Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

-rntfBnmaivcTtiaeoKStrA-a ' cssmutsk, tm: mss«® m ciz a/aaiák !HI Ä INI d Jl KISZ-esküvő Borsodszentgyörgyön Május 6-án nagy esemény volt Borsod­szentgyörgyön, az ózdi járás e kis községében. Szabó József rendör- szakaszvezető és Bod­nár Mária, egy bánya­munkás lánya K1SZ- esküvön fogadlak egy­másnak örök hűséget. A falu népe már előre kíváncsisággal, izgalommal beszélt az eseményről. A tanács épületét szépen feldí­szítették, az utcákra hangszórókat szereltek fel. A fiatalok egyen­ruhába öltözött rendő­rök díszsorfala és a kezükben egy szál vi­rágot tarló úttörők kö­zött vonultak be a te­rembe. Az ünnepélyes KISZ-esküvőn szere­peltek a helyi általá­cs nos iskola énekesei szavalói is. Az esküvőt mintegy ezer ember nézte né­pig. Az ünnepségről keskeny film is készült, amelyet először Bor- sodszentgyörgyön, majd az ózdi járás többi községeiben ve­títenek le. Tóth János, Ózd. Úttörő énekkari találkozó Szerencsen Május 6-án úttörő énekkari talál­kozó volt Szerencsen, a cukorgyári művelődési otthonban. A megjelen­teket Aranyosi István járási nép­művelési felügyelő üdvözölte, maid felhangzott a részvevők ajkán a dal. A találkozón 14 énekkar vett részt. Szerencs, Bekecs, Tokaj, Prügy, stb. úttörői bizonyságot tettek felkészü­lésükről. Rengeteg tapsot kaptak a szerencsi énekkar tagjai, a tarcali kis furulyások és a megyaszói gyer­mekotthon úttörői. A bizottság, amelynek tagjai között volt Erdélyi Lászlóné, a Miskolci Zeneiskola igaz­gatója is, oklevéllel és egy-egy szép könyvvel jutalmazta az énekkarokat. Fülcp Ilona, Szerencs //. Miskolci Munkás Színjátszó Napok Három egyfelvonásos egy műsorban A perecesi bányász és a miskolci vasutas színjátszók bemutatói A II. Miskolci “iSSfÄ második estéje bizony elmaradt az első este biztató indulása mögött. El­maradt annak ellenére, hogy ettől az estétől sokat vártunk. Ezen esten ugyanis egyfelvonásos művek szere­peltek, olyan művek, amelyek rövid­ségüknél, felépítettségüknél, a szük­séges szereplők számánál fogva leg­alkalmasabb nem hivatásos együtte­sek számára. Az est iránti érdeklődés sem volt kielégítő, hiszen alig ötven néző üldögélt a széksorokban-. Távol­maradtak nagyrészt a bemutató-soro­zaton résztvevő más csoportok tagjai is. Általában nyomott hangulatban indult az este. Elsőként a perecesi bányász műve­lődési otthon színjátszói léptek színre. Csizmarek Mátyás „Bárányfelhő” című egyfelvonásos komédiáját mu­tatták be. Csizmarek nagy bőségben 'készíti a mainak tűnő vígjátékokat, gyakran aíkot egészen silány értékű művet is. A perecesi színjátszók is megérteik már néhány évvel ezelőtt egy „bukfencet” Csizmarek „Buk­fenc” című darabjával. A Bárányfel­hők című komédia sem tartozik Csiz- marek sikeresebb alkotásai közé. Izig- vérig a húszas-harmincas évek rossz ! polgári kabaréit idéző színpadi mű. amelyben a mát jóformán csak az Í jelzi, hogy a házasságtörő férj foglal­kozásaként a vendéglátóipari ellen- őrséget emlegetik, a feleség grafikus az Állami Áruházban és a házmes­A hét elején körülbelül tíz milli­méteres eső esett és ez igen hasznos volt kalászos növényeinkre. De hiá­nyolták már az esőt kapás növé­nyeink is. Mostanában a termelő­szövetkezet tagjai kora reggel in­dulnak a határba. A kukorica és a cukorrépa kapálását már 95 száza­lékban elvégezték. Befejezték a nap­raforgó és a csíráztatott burgonya töltögetését is. Szép fekvésű földjeinken, a száz­holdas táblákon szebbnél-szebb a vetés: kétszázötven holdon vegysze­res gyomirtást végeztek és a talajja­vítást több mint négyszáz holdon kezdték meg. Kiveszik részüket a munkából a termelőszövetkezet nő­dolgozói is. Mintegy hetvenötén fog­lalkoznak most a dohánypalánták kiültetésével. Erre a munkára szin­tén jól jönne most egy kis eső, mert fele annyi idő alatt végezhetnének. Az állattenyésztés szempontjából igen lényeges, hogy szépen fejlődtek térnék juttatott borravalókat pengő helyett forintban számolják. Áz el­maradhatatlan házibarátról még ennyit sem tudunk meg. A komédia előadását Zudia Pál rendezte, aki már hosszú évek során bebizonyította, hogy a látványos nagyoperettek ren­dezésében meglehetősen otthonosan mozog, más műfajú daraboknál vi­szont bizonytalanná válik. Ebben a komédiában is feltűnően sokat sétál­tatja le s fel a szereplőket, az elő­adás sodrát nem bírja egyenletesen tartani és a közönség érdeklődését csak az előrelátható fordulatok miatt keletkezett bosszúság tartja ébren. Nagyrészt nem a rendező marasztal­ható el ez utóbbiért, hanem a darab­nak a régi polgári vígjátékok szélesre taposott és már túlontúl ismert nyo­main való bukdácsolása. A darab négy szereplője közül Piskó Antalné játéka érdemel kiemelést. A megcsalt, de megbocsátó feleséget formálta ügyesen és a mű lehetőségein belül hitelesen. A többi szerepekben Piskó Antalt. Pozsa Józsefet és Kozma Já­nost láttuk. A második produkcióban — I. Lukovszkij „Barancsuk felébred” című egyfelvonásos vígjátéka — a perecesi bányász KISZ-szervezet színjátszói álltaik a közönség elé. Ezt a művet sem fogja példaként emle­getni majdan az irodalomtörténet. Valójában az alkoholizmus elleni tanmese, döccenő dialógusokban el­beszélve, amely arról szólna, hogy-oOo— Ismét az erdőbényei hídról Az Északmagyarországban több­ször szerepelt már az Erdőbényc Kossuth utea 2. szám alatti bejárati híd állapota, amely már eddig is lényeges károk okozója volt. Leg­utóbb az erdőbényci tanács vb. tit­kárának aláírásával megjelent írás­ban olvastam, hogy a híd javításához szükséges betoncsöveket már a hely­színre szállították és a munka elkez­désével a föld fagyának megszűné­sére várnak... Csupán azt szeretném megjegyez­ni, hogy a fagy már elrflúit... . Mikla István, Erdőbényc SOPRONI KONCERT Az SZMT Művelődési Otthon Kamarakórusának vendégszereplése Nagyon okos gondolat és nem hiá­bavaló törekvés városunk művészeti munkáját bemutatni az ország külön­böző vidékein. Helyes azért, mert együtteseink további munkájára ser­kentőleg hat és természetesen sok hasznos tapasztalattal jár, továbbá elismerést, hírnevet szerez városunk művészeti életének. A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa Művelődési Ott­honának két énekkara vendégszere­pelt a közelmúltban: a Központi Kó­rus Karcagon, s néhány nappal ez­előtt érkezett vissza soproni útjáról a Kamardkórus. A soproni Pedagógus Művelődési Otthon meghívására önálló est kere­tében. mutatták be műsorukat — a kiváló fiatal kórusszakember — Kar­dos Pál vezetésével. A soproniak nagy érdeklődéssel várták a. miskol­ciak fellépését és igen örvendetes számunkra, hogy nagy elismeréssel * nyilatkoztak az impozáns megjelenésű és igen nagy művészi élményt nyújtó együt­tesről. A Kamarakórus Friderlei „Baráti kör” e. művével kezdte műsorát, majd Claude le Jen ne „Pálmafa” e. müve után két népszerű Castoldi számot adott elő: ,,Csónakos ének” és „Kicsi nimfáik” címmel. Ezt követően két tételt mutattak be Monteverdi: „Scherzi musicali” c. sorozatából (Édesízű óhaj és kidia fájó szívem, vádol). A közreműködőket külön is meg kell dicsérnünk: Ósvay Agnes (fuvola). Ferenczy Mária (mélyhe­gedű), Várhegyi Lajos (gordonka), Rőczey Ferenc (continuo). A műsor első felében még Hassler, Purcell, Giardini és Brahms műveket mutattak be nagy sikerrel. Ez utóbbit (Erdei éj) a tomboló siker miatt meg kellett ismételniök. A kórusszámokat Rőczey Ferenc zongoraművész mű­sora egészítette ki. Scarlatti két szo­nátája, Stawenhagen Menüettje bájo­san illeszkedett a preklasszikus kó­rusmuzsika soraiba. A műsor máso­dik részében felcsendültek Liszt Dante szonátájának dallamai, melyet a szűnni nem akaró tapsvihar miatt Rőczey Ferenc egy Chopin mazurká­val és keringővei tetézett meg. A ma­gyar kórusmuzsika. remekeiből két Bárdos-mű szólalt meg a. kamara- kórus előadásában: „Tiszai dallamok” és „Este van már”. A koncert igen hangulatos zárószámaként Kodály: „Esti dal” c. alkotását mutatták be, melyet a soproni közönség hosszan­tartó ünneplésére megismételtek. Az est felejthetetlen volt A rurgi/obbrészt. pedagógusokból álló kórus lelkes munkáján túl Kardos Pál művészi munkáját, a. hangképzes terén elért kiváló eredményeit kell külön kiemelnünk, amelynek gyü­mölcse többek között a nagy elisme­rést kiváltó soproni koncert. Kár, hogy az együttest városunkban még nem ismerik eléggé, s így a szüksé­ges támogatás is hiányzik. A soproni vendégszereplés további programjában városnézés szerepelt, továbbá kirándulás a Károly-kilátó- hoz. Nagy élmény volt valamennyi­ünk számára a fértődi Eszterházy- kastély megtekintése, amelyben vala­mikor Haydn muzsikált. A kastély erkélyén és a kiváló akusztikájú kon­certtermében az énekkar rögtönzött hangversenyt tartott. Flach Antal egy italos fiatal munkást úgy akar­nak kigyógyítani karos szenvedélyé­ből, hogy részegen elcipelik egy is­meretlen lakásba és amikor felébred azt mondjak neki. olyan részeg volt, észre sem vette, közben három hónap telt el, kidobták a gyárból, megnő­sült, valamiféle visszaélésért bíróság elé állítják stb. Végülis a fiú magára ébred és undorodva dobja el a pálin­kásüveget. Ezt. a játékot is Zudia Pál rendezte. Igyekezett — amennyire lehetett — a darab mulattató voná­sait kiemelni, azonban a szereplők mozgatásánál nem járt el elég gon­dossággal, a járásoikat összekavaria, ezzel zavarta a darab érthetőségét. (Az előszoba csengőjének jelére más ajtó felé mennek ajtót nyitni, az el­távozó szereplő pedig egy harmadik) ajtón megy ki.) Az egyes szerepékben Szolnoki Istvánt. Vizsnyánszlky Lász- lónót, Kiss Józsefet, Vizsnyánszky Lászlót és Kozma Irént láttuk, akiW sok igyekezettel próbálták életretkel- teni figuráikat. E két egyfelvonásos kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy elmarasztaló soraink nem szólhatnak kizárólag g perecesi színjátszóknak. Dicsérnünk kellene őket azért, mert egyfelvomá- sosokat választottak, de nehéz á vá­lasztás a gyenge termésből és az em­lített, illetve bemutatott gyengécske) művek a Népművelési Intézet által ajánlott alkotások között lelhetők fel. Az est harmadik ' Erikéi Ferenc Művelődési Otthonának) színjátszócsoportja volt. Móricz Zsig- mond „Összemesélés” című egyfelvo- násosát mutatták 'be Szép László rendezésében. A két részből álló, jó egyfelvonásos vígjáték felüdülésként hatott az előtte látott produkciók után. Az érdem természetesen első­sorban a szerzőé, de általában elis­meréssel szólhatunk az előadásról is, A rendező mun Icáján érződött a ru­tin. kár, hogy egyes szereplők bősz-; szántó szövegzavarral küzdöttek és valójában kétszer hallottuk csaknem az egész darabot : egyszer a Súgótól és egyszer a szereplőktől. A rendezésnek) ügyelni kellett volna arra is. hogy a színes népviseletbe bújtatott eladó parasztlány ne viseljen az egész játék alatt menyecske-kendőt a fején. Á szereplők közül Matisz Ernöné ked­ves, pergőnyelvű Süllő nénijét és Csorba I-ászló rátarti Péterét, kell ki­emelnünk. A férjhezadandó Piroska bájos volt Pollák Éva megjelenítésé­ben. A további szerepekben Brinzák! Zoltánt és Budavári Kálmánt láttuk. A n. Miskolci Munkás Színjátszó Napok második estéje nem töltött el sok bizakodással. Az első este nagy­szerű bemutatója után különösen rossz hatású voll, a három vitatható sikerű előadás. Nagy kár pedig, mert ez a terület, az egyfelvonásosolk terü­lete az, amelyen leginkább munkál­kodni kellene a munkás színjátszók­nak. A közönség távolmaradása is bi­zonyosfokú bizalmatlanságot jelzett. Ezen pedig jobb darabvá 1 osztásokkaL riívósabb előadásokkal, sürgősen se­gíteni kell. Benedek Miklós (Folytatjuk.) VII. — Mit akarsz? — súgta. — Ne csi­nálj szamárságot. Gazsó nem válaszolt. — Nézd — kezdte újra Vörös. — Itt humanizmusoddal, szentimentális érzelmeiddel nem sokra mégy... Gazsó felpattant — Eh! Az emberség, mindenhol emberség, a becsület meg becsület,­Az altiszt lépett be újra. — Mondtam már, hogy ne ordít­son ! — rivallt rá Gazsóra. — Túl vagyunk a zónahatáron — vágott vissza. — Többé nem kell ránk vigyázni. Maga nekünk nem parancsol! Nemsokára új hazánk­ban, Franciaországban leszünk. Az őrmester gúnyosan elmosolyo­dott — Akkor parancsolok csak igazán — s egyszerre ordított. — öt éves légiósszerződést írtak alá, hülyék! Öt évig harcoltok a francia idegen­légióban, ha közben meg nem dö­göltök! Röhögött. a. német kezében megállt a süte­mény, a jugoszláv felugrott. A len­gyel továbbra is léjét tenyerébe hajtva ült. Gazsó riadtan nézett Vö­rösre. — Most mit csodálkozol — próbált Vörös kedélyeskedni —. hiszen te magad is sejtetted a dolgot. — Most pedig uraim — folytatta gúnyosan az altiszt —, vonatunk megáll. Amerikai ellenőrzés lesz. Nem kell félni tőle. Valóban, pár perc alatt végeztek az igazoltatásokkal. Fülkéjükbe be sem jött senki. Az egyik őrmester ezután összeszedte az igazolványo­kat. — Mire jó ez? — kérdezte Vörös. — Viszem vissza Bécsbe — neve­tett az altiszt —, hogy mások is át­jöhessenek vele. Az utolsó pillanatban leugrott a vonatról. Gazsóval forgott a világ. Vörös jókedvűen a vállára csapott Oda se neki, pajtás, majd lesz valahogy. Legalább világot látunk... Gazsó felugrott. — Hát ez vagy te? Ilyen szilárd a te elved? Becsben még az egész vi­lágot meg akartad hódítani, aztán már csak Amerikában akartál karri­ert csinálni, most pedig megelégszel azzal, hogy mint légiós „ti Iá goi. Jáss”. Fuj!... Vörös felugrott. — Hát ez már sok! Kirohant. Az őrmester meg akar­ta állítani, de a nagydarab legény félrelökte. Füttyszó harsant. A kocsi végén élesen felelt rá egy másik. Vöröst három francia katona hoz­ta vissza és belökte a fülkébe. Sza­kadt ingét megigazgatta és a sarok­ba húzódott. Gazsóra rá sem nézett. ...A kocsira újabbak,szálltak fel. Linzben ti zen kettővel, Salzburgban kilenccel gyarapodott a légiós-jelöl­tek száma... * Kefil... Látszólag csendes hely a Rajna jobb partján. Pedig város, sőt katona város. Lakói katonák, légiós tisztek, de még a civilek is a volt ka­tonák közül kerültek ki. Itt volt a gyüjtőtábor. Tde kerül­tek azok, akiket Becsben toboroztak, de irányítottak ide másfelől is em­bereket. A különböző nyelven be­szélőket itt egy csoportba állították, s igyekeztek őket egyetlen egységgé, katonai alakulattá kovácsolni. A ci­vilruhás fiatalok nehezen akarták megszokni a fegyelmet, de ilyenkor az őrmester cifra káromkodása, vagy jól irányzott rúgása jobb belá­tásra térítette őket. A második napon, létszámellen őr­zés után Gazsó odasompolygott Vö­röshöz. — Jóska... — No? — Én azt hiszem ... — Ugye; belátod, hogy nekem van igazam?! — Nem erről van szó! Ez még nem lezárt téma! Erről még beszélünk. De... úgy érzem, nekünk szüksé­günk van egymásra. A bábeli nyelv­zavar nő, aláfesti ezt az őrmesterek ordítása. Mindinkább idegenebbnek, érthetetlenebbnek tűnik előttem a világ. Legyünk jóbarátok, ne hagy­juk el egymást! — Drága, kedves pajtás — ölelte meg Vörös —, rendben van. Fogad­juk meg, hogy mindig, mindenkor együtt maradunk. — Fogadom ... — Én is fogadom ... • — Erre jó lenne inni is valamit. — De egy fityingünk sincs ... — No, majd talán holnap ihatunk. A légiós-ünnepen bizonyára nekünk is csurran valami. — Miért, ünnep nekik április 30-a? — Tudja az ördög. Gyere aludni. Fanyalogva lépték be szobájukba, kelletlenül elhelyezkedtek faprics- csükön. Sokáig hallgattak. — Mi lesz velünk? — törte meg a csendet Gazsó. — Hallottad: tegnap kihirdették, hogy aki elhagyja a tábort, azt ka­tonaszökevénynek tekintik és a had­bíróság elé állítják. No, meg ez az egész város! Az. biztos, hogy itt nem segítenék a menekülőt. — Hát... nyugodjunk bele? — Várjunk ... A kantin felől kurjongatóé hallat­szott. — Hallod — szól Vörös —, ezek­nek van pénzük. Isznak. És fizet­nek az öreg légiósoknak, akik hát- borzongató hazugságokkal traktái- ják őket. — Talán nem is hazugságok... — Várj — emelkedett fel Vörös hirtelen —. mindjárt jövök... — Hová mégy? — Azonnal Itt leszek ... Gazsó egyedül maradt Próbálta rendezni gondolatait.. Az utóbbi na­pok eseményei azonban erősen meg­viselték. Becs ... Bőgős ... Radecz- ky-laktanya... zónahatár... Lovász! j Rgy pillanatra eszébe villant otthona | és Budapest is ... Elnyomta az álom. A takaródét sem hallotta és azt sem vette éezre, amikor Vörös visszajött.., ... Másnap, reggeli után azormal sorakozót rendeltek el. A sok lesze­relt légiós tiszt a sor élére állt. Va­lamennyinek rengeteg kitüntetés volt a mellén. Vajon miért kapták? — villant át Gazsó agyán. A félszemű, aki a zászlót, tartott»; intett az altisztnek, aki azonnal in­dul.# vezényelt. A menet megindul# a zászlórúd felé. Elő] a veteránok* utánuk az óreg légiósok, végül a* újoncok.- (Folytatjuk.) \ Jól halad a Mka a hejabáhal Üj Élet Isi-ben is a pillangós takarmányok; ezek leka­szálását a napokban fejezték be. Csapó István, Hejöbába

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents