Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

Vasárnap, 1961 június 18. rszakmagyarorszag 3 VÁROS A GYÁR KÖRÜL ^ ÓZDI MOZAIKOK ■*=2?SÖ*=£>a*=í>»íb>=d3^ SZÍNEK ÉS SZÁMOK [I I int hatalmas méhkas, úgy zúg, zümmög a gyár. Roppant sod­rású itt az élet. A bejárattól balra eső forró „cáglitenger” (vasrudak) fölött remeg a levegő. A szirénázó mágneses daru szüntelenül szállítja az anyagot. A háttérben kismozdony tolat. Nagyot füttyent. A régi martin­acélmű mellől dömper indul a gyár belseje felé. S itt-ott feltűnnek a bá- nyász-bőrsapfcás, munkaruhás embe­rek. De nem bányászok ők. Vassze­relők a rekonstrukciónál. Nem egyetlen szürke, hanem ezer­nyi színben csillog az öreg gyár. Ide­látszik az acélmű kemencéinek csillo­gása, a feketére festett új kémények és a tarka munkástömeg, amely mű­szakváltás előtt megindult az üzemek felé. Mosolygós-arcú emberek. Vidáman haladnak keresztül a gyár udvarán. A „kismamák'* műhelye Az Ózdi Kohászati Üzemek egyik, a nagyobb forgalomból kieső sarká­ban alacsony épület húzódik. Valaha raktár lehetett, most azonban az egyik felében tágas, világos műhelyt telepítettek. Innen varrógépek zaka­tolása, no meg csengő, telthangú asszonyi nevetés hangzik a gyárudvarra. Itt rendezték be ugyanis a „kismamák” műhelyét. Jó és szép célt szolgál a műhely. Ide helyezik át azokat a nehezebb fizikai munkában dolgozó asszonyokat, akik anyai örömök előtt állanak. Havonta átlagban mintegy 15—16 dolgozója van a műhelynek. Az ide­helyezett „kismamák” 4—5 hónapig, amíg a baba meg nem érkezik, csak nappalos műszakon dolgoznak, könnyű munkát végeznek — varrniok kell — s előző keresetüknek 6 hónapi átlagát kapják munkabérként. Az ezüstszínű üzem Az egyik valamelyik szocialista bri­gádról beszél. Csak hangioszlányok jutottak hozzánk a kinyitott ablakon keresztül. És ebben a pillanatban csengett a telefon, Vass Tibor, a ter­melési főnökség előadója jelentke­zett. — Éppen Vass elvtársat kerestük. Az iránt érdeklődünk, hogyan fejlő­dik a szocialista brigádmozgalom a gyárban. Elmondotta. A kohászatban 283 bri­gád 3524 taggal küzd a szocialista címért. Ebből 52 brigád 652 taggal már elnyerte a szocialista címet, 14 brigád 243 taggal pedig oklevelet kapott. Számok ezek, de azt mutatják: a vasgyár munkásai felismerték a szo­cialista brigádmozgalom jelentőségét. De más számokat is megismertünk ott tartózkodásunk alatt. A gyár ki­magaslóan teljesíti első féléves ter­vét. Szinte valamennyi üzem 100 szá­zalék fölött termel és a termelékeny­ség is jól alakul. A gyár műszaki és fizikai dolgozói végrehajtják a VII. pártkongresszusnak a termelés növe­léséről szóló határozatát. Elérkezett a műszakváltás ideje. Üj, friss erő hullámzik a gyár kapu­jában. Szaporán cseng a blokkolóóra és amerre csak nézünk, egyre változ­nak a színek. És a számok is egyre magasabbak, nagyobbak az eredmé­nyeket hirdető grafikonokon ... ---------oOo--------­r ok ezüstösen csillognak a délutáni napfényben. Egy egész munikáshadsereg serény­kedik itt, hogy felépüljön a többi ke­mence is, még öt, a már működő há­rom mellé. Itt dolgoznak a Ganz-MÁ- VAG, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat, a Hídgyár és a Borsod me­gyei Mélyépítő Vállalat munkásai, szerelői, akik sok nehézséggel küzd­ve építik megyénk e rendkívül fon­tos új üzemét. A rekonstrukció egyik parancsno­kával, Papp Lajossal, a Mélyépítő Vállalat főművezetőjével beszélget­tünk. — Az új kemence és a kémény ala­pozásánál 330 ember dolgozik. — mondotta. — A legjobb brigád Cson­tó Zoltán ácsbrigádja, Szűcs József vas- és betonmennyiség kerül egy-egy März-kemence alapjába. Gömbvas­ból 860 mázsa és betonból 1000—1050 köbméter. — Jól dolgoznak az új kemencék? — Ügy hallom, igen. A három új kemence már ontja az acélt... Mind­három nagykapacitású... nézze csak, milyen nagy ott a fényesség? — Éppen most nyitották föl az egyik kemenceajtót. A tűz és a Nap fényében vakító, ezüstös színben csil­log az új üzemrész. — Már szerelik az V. számú ke­mencét és pár méterrel odébb már a IV-es kemence alapjait készítik — fejezte be a főművezető s elsietett, mert itt most nincs idő hosszabb be­szélgetésre. .. 12 ezer kötetes műszaki könyvtár Végre új helyiségbe költözött az ózdi gyár gazdag anyaggal rendel­kező műszaki könyvtára is. A Tech­nika Házában kapott helyiséget. Csánk Jenő, a könyvtár fiatal veze­tője munkatársaival, dr. Lupták Zol- tánnéval és dr. Kun Dezsőnével már hónapok óta leltározzák, katalogizál­ják a többezer kötetes könyvállo­mányt. — Eddig már több mint 6 ezer kötetet sikerült feldolgoznunk. Ez körülbelül a fele a gyár műszaki könyvállományának — tájékoztat Csank Jenő. A könyvek rendszerezési ideje alatt sem szüneteltethetjük a kölcsönzést. Jelenleg is , mintegy 150 kötetünk van kint. És hogy a leg­újabb technikáról, a modern műszaki eljárásokról is állandóan tájékozottak legyünk, 90 féle folyóiratot kapunk, amelyből 43 a hazai, 47 pedig a kül­földi eredményekről tájékoztatja a szakembereket.---------ooo--------­A Béke kert nevezetességei Először is: nevezetes az ózdi Béke­kert, már csak azért is, mivel első pillantásra a budapesti Vidám Park egy Özdra szakadt kedves kis csücs­kének érzi a látogató. Van itt óriás­kerék, csónakázótó, körforgó, csúzda, kerékpár-pálya és forgató-korong. Aztán nevezetes azért is, mert itt találhatók messzi környéken a leg­szebb virágágyások, gruppok, rózsa­bokrok, Papp József dicséretére le­gyen mondva, aki a kert gondnoka és kertésze'" egyszemélyben. Épül a jövő Ósdja Sajátságos és nagyon érdekes az ózdi Béke telep látképe. Pár éve itt még szántóföld volt. Ma hosszú ut­cákat, tereket alkotnak a felépült, és most épülő emeletes munkáslakások. Alig évtized alatt közel 1200 lakásból álló városnegyed épült ezen az enyhén, másutt merészen emel­kedő domboldalon. A kész — és nagyon szép — laká­sokban a lakók berendezkedtek, s élik a maguk hétköznapi életét. A lépcső­házak, utcák, terek, gyermekcsivite- léstől hangosak, a házakban rádió szól, a zene összekeveredik a vakoló és a betonkeverőgépek zúgásával, ásók, lapátok érces csörrenéseivel. A Béke telep túlsó végén, a főút­vonalra merőlegesen, három szövet­kezeti ház épül. Pontosabban, egyi­ket már átadták (már csak a lakók hiányoznak belőle), a másik hamaro­san kész, a harmadiknak most húz­zák első emeleti falait. A városne­gyed felső során egész házsor épül. Itt csak egy-két apró javítanivaló van hátra, ott most vakolnak, amott különféle kőműves és szerelési mun­kákat végeznek. A városrész köze­pén hatalmas gödör s földhány&s. Kubikosok dolgoznak nagy szorga­lommal. Megkezdték a főtér kialakí­tását. Építenek presszót, vendéglőt, s később egy félezerszemélyes film­színházat is. — Hány lakást építenek ebben az évben — kérdeztük a telep építését irányító Fáklya Pál építésvezetőtől. — Jelenleg 121) lakást építünk. Eb­ből 87-et június 30-ig elkészítünk, a többit az év hátralévő részében. Ezenkívül megkezdtünk 96, és augusztusban megkezdjük 54 lakás építését. E házakat a jövő évben ad­juk át. A jövőbeni célkitűzésekről Petra- sovszky Pál főépítésvezető beszél. — A távlati tervek szerint — mondja — a Béke telepen mintegy 8 ezer lakást építünk fel. A második ötéves tervben körülbelül 2500 lakás készül el. A munkák meggyorsítása érdekében ez év végén, jövő év ele­jén áttérünk a középblokkos építésre. Szép, nagyon szép a Béke telepi építkezés. Valamit azonban szóvá kell tenni: igen lassan halad az utak, járdák építése. Villámriport a legöregebb kohásszal Bartuska Feri bácsit, Özd legöre­gebb kohászát, a gyár közelében lévő „libafarmján” találtuk meg. (A liba- farm egy tehénistállóból, félereszes színből, kicsi udvarból, egy 50 éves diófából, néhány tyúkból és 7 libából áll. Az elmúlt rendszer jóvoltából ennyit tudott életerős korában össze­gyűjteni az országoshírü kohómun­kás.) — Hány éves most Bartus bácsi? — kérdezzük. — Csak 89 — mondja tört magyar­sággal az őszhajú, nyugdíjas kohász. — Hogy él, mivel tölti napjait? — A lányomnál lakom, reggel fél 9-kor kelek, kijövök a libáimhoz, este, ha a tyúkok elülnek, elindulok hazafelé. — Mikor látta utoljára belülről a gyárat? — 58 éven át. kohászkodtam. Mor­vaországban kezdtem 12 éves korom­ban. Itt kötöttem ki. Amikor nagyobb ünnepséget rendeznek, engem is be­hívnak a gyárba. — Igen, a filmhíradóban is láttuk Bartuska bácsit. — Mik a tervei? ■— Nagyon szeretem a libazsírt. Azért nevelem a libákat. Ez volt ne­kem a védöétel, míg dolgoztam a ko­hónál. Jövőre meg veszek egy tehe­net.. Nagyon szeretem a tejet is. Jó az, vagyon jó — mormogja s ajka mosolyra nyílik, mint aki -már látja önmagát, amint fiatalos mozgással tehenét beköti az istállóba. Ez Bartuska bácsi nqgy terve. A Technika Házában A KORADÉLUTÁNI ÓRÁKBAN aég alig-alig akad látogató, csupán gy öreg, nyugdíjas kohász őrködik a lodern ízléssel berendezett termek elett. A Technika Házát ezelőtt két esz- endővel nyitották meg Ózdon. Ezzel gyár régi problémáját oldották meg, egy minden igényt kielégítő klubot hozva létre a műszaki gárda és a szakmunkások részére. Itt kü­lönböző előadásokat, összejöveteleket, klubesteket rendeznek, amelyek igen nagy látogatottságnak örvendenek. Ugyanakkor számtalan esetben itt ke­rül sor a politikai, gazdasági vagy Működik az új oxigén gyár Elkészült és megkezdte 45 napos próbaüzemelését az tlj ózdi oxlgéngyár. Képünkön: Mező Miklós turbina- cs kompresszorkezelő ellenőrzi az új gyár berendezésének működéséi. Exportra is dolgozik a Ruhagyár szakoktatási tanfolyamok levezetésé­re. ...A FOLYOSÓN LÉPTEK ROP­PANNAK, gyufa sercen. Egy ciga- rettányi szünetre „öreg” diákok te­lepednek a hall fotöjeibe. Javakora­beliek, mindhárman túl lehetnek a harmadik X-en. Vizsgákra készülőd­nek, érettségire, az ózdi Kohóipari Technikum levelező tagozatán. Lám er . László, Pakocs Béla és Övári Gyula * az Ózdi Kohászati Üzemek bér- és\’. munkaügyi főosztályán dolgoznak, családos emberek. Vizsgadrukkjuk mégis vetekedik bármelyik kisdiáké­val. I — Már csak a presztízs miatt is! —| nevetnek össze. X — Persze az érettségi fe sikerül* majd. nem kell félteni őket, — hu-* nyorit feléjük Katona László, a tech-i nikum igazgatója., aki belátogatott ide* a Technika Házába, hogy megszem-* lélje, hogyan haladnak „diákjai alak az osztályvizsgákon szépen sze-l repeltek. 0 már jól ismerí ezt a vizs-t gadrukkot, hiszen az évek során márj több mint 7—800 diákot vizsgáztatott* Ózdon, a technikum esti levelező ta-t gozatán. No, meg ismerj a saját ta-1 vasztalatai alapján is, mivel ő maga* is levelező tagozaton szerezte mea* második diplomáját, a tanári mellét a gépészmérnökit. J ...JÖ EZ A CSENDESSÉG, s jó do-i log a Technika Háza. amely kisezer* lehetőséget ad az ózdi dolgozóknak at művelődésre. összeállította: Szegedi —. Csorba — Halló! — Tessék, itt a Debreceni Ruha­gyár ózdi Bocskai telepe, Morva Imre telepvezető beszél. — Mi újság Özd új létesítményé­nél? — Már nem is olyan új, lassanként féléves. Január 2-án kezdtünk, 120 dolgozóval. Készítünk női felsőruhát, pongyolát, blúzokat, szoknyákat, ne­gyedévenként 6 millió forint érték­ben. És nagy a kereslet. Most már tekintélyes exportunk is van. — Bövítik-e a telephelyet? — Igen. És minden negyedévben 60—60 új dolgozót veszünk fel és ta­nítunk be az ózdi lányok, asszonyok közül. Még ebben az évben létrehoz­zuk az ipari tanuló iskolánkat is. . s Béke-kertben. Gépeik zúgnak, daruk zümmögnek, vasak csörömpölnek a marlinacélmű rekonstrukciójánál. Üj üzem születik a régi helyén. Három modern März- íkemence már termel, a kemenceso­Ikübikos brigádja és Axman Ferenc vasbetonszerelő brigádja. — Egy kemencébe mennyi vasat és betont építenek be? — kérdeztük. — Már ezt is kiszámítottuk. Óriási Az óriáskerék...

Next

/
Thumbnails
Contents