Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961 június 18. Különös házasság ofe of tűnők IHI Ä INI CÜ J) /A Bemutató a Miskolci Nemzeti A napokban mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház Mikszáth Kálmán Különös házasság című re­gényéből készült színmüvet, melyet több mint 10 éve dolgozott at Gyár­fás Miklós és Örkényi István. Egy regény mondanivalóját, légkö­rét mindig nagyon nehéz megíelelö hűséggel visszaadni, bárminemű fel­dolgozásban. Elkerülhetetlen, hogy ne maradjanak ki bizonyos részek, amik a regényben természetesen megfelelő fontossággal, jelentőséggel bírnak, és elkerülhetetlen, hogy ne érződjön az átdolgozó író szubjektu­mából, életszemléletéből is valami. Az átdolgozó igyekszik a regény magvát adni, és a szükségszerűen ki­maradó részeknél a saját ötletessége, meglátása szerint teremti meg az összefüggéseket. Az események ösz- szekapcsolásánál a szinte teleobjek- tívként elénk hozott, kiemelt részek­nél az átdolgozó alkotása érvényesül. Nagyon sok függ ettől az alkotástól. Mi marad meg teljes egészében, mit poentíroz ki a regényből és mi az, amire csak utal, vagy egyáltalán nem is utal. Elsődleges és magától értetődő kö­vetelmény természetesen a hűségre való törekvés a regény mondanivaló­jának minél pontosabb visszaadása, a regény levegőjének a megteremté­se. Mikszáth Különös házassága a magyar irodalom remekei közé tar­tozik. Nem szabad azonban soha el­felejteni, hogy ennek a regénynek is, mint az író többi művének, minde­nekelőtt a realizmus, a kritikai rea­lista életszemlélet adja meg az érté­két. a társadalmi valóság hű tükrö­zése teszi remekművé. A kritikai rea­lista szemlélet szerencsés módon ke­veredik Mikszáth nagyszerű elbeszé­lő, anekdotázó készségével. Az anek- dotázó finom humorával beszélt el, amit a legélesebben, legtisztábban lát meg a pusztuló dzsentri-világ visz- szásságaiból. az úri Magyarország ke­gyetlenségeiből. A lényeg azonban Mikszáth „tartalma”: a kritikai rea­lizmusa, másodlagos a „formája”: könnyed humorral átszőtt elbeszélő készsége. A Különös házasság színpadi vál­tozata nem tudja visszaadni minden­ben az írót. Inkább látjuk benne az anekdotázó Mikszáthot, mint az éles­szemű kritikai i'ealistát. Több a víg­játéki elem, mint amennyit a regény színpadi változata elbírna, az eredeti mondanivaló tompítása nélkül. A re­gényben tragikus események sűrű­södnek. Emberek válnak boldogta­lanná, életeket köt gúzsba, tesz tönk­re az önkény, a mindennél hatalma­sabb egyház, a jó hírét féltő földesúr basáskodása, az egyház „tisztaságát, fedhetetlen mivoltát” vigyázó, az ir­galmat, bocsánatot, szerénységet hir­dető papok könyörtelensége, kapzsi­sága. Az úri világ az ember legtisz­tább, legszentebb érzésébe tapos. A saját hazug törvényeinek a megvédé­séért nem engedi az ember legmini­málisabb jogait sem érvényesülni. Az igazság nem fontos — mondja egy alkalommal Buttlerék ügyvédje. És valóban, a legkézenfekvőbb bizo­nyítékok, a beismerő vallomások is csak ezt erősítik meg. Az urak vilá­gában az igazság nem fontos. Elvesz­tik a feneketlen papzsákban. A két fiatal és'a mellettük álló emberek tragikus küzdelme napnál világosabb igazukért meddő, eredménytelen ma­rad. Az utolsó tárgyaláson össze­omlik minden: győztes az egyház. Buttler összetörtén borul az asz­talra és Budai, a szolga mondja ki a már mindenki által érzett keserű igazságot: „Urrak a papok.” A tra­gédiának ez a vége, még akkor is, ha a két fiatal az írói igazságszolgálta­tásként elmenekül — együtt — eb­ből a világból. Ezt a tragikus küzdelmet az átdol­gozás nem tudta a regényben meg­levő élességgel megmutatni, éppen a vígjátéki elemek túlzott alkalmazása miatt. Ezen Orosz György rendező sem tudott sokat segíteni, sőt, mint­ha még tovább mélyítette volna ezt a nem éppen szerencsés vonalat. Vi- donka Mikszáth regényében egy te­hetséges ember, aki más környezet­ben, ahol kamatoztatni tudná tehet­ségét, nagyszerű dolgokra lenne ké­pes. Ennyi Vidonka és nem több. A színpadi átdolgozok viszont mindig igazságot, vagy féligazságot kimondó, rosszul értelmezett népi hőssé for­málták. A színdarab mozgalmassága, elevensége és dinamikája a rendezőt dicséri. Gyakran nagyon ügyes fogá­sokkal tudja elérni a kívánt hatást. Finom rendezői érzékre vall például az a jelenet, amikor Dőry Mária elő­ször lesz rosszul és a gyenge szédü­lés után pár pillanatnyi, szinte alig érezhető szünet bénítja meg a sze­replőket, mintegy ráirányítva, össz­pontosítva ezzel a közönség figyel­mét az elkövetkező tragédia indító­okára, vagy okozójára. A pillanatnyi szünettel sejtet! Vagy mennyire ki­fejezően érezteti a szerencsétlen há­zaspár reménytelen sorsát, amikor Dőry báró magukra hagyja őket a pincében és kinn tompa hangon be­csapódik egy vasajtó. Általában• az e,öadás színvo­Hiioiooon. nalas művészi és a nézők közül valószínűleg senkinek sem jut eszébe, hogy a színház mű­vészei az év utolsó darabját mutat­ják be. Nem jut eszünkbe, mert egy­általán nem látni fáradtságot senkin, pedig a kemény munkával teli évad végén, ezen nem lehetne csodál­kozni. Dőry István bárót Gáti György keltette életre. Az erőszakos, akaratát tűzön-vízen keresztül érvé­nyesítő főúr, a legsikerültebb alakí­tások egyike. Az a nagy szuggesztiv erő, mely egyébként is jellemző Gátira, itt különösen jól érvényesül és' nyilván nem véletlenül játssza éppen ő a báró szerepét. Mindenütt erőt, határozottságot sugároz. Lát­szik: ő a parancsoló. Még Horváth Miklós kertjében is. Az utolsó fel­vonásban azonban talán még sem kellett volna a hajdani félelmetes urat szánalmas öregemberré tenni. Színházban Jelentés Talítaszadáról Sok esemény történt az utóbbi időben falunkban, de a levélírás mégis elmaradt. Itt az év vége, sok a tanulnivaló, meg aztán az úttörő- mozgalom 15. évfordulójára készü­lünk. Mert ugye az őrsvezetők őrse sem maradhat szégyenben? Az Üj Barázda Tsz befejezte a ta­vaszi vetést. A kertészetben szorgal­masan végzik a palántázást. A szö­vetkezet már gépeket is szerzett, Zetor, aratógép és pótkocsi áll ren­delkezésükre a tavaszi munkákban. Új MÉK-kirendeltség Üj kirendeltséget létesített. Kazinc­barcikán a Borsod megyei MÉK Vál­lalat. A kirendeltség kétirányú tevé­kenységet folytat. Felvásárló és érté­kesítő munkája lehetőséget nyújt a környékbeli termelőszövetkezetek számára zöldség és gyümölcs termé­nyeik értékesítésére, másrészt bizto­sítja a város ellátását friss és sokfaj­ta zöldségfélével. Az új kirendeltség nemcsak Kazincbarcika, hanem a kör­nyező bányavidékek ellátását is vég­zi, s bízunk abban, hogy sikerrel old­ja meg feladatát. Vékony Sándor A nagy területen termelt dohány szépen fejlődik. A zöldborsószedés megkezdődött, ebből is nagy hasznot remél a szövetkezet. Folyik az épít­kezés is, tehénistálló és sertésfiaztaló készül. Hiba egyedül a csibenevelés terén van, nem kaptak elég napos­csibét. De a jövő évben többet elő­legeznek. Következő híradásomig úttörő kö­szöntésemet küldöm. Doros Magdolna Vili. o. Taktaszada Vasutas brigádok Bánrévén Bánréve határállomáson 13 vasutas- brigád dolgozik a szocialista brigád cím elnyeréséért. A legutóbbi terme­lési tanácskozáson a 11. vasútasnap tiszteletére szép felajánlásaik szület­tek, amelyek eredményeképpen má­jus hónapban 7,2 százalékkal túltel­jesítették az előirányzott tervet. Bán­réve határállomás vasutas dolgo-'ü meg tudnak birkózni a növekvő ha­tárforgalommal, az import- és export szállítmányok gyarapodásával, a ra­juk háruló nagyobb munkával is. Haraszin Károly MÁV kocsiintéző Tapasztalatcsere a tangazdaságban Nem hiába töltöttek egy napot a putnoki járás termelőszövetkezetei­nek vezetői, elnökei és agronómusai szaktanácsadó üzemükben, a pogony- pusztai tangazdaságban. A párt és tanács járási vezetőinek, szakemberei­nek jelenlétében több mint 30 termelőszövetkezeti vezető hallgatta végig a tangazdaság szakemberének tanácsait és tekintette meg a gazdaságban folyó munkákat. Különösen nagy érdeklődést keltett az újonnan épített szénafúvó berendezés, amelyet egyelőre a távlati tervek közé raktároztak el, de több tsz-elnök ott a helyszínen elhatározta, hogy már a lucerna második kaszálásához elkészítik az állványokat. A sok hasznos tapasztalatot a tsz-ek vezetői minél előbb igyekeznek megvalósítani. Molnár Géza Pogony puszta. Bátor tűzoltás Szemerén Ehhez azonban természetesen már a rendezőnek van több köze. Mária, a leánya Balogh Emese sokszínű já­tékával, szinte a szemünk láttára ala­kul át félénk fiatal nőből határozott, már-már az apja természetét öröklő, célratörő asszonnyá. Nagyszerűen tudta érzékeltetni az elmúlt tíz év konok harcának jellemformáló ere­jét, ami az első felvonás sírós „kis­lányából” a harmadik felvonás cél­tudatos asszonyává tette. Olyan asz- szonnyá, aki már régtől kezdve nem csupán az úri família jóhírének megőrzését tartja a legfontosabbnak, nem apát akar leányának, hanem a férfiért küzd, akit szeret. Somló Ferenc Jászai-díjas Horváth Miklós szerepében nem tudott azon a szin­ten maradni, amit egyébként más al­kalmakkor megszoktunk tőle. Egy- egy villanásnyira ugyan az „igazi” Somló kelti életre a figurát, de külö­nösen az első felvonásban — szá­mos nagyszerű alakítására gondol­va — egy kicsit csalódást kelt. Sze­keres Ilona, Piroskát, a félénk, tö­rékeny kislányt formálta hűséggel. Latinovits Zoltán Buttler János grófja is sokszínű figura. Mint pa­taki diák tréfáskedvű, vidám és ké­sőbb a maga igaza mellett a vég­sőkig kitartó embert is sikeresen for­málta. Jó érzékét dicséri, hogy a „nagy” jeleneteknél mindig a kellő határon belül maradt. Farkas Endre, a gyámatyja, mindenben nagyszerű­en tett eleget a szerep-szabta köve­telményeknek. Fehér Tibor Jászai- díjas Medve doktora talán a legem­lékezetesebb jellemfiguraként ma­radt bennünk. Szecsenka plébános — Szili János alakította — kiforrott, tökéletes figura. Galambos György legtöbb tapsot kapott Vidonkája va­lóban a legjobbak közé tartozik. Rendkívül szimpatikussá, megnyerővé teszi hősét, futásra min­dig kész mozgásával, „a lapos nyelvű palóc” tájszólásával. Galambos pa­zar gazdagsággal „ruházta” fel ezt a figurát és ez a gazdagság a művészt dicséri. Némethy Ferenc Jászai- díjas, hidegen számító vikáriusa is az emlékezetes figurák közé tartozik. Bánhidy József, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, a kapzsi, mind­két féltől hasznot húzó papság meg­testesítőjeként nyújtott kiemelkedő alakítást. Vargha Irén Malipeauja, Haraszin Tibor ügyvédje. Gyar- mathy Ferenc Budaija is jellemző, sikeres alakítás. A kanonokok szere­pében Szabados Ambrust, Mikes Bé­lát, Magyary Lajost, Bősze Pétert és Kovács Lászlót, a pandúrok szerepé­ben Dobránszky Zoltánt, Pákozdy Jánost láttuk. A nagyon gondos, ki­fejező díszletezés Suki Antal, a kor­hű, ízléses jelmez Mészáros Margit munkája. Priska Tibor Kovács Bertalan termelőszövetke­zeti tag nemrégiben épített családi háza kigyulladt a napokban Szeme­rén. Egy arra haladó asszony vette észre hogy lángokban áll a tető. A házban Kovácsné és. három apró gyereke volt bent. A falubeli férfiaik a határban dolgoztak, a közelben csak asszonyok és gyerekek tartóz­kodtak, a másnapi búcsúra készü­lődve. Talán nagy tragédia következett volna be, ha a helyi határőrség őrse nem olyan bátor, jól felkészült és gyors, l^y azonban a helyi tűzoltók­kal összefogva azonnal a tűz oltásá­hoz láttak, gázálarccal az égő tetőn láttak munkához, elvágták a tűz továbbterjedésének útját, kimentet­ték a padláson tartózkodó, ájult Kovácsnét és a gyerekeket. Kovács Bertalan és családja, vala­mint az egész község lakossága há­lás a bátor határőröknek és a tűz­oltóknak, amiért helytállásukkal megmentették négy ember életét és megakadályozták, hogy a község egy vagy talán több háza a tűz martalé­ka legyen. Tamás László tsz-elnök Fiatalok a termelőszövetkezetben A tiszakeszi Alkotmány Tsz KISZ- szervezetének tagjai 12 hold kukori­ca növényápolási és betakarítási munkáit vállalták cl a KISZ Köz­ponti Bizottságának felhívása nyo­mán. A község másik szövetkezeté­nek, a Lenin Tsz-nek kiszes tagjai egy hold cukorrépa munkálatait vál­lalták. A község ifjúsága a kultúrmunká- ból is lelkesen kiveszi részét. A Le­nin Tsz kultúrcsoportja a járási kui- túrversenyen is részt vett. A tsz-ek ünnepségein a színjátszó és a tánc- csoportok egyaránt szerepelnek. A termelőszövetkezetek vezetősége el is ismeri és értékeli a fiatalok munká­ját. A Lenin Tsz legutóbb kellemes kirándulást szervezett a fiatalok ré­szére. Soltész Józsefné Tiszakeszi ! XXXIV. Néhány perc múlva az orvos-kapi­tány elégedetten csettintett. — Azt hiszem, a mai naptól kezd­ve lesz egy megbízható munkatár­sam ... Egyébként két némettel dol­gozik majd együtt és van a kórház­ban egy fiatal tolmács is— Honfi­társak .... A 16 esztendős Szalai Tamás öröm­mel fogadta a kórház új alkalmazott­ját, a két német már kevésbé örült Gazsó megérkezésének. Hűvösen biccentettek, s unottan magyarázták a kórház házirendjét, mutatták meg az orvosságos szekrényt, s a műsze­reket. Végül beteglátogatás követ­kezett Gazsó is fehér köpenyt vett ma­gára és követte a németeket. A két német beadta az injekciót azoknak, akiknek az orvos elrendelte. Egy 40 fokos lázban fekvő beteg került sorra. Vénája alig látszott. Az egyik német fogta az injekciós tűt és belevágta a beteg karjába... A szúrás nem jó helyre talált, a beteg felordított... A második és harmadik sikertelen kísérlet után a másik német, a tize­des próbálkozott. Erősen fogta a be­teg kezét, mégsem bírt vele, az hány­kolódott, rángatta kezét és ordí­tott... a szúrások nem sikerültek... Gazsó csendben megszólalt. — Tizedes úr... engedje mag, hogy én adjam be az injekciót. Az meglepetten nézett rá, aztán megengedte. A beteg már előre ordított. Gazsó halk szavakkal próbálta megnyugtatni, közben kitapogatta vénáját és pontosan, biztosan oda il­lesztette a tűt. — No, készen is vagyunk — nézett mosolyogva a betegre. — Ugye, nem fájt? Annak arcán fáradt mosoly suhant át. — Köszönöm — suttogta. A két német egymásra nézett. Sze­mükben furcsa fény villant. Amikor visszatértek a kötözőbe, Gazsó személyesen tisztította meg a fecskendőket, majd sterilizálta is azokat. A munka közepette lépett be Szá­lai. — Te, Miska — fordult Gazsóhoz. — Ez nem a te dolgod volna. — Hanem? — Van nekünk egy nővérünk is. Annak kellene mindezt elvégeznie. — És hol a nővér, még nem lát­tam itt. — Hát.. . azt valóban nagyon rit­kán látni a kórházban. Viszont annál többet dorbézol éjszakánként a két kapitánnyal . .. Másnap aztán csak dc.lben kel fel... Délután tenisze­zik, este pedig kezdi elölről az egé­szet ... A kórházra rá se fütyül... — Szép... És hol a hivatástudat, a kötelességérzet, amelyre Párizs­ban tanították? .. . — Eh!... hagyd! Közönséges rin- gyó lett belőle!... No, gyere! Meg­mutatom a szállásodat. — De hiszen tudom, hol a bástya­torony! — Csak nem gondolod, hogy ott fogsz lakni? Itt lesz a szállásod, köz­vetlenül a szomszédban. Egyedül laksz majd. És ágy is van benne, nem kell fekhelyet készítened ... — Tomi, ez igaz? — élénkült fel Gazsó. — Persze!... Máris jöhetsz velem új lakosztályodba ... Gazsó új barátja nyakába ugrott, s körültáncolta vele a szobát, aztán megnézte új lakosztályát, amely igen megnyerte tetszését. Kis szoba, de barátságos. Asztal, két szék, a sarok­ban szekrény, jobboldalt az ágy. Igaz, vaságy, dehát kell-e ennél jobb? Légiós korában még nem aludt ágyban. A nap folyamán ismerkedett a betegekkel. Bejárta mind az öt kór­termet, beszélgetett, kérdezgetett. Megállapította, hogy a betegeknek mintegy 50 százaléka maláriában szenved, 30 százaléka pedig dizar.té- riában, azaz vérhasban. Jellegzetes keleti betegségek..* Sokáig foglalatoskodott a betegek körül, észre sem vette, hogy elérke­zett a vacsora ideje. Szalai lépett melléje. — Miska, itt a vacsoraidő! De ha nem akarsz elmenni, a szobádba vi­tetem. Gazsó meglepődött, szinte még most sem tudta elhinni, hogy sorsa egyik óráról a másikra ennyire meg­változott! Saját szobája van, s ha akarja, ott vacsorázhat! Oda viszik neki. Igyekezett nyugodt hangon vála­szolni. — Ha megteheted, vagy módodban van, küld a szobámba a vacsorát. Nagyon megköszönném... Csak még egy pillanat. Úgy látom, kollégáim már szálláshelyükre mentek. A gyógyszerszekrény kulcsa viszont kellene. Kérlek, vezess hozzájuk ... A két német gúnyosan mosolyog­va fogadta őket. — A kulcs? — nálam van, vála­szolta a kérdésre a tizedes. — Kérem tizedes úr, adja ide. — Minek? — Ma éjjel inspekciós szolgálatot akarok tartani, szükség lehet gyógy­szerre. A két német összenézett. — Itt nem szokás éjszakai ügye­let — mondta a fiatalabb. — És ha egy beteg hirtelen rosszul les?? És ha segítségre van szüksé­ge? ... — Hát akkor... A német nevetett és végigdült ágyán. — Tizedes úr — folytatta nyugal­mat erőltetve magára Gazsó — a be­tegek között sok a súlyos. Szerintem feltétlenül szükség van éjszakai ügyeletre ... Kérem, adja ide a szek­rénykulcsot. t — Nem kaptam rá utasítást — vi­gyorgott a tizedes, s ő is végigheve- redett ágyán. Gazsó arca pirosra gyűlt a harag­tól. Dühösen rohant ki a szobából, Szalai alig tudta követni. Az orvos­kapitánnyal az udvaron találkozott, akinek azon melegében jelentette az j esetet. Úgy látszik, az orvost is meglepte az éjszakai ügyelet gondolata, mert megkérdezte: — Tisztában van azzal, mi a fel­adata? Gazsó határozottan válaszolt. — Igenis, kapitány úr, tisztában vagyok! Az orvos elmosolyodott, megvere­gette beosztottja vállát, majd át­adta neki saját kulcsát, egyben lei- ] kére kötötte, hogy azt rajta kívül senkinek nem adhatja oda. * Gazsó megkönnyebbülve lépdelt szobája felé. Szalai mellette. — No, végre — szólt a tolmács —• most már végre valóban hozatom a vacsorádat! Máris intézkedem! itt várj meg. Egy perc az egész ... Valóban, Szalai hamarosan vissza­tért. — Rendben van — kiáltotta már messziről. — Azonnal meglesz. Gye­re, menjünk a szobádba. Gazsó előre engedte vendégét, az­tán ő maga is belépett. Amint kö­rülnézett, tátva maradt a szája. Em, lékszik, délelőtt csak úgy ledobta az ágyra hajózsákját, bőröndjét, cigaret- tás zsákját. Most pedig rend, tiszta­ság mindenütt. Az ágy lefekvéshez ágyazva ... Az asztal leterítve, azon egy üveg vörös bor és két pohár. A hajózsák minden ruhástól eltűnt... A szoba új lakója kérdőn nézett Szalaira. Az titokzatosan mosolygott, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents