Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

vnetg proieTcmai. egy estül efeM

\c *

XVII. évfolyam. 158. «ám

1961. július 7, péntek

A MAGTAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA----------------------------------------------------------------------------^

S

egítsenek többet a tsz-ek

(2. oldal)

Az 57081-es légionista

(4. oldal)

Három nap Békés megyében

(3. oldal)

___________________________________________/

K

ádár Jáno§ elvtárs látogatása a kazincbarcikai ,,!lrxd Imre” önkéntes ifjúsági építő tábor lián

uhuik.lsük es egyetemi hallgatók között.

Tcflnás, a Zeneművészeti Főiskola | hallgatója, a sportfelelós Farkasin- szki Gyula, a tábor orvosa Kerekes László, a Bérén tej Vegyiműveik I

Ciúk is lehetnek virággal megajándí

hozottak.)

A táborparancsnok beszámol ártó (Folytatás a 2. oldalon^

Dózsa György — újdonsült az egyetemen (most vették fel), de nem újdonsült a munkában. Három évig dolgozott a Chinoin-gyárban.

ként 30—40 fiatal kapja meg az ebédet. A hangszórón különböző üzeneteket és utasításokat közvetítenek. Megpillantjuk a Tábori Híradót, és a sátrak sorában feltűnik „a névadó sátor”, benne kis kiállítás, amely a munkásmozgalom mártír hőse, Mező Imre elvtárs életét és harcait szemlélteti.

Perceken belül jóvágósű, keménykötésű, napbarnított, mosolygó arcú, vidám tekintetű fiatalok állják körül Kádár elvtársat s a többi vendéget, akik között ott találjuk Prieszol József elvtársat, a párt Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Papp Károly elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát, Várnai Ferenc elvtársat, a KISZ Központi Bizottságának titkárát, Bialis József elvtársat, a KISZ Borsod megyei bizpttságának titkárát, Lendvai József elvtársat, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, Sztancsik Károly elvtársat, a kazincbarcikai városi pártbizottság titkárát.

A Kádár elvtárs üdvözlésére siető fiatalok között szónok is akadt mindjárt: Moksony István, a budapesti orvostudományi egyetem hallgatója. Beszéde nagyon rövid, de szívből fakad: ,

*— Nagyon örülünk kedves látoga- tásának.

Bekukkantunk a sátrakba, melyekben szép rendet találunk, de mintha némelyek túl sok holmit hoztak volna magukkal.

— Hiába — jegyzi meg Várnai Ferenc elvtárs —, megmutatkozott a taVidám fiatalok az egyik munkahelyen.

jék a „Mező Imre” önkéntes ifjúsági építőtábor helyzetével, gondjaival, izgalmas, szép életével, és főleg azzal a több mint 600 fiatallal, akik soksok elméleti ismeret elsajátítása, szakmai tudásuk gazdagítása után nyári vakációjuk egy részét a fizikai munka „gyakorlatával" töltik. Ez a látogatás, Kádár elvtárs találkozása a tábor fiataljaival egyebek között annak kifejezése is volt, hogy pártunk és a Kommunista Ifjúsági Szövetség megbecsüli, értékeli és elismeri az önkéntes ifjúsági építőtáborokba jelentkezett középiskolai tanulók és egyetemi hallgatók példamutató magatartását, kollektív szemléletének és gondolkodásának e szép megnyilatkozását.

„Nagyon örülünk kedves látogatásának“

Á táborban tartózkodó fiatalok körében futótűzként terjedt el a hír: Kádár elvtárs jött hozzánk.

Első pillantásra megállapíthatjuk: a tábor kiépült, rendje kialakult, szilárdan állnak a sátrak, amelyek egy-egy brigádnak, 10—10 fiatalnak adnak hajlékot. Feltűnnek a piros- karszalagos tábori ügyeletesek. A konyha előtt ebédhez sorakoznak a délutáni műszakba menő fiatalok Ügyes önkiszolgáló rendszerrel gyorsan halad az ebédosztás. Percenpasztalathiány, mert akadták, akik bőröndökkel vonultak be. Hátha lesz egy kis tánc is, olykor-olykor, gondolták néhány an, és bizonyára az elegáns sötét ruha is megbúvik a táskák mélyen.

„Ismert” nevű fiatalt mutatnak be Kádár elvtársnak: Dózsa Györgyöt, akit most vettek fel az egyetemre, megelőzőleg három évig a Chinoin gyárban dolgozott.

A parancsnokság

A rövid séta után a vendégek az egyik sátorban foglalnak helyet, és itt Kádár János elvtárs nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja meg azt a tájékoztatót, amelyben Bojtor István táborparancsnok („civilben’’ földrajz-történelem tanár) ismerteti a tábor szervezetét és életét.

— Legelőször is hadd mutassam be a táborparancsnokságot! A műszaki ügyelőkéi foglalkozó parancsnokhelyettes: Heiszman József, egyetemi tanársegéd, a nevelési, kulturális és sportügyekkel foglalkozó helyettes: Gyulai Ferenc. A három műszaki vezető: Parragi István, Palotás Lajos, Klauzer László. A kultúrfelelös is igazán hívatott személy: Vákonyi

említenem Szőnyi István elvtárs

gazdasági vezetőt.

Kádár elvtárs mosolyogva jegyzi meg: gazdaságvezető?... Élni sem lehet nélküle!

A továbbiakban Bojtor elvtárs elmondja:

— o3ü-an vagyunk a táborban. Ebben a turnusban budapesti egyetemisták dolgoznak: 124-en az orvostudományi egyetem hallgatói közül* 110-en a közgazdaságtudományi egyetemről. 82-en az építőipari, 110-en a műszaki egyetemről, 152-en az Eötvös i-órand tudományegyetemről,'" 11-en vannak a Zeneművészeti Főiskoláról is. 10-en a gyógy pedagógiai főiskola hallgatói közül és 33-an a Testnevelési Főiskoláról.

Papp Károly elvtárs közli, hogy a TF-csek igen jóí tudnak csákányozni. Kádár elvtárs hozzáfűzi: Van ott kondíció!

Dicséretet és elismerést érdemel, hogy a tábort viszonylag rövid idő alatt kiépítették, most a csinosításra, a szépítésre akarnak sort keríteni. Már a módszert is „kifundálták” a fiatalok.

— Kicsit udvarolgatunk majd Be- rentén, és kapunk majd virágot. (Hát istenem, ilyen nemes cél érdekébe^ a

A szép erőpróba után immár elcsitultak bennük az évvégi vizsgák izgalmai, oldódott a szívós tanulás feszültsége, a figyelem, s az értelem összpontosításának szorongása.

telni, de máris tapasztalhatták a törődést, a bizalmat és a várakozást is, amely táboruk életét kíséri.

Tapasztalták, érezték, de arra aligha számítottak, hogy az új, frissen

Bojtor István táborparancsnok üdvözli Kádár János elvtársat.

Édes nyári bóbiskolásba csukódtak a tankönyvek, pihen a logarléc, a rajztábla, pihennek a kisérieti eszközök. Csönd üli meg az előadótermeket, ürességtől ásítoznak a máskor oly népes folyosók, halkult, lelassult az egyetemi munka ritmusa.

És most, egy évfolyam lezárása, a tanévvégi mérleg elkészítése után, többfelé az országban, sok ezren, egyetemi és főiskolai hallgatók újfajta közösségekben kovácsolódnak össze — egymás és a fizikai munka megismerésére.

Pihenni és alkotni mennek. Talán ellentmondásnak tűnik együtt ez a két dolog, de a szakadatlan tanulás, a szellemi erőfeszítések után, a történelmi adatok és matematikai kép- letek, a közgazdasági formulák és kémiai levezetések után valóban pihenésszámba megy; de alkotás is Sokoldalú részvételük második ötéves tervünk jelentős létesítményeinél az építőmunkában.

Pihennek is, alkotnak is azok a Budapesten tanuló egyetemi hallgatók. akik ezekben a hetekben a Bementei Vegyiművek építésében vesznek részt. Nem vihettek végbe még nagy tetteket, megyére, vagy országra szóló munkasikereket, hiszen csak vasárnap volt az ünnepélyes megnyitó, és az első napok jórészét, a dolétrehozott tábor működésének ötödik napján egy nagyon kedves, nagy

szeretetnek örvendő vendég érkezik hozzájuk: Kádár János elvtárs. a Magyar Szocialista Munkáspárt KözI ponti Bizottságának első titkára. Körükben járt csütörtökön, egész napiját arra áldozta, hogy megismerked!og természeténél fogva a szervezésnek, a táborépítésnek, a munkafeltételek megteremtésének kellett szen-i

KISZ-szervezője: Szatmári Ferenc.

Valaki közbeszól: kifelejtetted * névsorból Szőnyi elvtársat.

— Valóban — pótolja a hiányt a I táborparancsnok —, meg kell még