Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1961. június A Újabb törekvések a fotoművészetben Tolcsván is várják a szakembereket újabb törekvések nyilatkoznak meg a modern fotóművészet újabb alko­tásaiban. A fotóművészet ragyogó eredményei eloszlatták az új művé­szeti ágat alábecsülő véleményeket. Világosan látják, hogy van egy szé­les érintkezési terület, ahol a fotó­művészet és a képzőművészet, sőt az irodalom és a zeneművészet sajá­tos problémái összeérnek, közös sí­kon vetődnek fel. Főképp a képző­művészet és a fotóművészet érintke­zési területén akad sok azonos prob­léma, melyek megoldása e rokon művészeti ágak fejlődését — lévén mindegyiknek alapja a valóság opti­kai jelenségeinek birodalma — elő­segítheti, fegyvertárát kölcsönösen gazdagíthatja, a korszerű szellemi fejlődést előbbre lendítheti. SZXÍKEBB HAZUNKTA.íAN en­nek a belátásnak • egyik jele az a tény, hogy a TIT művészeti szakosz­tálya és a Miskolci Fotoklub jól megfér egy gyékényen és közösen rendezi fotóművészeti ismeretterjesz­tő előadásait, a fotóművészek pedig rendszerint figyelemmel kísérik a képzőművészeti előadásokat. Leg­utóbb június 3-án tartott az Értelmi­ségi Klubban vetítettképes előadást dr. Király Zoltán, a Magyar Fotó­művészek Szövetségének nagy fel­készültségű, tudományos munkatársa a fotoművészetben megnyilvánuló újabb törekvésekről. A bemutatott szemléltető műveket úgy állította össze, hogy a hallgatóság összeha­sonlíthassa a régebbi, prekompozí- cionális, mesterkélten elrendezett, beállított, tehát a valóságot többé- kevésbé elferdítő, meghamisító fo- toműveket az új törekvéseket képvi­selő művekkel. Természetesen az új törekvésekben is érvényesül bizonyos expresszív alkotó módszer, amely az optikai élményt a művész mondani­Sibelius emlékest Miskolcon Kedden kezdődött meg Finnor­szágban a hagyományos Sibelius Hét, melyet immár minden eszten­dőben megrendeznek. A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő Finn Baráti Kör az idén Miskolcon is megemlékezik Jean Sibeliusról, a nagy finn zeneköltő­ről. Kedden este lelkes kis tábor rész­vételével Sibelius emlékestet tartot­tak a kör vezetői a Nevelők Házá­ban. Tauszig Mária tanárnő meg­nyitója után három úttörő kislány Sibelius dalaiból énekelt finn nyel­ven, majd Erdélyi Lászlóné, a mis­kolci Egressy Béni Zeneiskola igaz­gatója ismertette a zeneköltő életét, munkásságát. Jean Sibelius 1863. december 8-án született. Atyja orvos volt, aki fiát jogásznak szánta, de a fiú csakha­mar otthagyta a jogi egyetemet, és Berlinbe, majd Bécsbe utazott, hogy hegedülni és zeneszerzést tanuljon. 1892-ben, első szerzői estjén, a Kul- lervo szimfóniával kirobbanó sikert arat. Állami ösztöndíjat kap. bejár­ja Európát és fáradhatatlanul alkot. A finn nép gazdag zenei tárházába nyúl kincsekért, hallatlan tehetsége rendkívüli módon forrasztja össze a népit, a misztikust, a különöst, a modernet. Mindamellett nem annyi­ra újító, mint inkább összefoglaló. Harmonikusan egyesíti magában a múlt századi nagy romantikusokat és az e századi folkloristákat. Különös, hogy munkássága mindössze negy­ven évet ölel fel, hatvan éves kora után haláláig, harminckét éven át semmit sem alkot. (1957-ben hal meg.) Erdélyi Lászlóné interpretálásában hanglemezről megismerhette a hall­gatóság a Tapiola című szimfonikus költeményt, a Finnlandiát, a Harma­dik és a Hetedik Szimfóniát. A ze­neköltő életének és műveinek to­vábbi ismertetésére június 15'-én, csütörtökön este fél hétkor kerül sor ugyancsak a Nevelők Házában. Borsodi Gyula valójának szolgálatába állítja, de az új törekvések hordozói lehetőleg kerülik a beállításokat, a mesterkélt elrendezéseket. A természetes opti­kai látványból, csak a művészi cél­juknak megfelelő lényegest ragad­ják ki olymódon, hogy a zavaró lé­nyegtelent háttérbe szorítják, a fe­lesleges sallangokat eltüntetik a kép­ről. Ha mégis elkerülhetetlen vala­melyes beállítás, az a legszűkebbre korlátozódik, hogy a lényeget sem­miképp se vetkőztesse ki természetes valóságából, alapvetően jellemző sa­játosságaiból. A fotóművészet kiak­názza a fototechnika minden új esz­közét, hogy ezek segítségével, az ár­nyék és fényfoltok mesteri alkalma­zásával emelje ki a lényeegt. A fekete-fehér foltokkal, elna- gyolásokkal, árnyalásokkal, a kör­vonalak kiélezésével roppant mű­vészi hatásokat lehet elérni, ame­lyek olykor szimbolikus értelmet adnak, elmélyítik a tartalmi lénye­get. Mint a jó realista irodalmi mű­vekben, úgy sok művészi fényképen is a maga összetettségében mutatko­zik meg a reális valóság. A pozitív és negatív jellemvonások belső ütkö­zéseit, a külső, ellentétes erők har­cait dialektikusán érzékeltetik az új törekvésekre utaló fotoművek. A FOTÓMŰVÉSZEK új törekvé­seit az előadó gazdag képanyaggal illusztrálta, így többek közt a Curie- házaspár, vagy Camus portréja, egy Matisse-t otthoni környezetében be­mutató felvétel, több kitűnő, mar­káns magyar paraszt és munkás-arc­kép, a kongói hajósok küzdelmes életéről, egy terhes anyáról, egy bá­natba merült asszonyról kevéssel is sokat mondó fotográfiák, az ameri­kai huligánok szerelmi életét drá­maian ábrázoló sorozat néhány da­rabja, stb. Király elvtárs végül utalt arra, hogy amint íróinknak sokan tanácsolják, tanuljanak a jó irodal­mi riportokból, úgy a fotóművészek is sokat meríthetnek a művészi szin­tet elérő riportképekböl, amelyekben sok az új eszmei meglátás és az új­szerű formai megoldás. Az ilyen ri­portképekből merített tapasztalatok szerintünk abban is segíthetik a fo­tóművészeket, hogy minél hatéko­nyabban tölthessék be kínálkozó sokrétű társadalmi hivatásukat, (hb) Könnyű maguknak jó bort ter­meszteni, hiszen Magyarországon minden második ember borszakértő, — mondta tréfálkozva a fővárosban valamelyik borversenyen a franciák egyik szakembere. Az biztos, hogy csak kevés helyen tudnak olyan csodálatosan gazdag zamatú bort préselni a szőlőszemek­ből, mint a világszerte híres tokaji hegyvidéken. Az aranysárga, tűzrej- tő aszú, a bódító illatú hárslevelű, a gyöngyöző szamorodni, vagy a köny- nyű furmint mind megannyi kincse vidékünknek. Biztos az is, hogy sok ember ért a borhoz. Könnyűnek azonban mégsem mondható a ter­mesztése, hiszen mind a szőlőműve­lés, mind a bofkezelés a leglelkiis­meretesebb munkát igényli. Azt a tizenegy arany, sok ezüst érmet és három jókora albumot megtöltő ok­levelet például, amelyet a Tolcsvai Állami Gazdaság irodájában látni, nyilván nem. lehetett volna kiérde­melni lelkiismeretes, hozzáértő, sok fáradtsággal járó munka nélkül. Különösen a „hozzáértésnek”, a szakmai tudásnak nagy a szerepe. Mondhatnánk, napról-napra nagyobbak a követelmények, napról-napra többet kell tudni. Az a hatalmas, nagyarányú fejlődés, amely népgazdaságunknak szinte minden területét jellemzi, itt is érezteti hatását. Szakember, egyre több szakember kell. Erről beszélget­tünk Kapás Pállal, a Tolcsvai Állami Gazdaság igazgatójával. A gazdaság hat fiatallal kötött társadalmi szerződést, melynek ér­telmében a fiatalok tanulmányaik befejeztével ide jönnek dolgozni. Négyen közülük főiskolákon tanul­nak. a budapesti Kertészeti Főisko­lán és Debrecenben. Két ösztöndí­jas pedig technikumot végez: Buda­pesten a borászati és Sátoraljaúj­helyen a szőlészeti tagozaton. A diá­kok többsége ismeri a gazdaságot, hiszen vagy itt dolgozott már koráb­ban is, vagy valahol a közelben. Gyakran érdeklődnek a gazdaság munkája, eredménye, problémája iránt, ami már maga is biztató jel a későbbi munkát illetően. A diákok a tanulmányi eredménytől függőd' kapják az ösztöndíjat. Aki jobban ta­nul, az többet kap. A megállapított összeg 350 forinttól 600 forintig ter­jed. Mi lesz a további sorsuk az id* kerülő fiataloknak? — A fiataloknak két évig gyakof“ noki beosztásban kell dolgozniuk ■— válaszolja Kapás igazgató. — Ezt * két évet azonban rendszerint nerí tényleges gyakornokként töltik e'. Ha munkájukkal, szorgalmukkal be­bizonyítják rátermettségüket, akkor öt-hat hónap elteltével már más be­osztásban dolgozhatnak. Természete­sen a fokozatosság elvének megfe­lelően léptetjük mindig előbbre őket — Milyen a gyakorló évesek díja' zása? — A gyakornok fizetése 1300 f°" rint. De lakást és más szociális jut­tatást is kapnak. — És mennyit keres a gyakori» idő megszűnése után? — A beosztástól függően, 1800-t$ 2600-ig. Azok a diákok, akik szerződj kötöttek a gazdasággal, tanulmá­nyaik befejezése után legalább ara­nyi időt kötelesek itt eltölteni ahány évig az ösztöndíjat kapták Természetesen az a cél, hogy ezek 3 fiatalok a négy-öt év letelte után 18 itt maradjanak. Ez lenne az egészsé­ges folyamat. Szükség van a szak­emberekre, hiszen a szőlőtermesztésben is új módon kell gazdálkodni A nagyapáink idejéből megmarad módszereket egyre inkább kiszorít­ják a gépek és a legfejlettebb agro­technikai tudományok szerinti szőlő- művelés. Ismerni kell a vegyszerrí gyomirtást, érteni kell a növényi fiziológiájához, a megfelelő pince­klíma kialakításához, és még som­más szakmai kérdéshez, módszerhez A gazdaságban csaknem ezer erí" bér dolgozik. Közülük mintegy há­romszáz a fiatal. Az egyetemekről >* nyilván fiatalok jönnek majd id* Érthető tehát, hogy a gazdaság veze­tősége igyekszik megfelelő kultúrálj* lehetőségeket is biztosítani dolgozói­nak. Ezzel azonban nincs mindé1* rendben. A gazdaságnak példáé1 nincs olyan épülete, amelyet ilyrí célokra felhasználhatna. A falui)*1 is csak egy mozihelyisége van. & ismeretterjesztő előadások sem sík*' rülhettek a legjobban. Kultúrál» rendezvényeket nehéz szervezni. P? dig a fiatalok szeretnének ilyeslrí" vel foglalkozni, hiszen a tánccsoporí" juk még így is első lett a járási vrí" senyen. Nemrégiben vettek egy tele­víziót, ezt azonban nem tudj*' megfelelő helyre tenni. A körűibe!*» húszezer forint értékű könyvtárat * csak az irodában tudták elhelyezi1' Persze az egyre növekvő — egész­ségesen növekvő — igényeket ne? lehet egyik napról a másikra kielé­gíteni. Mégis, hasznos lenne azrí’j ban, ha az ilyen nagylétszámú g& daságot sikerülne olyan központ*j tenni, amelynek jótékonyan kisug**" zó hatását a falu szellemi élete ' megérezné. Priska Tfbo* ..................................................■■ * Felvétel a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába A miskolci Bartók Béla Zeneművészeli Szakiskolában az 1961—62. tanévre szóló felvételi vizsgákat az alábbi időpontokban tartják: június 19-én, hétfőn és 20-án, kedden reggel 9—13 óráig és délután 14 18 óráig a szaktanárképzőben, június 21-én, szerdán reggel 9—13-ig és délután 14 —18 óráig pedig a szakiskolai osztályokban. Felvételre lehet jelentkezni az összes fúvós — fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona és tuba —, az összes vonós —- hegedű, gordonka (cselló) és gordon (nagybőgő) —, valamint magánének tan- szakok ra A száktanárképzőbe azok vehetők fel, akik valamely középiskolában sikeres érettségi vizsgát tettek, és valamelyik zeneművészeti szakiskolá­ban jó eredményű végbizonyítványt szereztek. A szakiskolai osztályokba pedig azok nyerhetnek felvételt, akik valamelyik zeneiskolában a fúvós tanszakokon legalább 2 évet. a vonós- és magánének tanszakokon pedig a VII. zeneiskolai osztályt jó eredménnyel elvégezték, s a felvételi vizsgán az előírt követelményeknek mindenben megfelelnek. XXV. Hajnal felé szenderedett el, ami­kor már egészen közel volt a virra­dat ... Reggel, sorakozó után kihirdették, hogy negyvenen itt maradnak, a többiek pedig folytatják útjukat Na- Fac irányába. A névjegyzékből so­rolni kezdték az ittmaradók nevét Gazsó egész bensejében remegett... A reggeli napsütésben félelmetes látványt nyújtott a karókba húzott koponyák sora. Amikor az utolsó név is elhang­zott, fellélegzett. Ö nem volt közöt-1 tűk. A negyven légiós kilépett, a többiek megkapták az útravaló kon-, zérvét és kocsira szálltak. A tank hamarosan feldübörgött.... Délután négy óra lehetett, amikor a karaván elérte Na-Facot. Az út si­ma, zökkenőmentes volt... Na-Fa- con két erőd állt, egyik az út men­tén, a másik néhány száz méterrel távolabb, egy dombon. Igaz, az út­menti erőd nem volt egészen készen, még dolgoztak rajta. Amint a kara­ván elhaladt mellette, éppen hatal­mas kilövőréseket készítettek a lé- "^Wnisták a földből és fából épült falakra. Az építők, néhány percre abbahagytak a munkát és integet­tek a karaván felé, amely éppen be­fordult a dombtetőre vezető úton ... A két erőd között kisebb vietnami település húzódott, mely mintegy 20 —25 bambusznádból készült kunyhó­ból állt... A karaván tagjait a felső erődben meleg étellel, borral várták. Gazsó ebéd után szorongva nézett szét az erődben. Itt azonban semmi jel nem mutatott harcra, öldöklésre. A na-facíak mosolyogva mesélték, hogy 16 hónapja vannak itt, de még alig kellett kezükbe vermi a fegy­vert. A környéken csendesség van. Gazsó itt sokkal több magyar be­szédet hallott, mint az előbbi erőd­ben. Az egyik fekete, hullámos hajú fiú nagyon ismerősnek tűnt. — Szervusz. Én már láttalak téged valahol. — Nekem is rémlik valami. Nem budapesti vagy véletlenül? — De igen. Sokat jártam a Rudas fürdőbe. — Ez az. Most már emlékszem! Én is gyakori vendég voltam ott... De most... légiós ruhában alig ismerte­lek meg... — Hogy éltek itt? ... — Ragyogóan! A szó szoros értel­mében. Hosszú idő óta szinte alig hangzott el lövés ezen a vidéken. — Mióta vagy itt? — 1947 elején kerültem ide a töb­biekkel. Tizenhat hónapja élünk itt békés egyetértésben. Jóformán sem­mi dolgunk nincs ... Szeretném, ha itt maradhatnál, de nem tudom, fel- töltik-e századunkat... Nem esett el közülünk senki, csupán néhány betegünk hiányzik. Kórházba vitték őket... — Mennyi távol-keleti szolgálatra angazsáltál? — Két évre. Nemsokára lejár. Utána úr vagyok, pajtás! Franciaor­szági állampolgárság, munka, ren­des megélhetés, rettegés . nélküli élet következik! Gazsó keserűen elmosolyodott... Gondolkozott, megemlítse-e annak a lengyelnek és sok társának esetét, akivel vietnami partraszállásakor találkozott? Elmondja-e, hogyan játszották ki a kiszolgált légiósokat? Elmondja-e, hogy a kutya sem törő­dik velük, hazaszállítás helyett arra akarják őket rávenni, hogy újabb távol-keleti szolgálatot vállaljanak... Nem említette meg... Mosoly­gott ... Társa karonfogta és vidáman von­ta a kantin felé. Sokáig borozgattak és beszélgettek az itteni dolgokról, magukról... Gazsónak egy kicsit fe­jébe szállt a bor... Nyomasztó, szo­rongó hangulata — amely napok óta fogva tartotta — némileg felenge­dett. Kedvtelve hallgatta az egyre jobb kedvű fiút <.. ö maga azonban még mindig keveset beszélt... Ta­karodókor azon gondolkodott, hogy tulajdonképpen szívesen maradna-e itt, vagy sem... Maga sem tudta el­dönteni ... Korán reggel közölték a karaván felsorakozó tagjaival, hogy 20 fő itt marad, a többiek tovább mennek. Gazsó nem került a húsz ember közé. Már gépkocsin volt, amikor észrevette újdonsült barátját. Az lábujjhegyre állva integetett feléje. — Katona szerencsét! —1 kiáltotta. Gazsó visszaintegetett a hullámos­hajú fiúnak, akinek tulajdonképpen még a nevét sem tudta ... Csupán a számára emlékszik valamennyire ... A kantinban este véletlenül a csuk­lójára erősített rézlapra esett pillan­tása ... A fejszáma valami 26 ezer­rel kezdődött, a másik három szám­jegyre nem emlékszik ... ... Tizenegy órára a karaván Fu~ tingra erődjéhez érkezett... Á nézelődőt lehangoló látvány fo­gadja. Az erődbe vezető út két olda­lán sírok, sírok ... S aki közelebbről megnézi a sírfeliratokat, megdöbben. Ilyeneket olvashat; Vasas Béla 1933 —1948, Sztaniszlav Jaeobsky 1930—• 1948, Nemes József 1932—1948, Aldo Giardini 1928—1948, Kovács József 1933—1948, Karl Hermann 1930— 1948. Tizenöt-tizenhat éves fiúk pihenik Itt örök álmukat... És nagyon sok közöttük a magyar... Az erőd felé vezető úton kis pata­kon haladt át a karaván. A patak erőd felőli oldalán település nyomai látszottak; itt összedőlt falak, amott üszkös gerendák. Egyetlen ép tégV ház állt csak a patak partján, de * is meg volt rongálva. , A karaván megállt. A kocsi*0; nem mehetett fel az erődbe, ezért F úton maradt. A légiósok gyalog ^ dúltak az erőd felé, a kocsi oszlop' pedig erős őrség vette körül. Az erőd hirtelen összetákolt kotmány benyomását keltette, b3, szott, hogy nemrég építették, de gyors, sietős munka sem tudta e tüntetni az ostrom nyomait. Az 1,1 varon ítt-ott gödrök, becsapódás1^ nyomai árulkodtak, a parancstm, épület ablaka fölött friss téglarak' sok rikítottak. A raktár törött rendája szintén nemrég lezaj*1’ harcokról tanúskodott. Gazsó kissé szorongva nézett s1 , Sivárság, pusztulás nyomai mind^ felé. Hallott valamit a futingrai erí ostromáról, de szeretett volna dent pontosan tudni. Mert másképp*, mondják és íriák az eseményeket franciák, ismét másképpen vélekedő, a tárgyilagos szemtanúk. De hol 't. itt. tárgyilagos szemtanú? Vagy v Ián mégis akad?..'. , Figyelni kezdte a beszélgetők' Nem kellett sokáig várnia; harrríű, san magyar hangok ütötték meg ! lét. Azután újabbak és újabbak. Odasietett a két legközelebb ^ magyarhoz. — Szervusztok, fiúk! — Szervusz, földi! — Futingra-beliek vagytok? A mosolygós arcú válaszolt! — Csak én. A barátunk most kezett Rabatból. — Rabatból? — csillant, fel szeme. — Nem ismerted ott Józsefet? (Folytatjuk.) ; DAGUERRE KORSZAKALKOTÓ találmánya óta a fényképezés 123 éves történelmi pályát futott be. Ma már felbecsülhetetlenül fontos sze­repet tölt be az emberi haladásban, a fénykép, a mozi, a televízió, a fo- toriport, a képtávíró nélkülözhetet­len tartozéka a mindennapi életnek. Dé nélkülözhetetlen eszköze a tu­dománynak, az ismeretterjesztésnek is. Végül pedig alkotó eszköze annak az új művészeti ágnak, amelyet fo­tóművészeinek nevezünk. Hiszen a fényképezés eredetileg mint művé­szeti szükséglet indult pályájára. Maga Daguerre mester is festő volt, aki a képzőművészeti szemlélet egy­kori állóvizeit igen megkavarta ta­lálmányával. Mégis, sok ellenvetés hangzott el, amikor „fotóművészei­ről” esett szó. A fotóművész alkotó munkájának tagadói abból indultak ki, hogy „egy masina műve” nem lehet^ művészi alkotás. Nem akarták elismerni, hogy a masina mögött is állhat olyan művészi alkotó szellem, aki a masi­na „látását” a maga meglátásának, a művészi gondolatnak a szolgálatá­ba parancsolhatja. Nem akarták tu­domásul venni, hogy a fényképező­gép és a felvételeket előhívó vegyi anyagok és tartozékok a tudomány segítségével odáig fejleszthetők, hogy a fotóművész kezében épp oly enge­delmes eszközökké válnak, mint a festő kezében az ecset, szobrász ke­zén a véső. vagy a muzsikus kezé­ben a hangszer. Jelenleg azonban már nem akörül folynak a viták, hogy a fotografálás mestersége bizonyos fokon elérheti a művészet színvonalát, hanem ar­ról, hogy a különböző korok fotó­művészeinek alkotásai milyen mű­vészi szemléletet, koreszmét, politi­kai nézeteket tükröznek, milyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents