Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
Vasárnap, 1961. július 30. ESZAKMAGYARORSZAG 3 .I08VAF0I PANORÁMA Emlékek, élmények fűződnek Jósvafőhöz, e természeti kincsekben gazdag, fenségesen szép tájhoz. Vannak, akik itt találkoztak először a természet hihetetlenül gazdag alkotó erejével. Mert vajon emberi elme képes lenne-e olyan csodás, színpompás alkotásokra, mint amilyet a természet varázsolt itt évezredek során. A barlang és a barlang- rendszer már az őskorban menedéket nyújtott az időjárás vad erői és a háborúságban álló törzsek és nemzetségek nyilai elől. Most az izzó nap sugarai elől menekülnek ide » a kül- és belföldi látogatók, s azért, hogy kielégítsék kíváncsiságukat. S ha visszatérnek barlangjáró ▼ körutukról, a vendégkönyvben költői szavakkal 4 adóznak a csodálatos természeti alkotásnak, s ^ azoknak a bátor férfiaknak, akik mindannyiunk ^ gyönyörködésére hozzáférhetővé tették a földalatti ^ labirintus rengeteget, akik feltárták az évezredek A ismeretlenségét. á Az évmilliók mesteri műve Dr. Jakucs László és az általa feltárt „Béke” barlang tufagátja. A barlangkutató kandidátus évvel eze. amiTízegynéhány ........ k or még az iskola padjait koptattuk, találkoztam először az ifjú geológus: Jakucs László nevével. Osztálytársam, Várszegi Sándor mesélt róla kitágult szemekkel, széles karmozdulatoklcal. Barátom akkoriban szegődött Jakucs László mellé barlangkutató segédnek. A Blikkben és Aggtelek—Jósvafő határában nyűtték a ruhát, a bakancsot a zsombolyokban, szőtték a meséket a földalatti cseppkőbirodalom szépségéről. Néhányszor vágyam támadt, hogy megismerkedjem a jósvafői barlangrengeteg meghódítójával, Ja- fcucs Lászlóval. A véletlen játéka azonban mindig máshová szólította a fiatal barlangkutatót, s az ismerkedés elmaradt Azaz néhány nappal ezelőtt megismertem. A tudós méltóságához illően berendezett dolgozószobájában találtam Jakucs Lászlót. Az első, róla szőtt igaz mesék tízegynéhány esztendő alatt megdúzzad- lak, s azóta a szimpla barlangku- tató neve mellé már odaírjuk a doktort is. Azóta már a jósvafői^ barlangvilág igazgatója, s a kis köz- é ség: Jósvafő párttitkára. 4 „ „„kí postát bonto-f tpí>en a napi %alta Levelelcj értekezések, cikkek a világ minden é tájáról. Érdeklődnek a belhoniak, s A a külföldiek, mikor nyerhetnekY gyógyulást a dr. Jakucs László kan- f didátus által feltárt Béke-barlang- v ban. Mások pedig azt tudakolják,4 mikor látogathatják meg a világ-A hírű jósvafői cseppkőbarlangot. I ^ert. hovatovább, már csak úgy T győzik^ lebonyolítani a fantasztikus A meretu idegenforgalmat, ha az ér-4 kezök előre bejelentik látoga-Q tási igényüket. 4 A külföldi bélyegzőkkel ellátottf levelek között gyakran talál olyat| a kandidátus elvtárs, amelyek nagyj plenum előtt, szakmai körökben . tartandó előadások megtartására. és viták levezetésére kérik fel. . I A külföldi kollegáktól érkezői posták között sokszor találni olyat, A amelyekben a levélírók tanácsokat A kémek valamilyen bonyolultabb A barlangkutatási kérdésben. A har mincegynéhány esztendős barlang igazgató oroszul, németül válaszolj — minden segítség nélkül. ^ A dolgozószoba hamarosan wifa-4 teremmé változik. Fotóriporterünk4 és dr. Jakucs László elvtárs níu4 szakmai csatát. Vagy mégsem 'L Mindketten vázolják szakmai ta-1 pasztalataikat, a fényképezés széles-1 skálájú ismereteiben. Mert, hogyfc ismét csak dr. Jakucs László érdé-! meit emlegessem, sok hírneves fotóssal kelhetne versenyre. A színesfényképezés technikájának elsajátítása kinn a természetben is fölöttébb nehéz. S benn, a barlangban J méginkább. A színes diapozttívek í tarka régiója járta már be külföl- < det. Neves professzorok, akiknek még nem volt alkalmuk csodálni Jósvafő szépségét, ismerték meg aj színes felvételek által Magyarország e pompás természeti ritkasá- j gait. Óránkra pillantunk. járt az idő, a riport anyaga egyre gaz- j dagodik. Mi mindennel ismerkedünk még meg a nap folyamán? S j egyáltalában, van-e olyan újság, ' amely ne áldozna szívesen oldala- i kát egy alkotó, gondolkozó ember j munkásságának megismertetésére? Regénytémát adhat dr. Jakucs S László fiatal élete. Talán az övén ] kívül akad még írói toll, amely pa-> pírra veti majd a barlangkutatási magyarországi legújabb korának j rendkívül gazdag tapasztalatait í Csak negyed órám akadt nézelődésre. Tizenöt röpke perc alatt 18 autóbusz érkezett a Tengerszemszálló közelében lévő autóbusz- megállóhelyre. Amint a hangszóró az egyik csoport barlangba való indulását jelezte, a másik már ott sorakozott a barlang boltíves bejáratánál. A látogatók nagy buzgóság- gal vásárolták az anzikszokat. Percekig csodálták a fényképeken a csillogó cseppköveiket. S amikor a barlangba bejutottak, egymásután kiáltottak fel: Meseszép! ABaradla barlang soha nem fogadott még hús mélyén ennyi munkást, termelőszövetkezeti parasztot, diákot, mint manapság — jegyezte meg a sok beszédtől elfulladva az egyik idegenvezető. Igaz ez? De még mennyire. Az élet leghűbb tükre a statisztika. Mindenki rendelkezésére áll. De a számok rengetege egy kicsinyke történelmet is magában rejt. Az aggteleki barlangot már mintegy 200 év óta látogatják a hazai, de külföldi kirándulók is. A 15 kilométer hosszú magyarországi barlangrendszer a felszabadulás előtt évenként 6 ezer látogatót fogadott. Az ezt követő esztendőkben a kutatásokról megjelent méltatások, előadások és nem utolsó sorban az emberek kulturális igényeinek növekedése nyomán most már esztendőnként 120 ezer látogató zarándokol a barlangrendszer megtekintésére. Hol van már az az idő — emlékeznek vissza régi jósvafői lakosok —. amikor szurokfáklyákkal, mécsesekkel járták az idegenek a barlangok mélyét. Alig-alig láttak valamit. Az „Óriások Termében”, s a Csillagvizsgálók-nál csak méternyi terület tárulkozott szemük elé. Közben a lábuk alá is kellett nézni* mert a kis dombocskák s a gödrök könnyen kicsavarhatták az ember bokáját. Villanyvilágítást építettünk. Nemsokára már fénycsövek gazdag sugara csillogtatja a „Lá- banon-termé”-nek roppant kiterjedt sziklaboltozatait s a többi, pompás cseppkő képződményeket. S mit ad a jövő hazánk e kicsinyke, de mégis drága természeti gazdagságának? Néhány esztendő múlva, talán egy évtized sem kell hozzá, villanyvontatású kisvasút viszi majd a látogatókat a földalatti barlangfolyosókon Jósvafőről Aggtelekre és vissza. Nagy keletjük van a barlang szépségeit bemutató képeslapoknak. Amióta az IBUSZ saját kezelésébe vette a barlangot, hihetetlenül sokat fejlődött a látogatók kényelme. Betonlépcsőket építettek, s szakképzett idegenvezetők kalauzolják a kül- és belföldi látogatók ezreit. S hogy még többen jöjjenek e pompás üdülőhelyre, Miskolctól Jósvafőig, Putnoktól Aggtelekig széles műutat építettek. Az asztmások Mekkájában Pechcr Mihály — akinek a „Béke” barlang adta vissza egészségét. Két ifjú lánnyal találkoztunk itt* s beszélgettünk. A táj szépségeit valahogy így foglalták össze: Itt mindent elfeled az ember, ami idegesítő, itt felüdül, s gyógyulást talál. Ezerkileneszázötvenkettőig tényleg csak a környék magával ragadó szépsége, a barlang játékos cseppkővonulatai jelentettek felüdülést. De kilenc esztendővel ezelőtt dr. Jakucs László és néhány munkatársa a Béke-barlang felfedezése és kutatása közben a véletlen csodás ajándékával gazdagította az orvostudományt. Nehéz vállalkozás volt az Ismeretlen, földalatti világ feltárása. Többször le kellett szállni, s visz- szatérni az augusztusi izzó napsütésre, amíg megtalálták a Békebarlang azon útját, amely ma is mintegy főutcaként szerepel a barlang kusza térképén. A hidegről való felszállás, s a tűző napról való leszállás erős náthával beteggé tette a kis barlangkutató csoportot. Hiába tombolt testükben a láz, mégis leszálltak, mert fűtötte őket az ismeretlen megismerésének vágya. S amikor végigkúsztak a földalatti folyosókon, a külvilágra kiérve nyoma sem volt a náthának. Csoda történt talán? Észrevételeiket közölték az orvosokkal. Az orvosok kutatták az influenza gyors elmúlásának okát. Megállapították, hogy valami van a barlang klímájában, ami gyógyító hatással bír a légzőszervi megbetegedésekre. Később szamárköhögéses gyermekeket, asztmában szenvedő idősebbeket küldtek a barlang mélyére kísérletképpen. Az eredmény szinte meglepő volt. Az asztmások néhány heti rendszeres légzőkúra után jelentős javulást észleltek. A SZOT kicsinyke kísérleti szanatóriumot állított fel a Béke-barlang közelében. Az asztmások elragadtatással beszélnek állapotuk javulásáról. Pecher Mihály már az elmúlt esztendőben is itt töltötte szabadságát. Azelőtt évenként 6—7 hónapot kórházban töltött, súlyos asztmája miatt Az elmúlt évi kúra annyira hasznos volt. hogy egy esztendő alatt egy percet sem volt betegjegyen. nem volt szüksége injekcióra, de még tablettára sem. Mi. borsodiak különösem büszkék vagyunk Aggtelekre, Jósvafőre, megyénk e kicsiny darabkájára. Féltőn ápoljuk gazdag kincseit, s hívjuk, várjuk hazánk lakosait jöjjenek, csodálják külföldi barátainkkal együtt az évmilliók mesterien szép művét, a mi ragyogó cseppkőbarlangunkat güket. Talán évek múltán egy egész gyógyszanatórium nyújt majd itt felüdülést a Béke-barlang klímájával, a sokszor már nem is reménykedő betegeknek. De addig is jó lenne, ha mindenki. aki erre illetékes, összefogna, hogy megépüljön a gyógyuAszlmás betegek várják gyógyulásukat a gyógyító „Béke” barlangban. Az itt meggyógyultak százai ta- lás forrásához vezető bekötőút s núskodnak: hihetetlen gyógyító erő tágasabb szanatórium fogadhatná . * Bék^r,.Vmélyén. M &SSU* ffif* asztmás betegek százai nyerték irta: Pásztory Alajos vissza életkedvüket, munkakészsé- Fényképezte: Szabados György
