Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

Csütörtök, 1961. május 18. ES*AKMAGYARORS*ÁG 3 HÁRMAN A BÁNYÁBAN Új beruházások • 9 az Ózdi KohászaH üzemekben MINTHA a szén-feladóállomás is azt hirdetné, hogy ez a bánya — a Szuhakálló Il-es akna — nem akár­milyen. A szép, vonalas beton léte­sítmény kevélyen emelkedik ki az apróbb épületek közül. Már messzi­ről jól látni. Alatta éhesen ásítozó vagonok kígyóznak. A másik oldalon pedig unottan ásít a sötét szájú ak­na. A külszínen nem ember tolja a csillét. Mechanikusan jár itt minden. A mélyből izmos drótkötelek húzzák ki a szenet, kint pedig a gravitációs pályán jóformán emberi kéz érin­tése nélkül gördülnek tovább a csil­lék. Gép végzi a szén ürítést és a meddőt egy érdekes szerkezet borít­ja át a külszínen közlekedő kocsik­ba. Szóval már az első benyomások is kellemesek. No, persze, aki lemegy az aknába, az sem csalódik. A vága­tokat gondosan kifalazott boltozat tartja. Beljebb TH-gyűrűket építet­tek be. A főszállítóvágat olyan, akár egy sugárút. Széles, kényelmes és jól kivilágított. A lefektetett sínpá­ron lomhán kúsznak befelé az üres csillék, hogy azután a másik oldalon szénnel megrakva elinduljanak a napfényre. Naponta csaknem ezer csillét húznak ki a bányából. Ez nagy munka. Különösen, ha fi­gyelembe vesszük az akna egyné­hány adatát. Azt mondja Konyha Gyula főmérnök: — Tavaly még alig termeltünk valamit, most meg 65 vagon a napi tervünk. Sok új ember érkezett a bányához s bizony nem egyformák. Igaz, többségük kötelességtudó, jó bányász, de vannak olyanok is, akik nem akarják megszokni a rendet, a fegyelmet — Merre dolgoznak a legjobb csa­patok? , — Itt van, nem messze, Tátrai Jó­zsef brigádja, ök a szocialista cím­ért küzdenek, s ahogy nézem, hama­rosan el is nyerik. Nem sokkal később, egy szűkösebb vágaton áthaladva megtaláltuk a csapatot. Néhány perccel azelőtt robbantottak, s a kékes füstgomolya- got jól lehetett látni a karbidlámpák gyér fényénél. A brigád tagjai kissé hátrább jöttek, hadd húzza ki a füs­töt a ventillátor. A HARMADVEZETÖ. Bányász László is új ember az aknában. Ta­valy még Alberttelepen dolgozott a Soltész-brigádban. A frontfejtésen sem vallott szégyent, s most meg az elővájáson sem. Azt mondja: — Mindegy, hol dolgozik az em­ber, csak sziwel-lélekkel végezze, amit rábíznak. Nálunk 40 méter előrehaladás a havi terv, de kihaj­tunk 60—70 métert is. 90 méter a rekordunk. És nemcsak gyorsan dol­gozunk, hanem a minőségre is vigyá­zunk. A főmérnök helyeslőén bólintott, a csapatvezető pedig tovább beszélt: — Sietnünk kell ezzel a vágattal, mert itt lesz a gépesített front. És hogy mikor indul ez a munkahely, az tőlünk is függ. Hárman vannak itt. A csapatve­zető vájár, továbbá Kovács András (ő szabolcsi fiú) és Kukla János. Mindhárman fiatal emberek. Más és más vidékről kerültek ide. Bányász László Monokon, Kossuth szülőfalu­jában határozta el, hogy vájár lesz. Kovács András katona korában dön­tött úgy, hogy nem megy vissza Kis- naménybe, hanem a „fekete gyé­mánt” fejtését választja életpályául. Kukla Jancsi nemrég még a szom­széd községben dolgozott, s most már itt van a csapatban. KÖZBEN a mérgesen berregő ven­tillátor megtisztította a levegőt az „orton”. A csapat tagjai elindultak vissza a munkahelyre. Azt mondták: — Minden percért kár... Paulovits Ágoston 1960-ban kezdték meg az acélmű rekonstrukcióját Özdon és 1962 nya­rán fejezik majd be. Ez év június 15-én — két héttel a határidő előtt — elkészül a nyolcadik März-ke- mence is. Az eddigi hat, ilyen rend­szerű kemence már folyamatosait üzemel és a csapolások eredménye azt mutatja, hogy az újrendszerű kemencékkel öntött acél mennyisé­gileg és minőségileg is jobb a régi­nél. Fürjes Imre, a beruházási osztály dolgozója és Kelemen Sándor építésvezető az építési tervrajzokat ellenőrzik. „Fogyasszunk több zöldséget" Fogyasztanánk — ha lenne nnem meglenne az akarat a bősé­ges zöldségfogyasztásra. Olcsó is, jó is. Még a zöldhagymát se kezelem a felületes emberekre jellemző könnyed meg­vetéssel, elsőrendű táp­lálék az szalonnához, vajas kenyérhez. Hát még a retek! Felemelő, tavaszi ízek hangulata árad szét ereimben, ha rágondolok. Azokkal se fújok egy leövet. akik lebecsülik a kelkáposzta táplálkozásunkban be­töltött szerepét, s fitv- torgó szójátékkal ille­tik: kelkáposzta — nem- kell-lcáposzta. Nekem kell a. kellcáposzta, pom­pás eledel hagymászsir- val, vagdalthússal. A sa­látát meg egyenesen szeretem. A természet által belehalmozott jó­dolgok veszteség nélkül jutnak az ember szerve­zetébe. Mondom, bennem meglenne az akarat, de... A minap megéheztem a zöldhagymára. Beme­gyek az egyik, aztán a másik, majd a harmadik zöldségboltba. ■— Kérek egy „csokor* zöldhagymát. Az eladó miheztartás végeit, annak rendje- módja szerint kioktat, hogy már maga a vá­sárlási szándék ilyetén, bejelentése is hibás szemléletre vall. Először is arról kell tájékozód­ni, hogy egyáltalán van-e? Hogy jövök én ahhoz, hogy feltételez­zem e becses portéka állandó ottlétét az el­árusító asztal üvege alatt. Hát hol él maga? Nem tudja, hogy a zöld­hagyma, retek, kelká­poszta, saláta „hiány­cikk”? — És narancs, citrom. van-e? — Mennyit parancsol? Mázsát, kétmázsát? — És füge? Áldott, jó kedélyesség keríti hatalmába az el­árusítót ... Egyszóval: füge az ap­rómra, még oda is jut e kedvenc déligyümölcs jó kereskedelmi Impcso- latainkra valló bőségé­ből. • Hazamegyek. Telefo­nálás. — Itt a MÉK. Tessék, mit. parancsol? — Zöldhagymát, ret­ket, salátát, kelkáposz­tát. — Sajnos, az imént jelentették (kedd. május 16), hogy Budapest, Sze­ged környékén és a Du­nántúlon szakad az eső, senkinek sincs kedve bő­rig ázni a miskolci zöld­ségfogyasztókért. Egy­előre ilyen távoli vidé­kekről vagyunk kénytele­nek beszerezni ezeket a korai zöldségféléket. Borsod-Abaúj-Zemplén megye csak júniusban lesz önellátó zöldségből, jelenleg legfeljebb helyi fogyasztásra telik a ter­melőszövetkezetek korai zoldség-termelvényeiböl. TJ ál szóval ez a va- lóság. Mit csinál­junk? Megvárjuk a jú­niust, de akkor aztán legyen zöldhagyma, re­tek, saláta, mert „rá­szokunk” a narancsra. G. M. Jakab Lajos olvasztár az új kemencék csapolását már automata vezérlöasztal mellől irányítja. Birgés Árpád ív. Úgy hallottam, hogy a repülötá- ihnadás során senkit sem öltek meg a géppuskák gyilkos golyói. A havan­naiak gyorsan fedezékbe vonultak. De később már nem jöttek vissza a repülőgépek. Múltak a napok és folyt a harc. De egyre jobban közeledett a győ­zelem napja is. Jöttek a hírek Ha­vannába: menekülnek, illetve mene­külnének áz invóziós csapatok, de ez számukra már lehetetlen. A kubai parti erők bekerítették őket. Nincs kiút. A mocsár pedig népi nyújt menedéket. népesítették a felvonulók. Piros és fekete szalagok tarkították a mene­tet. A felvonulók is piros-fekete sza­lagot tűztek kabátjukra. Gyászolták A május 1-1 felvonulok egy csoportja áthalad a díszkapun. Még egyszer nagy erővel lángolt rel a harc, új erőket vetettek be az agresszorok. de pár óra leforgása alatt szétzúzták őket a hős kubai katonák. A harc végétért, győzött a kubai hép. Ünnepelte szabadságát, veze­tőjét. Fidel Castrót, aki nemcsak lelkesített, hanem maga is fegyvert fogott, példát mutatott a népnek. A havannai május I Gyönyörű, napsütéses időre ébredt k város. Az utcákat mindenfelé be­az elesett hősöket, de az arcokon ott ragyogott az ünnep felemelő érzése, az elszántság a további harcra. Kubának 6 millió lakosa van. Kö­zülük két és félmillióan vonultak fel a havannai május 1-i ünnepségen. Két és félmillió harcos menetelt a győzelem és a nemzetközi munkás­osztály nagy seregszemléjén. Egy roppant és elszánt hadsereg vonult, menetelt a disztribün előtt. Az emel­vényen ott volt a magyar delegáció is és mindennél nagyobb megtisztel­tetés volt számomra, hogy magam is tagja voltam ennek a küldöttség­nek. mely hazám népét képviselte. Ott voltak a mexikói küldöttek, a latin-amerikai államok képviselői, s mindazok a külföldi vezetők, kép­viselők, akik segítséget nyújtottak és nyújtanak a kubai népnek hazája építésében. Két és félmillió ember, ügy tűnt, sohasem lesz vége ennek a hosszú menetnek, mert ez a nagy ember­tenger egyetlen sorban vonult vé­gig a tribün előtt. Zászlók erdeje, virágok, transzpa­rensek tarkították a májusi sereget. Kuba népe így még soha nem ünne­pelte május elsejét. Az ország távoli vidékeiről is eljöttek a munkások, a milicisták, a fiatalok és az öregek, hogy hitet tegyenek a béke és a sza­badság szent eszméje mellett. Gépko­csik, hosszú szerelvények hozták Ha­vannába ezt az ünneplő két és fél­millió embert, amelynek üzenete ke­resztülharsogott a tengeren: Ameri­kai urai! A kubai nép továbbra is készen áll, hogy megvédje hazája függetlenségét! Zúgott, harsogott a tömeg. Délben tizenkét órakor megkezdte beszédét Fidel Castro. Szavait per­cekig tartó éljenzés és taps fogadta, így jött el az éjfél, és Fidel Castro még mindig beszélt fáradhatatlanul. Beszédét, a televízió is közvetítette. A hatalmas ünneplő tömeg az éjfél utáni órákban indult hazafelé. Ünnepeltek, de a partekon megerő­sített csapatok álltak őrt. Mert a ku­bai nép nem hisz már azoknak, akik békét ígérnek, miközben háborút in­dítanak ellene. A kubai nép nem hisz az imperialistáknak és zsoldo­saiknak, akik ismét azt szeretnék, hogy a gazdag ország kincse ne a kubaiaké legyen. Mi történt azután? Megkezdődött a békés eprtömunka. A romokat el­takarítják. felépítik a lerombolt há­zakat, felépítik az új Havannát, a munkások, a dolgozók új fővárosát. Készültem az utazásra. De hogyan meg a géppuskatűz és az ágyúk dör­gése. Most csend van Havannában, a mesék ^városában. Azóta mái- dol­goznak a Könnyúgépgyár gépei 4; ez igen jó érzés nekem. Büszke va­gyok a gyárra, amely már az egész világon hírnevet szerzett a magyar gépgyártó iparnak. És mindannyian büszkék lehetünk a magyar iparra; az Ikarus-gyárra. amely hűtőkocsi­kat küld Havannába, büszkék lehe­Dr. Ernesto Guevara, külkeresked >lmi miniszter, ö tette lehetővé, hogy Bagi méri Endre egy fut&r-rcpülőgéppci haza utazhassék. (Képek kubai lapokból.) jutok haza? Hajóval igen hosszú len­ne az út az Atlanti-óceánon keresz­tül. Tolmács útján kerestem kap­csolatot a kubai külkereskedelmi miniszterrel, aki aztán személyesen intézte el, hogy egy kubai futár-re­pülőgéppel elindulhassak Buda­pestre. Húsz órás út után érkeztem haza. S azóta gyakran jönnek hozzám az emberek, a gyár dolgozói: beszéljek nekik kubai élményeimről. És én azt mondom: szép volt, nagyon szép él­ményt jelentett számomra, de még szebb lett volna, ha nem zavarja tünk a Vörös Csillag Trakiorgyá munkásaira, akik hamarosan töbl mint 100 traktort küldenek a kuba mezőgazdasági dolgozóknak. Mer nagy segítség ez á hős kubai népnek amely ma már szabadon építi füg getlen és egyre szépülő hazáját. S amikor esténkint végigsétálok j miskolci Széchenyi utcán, eszemlx jutnak a havannai éjszakák. Szél volt, örök élményt adtak nekem. Lejegyezte: Szegedi Látna* (Végej ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents