Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-02 / 180. szám
BSZAKMÄOYAlt ORSZÁG Szerda, 1961. augusztus 2, Augusztus 5—6; Szakszervezeti táncfesztivál Várpalotán Két borsodi együttes is szerepel r . Jx a kulturális Ez az esztendő életben _ a zene éve. A Liszt—Bartók kettős évforduló kapcsán érthető módon elsősorban a zenei rendezvények kerültek az érdeklődés középpontjába. Egyoldalúság volna azonban elfordulni a kultúra többi ágaitól. A Szakszervezeteik Országos Tanácsának titkársága úgy határozott, hogy a nyáron meg kell rendezni a szak- szervezeti népi tánccsoportok országos fesztiválját is, népi tánckultúránk ápolása, fejlesztése céljából. A SZOT titkárságának választása a fesztivál színhelyét illetően Várpalotára esett, arra a bányászvárosra, amely ebben az évben ünnepli várossá nyilvánításának tizedik évfordulóját. A táncfesztivált a SZOT titkársága megbízásából — a Veszprém megyei Tanács, a megyei KISZ-bi- zottság, a várpalotai pártbizottság, a tanács és a művelődési házak aktív támogatásával — a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa rendezi augusztus 5-én és 6-án a II. kerületi (pétfürdői) festői környezetben létesített szabadtéri színpadon, illetve kedvezőtlen időjárás esetén a Jószerencsét és a Béke művelődési otthonokban. Hatszáz fiatal — leány és legény, népi táncos és a zenekarok tagja — utazik a fesztivál napjára a. szocialista bányászvárosba. Tizenkilenc élvonalbeli együttes jelentette be fellépését; három külföldi — egy csehszlovák, egy görög és egy svéd — csoport, továbbá Budapestről a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Bihari János táncegyüttese; a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének táncegyüttese; a Vasas Központi Együttes és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének központi tánc- együttese; Debrecenből az Építők Kossuth Lajos Művelődési Otthonának tánccsoportja és a Járműjavító táncegyüttese; Kaposvárról a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsának népi együttese; Kecskemétről a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa művelődési otthonának tánccsoportja; Miskolcról a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának tánc- együttese és a Lenin Kohászati Művek tánccsoportja; Szegedről az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének táncegyüttese; Székesfehérvárról a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete Erkel Ferenc Művelődési Otthonának táncegyüttese; Szolnokról a Fűtőház tánccsoportja; Sztálinvárosból a Dunai Vasmű táncegyüttese; Tatabányáról a bányász táncegyüttes, s végül a várpalotai bányász táncegyüttes. „Erős mezőnyt“ kfienSene együttes: a népi táncmozgalom élvonalát. Természetesen a fesztivál jellegéből adódóan — bár szakértőikből álló zsűri értékeli majd az együttesek felkészültségét — nem rangsorolják a szereplőket; az elsőséget a nézőközönség tapsa, tetszésnyilvánítása dönti majd el. A felsorolt csoportok között több olyan van, amely kormánykitüntetés birtokosa és külföldön is jóhírnévnek örvend. Várpalotán jó előre megkezdték a nagyszabású fesztivál rendezését. E célból külön rendező és szervező bizottság alakult. Azt szeretnék, ha az ide érkező táncosok barátságot kötnének várpalotai társaikkal, megismernék és megszeretnék a szocialista bányászvárost. Füzetet és térképet adnak ki a város történetéről. Gondoskodnak a szereplők élelmezéséről, szállásáról, kényelméről, a zenekarok felszereléséről, öltözőkről. Budapestről és a balatonparti üdülőkből az IBUSZ szállítja majd az érdeklődőket, a vendégeket. A környező községekből és ipartelepekről várhatóan sokan keresik majd fel e két estén a szabadtéri színpadot. 5-én este a pétfürdői, ifjúsági tó partján tókarnevált rendeznek; hadd ismerkedjenek meg közvetlenül is a vendégek Várpalota fiatalságával. Vasárnap délelőtt a bányászváros vezetői köszöntik majd őket. A fesztiválról egy órás műsort sugároz a televízió is. Mivel szerepel ',*0; a Szocialista Kultúráért érdeméremmel kitüntetett bányász táncegyüttese a fesztiválon? A tizennyolc tagú leánycsoport egy korsós leánytánccal; a harminchat tagú vegyes csoport pedig Veszprém megyei páros táncokkal. Ez utóbbiak egyébként az együttes kitűnő vezetőjének, Lengyel Lászlónak saját — Dudaron, Zala- váron, Sümegen. Sármelléken lejegyzett — gyűjtései. S bár a Jószerencsét Művelődési Otthonban most is csak a szokásos, heti háromszor zajos p csizmás, dpellős lábak dobbanásától a próbaterem, azért mégis elárulhatjuk: a bányász együttes szorgalmasan készül a tizennyolc „rivális” méltó „táncos” fogadására. Koncz István Veszprém Jelentős régészeti kutatások országszerte A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége két és fél évvel ezelőtt szervezte meg az Akadémia régészeti kutató csoportját, amelynek munkájáról Gerevieh László, a csoport igazgatója a következőket mondotta: — Hazánkban és az egész Kárpátmedencében rendkívül kedvezőek a régészet lehetőségei. Különösen gazdag új réz- és bronzkori anyag van a földben. A kutatás a húsz-harminc év előtti helyzethez képest nagy arányokban fellendült. Sokhelyütt tervszerűen kutatják a helyi emlékeket és a tanácsok támogatják a feltárásokat. Az állami költségvetésből is évről-évre nagyobb összegeket kap a régészet. — Jelentős eredménnyel jártak a tiszalúci ásatások, ahol a múlt évben Kalicz Nándor vezetésével korai bronzkori települést tártak fel, amely érdekes képet ad a kor viszonyairól is. A vezetők a telep védett részén laktak, amelyet 20—30 méter széles árok választott el a másik résztől. Megnyilvánult az elkülönülés a temetkezésben is. — Értékes leletekkel gazdagították a magyar régészet kő- és rézkori anyagát Kutzián Idának a Szeged melletti Tiszaszigeten végzett ásatásai. Figyelemreméltóak azok a rézkor végéből származó ózd-centeri lelelek, amelyek a Dél-Balkánról észak felé áramló népmozgást mutatják. Ezekhez hasonlóak csak a trójai ásatásokból kerültek napfényre. — Mezőcsáton Fatek Erzsébet egy késő bronzkori—korai vaskorszak- beli temetőt tárt fel. A vasból, mint akkori új fémből, főleg ékszerek készültek, de találták vaszablát is, ami már a gazdasági felhasználásra mutat. — Figyelmet érdemelnek a hunkorra vonatkozó kutatások is. Salamon Ágnes Szekszárdpalánkon olyan hunkori temetőt tárt fel, ahonnan torzított koponyák kerültek elő. A koponya gyermekkori mesterséges torzítása, a hódító nép elkülönülésének egyik megnyilvánulása a leigá- zóttákkal szemben. — A közeli hónapokban befejező* dik a budai vár alatti régi palota feltárása. A gazdag anyag feldolgozása már folyamatban van és solfl szempontból egészen új megvilágításba helyezi a vár korai középkori történetét. Határidő előtt befejezték júliusi tervüket a borsodnádasdi hengerészek A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerművében az évi, szokásos nagyja' vitás sikeres befejezése után. vasárnap is dolgoztak. A július havi terv teljesítéséhez szükséges hengerelt acélt már a délelőtti műszakon legyártották. így a korábban szerzett előnnyel határidő előtt teljesítettek július havi tervüket. Terven felül még 500 tonna készáru finomlemezt hengereltek. Erre a jelentős túlteljesítésre azért is szükség van, mert a 4-es számú hengersorozat az új alapozás miatt csak augusztus 8-án kezdi meg a termelőmunkát és így pótolják a sorozat állásából eredő hiányt. T) e-belátogat hozzám, hozza az otthoni jó meg rossz híreket, azzal a bevallott szándékkal: nem akarja, hogy ,.elszakadjak a tömegektől’’. A minap is ugyancsak kitálalt. No, ha annyira okos embernek tartod magad — kezdte mondó- kaját —, parancsold meg a szeleknek, hogy fordítsák felénk a fellegek rúdját, mert ha nem fog esni, hiába kapált anyád, meg apád, a kukoricából csak csalamádé lesz, a krumpliból semmi, a cukorrépából sárgarépa, a napraforgóból meg még az ég madarai se tudnak jóllakni... Megnyugtattam, eljön az az idő is, amikor nem leszünk az időjárás ké- nye-kedvére bízva, akkor esik majd, amikor akarjuk. — Helyes — vágott hátba pajtáskodva —, de addig szögre akaszthatjuk igényeinket, mert ha nem esik, akkor nincs semmi. Nincs semmi, se anyagi jómód, se kulturáltság, semmi, csak panasz és szitkozódás. Amíg egyénileg viaskodott a földmíves ember a megélhetés gondjaival, nem akart tovább takarózni. RAGYOGÓ!!! mint ameddig a takarója ért. Most hogy a közös boldogulás útját járja, nagyon hajlamos arra, hogy a lehetőségeket felülmúló takarót követeljen magának. Ha nem esik, a kukoricát elfony- nyasztotta a szárazság, a krumpli csak gubicsot. terem, a napraforgó nagynehezen, ha gyer- meksapkányi kalapokat kínlódik elő — és nincs meg a kívánt haszon, azt mondja: a tsz a, hibás, az esőtlenséget is a tsz nyakába varrja. Valakit szidni kell, hogy köny- nyitsen az ember a lelkén. Hajdanában a. szeleket dirigáló égiekre öltögette az ember a nyelvét, most meg... Az én földirn az olyan ember, hogy túl tud látni mások orra- Hegyén is. Látja, tudja, hogy az ö faluja nem akármilyen falu, az megtett mindent, ami emberileg elképzelhető. Annyiszor kapálta a kukoricát, krumplit meg a többit, ahányszor kell. s ha. mégse sikerül majd az év, azért kizárólag a természetfelelős hibáztatható. De hát ez a „hiba" emberek sorsa — embereké, akik már nem azon vitáznak, hogy jobb volt egyénileg, hanem azon, hogyan lehetne gyorsabban előremenni a közös boldogulás útján, s ha valakit szidnak, az csak a boldogulásuk útját álló hibák, jelenleg az esőtlenség lehet. — Idegesek az emberek! — csapta a sarokba aktatáskáját pénteken, hazafelé menet, amikor beugrott hozzám néhány percre. — Valamelyik vénasszonynak kiszaladt a száján, hogy tartsanak esőkérő istentiszteletet, hátha lesz valami foganatja. No, hiszen lett akkora nevetés, hogy a fél falu rázkódott belé, még a magafajta vénasszonyok is megrótták érte, példákat hoztak fel neki ekkorról, meg ak- korról, hogy hiába koptatták a templom kövét, az istennek se esett, pedig akkor még a fiatalok is jártak templomba ... Hiába, nincs tervfegyelem odafent az égieknél — bökött kérges bütykével a plafon felé — tavaly kimerítették ez idei keretet is, most aztán nem telik esőre. Szombat délben aztán megcsordultak az egek csatornái. Csendesen, minden zenebona nélkül jött meg az eső. Először csak szemerkélt, hogy csendes figyelmeztetésével fedél alá rebbentsen embert és állatot, aztán nekikezdett, és esett egyfolytában vasárnap reggelig. Hétfőn reggel rámzörgette valaki az ablakot. Földirn állt a kivilágosodott ablakkeretben, álmos képembe hurrázta megelégedését: *— /? agyogó! Akkora 1 sár van odahaza, hogy az embernek nem akarózik kimozdulni a házból. Ennyire megázott a föld! — nyújtotta ki hatalmas araszát. Ragyogó, ragyogó! — ismételte nevetős képpel és rohant a villamoshoz, mert neki azért csak ki kellett mozdulnia a házból, mert az ő műhelye fölött van tető, s ha reggel hat előtt nem lépi át a kaput, utána felírják a nevét, s hát az sohse volt jó, ha nagyon emlegették az embert. G. M. f ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ i (Zjuszj- JHjiAciihj— T^COZJL 1ÁMLnoUj ■ £S daioniótdu LXXII. Múltak a napok, a hetek. Egyik boldog hónapot a másik követte. Rosette rajongó szeretettel vette körül v,apukáját” és Lisette is elhalmozta szeretetével a fiút. A ,,szülők” már nemcsak a kislány előtt tegezték egymást. Gazsó egyre többször töprengett; vajon joga van-e neki ehhez a játékhoz? Vajon elveheti-e az élettől azt a sok szépet, ami tulajdonképpen nem őt illeti meg. Joga van-e belopnia magát Rosette szívébe, van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy a kislány bálványozásának tárgya legyen? Aztán elhessegette magától ezeket a gondolatokat... Nem, nem lehet az bűn, ha egy kislány lelki egyensúlyát helyreállítja, ha széppé, derűssé teszi napjait és ezzel örömet szerez anyjának is ... És ... Igen ... Lisette fel is kérte erre __ Lisette... Mindig o lyan furcsa melegség járja ót szívét, ha" rágondol... Olyan gyakran látja maga előtt az arcát!... Egyszer a szomorút, máskor az örvendezőt, a mosolygó szeműt... Az asszonyt szintén hasonló gondolatok foglalkoztatták... Mi lesz ennek a vége? A fiú már gyakran volt a kis lakásban és Rosette egészen beleszeretett... De... csak Rosette kedvelte meg? ... Elpirult.... Igen ... A fiú kedves, jómodorú, de bizonyára csak szánalomból vállalta ezt a játékot, mert jószívű ... Szereti Rosettet... Ezért játssza az apuka szerepét... Igen, játssza.... de meddig? ... És mi lesz, ha felgyógyul és nem játszhatja tovább? — Michel — szólt legközelebb Ga- fcsóhoz —•, ne haragudj, hogy, megkérdezem ... Gondolkoztál már te sorsunkon?... — Igen ... gyakran .... — És?... — Én azt hiszem, leszerelek ... Ha megkérdeznéd, mire alapítom ezt a véleményemet, nem tudnám _ megmondani ... De valahogy úgy érzem, nem leszek sokáig légiós!... Leszerelek ... És akkor szabad leszek! — És?... Itthagyod majd a Hospital Micke Levyt... És ezt a játékot még nehezebb lesz folytatnunk ... — Játék? — Gazsó Lisette elé lépett és megfogta kezét. — Nem. Én ezt nem szerepjátszásnak tekintem. Lisette a férfi szemébe nézett, amelyből végtelen szeretet és őszinteség sugárzott. — Hanem? — kérdezte halkan. — Nem csak Rosette kedvéért és szánalomból teszed? — Nem szánalomból — válaszolt csendesen —, hanem azért, mert szeretlek ... Hát nem érzed?... Lisette sírt is, nevetett is, és Gazsó karjaiba vetette magát... Szája a fiú szájára tapadt s hosszan, szenvedélyesen megcsókolták egymást. Amikor Lisette nagysokára kibontakozott a fiú karjaiból, az gyengéden letörölte könnyeit és halkan suttogta; — Ne sírj, kis Lisettem... mosolyogj ... örülj, mint ahogy a kislányunk örül... Meglásd, nem lesz semmi baj... Leszerelek és megkapom a francia állampolgárságot... Dolgozom majd... mindegy, hogy hol... Igaz, hogy odahaza egészség- ügyi voltam, de bármilyen munkát elvállalok... Mindent megteszek értetek ... No. így?... Mosolyogj ... Lisette látszólag megnyugodva, boldogan sietett munkájára. Egész nap sugárzott arca, munkatársai nem tudták mire vélni megváltozását. Néhány nap múlva a légiós megkapta elmaradt zsoldját. A legközelebbi kimenőjén azonnal a Bizsuboltba sietett, s néhány ékszert vásárolt Lisette számára, aztán az egyik játékboltot soványította meg egy csomó játékkal. Lisette és kislánya nagy-nagy szeretettel fogadták az ajándékokat s mindketten számtalan csókkal honorálták. — Apukám, ezért én is hozok neked holnap valamit — mondotta Rosette mosolyogva. — Mit, kislányom? — Titok... De annyit elárulok, hogy te nagyon szereted ... Holnap délutánra, a látogatási időre itt lesz... Másnap délelőtt Lisette lépett a kórterembe, mögötte a főorvos. Gazsó meglepetten vette észre, hogy az asszony szeme könnyes ... Hirtelen felült ágyában. — Mi történt? — kérdezte izgatottan. A főorvos válaszolt. — Utasítást kaptam, hogy minden légiósnak el kell hagynia a Hospital Micke Levyt. Valamennyi öknek visz- sza kell menniök Afrikába, további kezelés, ❖agy leszerelés végett. — És ... mikor kell elhagynunk a kórházat?... — Holnap... A Ban-Fart Nicolaus erődbe kell bevonulniok ... Holnapután behajóznak és az Alger nevű gőzös fedélzetén útnak indulnak Afrika felé ... Végállomásuk Sidi- bel Abbes lesz... — Értem ... — Az ön leszerelését én javasolni fogom ... Természetesen a végszót az afrikai légiós központban, Sidi-bel Abbesben mondják ki. — Köszönöm, főorvos űr.i. A főorvos elsietett, Lisette a szobában maradt. — Hogy közöljük ezt Rosettel? — kérdezte könnyezve. — Ne sírj... Egyszer ennek is el kellett érkeznie ... Majd valahogy megmagyarázom neki... Hogy csak rövid időre megyek el... — Félek, nem szerelnek le... — Nyugodj meg... A főorvos úr megígérte... Délután Rosette egy kis kosár földieperrel kedveskedett Gazsónak, azonban az szinte hozzá sem nyúlt. Szótlanul üldögéltek hármasban. Lisette és Gazsó azon gondolkoztak, hogyan közöljék a hírt a kislánnyal, mit mondjanak, hogyan kezdjék. Végülis Rosettének feltűnt a szótlanság. — Apukám, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte nyugtalanul. Gazsó megrezzent. — Semmi kislányom ... Nem vagyok szomorú ... — De, én látom ... Meg sem kóstoltad az epret, pedig annyira szereted! — Nem érzem jól magamat, kislányom . . . Most- hazamentek szépen anyukával ... Holnap pedig majd érted megyek az óvodába. Jó lesz? — Igen. Gazsó másnap összepakolta holmijait, iratait megkapta a kórház irodájában, azután taxit hozatott. Behányta holmiját, aztán Lisettel együtt beültek a_ kocsiba és az óvodába hajttattak. ’ A kislány elcsodálkozott, amikor a kocsit meglátta. — Apukám, hová készülsz? — Nézd kislányom, apuka még beteg ... Párizsba kell utaznia, egy másik orvos bácsihoz... De ha jó kislány leszel és szót fogadsz anyukának, hamarosan visszajövök... És akkor újra együtt játszunk majd ... — De ügye... nemsokára visszajössz? — Hát persze... No, üljetek be a kocsiba... Ide ülj. anyuka mellé... Ügy . .. Akkor hát indulhatunk . . . Az úton egyetlen sző sem esett. Mindenki saját gondolataival volt elfoglalva. A kocsi a Ban-Fart Nicolaus bejáratától mintegy 20—30 méterre állt meg. Gazsó igyekezett könnyedséget, vidámságot erőltetni magára amint a kocsiból kiszállt, de nem nagyon sikerült neki... Lisette nem tudott uralkodni magán. könnyezett... Amint Rosette sírni látta édesanyját, ő is sírni kezdett, de olyan keservesen, hogy Gazsónak majdnem megszakadt a szíve. — Apukám... drága jó apukám... ne menj el! — kiáltotta sírástól el- csukló hangon a kislány. — Maradj itt velünk! — Hamarosan megjövök, kislányom ... No, ne sírj! Hozok majd neked hajasbabát... meg főzőkészletet ..., no, meg krémest... sok finom krémest — mindegyikben ilyen vastagon lesz a krém... Látod? ... Alig tudta valamennyire megvigasztalni a kislányt. Az idő közben múlt, az utolsó csókot sürgette. Lisette szótlanul nyújtotta arcát Gazsónak, igyekezett erős lenni: egy panaszos szó nem hagyta el ajkát, csak a könnyei folytak szakadatlanul. Rosette viszont hangosan sírt, bele- cslmpaszkodott a fiú nyakába és nem akarta engedni... Végülis anyja lépett közbe, gyengéden elvette Gazsótól a kislányt s elcsukló hangon vigasztalni próbálta... A fiú fogta csomagját és nehéz szívvel elindult. A harminc méteren ötször-hatszor visszafordult s integetett, végül belépett a Ban-Fart Nicolaus erőd kapuján, oda, ahonnan 1948 tavaszán elindult kalandos útjára. Amint az erődben észrevették zubbonyának karján a feliratot, amely távolkeleti szolgálatról tanúskodik, tisztelettel, csodálattal néztek rá, ő azonban nem nézett senkire, nem érdekelte semmi. Az. irodába, aztán a szálláshelyére sietett... Másnap az Alger gőzös fedélzetén négyszáz újonccal — akiket Európa különböző városaiban szervezlek b* — és mintegy hatvan beteggel —■, akik már megjárták Afrika és Távol * Kelet poklait — elindult Afrika falé. • (Folytatjuk.)
