Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

Fentek, 1961. augusztus 4. ESZAKMAGYARORSZAG S A tájtermeié Az Északmagyarországban az utóbbi időben több cikk foglalko­zott a tájtermeléssel, a táj kutatással. 1959 végén a Borsodi Szemlében is olvashattunk róla. Mindinkább gaz­dagodik a könyvtári irodalma is és 19G0-ban a Magyar—Szovjet Mező­gazdasági Napok egyik témája volt. 1959-ben a keszthelyi Georgi'kon- napok műsorán is szerepelt. A termelőszövetkezeti községgé fej­lődés, és az első év után a szövet­kezeti tagok azon törik fejüket, mi­képp alakítsák ki a táblákat, miképp növeljék a termelést és milyen mó­don teremtsenek jobb életet. Az élet vetette fel a témát, ezért foglalko­zunk vele többet. A szocialista mezőgazdaság meg­erősítésének és a termelés fejleszté­sének fontos feltétele, a tájadottsá­gok érvényesítése, a területi elhelye­zés és a specializálás tudományos megoldása. Ennek eddig legfőbb aka­dálya a kisüzem volt. Ezeknek szö­vetkezetekké való egyesülése után lehetővé válik a helyi feltételek cél­szerű hasznosítása alapján a munka­termelékenység növelése, az önkölt­ség csökkentése, valamint az üzemi és az egyéni érdekek összeegyezte­tése. A termelési tartalékokat leg­célszerűbben tudjuk kihasználni, hathatósabban növeljük az életszín­vonalat. Az ésszerű területi elhelyezés cél­ja: a legkedvezőbb feltételek mellett olcsón előállított termékekkel kielé­gíteni a népgazdaságot és a lakosság igényeit. Növelni a területegységre jutó termelést a legkisebb élő és holt munka ráfordításával. Nézzük ezeket a problémákat megyei példákkal illusztrálva. A közgazdasági tényezők szerepe a mezőgazdasági termelés elhelyezésében irányt és összetételt szab. A városi — a bánya- és az ipartelepek — lakosságnak elsősor­ban tejre, húsra, zöldségre és friss gyümölcsre van szüksége. Ügy jó, ha ezek közelben termelhetők. Megyénk városai és ipartelepei e tekintetben szerencsések. Miskolcnak, Kazinc­barcikának, Özdnak, a Sajó-völgy és a Hemád-völgy hagyományos zöld­ségtermelő községei segítségére van és méginkább lesz. A későbbiek fo­lyamán e térületen öntözéses gazdál­kodás is lehetséges, így a takarmány­termelést is segíti. A szerencsi cukor­gyár melléktermékei pedig a sőre- hizlalást teszik lehetővé. Ez export- lehetőséget teremt és a lakosság hús­ellátását is javítja. Tiszapalkonya körül Is most szerveződik a város­ellátó gazdálkodás. Városaink körül tehát a természeti tényezők is ked­vezőek és a szállítás sem kerül sok­ba. A lakosság friss áruval való el­látása pedig a kereskedelmen is mú­lik, mert helyes szervezéssel, a ter­melőszövetkezet földjéről a boltba szállítható az áru. Másik közgazdasági tényező a nép­sűrűség és a mezőgazdasággal fog­lalkozók aránya. E tekintetben a vá­rosaink körüli helyzet már nem olyan szerencsés. Sok az öreg, az asszonyok bevonásához pedig némely helyen jelentős politikai munka szük­séges. Más a helyzet a Bodrog-köz- ben. Ott is termelhető zöldség, az állattenyésztés is jelentős, az ipar­telepekről viszont távol van, itt tehát a szállítás már probléma. A mező- gazdaságban dolgozók aránya viszont jó. A Bodrogközben tehát a szállí­tást kell gyorsabbá tenni és tartó-» sító, valamint feldolgozó üzemeket^ kell létesíteni. Van is rá lehetőségi a szeszgyárak átalakításával. Mc-i gyénk déli részén, a hőforrások vizei és az ipartelepek hulladék melegvizei lehetővé teszi a primőrrel való el-i látást, másrészt a termelőszövetke-▼ zeti tagság egyenletes foglal koztatá- V sát, ezenkívül nagyobb jövedelmet is biztosít. Ahol egy tagra kevés terü­let jut, ott több munkaigényes nö­vényt kell termelni, ahol pedig több a terület, ott a fogat és a gépi erő helyes . összhangját kell megteremteni. Min-» den esetben a munkaigényes kultú-J rák termelésére kell törekedni, to-» vábbá arra, hogy az egységnyi terű-» létről minél többet termeljünk. Ér-Y teni kell a géppel való gazdálkodás-» hoz. A mezőgazdasági termeié — bármennyire is iparosodó — nem^ a szerelőcsarnokokban folyik. Itt élő* termelési eszközök — növény és állat J — vannak. Figyelembe kell venni,» hogy egy növény különböző viszo-i hyok között más-más költséggel ter-^ kelhető és más eredményt hoz. A a természeti tényezőknek tehát nagyY Jelentőségük van. A termelés a leg-» fontosabb termelési tényezők egyi-i a talajon folyik, amelynek fej- * lődése, termelékenysége függ a tár­sadalom fejlődésétől is. Ismernünk kell a talajtájakat, mert egy faluban többféle talaj is található. Az éghaj­lat — a másik fontos tényező — vál­tozatossága miatt nem minden évben biztosítja a legkedvezőbb feltétele­ket. Az éghajlati elemek, a hőmér­séklet és a csapadék mennyiségének és a növény igényeinek ismerete nem közömbös. A mi kontinentális éghajlatunk nagy ingadozást mutat hőmérsékletben és csapadékban. A hőmérséklet nagy előnye, hogy a hosszú tenyészidő változatos terme­lést tesz lehetővé. A talaj és a nap­fény jó terméket biztosít. Megyénk­ben az évi csapadékmennyiség 582 mm. az átlaghőmérséklet 16.1. az évi nanfénytartam 1780 óra, a hőösszeg 2960 C fok. Egyes növények termesz­tésénél figyelembe kell venni a talaj és a hőmérséklet hatását is, mert a kukorica és a paprika melegkedvelő, az árpa szárazságtűrő, a cukorrépa fény-, a burgonya árnyék-, a rostlen pedig párakedvelő. Amint látjuk meteorológiai ismeretekre is szükség van. A domborzat viszonyai — szintén a természeti tényezőkhöz tartoznak — több körülményre figyelmeztet­nek. Más a szél, a napfény, a csapa­dék hatása, a vízrendszer s a talaj fejlődése a síkvidéken és a lejtős területen. A termelési ágak külön­bözőképpen alakulnak, más agro­technikai eljárásokra van szükség. Az erodált területeken például réteg­vonalas művelésre és biológiai vo­natkozásban fásításra van szükség. A lejtős területeken nemcsak a szál­lítás, hanem a művelés gépei is má­sok. Az erdő kiegyensúlyozottabb éghajlatot és párateltséget biztosít, a napfényintenzitás a lejtőkön jobb, mint a síkon. Kimondhatjuk tehát, hogy a természeti tényezők speciali­zálják a termelést. A kedvező fel­tételeket ki kell használni, a kedve­zőtleneket pedig ki kell küszöbölni. Az északi részen talajvédelem, ta­karmánytermelés és állattenyésztés, a déli részen Tisza-mente, a Takta- köz és a Bodrogzug vízügyi problé­mák megoldása után belter jesebb termelés szükséges. Mindezek után -f**® táj alatt? Tájnak, vagy termelési körzetnek a mezőgazdasági termelés szempontjából azonos, vagy hasonló közgazdasági és természeti feltéte­lekkel rendelkező összefüggő terüle­tet nevezünk. A tájkutatási munká­hoz különböző térképekre van szük­ség. A talajismereti, a talajhaszno­sítási és a vízügyi térképek mind segítői az üzemeknek. A tájkutatás időszerű és sürgős munka. Azért szó­lunk mellette, meg azért, hogy 1962- re is segítséget adjunk. Nem közöm­bös ugyanis milyen irányban kezde­nek, hogyan alakítják az üzemi ará­nyokat és a helyi lehetőségeket a népgazdasági érdekkel miképpen egyeztetik a szövetkezetek. Kár volna a véletlenre bízva nagy tan­díjat fizetni. Ezért üdvözöljük a munka mielőbbi megkezdését. Ehhez, a szakembereken kívül mindazok se­gítségére is szükség van, akik isme­rik egy táj hagyományos termelését és annak további fejlesztése szív­ügyük. Hegyi Imre r názai’zsellérek földjén Krasznok és Vajda két különálló község volt hajdanán, de amióta ösz- szeboronálta őket a közigazgatás, együtt emlegetik a két falut: Krasz- nokvajda. Amikor tavaly december­ben a közös boldogulás útjára tért a két falu, akadt néhány ellenzője az együvé tartozásnak; egy úton, de két termelőszövetkezetben — ezt han­goztatták. Győzött azonban a többség akarata, s Krasznokvajdán egy ter- ■nelöszövetkezetben tömörültek a falu gazdái. Idős ember igyekszik felfelé a vajdai főutcán. Szaporán kapkodja lábait, mintha száz tatár lenne nyo­mában, pedig csak egy öklömnyi szőr­csomó gurul a sar­kában, hűséges ku­tyája. Az öreg ha­talmas kulcsot ló­ból jobbjában, va­lamikor talán vá­rat őriztek vele. — Jöjjön már közelebb egy szóra Mislka bácsi! — kiáltja neki Ra- dóczy Gyula, a tsz főkönyvelője. Az öreg, válasz helyett a zsebébe nyúl, órát mutat: — Pesten már elhúzták a delet, megkéstem, sietek. — Csak azt mondja meg, hány holdat vágott le? — Megvan az tizenhárom! — ki­áltja és siet tovább, Alig múlik el egy perc, harang kondul a torony­ban. Az öreg húz­za a kötelet, hogy hányadszor harangozósága óta, azt csak számológéppel lehetne gyorsan kiszámítani. Túl volt már az ötve- nen, amikor elvállalta a harangozó- sógot s most nyolcvanharmadik nya­rát tapossa. Nem látszik meg rajta. — Hátha még aratni látná! — mondja elismeréssel Szabó László növénytermesztési brigádvezető. — Ügy talán senki sem tudja megverni a kaszát, mint az öreg, aztán ha megfeni, legény legyen a talpán, aki kiáll vele. Jól bírja még magát, pe­dig nem volt valami jó sora. cseléd­ember volt ő is, mint itt mindenki. A felszabadulás előtt három föl­desúr uralta a falut, a lakók zsellé­rek voltak, de nem akármilyenek, hanem házas-zsellérek. Volt majd­nem mindenkinek saját fedél a feje fölött. Ne gondoljunk valami módos kőházakra, messze pirosló cserép­tetővel. Patics házakban laktak, a fonott falakra sarat kentek és kész volt a ház. Amikor aztán egy szeles napon felröppent a vöröskakas a felső faluvég legszélső házára, nem volt irgalom, mire elért az alsó falu­végre pusztító röpüléssel, volt falu, nincs falu, a falakat is elemésztette a tűz, csak a legmódosabb földesúr emeletes kőháza meg a templom magasodott ki a tüzes zsarátnok­halomból. Erős volt bennük az élni- akarás, s ma általában kőházak so­rakoznak az út két oldalán. A föl­desurak elperegtek, mint ősszel a le­gyek, birtokukat olcsó pénzen fel­vásárolták a volt cselédek. Hétfő reggel néhány szekér nyikor- gott végig a falun — az első búzát vitték a rakacai malomba — az új kenyérnek. — Ügy kellett már nekünk az új kenyér is. mint ez a mostani eső — mondja elgondolkodva a főkönyvelő, aki maga is egyszerű gazdálkodóból lett a tsz könyvelője. S hogy gondol­kozott egy sort, csendesen, szinte áhitatosan folytatta mondókáját. — Amíg csak élek. kalaplevéve gondolák a krasznokvajdai embe­Kukta Miska bácsi S3 esztendős, de hosszú életében még csak kétszer állt fényképezőgép előtt. Az első fényképe a személyi igazolványában van, —• a má sík itt. rekre. Április óta nem esett egy va­lamire való eső. Talán egyéni ko­rukban is elvesztették volna fejüket ilyen nagy kietlenség láttán. Az idő­sebbek szerint csak 1923-ban volt ehhez hasonló aszály. Május vé­gén már fehérlett a legelő, kisült minden. A kukoricánk már csalamá- dénak sem jó, arra már hiába jött meg az eső, de a krumplin még segít Az emberek nem vesztették el hitüket. Azt mondták: kévésünk van, de azt becsüljük meg nagyon. Amikor meg­kezdődött az aratás, azt mondja Ifjú Kerekes László, Kerekes András, Csehovics András, hogy nem kell ide gép, Sándor Pista bácsi meg egye­nesen amellett kardoskodott, hogy vétek lenne a gépért adni a gabonát amikor van itt arató. Nem is vágott le nálunk a gép a 600 holdból csak mintegy húsz holdat, a többit kézi­kaszások aratták le. Július 6-án kezd­tük és 17-re már csak a zab volt hátra, de az még zöld volt, nem vág­hattuk. Száz szónak is egy a vége: ilyen gyorsan talán még sohasem fogyott el az aratnivaló a krasznok­vajdai határból. Az üzemiek is — pedig vannak jócskán — mind sza­badságot vettek ki, jöttek ők is dol­gozni. Ifjú Csehovics János elnök is meg­érkezett a gatterfűrésztől. *— így igaz — kapta el az utolsó szavakat — nálunk nem kellett ki­lincselni a tagokért, hogy jöjjenek dolgozni. Sokat ártott az aszály, na­gyon sokat. Ha kedvező időjárást ka­punk. a tervezettnek talán a duplá­jára is futotta volna. Azért így is meglesz a tervezett. — Van 30 olyan szép hízott mar­hánk, hogy öröm nézni, hízott ser­tést is átadunk harmincat, kapunk érte annyit, hogy nem kell majd üres kézzel elmenni a zárszámadás­ról — kapcsolódik a beszélgetésbe Bodnár Ferenc állattenyésztési bri­gádvezető. Beszélgetünk a tsz-iroda mellett, lócára telepedve. A csépléssel úgy 60 százalékban állnak, leforgattak már vagy kétszáz holdnyi tarlót is. A jó munkát még a csúfos aszály sem tudta teljesen semmivé tenni. A volt házas-zsellérek faluja a közös boldo­gulás útján is magabiztosan halad. Gulyás Mihály JUem is úsztam meg 1 ' szárazon, úgy ki­fizettek érte, hogy hiba lenne nem tenni szóvá. Az úgy volt, hogy utaztam. A vonat indulá­sával kapcsolatos isme­reteim nem voltak kel­lően megalapozottak, ezért hát vagy másfél órával korábban érkez­tem a Tiszai Pályaud­varra. Biztos, ami biztos, inkább én várjak a vo­natra két órát. mert a vonat úgyse vár rám. Lemaradtam az asszo- nyomfözte ebédről. A déli harangszó a pálya­udvaron ért. s ha én déli harangszót hallok, a toronybéli hangszerekre bensőmben azon nyom­ban visszafcleselnek a gyomrombéli hangsze­rek, magyarul: korog a gyomrom. Beültem az utasellátó­ba, hogy ne korogjon. Mennyiség és minőség szerencsés találkozása folytán az ebéd alaposan helybenhagyta éhemet, azaz: jóllaktam. S ha én jóllakom, nem sört, nem is bort, egyedül csak vizet szeretek fogyasz­zámonkértem a vizet tani. De víz nem volt az asztalomon, egyetlen asztalon sem volt. Mit csinálhat ilyenkor az ember? Kimegy a pe­ronra. ott van egy csap, s annyit trinkelhet az ember a falmell életből, amennyi jól esik neki. Ebből a nedűből általá­ban csak annyit szoktak inni az emberek, ameny- nyi jól esik nekik, egy csöppel sem többet. Nos, én mégis jobb szerettem volna közvet­lenül az ebéd után, az asztalnál felhajtani egy pohár vizet, és nem a csappal bajoskodni. Amikor jött a fizető- pincér bátorkodtam megjegyezni: — Véleményem sze­rint helyes volna leg­alább ebédeléskor vizet tenni az asztalokra, „hátha” elfogyasztanák a vendégek. — Ez. kérem, nem közétkeztetés — vála­szolta a fizetöpincér. Tudom, rendelkezem annyi jártassággal a földi dolgokban, hogy ezt magam is belássam. Nem közétkezde, nem üzemi konyha ebédlője — de azért csak étterem, s elsődleges funkciója csakis az étkeztetés és nem az itatás. Bor, sör, pálinka nélkül az embe­rek holtuk napjáig is el­vannak, — megélnek ennivalón és vizen. — Kérjen uraságod vizet és mi szívesen ho­zunk vizet is — biztosí­tott a kiszolgáló sze­mélyzet szolgálatkészsé­géről a főúr. — Ez nem igaz — akartam pörlekedni. de a fizetőpincér zsebébe gyűrte a pénzt és fakép­nél hagyta a szőrszál­hasogató vendégét. Kénytelen voltam ma­gamban folytatni elmél­kedésemet arról, hogy szívesen hoznak-e a ven­dégeknek vizet a pincé­rek és a vendégek meré­szelnek-e vizei kérni egy elsőosztályú étterem­ben. Ezennel felelőssé­gem teljes tudatában ki­jelentem, hogy a pincér nem szívesen hoz vizet a vendégnek — és a vendégnek nincs képe vizet kérni. Nos, a ven­dég röstellkedés nélkül ihatna étkezés után fi­zet, ha lenne az aszta­lon, azaz nem kellene kérnie, mert vizet kérni egy vendéglőben —v ahol borospalackok spiccessé­get kínáló regimentje, pálinkák, sörök várják, hogy felöntsék a garat­ra, — szégyenszámra megy, s ráadásul a víz­fogyasztás után semmi néven nevezendő jutalék meg egyebek nem ütik a kiszolgáló személyzet markát. Tavaslom. hogy ve- J zessék be a víz­fogyasztási prémiumot. Azt a vendéglátóipari dolgozót, aki a legtöbb vizet itatja meg a ven­dégekkel, részesítsék pénzjutalomban — és akkor lesz víz az aszta­lokon az étkezéshez. G. M. dául a papírpép víztelenítésének ha­tásosságát az úgynevezett szívó szek­rények átcsoportosításával oldották meg. A papír alapnyagát, a cellulózét — amit korábban csilléken toltak be, vagy egyszerűen kézi kocsin szál­lítottak — ma már elektromos emelő targoncával viszik a gyártó helyre. A 100—100 kilogrammos kész papírte­kercseket emelődaruval továbbítják. A rongyfőző kazánok másfél mázsás fedőlapjait is gép emeli ki. Ezekkel, valamint egyéb intézkedések beveze­tésével további, mintegy tíz-üzenkét százalékos emelkedést értek el. A kü­lönböző korszerűsítések, beruházások döntően hozzájárultak, hogy a ter­melés jelentős — az utóbbi öt évben mintegy 40 százalékos — emelésén kívül lényegesen bővíthették a gyárt­mányok választékát is. S ma már körülbelül tíz féle — főként import­ból beszerzett — papírfajtával gyárt­hatnak többet, mint korábban. A gyár dolgozóinak szociális és kulturális ellátottsága is megválto­zott Néhány éve épült fel a kétszáz személy befogadására alkalmas mű­velődési otthon. Ebben filmszínház, televízióval ellátott klubszoba, elő­adóterem, orvosi rendelő áll a dol­gozók rendelkezésére. A gyári dolgo- izók gyermekei részére óvodát nyitót- (tak. Két éve üdülőt létesítettek Me­zőkövesden. Az utóbbi években negy- ’ven lakás építésével javították a 1 dolgozók helyzetét. De sokan építkez- i tek magán erőből is. így a gyár dol­gozóinak lakás-ellátottsága országos viszonylatban is jónak mondható. -----------o----------­! Eddig csaknem hetvenezer > néző a Szegedi Szabadtéri * Játékokon ) , A Szegedi Szabadtéri Játékok ed­digi előadásait csaknem hetvenezren 'tekintették meg. Különösen nagy si­kert aratott a Moszkvai Állami Aka­démiai Nagyszínház százhúsz tagú balettkara. Nagyszerű előadásukban mintegy harmincezren látták Prokof- jev Kővirág című mesebalettjét. A szegedi „színházi gyárvárosban” most újabb művészi produkció be­mutatására készülnek. Erkel operái­nak, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak, valamint a Kövirág című balettnek előadásai után szombaton és az azt követő napokon Kacsóh Pongrác: János vitéz című daliáto­kéban gyönyörködhet majd a közön­ség. Százhetvenkilencedik éve, hogy a Szinva folyásánál, a Görbe patak mentén — amint annak idején ne­vezték — megalapították a mai Diós­győri Papírgyár elődjét. A Szinva vizével működtetett régi papírmalom a több mint másfél század alatt gyárrá fejlődött. Különösen nagy­arányú és gyors iramú volt a fej­lesztés az utóbbi tíz évben. 1950-től ugyanis a gyár rekonstrukciójára mintegy ötvenöt-hatvan millió forin­tot fordított államunk. A utóbbi há­rom-négy évben végrehajtott rekon­strukció során a korábbi, elavult papírgyártó gépek, berendezések na­gyobb részét, körülbelül négyötödét kicserélték és helyettük a Német De­mokratikus Köztársaságból beszer­zett gépeket helyezték üzembe. Ezek révén körülbelül 25—30 százalékkal növelhették a termelést. A termelés és a termelékenység emelését a kor­szerű berendezéseken kívül lehetővé tette számos új eljárás, technológiai módosítás bevezetése, a fáradtságos fizikai munkák gépesítése is. így pél­Korszerű berendezésekkel, új eljárásokkal növelték a termelést a Diósgyőri Papírgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents