Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

▼asámap, 1961. augusztus 20

BSZAKMAGTARORSZAO

9

Miskolc, 1961 augusztus

VJ lakóépületek a színház mellett *

Mai rejtvényünk vfzsz. 41., 1., függ.

52. és 15. soraiban folytatólagosan alkotmányunkból idézünk egy részt. Vízszintes:

12. Fővárosa: Teherán. 13. Napszak. 14. Tibor tulajdona. 15. A játékban: ütés. 18. Roppanás hangja. 19. Régi, öreg — angolul. 20. Északamerikai vasútvonal neve. 24. Röpke mássalhangzói. 25. Olasz névelő. 26. Tapasztalatlan. 27. Pázsit. 29. Célba vesz. 30. Bírósági ügy. 32. Levélen olvasható. 33. Ellentétes kötőszó. 35. Közlekedési terület. 36 Régi török rang. 38. Kimondott betű. 39. Számjegy. 40. Tönkretesz. 42. Megelégelné. 43. Hegyes szerszám. 44. Görög betű.

46. Nem az enyém. 47. Helyrag. 48. Néma társ! (Második kocka két betű.) 49. Értékes szőrméjű állat. 50. Könyvelési rövidítés. 5t. A. M. 53. Dal. 56. Földkupac. 58. ö — németül, semleges nemben. 59. Kívül (középső kocka két betű.) 61. A keleti népek vízipinája. 63. Névutó. 64. Kösd ösz- sze! 66. Barlang. 67. Erdei állat. 69. Irány. 71. Mértani fogalom.

Függőleges:

1. Régi vonós hangszer. 2. Hozzáérsz. 3. Európai nép. 4. Mássalhangzó, kimondva. 5. Mese fele. 6. Elfogyasztja. 7. A belseje matt! 8. Ugyanaz, mint az előbbi sor. 9. Csúszó-mászó. (Első kocka kettős- betű.) 10. A szeszesital. 11. ...Római festőművész. 16. Egészen friss. 17. Foghús betűi, keverten. 20. Folyók széle. 21. 105. római számmal. 22.

Egymást követő betűk az ABC-ben.

23. Álomkórt okozó légy. 26. Az atomok elemi részecskéje. 28. A táncban: körfordulat lábujihegven. 31. Trópusi növény. 34. Afrikai berber. 36. A meleg. 37. Az illető tulajdona. 39. Folyadékot tölt. 45. Nagyon régi.

47. Majdnem ránéz! 54. Hajó része. 55. Argon vegyjele. 56. Magához szólít. 57. Énekhang. 58. ... van, unja. 60. Az egész része. 62. Kelta néptörzs

és nyelv. 63. A földdarab. 65. K. G. K. 66. Zavaró. 68. E. ö. 69. Vas kémiai jele. 70. Igekötő. 71. Egyforma betűk.

Beküldendő az idézet megfejtése augusztus 26-ig. A hibátlanul megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. A rejtvényben az o, ó, illetve az ö, ő között nem teszünk különbséget. Az elmúlt heti számban közölt rejtvény megfejtése: Történelmünk egyik kimagasló alakja: Hunyadi János, a török verő.

Könyvjutalmat nyertek: Nagy Sándor Kazincbarcika, Körösi László Gesztely, Bajcsy-Zs. u. 4., Csattos Irén Tiszabábolna, Fő u. 101. A könyveket postán küldjük eL

Kilián-lahótelep madártávlatból

GYERMEKEKNEK

............■■■—■■ M ---A

Z ANGOLKA

rül, hogy elfért volna bennük száz baba ebédje.

— No, úgy látom, a legjobbkor érkeztem — ágaskodtam be a rácson.

— Bizonyosan csak engem vártatok.

— Bizony, most nem a doktor bácsit vártuk — mentegetőzött Fodorka.

— Hát ugyan kicsodát?

— Most az angolkát várjuk, úgy bizony — rakta csípőre a kezét Bodorka.

— Hát az meg már micsoda? Tán az is valami korkondélus? — nevettem.

— ö, persze! — sértődött meg a két kis szakácsnő. — Az angolka a Viktor bácsi fia.

— Hót az a Viktor bácsi kicsoda?

— Az az édesapa testvérje. Hajós- kapitány Londonországban. Eljön mihozzánk minden nyáron, hogy el ne felejtsen magyarul — okosított föl Bod or ka.

Másnap megismerkedtem az angolkával, de csak messziről. Kint jártak Bodorkával a réten. Éppen egy tavalyi szénaboglya helyén álltak, amit gyűrű alakban nőtt be a dús, kövér pázsit.

— Gyere ugrálni — hívta a kislány az angolkát.

— Nem megyek — mondta az durcásan. — Én csak angol fűben szeretek ugrálni.

— Ejnye, de nagy úr ez a kis úr

— gondoltam magamban.

Kerülök, fordulok, hát mire viszszajövök, kisírt szemmel fut elém a két kislány.

— Mi baj szentjeim? — kérdem tőlük ijedten.

— Az angolka azt mondta, hogy ő

csak angol cica-micát játszik — panaszolta Fodorka.

— Meg, hogy az angol rigó szebben fütyül, mint a magyar.

— Meg, hogy őnáluk még a csigabiga is gyorsabban fut mint a nyúl.

Az angolka nem szólt semmit, csak nézegette ásítozva cipőcskéje orrát.

— Ejnye, angolka — nyomtam egy barackot a fejebúbjára —, de akaratos legényke vagy te, süsd meg a halat. — Én csak az angolnát szeretem — szólalt meg komolyan az angolka.

Nevettem is, bosszankodtam is, s otthagytam a három gyereket. Nem is láttam őket, csak délután, amikor papírcsónakot eresztgettek a patakon. Angolka volt a kapitány, s ő ujjongott a legjobban, ha egy-egy csónak nekiiramodott.

— Éljen! Éljen! Éljen!

— Nini! — mondtam meglepetten —, hát te magyarul éljenzel? Hogy hívják ezt a gyorsgőzöst?

— Árpádnak — felelte a gyerek.

Alig tudtam szóhoz jutni a nagy

csodálkozástól.

— Ejnye, ejnye angolka, de hirtelen magyar lett belőled. Ugyan mi jót ettetek ebédre?

— Habpalacsintát — doktor bácsi — mondta az angolka. — Nem eszik olyant az angoloknak még a királya sem.

A zóta sohasem emlegeti az angolka az angolokat, én meg azóta nagyon szeretem a halpalacsintát. Amelyiktek nem szereti, adja nekem a maga részét

Móra Ferenc

Játékok a tábortűz mellé

Gondolatol vasás Meddig tart egy pere?

A gondolatolvasó felszólítja a tűz körül ülőket: „Vegyen elő valaki egy darab papírt és írjon rá valamit, én addig eltűnök és ugyanazt felírom egy másik papírra”. A gondolatolvasó a maga cédulájára azt írja: „Ugyanaz”- Aztán ahelyett, hogy maga olvasná fel, odaadja valakinek, felolvastatja a másik papírra írott szót, majd megkérdezi mi áll az ő papírján. A felelet: „ugyanaz”.

Egy másik gondolatolvasó trükk: A „művész” elmondja, hogy hosszú, fáradságos munkával szerezte meg tudományát, de most már száz esetből kilencvenkilencszer meg tudja mondani, mit gondol az előtte ülő. Majd gyufaszálat kezd osztogatni. Mindenkinek ad egy szálat, egy kis hókuszpókusz közben. Vigyázni kell. senki se maradjon ki, amikor az utolsónak nyújtaná, kijelenti hogy mit gondol az előtte ülő: „Azt, hogy ő is kap gy szál gyufát,’*

Mindenki benevezhet a versenybe. A meghatározott időben mindenki magában igyekszik várni, amíg egy perc eltelik, s ha gondolja, hogy eltelt, azonnal felnyújtja a kezét. Aki hozzzávetőlegesen a legpontosabban jelzi az időt, az nyer. Örát csalt a játékvezető használhat. Mindenkinek a becsületére bízzuk az óra használatát.

Mit visz a hajó?

A játékvezető betűket mond, amellyel szavakat kell alkotnia annak, akire rámutat. Például: Mit visz a hajó „B’-vel? — Babot.

Aki eltéveszti a választ, vagy nem tud megfelelő szót mondani egy bizonyos idő után zálogot ad.

A zon a fürdőhelyen, ahol én min- ■í*' den évben el szoktam bújni a nyár elől egy-két hónapra, nekem nagyon sok jó ismerősöm van. Ismernek az öreg tölgyek, amelyek mindig kitárt karral várnak rám. Ismernek a mókusok, melyek mindig engem hajigáinak meg a legnagyobb fenyőtobozzal. De még a cserebogarak is ismernek, mert mindig az én fejemen koppannak a legnagyobbat.

Hanem azért a legjobb két pajtásom mégis csak a Fodorka meg a Bodorka. Két ici-pici kis lányka, akiknek máig sem tudom az igazi nevüket. Akkor ismerkedtem meg velük, mikor a minap beleesett a a bábujuk a patakba, ők meg ott jaj- veszékeltek a parton.

Í1 — Jaj, jaj, most bizonyosan meggnáthásodik szegényke! — tördelte a 3 kezecskéjét az egyik kislány, akinek ^végtelen végig csupa fodor volt a aszoknyácskája.

3 — De csak valami korkondélus be 3ne kapja! — siránkozott a másik, 3akinek ezer gyűrűbe bodrozott az ^ aranyhaja.

3 — Nem korkondélus az lelkem, (jhanem krokodilus — nevettem el ma- 3gamat s kihorgásztam a vízbeesett 3 bábut. Még egy kis köhögés ellen 3való port is öntögettem a szájába, ahogy meg ne náthásod jón az isten- jjadta.

3 Másnap aztán, ahogy egy vadrózsával befuttatott házacska pirosrá- 3 esős kerítése mellett elsétálok, egy- 3szerre csak rámcsilingel ám két jézust csengő:

3 — Tessék bejönni, doktor bácsi!

3 Odanézek, hót a Fodorka, meg a 3Bodorka ing-ring a kerítésen belül, (jmint két liliomszál.

3 — Nem vagyok én doktor bácsi, 31elkem — nevetek vissza rájuk.

— De bizony az — bólintott ko- 3molyan Fodorka —, mert nagyon jól 3meggyógyította a babánkat 3 — Ügy bizony — erősítette BojJdorka is — egyet se köhintett azóta.

“ — No, ha így van, akkor vállalom jjezt a szép mesterséget — gondoljam magamban büszkén. S azóta, dha arra járok, mindig megzörgetem 3a piros rácsot:

}j — Fodorka, Bodorka, mit csinál a ^betegünk?

a Fodorka, Bodorka mindig megfelel „hűségesen s nagy háládatosan még a „bábuval is mindig kezetcsókoltattak Jja doktor bácsinak.

3 Csak egyszer esett meg, hogy hiába „zörgettem a rácson. Meg se mukkant „ Fodorka. Bodorka, míg csak meg „nem hajítottam őket egy marék cso- - koládécukorral.

n — Nini, csokolódé-jégesső hull — n tekintett föl Bodorka.

3 — De el se álljon reggelig! —

íj terítette szét kis kötőjét Fodorka.

3 A hogy felugráltak, akkor láttam,

] hogy milyen nagy sütés-főzés]nek adták magukat. Annyi volt a ikis tál, nagy tál a játéktűzhely kö-ei

főtannál, ©sat a fiaimból mi lett, fczoik vitték-e valamire? — kérdezgetett tovább. Nem sokra — mon- nagy ártatlanul. — Az egyik fiam mérnök, a másik katonatiszt, a harmadik tanár, a negyedik trak- *** a tsz-ben, két lányom már fejnél, az utolsó lányom most került ki az általánosból, gimnáziumba kívánkozott, hát odamegy ősszel. Nagy lókötő maga — neveti el erre magát a gondnok — és még ezt mondja, hogy nem hallott a televízióról! Erre aztán már belőlem is kikívánkozoitt a nevethetnék. A kuItú rházunkban ugyanolyan neon- világítás van, mint itt, a székek egy kicsit különbek is, a társalkodóteremben meg csupa fotel, — televízió is van mór vagy három esztendeje. Én nem vagyok barátja, mert megfájdítja a szememet. A moziért se kell már a városba menni, yan nekünk az is. És ha nálunk beülne a gondnok elvtárs a társalgóba, nem vinnék el elüle a hamutárcát, nem félnének, hogy meglo- Vasítja — csapok a füle közé. Az én gondnokom erre aztán felhúzza egy kicsit az orrát, és azzal állt odébb, hogy azért a pincéreket is meg lehet érteni, az ő zsebük bánja, ha valaki emléktárgynak tekinti a hamu tárcát.

A z üdülőben megkongatták a gesztenyefára függesztett

síndn rabot.

— Az áldóját, már megint enni sell! — tápászkodott fel Józsi bácsi.

— Mit rendelt vacsorára? kérdeztem.

•— Paprikáskrumplit akartam kolbásszal, de az asztaltársaim lebeszéltek róla. Pedig én nem adom ám a íó paprikáskrumplit még a sült keszegért se. Most az lesz. Igaz, most Van ideje az embernek a halevéshez is.

Elment. Csizmáján meghomályo- Sodott a fényesség a portól, belesimogatta a kerítésnél nőtt fűbe, oda ügyse mennek hűsölni az üdülősök, aztán megszaporázta lépteit. Ne Várjon rá a sült keszeg, ha már az ó kedvéért kifogták a Balatonból.

Az MS homokóráján lepergett

üdülésünk tizennégy napja. Bőrönddel a kezemben már indulóban voltam az állomásra, amikor Józsi bácsival akadtam össze. Nem az állomásnak, a Balatonnak tartott. Könnyű utazótáskát himbált a kezében.

— Maga nem jön?

— Ráérek még. Csak egy óra múlva jön a vonatom, megnézem még a vizet.

— Hát akkor viszontlátásra, Józsii bácsi — nyújtottam a kezem.

— Nem volna rossz bizony, hal mához egy évre megint itt találkoznánk — mosolyodott el. — De nem lehet. Tuggva, mi sokan va-l gyünk ám odahaza, még többen nem látták a Balatont. Jövőre mások jönnek. Aztán mire megint rám kerülne a sor, akorra ... No, sebaj, ez az élet rendje. Fontos, hogy egyszer láttam. Apám kilencven esztendőt élt meg. oszt talán nem is hallott róla. Jó dolog azért a mij Alkotmányunk, hogy az üdülést is| belevették. No, de megyek már.j mert még megharagszik a Balaton,j hogy annyira megvárattam a bú-| crúrkodással. Jó utat!

1T tana leselkedtem. Megállt a Ba-j laton partján, a lábához en-j gedte a táskát, és állt, nézte, nézte aj nagy vizet. Nagy-nagy teknőjébenj csendesen kotyogott a víz. aprócskaj fodrokat eregetett az öreg lába elé, a| part bársonvmohás szikláihoz. Ai Nap tüzes labdája fennakadt a he-| gyek távoli erdősörényén. onnan| loccsantott tűzpiros sugáresőt a| magát billegető Balaton duruzsolói hullámaira.

Egy parasztember itta magába a magyar tenger szépségeit, akit ai messzi Északról küldtek övéi, hogy hazavigye nekik a Balaton hívását: gyertek ti is, mert tiétek is a Bala-j ton, ez a gyönyörűséges nagy víz,} karcsú vitorlásaival. hullámokat} szántó, harsánydudájú hajóival.} partjáig ereszkedő, szebbnél szebb; üdülőivel. Itt már senki se szól rá-: tok, hogy mit kerestek itt, a tiétek} is a Balaton, mindnyájunké. }

Gulyás Mihály L