Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-18 / 142. szám
Tasltrnap, 1061 juntos 18. eszakmagyarorszag s I Huszonöt éve halt meg Gorkij Ma huszonöt esztendeje, hogy Makszim Gorkij, a nagy proletáríró elhunyt. Halála évfordulójának alkalmából közöljük az alábbiakban a „Tavaszi melódiák” ctmit elbeszélését. Ezt a művet Gorkij 1901. márciusában irta, a közlését a cári cenzúra azonban betiltotta. A cenzúrahivatal megállapítása szerint „az elbeszélés aktuális témát dolgoz fel: a társadalmi öntudat újjászületését. A történet a madarak birodalmában játszódik s mintegy két nemzedéket állít szembe egymással, az idősebb konzervatív nemzedéket, és a szabadságra törő fiatalságot. A fiatal nemzedék képviselője a csíz. fölöttébb izgató dalt énekel a viharmadárról”. A novella tiltott mű maradt egészen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, csupán kéziratban, kőnyomatos sokszorosításban terjesztették az ifjúság körében. Annál nagyobb, mondhatni páratlan hatást váltott ki a műhöz szervesen csatlakozó „A viharmadár dala című nagyerejű költemény, amely valósággal a forradalom harci dala lett. r t TAVASZI MELÓDIÁK A kertben, szobám ablaka alatt az akacfa kopár again verebek ugrándoznak és élénken beszélgetnek, a szomszédház tetőgerincén pedig tiszteletreméltó varjú üldögél és komolyan bólogat a szürke madárkák fecsegésére. A meleg, napfény- atjárta levegő minden hangot behoz a szobámba; hallom a patak halk, fürge csörgedezését, megértem, miről turbékolnak a galambok ablakpárkányomon, és a levegővel együtt lelkembe árad a tavasz muzsikája. — Csip-csirip! — szólal meg egy öreg veréb, társaihoz fordulva. — Hát megint megértük a tavaszt, ugyebár? Csip-csirip! [■ — Fakk-tum! Fakk-tum! — mondP'ija rá a varjú, nyakát nyújtogatva. Jól ismerem ezt a fontoskodó madarat; mindig röviden nyilatkozik és feltétlenül igenlő értelemben. A természet is ostobának teremtette s azonfelül még ijedt is, mint a legtöbb varjú. De előkelő helyet foglal el a társadalomban és minden télen rendez valami „jótékonycélú” bazárt az elszegényedett csókák, meg az öreg galambok javára. Ismerem a verebet is; noha első pillantásra könnyelműnek, sőt liberálisnak látszik, valójában azért megvan a magához való esze. Tisztelettudó képpel ugrál a varjú körül, de azért pontosan ismeri a nagy madár minden gyengéjét és mindig szívesen ’ad elő róla egy-két pikáns anekdotát. Az ablakpárkányon pedig egy fia- I tál, daliás galamb hevesen udvarol egy szerény galambleányzónak: — Megöl a buu-bánat, a buu-bá- nat, ha nem osztod meg velem szerelmedet! — Tetszik tudni, hogy megérkeztek a csízek? — közli a veréb. — Fakk-tum! — bólint rá a varjú. — Megjöttek és lármáznak, röpködnek, csicseregnek. Szörnyű nyughatatlan madarak! A cinegék is megjöttek velük együtt... mint mindig, hehehe! Tegnap este, tetszik tudni, megkérdeztem az egyiktől, csak úgy tréfásan: „No. galambocs- kám, hát megjöttetek?” Szemtelenül válaszolt... Ezekben a madarakban egy csepp tisztelet sincsen az ember rangja, hivatása, társadalmi állása 1 iránt... Elvégre én udvari veréb vagyok ... ¥ tt a kéményből váratlanul elo- ^ bukkant egy fiatal holló és halkan jelentette: — Hivatali kötelességemhez híven, figyelmesen kihallgattam a levegőt, a vizet és a föld mélyét benépesítő élőlények beszélgetéseit, lankadatlan igyekezettel követtem minden mozdulatukat s ezennel van szerencsém jelenteni, hogy a íentemlített csízek a tavaszról csicseregnek és a természet állítólagos közeli megújulását merészelik emlegetni. — Csip-csirip! — kiáltott fel a *®réb és ijedten pislogott a feljelentőre. A varjú azonban jóindulatáén biccentett FANTÁZIA — Volt már tavasz, volt már nem egyszer — jegyezte meg az öreg ve- réb. — Ami pedig a természet megújulását illeti, hat az természetesen kellemes ... feltéve, ha mindazon hatóságok engedélyével történik, akik ebben illetékesek ... — Fakk-tum! — mondta rá a varjú és kegyes pillantást vetett a verébre. — A fentiekhez még hozzá kell fennem — folytatta a fiatal holló —, hogy az említett csízek elégedetlenségüknek adnak kifejezést azon oknál fogva, hogy a patakok, amelyekből szomjukal oltják, állítólag zavarosak: egyesek közülük még arra is vetemednek, hogy szabadságról álmodozzanak ... — O. ez régi szokásuk! — kiáltott fel az öreg veréb. — Fiatalságuk az oka, ez egy cseppet sem veszélyes! Magam is voltam fiatal es én is álmodoztam róla... — Kiről?? — Az alko ... ko . . . ko .... — Az alkotmányról? — Csak álmodoztam! Csak álmodoztam, kéremszépen! Persze... nagyon szerényen álmodoztam! De azután ez elmúlt, álmaim más „tárgyat” kerestek maguknak, reálisabbat, hehehe... és. tetszik tudni, kellemesebbet, olyat, amelyre sokkal nagyobb szüksége van egy verébnek ... hehe ... — Eh — hm — hangzott most fel a tiszteletet parancsoló krákogás. A hársfa koronájában megjelent egy valóságos titkos pirók, kegyesen biccentett a többiek felé és rákezdte: — Eeh, n-nem ve-tték észre, urraim, hogy a levegőben van valami ... valami ... — Tavaszias a levegő, kegyelmes uram — mondta a veréb. A varjú pedig oldalvast billentette fejét és gyengéden, epedőn károgta, mintha bárány bégetne: — Fakk-tum. — M-mgen! Tegnap kártyázás közben ugyanezt mondta nekem egy ősnemes, kiváló bagoly ... „Mintha valami volna a levegőben”, azt mondja ... Én meg azt válaszoltam neki: „Észrevesszük, megszaglász szűk. kivizsgáljuk!” Bölcs válasz, nemde? — Ügy van, úgy van, kegyelmes uram! Rendkívül bölcs — hagyta helyben hódolattal az öreg veréb. — Mindig ki kell várni az eseményeket, kegyelmes uram . .. Egy megfontolt madár mindig várakozó álláspontra helyezkedik... A kerti gyepre, ott, ahol már elolvadt a hó, pacsirta ereszkedett le az égből, gondterhelten futkáro- zott rajta és magában mormolta: — Hajnalfény az égbolt alján kioltja a csillagokat, sápad a hold, elszáll az éj, s mint a jég. ha napfény éri, elolvad bús sötétségbe. Milyen édes, könnyű a lét, hogyha szívem remény szárnyán száll a nap, reggel elébe, fény és szabadság elébe! — E-ez mif-féle madár? — kérdezte a pirók hunyorogva. — Pacsirta, kegyelmes uram! — tette hozzá elnézően a veréb. A pirók sandán nézett a költő felé. — Mm . .. milyen szürke ... a pimasz! Ha jó! hallom, izé... a napról, meg a szabadságról merészel fecsegni? — Ügy van, kegyelmes uram! erősítette meg a holló. — Főfoglalkozású: alaptalan remények ébresztge- tése az ifjú madárnemzedék szívében, kegyelmes uram! — Ostoba és elítélendő! — Ügy van. tökéletesen igaz. kegyelmes uram — helyeselte az öreg veréb. — Rendkívül ostoba! A szabadság, kegyelmes uram, meghatározhatatlan, és, hogy úgy mondjam, megfoghatatlan ... — Mindazonáltal, há nem tévedek, önnel is megtörtént már életében, hogy szabadságra ... izgatott. — Fakk-tum! — kiáltott fel hirtelen a varjú. Az öreg veréb némileg zavarba jött. — Csakugyan, kegyelmes uram, egyszer megesett.... de tekintettel az enyhítő körülményekre ... — Márminthogy ... miféle körülményekre? — Ebéd után történt, kegyelmes uram! Borgőzös ... vagyis kissé dühös elmeállapotban ... És bizonyos mérséklettel izgattam kegyelmes uram! — Azaz, hogyan? — Halkan annyit mondtam: „Éljen a szabadság ...” és azonnal hang- gosan hozzátettem: „a törvényes keretek között”. A pirók kérdőn tekintett a hollóra. — Csakugyan így volt. kegyelmes uram — mondta rá a holló. — öreg veréb vagyok ón már, kegyelmes uram, s épp ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy komolyabban foglalkozzam a szabadság kérdésével, mivel eme kérdés nem tartozik ama hivatal hatáskörébe, amelyben szolgálni szerencsés vagyok. — Fakk-tum! — károgta ismét a varjú. Hiszen egészen mindegy neki, hogy mit — csak helyeselhessen. Az utcán pedig patakok csordogáltak és halk hangon dalollak a folyóról, amelybe útjuk végen, a közeli jövőben ömlenek: — A folyó locsogó, fürge habjai visznek és befogad minket a tengerek árja, majd újra talán egek boltozatára felszí bennünket a forró napsugár, aztán az égből újra a földre lepermetezünk s leszünk éjjeli harmat, hópihe, záporeső, A nap, a pompás, simogató tavaszi nap, egy isten mosolyával mosolyog le az égből, tele szeretettel, a teremtés lángoló szenvedélyével. kert végében egy öreg hársfa ágain csízek csapata üldögél és egyikük lelkesen, ihletetten énekli társainak a Viharmadár dalai, melyet valahol hallott. A megyei tanács és a megyei KISl-bizottság felhívása a falusi fiatalokhoz A megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott a megye növényápolási és betakarítási munkálataival és megvizsgálta az aratásra való felkészülést. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az állami gazdaságok, gépállomások dolgozói és a termelőszövetkezeti tagok a tavaszi mezőgazdasági munkák során szorgalmasan dolgoztak. Az utóbbi napokban viszont a csapadékos időjárás miatt a növényápolás és a takarmánybetakarítás üteme nem volt kielégítő. Most az a fő feladat, hogy mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban meggyorsítsák az időszerű mezőgazdasági munkálatokat és mindenütt készen várják az aratást, A KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága a növényápolás, a takarmánybetaka- ritás és az aratás sikeres elvégzése érdekében versenyt hirdet a falusi KISZ-szervezetek részére. A verseny célja a falusi ifjúság többségének bevonása a munkába. A legjobb eredményt elért KISZ- szervezeteket a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága jutalomban részesíti. I. díj: „Tavasz” televíziós készülék. II. díj: Lemezjátszós rádió. III. díj: Egy-egy világverő rádió. (Két harmadik díjat adnak ki.) IV. díj: Egy-egy lemezjátszó készülék. (Két negyedik díjat adnak kJ.) A verseny értékelésénél a helyezést az dönti el, hogy melyik KlSZ-szer- vezet tudta nagyobb számban mozgósítani a fiatalokat, melyik KISZ- szervezet szerzett több munkaegységet. A KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága felhívja a falusi KISZ-szervezeteket, hogy minél nagyobb számban csatlakozzanak a felhíváshoz. Dr. Bodnár Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese Bialis József, a megyei KlSZ-bizottság titkára Kamarakórus-hangverseny Ormosbányán Hosszú időre emlékezetes művészi élményben volt részük pénteken este az ormosbányaiaknak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonának ma már országosan ismert kamarakórusa látogatott cl a nemrégiben átadott, impozáns művelődési otthonba, hogy magas művészi fokú produkciójánál megajándékozza az ormosbanyai dolgozókat. Ez a nagyszerű együttes nemes feladatának tekinti, hogy a különböző versenyeken való szereplés mellett, a maga eszközeivel se> gitse a megye dolgozóit a zene jobb megismerésére, megkedvelésére. Miskolcon kívül rendszeresen szeretnének a jövőben hangversenyeiét adni a megye legkülönbözőbb pontjain. Nemrégiben Borsodivánka termelőszövetkezeti községben jártak, s átnyújtották egy csokrot a kórus- irodalom remekeiből. Most iparvidéken, bányatelepen folytatták a sort. A Kardos Pál vezette kórust a miskolci közönségnek-már nem kell bemutatnunlc és örömmel regisztrálhatjuk, hogy lelkes vendégszerepléseik folytan mind ismertebbek lesznek a megyében is. Azt is el kell mondanunk, hogy aki meghallgatja műsorukat, bármennyire is idegenkedett korábban a kórusmuzsikától, a kórus-produkcióktól. másodszor már szíves- örömest ül be a nézőtérre. A miskolci példákon kívül erre enged következtetni a borsodivánkai és az ormosbanyai közönségnek az előadás alatti sorozatos vastapsa és az előadás szünetében, valamint a műsor végeztével hallott számos megnyilatkozása. A madrigáloktól a mozgalmi dalokig ölelte fel a gondos válogatása, jól szerkesztett műsor a kamarakórus előadására alkalmas kórusirodalom legszebb gyöngyszemeit. Friderici: Baráti kör, Claude le Jeune: Pálmafa, Castoldi: Csónakos ének című művei nyitották meg a gazdag sort. majd újabb Gasíoldi. Hass- ler. Purcell művek, Gi- ardini: Víg nők, Brahms: Bűvös éj című müvei után népdalok következtek Bárdos és Kodály feldolgozásában. végül Karai, Kodály. Borgulya mozgalmi, illetve forradalmi kórusművei zárták a sort. A kórus által bemutatott számok szünetében Scarlatti E-dur szonátáját élvezhettük Tinschmidt Mária művészi zongorajátékában. Emlékezetesen szép. művészi duettet hallottunk Fercnczy Mariától és Sipos Erzsébettől: Mendelssohn Oszt dal-át, és csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatunk Galambos Béláné nép- dalcsokráról. Hubay Ágnes egy Rimbaud- cs egy Aprily-vcrs nagyszerű tolmácsolásával tette még színesebbé a remek műsort. A kórusszámok bemutatásának művészi fokára már szükségtelen jelzőket pazarolnunk. Mint más szerepléseiknél. most is a tökéletes felkészültség, dallamgazdagság, nagyszerű hanganyag, szinte cizelláltan, finom árnyaltság, kidolgozottság jellemezte az egyes számokat, amelyeket Kardos Pál a tőle megszokott művészi szuggesztivitással szólaltatott meg. Az ormosbányai közönség örömmel és nagy tetszéssel fogadta a hangversenyt. A kis bányászközségben ez volt az első kamara kórus-koncert. Ha a kórus ismét hozzájuk látogat, már barátokként várják. Benedek Miklós Megkétszereződött a szocialista címért versenyző brigádok száma a DIMftVfiG-ban A DIM A VÁG-ban egyre népszerűbb lesz a dolgozók körében a szocialista cím megszerzéséért két éve beindított versenymozgalom. Ezt bizonyítja, hogy míg az év elején harminckilenc munkacsapat vett részt a nagyobb követelményt támasztó, igényesebb versenyben, júniusban a vetélkedő brigádok száma már csaknem megkétszereződött s ma már hatszáz- hetvenöt dolgozóval hetven munka- csoport tűzte ki célul a megtisztelő Cím megszerzését. így a gyár összes munkacsapatainak mintegy egyhar- mada már a szocialista cím elnyerésére törekszik, s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy sikeresen. Eddig ugyanis harminckiienc brigádnak ítélték oda — a versenyszerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítése alapján — a szocialista címet. Június végen hazánkba érkezik a világhírű „Slask” Lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes. Az együttes 1953-ban alakult. Tagjait sokezer fiatal meghallgatása és megtekintése alapján válogatták ki. Magasfokú kiképzésben részesültek. Első ízben 1954-ben mutatta be műsorát az együttes. Azóta 700 előadást tartott, összesen mintegy 5 és félmillió nézőnek. Vendégszerepelt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Franciaországban, Belgiumban, az NDK-ban. Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és köztük tizenöt munkacsoportnak már másodízben is. A versenyben résztvevők, azon kívül, hogy nagyban hozzájárulnak munkájukkal a vállalat termelési sikereihez s magatartásukkal példát, mulatnak a többi dolgozónak, értékes eredményt értek el a takarékosság terén is. Ez év első három hónapjában a szerszámoknál, különböző anyagoknál több mint kétszázezer forintot takarítottak meg. A szocialista brigádmozgalom színvonalának további emelésére biztató ígéret, hogy a munkacsoportok zöménél, a címet elnyerteknél pedig mindegyikénél van már állandó műszaki patronáló, akik osztoznak a brigád gondjában! rendszei-esen támogatják. segítik őket törekvéseikben, célkitűzéseik elérésében. az Egyesült Államokban. A lengyel zenei fesztiválon 1955-ben művészeti dijat nyert. 1959-ben pedig megkap- ía a Munkaérdemérmet és a Békevilágtanács aranyérmét. Az együttes megteremtője és vezetője Stanislaw Hadyna sziléziai zeneszerző és iró, balettmestere és a táncszámok szervezője Elvira Ka- niinska koreográfus. Magyarországi körútja során a 12(1 tagú „Slask” Lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes július mutatkozik be Miskolcon, a népkerti szabadtéri színpadon. Miskolcon is bemutatkozik a 120 tagú „Slask* Lengyel Állami Képi Ének- és Táncegyüttes
