Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-09 / 134. szám
Péntek, 1961. június 9. ESZAKMAGYARORSZAG Gyakran szemléli mostanában haragosan az ég alját Novák József, a tiszakarádi Üj Élet Tsz agronómusa. A vendég is úgy kedvesebb, ha ritkábban jön, s most már az esővel is úgy vannak a karádiak, mert — sajnos — az utóbbi napokban rendsze rint beköszönt dörgés, villámlás kíséretében. A sok csapadék természetesen hagy gondot okoz a tsz vezetőinek, a tagságnak. Nem könnyű olyankor szervezni a munkát, amikor állandóan az ég alját kell figyelni. A tsz szorgalmas tagjai mégis igyekeznek úrrá lenni a nehézségeken. A tsz életében például még nem fordult élő olyasmi, mint tegnap. Mintegy hatszázan indultak • határba, hogy gyomtalanítsák a cukorrépát, a kukoricát, A napA mezőgazdaság napi kérdései A munka szervezése a termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági munka szervezése különösen döntő jelentőségű napjainkban, amikor országunkban, de megyénkben is lényegében befejeztük a falu szocialista átalakítását. Több százezer, kisparcellás egyéni gazdaságból szocialista nagyüzemeket hoztunk létre. Ahhoz, hogy ezek a nagyüzemek jól jövedelmező gazdaságokká váljanak, szükség van a megfelelő üzemi arányok megterem- tésére, a munkafolyamatok helyes megszervezésére. A szervezés célja az, hogy az egész munkafolyamatot gazdaságossá tegyük. A kézi és a gépi munkát megfelelő összhangba kell hozni. Ehhez elengedhetetlen és nélkülözhetetlen a munkafolyamatok általános jellemzőinek ismerete. A mezőgazdasági munkák tagolódására jellemző a sok előkészítő- és utómunka. Az előkészítő- és utómunkát helyes arányban kell a fő tennivalókhoz méretezni. A kisüzemben ez viszonylag egyszerű, mert az ösz- szes munkafolyamatokat a dolgozó Paraszt és családtagjai végzi. A különféle feladatok egyeztetése az ő dolga. Ha azonban a nagyüzemben az egyes munkákat más-más végzi, az elkövetett hibák következményeit mindig más dolgozó szenvedi el, s ennek káros következményei lehetnek. Ha pL a cukorrépát más sara- bolja és más egyeli, akkor a sarabo- ló által meghagyott gyomok az egyelő munkáját alaposan gátolják. A munka tervezése, szervezése és minőségi ellenőrzése tehát a mező- gazdasági nagyüzemben döntő jelentőségű, mert az egyszer elkövetett hiba, vagy hanyagság nehezen, '"agy egyáltalán nem javítható ki és az egész termelési folyamatra kihat. A növényápolási munkák elmaradása egyes termelőszövetkezetekben azt eredményezte, hogy például a sajószögedi Dózsa Termelőszövetkezetben 220 katasztrális hold kukorica termőterületről holdankint — májusi morzsoltban számítva — csupán 4,5 mázsás termést takarítottak be. Hasonló okok következtében az igrici Kossuth Termelőszövetkezet holdanként 14 mázsás burgonyatermést ért el 60 hold területén. Nagy gondot kell tehát fordítani a nagyüzemi munkaszervezet helyes kialakítására, a tervszerűség megteremtésére és az anyagi érdekeltség fokozására. A nagyüzemi munkaszervezet helyes kialakításának főbb irányelvei Szövetkezeti gazdaságokban a nagykiterjedésű területek és a nagylétszámú állatállomány az egyes munkafolyamatok megosztott végzését teszik szükségessé, ami azt jelenti, hogy egy dolgozó azonos, vagy hasonló munkakörben dolgozik, illetve ugyanazt a munkát többen Végzik egyszerre. A nagykiterjedésű területeken szükséges a munkacsapatok szervezése. A brigádba szervezett tagok nemcsak a munka elvégzésében, hanem a termelésben is érdekeltek, mivel a gazdálkodás eredményéből mindenki a végzett munka arányában részesül. A régebben gazdálkodó és a közelmúltban alakult termelőszövetkezetek többségében már kialakították a munkaszer- yezet szocialista formáit. Az elmúlt év tapasztalatai szerint a legtöbb termelőszövetkezetben a munkaigényes kapás területeket kijelölték megművelésre a családok és a tsz- tagok között. A kialakított munka- szervezeteken belül azonban érvényesíteni kell a szakszerű szervezési módszereket. Fontos, hogy érvényesüljön a brigád-állandóság elve; azaz minden brigád, több éven át ugyanazon a területen dolgozzék, a brigádtagok huzamosabb időn keresztül ugyanazok maradjanak. Szükséges a termelőeszközök (gépek, fogatok, szerszámok) állandó jellegű kiadása a brigádok részére, amelyért azok felelősséget vállalnak. A helyi adottságok figyelembevételével meg kell állapítani a brigádok és munkacsapatok tagjainak számát. Meg kell határozni az általuk megművelendő terület nagyságát. Termelési áganként speciális, illetve vegyes brigádok kialakítása indokolt a legjobban. Uj termelőszövetkezetekben elsősorban a vezetők gyakorlatlansága és képzetlensége miatt kisebb (360 hold), a régi termelőszövetkezetekben nagyobb (600—1000 hold) területen célszerű szántóföldi növénytermelő brigádokat szervezni. A brigádtagok számát — 10—12 főből álló munkacsapatok megszervezésével egyidejűleg — 50—60 főben ajánlatos meghatározni. Az állandó brigádlétszámot a legnagyobb kézi munkaerőt igénylő hónap alapján kell kialakítani, például 500 hold szántó területen — adott vetésszerkezet alapulvételével a munkaerő-mérleg azt mutatja — július hónapban 60 ember szükséges a munkák időben és jó minőségben való elvégzéséhez. Ebből levonjuk a bevonható családtagok számát (például 20), a brigád állandó taglétszáma tehát 40. Száraz, öntözéses zöldségkertészetekben, szőlőtermesztéssel foglalkozó termelőszövetkezetekben más-más arányú a tervezett létszám aránya. Hire kell még ügyelni? Ä brigádterület meghatározása során ügyelni kell arra, hogy egy- egy brigád részére kijelölt terület lehetőleg egy tagban helyezkedjék el, egy üzemegységet képezzen. A brigádtagok megválasztásakor szem előtt kell tartani az önkéntes jelentkezést, a lakóhelyek távolságát, a tagok rátermettségét és azt az igényét, hogy az egy családba tartozók ugyanabban a brigádban dolgozhassanak. A fogaterőt leghelyesebb a fogatos munkacsapatokba osztva az egyes brigádokhoz kihelyezni. A növényápolási munkák jó elvégzéséhez jelenleg a brigádszervezeten belül alkalmazott, egyénenkénti területfelosztós a legjobb szervezési forma, különösen ha ezt összekapcsolják az anyagi érdekeltség növelésével. Ahol jó a munkafegyelem, gépesített a gazdaság, elegendő a munkaerő és a tagság jobban mozgósítható, ott nem feltétlenül szükséges munkacsapatokat szervezni. Nem szükséges munkacsapatokat szervezni ott sem, ahol a kapásterületeket egyénekre jelölték ki. A kapások felosztása során irányelvként azt is szem előtt kell tartani, hogy a kiosztásra kerülő növények vetés- területe a 2,5—4 holdat ne haladja meg. Az egy tagra kiosztható terület nagysága éves viszonylatban kukoricából, napraforgóból 1600—3200 négyszögöl, burgonya 400—600 négyszögöl, cukorrépa 250—450 négyszögöl. A kijelölt terület«! az ápolási munkákat az előre kidolgozott idényterv, illetve az időjárás alapján, a vezetőség határozza meg. A min*/, az egyik üzemben házi minap ^lmas plakátra lettem figyelmes. Azok az emberek, akik erre jártak, ha röpke pillanatra is, megálltak és elgondolkozva nézték a képet, amelyen anyja ölében kékszemű kisfiú sírt. A gyerek piros arcán nagy könnycseppek gördültek végig. A plakát másik sarkában mentőautó állt, s hordágyon egy embert vittek a fehér kocsi felé. Az illusztráció felett rövid szöveg; „Anyu! Miért nem jön haza apuka?” Alatta fekete betűkkel: „Baleset ellen védekezz!” Milyen jó lenne, ha ezt az egyszerű, de sokatmondó illusztrációt minden bányász emlékezetébe vésné, s erre gondolna, amikor leszáll a föld mélyébe, a megszenesedett élet birodalmába. Évtizedekkel ezelőtt a szénről és a bányászatról úgy beszéltek, mint a verejték és vér keserves gyümölcséről. Volt is ebben sok igazság. Hiszen a feketén csillogó széndarabok gyakran embertelen munka árán, elhullajtott vércseppekkel szegélyezett úton kerültek az erőművek tüzes gyomrába, a kórházak kazánjaiba, a családi tűzhelyekbe. S vajon gondoltak-e erre akkor? — Kevesen. Nemigen vették észre a szénnel telt csillék árnyékában az embert, a bányászt. A fiatalabbaknak ez történelem, melyet az iskolában tanulnak, de az idősebb bányászok mindezt végigélték. Igen, akkor így volt. De most, hogy fejtő- és rakodógépek acélfogai marják a szenet, vasgerendák tartják a szénfal fölött húzódó hegyeket és szigorú rendeletek, törvények védik a bányászok biztonságos, egészséges munkahelyének kialakítását — miért oly gyakori a baleset? Hallottam olyan megjegyzést, hogy minek állandóan azt a természetesnek tűnő dolgot — a munkavédelmet — hangoztatni. De vajon únhat- júk-e addig a beszédet, a felvilágosítást, amíg egyetlen olyan üzemi baleset lesz, amelyet el lehetett volna kerülni?! A hnlptPti statisztika elgondolni uu lesen kozta tó számokat mutat. Több bányaüzemnél aggasztó a helyzet. Nemhogy javult volna, hanem romlott a 100 ezer műszakra eső balesetek száma. Súlyosabbak a sérülések. Pedig 1957 óta, három esztendőn át szinte egyenletesen javult a baleseti arányszám megyénkben. Most viszont — romlik. 1960-ban 59 baleset volt a Borsodi Szénbányászati Trösztnél 100 ezer műszak közben, s a sérülések átlagosan 15 nap alatt gyógyultak. Ez év első negyedében — annak ellenére, hogy valamennyi üzemnél óriási költségeket fordítanak munka' védelmi beruházásokra, biztonsági berendezésekre — ez a szám 62,6-ra, illetve 18,3-ra emelkedett. Miért? Azért, mert az emberék nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, megsértik a technológiai fegyelmet, nem óvják saját és ' munkatársaik testi épségét Nemrég a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi bizottsága is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s több olyan határozatot is hozott, amely minden valószínűség szerint hozzájárul majd az üzemi Június 19 - 30': Műanyaghetek Mint a lapok már hirüladták, június hónapban az egész ország területén a műanyagokat népszerüsitö úgynevezett ,,müanyagheteket” rendeznek. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi vállalatok lázasan készülődnek megyénkben is a júniust 19 és 30 között megrendezésre kerülő, hetekre, amelynek során nagyobb községek állami és szövetkezeti boltjaiban műanyag-kiállításokat és vásárokat rendeznek és szaktanácsokat, felvilágosításokat is adnak a vásárlóknak. Offenzívat indítottak a gyomok ellen Tegnap hatssázan kapáltak a tiszakarádi Új Élet Tsz határában A munka közben megkopott hengereket javítóműhelybe szállítják, ahol a karbantartó brigád újra csiszolja. Átlagosan hetenként kerül sor egy-egy henger felújítására, melynek műveleteit Farkas Béla művezető irányítja. Közügy! balesetek csökkentéséhez. ^nr.ek eredményeképpen a Borsodi és > id- vidéki Szénbányászati Tröszt valamennyi aknájában máris szakszervezeti gyűléseken tárgyalták, illetve tárgyalják meg a baleset elhárítás és munkavédelem kérdését. A tapasztalat szerint az ilyen megbeszéléseken sok hasznos javaslat hangzik el. S ha ezeket a szavakat tettek is követik, az imént említett számok minden bizonnyal megváltoznak. Különösen az ormosi, a szuhavöl- gyi és a miskolci üzemekben van sok tennivaló, hiszen ezeken a helyeken fordul elő a legtöbb üzemi baleset. A Sajóvölgyben, * Edelény- ben, Barcikán és a Mákvölgyben máris javulás tapasztalható ezen a vonalon. Felvetődik a kérdés: kinek és mit kell tennie azért, hogy csökkenjenek a balesetek? Minden vezetőnek és dolgozónak saját munkaterületén be kell tartania és be kell tartatnia .azokat, az előírásokat, törvényeket, amelyek óvják a bányászokat. Közüggyé kell tenni a munkavédelmet. Mert ez nemcsak a szakszervezet, a társadalmi szervek és az üzemvezetés feladata, hanem az egész társadalom ügye! ... ii új társadalmi Napjainkban mozgaiom bontogatja zászlaját, a munkavédelmi őrség. A dolgozók maguk közül kiválasztanak egy bizonyos időszakra valakit, aki azon túlmenően, hogy elvégzi munkáját, vigyáz arra is, hogy körülötte mindenki tartsa be a biztonsági szabályokat. Ezzel az intézkedéssel a munkavédelem a műhely, az akna, vagy a frontfejtés kollektívájának kezébe kerül. S ha ez is kevés, akkor a felelős- ségrevonásoknak és a büntetéseknek kell következnie. Mert a legsúlyosabb bírságolás is enyhébb a baleset okozta sérülésnél, vagy a halálnál. Meg lehet és meg is kell akadályozni a baleseteket. Meg kell akadályozni, hogy egyetlen olyan darab szén is napvilágot lásson, amelyikhez bányászvér tapad. Ebben az országban ilyen szén senkinek sem kell. Soha ne feledje egyetlen bányász, egyetlen műszaki vezető sem, hogy ezt a szenet fegyelmezett, körültekintő munkával vér és könny nélkül is ki lehet termelni. Ne fáradjunk hát a munkavédelem fontosságát hangoztatni. Legyen ez az emberek gondolkodásmódjának és cselekedetének elválaszthatatlan velejárója. Gondoljanak erre, amikor a tárnák sötétjében megvillan a csákány. Ez jusson eszükbe, amikor kimondják a bányászköszöntést: jószerencsét! Paulovits Ágoston Fotóriporterünk jelenti Borsodnádasdról A hegyek között szerényen húzódik meg megyénk egyik legrégibb üzeme, a Borsodnádasdi Lemezgyár. A felszabadulás óta sok változás történt a dolgozók életében, de a gyár területén eddig még csak kisebb korszerűsítésre kerülhetett sor. Ma még nehéz fizikai munkával „duplázzák” a vaslemezeket, emelgetik a súlyos vasakat, remélhetőleg már nem sokáig. A hengerelésre kerülő anyagot Fe- rencz K. Ignác brigádja darabolja széjjel a szükséges méretre a platinavágó ollóval. Napi teljesítményük 360—400 mázsa, ami az együttes jól megszervezett munkájának eredménye. raforgót, a paradicsomot s a többi kapásnövényt. Valóságos offenzíva volt ez. Aki csak szerszámot tudott forgatni, a határban szorgoskodott. Ha lehet, a tsz tagjai minden percet elhódítanak a mostoha időjárás elől. Mintegy 500 mázsa lucernát kaszáltak le eddig, s gyűjtöttek kazlakba, s több mint 200 holdnyi réten kaszálták le, illetve gyűjtötték össze a takarmányt. Nagy szüksége van a tsz-nek a takarmányra, hiszen az egész környéken, de a járásban is úgy ismerik a karódiakat, mint akik nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre, annak fejlesztésére. S amíg a tagok a határban tevékenykednek, a vezetők sem tétlenkednek. Erről győznek meg az agro- nómus, Novák elvtárs szavai ia. — Már készülődünk az aratásra — mondotta —. Eddig két aratógéppel rendelkeztünk, de az a szán- dákunk, hogy a nagy nyári munkák dandárjáig újabb két gépet vásárolunk, s így összesen 420 holdon vágjuk le a gabonát. A gépállomással 340 holdra szerződtünk. Ami fennmarad, azt a tagságnak osztjuk ki, családonként, illetve tagonként 2— : 2,5 hold jut majd kézi aratásra. Na- ! gyón sok a munkánk, mert az a ke<j- ‘ vezőtlen időjárás miatt gyakran ősz- ‘ szetorlódik, de igyekszünk minden időt kihasználni, hogy a nehéz körülmények ellenére is jobban zárjuk a gazdasági évet, mint az elmúlt^ esztendőben. A gyár vezetősége nagy gondot fordít az üzem szépítésére és tisztaságára. Kertai bácsi — a gyár főkertésze — irányítja a parkosítást Foto: Szabados
