Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

rnt. fOtm s. fiSÉAKMAGYARORSZAG 7 Helytállnak a trópusi hőségben is Befejezték félévi tervüket a diósgyőri acélmű, középhengermű és vasöntöde dolgozói A Lenin Kohászatban idejében és tervszerűen felkészültek a nyári me­leg elleni védekezésre. A ventilláto­rokat, a porelszívó berendezéseket kijavították. A gyár két locsolóautó­ja sűrűn öntözi a gyári utakat Az egyiket úgy alakították át, hogy kát- ranyos-otajos vízzel locsol, s ezáltal, amennyire csak lehet, pormentessé teszi a gyár levegőjét. Csaknem két­száz, kettős falú alumínium-ballont is beszereztek, hogy a szikvizet hűt­ve szállíthassák az üzemekbe. Na­ponta több mint tizenötezer liter szikvizet juttatnak ezekben a trópu­si hőségű napokban a dolgozóknak az üzemekbe. Ezenkívül — főként a melegüzemekben — feketekávét is kapnak a dolgozók. Ezek ugyan va­lamelyest enyhítik a nyári forróság emyesztő hatását, a dolgozóknak mégis hatalmas erőfeszítést kell ten- niök, hogy megbirkózzanak felada­taikkal. A martinacélműben, de a többi melegüzemben is egyes idősza­kokban a hőség sok esetben megha­ladja az ötven-hatvan fokot. Ezek ellenére előbb a martinászok, majd az el okt root vas z t á rok határidő előtt több nappal eleget tettek első félévi kötelezettségüknek. A martinászok eredményességére mutat, hogy az idén — a különböző műszaki intéz­kedések megvalósításával — egy óra alatt egy tonnával olvasztottak több acélt, mint tavaly. Fegyelmezett munkával az acél selejtjét is számot­tevően csökkentették. A termelőbe­rendezések jobb kihasználását iga­zolja, hogy az idén — jóllehet terme­lési tervük jóval magasabb, mint ta­valy volt — egy fél év alatt annyi acélt gyártottak előíráson felül, mint tavaly egész esztendőben. Befejezték félévi tervüket a vas­öntöde dolgozói, továbbá a közép- hengermű hengerészei is. A hengeré­szek félévi tervüket mintegy hatezer tonna hengereltáruval tetézték meg... -----------ooo----------­T ársadalmi munkások Sárospatakon A sárospataki községi tanács júni­us 22-én tartott ülésén foglalkozott a közscgfcjlcsztcsi terv végrehajtá­sával is. A hozzászólások során Csehi Sándor tanácstag bejelentette, hogy a sárospataki mclegvizű strandfürdő­höz 50 ezer Ft társadalmi pénzgyűj­tést szervez. A földmüvesszövetkezet dolgozói közül egy 60 tagú munk'ás- brigádpt állítottak össze, akik egy napig társadalmi munkában dolgoz­nak az épülő strandfürdőnél. Kedves János Sárospatak MUNKA UTÁN Mégecletten vonul a ticr.-iroda felé a gib árti Március 21 Tsz növénytermesztő brigádja. A kapálást határidő előtt elvégezték és befejezték a cukorrépa har­madolást is. Jő munkájukért a vezetőség 100—100 forinttal jutalmazza a brigád tagjait. Szabados VLADIMÍR KALYTCUK: • A HAMUTARTÓ A z ülésterem asztalán egyetlen zománchamutartó ■í'*’ volt, ezzel a félköralakű felírással: ..Életbiztosítás — a szerencse titka”. A takarítónő reggel az asztal leg­végére tolta és így az értekezlet legjelentéktelenebb embere elé került. Az értekezlet tagjai egyébként már elfoglalták helyüket az asztal körül. Az asztalion az elnök, balról a titkár, jobbról a pénztáros, a többi pedig fentről le. rang szerint: a tanács tagjai, az osz­tályvezetők. részlegvezetők és az üzemi felügyelők. Az asztal legvégén, mintegy elkülönítve a többitől, búsult a jegyzőkönyvvezető. Az értekezlet tárgya nagyon kényes kérdés volt: kinek az irodájába osszák be az újonnan vett vállalati televíziót. Valahogy senki sem akart elsőnek bele­nyúlni a komplikált kérdésbe. így az értekezlet hosz- szabb ideje barátságos beszélgetés jegyében folyt. A jegyzőkönyvvezetőnek nem volt mit feljegyeznie. Ünottan nézte az egyetlen zománchamutartót, mely a sors kiszámíthatatlansága folytán pont eléje került Tízszer, húszszor elolvasta a félkör alakú figyelmezte­tést. mely szerint az életbiztosítás a szerencse titka, és hogy ne essék teljes apátiába, elhatározta, hogy a felírást hátulról fogja elolvasni. Fura abrakadabra jött ki belőle és ez a körülmény érezhetően felfrissí­tette. Elmosolyodott és rásandítolt az egyik részleg- vezetőre, akinek alárendeltje volt. Megijedt annak szigorú, bonis arca láttán. Újra az az érzése támadt, hogy ez az ember kifejezetten pikkel rá. Régóta un­szolta valami, hogy kedveskedjék ennek az embernek, de sohasem adódott alkalom. Most hirtelen mentő ötlete támadt. Itt van végre az alkalom! Udvarias gesz­tussal odébb tolta a hamutartót a részlegvezető elé. Csoda történt! A részlegvezető mosolyogva meghajolt, így fejezve ki köszönetét a figyelmességért. A jegyző­könyvvezető nyúlszíve megdobbant. Hiszen ez az ember tulajdonképpen nem is haragszik rá. Ennek csak ilyen bús a képe. És ha netán haragudott is eddig, ezután biztosan nem haragszik majd rá ... A részlegvezető pedig öntelten szívta cigarettáját. ** Valami nagy elégtétel érzetével potyogtatta a hamut a hamutartóba, a saját hamutartójába, hiszen a többi papírból készített stanicliba szórja hamuját. Az utálatos Suplovic is. Hogy ebből a ronda pacákból hogy csinálhattak üzemi felügyelőt... ? Felforr az em­ber veséje, ha elgondolja, mik történnek! Hiszen ö megmutatná ennek a Suplovicnak, ennek a ronda frá­ternak, csak alkalom nyílna rá. De nincs alkalom, nincs. Hát ha nincs alkalom, akkor legalább megfrics­kázza. Nagy ívvel, amiből a vak is tisztán látta, hogy megveti Suplovicot, megkerülte a papírstaniclit, amely­be az a hamuját szórogatta és egyenesen a magasabb szférákba tolta az egyetlen zománchamutartót. A hamutartó pont annak az osztálynak a vezetője előtt állt meg, amelyben ő dolgozik. Micsoda véletlen! Az osztályvezető kedves mosollyal köszönte meg a szíves­séget. Ebből a mosolyból tisztán kiviláglott, hogy ügye az osztályvezetőnél a legnagyobb rendben van és nincs kizárva, hogy a legközelebbi alkalommal, majd. ha a funkciók elosztásáról lesz szó, oh, óh... ! Drága, kedves hamutartócska! ,Az emberek sorsát néha ilyen csekélységek szabályozzák... Suplovic lenézően, sőt, tüntetőleg szórogatta cigaret­tája hamuját a papírstanicliba, így adva kifejezést demokratikus együttérzésének a staniclis-részleg tag­jaival. Az osztályvezető azonban szétterpeszkedett a hamutartó társaságában és egy vérbeli spanyol grand gráciájával emelgette cigarettáját a hamu tartótól s szájához. Csak bosszankodjatok, nyavalyások — gon­dolta magában. Azt hittétek, hogy nem örvendek nép­szerűségnek alárendeltjeim soraiban. Egy ilyen nagy fügét, ni! — És legszívesebben tényleg fügét mutatott volna a nyeszlett Fialka orra alá, aki otl ült az asztal­főn, a tanácstagok sorában. Hát ez tisztára őrület! Fialka. mint tanácstag! Megáll az ember esze! Fialka a tanácstagok között ül és ő, Ceznoha Iván, aki már egy teljes éve vezeti az osztályt, nem képes a tanácsba kerülni. No de várjunk csak! Gondolkodjunk józanul és főleg nagyvonalúan. Fialka ravasz fickó, szava van az elnöknél. Hogyne volna szava, hiszen rokonságban van vele. Az elnök unokaöccsének lányát vette fele­ségül Fialka fia, a hülye Zvonimír. De Fialkának van még egy fia, Bozetech és ez a Bozctech az ő tulajdon lányával, Ceznoha Darinával jár a mérnöki egyetemre. És szívesen sürög-forog a lány körül. A fiú neve kissé unszimpatikus, de Ceznoha Darina tetszik neki és ezért meg lehet a fiú nevét bocsátani. Nem tehet. róla. sze­gény. Egyedül az apja tehet róla. ez a nyeszlett Fialka Ciprián. a tanácstag, az elnök rokona és az elnök roko­nának lenni — még ha távoli rokonának is — kétség­kívül előnyös dolog... |Yf ikor a hamutartó Fialka Ciprián jegyzetfüzeténei találta magát, az meglepetten körülnézett. Hal­vány sejtelme sem volt arról, honnan vette magát ez a nemvárt megtiszteltetés. Apró szemeivel hol erre, hol arra sandított, végül is az elnökön pihent meg tekintete. Kivicsorílotta sárga fogait, de nem hajolt meg, hiszen részére nem szükséges az elnök protekciója. Ceznohát észre sem vette, hiába hümmögött az feléje, annak jeléül, hogy ő tolta oda a hamutartót. Hosszú es fölös­leges erőlködés után tehát Ceznoha újra papírstaniclit sodort és lehunyta szemét. Ügy tett, mintha semmi a vilá­gon nem érdekelné. Alszik. Pedig dehogyis aludt! Át­kozta a sorsot, hogy ilyen mostoha hozzá ... Fialka Ciprián nem dohányzott és nem is tétovázott soká. A hamutartó tartalmát kiszórta a papírkosárba, néhány pillanatig eljátszott az üres hamutartóval, aztán tenyerére helyezte és mintha tálcán tálalná, egyenesen odanyújtotta Bramuska titkárnak. Hogy hozzá érjen a kezével, mélyen meg kellett hajolnia. így volt ez jó. Hadd legyen ez a nyílt gesztus kézzelfogható bizonyí­téka annak, hogy ő Bramuskára egyáltalán nem harag­szik. Bramuska biztos lehet benne, hogy Fialka Ciprián részéről a legnagyobb megbecsülésnek örvend. És ha Bramuska megérti ennek teljes súlyát, bizonyára nem teszi meg a feljelentést Fialka ellen az elmúlt évi feketeszállítások miatt. És ha ő, Fialka, szövetségre lép Bramuska titkárral, akkor mindenki reszkessen ..! A bban a percben, mikor a zománchamutartó viha- ros kőrútján az elnök elé került, felcsörrent a telefon és az elnök titkárnője közölte, hogy a tele­víziót egyszerűen elvitték a vállalati ifjúsági szervezet tanácstagjai és az ifjúsági klubhelyiségben helyezték el. Ezzel a meg nem kezdett értekezlet szerencsésen véget ért és részvevői könnyű szívvel távoztak. Csak a zománchamutartó maradt az asztalon árván, el­hagyottan, kormosán, piszkosan. Aztán újra kifénye- sítétte a takarítónő, és állhatatosan hirdeti tovább, hogy „Életbiztosítás — a szerencse titka”. * Ismert szlovák író. a kassai írócsoporl vezetője, a Vychodoslovenské Noviny cimü testvérlapunk mun­katársa. to» g> n e> n <a 11 ojiOiig? u oiiicSIta-iLoii £> licaii OiiaiLO ü.q jj pTTOi ^ n o í i e> v i & i i gyű a no iiöiioiionononono iro nononoMC. h'önönoüSI A bányászok a főmérnökhöz küld­tek. Azt mondták: ő majd mindent elmagyaráz. Nemcsak azért, mert ő a legilletékesebb, de mert ő ismeri tógjobban a műszaki problémákat. Először tiltakoztam, de a bányá­szok sem engeditek a huszonegyből. Az egyik azt mondotta mély, basszus hangján: — Nézze csak... én is ismerem a bányát, huszonöt éve vágom a szén­falat. De a főmérnökünk még jobban ismeri. Ezt elhiheti nekem... — A tervekről meg különösen ő mondhat valami érdekeset, — vágott közbe egy másik ember, s ravasz- kás mosollyal hozzátette: — mert bizony érdekes ez az új bánya... Már-már azt hittem, mégis beszél­getni fognak az emberek, de nem. Ennyit mondtak, többet semmit. Azt is elárulták még, hogy a főmérnök neve Konyha Gyula, de a tervekről nem nyilatkoztak. Konyha Gyula? De ismerős ez a név. Kutatni kezdtem emlékeim kö­zött. Honnan ismerem ezt az em­bert? Mert ismerem... igen... biz­tosan ő az... Az a sovány fiatalem­ber, aki... Könnyen megtaláltam. És nagyon meglepődtem. Mert valóban Konyha Gyula a főmérnök. Az egykori so­vány, szerény, halkszavú bányász, aki pár évvel ezelőtt még mint szén­vágó vájár dolgozott a szuhavölgyi üzemnél. Különös az élet. Előfordul, hogy váratlan helyzet elé állítja az em­bert. Én is így jártam Konyha Gyu­lával. Nemrégen mint egyszerű vá­járral beszélgettem vele, most pedig, mint főmérnök nyilatkozik majd ne­kem a Szuhakálló Il-es akna, az új bánya működéséről, terveiről. Az első pillanatban felismertem. Ö nem ismert meg. Mi az, talán megváltozott? Nem, nem változott meg! Főmérnök lett, de most is olyan, mint évekkel ezelőtt. Diplo­mát szerzett: az egyetemen, de most is szerény, halkszavú, csendes és ha­tározott minden kérdésben. Gondoltam, megtréfálom. ■— Körülbelül 30 éves, ügye? — kérdeztem. — Pontosan annyi — nézett rám l&rkesző szemmel, mert nem értette, Csákány és logarléc íróért vagyok kíváncsi éveinek szá­mára, S mikor látta, hogy a máso­dik kérdésem sem a tervekre vonat­kozik, kerekre meresztette a szemét és csodálkozva válászolgatott. — Nemrég még bányász volt a fő­mérnök elvtárs, ügye? — kérdeztem ismét mosolyogva. — Igen, vájár voltam... — vála­szolta és kissé kényelmetlenül érez­te magát, merthát furcsa is: itt jár egy idegen az üzemben és elmondja a főmérnök életrajzát... Én folytattam; — Az édesapja is bányász volt, úgy tudom... — Az, de már nyugdíjas... — né­zett rám és hirtelen megkérdezte: — Dehát honnan tudja mindezt? Nem árultam el, hogy találkoz­tunk már évekkel ezelőtt. Azt mondtam: rájöttem, hogy bányász volt. Csakis bányász lehetett, mert rendkívül jól ismeri a gyakorlati kérdéseket, ö először a gyakorlati kérdésekről beszél és csak aztán a műszaki kérdések elméleti részéről. S ez nem csoda. Vájár volt. Neki nem mondott sok újat a műszaki könyv. Ismerte a gyakorlatot. S itt is ismeri Szuhakállón... Azt mondtam a főmérnöknek: — A beszéde után is rájöhet az ember, hogy tapasztalt bányász volt valamikor. Még jobban csodálkozott. Én pedig elmagyaráztam, hogy olyan szakmai kifejezéseket használ, amelyeket más főmérnök, aki azelőtt nem dol­gozott a szénfal. mellett, nem hasz­nál. így kezdődött a beszélgetés. Aztán átadtam a szót a fiatal főmérnök­nek, aki —, mint a bányász mon­dotta az udvaron, — valóban érde­kes dolgokat mondott az új bányá­ról. A Szuhakálló Il-es akna megyénk legfiatalabb bányaüzeme. Már kö­zel 700 bányásszal dolgozik. És érde­kesen alakul a termelékenység, a bánya kapacitása: ez évben még „csak” 28—34—40, majd évvégére 65 vagon szenet termelnek naponta. Jövőre már 80—90 vagonnal és két esztendő múlva 120—140 vagon szén kerül felszínre ebből a korszerűen feltárt és gépesített bányából. Mindezt pillanatok alatt, logarlé­cen számította ki a főmérnök. Szá­molt, közben magyarázott: elektro­mos robbantással termelnek. Pán­Dicsérte őket. És nemcsak azért, mert jól dolgoznak. Azért is, mert nagyon szereti őket. Odébb mozdította a logarléc szán­kóját s újabb adatot közölt: — Van itt szén bőven, 15—20 évre elegendő. Körülbelül 6 millió tonna, de lehet, hogy több is... — Gondolta valamikor, hogy egy ' Isáilü "v> . A főmérnök Íróasztala mellett. célkaparóra robbantanak. Lengyel maróhengert és gyorsréselő-gépet kapnak. A telepen korszerű épületek állnak. Itt épült fel az ország leg­szebb fürdő-iroda épülete. Büfé is lesz benne. Ez lesz a megye legkor­szerűbb bányája. Itt dolgozik Samu Balázs 9 tagú elővájási csapata, mely már kétszer nyerte el a szocialista munkabrigád címet. A teljesítmény szempontjából a Tátrai-brigád a leg­jobb. és... jegyezni is alig győztem a sok érdekességet, amelyet Konyha Gyula főmérnök elmondott. S bár­mit mondott, mindig hozzátette: — A bányászok... az ón embe­reim. ,. ilyen nagy, korszerű bánya főmér­nöke lesz? — szakítottam félbe... — Őszintén szólva, álmodni sem mertem volna... — Tervei? — Megszerzetn a gépészmérnöki diplomát is — mondotta egyszerűen, mintha csak azt mondaná, hogy: este haza megyek. Még egy diploma a bányamérnöki diploma mellé. Dehát hogyan? Kön­net veszi az időt Konyha főmér­nök? Meg is kérdeztem tőle. Azt vá­laszolta: — Szeretem a munkát. Ha kell, éjjel-nappal itt vagyok. — És a család? — Szépen megvagyunk, van egy kislányom is. — Szórakozás? — Arra is futja. Szeretem a köny­veket. Adyt különösen... — Ennek valami titka van — je­gyeztem meg. — Semmi — mondotta nevetve. — Csak az, hogy jól kell gazdálkodni az idővel. Hogy úgymondjam: ki kell centizni az időt. Érdekes ember. Ezt mások is mondják róla. Azok is, akik bíztak és bíznak benne. Mert nem kis do­log, hogy' egy alig 30 éves fiatalem­ber irányít egy ilyen új bányát, amely hamarosan a megye legna­gyobb bányájává fejlődik. Beszélgettünk a munkáról, az élet­ről, az emberekről, a bánya tervei­ről. S megtudtam, egy igen érdekes dolgot. Egy oly'an tervet ismertem meg, amelynek egyik alkotója Kony­ha főmérnök. Ezt is elmondom, nem titok. Konyha Gy'ula főmérnök es Szlabé János mérnök műszaki ter­vet készített, amelynek alkalmazá­sával teljesen automatizálják a szén- szállítást. A csille magától, gravitá­ciós úton fut az ürítóhely're és on­nan láncpálya emeli fel egy maga­sabb szintre, ahonnan majd lesiklitó az akna szájához, ahol már várják az emberek. A terv készen van, a tröszt most vizsgálja felüL Az új tereprendezéssel, korszerű meddő­hányó építéssel együtt mintegy fél­millió forintba kerül. Meglepett a nagyszabású terv. Ki­derült, hogy Konyha Gyula nemcsak főmérnök lett, s nemcsak a gépész- mérnöki diplomát akarja még meg­szerezni, de terveket is készít, merész, nagy terveket, olyat, amilyen még nincs az országban. Mert bizony me­rész nagy terv: a csille magától, em­beri erő nélkül fut az üritőhelyre és vissza a bányába. így történt. így találkoztam ismét Konyha Gyulával, a főmérnökkel. S még valamit. Munkatársa. Szlabé János mérnök, akivel együtt készí­tették a tereprendezési tervet, szin­tén munkásszülők gyermeke. Hogy miért mondom el ezt is? Azt hiszem, nem szükséges magyaráznom Szegedi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents