Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
BSZAKMAGYARORSÍAG "Vasárnap, 1961. június 11. Moszkva (MTI). A moszkvai Nagy Kreml Palotában, a Legfelsőbb Tanács üléstermében szombaton délben ünnepi gyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy a szovjet fővárosban tartózkodik dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke és miniszterelnöke. Az ünnepi gyűlést Bobrovnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. Tolmácsolta Sukarno elnöknek és kísérete tagjainak a moszkvai dolgozók üdvözletét, majd hangsúlyozta: a szovjet nép Indonézia és valamennyi más, a gyarmati sorból csak nemrég felszabadult ország őszinte barátja. Hatalmas tapssal fogadták a gyűlés résztvevői a szónoki emelvényre lépő Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogf Hruscsov és Kennedy találkozója „nagy és réménytkeltő esemény volt az utóbbi idők külpolitikai fejlődésében.” A népek azt várják — tette hozzá —, hogy „ezt az első hasznos érintkezést a feszültség enyhítésére irányuló további intézkedések , követik és sikerül megtalálni a nemzetközi problémák összehangolt megoldását.” Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy Sukarno elnök látogatása az indonéz és a szovjet állam szakadat^ lanul erősödő barátságának újabb megnyilvánulása. Megelégedéssel nyilatkozott arról, hogy a Szovjetunió és Indonézia azonos nézeteket vall számos nemzetközi kérdésben. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke végezetül áttekintést adott a szovjet—indonéz kapcsolatok fejlődéséről és kijelentette: „Megelégedéssel üdvözöljük ezt a fejlődést.” Nasution tábornok, indonéz nemzetbiztonsági miniszter, az indonéz hadsereg főparancsnoka beszédében tolmácsolta azt a meggyőződését, hogy Indonéziának Nyugat-Iriánért folytatott harcát végülis győzelem koronázza. Dr. Leimena, az indonéz kormány első miniszterének helyettese rövid beszédében kijelentette; Nagyra értékeli a Szovjetunió kormányának és személy szerint Nyiklta Hruscsovnak a gyarmati rendszer megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseit. Rámutatott a szovjet nép nagy sikereire az új élet építésében és különös elismeréssel nyilatkozott a szovjet emberek neveléséről. „A szovjet nép nagy hazafiakat tudott nevelni, Fidel Castro bessélt a nemzetközi diákszövetség vezetőségének záróülésén Fidel Castro kubai miniszterelnök a nemzetközi diákszövetség vezetőségi ülésszakának pénteki záróülésén beszédet mondott. TASZSZ-jelentés szerint hangsúlyozta, hogy az imperializmus és a gyarmati rendszer olyan teher, amely fékezi az emberiség fejlődését. Mind a gyarmati rendszer, mind az imperializmus az erkölcsi törvényeken kívül áll. A kubai kormányfő leleplezte az imperialista propaganda-gépezet tevékenységét és többek között azt az állítását, mintha a kubai forradalom „a Szovjetunió” és „a nemzetközi kommunizmus” előretörésének következménye lenne. Áz imperialisták — mondotta — nem képesek megérteni az egyedüli igazságot: azt, hogy mi pusztán azért indítottunk felkelést, mert kizsákmányoltak voltunk, mert nem akartunk többé amerikai gyarmat lenni, nem akartuk többé minden kérdésben az amerikai nagykövet engedélyét kérni, vagy minden problémával kapcsolatban kikérni a washingtoni nagykövetség véleményét. Szabadok akartunk lenni és ezért lettünk szabadok. Castro hangsúlyozta, hogy az amerikai imperializmust Kuba ellen alkalmazott agresszív politikájában egymás után érik a vereségek. Ha az imperializmus újabb csatákat akar vívni Kuba ellen, akkor azokat is elveszíti. * Mint az AP közli, a kubai kormány jegyzékben közölte, hogy hajlandó fogadni annak az amerikai bizottságnak küldöttségét, amely a Kubában hadifogságban lévő 1200 zsoldos ellenében jóvátételként járó 500 traktor leszállításának további részleteiről tárgyalna. Az AFP detroiti jelentése szerint a küldöttség hétfőn délután utazik Kubába. Zorin felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén űz angolai háború valamennyi alrikai nép és állam érdekeit érinti New York (TASZSZ) A Biztonsági Tanács péntek délutáni ülésén az angolai vitában felszólalt Zorin, a Szovjetunió képviselője is. A felszólalásokat összegezve rámutatott: a szónokok többsége teljes megalapozottsággal jelentette ki, hogy Portugália Angolában kíméletlen gyarmati háborút folytat, s^ hogy ez a háború nemcsak az angolai nép, hanem minden afrikai nép és állam érdekeit is érinti. Teljesen helyesen mutattak rá, hogy Portugália csakis NATO-beli szövetségeseinek pártfogásával és segítségével folytathatja ezt a pusztító háborút. Zorin leleplezte a portugál gyarmattartókat, akik olyasféle mesékkel próbálják félrevezetni a közvéleményt, hogy az angolai tragikus események a helyi lakosság soraiból kikerülő terrorista elemek tevékenységének következményei. A szovjet képviselő nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Salazar fasiszta kormánya gyarmati háborút folytat Afrikában, tűzzel-vgssal rabszolgaságban akarja tartani egy Portugáliánál tizennégy- szerte nagyobb területű ország lakosságát. Az angolai hazafiak ellen indított büntető hadműveletekben 25 ezer portugál katona és a fel fegyverzett telepesek egységei is résztvesz- hek. Eddig legalább 30 ezerre tehető a helyi lakosság áldozatainak száma és mintegy 80 ezren menekültek Kongóba. Bombázással több tucat békés falut töröltek el a föld színéről. Az öldöklések színhelyén eltcmetetlenül hevernek a bennszülöttek holttestei, több helyen járvány ütötte fel a fejét. Zorin, mint ezt már korábban jelentettük, módosító javaslatot terjesztett be. E szerint a háromhatalmi határozati javaslat érdemi részéhez, amely felhívja a portugál hatóságokat, hogy azonnal szüntessék be a megtorló-intézkedéseket, hozzá, kell fűzni, hogy a Biztonsági Tanács elítéli az angolai nép ellen folytatott gyarmati háborút. Ezt követően a határozati javaslatot és az előterjesztett módosításokat: szavazásra bocsátották. A szovjet módosítás mellett négy küldöttség (a Szovjetunió, és a határozati ja vaslat három szerzője — Ceylon, Libéria és az EAK), ellene három küldöttség (Az Egyesült Államok, Anglia és Törökország) szavazott, négy küldöttség pedig (Franciaország, Ecuador, Chile és a csangkajsekista) tartózkodott a szavazástól. A NATO vezető hatalmai, az Egyesült Államok és Anglia, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai, ezzel megakadályozták a szovjet javaslat elfogadását. Az ülés után Libéria, Nigéria és Ghana képviselői odamentek Zorin- hoz és kézszorítással köszönték meg a szabadságukért küzdő népek jogainak következetes védelmét. (MTI) Merénylet a Marsellle-i kommunista párthelyiség ellen Párizs (MTI) Plasztikbombás merényletet követtek el a fasiszták pénteken este Marseille-ben a Francia Kommunista Párt megyei szervezetének helyisége ellen. A robbanás szerencsére csak kisebb anyagi károkat okozott. A merénylők kiléte felől nem lehet kétség: tettük elkövetése előtt egy falra krétával felírták az OAS, az algíri ultrák és franciaországi fasiszta szövetségeseik terrorista szervezetének, a hírhedt „titkos fegyveres szervezetnek’* kezdőbetűit.. közöttük olyan embert, aki űrutazást tett — Jurij Gagarint” — jelentette ki dr. Leimena. Dr. Sukarno indonéz elnök beszédében a XX. század három legnagyobb eseményének nevezte a szocialista országok létrejöttét, a korábban elnyomott és függő országok felszabadítását, valamint az atomok világában végbement forradalmat, amely kozmikus forradalommá nőtt. Az indonéz államfő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az indonéz nép a maga harcában mindig érezte, a világ békeszerető népeinek, köztük elsősorban a szovjet népnek a támogatását és rokonszenvét. Dr. Sukarno beszédében közölte, hogy a Szovjetunió összesen mintegy 800 millió dollár értékben bocsátott hiteleket Indonézia rendelkezésére. * Dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke és miniszterelnöke tiszteletére a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió kormánya szombaton • délután fogadást adott a moszkvai Kremlben, A rendkívül szívélyes, baráti hangulatú fogadáson N. Sz. Hruscsov köszöntötte az Indonéz Köztársaság elnökét. Hruscsov — többek között — hangsúlyozta: Sukarno elnök több mint másfél évtizede tölti be az Indonéz KÖ7társaság elnökének maras tisztségét. A szabadságért, függetlenségért küzdő indonéz nén kénviselőiének hangja nemcsak Indonéziában hallatszik, hanem az egész világon. Ezt a hangot meghallják a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek. Országaink támogatják Kongó, Laosz Algéria, Angola népeinek jogos harcát azért, hogy kivívják szabad, független, beavatkozástól mentes életüket. Magától értetődő, hogy a szovjet kormány támogatja Indonézia jogos követelését: Nyugat- Irián egyesítését az indonéz anyaországgal — jelentette ki a szovjet kormányfő. Hruscsov befejezésül aláhúzta, nemcsak saját véleményét, hanem Sukarno elnök véleményét is kifejezi akkor, amikor megállapítja, hogy a két ország barátsága a továbbiakban is erősödni fog, a szovjet és az indonéz vezetők mindent megtesznek e barátság továbbfejlesztéséért. Sukarno válaszában köszönetét mondott a meleghangú fogadtatásért. Kiemelte: látogatásának célja nem csupán a személyi kapcsolatok kibővítése, hanem a két ország barátságának továbbfejlesztése. Ez a barátság erős és senki sem bonthatja meg — hangsúlyozta az indonéz elnök, maid rámutatott: Az indonéz nép eltökélt szándéka, hogy folytatja harcát Nyugat-Irián felszabadításáért, folytatja küzdelmét az igazságos társadalom felépítéséért. Ezután bejelentette: az Indonéz Köztársaság legmagasabb kitüntetését kívánja átnyújtani Leonyid II- jics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és magas indonéz kitüntetést Jurij Gagarin őrnagynak, az első űrhajós pilótának is. Az egybegyűltek meleg szeretettel köszöntötték Leonyid Brezsnyevet és Jurij Gagarint magas kitüntetésük alkalmából. (MTI) Itt derű — ott ború E gy hét telt el a Hruscsov—Kennedy találkozó óta, de a világsajtó még mindig a két államfő megbeszéléseiről cikkezik. S e cikkek, kommentárok sok mindent elárulnak. A szocialista táborhoz tartozó lapok — a Pravdával az élen __ nyug odt, optimista hangon írnak a két erötömb vezetőinek megbeszéléseiről, hasznos találkozónak, jó kezdetnek nevezik a kétnapos bécsi találkozót. A Pravda június 5-i vezércikkében azt írja: a „Hruscsov— Kennedy találkozó az új enyhülés folyamatának első lépése”. Ugyanebben a cikkben az olvasható: „Elgondolkozva a találkozó eredménye fölött, a békeszerelő emberek ezt mondják: ez jó kezdet”. Az Izvesztyija cikkírója a következőket állapította meg: „A felhők között megjelentek a fénysugarak és szeretnénk remélni, hogy ezek a jövőben mind jobban utat törnek maguknak.” Az NDK-lapok Walter Ulbricht nyilatkozatát kommentálva azt írják: „Hruscsov és Kennedy bécsi találkozója fontos lépés a népek békés együttélésének a megteremtéséhez.” A moszkvai rádió meg azt mondta: „a bécsi találkozó csalódás az erőpolitika és a hidegháború képviselőinek, mert a béke erőinek malmára hajtotta a vizet.” Hogy a szocialista táborhoz tartozó lapok optimista hangnemben, elégedetten írnak a bécsi találkozóról, ennek megvan minden alapja. Mert a Hruscsov—Kennedy találkozó megfelelt a hozzá fűzött reményeknek, egy sor fontos dologról esett szó a megbeszéléseken, amelyeknek tisztázása segíti a világbéke megteremtését. Olyan légkör alakult ki a bécsi találkozón, amely után könnyebb lesz majd az égető nemzetközi kérdéseket békésen megoldani. A Szovjetunió, a szocialista tábor országai tehát elégedettek. Elégedett lehet a Szovjetunió azért is, niert jól halad a hétéves terv megvalósítása, az újságok egyre több es jobb termelési eredményekről számolhatnak be. A szovjet fővárosban tehát a bécsi találkozó sikere után derű és nyugalom uralkodik. Hruscsov elvtárs vidám hangulatban érkezett Bécsből Moszkvába, s láthatóan nem siet — nem kell sietnie, mint Kennedynek — beszámolni a bécsi megbeszélésekről, hanem udvarias házigazdához illően elkísérte Sukarno indonéz elnököt Szovjetunió-beli körutazására. Sőt annyira jókedvű a szovjet kormányfő, hogy az indonéz elnök tiszteletére rendezett fogadáson még táncolt is. K ennedynek, az Egyesült Államok elnökének azonban egyáltalán nincs ilyen jó kedve. Mint ahogy egy amerikai lap kommentátora kesernyésen megjegyezte: „Ha nem is mondhatjuk, hogy Hruscsov megtáncoltatta Bécsben Kennedyt, az bizonyos, hogy a találkozás után a szovjet kormányfőnek van kedve táncolni, — Kennedy inkább gondterhelt, Washingtonban komor hangulat uralkodik”. S Kennedy gondteltségét, Washington komor hangulatát az újságok híven tükrözik. Az UPI amerikai hírügynökség munkatársa fontosnak tartja kiemelni, hogy „Kennedy és Hruscsov a kulcsfontosságú kérdésekben továbbra sem ért egyet és az újabb találkozóra nincsenek is határozott terveik.” Borúlátóan ír több New, York-i lap is. A New York Times például úgy véli: „Az úgynevezett bécsi szellem túlságosan fiatal ahhoz,, hogy bízni lehessen abban, hogy épségben teszi meg az utat Bécstől Géniig.” A Daily Sketsch írja: „A diplomaták most azt hiszik, hogy közelebb került a megvalósuláshoz a kelet—nyugati csúcstalálkozó. Tévednek. Teljes méretű csúcstalálkozóra egyhamar nem kerül sor. Kennedy televíziós beszéde után pedig tovább romlott Washington és egyes nyugati körök rossz hangulata. Különösen az Egyesült Államok szövetségeseinek nem tetszett, Kennedy televíziós beszéde. A londoni Daily Express első oldalon közölt cikkében sajnálkozással állapítja meg, hogy Kennedy, televíziós beszédében sokkal több helyet szentel De Gaulle-nek, mint MacMillan-nek. A lap politikai tudósítója szerint nemzeti találgatásokra adott okot az a lény, hogy Kennedy lelkesen méltatta De Gaulle tábornokot, de MacMillannal folytatott megbeszéléseit éppen csak, hogy megemlítette. A New Daily című jobboldali angol napilap főszerkesztője Oxíordban mondott beszédében azt a véleményét fejezte ki, hogy Kennedy hazatérve, világosan tudtul adta; „Ezidőszerint Franciaországnak nagyobb tekintélye van előtte, mint Angliának.” Erthető-e Kennedy gondterheltsége, Washington egyes imperialista köreinek komor hangulata. A legteljesebb mértékig. Hogy Washingtonban nem valami rózsás a hangulat, azt aláhúzza az a tény, hogy Kennedy televíziós beszéde után néhány órával Rusk amerikai külügyminiszter megjelent a kongresszusban és pénzt kért. nagyon sok pénzt az elnök programjának végrehajtására. A mammuttrösztök azonban nem szívesen adnak Kennedynek 5 évre 6 milliárd dollárt, különösen külföldi segélyekre. Érthető Kennedy és Washington komorsága, mert a bécsi találkozás után azonnal egy csomó bajjal, elintézendő üggyel kell szembenéznie az Egyesült Államok diplomáciájának. Ilyenek például az angolai vérengzések, a fenyegető nyugtalanság Iránban* a dél-koreai katonai diktatúra bevezetése és ki tudná hirtelen felsorolni, mi minden. Aggasztja az Egvesült Államokat a laoszi konferencia problémája is, ahol az Egyesült Államok még saját szövetségeseinek maradéktalan támogatására sem számíthat. Gondot okoz Washingtonban Berlin is. A Szovjetunió nem hagy kétséget az iránt, hogy a német békeszerződést már nem lehet sokáig halogatni. A z amerikai elnök tehát gondokkal van tele, mind saját hazáját* mind szövetségeseit illetően. Hruscsov elvtárs viszont tele vau önbizalommal és azzal a meggyőződéssel, hogy a kommunizmus, a béke és a szabadság ügye háborús erőszak nélkül is győzni fog világszerte. Fodor László Milliárdosok őrangyala Régi kérdés, hogy kik élnek jobban az osztály társadalom ban, a gazdagok vagy a szegények? Az egyház, amely mindig dötőbiró- nak tekintette magát az ilyen jellegű vitákban — erről a kérdésről is egészen kategorikus véleményt alkot. E vélemény szerint — a szegények élnek jobban. Hallgassuk meg, mit mond erről a kérdésről az olaszországi Lopeto városban megjelenő katolikus bulletin: „A gazdagok soha nem elégedettek sorsukkal. Állandóan az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan gyarapíthatnák tovább vagyonukat. Félnek a tolvajoktól, a veszteségektől, a tőke nem előnyös befektetésétől. Tönkreteszik egészségüket, mert túlságosan sokat és bőségesen táplálkoznak, hajhásszák az élvezeteket, éjszakákat ébren töltenek és néha (!) kiteszik magukat annak a kockázatnak (!) is, hogy vétkeznek. A gazdagokat irígylik. Sok az ellenségük. Végül pedig szüntelenül fenyegeti őket a veszély, hogy tönkremennek, elszegényednek.” Ugye, nem is élet ez, hanem valóságos lidércnyomás! Mennyivel jobb Irta: Sz. Garanyin a szegényeknek! „A szegények kevéssel is megelégszenek, — áradozik a bulletin. — Kevesebb a gondjuk. Nem kell félniök a tolvajoktól. Közelebb vannak Jézus Krisztushoz. Ritkábban fenyegeti őket az a veszély, hogy belebetegednek a mértéktelen táplálkozásba.’’ Ornelia Brocci amerikai apáca, akit „a milliárdosok őrangyalának” neveznek, meghirdette, milyen veszély fenyegeti a „modern” civilizációt amiatt, hogy a vagyonos emberek ki vannak téve a sors kényének- kedvének, s mindentől megcsömör- lenek. Omella nővér abban látja a kiutat, hogy világszerte meg kell teremteni a gazdagok sajátos „menhelyeit”, vagy a milliárdosok „falanszterét”. Már ki is találták a falanszter nevét, — „Tábor”. Központját természetesen az Egyesült Államokban keli megteremteni, tagozatait pedig a kapitalista országokban. A »,Tábor’1 minden tagozatában közcs szállást (hí xus -szállodát) és ktirrfkúf fnyffván idegklinikát) kell építem. A „milliárdosok őrangyal»’" ilyen- képet fest arról, hogy milyen lesz az élet a „Táborban”: a vendégek előtt nem lesz semmiféle korlátozás. Mindenki azzal foglalkozhat, amivel akar. A „Táborba” meg lehet hívni 21 éven aluli lányokat az árvaházakból. Ügy latszik, Omella nővér, áld ismeri leendő „védenceinek” szokásait, a „Táborban” nyaralótelepet és még valami mást akar egyesíteni .. j Ornelia nővér most lazasan terjeszti elgondolását, egyik országból a másikba utazik, hogy rábírja a gazdagokat a „Tábor” eszméjének elfogadására és a felépítéséhez szükséges összegek befizetésére. Azonban a „Tábor” létesítésének eszméje éppen itt ütközik leküzdhetetlen akadályba. A milliárdosok — mint a Messaggiero című római lap közli — minden lelkesedés nélkül fogadták Ornelia nővér elgondolását. Inkább vállalják a gazdagság terheit — ki-ki, kulón-külön. Hiába, furcsa emberek ezek a fit?? bárdosok! Nagygyűlés Moszkvában Sukarno elnök tiszteletére
