Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1961. augusztus 17. A bonni kormány nia^a helyezi blokád alá Nyugat-Berlini A Német Demokratikus Köztár­saság kormányának a demokratikus Berlin védelmére tett intézkedései — mint ez várható is volt •— rákénysze- rítették a nyugatnémet kormányt, hogy némileg felülvizsgálja minden konstruktív javaslatot visszautasító politikáját. Diplomáciai megfigyelők megíté­lése szerint igen sok olyan kérdés van, amit a két német államnak, il­letve Nyugat-Berlin szenátusának és az NDK kormányának kellene meg­oldania. Bonn és Nyugat-Berlin sze­nátusának ama reményei, hogy az NDK kormányának intézkedéseire a NATO-tagálkunok erőszakkal vála­szolnak, szertefoszlottak. Ez kiderül a szerda reggel megjelent nyugatné­met és nyugat-berlini lapok igen le­mondó hangjából is. A, ' Hamburgban megjelenő Die Welt nyugat-berlini kiadásának ve- zérglosszájában felveti a kérdést, mit érhetnének el, ha Willy Brandt javaslata szerint az ENSZ-közgyűlés elé vinnék a berlini kérdést. A lap arra a következtetésre jut, hogy en nek csupán propagandisztikus hatá­sa lehetne. Ullstein lapkirály nyugat-berlini bulvár lapja, a B. Z. am Abend amely a szocialista tábor elleni uszí tásban nem ismer határokat, kényte len megállapítani, ,,ne tápláljunk többé illúziókat: nincsen semmi eszközünk, ami­vel arra kényszeríthetnénk Pan- kowot, hogy vonja vissza intéz­kedéseit. A nyugati hatalmak nem akarnak és nem is tudnak erőszakot alkalmazni Walter Ulbricht intézkedései ellen... A% NDK békét akar Szerdán az NDK fővárosának, a demokratikus Berlinnek városi ta­nácsa rendkívüli ülést tartott, ame­lyen Friedrich Ebert főpolgármester foglalkozott az NDK kormányának legutóbb tett intézkedéseivel. Megállapította, hogy ezek az intéz- kédések útját állják a revansista nyugat-németországi és nyugat-ber­lini erők ellenséges tevékenységének, s ugyanakkor az európai népek bé­kéjét,'az NDK és fővárosa védelmét és a-‘szocialista -tábor biztonságát szolgálják. Ebert köszönetét mondott az ál­lami szervek dolgozóinak, a nemzeti néphadsereg és a népi rendőrség ka­tonáinak és tisztjeinek, valamint a .munkásőrség tagjainak, hogy példá­san eleget tettek kötelességüknek. Ebert rámutatott arra is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság éveken át mostanáig nyitva tartotta fővárosának nyugat-berlini határait, mert bízott benne, hogy a nyugati hatalmak nem élnek vissza az NDK kormányának jóakaratával. A Nyugat azonban mit sem tö­rődik a német nép és a berlini lakosság éredekeivel és aljas fel­forgató célokra használta ki a helyzetadta lehetőségeket. Ebert főpolgármester foglalkozott Brandt nyugat-berlini polgármester dicstelen szerepével, rámutatott arra, hogy Brandt a „kommunista-ellenes- ség” jelmezében tetszeleg és. nyíltan harcra buzdít. Az év elején Brandt kijelentette: „vállalni kell minden kockázatot, még ak­kor is, ha Nyugat-Berlin védel­mében életeket kell áldozni”. Valójában senki sem fenyegeti Nyugat-Berlin polgárainak „szabad­ságát” — hangoztatta Friedrich Ebert. Ezt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és a Szovjet­unió vezette szocialista tábor is sza­vatolta. Végezetül a főpolgármester Nyu­gat-Berlin lakosságához fordult, fel­hívta figyelmüket arra, hogy ők is tegyenek meg mindent a háború ki­robbantásának megakadályozására, s harcoljanak a nyugatnémet milita­rista törekvések ellen. Az emberek tudomásul fogják, ven­ni ezeket és a világközvélemény is megnyugszik”. Az elmúlt három nap Bonnban is Nyugat-Berlinben is a kapkodás és zavar jegyében telt el. Növeli a za vart az a tény, hogy Adenauer ked di, regensburgi beszédében igen sér­tő kifejezésekkel illette választási el­lenfelét, Willy Brandt szociáldemok­rata kancellár-jelöltet, s emiatt jer lenleg válságban van Nyugat-Berlin koalíciós szenátusa. Az egység meg­bomlott és csak a szocialista tábor el­leni gyűlöletben maradt meg a teljes egység. Brandt már teljesen elvesztette a fejét és a jelek azt mutatják, hogy Adenauer kancellár Brandtnál job­ban látja azokat a határokat, amed­dig el lehet menni. Adenauer most megpróbál min­den felelősséget választási ellen­fele nyakába varrni, s így akar­ja növelni a maga politikai be­folyását. Az NDK kormánya felkészült gaz­dasági természetű „ellenintézkedé­sekre”, s mint kedden közzétett - nyi­latkozatában értésre is adta: az NDK kereskedelmi kapcsolatai bő­ven elegendők ahhoz, hogy szükség esetén külföldi piacokon szerezze be azokat az árukat, amelyeket jelenleg Nyugát-Németország szállít. Az NDK szilárdan számíthat a szocialista tábor országaira. Az NDK kormánya nyilatkozaté ban arra is emlékeztette a bonni kormányt, hogy a kereskedelmi egyezmény felbontása komoly kö­vetkezményekkel járna Nyugat-Né- metországra. ,,A kereskedelmi meg­állapodás felrúgásával a szövetségi kormány hatálytalanítaná a fizetések ügyében kötött kiegészítő egyez­ményt is. A szövetségi kormány a kereskedelmi egyezmény önkényes felmondásával megfosztaná magát at­tól a. lehetőségtől, hogy árukat szál. lítson az NDK közlekedési útvona­lain. Nyilvánvaló, hogy ilyen lépéssel a nyugatnémet kormány csapást mér­ne magára Nyugat*-Berlin re is. A nyugatnémet uralkodókörök­nek tudomásul kell vénülök, hogy az NDK szuverén állam, és Adenauer és Szmirnov találkozója Bonn (MTI) Mint már jelentettük, Adenauer .kancellár szerdán egyórás megbeszé­lést folytatott Szmirnov szovjet nagy­követtel. A megbeszélésről a bonni ’ kormány és a szovjet nagykövetség a . ’következő közleményt adta ki: ■' •' „Adenauer kancellár augusztus 16- ... án fogadta A. A. Szmirnovot, a Szov­jetunió nagykövetét és megbeszélést ~' folytatott vele. A találkozó a nagy- t ■ követ kezdeményezésére történt. A megbeszélés során a nagykövet N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének megbízá­sából tájékoztatta a szövetségi kan cellárt a szovjet kormánynak a nem­zetközi politika területére vonatkozó legközelebbi terveiről, valamint a Szovjetunió és az NSZK közötti köl­csönös kapcsolatok fejlődésének le­hetséges útjairól. A kancellár meg­ígérte, hogy nagyon gondosan tanul­mányozni fogja mindazt, amit a nagykövet közölt vele, majd a maga részéről utalt rá, hogy a Szövetségi Köztársaság kormánya nem tesz olyan lépést, amely ronthatná a kap­csolatokat a Német Szövetségi Köz­társaság és a Szovjetunió között, avagy rosszabbá tehetné a nemzetkö­zi légkört.” közlekedési útvonalainak haszná­lata csak az elismert nemz.etközi jogok tiszteletbentartásával le­hetséges.” A demokratikus Berlinben tovább­ra is rend és nyugalom uralkodik. A termelőmunka zavartalanul folyik, az érdeklődés ma már a nagy politika felé irányul. A hangulat bizakodó. Sebastian Haffner, az angol- Obser­ver nyugat-berlini tudósítója a Die Welt hasábjain írt cikkében is meg­állapítja, hogy bár sokakra megrázó hatással lehet, de tény, hogy még Washingtonban is megkönnyebbül­tén sóhajtanak fel. „Titokban, remél­hetjük, hogy a fenyegető berlini vál­ságot most végre hatástalanítják” — írja Haffner. Ribbentrop után szabadon?I Moszkvai kommentál* Berlinről Moszkva (MTI) A szovjet lapok és rádióállomások továbbra is élénken kommentálják a nyugat-berlini helyzet legújabb fej­leményeit. „A népek várják a német kérdés megoldását”, „A berliniek bé­kében akarnak élni”, „A nép éber” — ilyen címek alatt ismertetik a leg­frissebb jelentéseket. Lev Bezimenszkij a moszkvai rá­dió kommentátora párhuzamot von Hitlerek 1939. évi propagandahadjá­rata és a bonni heccJapok mostani handabandázása között. Annak idején Hitler kiadta a ,■ jelszót: Meghalunk Danzigért! — ezt üvöltözte egész náci Né­metország. Ugyanakkor azonban egy magasrangú olasz fasiszta bizalmasan megkérdezte von Ribbentrop külügyminisztert: — Mondja meg nekem őszintén, mit akarnak maguk tulajdonképpen? Danzigot akarják?-— Nem, — felelte Ribbentrop —, mi háborút akarunk. Óhatatlanul ez jut áz ember eszé­be, ha a mostani bonni beszédeket és cikkeket olvassa. Hiszen nyilván­való, hogy sem az NDK, sem a Szovjetunió nem veszélyezteti Nyu­gat-Berlin lakosságának szabadsa­gát, sőt a történelemben még nem fordult elő, hogy egy olyan békés ja­vaslatra, mint amilyen a német bé­keszerződés megkötése, ekkora fel­hördüléssel válaszoltak volna. A ma­gyarázat egyszerű: Erre a hisztériára szükségük van a nyugati hatalmak legag- resszivebb háborús köreinek — hangoztatta a rádiókommentátor. — A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói tudják, hogy a küzdelemnek még nincs vége — han­goztatja a Pravdában Kuznyecov. El kell készülniök mindenfajta pro­vokációra, amire ejszánhatják magu­kat a német kérdés békés megoldásá­nak feldühödt ellenségei. Éppen ez­ért fokozzák éberségüket, még szo­rosabban tömörülnek szocialista egységpártjuk köré, s még elszántab- ban állják a béke őrségét. A Komszomolszkaja Pravda tudó­sítója, Gurnov elmondja, hogy a Sza­bad Német Ifjúsági Szövetség tagjai ezekben a napokban tömegesen ké­rik felvételüket a Német Szocialista Egységpárt soraiba. (MTI) a magyar kormányküldöttség megkezdte tárgyalásait Indonéziában Az MTI különtudósítója jelenti: Ma reggel dr. Münnich Ferenc az indonéziai baráti látogatáson részt­vevő magyar személyiségek kíséreté­ben megkoszorúzta a Djakarta kör­nyékén lévő kalibatai hősi temető emlékművét. A koszorúzási szertar­tásról távozó magyar miniszterelnö­köt Kalibata falucska népes küldött­sége fogadta, s a barátság jeléül megajándékozták őt a környék leg­szebb délszaki gyümölcseivel. A délelőtt folyamán dr. Münnich Ferenc látogatást tett az első minisz­teri teendőket ellátó dr. J. Leimená- nál, majd nem sokkal ezután — helyi idő szerint 11 órakor — megkezdőd­tek a magyar és az indonéz kor­mányküldöttség hivatalos tárgyalásai a két ország kapcsolataival össze­függő kérdésekrőL Magyar, részről jelen voltak: dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Tömpe István földművelésügyi miniszter első helyettese, Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. Száll József, hazánk indonéziai nagy­követe, Nagy János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet és Rád- ványi János, a Külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője. Indonéz részről a tárgyalásokon részt vettek: dr. J. Leimena, az első miniszter első helyettese, dr. Su- bandrio külügyminiszter, dr. Sorjana külügyminisztériumi főosztályvezető« dr„ Diah, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete és dr. Ponbcn külügyminisztériumi főosztályvezető. Kijelölték a kohó- és gépipar új élüzemeit A' kohó- és gépipari miniszter, - a Vasas Szakszervezet elnökségével egyetértésben az első félévben vég­zett munka alapján á következő vál­lalatokat tüntette ki az élüzem cím­mel: Aluminiumárugyár, Bajai Villa­mosipari Gyár, Balatonfüredi Hajó­gyár, Budapesti Orvosi Műszergyár. Csepel Acélmű, Csepel Készülék- és Szerszámgyár, DIMÁV AG, Dinamó Villamosforgógépgyár, Egyesült Izzó, Elzett Vasárűgyár, Fémlemezipari Művek, Fémárü- és Szerszámgépgyár, Gödöllői Gépgyár,. Gyár- és Gépsze­relő Vállalat, Hegesztőkészülékek Gyára, Ipari Műszergyár, Középgép­ipari Készletező és Kereskedelmi Vállalat, Magyar Adócsőgyár, Medi­cor Röntgen Művek, Mechanikai La­boratórium, Metallochémia, Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, Nehézszerszámgyár, Nyersolajszi- vattyúgyár. Ózdi Kohászati Üzemek, Öntöde és Kovácsológyár, Pneuma­tikus és Hidraulikus Gépek Gyára, Salgótarjáni Acélárugyár, Vegyipari Gép- és Radiátorgyár, Villamosgép és Kábelgyár, Zuglói Gépgyár. Miniszteri elismerő oklevéllel a Csépeli Golyóscsapágygyárat, a Gyújtógyertyagyárat, a Dunai Hajó­gyárat és a Budapesti Tűzállóanyag- gyárat jutalmazták. (MTI) Z525E52S2FESSS25c!SE512S2SHSE5HSE5E5HSE5HSHSS5E5H5HSH5Z5E5HS2iSESHSa5a52SZE5ESHSE5HSBSESS5HSHSSSaS25ESB5S525ESÉ5i25E5E525H5a5E5E5a5SSHSES2SH5S5£d5iISESi2Sa5a5ESE5SS2SE5E5ESaSíSH5HSES2 Ha már száműzted magad... Levél Amerikába Ifjú ismerős! 1/ í négy és fél esztendővel ezelőtt meggondolatlanul nyegle titán­ként hagytad itt szüléidét, hazádat« ki minden alapos indok nélkül szám­űzted magad, hallom, hogy szüleid, 'ismerőseid előtt, csekély négy és fél 'esztendő után ma a „gazdag ameri­• ‘kai nagybácsi” szerepében tetsze­legsz. ' Ószintén szólva, csodálatra f méltó dolog, amit te ott műveltél. — Irt a gyerek — mutogatta édes­anyád a levelet, könnyes szemmel. 'Árúi kór eltávoztál szó nélkül — szü­leid egyetlen gyermeke —, bizony hálátlannak nevezett. De azért szeret ő téged ma is. Szívében azonban ott ég a gondolati hát ezért neveltem? Hát ezért taníttattam, hogy itt hagy­jon bennünket támasz nélkül? Mert ‘ bizony hosszú ideig hallgattál. Nem 1 írtál levelet sem, nemhogy segítettél ' volna, amikor apád beteg volt. Anyád Szorgos kezére, meg arra a szerinted „prózai” termelőszövetke­zetre támaszkodva gyógyult meg. S íme most, hosszú hallgatás után egy­szerre megszólaltál. — Irt a gyerek. Azt írja, jól van. ' Itt a fénykép; autója van. Azt írja, hamarosan küld pénzt, s ha jól megy, «■ .még bennünket is kivitet. — Mon- >■ dóm, édesanyád könnyezve „dicseke­dett”. Nem .láttam mosolyt az arcán, s bár ott volt kezében a levél, a te - autós fényképeddel, azért a bizton­• ság kedvéért megkérdezte: > — Igaz lenne ez? Én nem akarom elhinni. — Pedig az édesanyák sok mindent elhisznek. No, de a tény, az fény. Te ott Clevelandban négy és fél esztendő alatt sokra vitted — mondják a sorok. Gondjaid nincse­nek, élsz, dolgozol, gyarapodsz, ízle­led a magadkereste új életformát, sót mi több, olykor még csodálkozol is. Magam is úgy vagyok vele, ami­óta édesanyáddal találkoztam. A napokban itt járt nálunk ven­dégségben Geréb Józsi bácsi, Ameri­kából. Pontosabban Los-Angelesből, ahol immár több mint ötven eszten­deje dolgozik mint újságíró, Jelenleg az „Amerikai Magyar Szó” munka­társa. Jegyezd meg jól a címet, gon­dolom esetleg még szükséged lehet az ilyen, egykor kényszerből, üldöz­tetésből távolra szakadt, becsületes, józangondolkodású emberek segítsé­gére. Mondom: itt járt és ő is cso­dálkozott azon, ami itt nálunk ma végbemegy. Kar, hogy nem említhet­tem meg neki a te csodálatos kar­rieredet. De csak később értesültem, milyen nagyszerű életet találtál ön­kéntes száműzetésed folytán.« Bár ő így is elmondott egyet, mást. L1 Imondotta, hogy valóban más ott az élet, mint nálunk. A jó munkások, akik hosszú évekig dol­goztak, dolgozhatnak megszakítás nélkül, Igényt tartanak a rádióra, te­levízióra, autóra, s meg is veszik részletre. S ha szerencséjük van, ki is fizetik hosszú évek alatt a bizo­nyos részleteket. Ha nincs, ha beteg­ség, munkanélküliség szétzúzza a terveket, akkor odaveszett sok-sok év fáradsága. Mert a részletre áru­sító cégek nem könyörülnek. Néhány dollár hátralék esetén Is visszave­szik amit adtak, s a befizetett rész­letek elvesztek. És még elmondott valamit: nem sok becsületük van a hozzád hasonló, önkéntes száműze­tésbe vonult, kalandkedvelő titánok­nak ... Nem, nem rád mondom én ezt, akinek ugye négy és fél év után már autója van, s talán hamarosan palotát is építesz. (Bár kissé furcsa hallani. S önkéntelenül is kikíván­kozik az emberből: hogyan szerez­ted, ha tényleg van? ...) Hanem csak úgy általában mondom, ahogy a mi kedves, komoly és izig-vérig harcos vendégünk mondotta. Persze lehet, hogy te kivétel vagy. Mondjuk, valóban rendesen, dolgozol — bár szakmád nincs. Esetleg nyer­tél a szerencsejátékon, avagy ... ? No, de meggyanúsítani nem akarlak semmivel... Olvasunk néha arról, hogy ez meg az a magyar disszidens, — kiket pedig állítólag egykor tárt karokkal várt az „amerikai” nép — ahogy nyugati lapok írták — bizony alaposan levizsgázott. De nem. Nem akarok rosszra gondolni. Csupán egy valami fogott meg. amikor édes­anyád elmondta, mit írsz. Az, hogy sem szüleid, sem akik hallották a hírt, valahogy nem irigykedtek. Jó anyád csak úgy csendesen meg­jegyezte: — Autója van. Inkább ne lenne, de itthon lenne. — És tudod mennyi őszinte érzés, mennyi megérzés van néhány anyai szóban? S őszintén szólva, én sem irigyellek. Mert mond­juk, autód van. Dolgoztál rendesen, kerestél és részletre megvehetted. Nincs kizárva. Nekem még nincs autóm. Talán nem is vágyom rá. De lehet autóm. Lehet, mert megvan a biztosítéka. Dolgozhatom, s esetleg összegyűjtöm a szükséges pénzt. Sőt, megvan a biztosítéka annak is, hogy itthon jómagam és mások is, jövőre főbbet keresünk, mint jelenleg. Sőt, kevesebb munkával keresünk többet, mert ez a mi útunk, a mi tervünk. Ma még ez terv, de megvalósítható terv, s ez úgy lelkesíti az embert! E zzel szemben ott vagy te — aki­nek a levél szerint már autója van, — Mondjuk, megvetted rész­letre a kocsit. Dolgozol. Jelenleg van munka bőven, hiszen a hadiüzemek szakadatlanul emésztik az anyagot és munkaerőt. Futószalagon gyártják azt, ami nem az emberek boldogulá­sára, hanem emberi életek, a fejlődő emberi kultúrák elpusztulására ké­szül. (Ez, nem tudom mennyire lel­kesít téged odakint!) Azonban még így is van ott egy nagyon elgondol­koztató közgazdasági jelenség. — Megérted, hiszen közgazdasági jel­legű iskolát végeztél. — Automati­zálják az üzemeket. Ahol eddig ez­rek dolgoztak, ott csak százakra, sőt tízekre van szükség. Mi lesz mond­juk, ha te is az elbocsátott ezrek közé kerülsz? Mi lesz az autóddal, mi lesz a részletfizetéssel? Gondolod, hogy . munka nélkül. kapod majd a fizetést, avagy fiává fogad Rockefel­ler?,:: Nem tudom hogy vagy vele, én nem hiszem i T; De az valószí­nűbb, .hogy sok millió társaddal együtt munka nélkül, autó nélkül, biztos megélhetés nélkül tengődsz majd, amíg... esetleg a te hangod, a te erőd közbenjárásával is meg nem változik ott az egész társadalmi forma... ehéz szavak, bosszantó szavak? Lehet! Azonban te még fiatal vagy, s a fiatalnak valahogy nagyon is éltető eleme a holnap, a- „mi lesz holnap”! Az ember szereti biztosan látni a holnapját... Nem, ne is kér­dezd ... Mi nem félünk az automa­tizálástól. Nálunk mi lesz, ha keve­sebb ember kell a munkához? Nem dolgozunk majd csak hat órát na­ponta. Vagy ötöt. Vagy négyet, s él­vezzük, amit megtermelünk, amit megteremtünk. Nálunk ilyenformán hat az automatizálás. Mert itt, ná­lunk mi vagyunk azok a Rockefelle­rek, akik többet akarnak termelni, hogy több legyen. Ennyit talán az autódhoz és csodá­latra méltó amerikai pályafutásod­hoz. Mondom, ha van autód. Mert autós fényképem nekem is van. De mennyi! Ha viszont nem lenne autód, s az a mosoly az arcodon már való­ban ott, Kint szerzett hivatalos ame­rikai mosoly, a ».Keep smiling!”, akkor hadd jegyezzem meg: ha már száműzted magad, s ha már téved­tél, megundorodtál meggondolatlan cselekedetedtől, akkor ne vezesd félre azokat, akik neveltek.: a szü­léidét. Mert itthon az autóért, a kar­rierért nem irigyel senki. De őszin­tén szólva, ha rosszul megy sorod, nem is sajnál senki... Szüléidén kí­vül .,, Mert a szülők már ilyenek ... Barcsa Sándwr

Next

/
Thumbnails
Contents