Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

BSZAKMAGYARORSZAO Kedd, 1961. augusztus 1. A Szov jetunió Kommunista Pártjának új programtervesete (Folytatás az 1. oldalról.) az imperializmus. Az imperialista 1 tábor a legszörnyűbb bűncselek­ményre készülődik az emberiség ellen: termonuíkleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló __ v alamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győ­zelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus törté­nelmi küldetése. A tartós béke biztosításának ra­dikális útja a szigorú nemzetközi el­lenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt. az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának - körülményei közepette az államközi viszonyok fel­építhetők: a különböző társadalmi rendszerű. államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista cs a kapitalista ál­lamok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésé­nek objektiv szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásánál! eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének politikájáért. n. rész A kommunista társadalom felépítése közveílen gyakorlati feladattá vált A tervezet második része miu^ n ikommunKBta társa leszögezi, hogy a komm köZr íalu rSa SíbST’‘küÄbSeS a szellemi és a Lakai munka szex VTnkSnnfirvezett termelésen • n technikán alapuló kom­munista társadalom megváltozatja a munka jellegét, de Egy­társadalom tagjait a munkai,. • rzT^tosítia a társadalom anyagi IfSellemUavainak szakadatlan no­lesz teher az ember számárba mupt katevékenység nem 1^%^, eszköze csupán, s xgaza ' öröm forrásává válik. . .. . • a kommunizmus a társad^rmeg szervezetének legmagasabb Minden termelési sejt, mind n koí-inányzutu társulás kapcsolódik egymáshoz «TfrvTOeruen megszervezett közös gazdasagbart társadalmi munka egységes ritmusa b3A kommunizmusban végbemegy a „S-i mind nagJ-oM, «»W£ s&'SäguvÄ. 63A^SZKP pr^famtervezete a to­vábbiakban a kommunisUi e^tc-s gyakorlati feladataival íogla1^1. , &Az 1961—1970-es legközelebbi év­tizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjanak meg teremtésével az egy főre jutó.ter­mékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista or­szágot, az Egyesült Államokat: Jelentősen emeli a dolgozok anyagi Jólétét és kulturális technikai Él­vonalát, mindenki szamara bizto­sítja az anyagi birseget mmoen kol- hoz és szovhoz magas termelekeny- séeű és nagy jövedelmű gazdasagga ÄLénkében kiéi egűinek a szovjet emberek szükséglétéi a nun den kényelemmel ellátott lakások tekintetében; Megszűnik a nehez fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb munkanap. Az 1971—1980-as második évtized­ben megteremtjük a kommumzmus anyagi-technikai bázisát, s az. egesz lakosság számára b i z tosi t juk ,(z anyagi és művelődési javak bőségét, A szovjet társadalom szorosan meg- «a szükégletek szerinti elosz- tás elvének megvalositasat, 8 meg történik az egységes koztuíajdonte való fokozatos átmenet. A Szovjet unióban tehát lényegében feliül « kommunista társadalom AJ™ nista társadalom teljes “ ezután következő időszakban feje­ződik be. .-Az SZKP célul tűzi tó az ipari termelés egész mennyiségének növe­lését úgy. hogy ez a-le^mzelebti í esztendő folyamán körülbelül két es félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ípan teime- lési színvonalát; 20 . esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja Egyesült Államok jelenlegi . eges*. ipari termelését. - ­Ehhez tíz év alatt több mint két­szeresen, húsz év alatt pedig negy- négv és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szov­jet iparban kétszeresen túlszár­nyalja majd az Egyesült Álla­mok mai termelékenységi szín­vonalát, az egy órára jutó termelékenység te­kintetében pedig — minthogy a Szov­jetunióban megrövidül a munkanap _ ez a fölény sokkal nagyobb ara­nJA második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamo­sítása. Az évenkénti villamosener- gia termelésnek az évtized késére 900—1000 milliárd, a második e^ized végére pedig 2700-3000 milliard kilowatt-órára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehe­tővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a mezőgazdaságban, az épít­kezésben, a közlekedésben, a rakodo- munkálatokban, a kommunális gaz­daságban -a ; komplex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértekben valora- válik a termelés komplex automati­zálása. s ezzel egyidejűleg mind álta­lánosabb lesz az automata üzemekre és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést er el a- legújabb reaktív technika, legelso- sorban a légi közlekedés területen, 4 gazdasági vezetés és a A tervezet nagy figyelmet, szentel a gazdasági vezetés és tervezés töké­letesítésének. . ,,,, , . A kommunista építés feltételezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesitesevel egyidejűleg. . . Az egységes népgazdasagi terv ke­retein belül tovább bővül a helyi szervek és vállalatok gazdasági ön­állósága és jogköre: A tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alul­ról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak. A kommunista épitésben — hang­zik a továbbiakban a tervezet —• ma­radéktalanul fel kell használni az áru-pénz összefüggéseket, annak az új tartalomnak megfelelően, amelyet ezek az összefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesz­tése olyan eszközeinek alkalmazása, .mint a jövedelmezőség, pénz, ár, ön­költség, haszon, kereskedelem, hitel, pénzgazdálkodás, A tulajdon egysé­ges kommunista formájának kiala­kulásával és az elosztás kommunista rendszerré való áttéréssel az áru­pénz összefüggések gazdaságilag el' avultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténel­mi jelentőségű feladatot tűzi ki hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés országhoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből in­dul ki, hogy a kommunizmus építé­sében az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a követ­kező húsz esztendőben a dolgo­zók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégí­tése egyre inkább a társadalmi fo­gyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni pi unkabér növekedésinek ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elvé teljesen érvényét veszti, vagyis ami­kor bekövetkezik az atiyagi és kultu­rális javak bősége, s á munka társa­dalom mibden tagja számára első­rendű létszükséglétté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő' tíz esztendőben két és félszeresére növekszik. húSz év alatt pedig csak nein megötszöröződik. Az j egy lakosra juta reáljövedelem húsz valamint a világűr meghódítása cél­jából is. „, . Az SZKP minden erőfeszítést meg­tesz, hogy biztosítsa a közfogyasz­tási cikkek termelésének gyors növe­lését, . A kommunizmus általánosan Ki­bontakozó építése az ipar mind ész­szerűbb telepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek komplex fejlődését és gazdasaguk szakosodását, megszünteti a lakos­ságnak a nagyvárosokban való mér­téktelen összezsúfolódását. A párt megszervezi a mezőgazda­ság termelő erőinek hatalmas fellen­dítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó fel- adat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megteremte- sét a lakosság, s a nyersanyagok bő­ségének megteremtését az ipar szá­mára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsola­tokra való fokozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki fel­szerelés és a termelés szervezett­sége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát: A mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazda­ságnak a természeti erőktől való függősége jelentősen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági fel­virágzása megteremti a feltételeit., annak, hogy a kolhoztulajdon köze­ledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulaj­donná. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igé­nyeinek teljes kielégítése céljából a mezőgazdasági termelés egész hoza­mát tíz év alatt mintegy két és fél­szeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növekedésé­nek felül kell múlnia a mezőgazda- sági termékek iránti növekvő keres­letet. A Szovjetunió az első tíz esztendő­ben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető me­zőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka ter­melékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pe­dig öt-, hatszorosára emelkedik. tervezés tökéletesítéséről év álÁtt több miöt három és félsze­resére nő. , A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme (a társadalmi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, húsz év alatt pedig három-három és félszere­sére emelkedik. Már az első tíz esz- tenőben megtörténik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkal mazottak reáljövedelmének feleme­lése olyan színvonalra, hogy az or­szágban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott, A kólhozparasztok — átlagos reál- jövedelme a munkatermelékenység növekedésének gyorsabb üteme alap­ján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dolgozóra számítva az első tíz esztendőben több mint megkétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégyszere­ződik. Jelentősen emelkedik a szovjet ér­telmiség széles rétegeinek — mérnö­köknek és technikusoknak, agronó- musoknak és állattenyésztőknek, pe­dagógusoknak és orvosoknak, a nép­művelés dolgozóinak — fizetése. A második tíz esztendőben meg­valósul az anyagi és kulturális javak bősége az egész lakosság számára, megteremtődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttér­jünk a javak szükségletek sze­rint történő elosztásának kom­munista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakás­kérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását. A má­sodik tíz esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal házasokat is'beleértve, a higiénia és a kultúrált élet követelményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A második tíz esztendő folyamán a lakóházak használata fokozatosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (villamos, autóbusz, trolibusz, metro) használa­ta a második tíz esztendőben már ingyenes lesz és a második tiz esz­tendő végére ingyenesek lesznek az olyan közszolgáltatások, mint a viz, gázellátás, a fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megvalósul az áttérés a hatórás munkanapra — úgy, hogy hetenként egy pihenőnap lesz —, illetve a 34— .36 órás munkahétre, heti két pihenő­nappal. A föld alatt végzett és az egész- • ségre ártalmas munkakörökben ötórás lesz a munkanap, illetve harminc órás az ötnapos kahét. A második tíz esztendőben a mun­ka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rövidebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszer­smind a legtermelékenyebb és leg­jobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növekedni fog a dolgozók évi fizetett szabadságának tartama is. E két évtized eredményeképpen a társadalmi fogyasztási alap összege a lakosság reáljövedelme egész ösz- szegének hozzávetőlegesen a felét fogja alkotni. — Ez lehetővé teszi a társadalom terhére a következő szol­gáltatásokat: A gyermekek ingyenes ellása a gyermekintézményekben és bentlakásos iskolákban (a szülők kí­vánsága szerint); A munkaképtele­nek anyagi ellátása; ingyenes okta­tás, minden tanintézetben; Minden állampolgár ingyenes orvosi ellátá­sa, beleértve a gyógyszerellátást és a betegek kórházi kezelését; Ingyenes lakás és a közszolgáltatások ingye­nes igénybevétele; Ingyenes közle­kedés; a mindennapi élettel össze­függő bizonyos közérdekű szolgálta­tások ingyenes igénybevétele; Az üdülők, penziók, turistaszállások dí- dése az egységes szocialista világrend­részben ingyenes használatuk, a la­kosság mind szélesebb körű ellátása segélyekkel, kedvezményekkel és ösz­töndíjakkal (egyedülálló anyák meg­segítése, ösztöndíjak a diákoknak), fokozatos áttérés az ingyenes közét­keztetésre (ebédeltetésre) a vállala­toknál, az intézményeknél és a ter­melőmunkában elfoglalt kolhozpa­rasztoknál. A kitűzött program sikeresen tel­jesíthető békés viszonyok között. A nemzetközi helyzet bonyolódása és ennek következtében a honvédelmi kiadások elengedhetetlen növelése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzetközi kapcsolatok tar­tós rendezése, a katonai kiadá­sok csökkentése, különösen pedig az általános és teljes leszerelés megvalósítása megfelelő állam­közi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók életszínvonalá­nak emelésére vonatkozó ter­vek jelentős túlteljesítését. A tervezet meghatározza az SZKP feladatait az államépítés és a szo­cialista demokrácia továbbfejleszté­se térén. A szocialista forradalomból meg született proletárdiktatúra világtör ténelmi szerepet játszott és biztosí­totta a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. A szocializmus épí- tésének folyamatában a proletárdik­tatúra maga is módosult. A munkásosztály — a történelem' ben az egyetlen osztály, amely nem tűzi célul, hogy hatalmas örökös le­gyen. A szocializmus — a kommuniz­mus első szakasza —, teljes és vég­érvényes győzelmének biztosításával és a kommunizmus építésének álta­lánosan kibontakozó szakaszába va­ló áttéréssel a proletariátus diktatú­rája betöltötte történelmi küldetését és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban. Az ál­lam, amely a proletárdiktatúra álla­maként jött létre, egységes népi ál­lammá, az egész nép érdekeinek és akaratának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámu­tat, hogy a munkásosztály diktatúrá­jának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az állam, mint egységes népi szervezet, megmarad a kommunizmus teljes győzelméig. A szocialista demokrácia további fejlődésének folyamatában az állam- hatalom szervei fokozatosan átala­kulnak a társadalmi önkormányzat szerveivé. A kommunista építés során foko­zódni fog a tanácsok szerepe, ame­lyek a nép mindent átfogó szerveze­tévé, a nép egységének megtestesítő­jévé váltak. A párt szükségesnek tartja, a népi képviselet formálnak tökéletesítését és a szovjet választási rendszer de­mokratikus elveinek fejlesztését. A tanácsok munkájának megjaví­tása érdekében, továbbá, hogy mun­kájukba újabb erők kapcsolódjanak be és a dolgozók újabb százezrei és milliói járják ki az államvezetés is­koláját, minden választásnál célszerű tanácsi képviselők legalább egy- harmadát megújítani, azért, hogy minél több megfelelő ember kapcso­lódjék be a vezető szervek munká­jába, továbbá, hogy az államigazga­tás egyes dolgozóinak ne legyen le­hetőségük a hatalommal való visz- szaélésre, a párt szükségesnek tartja vezető szervek személyi állomá­nyának rendszeres felújítását. Cél­szerű leszögezni azt az elvet, hogy a szövetségi* a köztársasági és a helyi szervek vezető munkatársait rend­szerint legfeljebb csak háromszor válasszák meg egymásután tisztsé­gükre. A tervezet kimondja, rendszeresí­teni kell, hogy a dolgozók megvitas­sák a törvénytervezeteket és más ál­lami, vagy helyi jelentőségű döntése­ket. A legfontosabb törvényterveze­teket népszavazásra kell bocsátani. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építésének álta­lánosan kibontakozó időszaká­ban fokozódik a társadalmi szer­vezetek szerepe. Különösen meg­növekszik a szakszervezeteknek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek, a különböző szövetkeze­ti szervezetek szerepe is. A társadalmi szervezetek öntevé­kenységének fejlesztése céljából a párt szükségesnek tartja ezek fize­tett apparátusának további csökken­tését alulról felfelé, továbbá a soron- következő választásokon minden egyes társadalmi szerv személyi ál­lománya mintegy felének felújítását. Célszerűnek tartja, hogy a társadal­mi szervezetek vezető munkatársait egymásután rendszerint legfeljebb két alkalommal válasszák meg. A szocialista államiság fejlődése fokozatosan arra vezet, hogy ez az államiság társadalmi komminsta ön- kormányzattá alakul át, amelyben egyesülnek a szovjetek, a szakszer­vezetek, a szövetkezeti és más tömeg­szervezetek. Ez a folyamat a demok­rácia további fejlődését fogja jelen­teni. A történelmi fejlődés elkerülhetet­lenül az állam elhalására vezet. Az allam teljes elhalásához szükséges a belső feltételek — a fejlett kommu­nista társadalom felépítése, vala­mint a külső feltételek megteremtése — a kapitalizmus és a kommuniz- mus közötti ellentmondásnak nem­zetközi síkon, a kommunizmus ja­vára történő végleges megoldása. A tervezet a továbbiakban megha­tározza az SZKP feladatait a Szov­jetunió fegyveres erőinek és védelmi képességének fokozása területén s rámutat, hogy a békés egymás mellett élés le­nini elve a szovjet állam kül­politikájának általános irányel­ve volt, s az is marad. A nemztiségi kapcsolatok kérdésé- rol a programtervezet a többi között a következőket mondja: A kommunizmusnak a Szovjetunió­ban bekövetkező győzelmével a nem­zetiségek még közelebb jutnak egy­máshoz, megnövekszik gazdasági és eszmei közösségük, kifejlődnek szel­lemi arculatuknak közös kommunista vonásai. A tervezet a továbbiakban azokról a feladatokról beszél, amelyeket a partnak az ideológia, a nevelés, a képzés, a tudomány és a kultúra te­rületén kell megoldania. A különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttműkö­dése nem jelenti az ideológiai harc megszűnését. A Kommunista Párt a jövőben is le­leplezi a kapitalizmus népellenes reakciós lényegét, s a kapitalista rend szepítgetesére irányuló minden­fele próbálkozást. A közoktatás rendszerét oly módon építiuk fel, hogy a felnövekvő nem- zedék oktatása és nevelése szorosan kapcsolódjék az élethez, a termelő munkához, s hogy a felnőtt lakosság a termelésben végzett munkáját ösz- szeköthesse a tanulás és a képzés folytatásával a maga hivatásának és a társadalom szükségleteinek meg­felelően. A tudomány alkalmazása döntő té­nyezője lesz a társadalmi termelő­erők hatalmas növekedésének. Meghatározza a kulturális építés, az irodalom és a művészet területén jelentkező feladatokat is. A szovjet irodalom, a zene, a festőművészet, a film, a színház, a művészet minden ága újabb magaslatokra jut az esz­mei tartalom és a művészi kifejező- készség fejlődésében. A programtervezet a következők­ben rámutat: Mivel az egyes országokban a szo­cialista forradalom különböző idő­pontokban játszódik le és a gazda­sági és kulturális fejlődés színvonala is más és más, a különböző országok­ban nem feltétlenül egyidejű a szo­cializmus építésének befejezése, 11-. letve az áttérés a kommunizmus ál­talános kibontakozó építésének idő­szakára. A szocialista államok fejlő- jának fokozatos csökkentése, illetve szerben, e rendszer törvényszerűsé­geinek és fölényének alkalmazása azonban megadja ezeknek az orszá­goknak a lehetőséget arra, hogy le­rövidítsék a szocializmus építésének idejét, megnyílik előttük az a távlat, hogy egyazon történelmi korsza­kon belül többé-kevesbé egyide­jűleg térjenek át a kommuniz­musra. Az az ország, amely elsőként halad a kommunizmus felé, megkönnyíti és íFolytatás a 3. oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents