Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

Péntek, 1961. Julias 14.

ESZAKMAOYARORSEAG

8

Geréb József az „ó"-hazában

51 év után látogatott haza az „öreg amerikás"

J

I

Kétféle fogadtatás

Nem tudom, lehet-e egyhónapos látogatás során tökéletes hazai körképet nyerni, életünk változásait, társadalmunk fejlődését, alakulását: mindennapi munkánkat, harcainkat figyelemmel kísérni, alapjaiban megismerni és — felismerni. Ügy vélem, nehéz dolog. Még akkor is, ha a magyarországi hozzátartozók igen sok helyre elviszik a látogatót, megmutatják alkotásainkat, s még akkor is, ha a szülőhazába visszaérkező „amerikás” magyar kifejezetten azzal a céllal jön, hogy kicsit szétnézzen, s már előre felkészül arra, hogy itt nagy változásokat fog találni.

GERÉB JÓZSEF, a neves publicista, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Szó munkatársa 51 év után látogatott haza az „ó” hazába. Szándékában áll, hogy itthoni tartózkodása során találkozzék a magyar sajtó munkatársaival, átadja a Kaliforniában élő magyarok üdvözletét és ajándékát egy ott is ismert költönőnek, Várnai Zseninek. Magyarországi rokonait jött meglátogatni, de emellett egy kicsit küldetésbe is érkezett. Légipostán utána küldték lapja június 29-i számát, amelyben „Elmélkedés a magyar kultúráról" — című cikkében azzal foglalkozik, hogy mit kellene és mit szándékozik megfigyelni magyarországi látogatása során. Nos, az Amerikai Magyar Szó e száma tükrözi,

Hat hónap alatt csaknem 7000 mázsa halat adtak közfogyasztásra

Az ország 24 halászati termelőszövetkezetének küldöttei csütörtökön a Földművelésügyi Minisztériumban tartották meg közgyűlésüket Dr. Ná- dasdy György, az intézőbizottság titkára elmondotta, hogy az 1020 taggal, 93 000 holdnyi víz- és 1617 hold mezőgazdasági területen gazdálkodó 24 halászati termelőszövetkezet 1960- foan 16 760 mázsa halat, továbbá 360 mázsa kecskebékát és 2857 mázsa kagylót fogott ki, értékesített, illetve , dolgozott fel melléküzemeiben. A hat gombgyártó üzem és a kagylóhalá- szat évi jövedelme meghaladta a hatmillió forintot. A szövetkezetek halászcsárdáinak jövedelme 11, a mezőgazdasági területeké pedig 5 százalékkal haladta túl az előirányzatot. A halászati termelőszövetkezetek 1960-ban 26.5 millió forintot fordítottak építkezésekre, új halászati és szállítóeszközök, gépéle beszerzésére. Az egy tagra jutó évi jövedelem átlaga 16 830 forint volt.

Antalfi Antal, az intézőbizottság ifőagronómusa elmondotta, hogy a halászati termelőszövetkezetek hat hónap alatt 6667 mázsa halat adtak közfogyasztásra, illetve feldolgozásra.

hogy Geréb József utazása nem csupán egy ember régi vágyálmainak beteljesedése, hanem egy „külhonba” szakadt, de ott is magyar életközösség üzenete. Geréb József, az amerikai „Geréb munkatárs” ötvenegy évvel ezelőtt, másodéves műegyetemi hallgató korában vándorolt ki hazájából. Amerikában fejezte be az egyetemet: diplomát szerzett, de tehetségét, energiáját, egész munkás életét az amerikai magyaroknak szentelte. Marxista író — így ismerik odakint, neve mindig ott szerepel az Amerikai Magyar Szó hasábjain, amelynek keletkezése óla munkatársa, a lap elődjének szerkesztője, s roncsolt tüdővel nem egyszer társadalmi munkában újságírója, szerkesztője volt. Pályafutásának ötven éves jubileumát tavaly ünnepelték munkatársai, barátai. E jubileum befejező aktusa a mostani magyarországi látogatás. Levelek tucatja érkezett az író kaliforniai El- sinore-i lakására, s a lap szerkesztőségébe, amelyekben tanácsokat adnak Geréb munkatársnak, hogy mit nézzen meg Magyarországon, hiszen e levelek írói izgatottan várják, hogy visszaérkezése után közreadja itthoni tapasztalatait, beszámoljon az „ó” hazában végbement változásokról.

Geréb József szerdán az Északma- gyarorszóg szerkesztőségében találkozott a miskolci újságírókkal. Elmondta: itthoni tartózkodása során sokfelé járt már. Találkozott munkásakkal, értelmiségiekkel, parasztokkal, megtekintette városunkat 8 Miskolc szép környékét.

— Hallatlan változás tapasztalható a magyar parasztság életében. Szülőfalumban találkoztam velem egykorú öregasszonyokkal. Volt közöttük, aki nevemen szólitott, ötvenegy év után is megismert, azonnyomban letegeztük egymást. Az öregek gon«

dolkodásában még fellelhető a régi-« hez való ragaszkodás, de ha fiatalok-* kai beszél az ember, szinte nem is» hiszi, hogy parasztszármazású gyere-* kok. Emelkedett szemlélettel, a jö-|

vőbe látva gondolkodnak.

.TÁRT LILLAFÜREDEN is a haza-! tért amerikás. Járt ott. ahol a fel-» szabadulás előtt a magaforma és a;, magunkforma emberek csak a kéri-» tésen kívül szemlélhették a ragyogó* szépségű Palota-szállót: ahol — volt» rá eset, hogy 100—150 főnyi személy-J zet szolgálta három-négy mágnás} kényc-kedvét; járt ott, ahol a Ma-} gyár Népköztársaság állampolgárai,}; rhunkások, kohászok, bányászok,} termelőszövetkezeti parasztok, Írók* és újságírók üdülnek. }

— Ez is tükrözi a nagy változást!» Mondtam is az öcsémnek, amikor} kérdésemre azt felelte, hogy itt} munkások üdülnek: úgy látszik, ez isi jellemzője a magyar népi demokrá-J ciának. }

Geréb József, haznindulása előtt} írott cikkében úgyszólván programot} szab: mire kíváncsi Magyarországon.} íme, most itthon van: amerre jár.X szeretettel, szíves szóval, testvéri ér-í zéssel fogadják. Nézzen körül ná-| lünk. Lássa meg és jegyezze felt lilafedelű noteszébe tapasztalatait:} írja le és mondja el visszatérését után mindazt, amit látott; mondja? el, hogy annyi küzdés, szenvedés* után magára talált ez a nép, s mindent. amit kétkezi munkájával épít — magának építi! Mondja el. hogy milyen melegen süt ránk a Nap.iS hogy a napfény az aranyló búzatáblákon dús kalászt érlel, mondja el. hogy ennek a kalásznak minden szemje a miénk, s mondja el azt 1», hogy az „ó” haza, miként őt, szeretettel öleli szívére minden becsületes fiát

Onodvári Miklós

Kép a Hejőcsabai Cement- és Mészmuből

A rekonstrakető során átszcrelt, átalakított kompresszorház.

Foto: Birg és

SAJTÓKÖZLEMÉNYEKBŐL kiderül, hogy ma egész Anglia valóságos Gagarln-lázban ég. Pedig Gagarin, az „űrkorszak Kolumbusza” mindössze három napja tartózkodik Angliában. A látogatásával kapcsolatos hírekből, közleményekből az is kiderül, hogy például az angol főváros népe ritkán fogad külföldi vendéget oly nagy érdeklődéssel és tegyük hozzá, őszinte szeretettel, ahogyan Gagarint a londoniak fogadták. Meg. az is kiderül, hogy az angol kormány aligha számított arra az óriási rokonszenv- hullámra, ami már Gagarin Lon- ■donba érkezésekor magasra csapott. Bárki megállapíthatja, hogy az angol nép a világűr első utasának kijáró tisztelettel és szeretettel fogadta a világhírű szovjet vendeget.

Hogy az angol kormány egy kicsit elszámította magát és egy kissé „hűvösebb”, — nevezzük úgy: hivatalosabb — fogadtatást készített elő Gagarin számára-, ezt is bárki megállapíthatja a sajtóban megjelent tudósításokból.

Az angol közvélemény jogosan méltatlankodik amiatt, hogy a kormány tagjai nem jelentek meg Gagarin üdvözlésére a londoni repülőtéren. Az óriási példányszámban megjelenő Daily Mirror egész címlapját a tiltakozásnak szenteli és többek között a következőket írja: „Valamilyen zsakettes idióta megállapította, hogy mivel Gagarin nem államfő, nem szükséges, hogy vezető angol személyiségek fogadják. Soha, senki sem állította, hogy Gagarin államfő. Ezzel szemben véghezvitt valami olyasmit, ami mellett messze eltörpül mindaz, amit Mr. MacMillan — vagy bármelyik minisztere — valaha is véghezvitt. A kormány bármelyik és minden tagja büszke lehet, hogy találkozik a szovjet űrrepülővel és kezet foghat vele.”

A konzervatív Daily Mail külön vezércikket írt Gagarin érkezéséről és megállapította, hogy a külügyminisztérium hibásan rendezte meg a fogadást. „Külügyminisztérium ide, külügyminisztérium oda, a tömegek nagyszerű fogadtatásban részesítik ezt a derék és szeretetreméltó fiatalembert” — írja.

Jellemző az angol közvélemény felháborodására a kormány magatartása miatt, hogy az angol alsóházban hétfőn este ezzel kapcsolatban interpelláció hangzott el, s a Munkáspárt egyik szóvivője kijelentette, hogy ez a fogadás „botrány”. „A tudományos ügyekkel foglalkozó miniszternek és parlamenti államtitkárának ott kellene

lennie, s c kiváló vendég fogadására vörös szőnyeget kellene kiteríteni" — mondotta a munkáspárti

képviselő.

ÜGY GONDOLJUK, jogos az angol közvélemény felháborodása, a széleskörű méltatlankodás.

Ám a londoniak, mintha csak „helyre akarták volna hozni” azt a szépséghibát, ami hivatalos körök részéről becsúszott, — már az első napokon páratlan ünneplésben részesítették az angol nép kedves vendégét. Hogy a repülőtértől a szovjet nagykövetségig az „Y. G. 1.” rendszámú nyitott kocsinak, amelyből Gagarin üdvözölte a londoniakat, többször meg kellett állnia és csak lépésben tudott haladni, — hogy már a korareggeli órákban gyülekezett a tömeg azokon az útvonalakon, amelyen Gagarin elhaladt, — hogy minden második ember kezében fényképezőgép volt, — hogy mindenki szeretett volna vele kezet szorítani, — mindez meggyőzően bizonyítja, hogy London népe másképpen fogadta Gagarint, mint az angol kormány.

Később, az ezerszemélyes sajtókonferencia, a Manchesterben, tiszteletére rendezett fogadás, az öntő- munkásokkal való találkozás, az aranyérem, amellyel kitüntették és egyben az öntőmunkások szakszervezetének tiszteletbeli tagjává választották., mindez azt bizonyítja, hogy Jurij Gagarin meghódította az angolok szívét.

Azt viszont az angol közvélemény is megelégedéssel nyugtázza, hogy — minden bizonnyal a tömeghangulat hatására — az angol hivatalos személyiségek is változtattak korábbi magatartásukon. Ezt bizonyítja, hogy tegnap délelőtt a londoni városházán London főpolgármestere, délután MacMillan miniszterelnök fogadta szívélyes légkörben, ma pedig az angol királynő látja vendégül Jurij Gagarint.

VÉGÜL IS nem nehéz megállapítani, hogy a kétféle fogadtatás, amelyben Gagarinnak része volt, nem annak tulajdonítható, hogy közben „Gagarin megváltozott”. Sokkal inkább annak, hogy az angol nép őszinte szeretettel fogadta kedves vendégét, amelynek hatására a hivatalos kormánykörök is kénytelenek voltak korábbi elképzeléseiket módosítani. Mert Gagarin érkezésekor is, távozásakor is a szovjet nép szerény és hős fia, aki korántsem személyes bátorságának, sokkal inkább a kommunizmust építő szovjet nép páratlan sikerének tekinti a világűr meghódítását.

Gs. L.

Hogyan dolgozzanak a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok?

A közelmúltban széleskörű, mélyreható vizsgálatot folytatott a Népi Ellenőrzési Bizottság az ország több megyéjében, s így Borsod-Abauj- Zemplénben is, beleértve Miskolc városát. A vizsgálat célja arrnak megállapítása volt, hogy a törvények rendelkezése szerint mindenütt megalakultak-e, hivatásuknak megfelelően működnek-e a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok, milyen segítséget nyújtanak a tsz-vezetés számára, mennyiben biztosítják a közös vagyon védelmét, valamint, hogy munkájukhoz milyen segítséget kapnak a mezőgazdasági szakigazgatástól.

A vizsgálat Borsod megyében 38 tsz-re terjedt ki, ez a megye összes szövetkezeteinek 10,5 százaléka. S figyelembe véve a népi ellenőrök lelkiismeretes munkáját, megállapítható, hogy a vizsgálat alapos, minden lényeges mozzanatra (kiterjedő volt, észrevételei, az általa feltárt hibák valóban helytállónk.

Hogyan dolgozzanak tehát a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok, hogy munkájuk során minél több segítséget nyújthassanak a tsz-ek megszilárdításához? A NEB vizsgálata alapján mindenekelőtt arra adhatjuk meg a választ, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetniük a tsz ellenőrző bizottságoknak.

Az Elnöki Tanács 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelete értelmében közgyűlésen választották meg az ellenőrző bizottságokat. Mégis megtörténhetett olyasmi, hogy például a gagybatori Bátor Tsz-ben, az ellenőrző bizottság elnöke a vizsgálatig mitsem tudott arról, hogy őt megválasztották. A zádorfnlvi szövetkezetben pedig mindössze két tagot választottak be a bizottságba. Az alakuló közgyűléseken a szakigazgatási

szervek ismertették az ellenőrző bizottságok teendőit, de sok esetben nem tettek további intézkedéseket, nem adtak .további segítséget munkájukhoz. Idén javult a helyzet, de csak a miskolci, a putnoki és a szerencsi járásban, ahol egy napos oktatást tartottak az ellenőrző bizottságok részére. Sokkal jellemzőbb azonban az, hogy

az ellenőrző bizottság fontosságát lekicsinylik, munkáját nem kisérik figyelemmel,

vizsgálatoknál vagy egy-egy tsz munkájának felmérésénél mellőzik azokat.

De ami maguknak az ellenőrző bizottságoknak a tevékenységét illeti, az sem mutat eddig túl jó eredményeket. A harmincnyolc megvizsgált tsz közül mindössze kettőnek, a kis- tokaji Üj Élet és a miskolci Táncsics Tsz ellenőrző bizottságának van munkatervé. Mindössze egyetlen termelőszövetkezetet lehetett találni, amely leváltott két ellenőrző bizottsági tagot, mert munkáját nem látta el jól. Másutt — úgy tűnik — a megválasztott tagok tökéletesen dolgoznak. Ez azonban nem így van, az ok más: nyilvánvalóan az ellenőrző bizottságok nagy feladatának, kulcsszerepének fel nem ismerése, sőt, olykor valami kényelmességl álláspont is. Jellemző, hogy például a sajópüspöki tsz-ben senki nem vállalta a részvételt és a munkát az ellenőrző bizottságban. Világos, hogy sok helyen azzal a káros szemlélettel állunk szemben, hogy ,,csinálja valaki más

ezt a kényelmetlen, hálátlan feladatot”. Előfordult valóban — nevezetesen a megyaszói Petőfi Tsz-ben —, hogy az ellenőrző bizottság a vezetőség valamilyen intézkedését szabálytalannak minősítette, s a jogos, helytálló kritikának az lett a vége, hogy a vezetőség megsértődött, nem fogadják egymás köszönését. Ez bizony nem a közös jó munka útja, ez az ellenőrző bizottság semmibe ve- vése, káros személyeskedés és sértődé kény ség ott ahol a közös érdekeket kellene nézni, a tsz dolgát, nem pedig egy esetleges karcolást az egyéni hiúságon.

De még az ilyen problémákkal kevésbé küzdő ellenőrző bizottságok sem végeztek mindig jó munkát. Általában egyik sem ülésezett rendszeresen, tárgyalásairól, hozott határozatairól jegyzőkönyvet nem készített, sokszor szóban, személyi kapcsolatok révén intézte cd a vitás ügyeket. A kosznyéteni Szabadság, a kistokaji Űj Élet és még néhány tsz ellenőrző bizottságának kivételével általában nem lehet kielégítőnek mondani a megtartott ülések, a vizsgálatok, ellenőrzések számát és súlyát. A put- nold járásban a megvizsgáltak közül egyetlen egy bizottság sem tartott ülést.

Nem mondható helyes gyakorlatnak az sem, hogy vizsgálataikat az e. b. tagjai együttesen végzik. Még ott is, ahol különben jól dolgozna az ellenőrző bizottság, kisebbíti eredményeit, hogy a tagok nem osztják fel egymás

között a tennivalókat, a reszortokat, a felelősséget. Az együttes, részarányos felelősség, amely a termelőszövetkezeti jogviszony sajátosságainak leginkább megfelelő konstrukció, általában nem domborodik ki eléggé, amint azt a NEB vizsgálata, mint egyik legfontosabb hiányosságot kimutatta.

Az ellenőrző bizottságok tagjainak, egy-egy vizsgálat időtartamára bizonyos. meghatározott munkaegységet írnak jóvá, ,ez azonban tsz-enként változik, sőt, az abaujszántóiak nem is tudnak róla, hogy ők az ellenőrzéssel eltöltött munkájuk után bármit kapnának. Ennek rögzítéséhez, általános megelégedést kiváltó rendezéséhez arra van szükség, hogy a közgyűlés, a tsz-ek vezetőségei tisztázzák a kérdést, másfelől viszont az ellenőrző bizottságok tagjai olyanok legyenek, akik

jól gazdálkodnak a nekik juttatott, különleges feladatukra szánt idővel

Általános vizsgálatot mindössze két szövetkezetben végeztek, az ellenőrző bizottságok csak alkalmi és célvizsgálatokat folytattak. * A har- sányi Petőfi Tsz-ben például azt vizsgálták ki, hogy a darálókezelők nem használják ki a daráló kapacitását, a bocsi Petőfi Tsz-ben pedig azt, hogy a raktárban súlyos szabálytalanságok tapasztalhatók. De nem terjedtek ki az ellenőrzések a tervezésre, a terv teli esi'lésre, az állattenyésztésre, a zárszámadásra és a tagokkal kapcsolatos elszámolásokra. *

Jellemző a mondki Kossuth Tsz ellenőrző bizottságának példája, amely az állatállomány megtekintése után felhívta a figyelmet az elhullott sertések azonnali elföldelésére, de nem folytattak vizsgálatot annak kiderítéséért, hogy miért, milyen okból hullottak el a sertések. És ami talán a legsúlyosabb mulasztás: az ellenőrző bizottság nem derítette ki: mindezekért ki, vagy kik a felelősök. S ezzel némiképp összefügg az ellenőrző bizottság munkájában tapasztalható olyan lazaság, vagy csupán puszta félreértés is, hogy általában megelégszenek vele: a vezetőségnek számolnak be végzett vizsgálataik eredményéről, de

nem mondják el a közgyűlés előtt

E sok, kisebb-nagyobb hiányosság felsorolása azért történt, hogy elmondjuk: így nem szabad dolgozni, ezeket nem szabad elkövetni, ezeken a hibákon változtatni kell a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságoknak. A NEB vizsgálata csupán segítség akart lenni a kezdeti nehézségek leküzdésében, de egyben olyan első lépés is. amelyet továbbiak, újabb vizsgálatok, felmérések követnek. A megyei szakigazgatási szervek néhány intézkedést hoznak majd, néhány tekintetben javítanak saját irányító, ellenőrző munkájukon. De ez természetesen nem elegendő. Maguknak a szövetkezeti tagoknak, akik egyben az ellenőrző bizottságok megválasztott tagjai is. kell sokkal aktívabban, bátrabban és mélyrehatóbban bírálni, kell' megjavítani a kapcsolatot a szövetkezet vezetőségével, kell lelkiismeretesebben, felelősségük nagyobb tudatában végezni a rájuk bízott feladatot. Ezzel örködnek a társadalmi tulajdon felett s jelentős részt vállalnak a termelő- szövetkezetek megszilárdításában.