Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

Péntek^ 1961. augusztus IS. ESKAKMAGTARORSTAG s Ismét élüzem lett a Mákvölgyi Bányaüzem TÖBB ESETBEN kerestem már Drótos Istvánt, a Mákvölgyi Bánya­üzemek igazgatóját, de soha nem volt szerencsém. Vagy Miskolcra utazott, vagy a bányában tartózko­dott. A napokban sikerült megtalálnom. S a vele folytatott beszélgetés meg­győzött engem is: az egyszerű bá­nyászból lett igazgató rendkívül kép­zett ember, nagy rutinnal és ambí­cióval irányítja a körzetébe tartozó üzemeket. Nemcsak mérnöki diplo­mát szerzett, hanem nagy tapasztala­tokat is az életben, s mint ő mon­dotta: ezek a tapasztalatok is felér­nek egy diplomával Nyílt, őszinte ember. Nem zárkó­zott párnás ajtó mögé, a bányászok bármikor bemehetnek hozzá. De most talán nem is ez a lényeg, hanem a beszélgetés a bányaüzemek életéről, munkájáról, az emberekről. Úgy pró­bálom visszaadni, ahogyan megtör­tént. — Régen jártam Alberttelepen, nem ismerem a Mákvölgyi Bányák új eredményeit — kezdtem a beszél­getést. — Akkor valóban régen járhatott itt, mert már régóta szépen dolgozik a bánya. — Melyik? — A Rudolftelep XIX-as, IV-es ak­na, a Szuhakálló Il-es és az Albert- telep I-es akna. — Az első félévi tervet hogyan teljesítették? — Százkilenc százalékra. — Szép. — Szép lesz a harmadik negyed­évi terv eredménye is. — Mire alapozza ezt a véleményt? Hiszen tudtommal az Alberttelep I- es akna is nehéz bánya, rosszak a geológiai viszonyok ... — Ez igaz, és éppen ezért kell elő­relátóan tervezni. Ugyanis az első félévben teljesítettük a feltárási ter­vet ... — Akkor valóban biztos a siker. — Persze nem egyedül ez a bizto- DOOOOOOQOOOOOOOOOOQOOOOOOO Alberttelepi beszélgetés sfték. Az is, hogy jó a kollektíva és jó a kollektív szellem. — Magam is hallottam már, hogy gyakorlottak a bányászok és a mű­szaki gárda. — Nemcsak gyakorlottak és jók, de például a műszakiak szinte kivé­tel nélkül fiatalemberek. — Az igazgató elvtárs hánv éves? — Harminchat... — És a főmérnök? — Harminchat... — Sokan vannak „harminchato­sok?” — Sokan... — Akkor ez a fiatalok bányája ... — Úgy is mondhatjuk ... — Az első félévben milyen volt az összüzemi teljesítmény? — 104,7 százalék. — És a többi mutató hogyan ala­kult? — Az önköltségi terv 91,3, a kaló­ria terv 100 százalék. — Ezek szerint a tonnánkénti meg­takarítás is jelentős. — Igen, tonnánként 26,66 forint. Tröszti viszonylatban ez a legjobb eredmény, az első félévben ... — Hallottam, gépeket várnak. — Szuhakálló Il-es aknára egy maróhengerfejes lengyel gyalut ka­punk augusztus vége felé. Ilyen gép még csak egy van az országban, Du- daron. Ott is csak most szerelik be. Megnézzük majd működés közben. Egyébként a Szuhakálló Il-es akna lesz a megye legkorszerűbb bányája. Rudolftelep IV-es aknára pedig egy csehszlovák gyártmányú széngyalut kapunk... — Ezek szerint nagyobb lesz a ka­pacitás ... nő majd a termelés. — Természetesen. És azt is jelenti, hogy a két szén gyalu megérkezése és üzembehelyezése után a Mákvölgyi Bánya lesz a tröszt legjobban gépesí­tett üzeme. — Ahogy visszalapoztam a jegyzet- füzetemben, arra a megállapításra jutottam, hogy az első félévi terv eredményei alapján élüzem szinten termelt a Mákvölgyi Bányaüzemek. — így van, most kaptuk meg a ne­gyedik élüzem-kitüntetést... — Melyik a legjobban termelő szo­cialista brigád? — Soltész István 22 tagú fronti ej­tési brigádja. A tröszt területén ez a brigád volt az első, amely versenyt indított a szocialista cím elnyerésé­ért ... — Milyen eredményt érnek el? Erre a kérdésre már Kiss Varga József előadó válaszolt, akinek ép­pen dolga akadt az igazgatói irodá­ban. — Magasan túlszárnyalják a többi brigádot, az utóbbi 24 hónapban 64,5 mázsás fejteljesítményt értek el műszakonként. A brigád tagjai mind fiatalok, átlagos életkoruk 20 év. Ér­demes megemlíteni, hogy az előírt robbanóanyag mennyiség helyett csak 2,20 kilogrammot használnak fel. — Jelenleg hány brigád versenyez a szocialista címért? — Húsz — válaszolta az igazgató. — Tíz brigád most nyeri el ezt a cí­met ... S mire idáig jutottunk a beszélge­tésben, az igazgató átöltözött, bá­nyászruhát vett magára, mert egy bizottsággal a szénfal mellé készült a Szuhakállói II. aknába. így történt a beszélgetés. Csupán azzal toldom meg, hogy a bánya ud­varán lévő versenytábla előtt még feljegyeztem egy-két adatot, Loy Ár­pád Kossuth-díias frontmester csa­patának eredményeit: 13 havi ered­ményük 131.9 százalék. És több mint tíz brigád után van odaírva a 120 százalék. Ez pedig azt jelenti: nem akármilyen emberek dolgoznak Al­berttelepen. de NEM AKÁRMILYEN ember az igazgató sem, aki karbidlámpát fo­gott, s már ott halad a vagonok kö­zött a kettes akna felé. Bizony nem könnyű egy bányaigazgató munkája... — szegedi —--------oOo-------­Koszon tjük megyénk nehézipari élüzemeit A Nehézipari Minisztérium az ille­tékes szakszervezetekkel egyetértés­ben az első félévi termelési eredmé­nyek alapján kijelölte a bányászat, a villamosenergiaipar és a vegyipar él üzemeit. Megyénk bányaüzemei közül a borsodi Szénbányászati Tröszthöz artozó mákvölgyi bányaüzemek, alamint az Ózdvidéki Szénbányá­szati Tröszthöz tartozó királdi, far- kaslyuki és putnokl bányaüzem kap­ta meg eredményei alapján a meg­tisztelő élüzcm címet. A villamosencrgiaiparban a Tiszá­nál konyái Erőmű és az Északmagyar­országi Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói nyerték el a kitüntetést. Megyénk új, nehézipari élüzemei­nek dolgozóit — további sok sikert kívánva — köszöntjük. Verseny — Hagyománya van már Bor­sod megyében, hogy ilyenkor, augusztus 20-a előtt alkot­mánynapi munkaversenyt in­dítanak az üzemek és a bányák dolgozói. A hétköznapok nagy­szerű hősei, a kohászok, a gép­munkások, a bányászok, a sze­relők ebben az időszakban ki­váló termelési eredményeket érnek el. Sokszor nehéz fel­adatok teljesítésére vállalkoz­nak és az értékelések azt bizo­nyítják: ki-ki a maga munka­helyén becsülettel eleget tesz Ígéretének. Az alkotmányunk ünnepére indított versenyek során már­is nagyszerű eredmények mu­tatkoznak megyénk nagyüze­meinél, bányáinál. Több he­lyen nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi és a gazda­sági mutatók teljesítésére is jó kilátások vannak. 3 millió 200 ezer forint a battériában A Könnyű gépgyár dolgozói már július közepén elhatározták, hogy vállalásokat tesznek augusztus 20 tiszteletére. Az egyik legjelentősebb, a battéria üzem munkásai például azt ígérték, hogy erre a napra 3 millió 200 ezer forint értékű battéria­gyártmányokat készítenek terven fe­lül. Ebben az üzemrészben dolgozik a híres Gagarin-brigád is. amelynek teljesítménye hetek óta 135 százalék körül mozog. A sajtoló dolgozói 1 millió 300 ezer forintos vállalást tettek, ök elsősor­ban a targoncákhoz szükséges alkat­részekből gyártanak le nagy meny- nyiséget terven felül. ígéretet tettek továbbá arra, hogy a gázköltséget a verseny során 10 százalékkal csök­kentik. Az elvi osztályok vállalásai közül kiemelkedik a metalográfia szakemberei által kidolgozott és a mezőgazdasági szivattyúknál alkal­mazható új edzési eljárás. Ennek a minőség javításánál van nagy jelen­tősége. Nehéz helyzet Putnokon és Somsályon Az őzdvidéki Szénbányászati Tröszt több üzemében ugyancsak ki­emelkedők a termelési eredmények. Elsőkként kell említeni a királdi és a borsodnádasdi bányászokat. Az előbbiek ugyanis 102,6, az utóbbiak pediaíl04.8 százalékra teljesítették a mai napig esedékes tervüket, illetve augusztus 20-i vállalásukat. Putno­kon néhány nappal ezelőtt jelentős vízbetörés volt. Ez nagymennyiségű szénkiesést eredményezett, azonban az üzem hős bányászai három nap óta ismét 100 százalékon felül telje­sítik tervüket. Somsályon bányatűz hátráltatja a munkát. Az akna dol­Boi’sodbau gozói nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ennek ellenére teljesíthessék augusztus 20-ra tett vállalásaikat. Alkotmány ünnepi versenyhónap A Lenin Kohászati Műveknél a nagykovácsmühely dolgozóinak kez­deményezésére augusztus 1-től 31-ig versenyhónapot tartanak. A kovácsok felhívásához már az első napokban csatlakozott a kohászat valamennyi dolgozója. A versenypontokban olyan feladatok teljesítésére tettek ígéretet, mint például a selejt csökkentése, a fajlagos regie-anyag fogyasztás re­dukálása, és a beadott, illetve elfo­gadott újítások gyors alkalmazása. Az üzemek dolgozói olyan ígéretet is tettek, hogy a versenyhónap során minimálisra csökkentik a baleseteket és a technológiai fegyelem betartásá­val nagymennyiségű tüzelőanyagot és energiát takarítanak meg. Fontos gyártmányok — batáridő előtt A Hejőcsabai Cementipari Gép­javító Vállalat dolgozói már a szep­temberre esedékes munkákon dol­goznak. Itt elsősorban a Dunai Ce­ment és Mészmü szereléséhez szük­séges alkatrészek felett vállaltak védnökséget az alkotmánynapi mun­kaverseny során a KISZ-fiatalok. de nagyjelentőségű az is, hogy több olyan szerelvényt elkészítenek határ­idő előtt, amelyekre a Hejőcsabai Cement- és Mészmű rekonstrukciós munkálatainál van szükség. Különö­sen Járó Pál szocialista munkabri­gádja és Papp Tibor lakatos brigádja dolgozik kiemelkedően. Élen a m á k völgyi bányászok A Borsodi Szénbányászati Tröszt területén elsősorban a híres albert­telepi bányászok öregbítették ezúttal is nevüket. A Mákvölgyi Bányaüzem ugyanis napjainkban 117 százalékos tervteljesítést ért el. Különösen ki­emelkedik a szuhakállói Il-es akna dolgozóinak, valamint a rudolftelepi III-as akna bányászainak jó mun­kája. Az előbbiek 152, az utóbbiak pedig 160 százalékban teljesítik ter­vüket napjainkban. Ez az üzem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt augusztus 20-ra több mint 60 ezer tonna szenet ad, éves szinten, nép­gazdaságunknak. Paulovits Ágoston •oOo­A háromnapos BALATONI IBUSZ- VONAT MA ESTE 23.13 OKAKOR indul, Miskolc Tiszai Pályaudvarról. (Fotó: Kardos) Három járásban befelezték a csépiüst és a gabonafelvásárlást Megyénkben a csenger—tiszalöki járások versenyfelhívásához vala­mennyi járás csatlakozott. A megye több mint 300 termelőszövetkezeté­nek tagsága éjt nappallá téve szor­goskodott. hogy vállalásának eleget tegyen. Ennek eredménye, hogy a szokásos szeptemberi befejezés he­lyett, már több mint 200 termelőszö­vetkezet elvégezte a cséplést. Már csak a megye legészakibb, dombokra húzódó szántóföldjein, az edelényl, putnoki járások erdős vidékén búg­nak a cséplőgépek —, de az alkot­mány ünnepéig hátralévő napokban itt is befejezik a munkát. A megyei tanács értékelése sze­rint cséplésbcn és gabonafelvásárlás­ban legjobb eredményt a mező­kövesdi járás érte el, ahol a terve­zettnél csaknem 10.000 mázsa gabo­nával többet értékesítettek. Ugyan­csak befejezte a cséplést és felvásár­lási terve teljesítését a mczőcsáti és az encsi járás. Ott, ahol még csépelni való ga­bona van, mint többek között a mis­kolci, a sátoraljaújhelyi, putnoki és szerencsi járásban, a termelőszövet­kezetek, a hordás befejezése után most az ott foglalkoztatott munka' csapatokat is a cséplőgépek kiszolgá­lására állítja be. Napkeltétől a késő esti órákig dolgoznak, hogy az alkot­mány ünnepére vállalásuknak eleget léve a cséplési és felvásárlási tervet teljesítsék. — Ismerem én magukat! —_ csörrentette dühösen a franciakul­csot a szerszámosba. — Megmondy tani, amit megmondtam. Ha őkét menesztik, én is továbbállok. Az elnök szókimondó ember híré­ben állt. Már a nyelvén volt: nem a traktoros fogja megszabni, hogy ki­ket állítunk a cséplőgéphez. Neki az a dolga, hogy menjen a gép, ne pe­regjen a szem, a többit bízza a téesz- re. De hát amit az ember szép szóval is elintézhet, azt intézze is el szép szóval. , — Nézze, kérem — erőltetett nyu­galmat magára —, tagjaink nem né­zik jó szemmel, hogy idegenből ho­zunk munkásokat a cséplőhöz. Azt mondják, hogy a vezetőség rosszul bánik a közös vagyonnal, ők vetet­ték azt a búzát, amiből most mások viszik el a percentet. Eddig húsz va­gon életet csépeltek el, kerestek száz­tíz mázsát. Beérhetik vele. — De azt is tegye hozzá, elnök elvtárs, hogy meg is dolgoztak érte, nem lopták a napot, reggel négytől vakulásig mentünk, a kosztot is csak úgy, kutyafuttában kapták be. A maguk tagjai meg még uzsonnára is megálljt parancsolnának, este hétkor meg már elszökdösnének a géptől. A cséplőmunkások villanyélre tá­maszkodva állták körül a két em­bert. figyelemmel hallgatták a vitát. Végül a „bandavezér” jól beszúrta villáját a földbe, hogy magától is megálljon, aztán odalépett az elnök­höz. — Azért szebben is meg lehetett volna mondani, hogy nincs már ránk szükség. Magyar emberek vagyunk mi, kevés szóból is értünk. Nem to­lakodtunk mi ide, maguk gyüttek ér­HA AKADNAK... tiinlo, mert nem bíztak a saját embe­reikben. De most már, hogy kiadták az utunkat, megmondom magának, elnök elvtárs; szégyellhetik magukat Ha hozzánk idegenből hoznának cséplőmunkásokat, mi is szégyenkez­nénk. No, gyerünk, emberek! — for­dult a bandához. — A járandóságun­kért majd elgyün a szekér. Volt ott néhány la­pítottak, pedig a jobbak közül vol­tak, szégyenkeztek a falujukért. Az elnök szomorkásán nézett az emberek után. Vállukra lökött vil­lával, libasorban lépegettek a szom­szédos falu felé. Érezte: szebb bú­csúztatót is megérdemeltek volna, hiszen dolgoztak becsülettel. Még ab­ban is igazságuk van, hogy nem to­lakodtak ide. ö ment el értük, mert a vezetőség attól tartott, hogy me­gint elhúzódik majd a cséplés, mint tavaly, ha a saját tagságukra bíz­zák. Tavaly is tönkre ment hat va­gon élet. Egészen megfeledkezett a szájában lógó cigarettáról, akkor köpte ki, amikor már égette a szája szélét. Bakancsa sarkával jól belenyomkod­ta a földbe, nehogy még bajt csinál­jon, aztán csendesen, mintha csak magának mondaná, megszólalt: — Jól megmondták nekünk és még csak fel se húzhatjuk az orrunkat, mert igazat beszéltek. — Még pedig, hogy igazat! — sie­tett helyeselni a traktoros. Az elnök dühösen mérte végig az olajtól maszatos embert: — Nem tartjuk vissza magát sem! — vágta oda, aztán mintha hirtelen meggondolta volna a dolgot, csende­sebben hozzáigazította: ha olyan nagy mehetnékje van ... Azzal sarkonfordult, felkapott a biciklijére és elkarikázott a falu felé. i A traktoros morgott valamit, az­tán odament a téeszbeliekhez: — Látják, most maguk miatt ve­szítem el a versenyt. Eddig én vol­tam az első, ezután már én leszek a sereghajtó — mert maguknak nem akarózik dolgozni. '— Már hogyne akarózna! — vette védelmébe a téeszt az egyik idős bá­csi. — Mi is vagyunk olyanok. — Csak nem maga lesz a zsákos?! — mérte végig az öreget a trakto­ros. — Zsákos az nem. de elrakom én még a kazlat — válaszolt öntudato­san. A traktoros csak fei1vegető- h iraKroros zött Nem álu to_ vább. A két állandó munkással, az etetőkkel elházattak a lapos-dűlőbe, négy hatalmas kazal búza várt még ott cséplésre. Mire beállították a gé­pet, leszállt a nap. Néhány kévéből ágyat vetettek maguknak a szabad ég alatt, és lepihentek. — No, most aztán kialhatjuk ma­gunkat, mire ezek összegyülekeznek, a hasunkra süt a nap — morcosko- dott az egyik etető. — Ránk fér már egy kis pihenés — ásított a másik. Nem kellett őket ringatni. Fárad­tak voltak, egykettőre elnyomta az álom a három embert. Eddig nem kellett nekik vekker az ébresztéshez, a cséplöcsapat ébresztette őket szür­kületkor. — Jó reggelt! — rázta mega trakto­ros vállát valaki. — Ébresztő! Már a hasukra süt a nap, micsoda lusta népség. A traktoros kinyitotta a szemét. Hol van az a nap, amelyik a hasuk­ra süt? Egy idős ember hajolt csak föléje, aki tegnap a kazlazásra ígér­kezett. — Itt volnánk, vezető elvtárs! — mondta az öreg. — Talán kezdhet­nénk is, nehogy elveszítse a ver­senyt ... A traktoros felugrott, szétnézett. Voltak ott már vagy húszán. Ez igen! — gondolta magában, aztán le is hú- tötte az elismerés melegségét azzal, hogy nyugtával kell dicsérni a na­pot. Holnap már csak hétkor keltik. Estére csak néhány keresztnvi ma­radt az egyik kazalból és a mázsalap kétszáz mázsát mutatott. Ennyit még nem eresztettek egyszer se. Már sö­tétedett. Csak nem hagyjuk itt ezt a keveset? Gyújtsa meg a lámpákat, ezt még elverjük, rá talál jönni az eső — kardoskodott a brigádvezető. Nem szívesen ment bele. Ha valaki­nek baia esik, őt veszik elő érte, de a cséplőmunkások nem tágítottak. És így ment ez utolsó kéve is leszaladt a cséplő mo­hó torkán, az elnök odaállított a traktoroshoz: — No, mit szól hozzá? Meg vart elégedve velünk? — Meg — nevette el magát a trak­toros. — Tudnak maguk is dolgozni ha akarnak... Gulyás Mnüy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents