Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

4 BSÍAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1961. június «2. 0 Miskolc néhány közlekedési problémái ár ól Az ÉSZAKMAGYARORSZÁG már­cius 5-i számában dr. Terplán Zénó egyetemi tanár cikkének kivonatát olvashattuk. A cikkben felvetett hat probléma közül az egyik, az egye­tem közlekedési igényével, illetve helyzetével foglalkozott. Ehhez a gondolatkörhöz (kívánok hozzászólni. Miskolc közlekedése — bátran mondhatjuk — a felszabadulás után a semmiből nőtte fel magát a jelen­legi színvonalra. A rosszemlékű egy­vágányú villamosközlekedés ma már a múlté. A felszabadulás előtt a városnak egyáltalán nem voltak autó­buszai. Jelenleg 68 autóbusz bonyo­lítja le — a villamosjáratokon kívül — a forgalmat. Miskolc lakosainak száma megha­ladja a 140 ezret. A vidékről napon­ta bejáró dolgozók száma körülbelül 20 ezer. Vásári napokon pedig még sokkal több az utas. Az üzemek müszakkezdési időpontja legtöbb esetben egybeesik, így az üzemkezdés előtt és után egy órával a villamos- és autóbuszjáratok túlzsúfoltak, és a nap bizonyos szakaszában (pl. dél­előtt 10—12 óra között) gyakorlatilag üresen járnak a járművek. A diósgyőri nagyüzemeik valameny- nyien egyidőben kezdik a műszakot, ezért az egyetlen kettősvágányu vil­lamosjárat és a kevésszámú autó­busz nem tudja zsúfoltság nélkül munkába, illetve munkából elszállí­tani a dolgozókat. Ezen azzal a mód­dal sem lehet segíteni, hogy a mű­szakkezdés lépcsőzetes legyen az üze­mek között, mert a vidékről érkezők vonatjai egyidőben érkeznek az állo­másra, és nincs nagy választék a vo­natok érkezési idejét illetően. Marad továbbra is a jelenlegi megoldás, de ezen azért lehetne javítani. Csúcs­forgalom idején kellő gondossággal úgy kell forgalomba állítani a villa­moskocsikat és autóbuszokat, hogy zökkenőméntesebb legyen a közleke­dés. A vonatok érkezési idején pél­dául a menetrendhez nem kellene szigorúan ragaszkodni, hanem aho­gyan megtelik — s nem zsúfolásig — ittöríí zászlóavatás Serény falván Szép ünnepség színhelye volt a napokban Serényfalva. Az úttörő- mozgalom 15. évfordulója alkalmá­ból a helyi munkásőrök a tanévzáró ünnepségen csapatzászlót adományoz­tak az úttörőknek. Pompás látvány volt a pirosnyakkendős úttörők és a munkásőrök felvonulása a művelő­dési otthon kertjében, ahol az ün­nepséget tartották. A munkásőrség nevében Gyurkó Lajos szakaszpa­rancsnok adta át a zászlót, amelyért Kondás Erzsébet úttörő mondott kö­szönetét A zászlóátadás szép ünnepsége után a jelenlévők megtekintették az isko­la értékes kézimunka kiállítását. Es­te vidám majálissal fejezték be a emlékezetes napot. Merész Pál, csapatvezető egy kocsi, azonnal indítani kell s he­lyére nyomban álljon be a következő jármű, hogy az utasok tolakodás nél­kül, érkezési sorrendben szállhassa­nak fel. Az autóbuszvonalak egyik végén indítóállomás van. Az indíióállo- másról célszerűen több járatot is in­dítanak. Az indítás idejének meg­választásba azonban nem mondható szerencsésnek. Például a Dózsa György utcából indítják a 3-as, 5-ös, 6-os, 7-es, 9-es és 10-es jelzésű ko­csikat. Az indítási gond leegyszerű­sítése végett a menetrend úgy van összeállítva, hogy a kocsik indulása gyakran azonos időpontra esik. Ezért történik meg például, hogy az 5-ös és 6-os járat egyszerre indul ki a Dózsa György utcából, és közvetlen utánuk halad az éppen odaérkező 1-es. így a perecesi elágazásig uta­zók az 5-ös vagy 6-os kocsira száll­nak fel, s nem egy esetben lemarad­nak azok, akik Lillafüredre, vagy Pe­recesre akarnak utazni, és az 1-es kocsi üresen kullog utánuk. Vagy pl. a 4-es busz már Görömbölyről el­foglalt ülőhelyekkel indul ki és a Ce­mentgyárnál megelőzi az ott vára­kozó 4/A jelzésű kocsit, végig fel­szedi az utasokat, zsúfoltság lesz, s az utána fél perccel induló 4/A ko­csi végig üresen halad. Igaz, hogy a járatok egyidőbeni in­dítása kényelmes a személyzetnek, de az utasok érdekei ettől fontosab­bak. Nem nagy fáradságba kerülne olyan menetrend összeállítása — hi­szen már sok statisztikai adat áll a vállalat rendelkezésére —, amely szerint a különböző járatok közös útvonalán jó közelítéssel egyenlő időközökben közlekednének a ko­csik. Apróságnak tűnő, de lényeges kö­vetelmény, hogy az autóbuszok — ahol van — közvetlenül a járdasze- gélv mellett álljanak meg a meg­állóban, hogy ne kelljen még fel- lénni az úttestre és onnan fel, az aránvlag magasan lévő első lépcső­re. Gondoljanak a gépkocsivezetők Fejlődő légiforgalom A csehszlovák légiforgalom gépei 1960- ban 750.000 u-tast szállítottak. 1961- ben az előirányzat szerint az utasok szánna eléri az 1 milliót. A csehszlovák légiközlekedés repülőgé­pei jelenleg Távol-, Közép- és Közel- kelet, Afrika és Európa 31 városába szállítják az utasokat. Prágán át 19 repülőtársaság repülőgépei közleked­nek rendszeresen. A csehszlovák lé­giközlekedés legismertebb gépei az IK—14-es, az 1L—18-as és a TU— 104-es gépek. Ezenkívül a csehszlo­vák légiközlekedés egyre inkább al­kalmazza az Aero-taxikat is, ame­lyek a világ legkorszerűbb aero- taxijai közé tartoznak. A „Morava L—800 A” típusú négyüléses aero- taxik 270 km-es óránkénti sebesség­gel repülnek. az idősebb, vagy kisgyermekkel uta­zó utasokra. Ez csupán jóindulat és fegyelem kérdése. A VILLAMOSJÁRATOKON nincs különösebb probléma. Bosszantó vi­szont — és baleseti veszélyt rejt magában — a villamoskocsik meg­állókból való indításának módja. Gyakran még meg sem állt a sze­relvény, máris elsőt fütyül az indí­tó. A KRESZ idevonatkozó ren­delkezése világosan kimondja, hogy indítási jelzést csak akkor szabad adni, ha az utolsó felszálló is mind­két lábával legalább már az alsó lépcsőn áll. Ekkor kell egymásután két rövid sípjelzést adni. Azt is el­rendeli a KRESZ, hogy három ko­csiból álló szerelvény esetén külön indítót kell alkalmazni, akinek az utolsó kocsi hátsó peronján van a helye. Fentiek figyelembevételével az alábbi javaslattal fordulok az uta­sok nevében a Közlekedési Vállalat­hoz, és a tanács illetékeseihez: Az autóbuszra vonatkozóan: 1. A végállomásról kiinduló ko­csik helyére azonnal álljon be a következő kocsi. 2. A járdaszegélyhez közel állja­nak meg a megállókban. 3. A különböző járatok azonos út­vonalszakaszán egyenlő időközökben kövessék egymást a kocsik. A villamosra vonatkozóan: 1. A KRESZ szabályainak megfele­lően történjék a megállókból az in­dítás. 2. A Tiszai Pályaudvarnál a kiin­duló szerelvény helyére azonnal áll­jon be a következő. Mindkét jármű vezetőitől gondo­sabb indítást és fékezést kérünk, hogy ne essenek egymásra a kocsi utasai. A villamoskocsikban és az autó­buszokban jól látható helyen helyez­zék el az érvényes menetrendet. A 4/A jelzésű autóbuszok fele-fele arányban úgy közlekedjenek, hogy az egyik rész Hejőcsabán keresztül haladva a Cementgyár után a déli terelőuton át ér a tapolcai útra, s megy vissza az indító végállortiésra. a másik rész pedig e hurdkvonalat fordított irányban tenné meg. Ezzel a módszerrel — mely új kocsik be­állítását nem teszi szükségessé — gyakorlatilag megoldódna az egye­tem és a déli terelőút mentén lakók közlekedési igénye. Ha ez a megol­dás semmiképpen sem lehetséges, akkor a 4/B járat útvonalát kellene az egyetemig meghosszabbítani a ta­néi*". i elágazás helvett. TUDJUK. HOGY a Közlekedési Vállalat dolgozói nehéz munkakö­rülmények között végzik munkáju­kat. Emberiekkel foglalkozni nem egyszerű dolog. Hajnali órákban kel­nek és késő éjszaka térnek pihenni. Akkor is szolgálatban vannak, ami­kor az utasok nagy többsége ünnepel. Viszont megértőén kell fogadni a sokszázezres közönség kérését fs, mert a dolgozó óén szolgálata a leg­nemesebb cselekedet. Kőszegi Jenő egyetemi tanársegéd, Nehézipari Műszaki Egyetem Tíz hónapos csillagászati tan folyamot rendez a TIT Ä Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csillagászati és űrhajózási,, szakosztályainak országos választ­mánya tízhónapos csillagászati to­vábbképző levelező tanfolyamot rendez. A kezdő és haladó tanfo­lyam célja a TIT-előadók és a csilla­gászat iránt érdeklődők szakmai és ideológiai továbbképzése. A tanfo­lyam résztvevői a tanfolyam anya­gát egyéni tanulás útján sajátítják el. A tanfolyamon résztvevők a tan­folyam alatt bármikor írásban kér­déseket tehetnek fel, melyekre az illetékes szakemberektől kimerítő, részletes választ kapnak. A kérdése­ket közvetlenül a csillagászati és űr­hajózási szakosztályok országos vá­lasztmánya (Bp. I.. Sánc u. 3Ab. Urá­nia Csillagvizsgáló) címére kel) be­küldeni. A tanfolyam hallgatói augusztus­ban a miskolci Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban kétnapos konfe­rencián vesznek részt. {A vidékiéi: kiküldetési költségeit a TIT fedezi)' A konferencia programjában tudó' mányos előadások, konzultáció & néhány alapvető fontosságú elvi kéf dés megvitatása szerepelnek. A tanfolyamot 1962 áprilisába11 vizsga zárja be. A vizsgákat Miskoh con tartják. Sikeres vizsga esetén * tanfolyam résztvevői a tanfolyam elvégzéséről bizonyítványt kapnak A tanfolyamokra írásban lehet ja* lentkezni. A jelentkezéskor az aláír bi adatokat kell közölni: név, fog' lalkozás, pontos cím, lagja-e a szak osztálynak, a kezdő vagy a haladó tanfolyamon óhajt résztvenni. A je* lentkezést a TIT megyei titkársága' hoz (Miskolc, Széchenyi utca 16. sz) kell beküldeni. A tanfolyam tematikáját, a köte" lező és ajánlott irodalom jegyzékét 3 jelentkezőknek a TIT megküldi. „Zengjen a bátrak országában új­szerű ének...” — hirdetik a fekete kottafejek az erdöbényei művelődé­si otthon homlokzatán, ahová 16 munkás-paraszt énekkar nyolcszáz­nál több dalosa vonult fel a szeren­csi munkás fúvószenekar kíséretével a napokban a IV. tokaj-hegyaljai dalostalálkozóra. A festői fekvésű Erdőbényére a megye különböző községeiből és a fővárosból jöttek el az énekesek. A lépcsőket sűrűn megtöltő összesített kórus Lendvai—Kossá: Dal a Ta­nácsköztársaságról című kórusművét adta elő az ünnepség kezdéseként. Benke János, a járási tanács elnök- helyettese kóruskultúránk fejlődésé­vel foglalkozott ünnepi beszédében, és utalt arra, hogy az elmúlt évben csak két termelőszövetkezeti ének­kar jelent meg a tokaj-hegyaljai da­lostalálkozón, az idén már hétre emelkedett a résztvevő termelőszö­vetkezeti énekkarok száma, bizo­nyítva a szövetkezeti községek kul­turális fejlődését. Maga a bemutató mintegy három és fél óra hosszat tartott és hétszáz ember hallgatta végig. A hálás erdő- bényej közönség a hosszúranyúlt be­mutató harmadik órájában is vas­tapssal fogadta és megismételtette a diósgyőri Ady Endre Művelődési Klub énekkarának és zenekarának előadásában Kodály Zoltán Kállai kettősét. A mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet kórusa Engi István vezényletével, Pácius Finn dalát éneke)te, a sajónémet.iek Bárdos, Tiszai dallamok című kó- rusművét adták elő, Frits Séndorné vezetésével, Kodály Jeligéje hang­zott a szerencsi cukorgyári és csoko­ládégyári dolgozók ajkáról, Puskás Károly betanításában és vezetésével, és az erdöbényei énekkarban úttörők és nagyapák együtt dalolták Kodály Magyarokhoz című kánonját, Hagy- móssy József irányításával. A Buda­pestről vendégszereplő, Szabó Ti­bor vezette BM. Központi Énekkar' ral már kezdi felvenni a versenyt * Miskolci Háziipari Szövetkezet és 3 KISZÖV énekkara. Könnyed mad' rigál-éneklésük tiszta, finom intoná' ciójuk nemcsak karnagyuk jó lek készültségét dicséri, hanem a dala* láshoz való jókedvüket és a komolf zenei produkciók iránti érdeklődésű' két mutatja. Engi István három kő' rusával nagy és'eredményes munkál végzett. Megszólaltak a dalostalálko' zón az új magyar szerzők is, és a kír zönség szeretettel fogadta műveiket; Járdányi és Maros műveit az Ózdi Kohászati Üzemek vegyeskara, Bár­dos és Tardos szerzeményeit az aba' új szántói kórus szólaltatta meg. I» megjegyzendő, hogy rejtély a dalos/ találkozó résztvevői előtt: az Ózdi Kohászati Üzemek miért ilyen a1a' csony létszámú kórussal szerepelt* miért nem bővítik a kar létszámát* elsősorban a női kart? Kiemelkedő és megérdemelt sikert ért el a diósgyőri Ady Endre Műve' lődési Klub énekkarának műsora & komoly felkészültséget mutató elő' adása. Vídinszki László karnagy gasfokú dicséretet kapott a találod utáni értékelésen. A Népművészeti Intézet küldötte* találkozó után megbeszélte a kóru" sok vezetőivel a tanulságokat. Kó" ruséletünk igen nagy fellendülést mutat számszerűségében. Most mái a minőségi munka felé kell hatéko' nyabban fordulniok a kórusvezetők' nek. A Borsod megyei Tanács ebbe* az évben is 80 ezer forintot áldozott a kórusok ruházatára, hogy kiállá' syk impozáns legyen. Hisszük, hogy hamarosan eljön a* idő, amikor már Bartók Béla művei is olyan közel kerülnek a dalosok' hoz és a közönséghez, mint amilyen közelséget az erdöbényei találkozón Kodály Zoltán és más mai szerzők műveivel kapcsolatosan tapasztal­hattunk. Erdélyi Lászlóné----------------­■&^ionístidu XXXVII. — Mindegy — idegesen ledobta magáról a fehér (köpenyt. — Hány óra most? — Nyolc. — Azonnal megyek a kapitányhoz. — Ne menj. Hátha ott van már nála a mi kedves nővérkénk. — Nem bánom. A kapitánynál nem volt senki, de várt valakit, mert az asztal meg volt terítve. Amikor meghallotta a tize­des intézkedését, felugrott és a né­metek szállásáig futott. Szó nélkül belépett a szobába, felráncigálta a ruhástól heverő tizedest és két akko­ra pofont adott neki, hogy az meg- tántorodott. Már kifelé rohant, ami­kor a tizedes felé ordította: — Gazsó pedig nem megy őrségbe! * Elhangzott már a takarodó, az erőd elcsendesedett. Ezen az éjsza­kán is Gazsó vállalt éjszakai ügyele­tet, így szobájában csak úgy ruhás­tól dűlt le, hogy ha mennie kell a betegekhez, azonnal mehessen. Alig szenderedett el, amikor meg­kezdődött a lövöldözés. Szinte öntu­datlanul kiugrott ágyából, lekapta Wgyverét és villámgyorsan rácsatolt egy tárat. Még mielőtt a kijárat felé Indult volna, a vietnami lány suhant be a szobába. Gazsó elé lépett, sőt egyenesen a fegyver csöve elé. Egy pillanatig farkasszemet néztek. A fiú még sohasem látta ilyen elszánt­nak a lányt. Néhány másodperc után a lány egy villámgyors mozdulattal félre­ütötte a fegyver csövét és elragadta a fiú kezéből. Pillanat alatt kiszedte belőle a tárat és az ágyra dobta, a fegyvert pedig felakasztotta a he­lyére. Felemelte fejét büszkén, és úgy állt a fiú előtt, mint egy kőszikla. Az állta tekintetét. A lány lassan elmo­solyodott és megszólalt. — Nem kell félni... amikor félni kell, majd én szólok... összeszedte a vacsorás edényt és kisietett a szobából. Gazsó elgondol­kozva nézett utána... Ki ez a lány? Miért olyan titokzatos körülötte minden? Szalai lépett be a szobába, aki az erőd nyilvános háza felé sietett. Megkérdezte Gazsót, nem akar-e ve­le tartani. — Éjszakai ügyeletes vagyok — válaszolta amaz. — No, akkor, ha nem rúgsz ki, egy kicsit még maradok. Elmondom egy­két távol-keleti élményemet, hogy jobban teljen szolgálati Időd. ........ G azsó unottan hallgatta a hátbor­zongató történeteket, az erősen fel­nagyított és eltúlzott eseményeket. Gondolatai egészen másfélé jártak. Amikor Szalai befejezte elbeszélé­seit, elgondolkozva megkérdezte. — Mondd Tomi, tudnál te nekem őszinte választ adni? A másik kuncogott. — A bennszülött lánnyal kapcso­latban? Látom, ő is érdeklődik irán­tad ... Hát... én sem tudok sokkal többet, mint te. Amióta én a Bá- káni kórházban vagyok — 16 hónap­ja —, ő is itt van. Mindennap becsü­lettel elvégzi a dolgát, de szót egyi­künkkel sem vált. Sőt, csak a kapi­tány kérdésére válaszol! Képzeld, azt sem tudjuk, hogy hívják ... Raj­ta kívül a bennszülöttek közül senki nem teheti a lábát sem a kórházba, sem az erődbe... Ö maga lenn lakik a faluban. Onnan jár be ... Látom, te szerencsés vagy... Veled szem­ben másképpen viselkedik, mint ve­lünk .., — Ugyan!... — mondta kissé el­pirulva, kissé ingerülten Gazsó. — Annyit veled is beszél, mint velem... Jó étvágyat... Jó éjszakát és kész. .. — Nem, nem ... Ezernyi apró fi­gyelem, szolgálatkészség... Észre le­het ezt venni •>-« 9 „, .. ... , , — Mondd Tomi... Nem bántok ti rosszul ezzel a lánnyal? Nem vagy­tok hozzá durvák, gorombák? Nem ezért szótlan? — Nem. Senki sem bántja, ö egy­szerűen gyűlöl mindnyájunkat, azért nem beszél velünk. És éppen ez ejt gondolkodóba leginkább; gyűlöl ben­nünket, bármikor megszökhetne tő­lünk, mégis marad... Gazsó is ezen gondolkozott. Aztán egyszerre felállt. — No, benézek a betegekhez. — Én meg megyek a lányokhoz. Szervusz... * Elég magasan járt már a Nap, amikor Gazsó felébredt. Éjszaka az egyik beteg rosszul lett és injekciót kellett neki adnia, emiatt hajnal fe­lé került csak ágyba. Felült ágyában, s éppen le akart lépni, amikor egy hatalmas, kétmé­teres kígyót pillantott meg az ágya végénél. A hüllő minden pillanat­ban hangosabban sziszegett, fulánk- ja pedig, mint a halál kaszája, 10— 15 centire lövellt ki szájából. Gazsó hátán és homlokán verej- tékcseppek jelentek meg, de azért igyekezett lélekjelenlétét megőrizni. Farkasszemet nézett a kígyóval, de nem mozdult. Lassan lehunyta sze­mét, hiszen, ha ő. nem mozog, a hül­lő sem támad olyan hirtelen. Gon­dolkozott ... Semmi olyasmi nem volt közelében, aminek hasznát ve­hette volna ... Kinyitotta szemét. Amint a hüllő észrevette szempillá­ja rezdülését, hangosabban szisze­gett és haragosan lövellte fullánkját feléje ... Ismét lehunyta szemét... Hát így kell elpusztulnia?... Ez az ocsmány féreg tesz pontot élete végére? ... Feje majd szétpattant. -. Már-már úgy érezte, nem bírja to­vább idegekkel... Felugrik és elro­han ... Nem jó! • - - Amint megmoZ' dúl, a hüllő támad... Akkor..' igen... nincs más mód... Két pok' rócát villámgyorsan ráveti a kígyó' ra és lekapja fegyverét... Talán sí/ kerül szétloccsantani vele a kígyó fejét __De sikerül-e... Hátha * h üllő az első mozdulatra támad, mi' előtt rávethetné a két pokrócot.** Mindegy... Töprengésre nincs.idő. .* Végtelenül lassan megmozdította * takaró két szélét... Ebben a pillanatban hatalmas ütés érte ágya szélét. Gazsó majdnem esz­méletét vesztette... Azt hitte, a ki' gyó támadt... Utolsó ösztönével ki' ugrott a pokróc alól..!. A szörnyeteg teste ott vonaglolt * lába előtt. A kígyó mellett pedig * vietnami lány: arcán megelégedett mosoly, szemében határtalan öröm.' Kezében hosszú, éles kés, amelyet megtörölt, majd visszadugott fehéi’ nadrágja belsejében lévő hüvelyébe. Gazsó odament a lányhoz, megra' gadta kezét és sokáig szorongatta, közben könnyezett, érthetetlen sza' vakat mondogatott... Aíftán lekap' csolta nyakáról azt a kis ezüst, lán­cot. amelyet még édesanyjától ka" pott és a lány nyakába akasztotta.. * A lány mosolyogva tűrte... — Ki vagy te? — kérdezte mégha' tódva a fiú. — Mi a neved? Hadó tudjam meg, kinek köszönhetem éle" temet? A lány köi-ülnézett, majd haTkafl súgta: — Ti-fi. De ezt rajtad kívül senki sem tudhatja meg, mert különben —' hirtelen előrántotta öles kését —l még álmodban is levágom a fejet*. (Folytatjuk.) A IV. tokaj-hegyaljai dalostalálkozö után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents