Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
^tnmjnosffiAo Vasárnap, MSI. Jfiltos í. A Magyar Állami Népi Együttes vendégjátéka Miskolcon Evekkel ezelőtt egy francia kiadó pompás kis kötetben, lírai antológiában nyújtotta át az olvasóknak az ország földrajzát. A kis kötet nem a tudományos leírások fogalmaival és pedantériájával mutatta be a tájak szépségeit, hanem a költők magával- ragadó, ihletett szavával. Sóhajtásnyi népdalokban, nemesveretű hexaméterekben, a gyermekkor edes-bús emlékeit idéző elégiákban, a nap tüzes ragyogását visszaverő idillekben, költők szerelmes vallomásaiban is él a táj. És él a táncokban, amelyeknek egyetemes érvényük és nemzeti jellegük mellett éppen a couleur locale kölcsönöz sajátos varázst. Történelmi és társadalmi okok — a. tájhoz való kötődöttség, a másmás fajta külső és belső hatások — magyarázzák a folklór e megkülönböztető vonásainak kialakulását. Ezeknek összessége tárja elénk a népművészet csodálatos gazdagságát, lenyűgöző színpompáját. Ezért is bizonyult megkapó, szerencsés ötletnek, hogy világhírű művészegyüttesünk, a Magyar Állami Népi Együttes egyik műsorkompozícióját, a ,,Muzsikáló tájak” jegyeben állította össze. Ebben a műsorban gyönyörködhettünk csütörtök este Miskolcon, a népkerti szabadtéri színpadon, amikor oly hosszú idő utón ismét viszontláthattuk a kitűnő énekeseket, zenészeket és táncosokat. A népi együttes művészete — több mint ezer külföldi és hazai előadás a tanúbizonyság rá — klasszikus magaslatokra ért, és ebből a miskolci előadás, bármily nagy élményt nyújtott is, csupán ízelítőt adhatott, hiszen az együttes alkotó tevékenysége rendkívül széles körben mozog; elég ha itt olyan törekvésekre utalunk, mint a népballadák táncmozdulat-nyelvének megteremtése, (Kádár Kata, Barcsai szeretője) a forradalmi múlt megeleve- nítése (Latinka ballada), a nép sorsának táncban való szemléltetése (Hajrtalodik). A Muzsikáló tájc.k című műsor az együttes művészetének legismertebb virágait fonja üde, illatos csokorba; a folklorisztikus kompozíciókat, amelyek közvetlenségük, közérthetőségük, könnyedségük és látványosságuk miatt is elsősorban reprezentálják világszerte, népünk művészetét. Elbűvölve nézi az ember ezeket a csodálatosan szép táncokat és közben kutatja az együttes művészeti vezetőjének, koreográfusának, a Kossuth- díjas Rábai Miklósnak „titkát”. A „titok” — a nép művészetének mélységes tisztelete. Nemcsak a fáradhatatlan gyűjtőszenvedéllyel imponálóan gazdag repertoárba foglalt motívumokat, táncokat teremti újjá, hanem azt a légkört, magatartást, erkölcsöt és népi szokásrendet is, ''miből ezek a táncok kisarjadtak, s amit kifejeznek. Rábai zsenialitását ebben a vonatkozásban néhány apróságon lehet „elkapni”; például a Békési esték cfmű kompozícióban, ahogyan a hazatérő legények magukra terítik rövid bundájukat, vagy ahogyan a vendéglátó öreg egyetlen nagy fúvóssal eloltja a lámpát. Mennyi jellemző erő árad egyetlen mozdulatból is; ahogyan a Paiakpar- ton című kompozícióban (Létay Dezső munkája) befejezésül a lányok kecsesen, finoman kilépnek topánké lukból és bemártják lábukat a hideg vízbe. Milyen nemes tartózkodást, tiszteletet parancsoló női önérzetet és tisztaságot fejez ki a fejek finom tartása és hajlékony mozgatása a Kalotaszegi leány táncban. Hány és hány hasonló megoldást említhetnénk még, amelyeket a kifinomult, nemesveretü ízlés, az olcsó eszközöktől és harsogó színektől mindig megóvó kulturáltság sugalmaz! A művek szerkezete, koreográfiája, dramaturgiája és együttesünk stílusa hűségesen őrzi a népi alkotás, a táncos megjelenítés kollektív jellegét. Mindig együttesként jelenik meg és él a színpadon, ö a sztár, — az együttes maga. Hogy így tűnhessék szemünkbe és ébreszthesse fel lelkűnkben az egymáshoz tartozás, az egy- gyéforrottság érzését, ahhoz a táncosok tökéletes összhangjára, magas- színvonalú technikájára van szükség. Nos, a Magyar Állami Népi Együttes tagjainak tánctudása olyan magaslatokra jutott, hogy eleve nem is gondolunk technikára. Oly természetes, könnyed, magátólértetődő a mozgásuk! Olyan a sodrása, áradása, mint Arany János játszi könnyedséggel futó verssorainak, vagy mint a forrásból csobogó kristálytiszta víznek. Amikor az Állami Népi Együttesről szólunk, jobbára tánccsoportjára gondolunk, hiszen a nagy tömegeket megragadó, kifejező eszközeinél fogva idehaza és külföldön egyaránt ez aratja a legátütőbb sikereket, és kevésbé gondolunk az énekkarra. Bár éppen a felsorakoztatott erények dolgában nem marad el a táncegyüttes mögött. A Kossuth-díjas Csenki Imre művészetének is jellemző vonósa mindennemű sallang lefaragása, le- csiszolása, a zeneművek lényege mondanivalójának szuggesztív megszólaltatása, Móricz Zsigmond egyik fordulatának változatával élve (ő a könyvek leikéről beszél) — a zene lelkének kitárása a legszebb hangszer, a2 emberi énekhang erejével. Elkápráztatni csakis a tiszta dalolás eszközeivel, a hang szépségeivel és a ritmus hatásaival lehet. Ügy, ahogy ennek a Mátrai képek ritkán érvényesülő gyors ritmusainál, vagy Behár: Lakodalmasának tolmácsolásánál lehettünk tanúi. A népi zenekar Albert István vezetőprímással az élen, különösképpen Lajtha: Soproni képek I. című pompás alkotásával örvendeztetett meg bennünket. A meleg tapsokat szép ráadásokkal viszonozta. Bár ismerjük a Magyar Állami Népi Együttes zsúfolt programját, sokrétű elfoglaltságát, mégis szeretnénk gyönyörködni más műsoraiban is. Éppen ezért csak azt mondhatjuk: a mielőbbi viszontlátásra. Sárközi Aiklor A Román Néphadsereg Művészegyüttesének nagysikerű estje Miskolcon a „Máramarasi tutajosok” című nagyon szép tánckompozícdóra. A hulí krömmel, nagy érdeklődéssel vár- tűk a Román Néphadsereg Művészegyüttesének miskolci vendégszereplését, és őszinte lelkesedéssel tapsoltuk meg újra meg újra a látott és hallott számokat a péntek esti fellépésen. Zsúfolásig megtelt a Miskolci Nemzeti Színház nézőtere és még nagyon sokan nézték s hallgatták volna szívesen azt a művészegyüttest, amelynek előadásait Romániában négy milliónál több néző gyönyörködte eddig végig és amely egy sor külországban — tíz évvel ezelőtt egy alkalommal hazánkban is — szerzett dicsőséget és elismerést a román népi művészetnek, a Román Néphadseregnek és amely művészet sajátos eszközeivel segíti fáradhatatlanul immár tizennégy esztendeje a népek barátságának erősítését. A csaknem háromórás műsorban, zenében, dalban, táncban, a román folklór gyöngyszemein kívül, a baráti népek népi kultúrájából — közte nagy számban a magyar művészet kincseiből — is kaptunk ízelítőül egy művészi ízléssel összeállított csokrot. Az együttes műsorának, előadásának gerincét a kórus képezte. A csaknem hetvenes létszámú férfikar műsorszámai az egész program fontos részét adják. A nagy létszám lehetővé teszi, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is hatalmas hangerővel szólaljon meg ez az impozáns énekkar. Lenyűgöző erővel zengő fortisz- szamók, dús hangzású pianók, valamint a kiművelt, hajlékony technika, a tiszta intonáció, a közvetlen előadásmód jellemzi a kórus munkáját. A kórus repertoárja nagy és változatos. A román nép forradalmi dalai, népdalai, katonadalai, klasszikus szerzők művei, mai román és külföldi szerzők művei váltakoznak benne. A román nép harcáról, bőidig jövőjéért vívott küzdelmeiről zeng diadalmasan Mátéi Socor „A párt zászlaja alatt” című, műsornyitó kórusműve. amelynek szólóit Petre Nico- lae és Ion Bogza énekelte. Táncosán lüktető ritmussal fejezi ki a harcos örömét a csupa derű katonadal. a Sqldlevelű árvácska”. A szovjet katona Rötelességteljesítéséről szól Pahm utóvá „Nug tálán ifjúság” című wove, amelynek előadásánál külön örömmel élveztük a kél; nagyszerű szólista: Pompei Harestesana és Petre Nicolae kiművelt basszusát. Nagyon megragadott Verdi „Ernani” operája kórusának dinamikus előadása, gyönyörű volt Brediceanu „Aratás” című műve Viktória Olaru szép szólójával. Nagyszerűen szórakoztatott „A Duna hullámain” című kórusmű Viktória Olaru és Zsana Pus- Icasu szólisták közreműködésével. A zenekari kíséret nélkül előadott számok közül igen emlékezetes Nicolae Ganea „Vágyam, szállj tova” című, lírai gazdagságú szerzeménye, Ghe- orghe Danga „Sírba” című műve. Az elsőként említett mű szólóját Constantin Ionescu énekelte gyönyörűen. Hatalmas sikert arattak a kórus magyar nyelven előadott művei; Ránki „Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak.. kezdetű katonadala, valamint az Ádám Jenő feldolgozta „Somogyi nóták”. A színpompás népi viseletbe öltö- zott népi zeneitar és szólistáinak műsora is megérdemelten aratott vastapsokban megnyilvánuló sikert Ion Bogza, Magda Constanti- nescu és Nicolae Trofin szólóit a közönség többször megismételtette. A magyar nyelven előadott tréfás dalok sem tévesztettek hatást. A tánckarnak szinte minden száma élmény volt. A táncok felépítése általában egyszerű, többségükben cse- lekménytelenek, csupán az eredeti népi táncmotívumokat rendezték színpadra, de olyan lendülettel, robbanó vitalitássá] teli, temperamentumos számokat láthattunk, hogy valamennyi méltán érdemelte ki csodáló elismerésünket. Gyöngyörű volt az .,Olténiai tánc-szvit”. Nyolc lány kezdi lassú, méltóságteljes lépésekkel a kompozíciót, majd nyolc legény csatlakozik hozzájuk. Felgyorsul a sortánc, egyre gyorsabban szaporáznak, figuráznak a lábak, majd más csoport váltja őket igen ötletes megoldással, még gyorsabb a ritmus, visz- szatér az előbbi csoport és szédítő iramú, boszorkányosán gyors lábmozdulatokkal teli ka vallóidban fejeződik be a kompozíció. Nagyon szép volt a legények „Derék” című tánca, amelyben az egymás derékövét szorító táncosok szinte a felsőtest mozgatása nélkül szaporázzák lábaikat utólérhetetler fürgeséggel. Nagyon hosszú ideig emlékszünk ma jd vissza lámzó mozgást végző legénycsoport pompásan érzékelteti a gyors sodró hegyi folyón úszó tutajt, a partra- szállt és az ott várakozó menyecskékkel táncra perdülő legények tánca pedig annyira dinamikus, hogy még jóval a szám befejezte előtt kiváltotta az őszinte tetszést jelző vastapsot A műsor zárószámának tekintendő „Népi karnevál” — Gheorghe Baciu és Vladimir Bedea alkotása — utánozhatatlan szépségű, hihetetlen iramú forgataggal, állatfcépekkel, bórával, dinamikusan játékos calusari- val tarkított, kápráztató kavalkád- dal zárja a műsort. A tánckar munkájára általában az igen magasfokú dinamika, a boszorkányos gyorsaságú lábmozgás jellemző, örömmel néztük a szép magyar tánc-szvitet. Valójában az utolsóként említett „Népi kamevál”-lal zárult le a műsor, — így alkot kerek egészet is —, azonban a műsor szerkesztői még egy záró kórusszámot is beiktattak; a baráti népek katonadalaiból nyújtanak át egy csokrot, miközben a kórus mögött a baráti népek zászlai feszülnek. Ezt a nemzetközi összefogást, a népek barátságát szimbolizáló és erősítő — összeállításában remek — műsor-számot, véleményünk szerint a műsor más helyére kellene beiktatni, mert a zárónak tekintendő tánc- kavalkád által felfokozott hangulatot már tovább nem lehet fokozni és a kórus újraszerepel tetősével elkerülhetetlen bizonyosfokú hangulati törés, a műsor sodrának leejtése. i jszinte örömmel tapsoltuk a ro- mán katonaművészeket, az együttes parancsnokát, Gorobec Alexandra ezredes elvtársat. Ion Chioreanu alezredes, Sergi.u Eremia kapitány és Ion Vanica érdemes művész karnagyokat, Gheorghe Baciu és Vladimír Bedea balettmestereket, az együttes szólistáit és valamennyi tagját. Hosszú ideig fogunk visszaemlékezni szereplésükre, arra a hosz- szú sor gyönyörű produkcióra, amivel élgyönyörködtettek, amivel ízelítőt adtak a baráti román nép művészetéből és amelyekkel a baráti népek hadseregeinek fegyverbarátságát, a népek közötti barátságot, a proletárinter- nacionalizmus szellemét erősítették. Benedek Miklós BÍRÖ ISTVÁN ács, a rekonstrukció egyik legerősebb embere. Nem is csoda. Mestersége: vasbetonszerelő. A Műcsarnok és a veszprémi Bakonyi Múzeum július 2. és 23. között mutatja be a VI. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás anyagát. A tárlatot ma délelőtt nyitják meg ünnepélyes keretek között. Megnyitó beszédet Láncz Sándor művészettörténész mond. A Bakonyi Múzeum által kiadott prospektus hosszabb méltaÉrdekes kezdeményezést valósítanak meg a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet asszonyai. A szövetkezet nőbizottságának javaslatára egy növénytermelő, egy állattenyésztő és egy kertészeti munkacsapat — számszerint 50 asszony — elhatározta, hogy az idén megszerzi a szocialista brigád címet. Az asszonyok a termelőszövetkezet és a községi párt- szervezet vezetőségének segítségével dolgozták ki a büszke cím elnyeréséhez szükséges vállalásukat. Ügy döntöttek, hogy munkaterületükön a termésátlagot 10 százalékkal növelik, s az idén minden asszony 200 munkaegységet szerez. Megállapodtak abban is, hogy ha valamelyik CSÍK MIKLÓS a Mélyépítő Vállalat ács szakmunkása. Hevesi ember. Már egy éve építi az ózdi gyár új üzemét. Foto: Szegedi k. tást közöl Miskolc és környéke képzőművészeti életéről, illetve annak a kiállítás anyagában való tükröződéséről és igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a múzeum á.ltal rendezendő időszaki kiállítások sorozatában ezt a gazdag képzőművészeti anyagot bemutathatja. brigádtag megbetegszik, a részére kijelölt munkát közösen végzik el. A kukoricát háromszor, a cukorrépát pedig négyszer kapálják meg. Ezenkívül minden asszony elvégzi ajz ezüstkalászos tanfolyamot és rendszeresen meghallgatja a Nők Akadémiája előadásait. A szocialista brigád címért versenyző asszonyok híre hamar szétröppent a sátoraljaújhelyi járásban. Példájukat többen követik. Így — többek között — a zemplénagárdi termelőszövetkezet asszonyai és a sárospataki Aranykalász Tsz női munkacsapatai is elhatározták, hogy vállalást tesznek a szocialista brigád cím megszerzésére. A VI. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás anyaga a Bakonyi Múzeumban fl sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben három női munkacsapat határozta el, hogy megszerzi a szocialista brigád címet Ózdi minkásarcok A martinacélmü rekonstrukciójánál dolgoznak. A régi martinkemencék helyébe korszerű, 90 tonnás Marz-kemencéket építenek. Munkájuk nehéz és veszélyes. De helytállnak esőben, fagyban, forró napon egyaránt. Már három új kemencét építettek fel. Ok írják az ózdi vasgyár legújabb történetét. Büszke rájuk az ország, mert önfeláldozó, szerény emberek, akik megvalósítják a nagy tervet, amelyre többszáz müUó forintot költünk. VAJAI JÁNOS gépésztechnikus Budapestről került Özdra. A Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat egyik kiváló dolgozója. LÉGRADí JÓZSEF nevét is sokan ismerik Ozdon. ö is pesti szakember, aki most Ozdon végez kiváló munkát. A Ganz-MAVAG helyettes munkavezetője. A képen Légrádi munkavezető (jobbra) és egyik munkatársa, hegesztés közben.
