Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-08 / 133. szám
Csatörtök, 1961. június 8. eszakmagyarország 3 Vendégek ígérteiben takarítják. A csöveket is, a szárat is. — Ezen viszont a Kossuth tagsága csodálkozott — Bizony az jó dolog. S reméljük, Jártamban—keltem ben A csehszlovák vendégek szívesen, nagy érdeklődéssel Kossuth Tsz birodalmát . .. szemlélték az Igrici futatni, elmondani az ember, s akitől vár is valami segítséget. így voltak ezzel Török elvtársék az igrici Kossuth Termelőszövetkezetben is. A hírre, hogy öt kedves csehszlovák Vpndég érkezik — méghozzá mind- annyian jól képzett, sokat tapasztalt szakemberek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői, pártmunkások — bizony megmozdult a tagság és a vezetőség. Gyorsan szám- “avelték mindazt, amit el kell mondani, s mindazt, amit meg kell kérdezni, hiszen tudvalévő, hogy a Csehszlovák termelőszövetkezetek tejlettek, nagyszerűek, őszintén szól- va némi kis szorongás is vegyült a Várakozásba, Mert ami igaz, igaz, az ?6tici Kossuth portáján is lenne még Ísvítanivaló. Ha másutt nem, akkor a nagyüzemesítésnél, a gépesítésnél. K°, de ami késik, nem múlik, hiszen a gépek beszerzése nem megy egyik topról a másikra. Ami viszont a határt, a hatalmas gabonatáblákat illett, van mit nézni, van mit elmondani... És nagyjából úgy történt mindég ahogy azt Török elvtársék várták, elképzelték. Az öt csehszlovák vendég; Inz. Zárórám Ján elvtárs vezetésével, bőséges eső után érkezett, s ez a Kossuth tagságát különösein jó kedvre hangolta. •— Végre esett. A vendégek esót “óztak és ez jó — mondotta a kö- a^öntő után a termelőszövetkezet elnöke. Ezután terepjáró gépkocsiért telefonálgattak, mert eső után jár- “atatlanok az igrici dűlőutak. Hauern az igazi élményt a néhányórás "eszélgetés, a tapasztalatcsere jelenetté. Kiderült, hogy a vendégeket a “®gapróbb részletek is érdeklik. A azervezés kérdése, a tagság fegyelmezettsége, a vetésterület megoszlá- ?a> a pártszervezet munkája. S a végszókhoz mindjárt hozzá is fűzték a maguk őszinte véleményét. A Kossuth Termelőszövetkezet gazdag, sokat tapasztalt közösség, ^tpák Juraj elvtárs, az Upori Álla- jm Gazdaság párttitkára elégedetten aallgatta, hogy a termelőszövetkezet kommunistái pártcsoportonként dolgoznak a legfontosabb területeken 68 népes, erős, sokat segítő közösség a termelőszövetkezet KlSZ-szerveze- j • Persze minden kedves vendég elismerően bólogatott, amikor meg- jmilotta, hogy a Kossuth mennyi kukoricát termel, ötszáznegyven holtát, a szántóterület harminc százaiéit vetették be hibrid-vetőmaggal, fmoem az már csodálkozást váltott ’> hogy e hatalmas táblát felosztják művelésre a tsz-családok között. , — És jó ez így? — szólt közbe Záporán elvtárs. — Hogyan biztosítják ? nagyüzemi feltételeket? Mert ná- m>k nem így van. Nálunk két trak- Íros száz hektárnyi területet kap , aek előkészítik a talajt, elvetik a mikoricát, megkapálják, s ősszel behamarosan nálunk is így lesz, de most még kevés a gépünk. Különösen érdekelte a vendégeket; A találkozás érdekessége — hu mórban sem szegény része — a határnézés volt. A kocsik bizony tengelyig jártak a sárban, s még a cseh-' szlovák vendégek is belátták, hogy1 helyesen cselekedett a tsz vezetősé-i ge. amikor nem fogadta el a vendé-, gek indítványát, a „gyalognézés”-t. Hanem a határ, a hatalmas, nyolcvan holdnyi új telepítésű gyümölcsös,1 a diónyi paradicsomok, és a szép1 > paprikapalántákkal teli kertészet, a dús árpa- és búzatáblák igazán meg-, ^ nyerték a vendégek tetszését. És” megnyerte az olcsón, helyi anyagból előállított sőrehizlalda is. — Egyszerű, de nagyszerű! — lelkesedtek a Kossuth vendégei. — Ha hazamegyünk, megmondjuk a magunkét egy-két JRD-vezetőnek. Lám, nem fontos minden állat számára palotát építeni. Megteszi az olcsó szerfás épület is. Még jobb is, jobban tetszik a sőréiének. Hiszen látjuk, szinte mosolyognak. Jó. hasznos dolog egy-egy ilyen tapasztalatcsere, egyetlen nem jó oldala, hogy csak rövid ideig tart. — Már mennünk kell? Szívesen maradnánk — mondogatták Zahorán elvtársék a látogatás végén. Hanem Rácz elvtárs, a Hejőmenti Állami Gazdaság igazgatója másként vélekedett. A Népkertben hatalmas fák alatt apró gyerekek — milyen aranyos a látvány! És mennyi a gyerek!... Tényleg, mennyi. A hinta körül mamájuk, papájuk kíséretében ti- pegnek-topognak vagy harmincán. A gyerekek türelmetlenkednek, a mamáik, papák még jobban. Miért ez a nagy forgalom? Először azt hittem, azért, mert Miskolcon sok a gyerek. Aztán kiderült, hogy a hinta kevés. Kevés azért, mert a meglévők is rosszak. Tavaly még remélték a szülök, hogy megjavítják a hintákat, de hiába remélték. Négy hinta van, s ebből három használhatatlan. A negyedik hintánál pedig ugyancsak nagy a torlódás. Két-három percnél nem tud tovább hintázni egy gyerek — a többiek már ott izgulnak, topognak mellette. Mi kellene ahhoz a három hintához? Három kis tartócsavar. A szülőik is megállapították ezt, és csodálkoztak. Hát hogyne csodálkoztak volna! A költségvetésben ez súlyos tehertételt jelentene? Szóval, kellene valamit csinálni azzal a három tartócsavarra], azért a rengeteg gyerekért, a türelmetlen szülőkért, akik félórákat ácsorog- nak nyafogó gyerekeikkel, és hát... egész egyszerűen azért, mert a jelenlegi mégiscsak furcsa helyzet... A sátoraljaújhelyi bútorgyár nagyon szép, praktikus és népszerű, úgynevezett varia-konyhabútorokat gyárt. A dolog lényege: a többféle darabból álló konyhabútor tetszés- és férőhely szerint alakítható, állit- ható össze. Ehhez nyilvánvalóan az kellene, hogy a varia-konyhabútor egyes darabjai külön-külön is kaphatók legyenek. Természetesen nem kaphatók. Telefonon megkérdezem a Széchenyi utcai színesbútor üzlet vezetőjétől : miért? A válasz: mert a gyár csak így, garnitúrában készíti és szállítja. (A boltvezető egyébként elismerte, hogy valóban jó lenne darabonként árusitani, mert a vevők is úgy szeretnék. Tehát nemcsak a mi fülünket birizgálta ez a logikátlanság, hanem az igények is ilyen képet mutatnak.) Telefonon hívom a sátoraljaújhelyi bútorgyár igazgatóját. Azt mondja: — Kérem, felőlünk adhatná darabonként is a kereskedelem! Mivél tőlünk garnitúrákat rendeltek, art gyártunk. De hogy mi is ésszerűbbnek tartjuk a darabonkénti árusítást, mutatja az is, hogy az árak egyes darabokra vannak megállapítva, és hogy jövőre úgy szeretnénk a rendeléseket kapni, hogy egy-egy bútordarabból ennyit meg ennyit kérnek... Egyébként — mondta még az igazgató — Budapesten az ő konyhabútoraikat úgy árusitják, ahogy a vevő éppen kéri, külön asztalt, szekrényt, satöbbit... Hát ennek a kérdésnek a ..szakszerű” eldöntéséhez nem lehetünk elég okosak. De hogy itt minden számbajön, csak éppen a lényeg: a vásárlók érdeke nem. az biztos. Esetleg ezt az utóbbi szempontot szem előtt tartva, talán mégis lehetne valami jobb megoldást találni ... Hallania Erzsébet ... s a nézelődés után mindjárt el Is mondták észrevételeiket. hogyan tanulnak a termelőszövetkezeti tagok, mennyi az egyetemet végzett dolgozók száma. Kiderült, hogy bizony náluk több a mezőgazdász, a technikus, mint nálunk. Hanem ami a tagság tanulását, az ezüstkalászos tanfolyamokat és más szakiskolákat illeti, a Kossuth tagságának nincs mit szégyenkeznie. S nincs a termésátlagok miatt sem. — Jók erre a termőföldek — jegyezte meg Hajmacher Jozef elvtárs, járási mezőgazdasági titkár — amikor meghallotta, hogy 45—50 mázsa kukoricát is megad egy-egy hold termőföld. S különösen elégedetten halgatták, hogy kiválóan alkalmazzák a közösben az anyagi ösztönzést, a premizálást Azon viszont már hosszasabban vitatkoztak, hogy miért gok a háztáji gazdaságban a sertés és a szarvasmarha. Ök bizony már léptek egyet előre. A háztájiban nincs anyasertés, csak néhány süldő. Viszont a JRD-ék állattenyésztése már fejlett, erős, képes megfelelő számú hízottsertéssel, sőrével ellátni a népgazdaságot. Hadd jegyezzünk meg itt egy érdekes, sokatmondó számadatot. Csehszlovákiában ma 45 darab számosállat jut száz hektárnyi területre, a népgazdasági tervek szerint azonban 1970-re ez 80-ra emelkedik. Természetesen — mint a beszélgetésből kiderült — sok még a közös vonás a termelőszövetkezetek, illetve a JRD-ék életében. Csehszlovákiában is jelentkeznek még itt-ott a régi, egyéni gazdálkodás némely vonásai, hagyatékai. Előfordul a háztáji és a közös földterület sokszor egészségtelen megkülönböztetése is. y ár szerű“ zöldségtermesztéssel kísérleteznek a Kertészeti Főiskolán e A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Jp'k üvegházában „gyárszerű” zöld- r^Stermesztés kísérleti laboratóri- Uthát rendezték be.- A zöldségtermesztés, egyik legkor- j5?rűbb eljárásával: a vízkultúrával, tp n nevén hydroponicával lu'sérle- jpnek itt. Lényege: a növényeket talajba, hanem apró kavicsok ti*2® ültetik, a kavicsrétegbe pedig yT’oldatot juttatnak. Ez tartalmazza növény számára fontos anyagokat, l .'jűtrogént, a foszfort, a káliumot, a jleiumot, a magnéziumot és a kü- nböző nyomelemeket. ;n.A módszer nagy előnye, hogy al- ynnzásával kiküszöbölhető számos, » bajjal terjedő növényi betegség. hydroponica igen jelentős megtakarítással jár olyan vidékeken, ahol kevés a zöldségtermesztéshez megfelelő minőségű talaj, s így azt mész sziről kell szállítani. Ezen kívül is sok kisebb munkát, anyagmozgatást tesz feleslegessé: az üvegházakban nem kell rendszeresen cserélni, fertőtleníteni a földet, s nincs szükség öntözésre sem. A Kertészeti Főiskola egyik ötven négyzetméteres üvegházában már szedik a vizkultúrát^m termesztett korai paprikát. Ezek a tövek — az előzetes számítások szerint — legalább 25 százalékkal nagyobb termést adnak, mint a földbe ültetet' tek. Tíz különböző tápoldattal kísérleteznek: a vegyszerek és műtrágyák legmegfelelőbb összetételét keresik. Az idén negyvenháromezer, az ötéves terv időszakában kétszázötvenezer hold legelőt és rétet tesznek öntözhetővé Az előzetes tervek szerint az állami gazdaságok már az idén mintegy 15 ezer, a termelőszövetkezetek pedig 28 ezer hold rétet és legelőt tesznek öntözhetővé. Valószinű, hogy az ötéves terv időszakában összesen 250 ezer hold rét- és legelőterületen teremthetik meg a gazdaságos öntözés feltételeit. A következő években kidolgozzák a rétek, legelők komplex hasznosítási tervét. Ez annyit jelent, hogy az öntözési rendszer kiépítésén kívül elvégzik a szükséges talajjavítást és vízrendezést is. A műtrágyázási kísérletek ugyancsak jó eredményeket hoztak. A szakemberek megállapították, hogy a költségek már az első esztendőben több mint kétszeresen térülnek vissza. Uj géptípusok tervezésén dolgoznak a DIMÁYAG konstruktőrei — Igen, igen, de nálunk is lesz mit nézni és egy nap sajnos csak huszonnégy órából áll. , RÖVID NÉHÁNY óra volt csupán, de a vendégek is, a vendéglátók is úgy nyila tkoznak róla: sokat tanultait, sokat tapasztaltak. És ez jó dolog, hiszen a tapasztalás, a tanulás haszna a mi nagy családunkat erősíti. Barcsa Sándor A rendezett Buda" májusban pes^ Ipari Vásáron, a magyar ipar nagy seregszemléjén — mint ismeretes — részt vett konstiy kei óival a DIMÁVAG is. A belföldi és a külföldi szakemberek nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kiállított célgépeket és a nemzetközi élvonalba tartozó különleges finom- húzó-gépeket. A vásár végétért, a kiállított gépcsodákat visszaszállították a gépgyárba. Akaratlanul is kikívánkozott a kérdés, vajon mit csinálnak most a gyár tervezői, hogyan hasznosítják a vásáron szerzett tapasztalatokat, a szakemberek véleményét? Szederkényi Ferenc, a gyár célgéptervezési osztályának vezetője így beszél az üzem céljairól, terveiről: — Gyárunkban nagy jövő, fejlődés előtt áll a célgéptervezés. Már van bizonyos tervezési, gyártási tapasztalatunk. Kialakult egy erős tervező gárda, ez lesz egy nagyobb kollektíva magva. A célgéptervezés, gyártás igen nagy feladat elé állítja a gyárvezetést. A célgépeket ugyanis meghatározott célra, meghatározott munkafolyamat elvégzésére készítjük, s rendszerint csak egy darab szükséges belőle. Ilyen célgép többek között a kiállításon is nagy sikert kiváltó KCC-5/10 csopágyfedél-megmunkáló célgép. Ezt Budapesten működése közben megtekintette Kádár János elvtárs is. és azt mondotta, hogy ez fejlődést jelent a szerszámgépek automatizálásában. Hogy mi a gép sorsa? Visszaszállítottuk és most végezzük a gép „belövését”, azaz kisebb módosítást végzünk rajta, és pontosan beszabályozzuk működését. Körülbelül esy hónap múlva (de lehet, hogy hamarabb) átadjuk a Csepel Autógyárnak. ugyanis rendelésükre készítettük. Több célgépet tervezünk. A Csepel Autógyár részére például érv körasztalos sfkmarógépet készítünk. Ez magyar vonatkozásban teljesen új konstrukció, új típus. Most végezzük a tervezését és a gépet az év végére készítjük el. a „ — többek között — " VOSaron nagy érdeklődést váltott ki a DSG 6x20-as típusú légpárnás csapágyazású gyorssodrógép. Jászai Sándor vezető tervező (a gép tervezője) ezt mondja a gép jövőjéről: — A Kábel- és Sodronykötélgyár igazgatója már a kiállításon kérte, adjuk át nekik a gépet próbaüzemelésre. Egyelőre ezt nem tehetjük. Visszaszállítottuk, felállítottuk a pro- to-üzemben, mert napról-napra figyelni akarjuk, hogyan váltja be a hozzáfűzött reményeket. Fél évig kísérleti üzemeltetést végzünk rajta, utána átadjuk rendeltetésének. Mi a további tervünk? Kidolgozzuk a lég- csapágyas megoldású gyorssodrógép családjának tervét. A légcsapágy megoldás igen jónak mutatkozik, mivel így magas fordulatszámot érhetünk el, ez növeli a gép termelékenységét, s végeredményben importanyagot takarítunk meg vele. A csapágyban nincs kopás, nincs elhaszná; lódó alkatrész, mint a görgős alátá- 1 masztásnál. Kísérletezzük azt is, ho- i gvan csökkenthetjük még a csapágy- 1 kenéshez szükséges levegő mennyisé- 1 get, hogyan tehetjük még gazdaságo• siabbá a gép gyártását, hogyan egy- 1 szerűsíthetjük a gépet, csökkenthet- ; jük az alkatrészeket. ; Egy másik vezető tervező. Garam- völgyi Tivadar is elárul egyet s mást i terveikről. — A mi csoportunk jelenleg egy új, ■ folyamatos lágvítógéo tervén doleo- 1 zik. A tervekkel körülbelül a jövő ■ hónap közepére, a prototípussal az év 1 végére készülünk el. Törekszünk a ■ különböző munkafolyamatok egyszerűsítésére. összevonására. A folyam•>l tos lágvítógépeket közvetlenül a húzó■ gén után kapcsoljuk. A lágyítás olyan • sebességgel történik, ahogy a húzógép ■ dolgozik. Ezzel négy technológiai folyamatot vonunk össze, a gépek kisebb alapterületen elférnek, nincs felesleges anyagszállítás, gyorsabb termelékenyebb lesz a munka. Dolgozunk a kétdobos folyamatos csévélő, nagyobb méretű gépcsaládja tervén is. Érdekes kísérletről, számol be Kuszmann Károly vezető tervező. — A mi csoportunk — mondja — egy új típusú, új rendszerű húzógépen dolgozik. Ez világviszonylatban is jelentős alkotás lesz. Sikerült elérni, hogy a húzógép — az eddigiektől eltérően — csavarás nélkül dolgozza fel az acélhuzalt. A tervekkel hamarosan elkészülünk és megkezdjük a prototípus gyártását. A tervezésnél figyelembe vettünk minden lehetőséget. Az elektromos vezény- lésű félautomata gép elkészítése után hozzákezdünk a gépcsalád kialakításához, terveink elkészítéséhez. Terveinkben szerepel az is. hogy elkészítjük a — kiállításon bemutatott — fokozat nélküli sebességbeállítású egyeneshúzógép nagyobb „testvérének” tervét is. — Az ipari vásár — mondja Havasi Béla elvtárs, a gyár főmérnöke — megmutatta azt is, hogy a szerkesztési osztály dolgozói alig pár év alatt nagy fejlődést értek el, munkájukat siker koronázza. Már ott tartunk, hogy évente 20—25 gép tervét dolgozzuk ki, ennyi új konstrukciójú, újtípusú gépet készítünk el. Konstrukcióink világszínvonalon is elismertek. Egyeneshúzógépeinkkel túlhaladtuk az európai viszonylatban első helyen álló svédeket is. Az eddigi eredmények, tapasztalatok felhasználásával úgy igyekszünk dolgozni, hogy konstrukcióink a világpiacon továbbra is megállják helyüket. Itt nincs megállj a gépek tervezésében* kivitelezésében örök és nagyiramú verseny van és mi ebben a versenyben nem pk-mmk lemaradni. A VENDÉGVÁRÁS mindig némi izgalommal jár. Különösen, ha olyan Vendégekről van szó, akiknek minél több, nagyszerű dolgot szeretne meg-
