Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-16 / 140. szám

Moszkva (MTI) Nyikita Szergejcvics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke csütörtökön este be­szédet mondott a szovjet rádió­ban és a központi televízióban a Kennedy elnökkel való bécsi ta­lálkozójáról. Hruscsov beszéde elején megálla­pította, hogy a kormányfők találko­zói, személyes kapcsolataik kialakí­tása és véleménycseréje rendkívül hasznos. Hasznos a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közvet­len eszmecseréje is. Ügy véljük, hogy az ilyen találko­zások szükségesek, természetesen olyan feltételek mellett, ha a kor­mányfők az államok közötti béke biz­tosítására törekszenek — mondotta Hruscsov. — A magunk részéről mi mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy biztosítsuk a nemzetközi feszültség enyhülését, az államok kapcsolatainak normalizálását. Az általános és teljes leszerelésről A különböző érintett kérdések kö­stül elsőnek az általános és teljes le­szerelés problémájáról szólt a szov­jet kormányfő. Közismert tény — mondotta —, hogy a Szovjetunió áll­hatatosan és következeteken harcol a leszerelés kérdésének megoldásáért. A szovjet állam évtizedek óta a vi­lág elé tűzi ezt a kérdést. A Szovjet­unió már 1922-ben a nagy Lenin kez­deményezésére a genovai konferen­cián javasolta, hogy valósítsák meg az általános és teljes leszerelést. A második világháború után, amely annyi gyászt és nyomort zúdí­tott a népekre, kettőzött energiával harcolunk a leszerelés problémájá­nak megoldásáért. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és e szervezeten kívül is felhasználunk minden lehetősé­get arra, hogy kivívjuk a problé­ma pozitív megoldását, kiküszö­böljük az új világháború veszé­lyét. Mivel azonban a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók a leszerelésre, nem sikerült semmiféle pozitív ered­ményt sem elérni. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az ENSZ-közgyűlés elé terjesztettem megvitatásra, jó alapot jelentenek a leszerelés problémájának megoldá­sához. Ha ezeket a javaslatokat el­fogadják, akkor a népek örökre meg­szabadulnak a fegyverkezési hajsza súlyos terhétől,' a pusztító rakéta- nukleáris háború veszélyétől. Kije­lentettük — és most kategorikusan megismétlem —, hogy ha a nyugati hatalmak beleegyeznek az általános és teljes leszerelésbe, akkor a Szov­jetunió kész elfogadni bármely el­lenőrzési rendszert, amilyet csak előterjesztenek. Csakis a legszigorúbb ellenőrzés mellett megvalósított általános és teljes leszerelés viszonyai között le­het elérni a bizalmat és valóban megteremteni az . államok békés együttélésének olyan feltételeit, ame­lyek között egyetlen ország, vagy csoportosulás sem fegyverkezhet ti­tokban, hogy más országokat megtá­madjon. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy Június 19-én Washingtonban tárgya­lások kezdődnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a leszerelés kérdéséről. „Szeretnénk remélni, hogy ezúttal végre konstruktív köze­ledést látunk majd az Egyesült Álla­mok részéről” — mondotta Hrus­csov. A következőkben a nukleáris fegy­verkísérletek betiltásának kérdésé­ről szólt Csaknem három éve folytatunk Cenfbcn tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Angliával erről a kér­désről. Annak ellenére, hogy a tár­gyalások során elébe mentünk a hyugati hatalmak egész sereg óha­lának, a tárgyalások semmiféle konkrét eredménnyel sem jártak. Most újabb nehézségek merültek kd- A nyugati hatalmai, nem hajlan­dók elfo’gadni az ellenőrzés formáira vonatkozó javaslatainkat Mi a lényege javaslatainknak? Kezdetben lehetőnek tartottuk, hogy elfogadjuk a nyugati hatalmak ja­vaslatát, arra vonatkozóan, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetését el­lenőrző rendszer végrehajtó szervet egy, — a felek közötti közös meg­egyezés alapján kinevezett — sze­mély vezesse. A kongói események azonban fi­gyelmeztettek, megtanítottak ben­nünket, hogy amint mondani szok­ták — helyén legyen az eszünk. A Kongói Köztársaság kormánya segít­ségért fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a belga gyarmatosítók elleni harcában. A Biztonsági Tanács és a közgyűlés ezzel kapcsolatban több jó határozatot hozott. És mi tör­tént azután? Hammarskjöld úr semlegesnek tün­tetve fel magát és. az ENSZ főtitkári tisztségét felhasználva a Biztonsági Tanács s a közgyűlés határozatait a gyarmatosítók javára értelmezte és hajtotta végre. A kongói nép tragé­diája világosan megmutatta, milyen következményekhez vezethet az ENSZ végrehajtó szervének önkénye abban az esetben, ha ezt a szervet egyedül a főtitkár képviseli. Mindent meg kell tenni, hogy ne ismétlődhes­senek meg hasonló cselekmények. Ezt kövételi a népek érdeke, a béke megvédésének érdeke. A szovjet kormány éppen ezért arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló szerződés vég­rehajtásának ellenőrzését a három meglévő államesoport, a szocialista országoknak, a 'nyugati katonai töm­bök tagállamainak, valamint a sem­leges politikát folytató országok kép­viselőinek részvételével kell meg­valósítani Ilyen körülmények között a három államcsoport képviselői csak közösen elfogadott határozatot hoz­hatnak. A Szovjetunió nem követelt és nem követel a maga részére ki­vételes helyzetet. Pontosan olyan jogokat követelünk magunknak, amilyen jogai lesznek a szerző­dés többi részvevőinek is. Mit akarnak viszont a nyugati ha­talmak? A szerződés egyetlen értel­mezőjéül és végrehajtójául valami­féle „semleges” személyt akarnak el­fogadtatni velünk, erre a tisztségre valami új Hammarslkjöldöt akarnak állítani, aki hazánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Őszintén szólva azt akarják, ez az ember en­gedje meg nekik, hogy a Nyugat ér­dekében gátlástalanul folytathassák a hírszerzést területünkön. Ebbe ter­mészetesen nem egyezhetünk és soha nem is egyezünk bele, mivel orszá­gunk biztonságáról van szó. Minden jel arra mutat, hogy a genfi tárgyalásokon nehéz megegyez­ni a nukleáris kísérletek beszünteté­séről a nyugati hatalmak álláspontja miatt. Természetesen mindenki szá­mára világos, hogy a kísérletek be­szüntetése önmagában még nem eredményeznék a nukleáris és rakéta­háború elhárításét. A főkérdés most az, hogy hala­déktalanul megoldjuk az általá­nos és teljes leszerelés kérdését. Az Egyesült Államok elnökének ki­jelentettük, oldjuk még kölcsönös összefüggésben a két problémát: A kísérletek beszüntetését, valamint az általános és teljes leszerelést. Akkor könnyebb lesz megegyezni az ellen­őrző-végrehajtó szerv megteremtésé­ben is. Az általános és teljes leszerelés vi­szonyai között az államok biztonsá­gának kérdése másképp vetődik fel. Nem lesznek hadseregek és nem lesz meg az a veszély, hogy egyik állam megtámadja a másikat. Ilyen körül­mények között a szovjet kormány kész lesz elfogadni a nyugati hatal­mak ellenőrzésre vonatkozó javasla­tait. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a genfi tárgyalások idején Franciaország nukleáris kísérleteket folytat. „Fran­ciaország a NATO-nalk, annak az ag­resszív katonai tömbnek tagja, amely nem titkolja a Szovjetunió ellenes irányzatát, lehetőséget kap arra, hogy tökéletesítse a nukleáris fegyvert nyugati szövetségesei érdekében” -— hangoztatta a szovjet kormányfő. Számolni kell azzal is, hogy Fran­ciaország példáját más országok is követhetik, amikor megfelelő tudo­mányos-műszaki lehetőségek állnak rendelkezésükre. Mindez arra a következtetésre késztet bennünket, hogy a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetése kérdésének megoldá­sát össze kell kötni az általános és teljes leszerelés feladatával. Azt szeretnénk, ha az Egyesült Álla­mok kormánya helyesen értelmez­né álláspontunkat, fez hozzásegítene ahhoz, hogy megtaláljuk az egyez­mény eléréséhez szükséges alapot A német békeszerződés megkötése elkerülhetetlen Hruscsov ezután beszédében a német kérdéssel foglalkozott, amely — mint mondotta — jelentős helyet töltött be a Kennedy elnökkel foly­tatott megbeszéléseken. Ezután utalt arra, hogy az államok közötti háborúk befejezése után, ál­talában békeszerződést kötöttek. Azt hihetné az ember, hogy a kér­dés világos: A német békeszerződés megkötése elkerülhetetlen — foly­tatta a szovjet kormányfő. — Vilá­gos, hogy szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Mi abból indulunk ki, hogy a Németországgal kötendő béke­szerződés , rögzíteni fogja azt, amit már a postdami értekezlet is iticghatározott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem egyszer kijelentette, hogy elismeri Németország Potsdam- ban meghatározott keleti határát, véglegesnek tekinti az Odera—Neisse vonal mentén húzódó határt, s ezt a német és a lengyel nép közötti béke­határnak tekinti. A nyugati hatalmak kormányai tudatában vannak annak, hogy értelmetlen dolog lenne most félvetni Németország határai meg­változtatásának kérdését. E hatalmak képviselői a velünk folytatott megbe­szélések során nem egyszer kinyilat­koztatták már ezt. Azt kérdezzük (Folytatás a 2. oldalon.) VYltfg próleförícti,----------------------------------------------------------------------------------------^ A kohók tövében (3. oldal) Az 57081-es légionista ff. oldal) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 140. szám Ara: 50 fillér 1961. június 16, péntek Felkészültek az aratásra a Vilmányi Gépállomáson (3. oldal) Indulás előtt... Heves diáktüntetés Caracasban az amerikai nagykövet ellen Caracas (MTI) Az UPI és az AFP jelentése szerint szerda este a caracasi egyelem épü­letében baloldali diákok heves tünte­tést szervezték az egyetemi kiállítá­son megjelent Teodoro Moscoso ame­rikai nagykövet ellen. Moscoso az épület kilencedik emeletén tartózko­dott, amikor az egyetemi hallgatók tudomást szereztek jelenlétéről. A tüntető diákok összezúztak a nagy­követ gépkocsiját és több mint két órán át nem mert távozni az épület­ből. Amikor később rendőri kíséret­tel eltávozott, a tüntető diákok «st kiáltozták utána: „Áruló!” — „Az amerikai imperializmus lakájad* Közben új mozdony érkezett a Tiszai Pálya­udvarra. Vezetője, Guzi József, már 1935 óta szá­guld a végtelenbe futó síneken. A fűtő, Sáfrány Aladár, 21 éve „eteti” a mozdonyt, s ő is több­ször kapott oklevelet a jó munka jutalmául. De nézzük csak, mi történik az érkezés után? A mozdonyvezető ki­tekint az ablakon és utasítást vár a forgalmi vezetőtől, aztán... ... mindketten kalapácsot, csavar­kulcsot vesznek a kezükbe és pilla­natok alatt átvizsgálják a 324-es gé­Keleti Pályaudvaron mindenki meg­csodálja. S most, a közelgő vasutas­nap előtt arra törekszenek, hogy to­vábbra is elsők legyenek a tisztasági versenyben. A képen: utolsó simítá­sok indulás előtt Befutott a 424-es „acélparipa” a Tiszai Pályaudvarra. Mindennapos látvány ez. Az azonban nem min­dennapos szorgalom, ahogyan Ara­nyosi István mozdonyvezető és Ka­locsai János fűtő dolgozik. Valóság­gal kifényesítik a mozdonyt, hogy a A szovjet ksraáiy a jivita is teljes következetességgel folytatja a békés egynás mellen élés lenini politikáját Hruscsov elvtárs rádió- és televíziós beszéde a bécsi találkozóról pet, mert az út még nem ért véget tovább mennek Bánréve felé... A képen: a mozdonyvezető és a fűtő munka közben. Fotó: Szegedi László

Next

/
Thumbnails
Contents