Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-14 / 164. szám
2 BSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961. július 14. Újabb merényletek Dél-Tirolban Az osztrák—olasz feszültséget a jelek szerint tovább mélyítik a dél- tiroli újabb terrorista merényletek, az olasz hatóságok osztrákellenes vízum-rendelkezései és egyes, osztrák politikusok szenvedélyes nyilatkozatai. Az olasz—osztrák és az olasz- svájci határon igen nagy károkat okozó keddi merényleteket szerdán és csütörtökön újabbak követték. A Brenner-vasútvonal Auer nevű állomásán bomba robbant egy befutó tehervonat alatt. Pustertalban az olasz carabinierik tüzet nyitottak az erőművet felrobbantani szándékozó terroristákra. A csütörtökre virradó éjszaka a Frangarti Erőművet és a girlani vasúti alagutat rongálták meg a merénylők bombái. Ugyanakkor a Simplon-vasútvonal mentén a magasfeszültségű vezeték oszlopaira erősített és még fel nem robbant plasztikbombákat találtak az olasz csendőrök. A bombák — hírek szerint — ismét nyugatnémet eredetűek. Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, az olasz parlamentben leleplezte a nyugatnémet re- vansisták szerepét az olaszellenes dél-tiroli merényletsorozatban. Az Osztrák Kommunista Párt Politikai Irodájának állásfoglalása pedig határozottan rámutat: reakciós erők a dél-tiroliak jogos követeléseit ürügyül használják fel arra, hogy tűzfészekké tegyék Dél-Tirolt és komolyan veszélyeztessék Ausztria függetlenségét és semlegességét, mert a nyugatnémet „határrevizionisták” táborába akarják kényszeríteni az országot. A TU-114-es világrekordja Moszkva (MTI) A TU—114-es típusú óriásrepülőgép nagyszerű világrekordjai élénken foglalkoztatják a szovjet közvéleményt. Az óriásgép két, teljesen új világrekordot állított fel — a Nemzetközi Repülőszövetség eddig ugyanis csak elvben állapította meg a 25 és 30 tonnás terheléssel elért magassági világrekordot. Ezzel egyidejűleg a TU—114 személyzete a 20 tonnás teherre megszabott világrekordot is megdöntötte. Ezt a rekordot eddig V. Kokkinaki ismert szovjet berepülő pilóta tartotta IL—18 típusú gépével. A TU—114-est egy másik szovjet világrekorder pilóta, I. Szu- homlin vezette. A- gépből kiszerelték az ülések egy részét és helyükre 30— 60 kilogrammos nyersvasöntvényeket helyeztek el, összesen valamivel több mint 30 tonna súlyban. A TU—114-es a vnukovói repülőtérről szerdán, moszkvai idő szerint 9,50 órakor emelkedett fel és alig 23 perc alatt már 10 000 méteres magasságba emelkedett. 12 535 méteren a gép a Nemzetközi Repülőszövetség előírásaiban meghatározott ideig tartózkodott és előre megadott útvonalon repült. A jövő héten Bonnban külön tárgyalásokat folytat Adenauer és De Gaulle A bonni kormány szóvivője szerdán délután tájékoztatást adott az európai gazdasági közösség július 18-án Bonnban sorrakerülő kormányfői értekezletének programjáról. Eszerint a közös piac tagállamainak küldöttségei 17-én este érkeznek a nyugatnémet fővárosba s a tárgyalások 18-án egész nap tartanak részben Bad Godesbergben, részben egy rajnai hajón. A tájékoztatás szerint bizonyosra vehető, hogy Adenauer és De Gaulle francia elnök négy- szemközt külön is tárgyalnak egymással, s feltehető, hogy a tanácskozás több más részvevője külön megbeszélést folytat majd a nyugatnémet kancellárral. A „Göring-bunker“ továbbra is őrzi titkát Varsó (MTI) Már több mint két hete tart az utászók ostroma a „Gőring-bunker”- nak elnevezett lengyelországi egykori földalatti városkában. A legkülönbözőbb „manőverek” célja a csatorna és a vízvezetékhálózat teljes feltárása, hiszen csak az elárasztott helyiségek víztelenítése adhatja meg a titkok nyitját. A napokban a „Konewka” fedőnevű hadművelet irányítására a helyszínre érkezett a lengyel hadsereg műszaki alakulatainak több magasrangú tisztje, akik fontos döntéseket hoznak a kutatómunka további menetére vonatkozóan. Addig is a „Gőring-bunker” tovább őrzi titkát. Angliában tiltakoznak a német csapatok tervezett Wales-i kiképzése miatt Általános megdöbbenést és tiltakozást váltott ki Angliában az a hivatalos jelentés, hogy nyugatnémet páncélos egység jön Wales-be kiképzésre. Súlyosbítja az aggodalmat Watkinson hadügyminiszternek az a bevallása, hogy a német zászlóalj kiképzése olyan „kísérlet” lesz, amit „siker esetén”, vagyis, *ha nem lesz túl heves a néptömegek tiltakozása. nagyobb egységek követnek majd. Warbey munkáspárti képviselő figyelmeztette a minisztert, hogy ez a döntése még inkább elsötétíti az amúgy is sötét nemzetközi látóhatárt, Donnelly, a munkáspárti jobb- szárny tagja pedig kijelentette, hogy tekintettel a közelmúlt keserű emlékeire, nem okos dolog német katonákat hozni Wales távoli szögletébe. Leghevesebb a visszahatás természetesen Wales-ben. D. Francis, a bányász szakszervezet Wales-i területének egyik vezetője kijelentette, hogy „a Wales-i bányászok minden rendelkezésükre álló eszközzel harcolni fognak a kormány terve ellen. Ha a kormány mégis megvalósítja tervét, az ellenállás mind hevesebb hullámával kerül majd szembe”. A tiltakozást visszhangozzák a legkülönbözőbb pártállású lapok. A Daily Worker írja vezércikkében: „Ugyanaznap, amikor Manchester munkásai Gagarint üdvözölték, a kormány közölte, hogy egészen más természetű látogatók jönnek: Hitler utódai, akik ellen Gagarin népének oldalán harcoltunk. Churchill híres beszédében fogadkozott, hogy „csak egyetlen rendíthetetlen célunk és szándékunk van: eltökéltük, hogy elpusztítjuk Hitlert és rendszerének minden nyomát”. De a szövetségeseik Megszegték ezt az ígéretet. Náci tábornokok. Krupp és a többi monopolista uralja Nyugat-Németországot. Csak a Német Demokratikus Köztársaságban pusztították el a nácizmust és a monopolistákat. MacMillan az áruló szerepét játssza, ha megnyitja a kaput hazánk és a béke esküdt ellenségei előtt. Még fenyegetőbbé teszi ezt a lépést a bonni kormány, amely vonakodik békeszerződésről tárgyalni a Német Demokratikus Köztársasággal, amelyet nem ismer el, mert jövendő katonai támadást tervez. A német csapatok ittléte folytán a következmény Anglia elpusztítása lehet a bonni vezetők által indítandó háborúban.*-oOoGyászünnepség Ostravában Az ostravai művelődési palotában szerdán gyászünnepség volt a Dukla bányában történt katasztrófa áldozatainak emlékére. A jelképes ravatalnál, az elhunyt 108 bányász nevét feltüntető tábla előtt az ostravai bányászok álltak díszőrséget. A kegyer leti ünnepségen a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kormány küldöttséggel képviseltette magát, az elhunytak hozzátartozóin kívül jelen voltak a nemzetközi bányászszervezet, a lengyel, a francia bányászok, valamint a csehszlovák bányáik dolgozóinak képviselői. Jaromir Dolansky, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a miniszterelnök helyettese búcsúbeszédében kiemelte, a munka közben hősi halált halt bányászok családjainak és társainak fájdalmában az egész csehszlovák nép és az egész nemzetközi munkás- osztály osztozik. A csehszlovák párt és a kormány a vizsgálat befejezése után ismertetni fogja a csehszlovák dolgozókkal a szerencsétlenség okait és megsokszorozza erőfeszítéseit a dolgozók életének, egészségének védelme és biztosítása érdekében. Korosztályok — szakadékok A magam részéről alapvetően helytelennek tartom, ha az írókat, művészeket életkoruk szerint kategorizáljuk. Ilyenkor akaratlanul is olyasfélére gondolok, hogy az alkotó- művészeket visszakényszerítjük az iskola padjaiba. Úgy kezeljük őket, mint elsősöket, másodikosokat, negyedikeseket, avagy mint különböző fokú iskolák tanulóit. Közben úgy is osztályozzuk „dolgozataikat”: egyiket jelesnek, a másikat hármasnak, vagy négyesnek, mondván, hogy itt hibás a mondatszerkezet, ott egy zavaró színfolt rontja a műalkotás összhangját és így tovább. Merthogy diszciplínánk alapelve: ne bízza el magát a „művész-diák”. Ezért aztán ha dicsérünk, az egész osztályt dicsérjük, ha elmarasztalunk, az egész osztályt marasztaljuk el, ilyenformán: „A másodikosok az utóbbi félévben szépen fejlődtek, a harmadik C osztály ‘ellenben sematizmusba tévedt”. Vannak esztéták, kritikusok, akik mindezen felül az alkotókat szeretnék bizonyos műfaji szakosítási keretek közé szorítani, például olyan szabályok állításával, hogy a lírikus, az epikus, vagy a drámaíró csupán saját műfaja hatáseszközeivel élhet, s hogy mik ezek a sajátos műfaji hatáseszközök, azt az esztéta határozza meg. Illetlen dolog például, ha a regényíró saját személyét keveri műfajába, mert hát első személyben csak a lírikus beszélhet. (Egy rádió előadásban hallottam pár hónappal ezelőtt ilyen szakosító irányzatú elmefutta táat.) Az élő író-művész kortársak életkorok szerint való kategorizálása elvben helytelen, gyakorlatilag pedig káros következményekhez vezethet, szocialista kultúránk fejlődésének akadályozójává válhat. Hogy elvileg mennyire helytelen, azt mindennél meggyőzőbben igazolja az irodalom- és a művészettörténelem, amely nem ismer életkorok szerint való elhatárolásokat, értékeléseket. Avagy szükséges-e elősorolnunk ama lánglelkű alkotókat, akik három évtizedet is alig értek meg, mégis halhatatlan életművet hagytak maguk után? Nem szólva arról, hogy voltak korok, amikor az emberi átlagkor nem haladta meg azt a határt, amelyen belül manapság kezdő fiatalokként kezelünk fémjelzett írókat, művészeket!; sőt, ők maguk is önmagukat. ViszQnt hány kiváló elme lepte meg a világot csak meglett korában örökértékű alkotásaival, s voltak öregek, sőt, aggok, akik korszerű, új művekkel- gazdagították a művészet kincsesházát. Melyik életévtől melyik életévig tart hát a fiatalok kategóriája? Hol kezdődnek az „érett korúak’’ és hol az „öregek”? Gyakorlatilag az életkorok szerint való kategorizálás azt a veszedelmet rejti magában, hogy éket ver egyazon író-művész nemzedék különböző korosztályai közé, s — ahogyan azt már sokan megállapították és figyelmeztetően utal rá az „Irodalomkritikánk néhány fogyatékosságáról* szóló pártdokumentum is — arra jó, hogy a művészet és irodalom pártosságának elvét elhomályosítva, a nemzedéki harcot csempéssze be kulturális életünkbe. Ezt a veszélyt jelzik rendszerint az olyan jelenségek, amikor egy-egy atyamester csoport kaparintja magához az irányító, érvényesítő hatásköröket és túlzott atyáskodásá- val bénítja a fiatalabbak érvényesülését, vagy amikor ennek fordítottjaként „fiatalok” csoportosulása veszi át a vezérszólamot és hamis, általánosító előítéletekkel háttérbe szorítja az öregebbeket A hol ilyen veszély mutatkozik, idejében észre kell vennünk, mert sem a' fiatalabbakat meg nem értő öreg csatár, sem az idősebbeket érvényesülése akadályának tekintő „ifjú titán” nem egészséges jelensége irodalmi-művészeti életünknek. Amilyen hiba az, ha a múlt bizonyos körülményei között haladónak számító írói-művészi gondolatot a ma ‘vezérlő gondolatává avatjuk, olyan helytelen, ha a fiatalok — csak azért, mert fiatalok —, elhitetik magukkal, hogy csak ők hivatottak korunk irodalmát, művészetét kimunkálni. Az ilyen tévedékeny fiatalokat érdemes emlékeztetni; hányszor olvassuk csodálattal, megilletődéssel a régi bilincstörők írásait, szemléljük műveiket, hallgatjuk zenéjüket, tudva azt, hogy mennyivel nehezebb, veszélyesebb volt az ő harcuk, kiállásuk az emberségért, a világosságért akkor, amikor még nem volt annyi világító fáklya, sötét volt köröskörüi a látóhatár, s csak forró szívük, ha- zafiságuk, emberszeretetük diktálta a szót az ajkukra, betűiket a papírosra, színeiket a vászonra, a hangok varázsát hangszereikre. Mennyivet fényesebb, világosabb a mai szellemi harcos útja! Es mégis hányán, hányszor eltévesztik, különösen, ha abba a tévedésbe esnek, hogy a harc akkor kezdődött, amikor ők tollat, ecsetet ragadtak, vagy húrjaikon az ő dalaikat szólaltatták meg. A szocialista korszak irodalma, művészete nem nélkülözheti a fiatalság természetes forradalmi lendületét, éppűgv, mint az idősebbek harci tapasztalatait. De írónak, művésznek ma — korkülönbség nélkül — nem a már kiharcolt haladásért, hanem a továbbjutásért kell vállalnia a felelősséget. A továbbjutásnak pedig éppen olyan gátja, ha a fiatal művész nem ismeri a korunkig vezető út eredményeit, nehézségeit, következésképpen formai forradalmakba bonyolódik, évtizedes problémákon rágódik, mint amilyen hiba az, ha az idősebb harcos a maga tapasztalatait (élmény-konzerv dobozokba zárva, a jelentől elszakítva nyújtja át az ifjú nemzedéknek. Az ilyen konzervált harci élmények dobozát gyanakvással, viszolyogva bontja fel a friss gyümölcsöt, friss húst, a mai élményanyagot jobban kedvelő ifjúság, különösen, ha azt érzi, hogy az egykor haladó idős kortárs már nem tudja követni a ma szellemi iramát Előfordul, hogy a fiatal titán bosszankodik, mert az idősebbek rajtakapják, hogy rég kitaposott utat akar újként felfedezni; az idősebben meg gyakran támad titkolt irigység amiatt, hogy egy-egy fiatal már jóval előbbre tart, mint ahol ő megfeneklett ilyen és hasonló okok is gyöfcerezhentek az olykor tapasztalt ellentétek különböző korú írók és művészek között — nem szólva ezúttal a politikai nézetkülönbségekről, ami előfordult, mint egyes eset a múltban is, ma is. Ez azonban még távolról sem veszélyes. A veszély ott kezdődik, amikor a korosztályi kategorizálás a gyakorlatban odáig fajul, hogy különböző korosztályok külön jogokat, külön értékeléseket vindikálnak maguknak, s ellenlábasokként kerülnek egymással szembe, külön- külön érdekcsoportokba tömörülnek. Az ilyen elkülönüléseknek, amelyek semmiképp sem egyeztethetők ösz- sze pártunk művelődéspolitikai irányelveivel, két szembetűnő, egymásra visszaható hátráhya van. Egyik az, hogy a tényleges haladás lemérését nehezíti meg. A másik a formalista eltunyulás, a mesterségi karámba szorítottság szörnyű szószaporítása, szabályok és ildomosságoki vitájának örök ismétlődése, ami előrelendülés helyett meddőséghez, else- kélyesedéshez, helybentopogáshoz vezet. Hogy sok területen néha milyen hangos a helybentopogás, arra éppen az irodalmi, művészeti viták világítanak rá. A már megharcolt irodalmi, művészeti forradalmak gyakori formai megújhodásai, csak a jelenig érő álforradalmi tobzódásai olykor a tömegeket is magukkal ragadják, de általában nem nyűgözik le. A helyben- topogások leküzdésének legegészségesebb módja nyilvánvalóan az, ha az élő nemzedékek tapasztalataikat összeszűrve döntik el, honnan hová kell vezetnie a mai irodalom és művészet útjának. De minden „honnan* és „hová” értelmét összezavarja, ha akülönböző korúak nem egy nyelven beszélnek, egymás harcát nem ismerik és nem tudják, milyen lépcsőn hágott fel egyik és a másik korunk uralkodó eszmevilágáig. A már megtett és a tovább vezető út megvilágítására szerintem azok a középkorúak hivatottak elsősorban, akik előre is, hátra is ítélő szemmel látnak, ítélő szemmel abból a szempontból, hogy az írott betűnek, a művészeti alkotásnak, színdarabnak, zeneműnek milyen szerepe volt és van a maga korabeli haladásban, s milyen művészi szintet képvisel a dialektikus értékelés szemszögéből ma. A korosztályok egymástól való elszigetelődése a kulturális életben a fejlődési lánc megszakadásának veszélyét is rejtheti magában. Ha pedig a láncvégek porba hullanak, porba hull velük a jó szemmérték is, amely a fejlődést le tudja mérni. Bizonyos, hogy a lángelme tétlensége, improduktivitása éppoly haszontalan dolog, mint a tehetséghi- ányban szenvedő akarnokok alkotó buzgalma. A fejlődés szempontjából egyik olyan zéró, mint a másik. De az is bizonyos, hogy az alkotó értelem életkorokhoz igazodó klasszifikálása káros hitelrontója az értékmaradan- dóság megítélésének. Mi lehet hát a tarthatatlan kategorizálásoknak a hatásos ellenszere? Szerény véleményem szerint az, ha a kritika korkülönbség nélkül — és szőrszálhasogatás nélkül! — bátran emeli ki, ismeri el és állítja példának korunk ama élő nagy alkotóit, akik „nem középiskolás fokon tanítják népüket”, s lehetőleg kerüljük az egy kalap alatt elintézett értékeléseket. II a a művet, s nem az alkotója x éveit tesszük mérlegre, nem lesznek szakadékok kortársak és kortársak között, akik különböző számú évek terhével és különböző élmények birtokában egy célért küzdenek. Hajdú Béla Emberhalált okozott, vitorlásokat döntött (el az orkán a Balatonon Csütörtökön az utóbbi évtized egyik legnagyobb vihara száguldott végig a Balatonon. A hirtelen kerekedett orkánszerű vihar dél-délnyugati irányból nagy sebességgel tört a tóra és Balatonföldvár-Siófok térségében rendkívül felgyorsult, megerősödött. A balatoni meteorológiai obszervatórium munkatársainak megfigyelése szerint 43 percig tartott a tomboló vihar, három percig a szél sebessége meghaladta az óránkénti 130 kilométert. A vihar idején a szél átlagos sebessége 80—90 kilométer volt és ilyen, magas érték először most fordult elő az obszervatóriumban vezetett feljegyzésekben. Az orkán teljesen elsötétítette a horizontot, hatalmas porfelhőt kergetett maga előtt és a tomboló hullámokat vízszintes irányban esöszerű- en szétpermetezte. A széltől elporlasztott víztömeg sok helyen négy méter magasságú oszlopban úszott a tő és a part felett. A balatoni üdülőtelepeken rakétákkal riasztották a starndolókat és a nyílt vizen tartózkodókat; Azonnal térjenek védett kikötőbe. A száguldó szél azonban megelőzte a part felé igyekvőket és ellenállhatatlan erővel vízbe teperte és elsodorta a csónakokat, vitorlásokat. A révkapitányságok mentőhajói a legnagyobb viharban önfeláldozó hősiességgel dolgoztak. Segítettek a men tésben a MAHART személyhajói és a SZOT nagytestű sétahajói, amelyek megváltoztatták útirányukat és egymás után vették fedélzetükre a hullámokkal küzdő embereket. A csütörtöki viharban azonban nem mindenütt sikerült az életmentés: Keszthelyen Bauer János, a 64-e® számú AKÖV dolgozója belefulladt a tóba. ötvös József törzsőrmestert Balaton- lellén fürdés közben érte el a vihar és a hullámok között lelte halálát. Szakács Imre siófoki lakos, aki a tihanyi parton horgászott, szemtanúk előtt a horgász-stéggel együtt sodorta el a fergeteg. A horgászt a vihar után még 5—6 óra múlva sem találták meg. Balatonfürcd—Fonyód—Balaton- földvár—Siófok—Zánka—Köves- kál térségében délután hat órakor még számos felborult vitorlást találtak a vízen, utasaik azonban a mentők segítségével addigra már partot értek. A kimentettek száma délután hat óráig beérkezett jelentések szerint harmincnál is több. A vihar a tó partján is pusztított. Derékvastagságú szálfákat terített az utakra az erős szél. A Bakomy-hegységen is végighúzódó vihar két halálos áldozatot követelt. Nagyvázsonyban egy kidűlő villanypózna, Veszprémvarsányban pedig egy felboruló fúrótorony alatt lelte halálát egy-egy ember. Az országos mentőszolgálat a délutáni órákban repülőgépet küldött a Balaton fölé és az többször .végigpásztázta a tavat. A vízirendészet a repülő segítségével az esti órákban is teljes erővel folytatta a felborult hajók partra szállítását. A jelentés szerint estére már lecsendesedett az idő. A Balaton partján lévő gyermeküdülőkben, ifjúsági táborokban semmiféle kárt nem okozott a vihar, á gyermekeket a felügyelők a jelzésre időben biztonságba helyezték. (MTI) Árvizek, viharok SZÖUL. A dél-koreai Han-folyő egyik gátjának átszakadását követő árvízről érkezett újabb hírek szerint a legtöbb kárt szenvedett Namvorj városban és környékén mintegy 40 000 ember volt kénytelen elhagyni otthonát. A hömpölygő árvíz további holttesteket sodor a szárazra, a ha* lottak száma 139-re emelkedett. ROTTERDAM. A hollandiai tend gerparton szerdán vihar söpört végig, amely különösen Rotterdam kikötőjében okozott súlyos károkat. Egy felborult kikötői daru négy munkást agyonsújtott, többen megsebesültek, BOMBAY. Árvizet jelentettek az indiai Punéból is, ahol a Mutha folyó lépett ki medréből. A folyó gátjának átszakadását követő árvíz pénteken este a város egyes részeit mán három méter magasan borította, a! városból és környékéről mintegy 25 000 ember keresett védelmet V magasabban fekvő terüle Leken. ÍA1TRÍ
