Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
Vasárnap. 1961. június 25. 8SZAKMAGVARORSZAG 3 Pestiek — Palkoiiysiii Micsoda véletlen! Éppen róla beszéltünk és az egyik sárikon hirtelen elénk toppant. Mondtuk is neki, hogy hozzá indultunk. Mosolygott s megjegyezte: — Nincs különös újság... — Az erőműnél. Autó- és motor- szerelő. — Mennyit keres? — Ezernyolcszáz forintot. — Milyen az életük? Jó Palko- nyán? — Igen. Mint könyvvizsgáló dolgozom a vállalatnál. Mit mondjak még? — Nős? — Nőtlen. ■— Vőlegény? Betonelemből — lakóház A Kilián-iskola jobb oldalán épül városunk egyik legnagyobb lakótelepe. Ebben az évben 390 egy és kétszobás összkomfortos lakást adnak át. Az építők szorgalmasan dolgoznak, hogy határidőre átadhassák az épületeket. Mindig ezt mondja Horányi Zoltán, aztán kiderül: igen sok érdekességet tud az épülő városról, a tiszapalko- nyai üzemeikről. S ez nem csoda. Ö az épülő város egyik parancsnoka, beruházási kirendeltségvezető. Építészmérnök. ö verte le itt az első karót, miközben azt mondta a mellette álló szederkényi parasztembernek: — Itt lesz az első bérház... a város első utcája. A szederkényi polgár csak nevetett. Nem hitte. Ma biztosan nem nevet. Csodálkozik. Mert van itt csodálni való... Horányi Zoltán, a „számok embere** és a virágok szerelmese. Mi Horányi Zoltánt is csodáljuk. Érdekes ember. Aki nem ismeri alaposan, azt hinné, csak a számokkal, a falakkal, a födémekkel foglalkozik. Pedig nem. Szereti a virágokat, a parkot, az embereket és az épülő várost, talán Budapestnél is jobban. Azt mondta: Két éven át sokat utaztam. Minden héten Budapest, aztán vissza. 1955- től már állandóan itt vagyok, a családom Pesten él. Tovább faggattuk. Észrevette szándékunkat s hirtelen másra terelte a beszélgetést. Sorolni kezdte, hogy eddig körülbelül 500 lakás épült fel a tiszamenti újvárosban és 5 év múlva már 1600 lakás lesz a gyönyörű erdősávval határolt modem városkában. Magáról nem beszél. Annyit azonban még elárult: jó Palkonyán, s addig marad itt, ameddig szükségesnek tartják. Megszerette Tiszapalkonyát Mint mondotta: nem csak a főváros^ ban szép az élet. * Az egyik épület előtt asszonyok tereferélnek. — Laknak ebben a bérházban pestiek? — kérdeztük. _ Laknak — válaszolták egyszerre _ Kit keresnek? — kérdezte az egyik idősebb néni. — Pestieket — válaszoltuk, s mindannyian értetlenül néztek ránk. — Mindegy, akár kit? — fordult hozzám egy fiatal, bőbeszédű asz- szonyság. Korapán Gyuláné és kislánya a parkban. _ Mindegy... Csak pesti legyen... — Akkor menjenek fel a második emeletre. A 22 szám alatt lakik Kom- pán Gyula. Becsengettünk. Barnahajú, kóksze- mű, csinos fiatalasszony nyitott ajtót. — Kit keresnek? nézett ránk vizsgálódó szemmel. S miután igazoltuk magunkat, betessékelt. — A férje hol dolgozik? — Palkonyán? Egyelőre még nem tudjuk mi a hivatalos neve, mostanában mindenki másképp nevezi... Nem rossz itt. Már harmadik éve itt lakunk. Csak... nem a legjobb a város ellátása. Nincs még ruhaüzlet. Pedig ez fontos lenne. Néha egyetlen zokniért is Polgárra kell mennünk. Nekünk is megvan a pénzünk a rókáméra, de itt nem lehet kapni. Persze érthető, most születik ez a város. Én azt szoktam mondani: emeletes tanya, és mégsem az, mert csirkét nem lehet benne kapni... — Szórakozási lehetőség? — Minden héten van mozielőadás. Nekem nem nagy az igényem, de azért ez kevés. Pest az Pest. Aki pe dig született pesti, az bizony visz szavágyik. Engem is csalogatnak az emlékek... a Margitsziget... az ismerősök, rokonok: bár megszoktam itt, mégis visszavágyom... — És a férje? — Jól érzi itt magát. Vannak barátai. Sok pesti dolgozik ma már Palkonyán. — Biztosan vesznek autót... Nem. A férjem szereti a kocsit, de csak javítani. Zenét tanul. Hegedül. Bejár Miskolcra, egy tanár tanítja. Mondja is a kislányom, amikor készülődik a férjem: Apu megy cincog- ni, mi pedig megyünk a Tiszapartra sétálni... Nagyon szép hely, szeretem a Tiszát... Megvan a vízijártassági engedélyünk is, gyakran járunk kajakozni. .. őszintén beszélt, ö visszavágyik Pestre. De azért pár évig még itt maradnak az „emeletes tanyán”, ahol jó a levegő, a víz és csodálatos a dús füzes közt folydogáló nagy, néma folyó. * Jólmegtermett, pufókarcú fiatalember Zajácz Mihály. A Műgyanta- és Lakkfestékgyárban dolgozik. Szakmunkás, csoportvezető. A felesége is a gyárban dolgozik. Pestről kerültek ide. Zajácz Mihály: „Ketten három és félezer forintot Keresünk.” Beszélgettünk. — Két szoba, hálófülkés lakásom van az épülő városban. Kislányom ötéves. Jól élünk itt. Ketten megkeressük a három és félezret. Pesten albérletben laktunk. Nem is vágyom vissza. Nagy jövője van ennek az épülő ipari központnak. — Mióta szakmunkás? — Pár esztendeje. Pesten is a vegyiparban dolgoztam, mint csoportvezető. — S mit mond a felesége? Nem vágyik vissza? — Nem. Nincs értelme az örökös vándorlásnak. Meg van itt mindenünk. És a szórakozási lehetőség is egyre több. Van mozi, sörkert, szép kirándulóhely és jó munkahely. Hát kell ennél több? Igaza van. Tiszapalkonya, ez az egyre fejlődő, terebélyesedő, óriássá növő ipari terület nagy jövő előtt áll. S pór év múlva még szebb lesz itt az élet. * Ez lesz a főépület... ott lesz a raktár... itt lesz a bejárat, magyarázta az épülő Tiszavidéki Vegyikombinát hatalmas betonoszlopai között Hidasi Antal, a 31-es Állami Építőipari Vállalat egyik szakembere, aki távollé- tóben a főépítésvezetőt helyettesítette ott jártunkkor. — Itt dolgozik Bunda elvtárs is, — folytatta — a Kossuth-díjas ács. Hégi ismerősünk. Majd őt is megkeressük. De most magáról mondjon valamit. Ügy hallottuk, Pestről került ide. — Igen. — A menyasszony? — Pesten lakik. — Akkor biztosan visszavágyik Pestre. Ez érthető... — Valahogy így van. Egyelőre azonban szívesen vagyak itt. Az igazság az, hogy pesti ember nehezen szokja meg a vidéki életet. De az is igaz: meg lehet szokni. Attól függ, kinek milyen a természete... — Szülei ? — Pesten laknak. Apám nyugdíjas tée’agvárt munkás. Hidasi Antal 6s Bunda János Kossuth- dljas ács. — Mi a véleménye: megfelelő ütemben halad az építkezés? — Ezt mondhatom. Gyorsan halad a munka. Olyan nagy vegyikombinát épül itt, amelyre büszke lehet minden ember. S én örülök, hogy részt- vehetek ezen a nagyszabású építkezésen. .. í * A hőerőműnél egészen kiszélesedik a Tisza. Itt van a csónakház is. És itt épült fel egy szép készenléti lakótelep is. Minden ház előtt kert, szép vaskerítéssel. Csak úgy találomra becsengettünk a sarkon lévő házba. Már nyilt az ajtó, amikor elolvastuk a névtáblát: Schiller János. Csak nem a hőerőmű igazgatója lakik itt? Most már mindegy. Úgyis jó ismerősünk. — Schillemé vagyok... Kit keresnek? — Pestieket.. — Fáradjanak be... Sok pesti van Palkonyán. Majd telefonon keresünk egy párat — mondotta mosolyogva Schillernél s amikor megtudta, kik vagyunk, s miért keressük a pestieket felnevetett: — Mi is pestiek vagyunk! — A férje hol dolgozik? — tettük fel a kérdést. — Nem az erőmű igazgatója? — — De igen... ■— Ismerjük őt. Hivatalosan már beszélgettünk, S hallottuk róla: szereti a Tiszát — Elárulom, így van — mondotta mosolyogva Schillerné. — A férjem nagy peeós... a vízen tölti a szabadideje nagy részét... — Nem vágynak vissza? — Nem... őszintén mondom jó itt Nyugodt csendes hely. Olyan, mintha állandóan üdülne az ember. Persze vannak problémák. S az is lehet, hogy a gyerekek miatt majd visszamegyünk a fővárosba. De ez még távoli dolog... — A problémák? — Kevés a szórakozási lehetőség. Van ugyan egy színpad az egyik barakképületben, de ott komoly művet előadni nem lehet. Ennek ellenére gyakran szerepelnek itt a miskolci és a debreceni színészek. Aztán van mozi, műszála klub, televízió, de ez még nem elég. Hiszen nőnek az igények. Igen, nőnek az igények. Van aki horgászni jár a Tiszapartra, de van, aki színházba vágyik. De a növekvő igényekkel együtt a város is nő, az üzemek is nőnek, törnek a magasba és lassan felépülnek majd a kulturális létesítmények is. Egy új város, egy nagy ipari központ bontogatja szárnyait a Tiszaparton. És nemsokára kibontja szárnyait. És száll, egyre magasabban... S akkor talán majd a palkonyai pestiek sem vágynak visz- sza Pestre... Szegedi László Nagy munka folyik a Borsod megyei Építőipari Vállalat nehézbeton előregyártó üzemében. Egyelőre itt, a szabadban készülnek a pontos munkát igénylő betonelemek. Most épül a Besenyői úton egy korszerű új üzem. A 60 méter hosszú helyiség remélhetőleg már gépesítve lesz, és jobban el tudja látni az építőipar igényeit A kép jobboldalán még csak az üres fal látható, de mögötte már alakul egy új lakóház. Befejezés előtt egy 40 és egy 60 lakásos, négy emeletes ház. A fosták azon igyekeznek, hogy az épületek elől mielőbb elkerülhessenek az állványok. Szabados György A város legnagyobb sörkertjében ... Különösebben nem kell bemutatni Miskolc legnagyobb sörkertjét, igen sokan ismerik. Főleg a fiatalok. Mert a Belvárosi Étterem hatalmas és szépen berendezett sörkertjében tánchelyiség is van. Ez pedig vonzza a fiatalokat. És állítólag a zene sem rossz. És azt is hallottuk már, hogy a kiszolgálás is gyors, pontos és ami a leglényegesebb: ebben a sörkertben fegyelmezetten folyik a szórakozás. Legalábbis Így mesélik ismerőseim. Nos, én nem vagyok a tánc, a szüntelen tánc és sörivás híve, de magam is kíváncsi voltam: milyen az élet egu esti órában Miskolc legnagyobb sörkertjében. Gyorsan kiszolgáltak. És a zenekar is jó. Tagjai csupa fiatalok. Temperamentumosa n, de mértéktartóan játszanak. Délután 5 órakor már izzadnak a táncosok. Minden asztal foglalt. A pincérek „repülnek” az asztalok között. Van sütemény, cigaretta és csokoládé is. — Semmilyen változást, újszerűt nem vettünk észre — mondottam Móritz János elvtársnak, a Belvárosi Étterem vezetőjének ás a sörkert főnökértek, Karádi Gyulának. — Pedig van — mondották. Most már meleg étel is állandóan kapható a sörkertben. És nagyobb a választék, nem úgy, mint tavaly, s most bevezetjük, június 25-étől, a délelőtti „zenés virslit", ezt sokan igényelték. Ez valóban változás és helyes intézkedés. De ha már itt járunk, ismertessünk még egy számot Miskolc legnagyobb sörkertjének forgalmáról: 1960-ban csupán a sörkertben havonta 200 ezer forint volt a bevétel. Ez pedig azt mutatja: Miskolcon sokan szeretik a sört. Nem ti rossz az. (Sz. KJ
