Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

Csütörtök, 1961. augusztus 17, ESZAKMAGYARORSZAu Munka közben - verseny közben Nincs szebb dolog, mint a nemes vetélke­dés, a nemes verseny a munkában. Olyan munkában, amely sa­ját környezetünk bol­dogulása érdekében épít, formál. Ilyen ne­mes vetélkedés napja­inkban a falvak, a ter­melőszövetkezetek egy­más közötti versenye... Azonban nehezebb do­log nincs annál, mint értékelni, pontosan megmondani; melyik község, melyik járás jár előbb mondjuk a cséplésben, a talajfor­gatásban, a mélyszán­tásban, vetőszántásban. Mert ami reális tény adott pillanatban, egy óra múlva pontatlan, Hiszen minden közös gazdaságban, minden állami gazdaságban egy-egy óra alatt a ga­bona száz és száz má­zsáit csépelik el, a tar­ló száz és száz holdjait szántják fel. Így pon­tos eredményt csakis a nagy verseny befejezé­sével lehet mondani, illetve akkor, ha egy- egy termelőszövetke­zetből, egy-egy járásból megérkezik a hir: vé­geztünk a csépléssel, nincs több szántaniva­lónk, elvetettünk. S ma már egyre több ilyen jelentés érkezik. Mezőkövesd, Encs, Mezőcsát A tiszalölriek és a csengenek kez­deményezte versenyre megmozdult megyénk is. Nincs egyetlen község, egyetlen termelőszövetkezet, amely ne jelentette volna be: mi ezt és ezt vállaljuk, mi ekkorára és ekkorára végzünk a csépléssel, ennyivel és ennyivel több kenyérgabonát adunk a fogyasztás részére. Természetesen az Ígéret nem maradt csupán Ígéret. Annyira nem, hogy ime, most augusztus közepén — már csak el­vétve akad csépelnivaló. Ez az elmúlt évtizedekben bizony még nem for­dult elő. Persze a vetélkedésben van­nak ügyesebbek, szorgalmasabbak és kevésbé ügyesek, kevésbé szorgalma­sak. A mezőkövesdi és az encsi já­rásban például körülbelül egyidőben fejezték be a cséplést. De talán csak órákkal maradtak le a két járástól a mezöcsátiak. A három járás termelő- szövetkezetei, a járások, a községek vezetőinek segítségével igazán jól szervezték meg a munkát, s a tsz- tagság, a gépállomások traktorosak a cséplővezetők valóban nagyszerűen dolgoztak. Persze, ezt el lehet mon­dani a járás 170—180 termelőszövet­kezetéről, több járásról is. Mint ahogyan el lehet és el kell mondani azt is, hogy az ózdi, a putnoki járás­ban még bőven van tennivaló. Van és tesznek is. Mert napjainkban a falut, a termelőszövetkezeteket ille­tően a tapasztalat elvitathatatlan ul a következő: Az új és régi termelőszövetkezetek tagsága egyemberként dolgozik, hogy egyetlen szem gabona se vesszen kárba, hogy egyre több teremjen. Ezt a munkát nagyszerűen segítik a köz­ségek, a járások nem mezőgazdaság­ban dolgozó társadalmi aktívái, a kü­lönböző vállalatok dolgozói, s termé­szetesen elsősorban a párt-, állami és tömegszervezetek vezetői és munka­társai. Ez így van az ózdi, a putnoki járásokban is, azonban kevésbé dol­goznak sikerrel, mint megyénk más járásaiban. Hogyan tovább? összességében el lehet mondani, hogy augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére megyeszerle befejeződik a cséplés és teljes erővel dolgozhatnak a gépek a földeken. Mert sajnos, az encsi járás kivételével, általában le maradás tapasztalható a tarlóhántás­ban, a nyári mélyszántásban. Termé­szetesen járási viszonylatban, hiszen jónéhány termelőszövetkezet már be­fejezte a tarlóhántást, megkezdte a vetőszántást és néhány nap múlva megkezdi az őszi kalászosok vetését. Azonban, hogy időben földbe kerül­jön a mag, hogy ez évben ne ma­radjon felszántatlan terület, ahhoz körülbelül olyan munka, olyan szer­vezettség kell, mint az aratáshoz, a csépléshez. Pontosabban: olyan ön­feláldozó munka kell, mint a mérai, a baktakéki gépállomás dolgozóinak, traktorosainak munkája. Ha megyénk gépállomásainak, ter­melőszövetkezeteinek traktorosai nem sajnálják a fáradságot, hogy esetleg két műszakban is dolgozza­nak néhány napon, vagy néhány hé­ten át, akkor ez évben nemcsak az aratást, a cséplést fejezzük be egy hónappal előbb, mint más években, hanem a vetést is. Sőt!... A cigándiak vállalása Sőt; ha nem csökken a munka­kedv, a versenylendület, — már pe­dig úgy mutatkozik, hogy ez nem­hogy csökkenne, de nő, — akkor a tiszalökiek nyári időszakra kezdemé­nyezett versenye tovább tart; egészen az év végéig. Erre már kézzelfogható bizonyíték a cigándi termelőszövet­kezetek „felszólalása”. A cigándiak ugyanis nemcsak a vetés befejezésé­re, de az ősziek: a répa, a kukorica a burgonya betakarítására is határ­időt tűztek ki. S ez a határidő há­rom-négy héttel korábbi befejezést igér, mint az elmúlt évben, illetve években. S a cigándiak példáját egyre több közös gazdaság követi. Egyre több termelőszövetkezet tagsága, vezetői határozzák el már most; mikorra vé­geznek az ősziek betakarításával, az őszi mélyszántással... Ezért lesz na­gyon nehéz megállapítani, melyik község, melyik járás viszi majd el a babért egy félesztendős kemény munka után. Egy azonban bizonyos hogy a Vetélkedés, a verseny, a gyors szorgalmas munka nyeresége máris megmutatkozik. Nyert minden be­csületes dolgozó közösség, nyert minden jól dolgozó járás és nyert az egész társadalom. És ha sok ilyen nyereségünk lesz, akkor a tervezett­nél hamarabb valósul meg mindaz amit elképzeltünk, elképzelünk: nyűgödtabb, gondtalanabb élet. Ez a falu nemes és eredményes ve­télkedésének legszebb eredménye és igazi célja. Barcsa Sándor Traktoros ok vetélkedése NAGY ÉRDEKLŐDÉS mellett ren­dezték meg vasárnap a mezőcsáti já­rás traktoristáinak első szántóverse­nyét. Már a kora reggeli órákban gépkocsikon, vontatókon, kerékpá­ron, gyalogosan és lovaskocsikkal igyekeztek a vendégek a verseny színhelyére, a hejőpapi tsz előre ki­jelölt táblájára. Kilenc órakor, mintegy 400—POP; ember jelenlétében kezdődött meg a szántóverseny. A járás szocialista szektorainak húsz traktoristája állt gépével a rajtvonalhoz, hogy a járás­ban teljesen újszerű, nemes vetélke­désben összemérje tudását. Az elnökség részéről — amelyben helyet foglaltak a járási párt-, ta­nács, KISZ-bizottság vezetői — Ba­logh Ferenc, a járási tanács vb. el­nökhelyettese ismertette a traktor­verseny jelentőségét és lefolyását. — A verseny legfőbb célja — mon­dotta — a traktoros foglalkozás nép­szerűsítése és a szántás minőségének javítása, hogy minél több fiatal vá­lassza élethivatásának a traktoros mesterséget. Ezután Szendrei Jenő főrendező jelt adott a verseny megkezdésére. A traktoristák nagy gonddal, igyekezet­tel, tudásuk legjavát beleadva küz­döttek az első helyért. A nézők sorai­ból többen megjegyezték: bárcsak máskor is mindig így lenne, akkor kevesebb terméskiesés mutatkozna. Van ebben sok igazság. Bár álta­lában nem rosszak a csáti járás trak­toristái. de az is igaz, hogy még so­kat kell javítaniuk. A verseny végét mindenki izgatot­tan várta. A bírák a versenyzők ál­tal felszántott minden parcellát pon- ----------oOo---------­Tiz ennégy községben tartanak „fényünnepélyt“ augusztus 20 előtt és után Az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói vállalták, hogy augusztus 20-ra Borsod megyé­ben újabb 25 községben gyújtják ki a fényt. A vállalat dolgozói ígéretük teljesítésében derekasan helytálltak, mert alkotmányunk ünnepéig 28 újabb községben fejezik be a villa­mosítást. A legfrissebb jelentések szerint a legközelebbi napokban Alsógagyon, Büttösön, Égerszögön, Teresztenycn, Galvácson, Abod-Királykúton, Ke­resztéten, Pamlényban, Felsökelecsé- nyen, Sóstófalván, Gagyapátiban, Szőllősardón, Ládbesenyőn és Bor- sodgeszten rendeznek fényünnepsé­geket. A kis községek lakói nagy- nagy szeretettel készülnek az ünnep­ségekre . 11 tosan, külön-külön megvizsgáltak. Megnézték a szántás mélységét, mi­nőségét, és azt, hogy betartotta-e hi­ánytalanul minden traktorista a ver­senyszabályban foglaltakat. Ezután került sor az eredmény kihirdetésé­re. Első; Tóth József, az emődi Sza­badságharcos Termelőszövetkezet traktoristája 80 ponttal, második: Törő Gyula, a Mezőcsáti Allarni Gazdaság traktoristája 79,4 ponttal, harmadik: Rácz István, a Hejőmenti Állami Gazdaság traktoristája 76,6 ponttal, negyedik; Vályi József, s Mezőcsáti Gépállomás KlSZ-trakto- ristája 75,7 ponttal, aki egyben a já­rás legjobb KISZ-traktoristája okle­velet is elnyerte. Olasz bákeharcosók látogatása megyénkben A Hazafias Népfront megyei bi­zottságának meghívására, rövid ma­gyarországi tartózkodásuk során, hét­főn délben megyénkbe érkeztek az olasz béketanács tagjai. A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságá­na de Sabeta asszonyt, középiskolai tanárnőt. Olasz vendégeink háromnapos lá­togatásuk során megtekintették a Lenin Kohászati Műveket, beszélget­tek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanáraival, megtekintették Az olasz delegáció tagjai kedden meglátogatták mását. a kisipari szövetkezetek Idái­nak nevében Kállai László elvtárs fogadta Giacomo Calandrone-t, az olasz béketanács titkárát, valamint Vincenzo de Sabeta-t, a bolognai egyetem docensét, a bolognai béke­bizottság tagját és feleségét, Giovan­a megye kisipari termelőszövetkeze­teinek kiállítását, majd a .Hegyalján ismerkedtek a rekonstrukcióval és a szőlőművelő emberekkel. A küldöttség szerdán este eluta­zott megyénkből. Foto: Szabadot Hét hónap alatt 220 község rendezési irányelve készült el A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága mellett működő 140 tagú műszaki munkacsoport, a helyi tanácsokkal közösen, az év elején kezdte meg a községrendezési irány­elvek kidolgozását. A csoport tagjai társadalmi munkával eddig 220 köz­ség távlati rendezési tervét készítet­ték el. A. A községről pontos térké­pet készítettek, feltüntetve, hogy az új létesítményeket hol helyezik el, melyik részen alakítják ki a szocia­lista falu központját. A még hátra­lévő 140 község rendezési irányéivei- nek kidolgozását szeptemberben fe­jezik be. Augusztus első heteiben köz­ségi tanácsüléseken megkezdték a rendezési irányelvek megvitatását és elfogadását. Ezenkívül a népfront-bizottságok számos helyen szerveztek társadalmi munkát a községfejlesztési tervek mielőbbi megvalósítására. Tatfdom például községiejlesztési hozzájáru­lásból és társadalmi összefogással a főutcán három kilométer hosszú jár­dát építenek, amelyből ezer méter már elkészült. Hejce község lakossá­ga az új pártház építésénél csaknem 20 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, Tiszakeszi község­ben pedig 900 méter hosszú járdát fektettek le társadalmi összefogással. SÁTORALJAÚJHELYEN TÚL, a zempléni hegység alkotta völgyben* Pálházán, a Somhegy tövében mű­ködik Magyarország egyetlen perlit őrlőműve. A többemelet magasságú őrlőmű stílusosan illeszkedik be a festőién szép vidék arculatába. Ké­ménye közönyös egyhangúsággal pi­pál. Maga a mű — érkezésünkkor — csöndes, hallgatag. Egy munkaruhás férfi — Farkas István, akit nemrégi­ben tüntettek ki „Kiváló dolgozó” címmel — felballag az építmény leg­felső szintjére, fordít a kapcsolón, megindul a perlitet magasba szállító gumiszalag, morogva kezdenek dol­gozni, zúgni az őrlőhengerek. Alig látható porfelhő kezdi körüllebegni az épületet. Lenn a síneken, az addig hallga­tagon álldogáló kismozdony motorja berregni kezd, s a perlittel megra­kott szerelvényét odatolja az adago­lóhoz. Zártartályos szállítókocsi ér­kezik az állomásról az épülethez. Halk surrogással ömlenl kezd tartá­lyába az őrölt perlit. A tartályok megtelnek, s e környék — Európá­ban is ritka — terméke megkezdi útját távoli vidékek felé. Fenn, a hegy oldalán, s lenn: erő­teljes berregés. Kotrógépek harap- dálják a perlitre boruló meddőt. — Eddig — mondja Benke István, az üzem fiatal vezetője — 70 ezer köbméter meddőt szedtünk le. Még van vagy 25—30 ezer köbméter hátra. Ezzel teljesen szabaddá teszik a Jövő évi termeléshez szükséges mint­egy 40—45 ezer tonna perlitet. A földszinten — vagy más néven a nullszinten — dolgozó kotró vezető fülkéjében egy fiatalember. Nagy Sándor ül. Noha nemrégiben vette Dolgozik a perlit őrlőmű át a gép irányítását, jól, hozzáértés­sel kezeli a gépmonstrumot. Benke István megjegyzi: — Ez a gép 24 órai munkájával mintegy 100 kubikos munkáját végzi el. Az őrlőmű teljesítménye — a kí­vánalmaknak megfelelően — foko­zódik. Ez év július 1-én átálltak a kétműszakos termelésre. A két mű­szakban összesen 69 ember dolgozik. MAGA AZ ÖRLÖMÜ csaknem tel­jesen automatizált. Az embernek csak ellenőrizni kell a munkát. An­nál nehezebb a bányászás. Igaz, a lehetőséghez mérten a legtöbb mun­kát gépesítették, de vannak olyan munkafolyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni. Nincs olyan gép, amely például csilléberakás közben ki tudná választani a perlit közül a meddőt. A dolgozók többnyire környék­beliek. Valamennyiük között legjob­ban dolgozik — Lukács István bri­gádvezetővel az élen — a Petőfl-bri- gád. A brigád versenytársa a Dózsa- brigád. Brigádvezetője — Fazekas András — előzőleg a Petőfi-brigád tagja volt. Az ott szerzett tapaszta­latait igen jó eredménnyel igyekszik új helyén hasznosítani. A kőbánya- szók igen egyszerű, melegszívű em­berek. Erről érdekes epizódot mesél­tek el. Kezdetben a robbantások, az em­berek jelenléte nagy riadalmat kel­tettek az erdő vadja! között. Ma már a vaddisznó nyugodtan túrja, rob- bangatások közepette is közelben a földet, csöndesen legelészik az őz, a Munkában az exkavátor. Fürge dömperek szállítják el az általa „kiharapdált" meddőt. le kor arról faggatjuk az üzemvezetőt, hogy a termék hány százalékát hasz­náljuk fel Magyarországon, fanyarul elmosolyodik. — Már megint a ,,perlit-ügy”. Ki­csit talán fel is fújjuk. Igaz, egyre nő a hazai érdeklődés, jó dolog, hogy újabb államok lépnek a megrendelők sorába, de megint csak sajnálattal kell megjegyezni, hogy Hollandiában, Svájcban, Ang­liában talán hamarább felismerték a pálházi perlit jelentőségét,' iriint mondjuk a borsodi tervezők, építők. Valahogy itt még mindig félve nyúl­nak az új építési termékhez. — Az egyik nyugatnémet cég — mondja Benke István — most igéd' várja, tegyünk ki magunkért, mert a Beyer gyógyszergyárnak pálházi perli tből építenek egy 33 emeletes irodaházat. (Nem csodálkoznánk, ha valamelyik építési szakemberünk ott járva álmélkodva ismerné fel; a perlitből is lehet valamit csinálni> Mádon, a vállalat főmérnöke — Szép Ernő — érdekes dolgokat mond el az őrlőmű jövőjéről. — A hazai és a külföld! megren­delők igényeit figyelembe véve ré- konstruáljuk az őrlőművet. Moát készülnek a tervek, amelyek alapján I millió forintos beruházással olyan átalakítást végzünk, hogy az eddigi egy helyett öt fajta terméket állítha­tunk elő. az Átalakításhoz — a hatal­mas silótartályokhoz — szükséges alkatrészek egy része már ott, van Pálházán. Egy mindenesetre biztos.; az építés, az átalakítás nagyban se­gíti maid a perlit szélesebbkörű al­kalmazását. L t (Cs. B.j PotK Gatyás magához. Engedte, hogy becézzék, simogassák. Nevet is adtak neki: „Miska”. Miska rendszeresen felke­reste bányászismerőseit, mustrál- gatta őket csodálkozó szemeivel, győztes pózban fényképeztette le magát. A hegyvidék nemcsak, mint va­dászterület vált ismeretessé külfoíí előtt, hanem termékei révén is. Ami­szarvas. A tél folyamán egy hatal­mas szarvasbika ismerkedett össze a bányászokkal. Ha asszonynép került eléje, megijesztette, elzavarta, de a bányászokat egészen közel engedte nézte, amint bontották a hegyet. Aztán a „Miska” elmaradt. Arra járt egy nyugatnémet vadász, lepuffan- totta, rátette lábát a megtört pillan- tású, haldokló állat testére, s eme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents