Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

II ' f* vnag pTOYercmcfT, egyestnteteürl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 151. szám Ara: 50 fillér 1961. júnitu 59, csütörtök Aratják a házát a megyében Kenézlői képek A kenézlöl Dózsa Termelőszövetkezetben az Idén Is nagy területen termesz­tettek korai krumplit. A napokban megkezdték az új burgonya ásását. A gép több ember helyett végzi el a fárasztó munkát. mmm .K I... " ............ ’ 7 ■ ^ A tsz kertészetében alig akad gyom: erről a kertészetben dolgozó asszonyok gondoskodnak. Képünkön: kapálják a nagy jövedelemmel kecsegtető dinnyét. 600 lakos — 50 űj ház A szokatlan meleg meggyorsította a gabonák érését. A napok óta tarló kánikulai forróság következtében megyénk csaknem valamennyi ré­szén előbb arathatnak. Sok helyütt már vágják a búzát is. Az abaúj- szántói járásban is előbb kezdődött a nagy nyári munka, mint a koráb­bi években. Abaújalpáron, Vilmány- ban és Abaújszántón megkezdődött a szovjet búza aratása. A járási tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének, Nikházi elvtársnak a véleménye sze­rint jól fizet a szovjet búza, a járás­ban átlagosan elérik a 13—14 mázsás átlagot. Péntekre befelezik az árpa aratását — várják az ígért kombájnokat a mezőkövesdi járásban A megye déli járásában teljes ütemben halad a nagy nyári munka, az aratás. A kalászosok nagy részét Mint már hírt adtunk róla, a na­pokban adták át rendeltetésének To­kajban az újonnan létesült templom­múzeumot. A helybeliek régóta fi­gyelemmel kísérték az épület rendbe­hozatalának munkáit. Ök is öröm­mel vették udomásul községük gaz­dagodását, hiszen tudták, mint je­lent majd az érdekes, új múzeum az idegenek, a külföldi turisták és az ország más részeiből érkező látoga­tók szempontjából. Tokajban nem­csak a világhírű bortermő vidéket tisztelik ezután az idegenek, hanem a múzeumban megismerik a régmúlt emlékeit, a történelem dicső korsza­kainak tokaji eseményeit, a vidék történetét. A régi templom évek óta kihasz­nálatlanul, üresen állott és pusztult. A kétszázezer forintból — amelyet a község erre a célra kapott — a belső rendbehozatal, a múzeum részleges berendezése már megtörtént. A kül­ső felújításra a jövőben kerül sor, de a múltat idéző emlékek már mél­tó helyet kaptak a belső termekben. Papp Miklós és az ő általa vezetett gyermekek csoportja kezdte meg an­nak a helytörténeti anyagnak a gyűjtését, amely ma a múzeum tár­gyainak nagyrészét alkotja. Régi, kő- és bronzkori szerszámokat, mammutcsontokat, harci eszközöket gyakran vet fel a Bodrog iszapja és az ekevas. De ezeken kívül bekerült a múzeumba a 48-as nemzetőr zászló, továbbá régi borászati eszközök, , edények, szerszámok, Tokaj borke­reskedelméről szóló könyvek, írásos emlékek. De a hegyaljai képzőmű­vészek is elküldték ide Tokaj mai életét ábrázoló műveiket, s a Bod- rogkeresztúri Kerámia Vállalat is adott ajándékba mintadarabokat ké­szítményeiből. Az ünnepélyes átadás után azon­nal megnyitották a közönségnek is a múzeumot. Már az. első napon több mint százan keresték fel Tokaj új Jól fizet a szovjet búza géppel vágják, s péntekre befejezik az árpa aratását, sőt több helyen hozzákezdtek á búza levágásához is. Az őszi kalászosokból biztató a ter­méskilátás. A mezőkövesdi járásban az aratást viszonylag jobban gépesítették, mint más járásokban. Mivel azon­ban a meleg meggyorsította a kalász érését, így mind több helyen elér­kezett a nagy dologidő. Még több gép is elkelne, mint amennyivel je­lenleg rendelkeznek a gépállomá­sok. A Gépállomások Megyei Igazga­tósága megígérte, hogy más gépál­lomások területéről a kövesdi járás­ba irányít nyolc kombájnt. Nagyon várják a járás termelőszövetkezetei az ígéret teljesítését, mert munkate­rület van, egy percig -sem kellene a gépeknek állniok. különösen Mező­kövesden, Szentistvánon, Szomolyán, Mezőnagymihályon, Tardon és Sáj- ban várják a gépeket. Mivel a me­nevezetességét. A látogatottság nap mint nap növekszik, s a turisták, az átutazók egyre nagyobb számban te­kintik meg a Tokaj múltjának és mai életének érdekességeit össze­gyűjtő múzeumot. gye északibb fekvésű részein később érik a gabona, így mód nyílik arra, hogy egyik terület a másiknak gépet kölcsönözzön. Jó volna, ha az igaz­gatóság az ígéretéhez híven minél előbb teljesítené a kövesdiek kíván­ságát. A jövő héten kezdik az aratást az edelényi járásban Míg a kövesdi járásban a búzából vágják a rendet, addig az edelényi járásban még csak most készülőd­nek az aratás megkezdéséhez. A nagy munka a jövő héten kezdődik, de a gépállomások már megmozdul­tak. a géneket a községekbe irányí­tották. Összesen 40 arató-kévekötő gép, 15 kombájn és 2000 aratópár vágja majd a kalászost. A termelő- szövetkezeteknek 18 ezer holdról kell levágniok és betakarítaniok a gabonát. A növényápolásban többnyire jó igyekezetei mutatnak a termelőszö­vetkezetek. különösképpen az edelé­nyi Alkotmány. Hidvégardón ar­ra van szükség, hogy jobban szer­vezzék meg a növényápolást. Meg kell győzni a családtagokat, hogy milyen fontos a termelőszövetkeze­tekben végzett munka. Ha időben, gyorsan megkapálják a kukoricát, a cukorrénát, a napraforgót, nemcsak a termelőszövetkezet, de a tagok is jól járnak. A nagy doTogid?ben sem feledkeznek meg az építkezésről Ezernyi feladatot kell megolda­ni ok a termelőszövetkezeteknek, s ez így van a szikszói Járásban is. A két legnagyobb dologidő találko­zott; a növényápolás és gr aratás. A ;árásban megkezdték a búza aratá­sát is. Szikszón, Aszalón, Kázsmár- kon egyidőben kezdődött a munka. A növényápolásnál sincs különösebb fennakadás, csupán a kukoricában elmaradt kapálást kell pótolni. A szikszói Béke Termelőszövetkezet tagjainak nagvrésze a határban te­vékenykedik. Közben az építőbrigád tagjai sem pihennek. Kétszáz férő­helyes hizlaldát építenek, melynek első felével már végeztek, és előre­láthatólag nem késlelteti semmi a munkát, mert valamennyi anyag együtt van, a tsz rendelkezésére áll. A baksaiak is fontosnak tartják a jészágállomány fejlesztését. Erre mutat az is. hogy saját erőből 50 fé­rőhelyes tehénistállót és 20 férőhe­lyes malacfiaztatót építettek. A BORSÓD MEGYEI HÉT község a kisközségek közé tartozik. Lako­sainak száma alig haladja meg vala­mivel a hatszázat. Mégis — bárki ellenőrizheti — a falu határában egymást érik a frissen vakolt, vagy olykor még csak féligkész házak. A tanács adatat szerint, három év alatt ötven új ház épült Héten! Ebben az esztendőben pedig ismét kiadtak már vagy húsz építési engedélyt. Nem boszorkányság azért ez a do­log, az új házak nem a levegőből lettek, hanem a falu lakosainak szorgalmából. A férfiak között sok az ipari munkás, akik üzemekbe jár­nak dolgozni, de a tsz-nek sincs oka szégyenkezésre. Dolgos emberek a hétiek. S nem is másodsorban: szívügyüknek tekin­tik a falu ügyeit is. Nem fukarkod­nak a munkával akkor sem, ha a fa­lu közös épületeiről, járdáról, vagy egyébről van szó. Sok társadalmi munkát elvégeztek már, s mostaná­ban újra csak azt tervezik: a község­fejlesztéshez hozzáteszik még a két kezük munkáját, hogy a kis község­nek ne kelljen szégj-enkeznie a láto­gatók, az idegenek előtt. Most a járda salakozása ran so­ron. A község vezetői úgy' tervezik, hogy a vagonban érkező salakot tár­sadalmi munkában rakják ki a la­kosok, aztán pedig vasárnaponként fogatokkal beszállítják a falu főut­cájára. IDEJE, HOGY a kultúrotthon szé­pítéséhez is hozzáfogjanak. Festeni kel] ajtókat, ablakokat, falakat, megjavítani a berendezést. Hamaro­san sor kerül a villanyhálózat bőví­tésére is. 130 ezer forint költséggel elérik, hogy a legújabban épült és a most épülő házakon kívül minde­nütt lesz villanyvilágítás Héten. A községfejlesztési alapból marad még elegendő pénz a könyvtár támogatá­sához, a sportpálya rendbehozatalá­hoz is. De nem csupa jó található Héten. Van probléma is. Régóta kémek pél­dául már saját postaügynökséget, mert most Bánréve az utolsó posta, onnan hozza egy kézbesítő naponta a leveleket. Igenám, de ha valaki­nek csomag-, vagy pénzküldemény érkezik, vagy éppen fordítva: ha va­laki csomagot vagy pénzt akar fel­adni, be kell gyalogolnia Bánrévére. S ugye, különösen így nyáridőben, amikor annyi a munka, hogy minden kézre szükség van, nem valami nagy öröm az ilyen félnapos, vagy néhány órás kiesés. A másik panasza a községnek: a mozi. Sajópüspökiben van mozi, de annak éppen öt községet kell ellát­nia. Héten van egy 150 férőhelyes terem a kultúrházban, s az, ha mo­zielőadás van, majdnem mindig megtelik. Kevés már ennek a hat­száz embernek az az egy este, ami­kor Sajópüspökiből áthozzák a fil­met. Van olyan emberük is, aki be­válna mozigépésznek, hiszen villa­mossági szakember, s már többször jelentkezett, hogy tanfolyamra men­ne. De ebből éppúgy nem lett sem­mi, mint a saját moziból. ÉRDEMES LENNE megfontolni a dolgos, gyarapodó és ezért egyre igényesebbé váló hétiek kívánságai!. T7 alamikor, nagyon régen, talán már a tállyai nagyapák sem emlékeznek rá, mikor kapta nevét a rátkai ka­olinbánya lábánál elte­rülő Epres-dűlő. Arra mindenki szentül eskü- dözik, hogy itt, ezen a tájon soha nem termett eper, mégkevésbé mál­na. Most málnát szüretel­nek. Ez az első, igazi, kiadós málnaszüret. Négy esztendővel ezelőtt még itt is szőke kalászo­kat ringatott a nyári szél, s most az édes gyöngyökből összefűzött málnát szüretelik. "Lá­nyok. asszonyok kicsiny edényekkel, s hófehér papirossal bevont tál­cákkal, óvatosan lényed­nek a málnabokrok kö­zött, Nótájuk csak né­ha-néha apad, amikor egy-enn szem málnát kóstolóként, meo minő­sért ellenőrzésként örö­kösen csicsergő szájuk­ba kannak. Férfinépet napokig sem látni, ez kizárólag az asszonyok dolga. Nagyritkán ki­látódat Horváth Béla, a málnatermelő szakcso­port elnöke, de ö is in­kább csak tanácsot kár az asszonyoktól a mál­naszüretet illetően, mert JlláLncu ziitelett ugyan ki vitatná el, hogy ehhez a szürethez legjobban az asszonyok értenek. í] élű tán 5 óra tájt jártam náluk. Legalább harmincán hajlongtak a málna- bokrok között. — Jött volna csak előbb! Nyolcvanon vol­tunk ma. Nyolcvanon. De sokan megijedtek a záportól, s hazaszalad­tak. Pedig milyen rosz- szul tették. A málnának az a rossz tulajdonsága, hogy ka a beérés után egy nappal is tovább marad a bokron, már pereg. — Ki itt a brigadé- ros? — Nálunk nincs ilyen. Mi gazdának nevezzük. Az alacsony, napbarní­tott. szüntelen mosolygó asszonyka, Motil Lászió­né kötényébe megtör li kezét, s bemutatkozik. •— Nem vagyok én gaz­da. Dehát így szólítanak. A málnatermesztés? Az ügy volt, hogy három évvel ezelőtt valaki az ország másik felén járt, és mesélte, hogy ott so­kat pénzelnek a málná­ból. Hat család — köz­tük a mienk is — ráad­ta fejét és körülbelül 22 500 bokor málnát ül­tetett. Egy szakcsopor­tot alakítottunk. Most már a hegyközséghez tartozunk mi is. Min­denkinek van nyolc sor málnája, s azt ki-ki ma­ga szüreteli. = Jó, jó, dehát van­nak itt lányok, asszo­nyok is bőven. — Ilyenkor elhívjuk a rokonokat, szomszédo­kat. ismerősöket. Reg­geltől estig szedjük a málnát, este pedig a te­herautó viszi Miskolcra a MÉK-hez. "D cszélgetés közben ■*-' egy percre sem áll meg az asszonyok, lányok keze. Tréfálnak, énekelnek. Hogy mi mindenről, ezt bizony nem sikerült feljegyez­nem, mert ez kizárólag az asszonyok dolga. A három diáklány, Pechnyik Mária, Taczo- nvi Katalin és Dranka Erzsébet biztosan az is­koláról, a padokban szerzett élményekről be­szél. Most itt hajladoz­nak ők is, sorban, ing­ujjra vetkőzve. Nyári vakációnak is beillik ez a munka. Közben megérkezik a szakcsoport elnöke. Hor­váth Béla. Elégedetten szemléli a sorban meg­telő tálcákat. Nemsoká­ra jön a Ő1ÉK teher­autója, s viszi a zama­tos gyümölcsöt a mis­kolci piacra. Eddig tíz mázsát szüreteltek. Ta­valy mén csak itt-ott volt mutatóban néhány szem málna. Most vi­szont a bokrok bőkezű­en nyújtják három éves szorgos munka gyümöl­csé* /V ynaovóra készül a 1 ’ Nap. A szántóföl­dekről népes csoportok indulnak haza. Az ep­res-dűlő mellett a szü­retelő lányok, asszonyok közelében sokan meg­állnak egy kis kóstolóra, m«a egy kis tercierére, sokan meg irígykedésre. Mert azért sző ami szó. a tálhmiak most már irígylik azokat, akik há­rom évvel ezelőtt ncki- váatak az Ismeretlen­nek. s a. hegy lábára málnacserjét telepítet­tek. r. a. Borsószedés A hcjőbábal O.I Elet Termelőszövetkezetben szorgalmas munka folyik. Meg­kezdték az aratást. A munkáknál mindenütt ott vannak az asszonyok is. Képünkön a borsószedők láthatók, akik arra törekednek, hogy mire a tsz egész határában megindul az aratás, végezzenek ezzel a munkával is. Museum Tokajban

Next

/
Thumbnails
Contents