Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

•Csütörtök, J961. Jiínlns ZZ. RSZAKMAGTARORSZAG A strandon A ugusztus 20 Strandfürdő. Meg- áll a villamos és a fürdő előtti pénztárnál percek alatt megnyúlik a sor. Dr. Kollár Zoltánná pénztáros­nak ugyancsak szaporán kell adnia a jegyeket, hogy a kis ablaknál ne tü­relmetlenkedjenek az emberek. — Hány jegyet adott el délelőtt 10 éráig? — Nyolcszázat, No, de még reggel Van! Vasárnap 7500 vendégünk volt. A strandon vidám, tarka kép fo­gad. öregeik, fiatalok, „fehérek” és 5,feketék” jókedvűen lubickolnak a hófehér medencék kéklő vizében, Vagy sütkéreznek a zöld pázsiton, s a padokon. Itt is, ott is óriási színes műanyaglabdák röppennek. Zsupsz! Egy kislány sikongva pottyan a csúz- dáról a vízbe. — Kikből áll a strand törzsgárdá­ja? — kérdezzük Baranyai Győző úszómestertől. — Főleg vakációzó diákokból, nyugdíjas öregekből. Délután azon­ban a dolgozók is tömegestől jönnek. — Mivel van a legtöbb baj? — Az őrizetlen csomagokkal. A csomagmegőrzés mindössze egy forintba kerül. Mint Belteki Ferenc, a strand nyári dolgozója — aki „civilben” egyete­mista — elmondja, egye­sek mégis inkább a kor­látra aggatják táskáikat, s csodálkoznak, ha ké­sőbb nem találják..'. Az olajozónál hosszú sorban állnak a strando- lók, Szádeczky Zoltán kezében ugyancsak für­gén jár az olajszórógép. A büfében is nagy a sürgés-forgás. — A sör, a málna, a Hírős, no és a fagylalt a legkapósabb áru — mondja kiszolgálás köz­ben özv. Veres Istvánná, akinek annyi a munká­ja, hogy még gimnazista kislánya, Irénke és a nagypapa is segít neki. Amikor este vidáman, frissen, pirosbarnán ha­zaindulnak a fürdőzők, Nagy Ferencné jegykezelő sohasem felejt el odaköszönni nekik: — Viszontlátásra — holnap! R. A. Emlékeztető hadsereg ez, Nem akármilyen s akáT. milyenek a fegyverei. Nincs puska, még esernyő, vagy piszkavas sincs a kezükben. Csak egy szerény kis pénztárca. A roham az első nyári napon erő­södött. Nekirontottak az Állami Áruház azon emeletének, ahol tarka színekben pompázik a szoknya, ru­ha. köpeny, kabát a polcokon, s ahol „szépségpótlékhoz” lehet jutni. Igen, mert minden asszony és lány csalt úgy szép igazán, ha a ruha is szép, amelyet visel Két sztár uralja most a konfekció­osztályt. Az egyik: zöld levelesmin­tájú, ujjatlan, kivágott, böszoknyás ruha.. A másik: szivárvány-csíkos, gombbal és pánttal díszített, bájos, fiatalos kis ruha, valóban a szivár­vány különböző színeiben kapható. A roham tart és nem szűnik. Az első nyári napon, reggel tíz óráig 63 darab nyáriruhát adtak el az Álla­mi Áruházban, 100 forinttól 160-ig terjedő áron. Az idei nyár még sok örömet tar­togat az asszonyoknak és lányoknak Nem hiánycikk már a nyomott, nagymintás kartonszoknya, a bánion fürdőruha, a fürdősapka és gumi fürdőcipő, az olcsó és csinos papucs­cipő. Fürdőruhában pedig akkora a választék, amekkora még sosem volt. No. a fürdőruhák vásárlási adataiból azonban valami olyan tényre derül fény, dmit talán nem szívesen halla­nak a miskolci nők. Hm ... szóval a terjedelmek növekedő tendenciát mutatnak. A kisebb, karcsúbb nőkre méretezett fürdőruhák jókora részét nem tudják eladni. A „tettebb” szá­mokból viszont egyre több kell. Ta Ián igazuk van a kereskedelmi veze-A tőknek, s e jelenség oka valóban nem’ a Gracidin-ellátás nehézségeiben ke-f resendő. Hanem... na, igen, hízunkf kérem. á Persze az igazság néha keserű. I Ami vigasztaló ^Tgben^ az, hogy azért mindent lehet kapni9 teltebb termetre is. Ruhát, szoknyát,f blúzt. A halásznadrág — az elmúlt A évek királynője — úgylátszik már a nem kell senkinek. Nem divat. S ezT telán összefügg a „nőiesebb idomok” ▼ kialakulásának folyamatával... t Ez hát a helyzetkép a nyár kezde lén. A nők rohamoznak, s ez telje-k sen érthető: mindig szebbek és szeb-A bek akarnak lenni, a lehetőség pedig! megvan ehhez. Olcsó, csinos, vá-9 lasztékos, hozzáférhető ős praktikus♦ az idei nyári divat. ^ RE. j A régi pad örököse A Szemere-park fáinak dús lombjai között itt-ott átszürődik a napsugár. Az illatos, langyos nyári dáiclöttök ide csalják az embereket, s a padok nagyrésze mindig foglalt. Pár nap­pal ezelőtt még diákok népes serese tanult, olvasott itt a parkban. Vizs­gára, érettségire készültek, s talán észre sem vették a virágzó grundo­kat, a föléjiik boruló lombos ágakat. Tegnap az egyik pádon sötétkék ra­kottszoknyás, fehér bluzos kislány ült, mint később megtudtam, a mamájá­val. Azt hittem, hogy a vizsgák iz­galmait piheni ki éppen, de kiderült, hogy most más tartja izgalomban a családot. A barna kislányt, a mezö- csáti Komoróczy Józsát most Írat­ták be szülei a Zrínyi Gimnázium el­ső osztályába. Józsa kitűnő bizonyít­ványt vitt haza a nyolcadikból, de va­jon mit tartogat a gimnázium? Józsa szerint újabb kitflnő bizonyítványo­kat ... Józsa tehát Immár gimnazista. Szep­temberben az enyhe őszi délutánokon bizonyára gyakran leüt majd erre a padra lapozgatni a tankönyveket, olvasgatni kedves Íróit, költőit. Vagy talán arra a másik padra, amit az édesanyja tegnap délelőtt mutatott neki: — Régen, diákkoromban mindig azon üldögéltem. így tudtam meg, hogy a padok Is örökölhetök . .. B. E. 1941 június 22. óta két évtized re­pült el fejünk fölött. Örömök s re­mények közepette tovasuhanó húsz esztendő. Üjra élünk, emelkedünk, de nem tudjuk felejteni a riasztó, szörnyű élményeket. Az őrület lángja által fenyegetett emberiség szívéből azóta se törölte ki az idő az örök- életű figyelmeztetőt: Emberiség, vi­gyázz! Soha sem feledhetően dörög az emberiség fülébe Julius Fucsik feledhetetlen figyelmeztetője: „Em­berek, legyetek éberek!” S a teremtő munka közepette az emberiség ébe­ren figyeli az árnyakat, amelyek vissza- s visszatérve, a húsz év előt­ti rettenetes világégés emlékeit idé­zik. ti úsz esztendővel ezelőtt, 1941 jú- nius 22-én, a korahajnali órák­ban dördültek el a Szovjetunió ha­tárán a Wehrmacht fegyverei. Min­den figyelmeztetés, minden diplomá­ciai értesítés nélkül kezdődött meg a hitleri világháború második, legret­tenetesebb szakasza. Már dörögtek a fegyverek, már támadtak a német zuhanóbombázók, már ezer s ezer ártatlanul megölt ember vére kiál­tott vádlón, amikor Hitler, a világ- történelem e leggyűlöltebb, legvé­rengzőbb, legszadistább alakja oda­ránt a világ elé és harsogott: „Ügy ♦ döntöttem, hogy a birodalom, né- _ pünk sorsát és jövőjét ma katonáink | kezébe helyezem.” ^ Fél Európa már a német csizmák, ^ a hitleri fasizmus igája alatt nyögte ^ egy őrült eszme súlyát, kegyetlensé- ^gét. S hogy ez az őrült eszme vé- ires, kegyetlen harcok, millió s mil- ^ lió alkotni, szeretni, s élnivágyó, f feláldozott élet árán nem győzedel- | meskedett, az elsősorban az igazáért t hősiesen harcoló szovjet népnek, s a ♦ világ elszánt összefogásának köszön- t hető. Hitler őrült eszméje nem győ­zedelmeskedhetett az élni, alkotni- f vágyó emberiség tiszta eszméje fe­jlett. S ilyen eszme, a fasizmus esz- f méje nem is győzedelmeskedhetik ▼ soha. Azonban a második világhá- I ború borzalmai komoly s rettenetes ^ figyelmeztetőt adtak az egész világ- ▼ nak. Nyári mozaikok — Három napot tetszettek késni — mondták a tapolcai autóbusz indító­állomásán. Az első nyári napot mi vasárnaptól számítjuk. Akkor több mint 30 ezer utast szállítottunk Ta­polcára és vissza. Szeles Béláné, a Miskolci Közleke­dési Vállalat indítója ingujjra vet­kőzve irányítja a nyári forgalmat. Menetrendszerint 15 perces járatok közlekednének a fürdőhelyre, dehát ugyan hol van az az indító, aki az írott szabályt most betartaná... Reg­gel 8 órától 5 perces járatok közle­kednek. Nyári örömök Déleldtt a miskolci Augusztus 20 Strandon. Foto: Szabados György í De nini, még csak három perc telt el az előző kocsi indításától, s már indul a másik. Egy pillanat! Mi a délutáni programja az első nyári na­pon Domonkosi Károlynak. a soron- következó autóbusz vezetőjének? — Ma kezdtem meg a meggyszüre­tet. beérett, tovább nem maradhat a fán... * *— Diktálom a receptet: Vegyünk ezer liter tejet, 300 kg. gyümölcsöt. 600 kg. cukrot, 200 liter tejszint, 10 kg. pörkölt mogyorót, Ízesítőket, s ki- nek-kinck ízlése szerint elkészítjük Nagymiskolc mai fagylaltporcióját. Lövey József, a Vendéglátóipari Vál­lalat fagylaltüzcmének vezetője ép­pen most állította össze a napi fagy­laltlistát. — Vanília, csokoládé, mogyoró, puncs, málna, citrom, narancs és kó­kusz fagylalt kapható majd a cuk­rászdákban. A tejes fagylaltok kom­pozícióját' először nagy üstökben for­raljuk. Ami szem-szájnak ingere, szí­vesen elkészíti Laboda Sándnmé. Mu­rányi Terézia és a többi lelkes dolgo­zó. Tegnap még „csak” 60 ezer gom- bóefaqylaltot kellett készíteni, ma már 70 ezret kérnek, talán még en­nél is többet... * — Tessék a sorba állni, — utasított rendre egy mama. miközben lányá­nak fagylaltot vásárolt a villany- rendőr melletti Napsugár cukrászdá­ban. Nehezen sikerült néhány szót váltanunk Lapos Györggyel, az üzem vezetőjével. — Hát kérem ez fantasztikus, ahogy a miskolciak a fagylaltot sze­retik! Eddig is tudtuk már. hogs- a mi boltunk adja el a legtöbb tésztát és fagylaltot, de ami most van — em­beremlékezet óta nem volt. A nyári szezon mindig gyengébb volt a télinél, s a tavaszinál. Kiss Jóska bácsi, a cukrászüzem vezetője, most űj tésztakreációval lepte meg a fogyasztókat. Vajascsiga a neve, 1.85 forint az ára. — Mikor nyitottak ma? Hat órakor. De már R óra előtt 5 nerccel egy nyolc éves kisfiú kopog- ‘ytott az ajtón. — Tessenek már nvit- ”H Kinyitottunk. Egyforintos farv- 1 altot kért, nehogy a jó bizonyítvá- nyéri kapott zsebpénz túlságosan megmelegedjen a zsebében... r. a. „A Barbarossa-akcióval a birodal­mat mindenek fölé emeljük. Német világbirodalmat, a német faj világ­uralmát teremtjük meg” — így hir­dette ezt Hitler, Gőring s az őrület­megperzselte fasiszták tízezreinek halálfejes tábora, A „Barbarossa”- akció képezte Hitlerék akciósoroza­tában Kelet leigázását, a kommu­nizmus elsöprését. S ez a terv már akkor készen volt, — a Nyugat, az Egyesült Államok, Anglia, az impe­rialista világtőke sugalmazására —, amikor a hitleri Németország egyez­kedett a Szovjetunióval. A Szovjetunió, a világ összefo­gása elsöpörte Hitlert. Tizenhat esz­tendővel ezelőtt új, alkotó, nyugodt tavaszra ébredhetett az emberiség. Tíz- és tízmilliók pusztulása, az ár­tatlanul kioltott gyermekek, nők, faji üldözöttek egeket ostromló szen­vedése azonban kevés volt ahhoz, hogy magát az eszmét, a fasizmus eszméjét, a gyűlölet lángját véglege­sen száműzze sok ember szívéből, gondolkodásából. A ”Barbarossa-terv”, a véres ak­** ció végülis úgy omlott össze, mint a kártyavár. Mégis, alig hall­gattak el a fegyverek, alig kezdett hozzá az emberiség a lerombolt fa­lak felépítéséhez, a legyőzött eszme megszállottjai már új „Barbarossa- akciók” kovácsolásán munkálkodtak. S mögöttük azok álltak, akik a negy­venes évek elején reszketegen szem­lélték. mint nőtt föléjük az általuk felidézett pusztító szellem. A világ- imperializmus nem mondott le ter­véről: elpusztítani azt az eszmét, az emberiségnek azt az egyre sokasodó táborát amely igazán, őszintén az élet, az alkotás, a félelemnélküli boldogulás mellett foglalt állást. Alig három évvel a háború befeje­zése után már készen volt a hírhedt „X” terv, a szocializmust épitő álla­mok, a szocialista világrendszer le­igázásának terve. S azóta évről-évre születnek az újabbnál-újabb „Bar­barossa” akciómásolatok. A nyugati imperializmus még azt sem átallja, hogy atom- és hidrogénfegyverekkel lássa el az elsöpört „hitleri szellem” örököseit. Az ő szívükben, az ő emlékezetük­ben a két évtizede lezajlott világégés nem kelti a borzalom, a félelem ér­zetét. Az ő szívükben csak egy bor­zalom él, az imperializmus megállít­hatatlan pusztulásának borzalma. S ennek megakadályozásáért semmi sem drága. Ezért nyugodtan dobnák oda a világot akár tíz újjászületett Hitlernek is, ha az élni. alkotni vá­gyó emberiség száz- és százmilliói­nak dobhártyáin nem dobognának a szavak: „Emberek, legyetek ébe­rek!” De ott dobognak. S e szavak örökéletú figyelmeztetése élessé te­szi a szemet, keménnyé edzi a szi­vet, az akaratot. Ma, a Szovjetunió megtámadásá­nak huszadik évfordulóján jól isme­ri az emberiség a régi „Barbarossa- terv” modern másolatait. Ismerj az emberiség a NATO „MC—70” jelzé­sű tervét. Ez a terv atom- és hidro- génháborúval fenyegeti az egész vilá­got. Borzalmasabb, rettenetesebb, mint az eredeti hitleri akció volt. Azonban az „MC—70”-es tervvel szemben már van egy másik terv is, egy olyan másik akció is, amely nem volt még a „Barbarossa-terv” idején. Ez a szocialista világrendszer épitő terve, s a háborúellenes és imperia­listaellenes százmilliók terve, az élet, alkotás, az egyenlőség, az emberi sza­badság terve, a gyarmatosítás teljes megszüntetésének terve. 1/ étségtelen, hogy egy pillanatra sem lehet lebecsülni a fasizmus hagyatékát öröklő megszállottak fegy- vercsörtetését, készülődését, fenyege­téseit. Hiszen ma, az atom- és hidro- génfegyverek, a rakéták korszakában néhány őrült elegendő althoz, hogy pusztulást hozzon az emberiségre. Ha nem állna vele szemben egy olyan erő, amely kép« lefogni az őrültek fegyverekhez nyúló kezét. A Bundes­wehr. az újjáélesztett, amerikai ra­kétákkal felszerelt hadsereg Hitler egykori cinkosainak, tábornokainak vezetése alatt áll. Csakhogy ''de szemben a világ leghatalmasabb, le­győzhetetlen katonai ereje, a Szov­jetunió békét védő korszerű hedsene- go áll, s a békét akaró százmilliók ereje áll, amely az elmúlt húsz esz­tendő alatt már nem egy esetben kényszeritette megállásra a fegyve­rekhez nyúló kezeket. Minden olyan nemzetközi konflik­tus. amely leleplezi az imperializmus mesterkedéseit, minden olyan nem­zetközi értekezlet, ahol a népeik sza­badságáról esik szó, egyre ei ősebbé, hizakodóbbá teszi a háborúellenes erőket, a szabadság harcosait. Ez az erő kényszeríti az imperializmust ar­ra, hogy tárgyaljon a szocialista vi­lágrendszerrel, amely a történelmi fejlődés meghatározó, döntő ténye­zője. Ha a világháború veszélye még nem is küszöbölödött ki teljesen, ha még nem is jött létre a romboló fegy­verek megsemmisítésének egyezmé­nye, az emberiség úgy érzi: az első jó lépések már megtörténtek. ^ békére áhítozó emberiség éber, készen áll. A húsz év előtti borzalmakat idéző árnyak egyszer- smindenkori száműzéséért dolgozunk, küzdünk. A békéért, az életért. S az élet szeretete mindenkor erő­sebb, naint a pusztítás kisértete..., Barcsa Sándor Szorgalmasak a kiscsécsiek Ott jártunkkor min­denki a földeken volt, csak néhány szülő sza­ladt el az évzáróra, hogy frissiben bele­pillantson fiacskája, leánykája bizonyítvá­nyába. Ifj. Bállá János tsz- clnök motorján járja a határt, mindenütt ot!t van, ahol szükség van rá. Érdeklődésünkre örömmel közölte, hogy tíz hold répájukat, 41 hold kukoricájukat, 10 hold dohányukat ke­vés híjával bekapál­ták. Nincs elmaradá­suk, az 6 földjeiken nem kell találgatni, hogy vajon tavasszal ide mit vetettek. A termelőszövetkezet tagjai iparkodással végzik kötelességüket. Állattenyésztésük is szépen fejlődik, 20 anyakocájuk van, 4a hízót és 10 tehenet ad­nak majd el a felvá­sárlóknak. Ezar darab csirkéjükből mér 621- et pipára küldtek. — Érdekes — mond­ja az elnök —, amikor jött a hír a városból, hogy lehet kotlós nél­kül is keltetni, csibét nevelni, minden falusi asszony csak mosoly­gott, Micsoda „kita­lálmány” ez már me­gint — pusmogták ma­guk között. Most meg már mindenkinek bü­dös lett a kotlós. Nincs egy család se talán a faluban, amely a ha­gyományos módon költette volna ki a to­jásokat. Jó darab föld jut megmunkálásra. De nincs hiba. A Dózsa Termelő­szövetkezet tagsága dicséretet érdemel, mindent időben elvé­geztek, s most már az aratásra készülnek. A nők rohamra indultak r)tt a mjár !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents