Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
ESÍAKMAGTARORSZAO Vasárnap, 1961. Június 25' % A RÓZSÁS BÁNYA A PVÜ moles fákkal rózsa_ szegfű-ligettel gyumo/csjaKKOI, körülbástyázott, hegyi patakkal átszelt hús völgyek mélyén találtam Abaujszántó és Aranyos között az aranyosi kőbányát. Itt talán még a madár se jár. Távol esik a várostól, de a falvak is messze elrugaszkodtak a kicsiny kőbányától. Az üzemvezetővel beszéltük meg a találkozót. Vártam. Kifinomult beszédű bányamérnököt képzeltem magam elé. S helyette napcserzett arcú, izmos munkásemberrel találkoztam. Implon István elvtárs néhány esztendővel ezelőtt még maga is ott törölgette télen- nyáron verejtékező homlokát a sok emelet magas kőtömbök alatt. Aztán üzemvezetőnek nevezték ki. Kopár és sívár volt akkor az aranyosi bánya környéke, örült a munkásember, ha véget ért a műszak s elszabadulhatott erről a kopár vidékről. S ma? ... Dehogy kívánkoznak el innen. Ha a robbantások szünetében, vagy a munka után szabadidejük alatt pár percnyi pihenőre szottyan kedvük, végig sétálnak az üzem árnyas, virágos ligetén. 3500 tő szegfű, 200 tő rózsa illatozik, virágzik, nyújtogatja kelyheit az arra- tévedő méheknek. A jó öreg Murga — így nevezik erre a kőbányai hegyet — sokezer esztendőt megért már, mióta itt őrjöngött szakadatlan dühvei a vulkán. Elpihent, elcsendesedett, s békésen nyújtózik, hagyva, hogy a robbantások egy-egy darabot kiszakítsanak ormótlan sziklatestéből. Nehéz itt a munka, verejtéket és sok-sok emberi erőt kíván. De az erőből mindig telik egy kicsi, hogy a rózsa- és szegfű-ligetben ne maradjanak árvák a kis kapák, hogy friss földhányások kerüljenek a pompázó liget bokraira. Most is ni... Már régen vége a műszaknak, de ez a kislány, Orosz Ilona, bányafa] megfigyelő itt szorgoskodik ujjaival, friss tápsót ad a növényeknek. Arrébb, a liget közepén a Népköztársaság címere, kettős bányászkalapács, s ötágú vöröscsillag pompázik a júniusi napban. Emitt az aranyhalaknak készítik a nyári fickándozót. A domboldalon, amelyet ebben az évben hódítanak meg először, futballabda nagyságú káposztafejek bontogatják halványzöld leveleiket. — Kik építették e csodás parkot? — A bányászok — feleli, mintha magától érthetődé lenne, az üzem vezetője, Implon elvtárs. — Pedig higy- jék el, éppen elég 8 órát ledolgozni a kőfalnál. De bármelyik munkást kérjük, hogy jöjjön, segítsen a parkunkat ápolni, nem áll ellent. Miért is tenné? A bánya a második otthona. Itt teremti meg az alapot a család fenntartásához. Távolról szürke esőfellegek gyülekeznek. Már-már megrázzák vízzel telt tartályaikat, s a kert varázslója, az üzemvezető, sűrű bocsánatkérések közepette újra a virágok közé indul. Műtrágyát ad a kicsiny virágoknak, hogy néhány nap múlva még teljesebb színben pompázzanak, hogy illatukat még messzibbre hordja a szél, hogy járás- szerte felfigyeljenek, itt az aranyosi völgyben a kőtömegek tövében rózsát, s szegfűt termelnek mind- annyiuk felüdülésére. Pásztory Alajos ♦ 4 f ’ f ♦ I j ♦ ♦ 4 : ♦ 4 4 4 4 ♦ 4 4 f 4 4 ♦ I 4 4 4 A smaragdnak, sincs szebb csillogása. A gyalogút zsemleszínű szalagja kettévágja a zöld füszőnyeget. A fák és bokrok zöld lombjai, mint bolyhos gombolyagok ülnek a mező szélén. Szemkápráztatóan ömlik a napfény. Nem csodálkozna a pompától megszédült, napsütéstől elkábult ember — aprócska pont csak a maga külön életét élő természet nagy tenyerén — hogyha a ködbevesző, gyümölcsérlelő lankák felől egyszeresük feléje sétálna egy különös, kéken szikrázó, hosszúlábú madár, amely nem is létezik, csak a régi dal mondja: Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár, Kék a lába... Egy alacsony bokor mellől bújt elő Kozma Sanyi. Kicsit meg is törte a táj hangulatát. Azazhogy az ő személyén keresztül az egész sma- ragdcsillogású, csodás vidéknek új vonásai tárultak föl. A bólogató nádszálak közt megbúvó víz partján szivattyú dohogott. A naptól elkókadt fűszálak között mint vége- nincskígyó hevert az öntözőcső. Odébb paradicsom, káposzta, paprika növögetett a szépen kapált földben. Kozma Sanyi pedig, a kenézlöi Dózsa Termelőszövetkezet fiatal gépkezelője és Ziíd erdőben, zöld mezőben... szerelője az öntözőgép miatt süttette itt magát a nappal. Egész délelőtt a szivattyút javította, hát utána ledőlt, hogy kifújja magát. Kozma Sanyi tehát a szövetkezet dolgozója, jóképű fiatalember, jó munkaerő, idevalósi a faluba, s olyan, mint ő, akad még itt sok. Hát akkor miért érdekes éppen ő, s miért kellett előhúzni az árnyékos bokor mellől? Kozma Sanyinak története van. Nem különös történet, nem is egyedülálló. De okos és rokonszenves történet, több hasonló együttesen már nagyon-nagyon jelentős is, és Kozma Sanyinak — nem utolsó sorban őneki — ez egy életreszóló, élete útját megszabó döntés volt. Kozma Sanyi három év után Pestről jött haza a falujába. Miután _ letöltötte a katonaidejét, egy nagy pesti gépgyárban ívhegesztő és géplakatos szakmunkás lett. Az üzemi legényszálláson lakott, barátai voltak, bejártak a városba mozit, színházat, cirkuszt nézni, szombatonként táncolni egyet, olykor pedig őgyelegtek az állatkertben és a Vidám Parkban, « magukba szívták a színes emberforgatag, a pezsgő élet sajátos, elbódító hangulatát. Vágj) csak egyszerűen sétálgatott a kenézlöi Kozma Sanyi a főváros széles utcáin, nagyvárosi embernek érezte magát, evett egy fagylaltot valamelyik Rákóczi úti cukrászdában, leült a Dunapartra nézni a nagy, szürke vizet, felsétált a Halász- bástyára és lenyűgözve bámulta a csodálatos panorámát. Olykor pedig nyugtalanul rótta ez utcákat és szénaillatot szimatolt a levegőben. Mert jó volt odafönn, nagyon jó, és mégis hiányzott valami. Különösen, amikor hazalátogatott, s utána cipelte visszafelé a füstölgő mozdony —, akkor érzett valami csendes, névtelen szúrást a szíve táján. De azért talán ottmaradt volna, ha nem jön az a levél. A főváros mégiscsak főváros, az üzemben megbecsülték, a barátok ezer apró szállal fűzték oda. Viszont az a levél, a kenézlöi postabélyegzővel, apja szavaival, hogy az Uj Élet Tsz (amely aztán egyesült a régebbi Dózsával) vásárolt két traktort, de nagyon bonyolult gépek, nem igen ért hozzájuk sen- kisem — az a levél egyszeriben olyan, de olyan erővel húzta hazafelé, hogy még aznap bejelentette az üzemvezetőnek; hazamegy. Nem nagyon akarták engedni, a szövetkezettől kellett egy kikérő papiros. De alig néhány nap alatt otthagyott mindent, hazajött a szüleihez, a Tiszaparthoz, meg a két új traktorhoz ... Különben? Itt a fürdő, a falu ifjúságának fő-fő szórakozási lehetősége, itt a „Pulykás”, vagyis az új sportpálya, itt a Tisza, itt a mozi, a könyvtár, no és nem utolsó sorban a tsz gépei. Mert azért a munka határozza meg elsősorban, hogy egy ember gyökeret tud verni valahol, vagy nem. Kozrr.i Sanyinak az a véleménye, hogy elöbb- utóbb sok, városba szakadt fiatal követi majd azt az utat, amely visz- szavezet a faluba. <5 mindenesetre biztosan tudja, hogy jól cselekedett. Hiszen ez az 6 életeleme: a Gice, a Tisza régi holtága, amelyen hajladozó nádszálak bólogatnak feléje, s amelynek éltető vizétől nagyra duzzadnak a káposztafejek, pirosra érnek a paradicsomok. Meg köröskörül a napfényben fürdő, smaragdként tündöklő táj. Kozma Sanyi itt akar élni, „zöld erdőben, zöld mezőben”.* Itthon. Hadarna Erzsébet 4 j 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 cAz ölaiuék IHIÄINIO JU Ahol már aratnak Az első hivatalos nyári napon, június 21-én Hejőbába határában megkezdődött az aratás. Az Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai kezdték meg saját aratógépükkel az ősziárpa betakarítását. A munka meggyorsítására a gépállomás ugyancsak két aratógépet küldött és Hejőbábára érkezett már egy kombájn is. így géphiány miatt valószínűleg nem lesz fennakadás az aratásban. De rendelkezésre áll a szükséges kézimunkáét i is. Az Uj Élet Tsz valamennyi tagfc .. ki akarja venni részét az aratásból. Néhányon most még a kapásnövények között serénykednek, a férfi»?* egy része pedig a takarmány béták), rításnái dolgozik. Mire az egész h. tárban beérik az élet, az egész község lakossága aratni megy. Csapó István Hejőbába ut gc it zc te Pi A sv ík<év vi vt öt Kisfokaiban is felkészültek az aratásra n Az elmúlt napokban tartott határszemlék alkalmával a kistokaji Új Élet Tsz tagjai jelentették, hogy a legnehezebb munkát, a cukorrépa és a takarmányrépa egyelését befejezték, és a családtagok bevonásával hozzáfognak a kukorica kapálásához. Ügy igyekeznek, hogy mire az aratás megkezdődik, a kapásnövényeket bekapálják. Faggyas Imre növénytermesztési brigádvezető felmérése szerint eddig 20 hold burgonyát töltögettek fel és a 6 hold mák gyomtalanítása mellett 20 hold cukorrépa és takarmányrépa kapálás! munkáit végezték el. A lóherét gépi erő segítségével kazalozták, ugyanígy takarítottak be 9 hold lucernát. Most a legnagyobb feladatnak azt tekinti a vezetőség és a tagság, hogy biztosítsa az állatállomány részére az abraktakarmányt, ezért időben elvégezze a kukorica növényápolási munkáit. Részt vesz ebben az egész község lakossága, még az általános iskola felsőtagozatú tanulói is. Ügy tervezik, hogy egy héten belül ezzel a munkával is végeznek, s amikor az aratás elkezdődik, minden erőt arra fordítanak. Varga Lajos Kistokaj ív--------ooo-------- e n El sők a zemplénagárdiak « A zemplénagárdí általános iskola h irodalmi önképzőköre újabb szép sikert aratott. Az idei X. Országos ,f Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpá-I J lyázaton Zemplénagárdí történetek című pályamunkájával az általános J, iskolai szakkörök kategóriájában j holtversenyben az első helyre került. ; A hat éve működő önképzőkörnek\ y nem ez az első sikere. 1959-ben' j, ugyancsak első, 1960-ban harmadik j helyet vívtak ki maguknak az or- j szágos pályázaton e kis bodrogközi t falu iskolásai. A Néprajzi Múzeum y 300 forint értékű könyv jutalomra 1 V lepte meg a legszorgalmasabb gyv,: 1 tőket. c, (k. d,» T Kerékpárosok a járdán A sajószentpéteri új bányatelepen sok kerékpártulajdonos lakik. Többségük betartja a közlekedési szabályokat, de akadnak egyesek, akik nincsenek tisztában az úttest rendeltetésével és kizárólag a járdán közlekednek. Volt rá eset, hogy egy percen belül ugyanabban az utcában három különböző kerékpáros kari- kázott végig a gyalogjárón. Üjabban pedig már kismotorral is lehet a járdán találkozni. Járdán kerékpározni semmilyen körülmények között sem szabad, de bizonyos mértékig mentségül szolgálna a szabálytalankodásra, ha az úttestek járhatatlanok, vagy sárosak lennének. Ám az utak jók és mennél szebben süt a Nap, annál több ember karikázik a gyalogjárón. Senki sem szól rá szívesen (a szabálytalankodókra, mert a jóindulatú figyelmeztetésért esetleg gorombaságot kap cserébe. Jó lenne azonban, ha a rendőr elvtársak szolgálatuk során telepünkre is gyakrabban ellátogatnának és megtanítanák a ren- detlenkedőket a közlekedési szabályokra. Munkácsi Tibor Sajószentpéter Megyei gyermekíiangverseny Mezőkövesden A Borsodi Kulturális Hetek feere-í tében a közelmúltban a zenei mun-) kaközösség megyei gyermekhangversenyt rendezett Mezőkövesden. A gimnázium dísztermében nagyszámú közönség előtt játszottak a tanulók. A műsorban Szerencs, Tállya, Kazincbarcika, Tiszálúc, Rudabánya, Tol<aj, Felsőzsolca, Mezőkeresztes és a mezőkövesdi zeneiskola növendékei szerepeltek. A hangversenyen részt vett Bartus András, a megye, művelődésügyi, osztály képviseletében, Hetényi Margit, a zenei munkaközösségi iskola vezetője és a helyi munkaközösség tanárai. Dr. Mohás Gézáné Mezőkövesd XL. Gazsó az ágyra vetette magát... Feje majd szétpattant az izgalomtól... A bolt, a folyosó, a pince... olyan álomszerűnek tűnik minden. Felugrott, idegesen cigarettára gyújtott, s fel-alá járkált szobájában ... A kedves bútordarabok ... a virágok ... az otthona ... Óh, mily messze van mindez hozzá! ügy érezte, becsapta azokat, akik bíztak benne, akik szép szobát, kellemes beosztást adtak neki, Bá-Kánban. Földhözvágta cigarettáját. De vajon becsapta-e? Nem őt csapták-e be Bécstől kezdve folyton-folyvást?! Eddig lázongott, meg akart szökni és itt megnyugodott volna, mert egészségügyi lett? ... Igaz, szereti ezt a foglalkozást, de ő ettől légiós maradt továbbra is ... Légiós, semmi más, aki gyűlöli ezt az egész bandát, ugyanúgy, mint két héttel, két hónappal ezelőtt... Hát akkor? ... Most miért mászkál szobájában felle? ... Miért? Mert olyanokkal találkozott, akik szintén gyűlölik a légiónak még az irmagját is? ... Kezet kellene velük szorítani, nem idegeskedni miatta!... Leült az asztalhoz, feiét tenyerébe kajtotta ... Igen. Itt dönteni kell... barátai nincsenek ... Vámos, aki talán a legtisztábban látott mindent — meghalt... Egyedül kell határoznia 1 Talán az lenne a legjobb, ha itthagyna mindent: légiót, szabadság- harcosokat, izgalmat... Igen, itthagyni mindent, de hogyan? ... Szinte alig van rá mód!... És Ti-tit? ... Itt tudná hagyni?... A virágokra tekintett, melyeket a lány a nap folyamán hozott szobájába .. . S egyszerre megelevenedett előtte Ti-tl ragyogó, rajongó fekete szeme, máskor őszintén aggódó tekintete ... Felugrott. Nem, nem tudná itthagyni ... Szereti a lányt... És Ti- ti? Nem csupán érdekből csinálta-e az egészet? ... Nem azért volt-e kedves hozzá, hogy becsalja a faluba, s elvégeztesse vele a műtétet? De nem! Ez két különböző dolog!... Úgy érzi, Ti-ti sem közömbös iránta... Ami pedig a műtétet illeti... hát kihez fordulhatott volna szegény lány? ... A tizedeshez? ... A másik némethez? ... Nem emberek azok! Kiadták volna a sebesültet, s még jutalmat is kaptak volna érte ... A bennszülöttekkel tilos kapcsolatot fenntartani ... Tilos nekik fegyvert, vagy gyógyszert adni... így írják ezt elő a légiós parancsok... A parancs megszegéséért pedig halál jár... De neki gyógyszert kellett adnia! És ad holnap is és mindaddig, amíg arra szükség lesz!... Az emberség, a humanizmus, a lelkiismeret nevében! ... Lelkiismeret? ... Emberség? ... Hát van a légióban ilyesmi? Ha megtudják, mit tettél, megfognak, kitekerik a nyakad és kész! A lánynak pedig még az irmagját is kiirtják! ... A lány . .. Ti-ti __Az erődbeliek e zzel a csúnya szóval illetnék; Spion ... Kém ... Pedig övéi szempontjából a legszentebbet, a legértékesebbet teszi... 16 hónap óta, élete kockáztatásával hozza, viszi a hírt... Mindent tud, ami az erődben történik. s így minden bizonnyal tudnak a szabadságharcosok is ... Ti-ti ... Törékeny, fiatal lány... Mégis, mennyi akarat, erő lakozik benne, ha hazájáról, övéiről van szó! . .. Nem kétséges, gondolkozás nélkül odadobná életét, ha szeretett hazája így kívánná ... Nem tudta, mit tegyen? Forrott, kavargott benne minden ... Újabb cigarettára gyújtott. Ekkor jutott eszébe, hogy a nála lévő műszereket még nem adta le__ Id egesen nyitott be a kötözőszobába, ahol szerencséjére, senki sem tartózkodott. Előszedte a műszereket, injekcióstűket, megtisztogatta, s a helyükre rakta. Éppen befejezte munkáját, amikor az udvaron feltűnt az orvos. Kezében most is teniszütő volt, jobbján pedig a szőke nővérke. Gazsó magára vette köpenyét és az 1-es kórterembe sietett. Amint belépett, egy pillanatra meghökkent. A terem másik végében Ti-tit pillantotta meg. A lány munkáját végezte: kiöntötte a hamutartókból a cigarettavégeket, megigazította az asztalokon a kopott térítőkét... Amint a fiú belépett, egy pillanatra megállt, majd alig észrevehető mosolyt küldött feléje ... Gazsó pillanatnyi zavara feloldódott. Szívét valami nagy-nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Leikéből egyszerre egy csomó vívódás, kétely tűnt el... A lány éppen befejezte munkáját és kilibbent a kórteremből, amikor az orvos bejött. Gazsó mosolyogva sietett a kapitányhoz, megtette rövid jelentését, aztán közösen megkezdték a vizitet, amely rövid ideig tartott. Az orvos ledobta köpenyét és sietett az udvarra, ahol várta partnere. Gazsó a kötözőbe sietett. A tizedes. aki kerüli őt, mint a rákfenét — sehol sem volt. A fiatal németet raktári sikkasztásért lecsukták, a tizedes pedig most már alig-alig látható a kórházban. Gazsónak emiatt jóval több a dolga, de most örült neki. Miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, néhány gyógyszert kiválasztott a szekrényből, s nadrágja zsebébe rejtette, inge derekába pedig kötszert rakott. Be- gombolatlan fehér köpenyei mindezt nagyszerűen eltakarta ... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszereket, majd még kétszer-háromszor fordult... Végül egy üveg konyakot is szobájába vitt... A beteg felgyógyulásához ez is szükséges ... De hogyan viszi ki ezeket az erődből? ... Fel-alá járva töprengett, amikor egyszerre homlokára csapott. Megvan!... Délután 6 óra tájban átöltözött. Tiszta egyenruhát és alsóneműt vett fel, a piszkost pedig belegyömöszölte a hajózsákba. A ruhák közé óvatosan odarakta qZ orvosságokat, a kötszercsomagokat és a konyakot. Mivel nem volt elég szennyes ruha, néhány tisztát is a zsákba rakott, hogy jól elrejtse annak tartalmát. Végül sikerült egy olyan batyut összeállítania, amely minden oldalról puha í volt, s bárki megtapogatja; úgy érzi, ruha van benne. Igaz, talán felesle- í ges is ez az óvatosság, hiszen a Ti-ti által kivitt hajózsákot úgysem szokta az őrség megnézni. Minden őr tudja, hogy abban a kórház, vagy a I parancsnokság valamelyik tagjának szennyese van, melyet a lány odahaza- kimos, néhány nap múlva pedig I kivasalva, rendbeszedve visszahoz... Gazsó izgatottan várta a vacsorát és a lányt. Ti-ti végre megjelent. Egyenesen, mosolyogva lépett a szobába, lerakta a vacsorát. i — Este, ha hazamégy, légy szíves | vidd el a hajózsákomat is — mondotta izgatottan a fiú. — De hiszen három napja mostam a ruháidat — csodálkozott Tl-ti. — De most újra mosni kell! Fontos. — Értem. — A lány hálásan nézett a ,fiúra. — Nagyon vigyázz rá — kérte Gazsó. Ti-ti a fiú mellé lépett, s melegen j megszorította annak kezét. — Nagyon vigyázok rá — suttogta. I — Te pedig... ugye, az esti szolgá- , latodon nem teszel olyat, amivel szomorúságot okoznál nekem? ... — Nem ,.. Nem ... Ti-tikém. — Gazsó kezébe vette a lány két apró kezét, s elhalmozta csókjeivr!. (Folytatjuk.)
