektette a konyhában, majd megágyazott a szobában. Még üldögéltünk az asztalnál. Alig beszéltünk, inkább a szemeink kérdezgettek, felelgettek. Mimindent el tudnak mondani a néma szemek, úristen, micsoda párbeszédre képesek az emberi szemek! Végigsimítottam galambősz hajamon, __________ ___________ — Megöregedtem, ugye, Róza? — Én is! — mondta szomorúan. — Te meg fiatal vagy és szép! De nekem ez a negyvenkettő hatvankettővel fölér!... Úristen, milyen oktalan állat az ember, hogy boldogtalanságot vészén magára boldogság helyett! Mindkettőnket kimerített a találkozás izgalma, lefeküdtünk. * A következő vasárnap téesz-község lett a falunk. Ezzel a testvéreimmel való pereskedés is végétért. Még volt egy utolsó peres ügyem, a válás. Ez hamar ment, egy hónap alatt elválasztottak Pannitől. Megesküdtem Virág Rózával. Nem rendeztünk százházas lakzit, igazán csak néhány jókomámat, pár rokont hívtunk meg. De azért cigány volt, és mulattunk, táncoltunk, szépen vigadtunk. Hogy visszatértem Rózámhoz, abbahagytam a mértéktelen ivást, részegen senki sem lát többé. A faluban négy téesz alakult, én a „Petőfi” tagja lettem, az állattenyésztésben dolgozom. Így hát a kezem alatt maradt Táltos, és néha meglovagolhatja a fiam. Ezt kialkudtam a vezetőségtől az alakuló gyűlésen. Egyenesbe jött az életem. Enyém a kedves, meleg fészek, egészen enyém benne az én tündéri szépségű Rózám, ezüstös halántékával is szebb ma ő, mint volt valamikor, amikor még nem tudtam, hogy tulajdonképpen az életet jelenti nekem. A bánat, az árvaság helyébe öröm költözött, és ez különös, erős fényű bájjal aranyozza be drága lényét. Az enyém Bálint fiam, és milyen végtelen fölemelő érzés, hogy csakugyan szeret, hogy olyan okosan érti tévelygéseimet, s mindent megbocsátott, amit ellene is elkövettem. Vasárnaponként nagyokat sétálunk a határban, roppant kíváncsi természet, fogékony lélek, minden érdekli, mindent ismerni akar. S látom, büszkeség tölti el, hogy mindenre tudok válaszolni. Enyém Piroska is, őt is szeretem, a magaménak érzem, hiszen Róza szülte, számomra a legkedvesebb nő a világom hogyne szeretném. Vigyázok, nehogy úgy érezhesse, kevesebbet kap tőlem, mint Bálintka. És mire vége a nyárnak, betakarítjuk az első közös termést, akkorra öten leszünk. Fiúval, leánnyal gyarapodunk? ... Egyformán boldoggá tesz a kis jövevény, hiszen a mi sokat próbált, s minden szenvedést kiállt szerelmünk záloga lesz ő. Egyelőre Róza szegényesen kicsi házában lakunk, de lesz nekünis szebb otthonunk is, építünk magunknak újat, nagyobbat. Most tavaszodik. A határban az újra kihajtó élet balzsamos illatai lengnek körül, és korán fölzendült a pacsirták éneke. Az én kedves madaraim éneke. Olyan nekem ez a tavasz, mintha ismét fiatal lennék, mintha csak most kezdeném az életet, és egyenesen nekem dalolnák az elérhető boldogság dícséretét. Nem szerepelek többé a falu plety- kabes/.édeiben, átadtam a helyemet másoknak. Megszabadultam a Sátán rabságából, s ím, megtaláltam a boldogságot; Hogy megszolgáltam érte keméav*n, s igen megérdemlem, tanú reá éz a történet, életem története. Vege, ország életére jellemzőként csak olyan képeket, olyan megnyilvánulásokat mutatnak be, amelyek bizonyára ott is feltűnő ritkaságok, a „csodabogarak” közé számítódnak. Lehet a film alkotóinak célja jóhiszemű, de Amerika nem festhet így egy francia szemével sem. (Egy kicsit ludas a film címének magyar fordítója is, mert az eredeti francia cím: L’Amérique insolite, azaz: Szokatlan Amerika.) Mit láthatunk a filmben? A San- Franciscó-i Aranykapun lépnek be a film alkotói Amerikába és kacska- ringós úton New Yorkig jutnak el. Közben megismertetnek minket Santa Monica tengerpartjával, ahol reklámfotók céljára önfeledten ölelkező szerelmespárt fényképeznek élelmes üzletemberek, látjuk az amerikaiak fotószenvedélyét, a különböző reklámirodákban készülő felvételek elkészítési módját, elkalauzolnak Dis-" ney-Landbe. ahol ió pénzért néhány száz év előtti állapotokat kaphat a kíváncsi turista. Felvillannak a nagy mezőgazdasági gépek {embert nem látunk), meghökkenünk a rabok furcsa sportmérkőzésén, óriás tortákat, fagylalthegyeket látunk, a gyomrunk kavarog a rágógumi felhasználása (hogy ne mondjuk: élvezete) bemutatásának naturalista képsoraitól, szépségkirálynők sorakoznak fel előttünk, tanúi vagyunk a hula-hopp őrület rendőrségi támogatásának, megmosolyogjuk a leendő apák iskoláját. ízelítőt kapunk a gyermekversenyekből. Szokatlan és meglepő számunkra a strip-tease iskola bemutaFRANCOIS REICHENBACH fran cia filmrendező és néhány munkatársa hosszabb körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. Utazásuk alatt filmre vették, amit láttak illetve ami megragadta őket. A MO- KÉP egyik tájékoztatója szerint 3í ezer, a másik tájékoztatója szerint 3500 méter filmet készítettek és ebből vágták össze azt a 2400 métert, ami most előttünk pereg a mozikban. Ennek az adatnak megemlítése azért nem szükségtelen, mert ha valóban 35 ezer méterből vágták ki a látott 2400-at, úgy aligha volt a válogatásuk túlzottan szerencsés. A film alkotói túlsókat magyarázkodnak (nem magyaráznak: magyarázkodnak!) azt is mondhatnánk: mosakodnak, mentegetőznek. Unos- untalan elmondják a filmkockák mögött a nézőnek, hogy nem volt szándékukban a jelenségek mélyére hatolni. s bár tudják, hogy az esetleg csábító felszín mögött más rejlik, csak látni és láttatni akartak, de az állásfoglalás, ítéletmondás szándékukon kívül esik. Vajon az amerikaiak látják-e így a hazájukat, környezetüket? — kérdezi a kísérőhang már a film elején. Nem valószínű, hogy az amerikai polgár így látja hazáját. Nem kérjük, nem is „kérhetjük számon’’ a film rendezőjétől a felszínes látás- és ábrázolásmódot, hiszen ők csak ezt akarták és kétségkívül joguk van így nézni és látni. de meghökkentő az a sanda szemszög, látásmód, amellyel a film alkotói kizárólag az extrémilásokat fedezik fel a nagy országban és egy Súlyos tévedés A villanyrendőrnél lévő IBUSZ kirakatában már régóta látható egy könyv. Ez a könyv, úgy látom, utazási tájékoztató. A kinyitott lapon vadregényes, szép vidék képe látható, mellette pedig szöveg van, versidézettel: „Dunának, Oltnak egy a hangja .. Most jön a meglepetés. A könyvben az idézet alatt zárójelben ez áll: GERGELY MIHÁLY: A SÁTÁN
