Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. július 30. Nkrumah elnök látogatásának második napja Fogadás a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke pénteken este fogadást adott dr. Kwame Nkru­mah, a Ghánái Köztársaság elnöke tiszteletére, a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyisé­gében. Részt vett a fogadáson Nkrumah elnök és kíséretének tagjai: Krobo Edusei közlekedésügyi miniszter, Ta- wiah Adamafio, az elnöki ügyek ál­lamminisztere, A. Y. K. Djin, a Népi Konvenció Párt kincstárnoka, E. K. Okoh, az elnöki hivatal titkára, M. F. Dei-Anang, Ghana afrikaügyi fő­titkára, akik színpompás nemzeti vi­seletben jelentek meg. Magyar részről megjelent a foga­dáson Kállai Gyula, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese, Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Biszku Béla belügyminiszter, Marosán György, az Elnöki Tanács tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke és Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai; dr. Sik Endre kül­ügyminiszter, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos más tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A fogadáson Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke pohárköszöntót mondott. A fogadáson pohárköszöntőt mon­dott dr. Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke is. A fogadás után a vendégek tiszte­letére a Duna-együttes műsort adott a klub szabadtéri színpadán. Magyar államférfiak viszontlátó gatása Dobi István, a Népköztársaság ül­nöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyu­la, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, szombaton dél­előtt viszontlátogatást tett dr. Kwa­me Nkrumah ghanai köztársasági el­nöknél. Ghánái részről jelen volt a láto­gatásnál Kroboe Edusei közlekedés- ügyi miniszter, Tawiah Adamafio, az elnöki ügyek államminisztere, A. Y. K Djin, a Népi Konvenció Párt kincs­tárnoka. Koszorúzás a Hősök terén Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke és kísérete szom­baton délelőtt a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlék­művét. ( A-téren többszázfőnyi fővárosi dol­gozó gyűlt össze. Az emlékművel szemben díszőrség sorakozott fel. A koszorúzás! ünnepségen meg­jelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnök- helyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, dr. Sik Endre külügyminiszter, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára, Veres József, Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium több vezető munka­társai A díszőrség parancsnokának jelen­tése után dr. Nkrumah elnök Dobi Istvánnal együtt ellépett a díszőrség előtt s köszöntötte azt. Felcsendült a ghanai himnusz, majd dr. Nkrumah elnök koszorút helyezett el az emlékművön. A ma­gyar himnusz elhangzása után a dísz­őrség díszmenetével fejeződött be a koszorúzás! ünnepség. A BeSoiannisz Híradástechnikai Gyárban Dr. Nkrumah elnök és kísérete fél tizenegykor érkezett a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba. A látoga­tókat Kolos Richárd kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, Kas Oszkár, a gyár- főmérnöke, Kalauz István, az üzemi pártbizottság szervező titkára, Németh János, a szakszervezeti bi­zottság termelési felelőse és Varró Vendel, a KISZ-bizottság titkára kö­szöntötte. Kas Oszkár főmérnök rész­letesen beszámolt a nagymultú gyár eddigi munkásságáról, eredményei­ről. Dr. Nkrumah elnök nagy érdek­lődéssel hallgatta az ismertetést. Vendégeink a közvetlen hangulatú baráti beszélgetés után megtekintet­ték a gyár néhány nagyobb egységét. A különböző műhelyeket sorra jár­va az elnök többhelyütt érdeklődött. Nemcsak a kimondottan szakmai kérdések, hanem a dolgozók élete, családi körülményeik iránt is. Igen barátságos beszélgetés alakult ki többhelyütt is a ghanai vendégek és a gyári dolgozók között. A szeretet­teljes vendéglátás nemcsak az üd­vözlő feliratokkal díszített műhe­lyekben, hanem a folyosókon is meg­nyilvánult, s amerre a küldöttség el­haladt lelkes taps köszöntötte a gha­nai vendégeket, ' s virágcsokrokat nyújtottak át a delegáció tagjainak. Az üzemlátogatás után Nkrumah elnök és kísérete a gyár kultúrter­mében nagygyűlés találkozott a dolgozókkal A terem zsúfolásig megtelt. Lelkes taps, hosszantartó éljenzés fogadta a vendégeket, akiket a fiatalok virág­csokrokkal köszöntöttek. A nagygyűlésen résztvett Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes. Az üzem dolgozói nevében Kas Oszkár, a gyár főmérnöke üdvözölte Nkrumah elnököt s a ghanai küldött­ség tagjait. Üdvözlő szavai után Kiss Károly emelkedett szólásra — A magyar dolgozó nép és a kor­mány nevében szeretettel köszöntötte Nkrumah elnököt és a kíséretében megjelent többi kedves vendéget. Ezután arról szólott, hogy a ma­gyar nép jól ismeri a háború ször­nyűségeit, szenvedéseit, hiszen né­pünk egy emberöltő alatt két pusz­tító világháborút élt át. — Az afrikai népek szintén jól is­merik a háború szörnyűségeit — folytatta. — Történelmük folyamán sokszor fegyveresen harcoltak sza­badságukért a gyarmatosítók ellen. Az afrikai népek saját tapasztalatuk­ból tudják, hogy a kolonializmus és az imperializmus a háborúk forrása. Erre napjaink történetéből intő pél­dát jelent számunkra a bizertai eset is. Beszéde további részében hangsú­lyozta, hogy a világ népeinek ébe­reknek kell lenniök, hogy lefoghas­sák a háborús kalandorok kezét, majd így folytatta: Hazánk külpolitikájának az alapja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Kormányunk külpolitikai lépései en­nek a nemes célnak a gyakorlati megvalósítására irányulnak. Lelke­sítő érzés és nagy erő forrása szá­munkra aZ a tudat, hogy százmilliók harcolnak velünk együtt a békéért, s mind több és több ország teszi kül­politikájának alapelvévé a különböző társadalmi rendszerű, országok békés egymás mellett élésének eszméjét. Az ilyen politika — békepolitika, a népek barátságának, egymásra talá­lásának politikája. Kiss Károly a továbbiakban a ma­gyar nép teljes rokonszenvéről és együttérzéséről biztosította a szabad­ságáért és függetlenségéért harcoló népeket. Komócsin Zoltán beszéde a moszkvai Víiágifjűsági Fórumon A moszkvai Világifjúsági Fórum szombat délutáni ülésén a békés egy­más mellett élés kérdéseivel foglal­kozó bizottságban felszólalt Komó­csin Zoltán, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának póttagja, s beszédében a többi között a következőket mondta: — Mielőtt elutaztunk volna Mosz­kvába, otthon sok fiatal kérdezte tő­lem: milyen eredményeket várha­tunk a Világifjúsági Fórumtól. így válaszoltam: A kommunisták a Fó­rum után is megmaradnak kommu­nistának, a szocialisták szocialistá­nak. a katolikusok katolikusoknak, a mohamedánok mohamedánoknak. Ez természetes, de az is bizonyos, hogy a Fórumon résztvevők közelebb ke­rülnek egymáshoz, erősödik közöttük a megértés a békés együttélés, az ál­talános és teljes leszerelés, a gyar­mati rendszer végleges felszámolásá­nak elvi és harci programja alapján. A magyar küldöttség vezetője ez­után hangoztatta, hogy korunkban az ifjúság feladata: Egységesen harcolni a békés együttélésért, az általános és teljes leszerelésért, a létező világ­nézeti. politikai, vallási, életfelfogás­beli különbségek ellenére is. Komócsin Zoltán a hallgatóság nagy tapsa közepette jelentette ki: — Ha a világ fiataljainak többsége követeli, akkor reálissá, elkerülhetet­lenné válik a békés együttélés, az. általános és teljes leszerelés gyakor­lati megvalósítása. Befejezésül Afrika szabadságért és függetlenségért harcoló népeit, a ghanai és a magyar nép barátságát, valamint a Ghanai Köztársaság el­nökét éltette. A megjelentek helyük­ről felállva éltették Nkrumah elnö­köt, a ghanai vendéget. Tovább fokozódott a lelkesedés, amikor dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke lépett a mikrofonhoz Mindenekelőtt átadta a Ghanai Köztársaság dolgozó népének forró üdvözletét, majd így folytatta: — Valóban, rövid időt töltöttünk mé" magyar földön, de máris annyi élményben volt részünk, hogy alig győzöm felsorolni. A magyar nép igaz emberséggel, barátsággal foga­dott bennünket. A szeretet légköre vesz körül mindnyájunkat. Ez annak a jele, hopv Ghana és Magyarország népe között mind szilárdabbá ötvö­ződik a barátság. Akármerre járunk, mindenütt érezzük ennek a barátság­nak ezernyi jelét. Szinti az az érzé­sünk, hogy otthon vagyunk. Az is rendkívül mély hatást gyakorolt ránk. hogy ebben az országban az emberek — nők és férfiak, öregek és fiatalok egyaránt — boldogok, elége­dettek, s a rájuk bízott feladatot örömmel végzik. Nemcsak értelműikkel, hanem szí­vük melegével és érzéseikkel is fe­lénk fordulnak. S mi vezetett arra, hogy ilyen légikörben fogadjanak bennünket? — folytatta Nkrumah. — Ügy vélem, önök olyan társadalmat építettek fel, amely mentes az em­bernek ember által való kizsákmá­nyolásától, mindattól az embertelen­ségtől. amely a kizsákmányolás kö­vetkezménye. Amikor mi Ghánában elnyertük függetlenségünket, nyomban hírül adtuk az egész világnak, hogy a mi országunk függetlenségének addig nincs meg a teljes értelme, amíg egyetlen nem független ország léte­zik Afrika földjén. A függetlenségi harccal párhuzamosan küzdünk azért is, hogy ezek között az országok kö­zött kialakuljanak a politikai és a gazdasági együttműködés bizonyos formái, mert enélkül az imperialis­ták örökre rajtunk tartanák a sarku­kat és tipornának bennünket. — Mi ugyanolyan fejlődési irányt választunk magunknak, mint önök. Nagy tanulság és követendő példa számunkra az önök műszaki és tu­dományos fejlődése, az önök mező- gazdasági tudományának fejlődése és az, ahogyan megszervezik mezőgaz­daságukat. Ezért nagyon örülünk, hogy Magyarországra is ellátogatha­tunk, láthatjuk a magyar nép mun­káját, s külön öröm meglátogatni egy Ilyen gyárat, ahol a dolgozók több mint fele nő. Úgy gondolom, ez külön forradalom. Meghajtom az el­ismerés zászlaját a magyar nők előtt. Sok boldogságot kívánok nekik, s ha majd nekünk is sikerül hasonló gyá­rat teremtenünk Ghánában, szeret­ném megszervezni a munkáskül­döttségek cseréjét. A ghanai elnök végezetül a Ghanai Köztársaság és a Magyar Népköztár­saság népei közötti barátságot és a világbékét éltette. Beszédét hosszan­tartó, lelkes taps fogadta. Ezután Szegi Sándor, a gyár kivá­ló dolgozója az üzerrj életét bemu­tató díszes fényképalbumot nyújtott át Nkrumah elnöknek. A gyűlés rész­vevői hosszan éltették kedves ven­dégeinket, köszöntötték Nkrumah el­nököt. A lelkes hangulatú baráti nagygyű­lés Kas Oszkár főmérnök zárószavai­val ért véget. (MTI) Erőstermészeta ember hiszen munitás volt világéletében, mégis, most kissé összetört az akták súlya alatt. Mert ha jól összeszámoljuk, immár félszáz akta rögzíti azt a kál­váriát, amelyet ez a 41 éves ember végigjárt az igazságért. így kezdődött: Tállyán, a Szőlőoltvány- és Facse­mete Forgalmi Vállalatnál dolgozott, 1959. december 2-ig. Ekkor került a Tállyai Földművesszövetkezet élére ügyvezetőnek. Kosovits vállalta ezt a beosztást, pedig jól tudta: a szövet­kezetnél rendezetlen körülmények, fegyelmezetlenségek és sok megoldat­lan probléma várja. Hiszen tíz év alatt ő a tizenharmadik ügyvezető Tállyán. Dolgozni kezdett. Tizenöt hónapos működéséről a helyi és a megyei ve­zetők elismeréssel nyilatkoztak. Az volt róla a vélemény, hogy rövid idő alatt a legjobb ügyvezetők közé ke­rült. Ez a vélemény azonban 1961. február 20-tól egy különös éjszakai esemény után egycsapásra megvál­tozott. Február 9-én. éjszaka történt. Há­rom revizor, Weilandics József, Ze- her Ferenc és Kiss László Tállyára erkeztek. Miért, miért nem, az éjsza­ka folyamán betörték a földműves- szövetkezet irodájának ablakát, majd az ajtót is benyomva behatoltak a helyiségbe és ott aludtak. Másnap reggel a takarítónő ijedten közölte Kosovits ügyvezetővel, hogy éjszaka valaki betörte az ablakot, mire az ügyvezető azonnal gondoskodott az ablak megcsináltatásáról. Akkor még semmi rosszra nem gondolt. Ké­sőbb derült ki. hogy a hátsó ajtót is betörte valaki. Erről jegyzőkönyv készült, mely az egész Kosovits ügy első számú aktája lelt. Ketten írták alá. a takarítónő és az asztalos, aki a zára* megcsinálta. Tekintettel arra, hogy a Tállyai Földművesszövetkezetnél azelőtt gyakori volt a fegyelmezetlenség, sőt, volt rá példa, hogy feltörték a pénz­tárat, eltüntettek fontos okmányo­kat, Kosovits összehívta az igazgató- oogi ülést. Itt közölte, hogy ismeret­len tettesek betörtek az irodába. Az igazgatósági ülésen úgy határoztak, Mit vétett Kosovits János? hogy jelentik az esetet a MÉSZÖV elnökének. Erre azonban nem kerül­hetett sor, mert valaki értesítette az igazgatóság szándékáról a szerencsi Földművesszövetkezetek Járási Köz­pontját. Ekkor onnan két revizor — az egyik a február 9-i, éjszakai ki­rándulás részvevője — leutazott Tály- lyára és magával vitte az igazgató- sági ülésről készített jegyzőkönyv egy példányát. Időközben Koscf,tsI]aíc *■ Vud<> masára jutott, hogy kik voltak az éjszakai „látogatók”. Ettől függetlenül továbbra is az volt a véleménye, hogy akárki is követte el az irodába való behatolást, eny­hén szólva „hasonlít” a betöréshez. Lehet, hogy ez túl erős kijelentés volt — ezt Kosovits is elismeri, — de felindultságában kemény szavakat használt, ö belátta ezt, de az FJK nem hagyott időt az efölötti töpren­gésre, hanem azonnal cselekedett: Kosovitsot behivatták a központba és 1961, február 20-án azonnali hatály- lyal felfüggesztették. Indok; megsér­tette a revizorokat.(l) Persze voltak jó tanácsadók, akik rá akarták bírni Kosovitsot: Inkább maga mondjon fel, hogy elkerülje a fegyelmi vizs­gálatot. A felfüggesztett ügyvezető igazának tudatában kijelentette: „Nem mondok fel, kérem folytassák le a fegyelmi eljárást.” Le is folytatták február 27-én, Sze­rencsen, a Földművesszövetkezetek Járási Központjának irodájában. De fegyelmi határozat nem született, fe­gyelmi vétség híján.(!) Ezután mégis érdekes dolog tör­tént. Március 2-án, közölték Koso­vits Jánossal, hogy a Munka Tör­vénykönyv 29. paragrafusának c. pontja alapján .azonnali hatállyal felmondanak. Munkakönyvét is meg­kapta. Abba pedig azt írták, hogy: „Hozzájárulással kilépett.” Ekkor nagyot nézett Kosovits Já­nos. Mert ismerte a paragrafust, amelynek c. pontja ezt mondja: ,,A dolgozó munkáját ismételten nem végzi el megfelelően, vagy annak el­látására nem alkalmas.” A volt ügy­vezetőt ez mindennél jobban meg­döbbentette. De megdöbbentette azo­kat is, akik ismerték munkáját, tisz­tában voltak mindazzal, amit Koso­vits 15 hónapos működése során a tállyai szövetkezetnél elért. így pél­dául a tállyai községi tanács v. b. el­nöke, Kolyonkovszky Barna elvtárs a következő írásos véleményt adta róla: „Egy éves működése alatt mun­káját becsülettel, a legjobb tudásá­nak megfelelően igyekezett ellátni. Megkövetelte a munkafegyelmet, stb. stb... Igazán a munkájának és hiva­tásának élt. Ezért tanácstagnak ja­vasoltuk és a lakosság megválasz­totta.” Ekkor még Sr.,Ä.k"£.” lyai ügyvezető sérelmével. A szeren­csi járási pártbizottság is állást fog­lalt ez ügyben és március 9-én, kö­zölte Kosovits Jánossal: felkérték á szerencsi FJK vezetőjét, Tóth Lász­lót, hogy március 20-ig vizsgálja fe­lül az ügyet, mert a járási pártbi­zottság is igazságtalannak tartja a felmondást. Mert mit vétett Koso­vits? Ezt írták: „Nevezettnek azért mondtak fel, mivel megsértette az FJK és a MESEÖV revizorát.” A já­rási pártbizottság levele hangsúlyoz­za: „Nevezett jogosan lépett fel a lezárt irodába való behatolás után a revizorok ellen, mivel nem megen­gedhető, hogy lezárt irodákba be­hatoljanak.” (Tóth László az FJK ve­zetője belátta, hogy hibát követett el, de már nem tudott mit tenni az ügy rendezése érdekében.) Kosovits ekkor fellebbezett a MÉSZÖV elnökéhez, akinek , távolié-, tében Tóth Bálint főkönyvelő Koso­vits meghallgatása nélkül döntött: elutasította a fellebbezést. Ekkor kezdett a Kosovits-ügy or­szágos mértéket ölteni. Foglalkozott vele a Magyar Rádió, ahová a volt ügyvezető fordult panaszával. A rádió a SZÖVOSZ-hoz tette át az aktákat, kivizsgálás végett. (A SZÖVOSZ-tól azóta több levelet kapott Kosovits, amelyben nyugtatják, hogy a vizsgá­lat folyik. De bizony nagyon elfolyt, mert még most is folyik. Még ma sem történt érdembeli intézkedés szövetkezeti vonalon. Legalábbis a SZÖVOSZ-tól nem kapott ilyen értel­mű választ Kosovits János). A volt tállyai ügyvezető „makacs” embernek bizonyult. De ez nem cso­da, hiszen elhatározta: nem nyugszik, amíg érvényt nem szerez igazságá­nak. Ttrv intt el június- De Tállyán így jou ei eihelyezkedni nem tudott, pedig kellett a pénz, mert két gyereke és beteg felesége van. Hogy élni tudjanak, eladta mo­torkerékpárját és egyéb tárgyait. Igaz ugyan, hogy ekkor felajánlották neki a prügyi igazgatósági elnöki beosztást, s ez „nemes gesztusának bizonyult, csak éppen nem volt elfo­gadható, mert Kosovitsnak Tállyáról Prügyre naponta több mint 30 kilo­métert kellett volna utazni. Ekkor fordult a megyei pártbizottsághoz és a párt Központi Ellenőrző Bizottsá­gához. Ügyét egy brigád vizsgálta meg és szóban közölte Kosovitsal, hogy egyetértenek a szerencsi járási pártbizottsággal, a felmondást jog­talannak, alaptalannak találták. A megyei pártbizottságon alakult bi­zottság javaslata ez volt: Kosovits Jánost helyezzék vissza ügyintézői munkakörébe Tállyára. Ezzel a bizott­ság az ügyet lezárta. Mi történt ezután? Kosovits János értesítést kapott, hogy június 25-én, kedden jelenjen meg a MÉSZÖV elnökénél, Kelemen Sámuelnél. (Február 20-a óta ekkor hívatták először!) A beszélgetésen részt vett a MÉSZÖV elnöke, a jog­ügyi előadó és a szerencsi FJK elnö­ke. Ügy döntöttek, hogy majd vala­hol helyet szereznek Kosovits János­nak, Hogy mit szól ehhez Kosovits, meg sem kérdezték. Egyszóval azon a megbeszélésen sem vették figye­lembe a pártbizottságok javaslatait. Kompromisszumus megoldást java­solt a MÉSZÖV főkönyvelője, Tóth Bálint, amikor érdeklődtünk, hogy mi a véleménye erről az ügyről. Sze­rinte a sajtónak kár is foglalkozni az egésszel, annyira „bonyolult” az ügy.(!) Hogy mennyire nem bonyolult a Kosovits „ügy”, igazolja Szajkó Jó­zsef elvtárs, a szerencsi járási' párt- bizottság fegyelmi bizottságának el­nöke is: „Felháborítóan embertelen dolog történt Kosovits Jánossal. Vé­leményem szerint súlyos hibát kö­vettek el vele szemben. Javasoljuk, hogy helyezzék vissza állásába, Tály- lyára, hiszen nem követett el sem­miféle bűnt.” A szerencsi járási pártbizottság jú­lius 18-án közölte Kosovits Jánossal* hogy többször tárgyaltak az FJK el­nökével, a MÉSZÖV és a SZÖVOSZ képviselőivel, de mivel nem intéz­kedtek, fegyelmi vizsgálatot indíta­nak Tóth László FJK vezetővel szem­ben, mert: „... megsértette pártunk politikáját kádermunkájában és azt nem igyekszik kijavítani.” A teljesség kedvéért el kell mon­dani azt is, hogy Kosovits János he­lyére egy tiszalúci embert neveztek ki a Tállyai Földművesszövetkezet ügyvezetőjeként. Az új ügyvezető naponta több mint negyven kilomé­tert utazik munkahelyére. De azt is érdemes megemlíteni, hogy a Leg­főbb Ügyészség és a Megyei Fő­ügyészség is foglalkozott a Kosovits üggyel. Hat hónapja húzódik már a Koso­vits ügy. De úgy látszik, egyes szö­vetkezeti vezetők — annak ellenére, hogy ismerik a pártbizottságok egy­behangzó döntését: — tovább akar­ják növelni az aktacsomót. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felvető­dött a szövetkezet káderpolitikáját illetően, mert mégis csak különös, hogy Tállyán nem maradnak még hosszú ideig a földművesszövetkezeti ügyvezetők. Valahol súlyos hiba van! Ezt igazolja a Kosovits Jánossal szemben elkövetett embertelenség, igazságtalanság és az a helytelen és káros szemlélet is, amely szerint nem kell foglalkozni az üggyel, mert hi­szen az kényes és bonyolult. Igenis, foglalkozni kell vele, most már alaposan és minél sürgősepDen! Szegedi László — Radványi Év*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents