Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-09 / 134. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 196L Jön! na 9. Átfogó partizán hadműveletekre készülnek az angolai szabadságharcosok\ Jó üzlet Nyugaton a sláger Leopoldville (MTI) Mint nyugati hírügynökségek közük, Holden Roberto, az angolai népi felszabadító hadsereg főparancsnoka Leopoldvilleben sajtóértekezletet tartott Hangoztatta, az angolai nép fel- szabadítási harca katonailag döntő szakaszba lépett. A hazafias erők hamarosan átfogó gerilla-hadműveleteket kezdenek a portugál gyarmati hatóságok ellen. A portugál offenzívák ellensúlyozására a hazafiak átszervezik a felszabadító hadsereg főhadiszállását és a felszabadító hadsereget különleges partizánhareokra kiképzett alakulatokkal erősítik meg. Roberto hangsúlyozta, elmúlt már annak az ideje, hogy a portugálok reformokat ígérgethessenek. Az an golai nép csak akkor hajlandó letenni a fegyvert, ha kivívja teljes függetlenségét és kiűzi hazája földjéről a betolakodókat. A felszabadító hadsereg főparancsnoka azt is közölte, hogy a nyugatnémet hadsereg 10 000 gépfegyvert ajánlott fel annak a portugál hadseregnek, amely most halomra gyilkolja az angolaiakat. Kennedy kedd esíi televíziós beszédének visszhangja két ország — Marokkó és Etiópia — küldötteinek engedték meg, hogy szavazati jog nélkül részt vegyenek a vitában. t Az ülés első felszólalója Alex Qtraison-Sackey ghanai küldött volt. Rámutatott, Portugália mindmáig megmaradt rabszolgatartó államnak.(£i Felszólította a NATO-tagállamokat, vessenek véget a gyűlöletes gyarmati politikának, amelyet Portugália An-jO golában folytat. Végül kifogásolta, hogy az ENSZ-közgyűlés áprilisban hozott angolai határozata ellenére még mindig semmi sem történt a helyzet normalizálására és felszólította a Biztonsági Tanácsot, hagyja jóvá egyhangúlag a háromhatalmi (afro-ázsiai) határozati javaslatot. Bames, Libéria nagykövete helyszíni jelentések alapján megrázó szavakkal ecsetelte a portugál gyarmatosítók angolai kegyetlenkedéseit. A gyarmatosítók eddig több mint negy-^| ven falut pusztítottak el, a halálos áldozatok száma meghaladja a húszezret és több mint nyolcvanezer em-ü bér menekült el lakóhelyéről. A por-c tugál katonaság felgyújtja a termés ti és súlyos éhínség fenyegeti Angola népért. Mint a TASZSZ jelenti, a Szovjetunió közvéleménye erélyesen követeli, hogy a portugál gyarmatosítók szüntessék be angolai kegyetlenkedéseiket. A Szovjetunió több városában tömeggyűléseket tartottak, s ezek résztvevői felháborodottan bélyegezték meg a portugál gyarmatosítókat és támogatásukról biztosították a függetlenségéért küzdő angolai népet. (Tudósítónktól.) Felcsendül egy melódia, s az ember önkéntelenül is dúdolni kezdi. Csak egy sláger. „ Csak egy sláger ? A Deutsche Woche című nyugatnémet újság nemrégiben meglepő őszinteséggel írta erről a problémáról: „A sláger — betegség. Fanatikusai olyanok, mint a morfi- nisták, akiknek újabb és újabb gyógyszerre vari szükségük. A hatás is mindkét esetben hasonló. Amilyen hatást mérgek csak kiválthatnak, azt Freddy Quinns (egy nyugatnémet slágerénekesről van szó!) hangjával éri el; ezreket foszt meg valóságérzéküktől __” A slá, ger elfordítja az emberek tekintetét és figyelmét a valóságtól, butít és apolitikussá tesz. „A slágerekkel való üzérkedésnek — állapítja meg a nyugatnémet lap — eszmei-politikai jellege és célja van.” Hogy a slágert mennyire felhasználják reakciós politikai célokra, arra többfajta példát is hoz a Münchenben megjelenő hetilap, a Deutsche Woche. Hitler 1939-ben megindította rablóháborúját, ekkor keletkezett az a sláger, amelynek kezdete így hangzott; „Az ilyesmi nem ráz meg egy tengerészt ...” Amikor 1944-ben sötét felhők tornyosultak a hitleristáie egén, s a legostobábbak is kénytelenek voltak számolni az összeomlással, Goebbels újfajta slágert rendelt, amelyre sokan emlékeznek: „Minden elmúlik egyszer...n A nyugatnémet militaristák mar napság is kihasználják a slágerek agytompító hatását. A Rastattban működő Pabel-Kiadő, amelyik különösképp hírhedt uszító kiadványairól, hanglemezsorozatot bocsátott ki. amely csupa indulót tartalmaz. Egy-egy ilyen hanglemez ára 90 pfenning, holott egy-egy hanglemezt általában 4 márkáért árusítanak. óh igen, a sláger a nyugati országokban kitűnő üzlet, jó fogyasztási cikk. Nyugat-Nömetországban a slágerigények 94 százalékát négy konszern elégíti ki. 1959-ben összesen 53 millió hanglemezt gyártottak. Ehhez hozzá kell tennünki hogy 20 lemez közül csupán egy lemezről hallható klasszikus muzsika, színvonalas operettzene, vagy igazán értékes ének- és zeneszóm. A többi sláger. Erich-Peter-Trog Kennedy elnök csütörtökön né- hánynapos pihenésre Palm Beach-be utazott és vasárnap érkezik vissza Washingtonba, hogy hétfőn fogadhassa a hivatalos látogatásra Washingtonba érkező Fanfani olasz mi- .niszterelnököt, Truman volt amerikai elnök Kennedy televíziós beszédéről mondott nyilatkozatában kijelentette, hogy érre a tájékoztatásra szükség volt. „Az amerikai népet fel kell világosítani arról, hogy tulajdonképpen ml is történik a világban” — monsal állapítja meg, hogy Kennedy keddi beszámolójában sokkal több helyet szentel De Gaulle-nak, mint MacMillan-nek. A New Daily című jobboldali angol napilap főszerkesztője szerda este beszédet mondott Oxfordban és azt a véleményét fejezte ki, hogy Kennedy hazatérve, világosan tud- tul adta: ez idő szérint Franciaországnak nagyobb tekintélye van előtte, mint Angliának. "i—» ■ ■ A Magyar Kommunista lljísági Szövetség Központi Bizottságának felhívása Fiatalok! Kiszisták! A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány felhívással fordult a mezőgazdaság dolgozóihoz, hogy fokozott erőfeszítéssel vegyenek részt a tavaszi, nyári nagy mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésében, a gabonatermés gyors betakarításában. palást, a szénabetakarítást és az ara* fást. Dolgozzatok kettős műszakban, vagy ahol erre lehetőség nincs, ott meghosszabbított munkaidőben üzemeltessétek a gépeket. Törekedjelek arra, hogy az aratásnál és a csépié»- nél minél kevesebb legyen a szem- vesztesseg. A Guardian az ENSZ székhelyváltoztatásáról dotta. Az AFP egyik kommentárjában azt írja, hogy Kennedy európai tárgyalásairól szóló beszámolójában „igyekezett képet adni a hidegháború jellemvonásairól és a békés együttéléssel járó kötelezettségekről”, Ennek kapcsán a francia hír- ügynökség kommentátora kiemeli, hogy Kennedyre fontos döntés meghozatala vár az amerikai atomfegyverkísérletek további sorsát és a július 31-re kitűzött leszerelési tárgyalások megkezdését illetően. A Washington Post csütörtöki Számában elismerően méltatja Kennedy televíziós beszédét, de ugyanakkor figyelmezteti az elnököt: „Reméljük, hogy Kennedy nem ámítja önmagát a Nyugaton belüli egység mértékét illetően. Szükséges és helyénvaló volt, hogy elismeréssel adózott De Gaulle-nak és csak nyereség az, ha a nézeteltéréseket őszintén megvitatva, előmozdították a jobb megértést”. A továbbiakban a lap hangsúlyozza, nem lenne helyes, ha eltitkolnák, hogy a szövetségesek között alapvető véleménykülönbségek vannak Laosz- szal és általában az ázsiai politikával kapcsolatban. LONDON. A Daily Express első oldalon közölt cikkében sajnálkozásA Guardian diplomáciai levelezője részletesen foglalkozik Hruscsov azon javaslatával, hogy az ENSZ székhelyét New York-ból más városba, esetleg Bécsbe helyezzék át. A levelező megjegyzi: «ok nemzet — különösen az afrikaiak és ázsiaiak —> kétségkívül úgy. érzik, nem helyes dolog, hogy az ENSZ székhelye a két legfőbb világhatalom egyikének városában van. Azonban áz áthelyezés az Egyesült Államok súlyos megalázása volna, s pagy költségekbe verné az ENSZ-et olyan időben, amikor kétségbeesett pénzszűkében Hruscsov látogatásai Leningradbau Hruscsov szovjet kormányfő, az SZKP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett az obuhovi házépítő kombinátban. A kombinát udvarán hosszasan elbeszélgetett a munkásokkal. A gyérlátogatás után Hruscsov megtekintette a leningrádi házasság- kötő termet. (MTI) szenved, jórészt a kongói költekezés miatt. Ezzel kapcsolatban a Guardian egyik vezércikke megjegyzi: a jelenlegi székházba fektetett óriási összegek egyideig elriaszthatják a szervezetet a költözéstől, de eljöhet az idő, amikor a tagok sürgetni fogják a hurcolkodást. Ostromállapot Bolíviában Bolíviában — idén már másodszor —- bevezették az ostromállapotot. Az ostromállapot bevezetését az országban folyó tömeges sztrájkokkal indokolták. A UPI tudósítója jelenti, hogy a sztrájk következtében a telefonösszeköttetés Bolíviával megszakadt. A tanítás az összes iskolákban szünetel. A Bolíviai Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik amiatt, hogy a kormány intézkedésére letartóztatták Bolivia két szakszervezeti vezetőjét, valamint a kommunista párt két vezető tagját, (MTI) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága készséggel tesz eleget a. kormány felhívásának, felszólit minden fiatalt, hogy teljes erejükkel, fiatalos lendülettel vegyenek részt e nagyjelentőségű munkák gyors elvégzésében. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások ifjú dolgozói! Becsületesen és szorgalmasán végezzétek mindennapi munkátokat, — ha szükséges — kora hajnaltól késő estig, vasárnap Is dolgozzatok azért, hogy kellő időben történjen a növényápolás, a takarinánybetakari- tás és az aratás. Most elsősorban a kukorica kapálást kell meggyorsítani, ezért dolgozzon minden fiatal, minden családtag, az iskolai szünidőre hazatérő közép- iskolás, főiskolás és egyetemista! Segítsenek ebben a faluról az üzemekbe bejáró é's szabadságukat falun töltő ifjúmunkások, alkalmazottak is. Ifjú traktorosok, kombájnvezetők és aratógépkezelök! A gépek zavartalan üzemeltetésével, s jó kihasználásával érjétek cl, hogy a szocialista nagyüzemek a lehető legnagyobb gépi segítséget kapják, növeljétek a gépek teljesítményét, hogy minél nagyobb területen végezhessük cl a kaFiatalok, úttörők! Segítsétek a zöldségfélék szedését, a gyümölcs* szüretclést, hogy minél több felnőtt munkaerő jusson a nehezebb mező- gazdasági munkákra. Felhívjuk a KISZ-bizottságatakat és falusi szervezeteinket, hogy nagy felelősséggel szervezzék és irányítsák az ifjúság minél szélesebb rétegének bevonását a mezőgazdasági munkákba. A korábbi évekhez hasonlóan alakítsanak növényápoló* takarmánybetakarító ifjúsági brigádokat, cscplőcsapatokat. Ifjúsági aratópárok ezrei segítsék a kézi aratást, a gabonabetakarítást. Az alap- szervezetek, brigádok, munkacsapatok és a gépeken dolgozó fiatalok között szervezzék meg az ifjúság nemes versenyét. Bizottságaink és alapszervezeteink a tanácsokkal, a termelőszövetkezetek vezetőivel együttesen mérjék fel* hol van a legnagyobb szükség az ifjúság társadalmi munkájára, s azokban vegyenek részt a hivatali, iskolai, területi szervezetek és a patronáló üzemek fiataljai is. Meggyőződésünk, hogy ifjúságunk — a kiszisták és az úttörők — tíz- és százezrei lelkes és felelősségteljes munkával válaszolnak kormányunk felhívására. (MTI) Elképzeltem, fájdalmas arcokkal, egészséget sóvárgó tekintetekkel találkozom a baleseti sebészet 49-es kórtermében. Jaj, szegény iejemúek, sajnálkoztam magamon, hiszen jó volt a közérzetem, a tavasz is szép volt, s egyszerre mindennek hátat kell fordítani. Mindegy! A felvétel megtörtént. Egy íntágulást leszámítva egészségesnek találtak, s hogy annak idején, 20 egynéhány éves koromban kisebb 6Zívbántalmaim voltak (akkor nősültem), hát azt nem jegyezték fel. Mondták, hogy foglaljam el ágyamat a kijelölt kórteremben. Ekkor már megmásíthatatlan volt minden. Meg kellett barátkoznom a gondolattal: sziké, iiyisz-nyasz. Na, lesz káröröm a kórteremben, gondoltam, mert hát az új beteget némi kárörömmel fogadják, mondván: hamarosan te sem hordozod 176 cm magasan az orrod, vár rád az egyenlőség, a vízszintes helyzet a fehér ágyon. Az új beteget mindig megelőzi a híre. Velem is így volt. A szobában már vártak. Göthös, vértelen, ritkuló hajú, sípolóbeszédű krónikásra vártak. Mert milyen is lehet egy fir- kász? Nyilván azért adta fejét ennek a foglalkozásnak, mert valami jó szakmában hidegvízrevalót se keresett volna, és aztán mindenkinek kell élnie. A potom, 0,1 tonnám (amellyel gyakran gyűlt meg a bajuk a műtősöknek), s a 183 cm magasság csalódást okozott. Aztán őszintén meg is mondták, hogy nem számítottak dokkmunkásra... A felelősséget nyomban szülőimre (s nem az étvágyamra) hárítottam. Feltételezéseim nem váltak be. Káröröm nem volt, de találkoztam szívélyes, szerető szolidaritással. Epés, balesetes, gyomros, sérves, Feljegyzések a kórteremből agyrázkódott új ismerőseimmel gyorsan indult a barátkozás. Nyoma se volt a fájdalomnak, a kinoe arcvonásóknak, s másnap olyan víg csatát vívtunk, hogy F. Imre bátyám, a kedélyes főkönyvelő felkiáltott: — Hagyjátok abba!.., — Miért... ? — Húzódik a sebem ... S mivel a rekeszizmot húzgáló kacaj, gurgulázó jókedv nem állítható meg egyszerű parancsszóval, a párna alá dugtuk a fejünk. S ez a jókedv sohasem vonult ki szobánkból. Nem is igen jutott eszünkbe a műtőasztal, csak mikor előállt a gumikerekes fogat, s kérték, hogy parancsoljunk helyet, vagy éppen kit-kit szépen felfektettek. Nővérek Az eltöltött 10—11 nap alatt kiderült, hogy felőlük is rosszul elmélkedtem. Mint aki idáig a kórházat kívülről szemléltem, azt hittem, zárkózottak, s tanítói komolyságuk hideg áramlata feszélyezetté tesz. Nem. A mi szobánk nővérei-, de mások is derűsek voltak, s mint az élet jó hírnökei, naponta friss levegőt hoztak az életből, a várösból. Kisebb pletykákat, s azt is elárulták, hogy a -Szlnva még mindig lefelé folyik. Szívélyes, közlékeny természetűek, s vitáinknak gyakran voltak közvetlen résztvevői (ha ráértek) vagy döntőbírói. Ugyanis a szebbik nemet csak ők képviselték, s a férfiak — férfiasán bevallva — néha elfogultak. Jó az, ha valaki tisztán lát. Semmilyen kórházi munkától nem riadtak vissza, szorgalmuk kiapadhatatlan, de igen jonéven vették, ha azt látták, hogy nem akarunk jobban betegek lenni, mint amilyenek vagyunk, segítünk magunkon és egymáson, s nem filozofálunk az elmúlásról s az emberi küldetés rövid időtartamáról. Mosolyuk, kedves szavuk mindig enyhülést, felüdülést adott. Az élet utat talál Az életet akkor sem lehet elzárni, ha szigorú portás ül a kórház kapujában, ha a néhány heti kényszerű fogság néhány négyzetméterre korlátozódik is. Az újságos minden reggel eljutott hozzánk, s még vizit előtt sietve szétrakott egy sor napilapot, folyóiratot, mert mindenki mást-mást vásárolt, s aztán csereberéltünk. Ennélfogva a napi politikában talán a külügyminiszternél is járatosabbak voltunk. S amikor az MTK—Diósgyőr vívta csatáját, tranzisztoros rádiót is tudtunk keríteni, s később, mikor a jó magyar csárdások továbbfokozták a hangulatot, népszerűek is lettünk, mert hozzánk jártak a szomszédos kórteremből. Az orvosok Sokszor megfordultak a kórtermünkben. A vizitek kivételével azonban ezek a látogatások igen szűkreszaböttak voltak, mert a miskolci baleseti sebészet, ha lehet ezzel a kifejezéssel élni, igazán nagyüzem. Sokféle beteg érkezik, s érkezhet a nap bármely időszakában. Szegény a szó, amit a csodálat, az elismerés vált ki az orvosok munkája láttán. Sokszor „nyakig” vannak a munkában, mégis újabb és újabb betegekhez hívják őket. Vannak szélcsende- sebb órák ie, ilyenkor, ha egy orvos bejön a kórterembe, már ráérősen mozog, bővebben érdeklődik, s talán adódik alkalom egy kis polémiára is, mint a mi szívélyes osztályos orvosunkkal, Lukács doktorral. Vizit! Ha felhangzott ez a „varázsszó” az egyik nővér ajkán, mint az első körlet katonái a feljebbvalót várva, eltüntettük az újságokat, citrom, ajándékholmi be az éjjeliszekrénybe! A gyűrött lepedők, takarók kisimultak, s az arcok elkomolyodtak. Hamarosan betoppant a főorvos, dr. Csató Péter. Már vagy 7 óra lehetett, de csak úgy, mint reggel, este is többnyire mindig megjelent. (Hogy mikor van szabad ideje, mikor pihen, az előttünk talány maradt.) Az egyik bányász barátunkhoz vette útját* odaült melléje. A fiatalember azért került ide, mert a csille megnyomta a derekát. A főorvos kérdésére barátunk alig győzött válaszolni. Ahogy kialakult a diagnózis, egymás utári adta a rendelkezéseket a betegnek, a több! orvosnak, nővérnek, akik a vizit alkalmával kísérik. Ezután végigjárta a kórtermet, mindnyálunkhoz volt egy-egy szívélyes szava, kérdőbe, vagy éppen derűs megjegyzése. Ezek a szavak olyanok voltak, mint a jó orvosság — gyógyítottak. Másnap a mi bányászbarátunk már derűsen ébredt, úgymond beilleszkedett a kollektívába, megkapta injekció fejadagját. Kicsit jobban ... Vott egy idős bácsi a szobában. Lezuhant egy szekérről, s könnyű agyrázkódást szenvedett. Hamar ^rendbejött, de egész nap nem volt egy szava sem, pihengetett csendesen az ágyon, s ki tudja, mire gondolt, Vizitkoi', mikor állapota felől érdeklődtek, mindig csak ennyit mondott, alig hallhatóan: — Kicsit jól... •— Ezt mondta az elbocsátás napján is. Miután a mentő hazaszállította községébe, Szerencs mellé, mi is mindig úgy érdeklődtünk egymástól, mintha az öreget kérdeztük volna. A válasz is az volt: kicsit jól. Később tudtuk meg, hogy csavaros eszű ember volt a ml János bátyánk. Azt várta, hogy korábbi gyomorbántalmai újból előjönnek, e aztán egy füst alatt ezt is rendbeho- zatja a kórházban. Hiába szívta azonban szorgalmasan a cigarettát és evett olykor dupla porciót, próbára téve a gyomrot, baja nem újult kt Jó is, hogy hazaküldték, Délután kar- töréssel váltotta egy traktorista. Búcsú... Találtunk unaloműző témát a vitához, s így néha észre se vettük: elszaladt a nap. S ha csodálatba ejtett a sok látvány, az egészséget szolgáló megannyi műszer, gép. a gyógytorna s a komplikált operációról szóló megannyi történet, mégis felcsillant a szemem, mikor azt kérdezték, hogy érzem magam, haza akarok-e menni? Jöttem örömmel (vagyis szállított a mentő). Csak akiktől búcsúztam, azoik előtt titkoltam örömöm. Nekik még itt kellett maradniok. de barátságot fogadtunk, s hogy nem feledkeztem meg erről, a fenti sorok is tanúskodhatnak. S mint annyian, én sem felejtem • kórház orvosait, nővéreit, akiket szerető emberségükért megtanultam csodálni és tisztelni. Garami Ernő Az angolai kérdés az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt I tonsági Tanács, hogy folytassa az angolai kérdés vitáját. A Biztonsági Tanács tagjai további New York (MTI) Tegnap immár az egymást követő I harmadik napon — összeült a Biz-j