Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

4 eSZAKMAGYAIWmSZAG Csütörtök, 1961. július 13. Tanulnak a népművelők ötvennél többen tanácskoz­tak az ál- mositó júliusi melegben, az Értelmi­ségi Klubban kedden, július 11-én délelőtt. A megye népművelési mun­kásai beszélgettek a Hazafias Nép­front, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a megyei könyvtár, a Mo­ziüzemi Vállalat, a színház, az Or­szágos Filharmónia, a szakszervezeti műsorosztó munkatársaival a Borsod megyében folyó népművelési munka területén jelentkező problémákról, az együttműködés, a jobb munka lehe­tőségeiről. Nem önálló rendezvény volt ez az értekezlet, hanem a kétéves népmű­velési továbbképző tanfolyam első évének végét jelentő, tíznapos, bent­lakásos tanfolyam egyik pontja. Negyvennyolcan vesznek részt ezen a tanfolyamon a megyei függetlení­tett népművelési dolgozók — járási népművelési felügyelők, állami és szakszervezeti művelődési házak ve­zetői, nagyobb üzemek kultúrfelelő- sei, szakszervezeti kulturális veze­tők stb. — közül. Tóth Fajossal, a Borsod-Miskolci Népművelési Tanácsadó munkatársá­val beszélgettünk a tanfolyamról. Elmondotta, mint azt már fentebb is jeleztük, hogy a népművelésben dolgozók állandó továbbképzésben részesülnek. Ennek formái; a kétéves egyéni tanulás és rendszeres konzul­táció és ennek a tanulási és tanítási formának szerves része, az első év­folyam lezárása az a tíznapos bentla­kásos tanfolyam, amelyen most részt vesznek. A #- » _ július 6-tól 15-ig tanfolyam tart. Az első na­pon Laczkó Béla elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője tartott a népművelők részé­re politikai információt és vezette az erre vonatkozó konzultációt. Előadást hallgattak a tanfolyam résztvevői a szabadidő helyes eltöltéséről és a kultúrált szórakozásról Molnár Fe- rencnétől, a Népművelési Intézet he­lyettes igazgatójától. Meglátogatták a miskolci művésztelepet, ahol Fe- ledy Gyula, Seres János és Lukov- szky László festőművészekkel és al­kotásaikkal ismerkedtek, tanácskoz­tak a képzőművészeti alkotások szemléletének helyes módjáról. Az ifjúság kulturális eszközökkel történő neveléséről Gyárfás Imre, a Miskolci Rádió vezetője tartott elő­adást és vezetett konzultációt a tan­folyamon. A résztvevők több, a népművelési munka mindennapi gyakorlatában adódó kérdést is megvitattak ankét formájában. A népművelési vonatko­zású rendelkezések gyakorlati vég­rehajtásáról Szebeni Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, a munkásszállá- so! on végzendő kulturális munkáról Tóth Lajos, a megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa, a módszerta­ni levelek hasznosításáról Tóth Jó­zsef, a megyei Népművelési Tanács­adó vezetője vezetett konzultációt. A tanfolyam időszakába eső vasár­napot kellemes bükki kirándulással töltötték a résztvevők. Nem maradt ki a tanfolyam anya­gából a műszaki ismeretterjesztés sem. A műszaki propagandáról és a felnőttek politechnikai képzéséről Bíró Antal, a Műszaki és Tudomá­nyos Egyesületek Szövetsége Borsod megyei titkára tartott konzultációval egybekapcsolt előadást. Radics Jó­zseftől, a Népművelési Intézet mun­katársától pedig a szocialista művé­szeti alkotások jellemvonásairól, mai problémáiról hallottak előadást a tanfolyam hallgatói. Szebeni Győző vezetésével részletesen megbeszélték a műkedvelő művészeti mozgalom 1961—62. évi irányelveit, Kárpáti Zoltánnak, a TIT megyei titkárának vezetésével pedig az ismeretterjesztő munka 1961—62. évi feladatait. Érde­kes és hasznos volt a megye egész népművelési munkájáról — az érde­kelt szervek vezető munkatársainak bevonásával — rendezett és a beve­zetésben már említett tanácskozás. Dr. Zádor Tibor előadásából megis­merték a népművelők, hogy milyen volt a munkások művelődési helyze­te a Horthy-korszakban. Eszmecserét folytattak a megye kulturális életé­nek több vezetőjével, művészekkel, megvitatták a művelődési házak, ott­honok területi munkáját. — A tan­folyam utolsó napjai a vizsgákra való felkészülés, a Népművelési In­tézet által folytatandó vizsgák és a tanfolyam értékelése jegyében telnek el. a népművelők tan- Dus, gazdag folyamának prog­ramja. Jó előadóktól jól választott témákról hallgatnak előadásokat, az ankétokon hasznos tapasztalatcserét folytatnak, nagyon sokat tanul­nak. Az új népművelési évad kezde­te már a küszöbön van. Ez a tanfo­lyam sokat segít, hogy annak mun­kája még jobb, eredményesebb le­gyen. fbm) Találkozás Ferenczi Bélával U erencz! Béla nevét az elmúlt évben ismerte meg i az ország, s most már híre túl jár hazánk hatá­rain is. Visszafojtott lélegzettel olvasták a sorokat: a diós­győri vasgyárban megégett egy fiatalember, 85 százalé­kos égési sebekkel Budapestre szállították. Az újabb hír szerint százan,,és százan jelentkeztek az üzemi orvosnál bőradásra. El is indult Diósgyőrből egy népes autóbusz Budapestre, hogy életadó bőrrel, hámréteggel segítsék a halállal vívódó fiatalembert. Az életmentő bőradók, orvosok és Ferenczi Béla nevét szárnyra vette minden újság, szinte az egész ország izgult a fiú életéért. Idáig csak a nevét és tragédiáját ismertem, de a minap a baleseti sebészeten várakozva beszélgetés köz­ben megismertem öt magát is. Ahogy az lenni szokott, a rendelésre várakozva itt is azzal ütöttük el az időt, hogy kórházi történetekről diskurálgattunk. Ferenczi Béla arcáról, mozgásáról ítélve senki sem hinné mind­azt, ami vele történt: a négyhónapos eszméletlensége! a többszöri operációt, a szinte marék számra fogyasztott orvosságot. Pedig mindez csak halvány része mind­annak, amin ez a fiatal halmos! fiú keresztül esett. Érte dobbant akkor a pesti kórház valamennyi orvosá­nak, nővérének szíve, a betegek is őt bátorították, az egész társadalom megmozdult érte, s most már egész­séges munkabíró. TJ ogy miért jött a sebészetre? Ez már csak olyan szokásos vizsgálat, mert Bélára még ma is na­gyon sokat gondolnak, úgyszólván minden lépését vi­gyázzák. Amikor felépülve visszaérkezett a kórházból, saját kérésére az öntödében kapott munkát. Beszélt vele akkor a gyárigazgató, s több üzemi vezető, s megígér­ték, mindenben segítenek. Béla érzi is a támogatást, a szerető szolidaritást. 1800 forintot keres, s havonta rendszeresen 600 forint segélyben részesül, ö árulta el, hogy amikor hazakerült a kórházból, az Állami Bizto­sító több mint 70 000 forintot fizetett részére, mert több helyen biztosíttatta magát. 1/ iváncsian szemlélem a kis pádon várakozó Bélát, Szemében a fiatalság tüze, haja rövidre nyírt, Élénk, kedves beszédű fiatalember. Legszívesebben az őt kezelő orvosról beszél, aki éjjel-nappal mellette őr­ködött, akinek életét köszönheti, mert az ő orvosa nem­csak szakképzett specialista bőrgyógyász, hanem fárad­hatatlan, igazi ember is. Amikor az ágyból felkelt, ölen tanították járni. A lépcsőt is meg kellett próbálnia. Félt, s az orvos biztatta. — Most már újból tiéd az élet, nem torpanhatsz meg, csak menj, menj... Tervei, életcélja? Igen, sok terve van és ha ezekről is oly nagy szeretettel beszél, meg lehet érteni. — Ha kiforr az új bor, szüret után megnősülök. Azt hiszem sok vendégem lesz, s én szeretettel várok min­denkit, munkatársaimat, meg azokat is, akik Pesten értem küzdöttek. Községbeli lányt vesz feleségül, s nem akármilyet. Amikor Halmosról Ferenczi szülei Pestre indultait látogatóba, a kis menyasszony elmaradhatatlan volt. A további tervek? Ha már az orvosok engedik, ta­nul a Kohászati Technikumban, vagy más középiskolá­ban. C míg mindenre sor kerül, addig Béla külföldet 19 megjárja, mert meghívták egy Németországban tartandó orvoskongresszusra, ahol egy hónapot tölt majd, innen Svájcba utazik. Egy humanista társadalom igazi képviselője' lesz 5 majd külföldön, élő tanúsága a magyar orvosok világhírnevének, az emberi szereteti kiapadhatatlan forrásának. Garami Ernő A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem segítsége a Dl MA VA G-nak A DIMAVAG és a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem között az évek során igen hasznos, gyümöl­csöző kapcsolat alakult ki. A gyár mérnökeinek nagyobb része, 67 mér­nök, a miskolci egyetemen szerezte diplomáját s jelenleg is 27 műszaki dolgozó tanul az egyetem esti, illetve levelező tagozatán. Igen sok, fontos műszaki-gyakorlati kérdésben nyújt segítséget az egyetem tanári, illetve oktatói kara a diósgyőri gépgyárnak. Ilyen vonatkozásban a gyárral az egyetem nyolc tanszéke tart rendsze­res kapcsolatot és segít egy-egy prob­léma megoldásában. így például Szabó László adjunktus és Urai Vil­mos docens egy elektromos edző be­rendezés teljesítményének a növelé­sét oldotta meg úgy, hogy annak tel­rTalán még a kuruc 1 győzelmek idején sem visszhangzottak na­gyobb üdvrivalgástól Sá­rospatakon a Rákóczi- vár bástyás falai, mint amikor dél felöl feltűnt a Bodrogon a közelmúlt­ban a várva várt aján­dék: egy könnyű ringá- sú, kéktestű motorosha- jő. A Vízgépesítési Vál­lalat ajándékozta, az út­törőmozgalom megalapí. tásának 15. évfordulója alkalmából a községi ta­nács útján a sárospataki pajtásoknak. A „vizesek” csónakok­ba szálltak s elibe mentek a kedves „vendégnek”. A .,szárazok” pedig, aki­ket a kíváncsiság csalt ki a Bodrog partjára, kétoldalt a fűzfabokrok­ba kapaszkodva lesték a kis hajót. S amikor a fl^ndékhajó a Bodrogon vám kanyarban ha á ' fágás közben elöbukloSJ’ j hajó, eget­verő ) '■ t köszöntötte érkeze -• ■ — ?Y . jókor *=• mór f; j -eze Jáno ta- né? n! íroj P°-a mert víziut>ir ba készülünk. Tart. g •* voltunk. de csóna fáink­kal csak Tokajig . e ?- kedtünk le. Ezen a •’. i~ ron azonban a Bodrog­ról áthajózunk a Tiszá­ra, és nem adjuk alább Szolnoknál. Közben Ti- szalöknél, Tiszapalko- nyánál kiszállunk, egy kis tanulmányi sétát te­szünk, megtekintjük az erőmüveket, ipari léte­sítményeket. A legszebb parti tájakon sátrat ve­rünk, vízirajos létünkre szárazföldi életet élünk, 1—2 napot itt is, ott is sátorban töltünk. Szol­nokon megtekintjük a város nevezetességeit, és csak két hét múlva té­rünk ismét vissza Sáros­patakra. A kis hajó lelkes fo­gadtatása után a rend­szeres gyakorlatok kö­vetkeztek. A pajtások szi.nte reggeltől estig a hajón tartózkodtak, hi­szen nem sok idejük volt már a táborozásig. Megismerkedtek minden alkatrészével, tanulmá­nyozták a vezetés, a hor­gonyvetés, a motorkeze­lés titkait. Aztán elkö­vetkezett a nagy nap: a 40 pajtás kétheti elemó­zsiával, a szükséges sá­torlapokkal, főzőalkal- matosságokkal felszerel­ve hajóra szállt. Pecze tanár úr helyettesével együtt elfoglalta helyét a parancsnoki fülkében, a kormánykeréknél. A pajtások felsorakoztak a fedélzeten, s a hajó ké­kes füstöt eregetve meg­indult lefelé a Bodrogon. Kétoldalt a parton a szülök, hozzátartozók, a fedélzeten a víziek inte­gettek ragyogó arccal, boldogan. A karcsú kis hajó messze siklott már a vár alatt az almazöld vízen, de. az öreg falak még so­káig visszhangozták a búcsúkiáltásokat: .,Vi­dám táborozást, pajtá­sok!” (h. j.) jesítőképessége az eredetinek három­szorosára emelkedett. Ezáltal a fo­gaskerekek, tengelyek, csapok és más alkatrészek edzése az eddiginél na­gyobb felületen is lehetővé válik. Kordoss József tanszékvezető ta­nár állandóan és> rendszeresen részt vesz a gépgyár egy-egy új gépének, prototípusának, illetve mintapéldá­nyának kritikai vizsgálatánál s ta- £ nácsai, útmutatásai mindig haszno- ' sak. Az ipargazdaságtan tanszék ok­tatói a présgépek zártciklusú gyár­tásának átszervezésénél tevékeny­kednek hasznosan s a tanulmányter­vük alapján — részben már meg­valósított módszer révén — a gyárt­mányok átfutási ideje jelentősen le­rövidült. Az egyetem oktatói, kutatói eddig ! tizenhat fontos probléma megoldása­iban támogatták a gépgyár dolgozóit <s az elkövetkező időkben újabb nyolc, 'nagyobb jelentőségű műszaki kérdés- - ben mondják el véleményüket. A4 \ egyik mun_kacsoport például egy daru áttervezéséhez fogott hozzá. dr. Teri>- i Ián Zénó tanszékvezető tanár, dr, ! Varga Gábor docens és Szaladnyá Sándor adjunktus pedig a vasúti j tengelyek célgéppel történő megmun- i kálásának lehetőségeit vizsgálja. Ta- jnulmányt készítenek továbbá a sűrí- 1 tett levegő-veszteség megszüntetésé­ről >is. Ezenkívül előadások tartésá- • val, a legújabb külföldi szakirodalom S lefordításával is segítséget nyújtanak ’a gépgyár műszaki gárdájának. J23 wjiionistdí' LV. * Gazsó átnyújtotta Na-Fac parancs­nokának azt a zárt borítékot, ame­lyet a Bá-káni orvoskapitány nyo­mott a markába indulás előtt. A kapitány kibetűzte az írást, az­tán közömbösen nézett a légionis­tára. — Rendben van — mondta —, majd én magam fogom ellenőrizni az ön tevékenységét és megállapítom, ki beteg és ki nem. Gazsó halványan elmosolyodott. — Kapitány úr talán orvos? A parancsnok fülig pirult. — Micsoda szemtelenség ez? — or­dította. — Miféle jogon von ön en­gem felelősségre? — Bocsánat kapitány úr — mond­ta csendesen Gazsó. — Itt nincs szó Bemmilyen felelősségrevcmásról. Csu­pán az iránt érdeklődtem, orvos volt-e ön, vagy sem? Mert ha az volt, nekem igazán felesleges volt ide­jönnöm. — Még pofázik is? — kiáltotta a másik. — No, majd lesz gondom ma­gára! Odarohant az ajtóhoz, kinyitotta. — Takarodjék! — ordította. Gazsó lógó orral ballagott az erőd mrva ran. Azt sem tudta, merre men­jen, hol az egészségügyi szoba. Szemben egy hadnagy közeledett feléje. Elszántan eléje vágódott. —■ Bocsánat hadnagy úr — mondta. — Az új egészségügyi vagyok, most érkeztem. Merre találom a gyengél­kedőt? — Itt van mindjárt jobbra — vá­laszolta készségesen a tiszt. — De várjon csak!... Miért lógatja úgy az orrát? — Eh, semmi... — Rossz színész lenne magából . .. Látom magán, hogy kellemetlenség érte... ­— Hadnagy űr... én nem is tu­dom ... A kapitány űr szinte kido­bott a szobájából... — Á... Hát ez a panasza... Egyéb­ként gondolhattam volna ... No, nem baj... Ezt meg kell szoknia. Engem is számtalanszor kidobott mér irodá­jából, pedig a helyettese vagyok. — Az lehet, hogy a hadnagy urat kidobta — mondta sötéten Gazsó —, de engem többé nem fog. A hadnagy néhány pillanatig meg­döbbenve nézett rá, aztán elmosolyo­dott. — A, nem is tudtam, hogy ön ilyen harcias legény. Kezd nekem tetszeni! És ... ha nem haragszik ... alkalom- adtán felkeresem. Szeretnék önnel beszélgetni... Gazsó kedvetlenül ment a« ségügyi s^oba felé. Ha lehet, még csak rontott a helyzeten, hogy a szo­bát zárva találta. Egy arra csellengő légionista mondta meg neki, hogy Vendich, az egészségügyi a kanfän- ban mulat. A kan tin ban a francia ellensége­sen fogadta. — Ki vagy? Mit akarsz a kulccsal? — kérdezte. — Az új egészségügyi vagyok és szeretnék lefeküdni. Kínos percek következtek. Kitűnt, hogy a francia nem is fűd róla, hogy leváltják, s hogy vissza kell mennie csapatához. — Hát olyan rossz egészségügyi vagyok? — ordította. Gazsó nem szólt semmit. Szótlanul követte a franciát, aki egész úton morgott. Vendich kinyitotta a szoba ajta­ját és barátságtalanul invitálta utódját. — Tessék? Gazsó belépett a szobába, de majd­nem hanyatt esett az egészségügyi szoba áporodott. rossz levegőjétől. — No, mi az — röhögött a másik —, nem tetszik? Az új egészségügyi belépett. Kö­rülnézett. de szeme nem szokta meg azonnal a sötétséget. Az én helyzetemben — fordult a franciához — mit tenne ön? És hol aludna? — Azt tenném- — felelte élesen a francia —, ami az adott helyzetben a legmegfelelőbb lenne számomra. Es ott aludnék, ahol hely van. Gazsó többé nem nézett rá fran­cia kollégájára. Leterítette pokrócát a földre, s leheveredelt. Sokáig nem jött álom a szemére, végül hajnal fe­lé a kimerültség és a fáradtság még­is elnyomta. Korán reggel az ébresztő már tal­pon találta. Ugyancsak ébren volt Vendich is. Az új egészségügyi el­kérte tőle a kulcsokat... A francia kelletlenül magyarázta. — Ez itt a gyógyszerszekrény. — Ez milyen gyógyszer? — muta­tott Gazsó egy Piramidonos dobozra. Azaz mikor használja? — Tudja az úristen. — És ezt? — vett elő egy Aktedro- nos csomagot. — Ezt sem tudom. — Ez? — Valami nyugtató. Hamarosan kitűnt, hogy Vendich 100 gyógyszer közül körülbelül tizet ismer. Gazsó elszömyülködött. — No, mit rázod a rongyot — szólt megvetően a másik. — Magad is tu­dod, hogy itt nem az ember élete a fontos. Van itt gyógyszer bőven ... Adok valamit a betegnek a sok kő­iül ... aztán ... vagy meggyógyul tő­le, vagy nem. Vendich hamarosan összepakolt, aztán se szó, se beszéd, elhagyta az egészségügyi szobát. Az új egészségügyi a betegszobá­ba ment — A mai naptól — kezdte .halkan — én viselem gondotokat. A Ba-ká- ni orvoskapitány és colonel Simon engem nevezett ki egészségügyinek. A betegek egykedvűen hallgatták. Gazsó nem tudta mihez kezdjen. Vendich alaposan eljátszotta az egészségügyiek becsületét, nem tud­ja, hogyan hozza rendbe. Egyszerre mentő ötlet jutott eszé­be. — Van köztetek magyar? — kér­dezte magyarul. Négyen fordultak az új egészség- ügyi felé nagyobb érdeklődéssel. Az sorra járta mindegyiket, Köves Jó­zsefet, Nádasi Tamást, Vargás Sán­dort és Kucsera Zoltánt. Beszélgetett velük, érdeklődött, kérdezgetett. — Higyjétek el, én más leszek, mint elődöm volt. Én meg akartak benneteket gyógyítani, és' megfelelő környezetet akarok itt teremteni;.. — No, arra kíváncsiak vagyunk — mondotta cinikusan Kucsera. — Bízzatok bennem fiúk és segít­setek nekem. Vannak a helyőrségben magyarok? — Ajaj! Német és magyar van a legtöbb. — Köszönöm fiúk. Szeretném még, ha elmondanátok, mi hol v«n ebben az erődben. Nem nagyon ismerem Na-Facot. Kucsera Zoli legyintett egyet, Var­gás azonban készségesen vállalkozott az erőd ismertetésére. — Először is azt kell tudnod, hogy a Na-faci erőd két részből ál! Ez a iftiénk az egyik és fenn, a dombte­tőn van a másik. Lafarte hadnagy százada pedig új erőd építésén szorgoskodik. Ismered a hadnagyot? ö Chamineaux kapi­tány helyettese. — Igen, ismerem, már találkoztam vele. (Folytatjxtfc,1}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents