Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

... lefelé a Bodroprkanyarban. Tokai! követ szállít az Alföldre, messze vidékekre. A képen látható óriás uszály BwSgr a kőbánya kikötőjében táncol a folyón, de pár perccel később már a Tisza sebes folyása viszi lefelé. .. vil<3g proletariat egyesűfietek! Jósvafői panoráma A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évjolyam, 178. szám 1961. július 30, vasárnap Hogy mindenki győzzön...; KORÁN JÖTT a nyár, korábban mint egyébkor szokott. Mégsem csupán ez tette, hogy alig írjuk július utolsó napjait, és már itt, a. mi szűkebb hazánkban: Borsod megyében, az ország legészakibb részén is alig találni néhány tábla talpon álló kalászost. Az az igazság, hogy nemcsak a nyár volt fürgébb, nemcsak a meleg napsütés köszön­tött be hamarább, hanem fürgéb­bek lettek azok a szorgos paraszt­kezek is, amelyek nélkül hiába sülne a legmelegebb nyári nap, hiába esne a legüdítöbb nyári eső, nem hozna termést a föld soha. S e nyáron, az elmúlt esős, nehéz ősz ellenére is több kalászos, több ke­nyérgabona termett egy-egy hold földön, mint átlagban az elmúlt hosszú évek során. És ezt sem csu­pán a jobb időjárás tette. De tette az új utat talált dolgozó parasztság, tette a termelőszövetkezeti tagság­nak a jobb holnapban bízó óriási többsége, akik ez év után nem Is­mernek többé akadályt, lehetetlent. A napokban olyan jól esett hal­lani a minden szervezés, kérés nél­kül, igazán örömből falcadó híreket a termelőszövetkezetekből. „Befe­jeztük az aratást és augusztus tize­dikére végzünk a csépléssel is”, üzenték, majd hozták személyesen az üzenetet, a termelőszövetkezeti tagság állásfoglalását Göncruszká- ról. „Hozzák a megye, az ország tudomására, hogy a borsodivánlcai Petőfi Tsz tagsága learatott, elcsé­pelt, közel három vagon terményt adott a tervezetten felül az állam­nak, s most szántunk, tarlót han­tunk, silózunk, nehogy úgy járjunk a késlekedés miatt, mint tavaly" — telefonálták július 28-án Borsod- ivánkáról. S hozzátették: „nem azért, mintha talán a győzelem, az elsőség kedvéért tennénk, de üzen­jük a nagy falusi verseny kezde­ményezőinek, hogy mi nem adjuk alább mint szoktuk”. NINCS SÉRTÉS e szavakban, de van valami jogos és hasznos büsz­keség. Valami olyan tartalom, olyan zamat, amely mindennél vilá­gosabban érezteti az emberrel: az új falu akarata, bizakodása nagy, s egyre erősebb. Szó se volt még két- három héttel ezelőtt a tiszalöki és a csengeri járás kezdeményezte aratási, cséplési, tarlóhántási ver­senyről — amelyet végül is a Föld­művelésügyi Minisztérium karolt fel —, megyénk néhány termelő- szövetkezete már vetélkedett egy­mással. Már érdeklődött: van-e termelőszövetkezet, amelyik hama­rabb végez az aratással, csépléssel mint ő, s ha van, mit kellene tenni, hogy ne legyen. A tiszalökiek és csengeríek felhívása óta pedig már minden új és jót mondó, jó ered­ményekről hírt adó értesítések mellé odaírják, vagy oda-mondják: ez természetesen válasz a tiszalölcick- nek, meg a csengerieknek... És néhány nap alatt nagy általános­ságban, anélkül, hogy valalci köz­beszólt volna, hogy valaki szerve- zettseget vitt volna a nemes vetél­kedésbe: kibontakozott a verseny. Nemcsak megyeszerte, vagy két megyére vonatkoztatva, hanem or­szágosan, rákényszerítve az illeté­kes szerveket, hogy íme, foglalkoz­zatok vele, fogjátok össze, mert mi megtesszük a magunkét. Nem a versenyért, hanem azért az annyira óhajtott többért. De ha már ver­seny, Így még érdekesebb. A gépállomások, termelőszövet­kezetek portáit járva mást se hall az ember, mint: „azt mondják, ők előbb járnak. Lehet. De Pista a hi­bás. Megmondtuk neki, hogy így intézkedjék, s persze, melléfogott. No, azért" nincs baj. Majd meg­mutatjuk." S meg is mutatják Példa erre a mezöcsáti gépállomás. A cséplés kezdetén több panasz érkezett a cséplőgépekre. Jogosan. Ma már lehet remélni, hogy az el­következendő időben, ha csak nem törik, nem szakad valami egy-egy gépnél, nem lesz különösebb hiba. S na lesz, azonnal kijavítják. Akár cséplőgép, akár szántást végző trak­tor legyen is az. Mert a kötelesség- tudat mellett még ott van, ott bűz- ditgat a hirtelen, s mindenki hasz­nára indult verseny. Egy bizonyos, hogy nehéz dolga lesz a zsűrinek. Sőt mi több, ember legyen a talpán, aki megállapítja majd, hogy országosan melyik me­gye, melyik járás, melyik község, melyik termelőszövetkezet tesz előbb eleget a vállalt kötelezettsé­geknek, illetve melyik végzi el előbb a halaszthatatlan, életet, bol­dogulást jelentő munkát. Minden­esetre e verseny, e vetélloedés érté­kes. Értékes, mert a holnapi kenyér­ről, az életről van szó. S éppen ezért, akkor lesz igazán szép, érté­kes ez a verseny, ha mindenki első lesz. Nem tizedmásodpercekkel, nem méterekkel, hanem a teremtő, a termelő munkával. A MAI NAPON nemigen akad már járás, gépállomás, termelőszö­vetkezet, ahol ne beszélték volna meg, mit kell tenni a győzelemért. A győzelemért s nem az elsőségért. Mert ma már nem csupán az a fon­tos, hogy a learatott termény mi­előbb megfelelő, biztos helyre, zsákba, kamarába, magtárba kerül­jön. És nem is az a legfontosabb, hogy egy-egy termelőszövetkezet két, vagy három nappal hamarabb adjon és többet adjon, attól, amit év elején az országnak, a közfo­gyasztásnak szánt. Ez is fontos, ez is lényeges. Azonban sokkal lénye­gesebb, hogy a jövő évi kenyér megfelelő talajba kerüljön. Az idő­járás nem kedvező. A gépállomá­sok és tcrmelöszljvátkezetek trak­torosai panaszkodnak, hogy a föld eszi az ekevasat. Hogy kétszerié nehezebb a munka a szokottnál. Nehezebb, keményebb kéz, éle­sebb ekevas kall hozzá, de minden­ként el kell végezni a munkát. Mindenként tarlót kell ■ hántani, s mélyszántani kell ott, ahová majd tavaszi vetés, vagy erősítésként trágya kerül. S mindenként el kell végezni a megfelelő talajmunkála­tokat ott, ahová őszi vetés kerül, nehogy úgy járjunk mint tavaly, nehogy milliókat raboljon el tőlünk egy esetleges esős ősz. S bár nehe­zebb a munka, több erőt, gondot kell fordítani arra, hogy zavartala­nul dolgozzanak a gépek, mégis gyorsabban megy a munka, több a teljesítmény mint az elmúlt évben volt. Újabb megyék és járások csatlakoztak az országos betakarítási és talajművelési versenyhez Az országos betakarítási cs talaj- művelési versenyhez szinte naponta újabb járások csatlakoznak. Leg­utóbb a pápai, devecscri, tapolcai, ceglédi, baktalórántházi, budai, vesz­prémi, mezőkovácsházi, sárvári és a nagykállói járás közös gazdaságai je­lentették be. hogy részt kívánnak venni a vetélkedésben. Szolnok, Ba­ranya, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már és Komárom megyék után szom­baton már Győr-Sopron megyéből is arról adtak jelentést, hogy a megye valamennyi járása benevezett a ver­senybe. Itt a közös gazdaságok több mint 134 000 holdnyi gabonavetéséből már csak 300 hold aratatlan, s most már lényegében az egész megyében a cséplés gyors befejezésén dolgos­nak. A csépléssel egyidőben jó Ütem­ben dolgoznak az időszerű talajmun­kákon: A tarlószántást 67 300 holdon, a tervezett terület 60 százalékán vé­gezték el. (MTI) (Képes riport a 3. oldalon.) Ma teszik közzé Moszkvában az SZKP programtervezetét Részletek a Pravda vezércikkéből Moszkva (TASZSZ) Július 30-án a szovjet sajtó nyilvá­nosságra hozza az SZKP program- tervezetét, hogy a párttagok és tagje­löltek és minden dolgozó megismer­hesse és megvitathassa — írja szom­bati vezércikkében a Pravda. Minél jobban közeleg az SZKP XXII. kongresszusának napja, annál teljesebben és ragyogóbban tárulnak a világ elé partunk nagyszerű és vi­lágtörténelmi jelentőségű győzelmei, elszakíthatatlan kapcsolatai a nép­pel, a szovjet nép szeretete és bizal­ma, kipróbált élcsapata iránta — ál­lapítja meg á vezércikk. Amikor a kommunisták most a XXII. kongresszus küszöbén megvi­tatják a pártbizottságok és pártszer­vezetek beszámolóit és a jövendő feladatokat, mélyrehatóan és kriti­kusan elemzik pártszervezeteik tevé­kenységét Az alapszervezetek vá­lasztási gyűléseit a magas eszmei és politikai színvonal jellemezte. A vá­lasztási beszámolók bebizonyítják, hogy a XX. cs XXI. kongresszus ha­tározatainak megvalósítása hallatlan mértékben fokozta a párt tömegeinek aktivitását és öntevékenységét, nö­velte az alapszervezetek szerepét és befolyását az élet és a munka min­den területén. Egyre erősebben érez­teti áldásos hatását az az óriási mun­ka, amelyet a párt és központi bi­zottsága végzett a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés el­veinek helyreállítása érdekében. A termelési tervek és vállalt köte­lezettségek feltétlen teljesítése, az állami fegyelem legszigorúbb betar­tása, a műszaki haladás meggyorsí­tása, a minőség megjavításáért és a: önköltség csökkentéséért vívott harc a dolgozókról való gondoskodás, r dolgozók nevelése, anyagi és kultu­rális szükségleteik kielégítése — i Különösen szépen, eredményesen dolgoznak megyénk gépállomásai Soha ennyi gép nem dolgozott még két műszakban, mint ebben az esz­tendőben. Pedig a gépállomások, a gépállomások traktorosai, kombáj- nosai, aratógépesci már learatták megyénk kalászosainak több mint 70 százalékát. (Ez évben már kevés volt a kézi aratás.) Mégis futja az erőből. Mert ezt követeli az élet, a holnap. ZÚGNAK A CSÉPLŐK, porzik a föld a hatalmas vasekék után. A termelőszövetkezetek munlcacsapa- tai, élen a leg jobbakkal, a kommu­nistákkal kora hajnaltól késő estig szórják a maggal telt kévéket a cséplőgép dobjára. A traktorosok nem térnek pihenni, ha leszáll az alkony. Meggyújtják a fényszórót s a traktor, amely nappal cséplőt hajtott, éjjel a tarlót járja, hogy talajt készítsen a jövő évi termés alá. Ez ma a falu. Nagyon elvétve akad ember, aki más problémával foglalkozik, mint az élet legna­gyobb problémájával, a munkával. Azzal, hogy versenyben, vagy ver­senyen kívül, de mindenképpen meg kell vívni a nagy csatát. A többért, a jobb életért folytatott csatát, amelyben mindenkinek győzni kell, mert csak úgy lesz jobb. több mindanmfiunknak, a kö­zösségnek. S a győzelem, a min­denki győzelmének egyetlen felté­tele, hogy: mindenki dolgozzék, mindenki tegye meg a magáét kint a termőföldeken. Csák így lesz jö­vőre még több, még gazdagabb ter­més mindanniríunk. de elsősorban az új falu boldogulására. Barcsa Sándor kérdések képezik minden pártszer­vezet választási gyűléseinek fő témá­ját. Teljesen törvényszerű, hogy a pártszervezetek egyre nagyobb figyel­met szentelnek az ideológiai munká­nak, amelynek színvonala — mint a ©'üléseken megállapítják —, jelen­tős mértékben emelkedett. A propa­ganda és az agitáció szorosabban kapcsolódik az élethez; a-gazdasági és kulturális építés konkrét felada­taihoz, segíti a kommunistákat ae emberek nevelésében — írja befeje­zésül a Pravda. (MTI) A Japán Ktmmunista Párt Vili. kongresszusa Szombaton a Japán Kommunista Párt VIII. kongresszusa befejezte a vitát a Központi Bizottság politikai beszámolója fölött. Noszaka, a Központi Bizottság el­nöke ismertette a párt munkájának eredményeit és beszélt arról a sike­res harcról, amelyet a munkások vívnak az amerikai imperializmus és a japán monopoltőke ellen. Noszaka felszólalása után a kong­resszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizottság politikai beszá­molóját, majd ugyancsak egyhangú­lag jóváhagyta a Központi Bizottság és a központi ellenőrző és revíziós bi­zottság határozatát Kas zugának, va­lamint a párt és a munkásosztály hat másik árulójának kizárásáróL A szombat délutáni ülésen Josida, az ellenőrző és revíziós bizottság el­nöke tartott beszámolót, majd Maeu- sima, a Központi Bizottság elnöksé­gének tagja ismertette a szervezeti szabályzat módosításának terveaetét- (MTI) c ♦ ♦ ♦ 4 4 ♦ 4 4 4 ♦ 4 4 4 4 4 4 4 < 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 MEGY A HAJO... * wrr'

Next

/
Thumbnails
Contents