Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
▼asärnap, 1961. június 11. ESZAKMAGYARORSZAG s HAZÁNK ÉKESSÉGE: JliHafäred 11 A vígan kanyargó erdei kisvasút > i kocsijaiból színes kendőket, blúzo- j1 kát lobogtat a bükki szél. Az uia- \ J soknak nevetni, dalolni kél kedvük, j r s az utóbbihoz a vonat friss zaka- \ | tolása diktálja a ritmust. A szél fel- j i kapja a kacagást, az éneket szétI [ hinti a hegttoldalon s lenn a völgyII ben az út ezüstös sávján zümmögő j1 autóbuszokig. i [ Ha Lillafüredre utazunk, rend- S | szerint csak a festői tájban gyö- j [ nyörködünk. nem tudunk betelni az j j ózondús, balzsamos levegővel és az « erdők apró rezzenéseivel. Akaratai ! lanul is rabul ejt az erdő, a Bükk j | romantikája. j > A kirándulók ritkán kutatják: milyen kincseket rejt még ez e 11 hegy, milyen érdekességek vannak ! [ ezen a tájon a tcrmészetalkotta j i szépségeken kívül, összeállításunk- i [ bon most ezek közül mutatunk be j p néhányat. A 4ht**M**-t*V**é*r4r+>***4r***4M A „PALOTÁNKBAN"... es A palotánkba is tetszenek menni? — Idős, törődött arcú, kis ember kérdezte. Kezefején erősen pöffeszkedtek a kék erek, mint a fizikai munlcásokén. Amikor jólszabott szürke öltönyében belépett társa mellé a csónakba, a foglalkozását találgattam. Csónakuk lassan távolodott a parttól, de beszélgetésükből még értettem egy töredéket: — Tudod, a mi üzemünkből sokan üdültek már itt is ... Csobbant a víz az evezőlapátok alatt, aztán — a gyorsan elsimuló gyűrűk után ■— ismét a habos bárányfelhőket láttuk a Hámori-tó csillogó víztükrén. Elindultunk a „palotánkba” — ahogyan az idős munkás nevezte, a lillafüredi Palota Szállót. A főbejáraton aranyló betűkkel a tábla: Szak- szervezetek Országos Tanácsa üdülője. Az előcsarnokban szép szőnyegek, csipketerítös asztalok, fényes csillárok, díszes falak. Valaha hűvöste- kinietű, gőgösarcú emberek jártak itt. Ezek helyett ma jókedvű öregeket, vidám fiatalokat találunk. Halk, kellemes zene tölti be a terA lillafüredi Palota Szállóban üdülő dolgozók dolomit bányánál. sétát tesznek a felső met, s ez utánunk szűrődik, amerre megyünk: balra a tágas ebédlőbe (ahol háromféle menü közül választhatnak az üdülők), s a hosszúi folyosókra is, ahol szőnyeg tompítja lépteink zaját. Kik üdülnek itt? Kucs István, a szálló vezetője statisztikával is bizonyíthatja: igen sok a fizikai munkás, a nehézipar, a bányák. a közlekedés, az élelmezés területeiről. Mi is megismerkedtünk néhánnyal közülük. Végh Zoltán feleségével Várpalotáról jött ide. Hegesztő a bányánál. Barhács Imrével, a szolnoki fütőház egyik dolgozójával az üdülő könyvtárában találkoztunk. Miközben a könyvek között válogatott, megjegyezte: — Háromszor voltam már üdülni a Balatonnál. Ezen a vidéken először járok. Rendkívül szépek a tájak, gyönyörű a „palotánk”. Ű is így mondta: palotánk. Aztán mesélt az emlékezetes közös kirándulásokról, a városlátogatásról, a szép jósvafői és aggteleki útról. Pribék Sándor, az üdülő kultúr- felelőse a további terveket ismertette: — Eger után még egy kirándulást teszünk Tapolcára. A bükki túrák napirenden tannak. Itt az üdülőnkben is szórakozunk: a szokásos esti táncosrendezvényeken vagy a tréfás táncversenyeken kívül sakk- és pingpong-versenyeket, irodalmi és ismeretterjesztő esteket, szellemi fejtörő délutánokat is rendezünk. Hadd legyen felejthetetlen emlék az üdülés, a mi palotánkban... Ruttkay Anna Bányászok az erdők koszorújában Lengyel József kőfejtő brigádja éppen früstököl. A fénjrképekct Szabados György készítette. Lassan porosztólunk a Garadna- patak mentén. Az őskohótól valamivel feljebb alacsonytermetű bányász megállásra kér. — Robbantanak a felső dolomit bányán. A kő, nem tudni, hova téved. Pihenjenek egy kicsit. Bum! Bum! — remegteti meg a levegőt a többször ismétlődő robbanás. Az erdő sokáig zúg, morajlik, a hegy hűen veri vissza az aláhulló kövek koppanását. Indulhatunk tovább. Pár lépés után az erdőik koszorúja alatt földszintes, zöldablakos épületet pillantunk meg. Mellette 14 bányász szalonnát pirít. Ügy oda telepedtek a hegy lábához, mintha támasztani akarnák. I— Früstökölünk. Üljenek közénk — invitálnak szíves szóval. — Az újságtól jöttek? Éppen jókor. Már megint áramszünet volt. írják csak meg. , Kiejtésükön érzik a zempléni táj íze, zamata. Mégis megkérdezzük: honnan jöttek? — A Bodrogközből. Mindannyian. — Én már vagy hét éve itt dolgozom a bányánál — magyarázza Lengyel József, a brigádvezető. Otthon érzem magam a Bükk rengetegeiben. S a többiek? — Mind fiatalabbak. De már úgy megszoktuk a szeszélyes Bükköt, mintha itt születtünk volna. — Hol laknak? — A kanéiban. A kancelláriában. Lenn Hámorban. Minden szombaton jön értünk a fakarusz, hazavisz a Bodrogközbe, hétfőn pedig visszahoz. Az utazás ingyenes — a gyár fizeti. — Nem élünk rosszul, de azért élhetnénk jobban is. Mert ott van például az ebéd — meséli Vékony József. — Sokszor csodálkozunk, hogy a szakácsné nem vágja el az ujját, olyan vékonyra szeleteli a húst... — Voltak már nálunk sok helyről. Mindig feljegyezték panaszainkat, d,e- hát úgy látszik, megfeledkeztek rólunk. Régóta kérjük, adjanak egy labdarúgó felszerelést, legalább néhány tornacipőt. A minap is tréningezni voltunk a pályán. Az egyik ember bakancsban volt, a másik mezítláb. Képzeljék el, mennyire csörögtek a bokák ... Beszélgetés közben a munkára terelődik a szó. Szavaikból biztonság, önérzet csendül. Lengyel József, a brigádvezető magyarázza: — Páronként naponta 30 tonna dolomitot kell kitermelnünk. Tíz tagú a brigád, s így 150 tonnát kell útnak indítanunk. Nem mondom, nehéz egy kicsit, de azért még mindig felül voltunk a 100 százalékon. — A keresetünk? Nem panaszkodhatunk. Hét ötven óránként. Ha többet termelünk az előírtnál, prémiumot kapunk. Most nem nagyon számíthatunk rá, mert sok eső esett, így . a dolomithoz meddő tapad. A meddő 1 Néhány percig vesztegelnie kell a kisvonatnak, mert robbantáshoz készülődnek a bányánál. „Forr a víz“ Mintha valami óriás ölelné két karjára védőn a vízmedencéket, úgy ékelődik a hegyoldalak közé a pisztrángtelep. A zöld pázsittal övezett kis tavacskákban szélsebesen suhannak a hosszútestú, ezüstösen csillogó pisztrángok. Ha egy-egy rovar, vagy bogár a víztükör felé téved, csobban a víz, s a hal ölmagasságra ugorva veti magát a zsákmányra. Deleiére jár a Nap. Az éléstáraknál a 27 esztendős telepvezető, Gelencsér Endre szakácskodik két munkatársával. Őrölt hús és takarmány szerepel a halak „étlapján”. A picinyek az akváriumban algát, s apró rákokat kapnak ebédre. Elkészült a menü. A medencékbe pedig rontja a minőséget. Most nem nagyon lesz több 100 százaléknál a teljesítmény. — Ki a művezetőjük? Még válaszolni sem jut idejük, fentről, a bánya felől érces férfihang kiált Letelt a reggeli idő. No, most már tudják, ki a művezető? — válaszolják nevetve. Lassan szedelőzködnek, elindulnak a bánya felé. A csillék hamarosan megtelnek szürke kőtömeggel. Kisvártatva vasúti mozdony pöfög, szuszog, sípol, majd megindul a dolomit- bánj’ászok verejtókes munkájának bükki kincsével a diósgyőri gyár felé Pásztory Alajos pontosan kiporciózva beszórják az eleséget. — Nézze csak, forr a víz! — mutat az előbb még tükörsima medencére a halkszavú telepvezető. S mintha 120 fokos hő kezdené forralni, úgy csobog, zubog a víz. A pisztrángnövendékek bukfenceket hányva, pajkos jókedvvel vetik magukat az úszkáló húsdarabokra. Az eladásra kerülő három-négy éves pisztrángok az utolsó medencében még hatványozottabb mohósággal kapnak a számukra „fejedelmi” ebédre. Végétért az etetés. Most már jut néhány percnyi idő az érdeklődők kielégítésére is. — Elég nehéz a mi munkánk — kezdi a beszélgetést Gelencsér elvtárs. — A pisztráng — sajnos — a legkényesebb az ismert halfajták közül. A tavalyinál mégis mintegy 10—12 százalékkal több hal marad meg a gondos kezelés következtében. Sokan panaszolták azelőttt, hogy a mi pisztrángtelepünk nem ad árut a piacra. Ezen segítettünk. Ebben az esztendőben 17 mázsa halat adunk a fogyasztóknak. Mintegy 14 mázsával növeljük állományunkat. Korábban a különböző halgazdaságok nagy- mennyiségű apró pisztrángot vásároltak nálunk. 1961-ben 300 ezer darabot ajánlottunk fel eladásra. Távozóban a telepvezető két kiapadt medencére mutat. Ezt kísérleti célokra rendezzük be — magyarázza. A halak etetését, súlygyarapodását vizsgáljuk majd. Tudományos munkát is végzünk itt, a tiszavidéki halgazdaság pisztrángtenyészetében. P. A. A kristálytiszta vízben vidáman ficánkolnak a pisztrángom.
